Pesti Napló, 1904. május (55. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-26 / 145. szám

iO Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1904. május 26. 146. szám 1 ■— A vér­has bacillusa. A «Daily Express» járai­ angol újságnak azt jelentik Colombóból, hogy doktor C­a­s­s­e 1i­a­n­i Aedo, ceyloni orvos fölfe­dezte a dizentéria, vagyis a vérhas bacillu­­s­á­t, sőt most már kutatja a bacillus ellenszérumát. "Érdekes ez­ a hír azért, mert a vérhas ellen, amely szinte speciális hadi betegség, már régóta küzde­nek az orvosok. A betegség leírása már megvan Hérodotosz­ban is, aki elmondja, hogy a vérhas Tesszáliában megtizedelte a perzsa hadsereget. Sőt már egy egyiptomi papyrus (az Ebers-féle) is ismeri a vér­­bast, amely a táborban pusztít. Európa a középkor­ban (1538 táján különösen) sokat szenvedett a vér­hastól. Albert magyar király is tudvalevőleg di­zentériában halt meg Neszmélyben. A vérbas a mi korunkban is nagy pusztítást visz véghez, de már inkább a tropikus vidékeken, mint Európában. így például, mint ismeretes, az úgynevezett «japáni di­zentéria» épp most tizedeli úgy az orosz, mint a japáni hadsereget. A vérhas valóságos átka né­mely tropikus vidéknek. India, Ceylon, Kína, Ará­bia, Szudán, Nubia, Mexikó, Brazília, Cayenne rop­pant sokat szenvednek tőle. Európai orvosok már sokat tanulmányozták a dizentériát a tropikus vi­dékeken, sőt néhány évvel ezelőtt két olasz orvos, Celli és Siocca különböző baktériumokból egy dizentéria-toxint készítettek, amelylyel kísérlet cél­jából állatokon vérhast tudtak előidézni. Castellani kutatásainak eredményét kíváncsian várja a tudo­mányos világ. — Automobil szerencsétlenség. G­rácból táviratozza tudósítónk, hogy Niklasdorf mellett ma délután nagy automobil-szerencsétlenség történt. Az automobilon dr. Hohenburg Mór országos törvényszéki tanácsos ült, a mikor egy nagy kutya ugrott az automobil kerekei közé s a kormányt el­törte. Az automobil egy fához vágódott, aztán az országút árkába fordult. A gépkocsi vezetője karját törte, Hohenburg törvényszéki tanácsosnak pedig térdben és bokában törött el a jobb lába. A sebe­sülteket Leobenben bekötözték, aztán vasúton Grácba vitték vissza. — A Budapesti Artistaegyesület ma tar­totta tisztújító közgyűlését. Az ar­tisztikar névsora a következő: Elnök: Albach Jakab. Alelnökök : Wertheim­ La­os és Rott Sándor. Titkár: Tarján Vilmos. Pénztárnok: Glaser Fülöp. Gazda: Werner Manó. Ellenőr: Baumann Károly. —­ Mulatság. A Demény Károly posta- és táv­író-igazgató védősége alatt álló «Budapesti Posta- és Táviró-Altisztek és Szolgák Emberbarát és Önművelődési Köre» a Csömöri­ út 140. szám alatt levő Tábori-vendég­lőben június másodikén, délután két órakor nyári ünne­pet rendez. — Megszökött közjegyző. Merlecker György közjegyző, a megszökött R­o­h­­ Alfons volt jogtanácsosa, mint Berlinből táviratozza tudósítónk, megszökött a külföldre. Merlecker nős és négy gyermek atyja. Volt klienséért, aki Berlinben fény­űzően élt, 450.000 márka erejéig váltókötelezettsé­get vállalt. — Százéves egyházközség. Mezőberényből jelentik, hogy az ottani református egyházközség pünkösd hétfőjén ünnepelte meg százéves fennállása emlékét. Az ünnepi beszédet Dombi Lajos esperes mondta. Az istentisztelet után társasebéd és tánc­vigalom volt. — Szélhámosság egy szerkesztőség nevé­ben. Agai Adolf szerkesztő a következő nyilatko­zat közlésére ké­r meg bennünket: Három éve, hogy két iparlovag nevemmel vissza­élve, kéziratom hamisítványával kérő leveleket mutatnak be barátaimnál és ismerőseimnél, akik csak alkalomadtán tudatják velem, hogy «az ön protegéját megembereltem.» Ki 40, ki 60 koronával igyekezett segíteni a «mellbeteg ifjún», vagy a «kétségbeesett apán, aki a gyermekét nem bír­ja eltemettetni» stb. Tisztelettel kérem mindazokat, akiknél ez a két vásott gazember meg találna fordulni, hogy az én nevemben zsaroljanak, fogassák el őket és adják át a rendőrségnek már csak azért is, hogy «a kol­dusok meg ne lophassák a szegényeket»; a budapesti újságok szíveskedjenek tudomást venni e soraimról. Bu­dapest, 1904. május 25. Ágai Adolf. —■ Öngyilkosuk­ nő. Ma éjjel tizenkét óra után a Tavaszmező-utcában egy uriasan öltözött nő ingyilkos szándékkal foszforoldatot ivott. Súlyos sebekkel szállították a mentők a Rókus-kórházba. Kilétét megállapítani még nem tudták. -- Megölte az anyósát. B­é­c­s b­e­­­jelen­ik, hogy Stadlauban ma éjjel halva találtak egy asszonyt. Reggel veje jelentkezett a floridsdorfi rendőrbiztosnál és kijelentette, hogy az asszonyt, aki neki anyósa volt, ő ölte meg. — Turista­halál. Bernből táviratozzák, hogy Lohse drezdai építészeti rajzoló tegnap le­zuhant az Ebenalpról és szörnyethalt. — A margitszigeti rózsaünnep. Junius má­sodikén, űrnapján a tüdőbajosok szanatóriuma ja­vára tudvalévően rózsaünnep lesz a Margitszigeten. A programmból kiemeljük a regatta-díszfelvonulást, a történeti élőképek csoportját, amelynek színhelyéül felépül a szigeten Vajdahunyad stílszerű vára. A hölgyrendezőség véglegesen megalakult. Elnökké gróf Almássy Györgyné Zichy Lenke lett, társel­nökké Bayer Béláné és Zsilinszky Mihályné. A hölgyrendezőségnek 200 tagja van, akik Attila sá­torvárosát szállják majd meg. József főherceg nem­csak a szigetet engedte át az ünnep céljaira, de az alcsuthi park legszebb rózsáit küldi a hölgyeknek. A szigeten lezajlik a bikaviadal paródiája is. Azon­kívül valamennyi színháznak művésze és művész­nője művészetével beáll az embermentés nemzeti munkájába. A hölgyrendezőbizottság mai ülésén azt határozta, hogy az ünnepet június 2-án, Úrnapján tartják meg. — A regény hősnője, Turinból jelentik a következő zsarolási esetet, amelynek áldozata Rei­ne­it báróné, báró Remeit titkos udvari tanácsos­nak, a trieszti kereskedelmi kamara volt elnökének özvegye. Remeit báróné, aki jelenleg Turinban la­kik, Triesztből, egy ismert politikai egyéniségtől levelet kapott, hogy fizessen azonnal kétszáz­ezer frankot, különben legközelebb egy pikáns regény fog megje­­nni, amelynek ő lesz a főszereplője. Reinek­ báróné följelentésére az olasz rendőrség egy rendőrügynököt küldött Triesztbe a zsarolás részleteinek megállapítására, de a trieszti rendőrség megtagadta tőle támogatását, úgy hogy a rendőrügynök kénytelen volt dolgavégezetlen vissza­térni. A zsarolásban több előkelő trieszti ember vett részt, köztük D­o­mp­itz­­ ügyvéd, a trieszti irredentisták volt vezére. — Gyászrovat. Krajlics Jánosné, szüle­tett Szász Lujza élete huszonkilencedik, boldog házassága negyedik évében Budapesten elhunyt. Mattyasovszky Ferenc Jászóváros köz­­tiszteletben állott polgára hetvenhatéves korában meghalt. Tegnap temették el nagy részvét mellett. Mattyasovszky Endre budapesti állami fő­gimnáziumi tanár édesatyját gyászolja benne. — A bolgár diákok Budapesten. A szadovai és plevnai kertészeti és szőlészeti iskola harminc növendéke tegnap délután három órakor kirándulást tett a kertészeti tanintézet Ménesi-úton levő telepére három tanára vezetésével. A növendékeket a tanári kar élén a távollevő igazgató helyett G­y­ő­r­y Ist­ván tanár fogadta s kalauzolta a szőlőtelepen, növényházakban, gyümölcsöskertekben, a hajtató épületekben, s a hallgatók s növendékek bemutatták a kertek különféle művelését. A vendégek élvezettel szemlélték a gyönyörű fekvésű telepet, a munkálato­kat, s közel három órai időzés után Budafokra rán­­dultak az ottani pincészeti és szőlészeti intézet megtekintésére. Itt a vendégeket R­á­c­z István igazgató kalauzolta. A növendékek ma a vár neve­zetességeit tekintve meg, holnap utaznak haza. — Öreg vőlegény, ifjú menyasszony. B­é­c­s­b­ő­l táviratozzák. Dr. Meissner Rudolf göttingai egyetemi tanárnak tegnap délután kellett volna itt egybekelnie egy gyáros leányával. A nász­nép már együtt volt, az esküvőre megtörtént minden előkészület, csak a vőlegény, aki délutánra jelezte megérkezését, nem jelent meg. Mint kiderült, néhány nappal ezelőtt elutazott Göttingából és azóta nyom­talanul eltűnt. Hogy hova lett, még nem tudják biztosan, de alighanem az esküvő elől szökött meg, mert pár nappal ezelőtt sűrűn hangoztatta ismerősei előtt, hogy házassága a nagy korkülönbség miatt nem lesz boldog. Meissner ugyanis most 56 éves, míg a menyasszonya 23 esztendős. — Tűz a templomban. Zágrábból je­lentik, hogy az ottani jezsuita­ templomban pünkösd vasárnapján az istentisztelet alatt tűz ütött ki. A gazdagon díszített oltár előtt az egyik gyertya fer­dén égett, s egy asszony napernyőjével egyenesre akarta igazítani, miközben a papirosból készült rózsák tüzet fogtak. Az oltár a következő pillanat­ban lángokban állt. A hívők között nagy pánik tört ki, mindannyian a kijáratok felé tolongtak, miköz­ben többen könnyű sérüléseket szenvedtek. A tüzet különben hamarosan egy-kettőre eloltották. — Betiltott népgyűlés. Eszékről táv­­iratozzák. A helyi hatóság közrend és közbizton­ságra való tekintetből betiltotta a mára Tenyére egybehívott radikális szerb népgyűlés megtartását. A gyűlést összehívók ezt a határozatot megfeleb­­bezték. — Szerencsétlenül járt munkásfiuk. A Glasinger-féle fűrésztelepen két tizenötéves fiú desz­kát rakott össze ; a nehéz deszkarakás felborult és maga alá temette a két fiút. Mind a kettőt össze­tört tagokkal húzták ki a deszkák alól. Az egyik fiú fél óra múlva meghalt, a másikat súlyos sebei­vel ápolás alá vették. — Brasi meginterjúvolása. Nasi, volt olasz kultuszminiszter, akit sikkasztással vádolnak, tudvalévően Svájcba menekült. A párisi «Le Jour­nal» munkatársának sikerült fölfedeznie, hogy hova menekült Nasi, sőt alkalmat is talált rá, hogy meg­interjúvolhassa. A várost és a szállót azonban, ahol Nasival beszélt, érthető okból nem szabad el­árulnia. Nasi a következőket mondta az újság­­írónak: — Hát nem jól tettem, hogy hirtelen elutaz­tam Olaszországból? Már legfőbb ideje volt, mert a legnagyobb mértékben kezdtek üldözni. Pedig mind­az a vád, amelyet rám szórnak, tarthatatlan. Csak egy párt műve, amely halálos ellenségem. A hazugságok és rágalmak halmaza. Nekem tiszta a lelkiismeretem. — Miért utazott akkor hát el? — kérdezte az interjúvoló. — Mert az emberek haragja vak és még ha be is bizonyítottam, volna ártatlanságomat, el­itéltek volna. — Sokáig marad Svájcban? — kérdezte az újságíró. — Csak néhány hónapig, — felelte Nasi, — megvárom, mig az ellenem való gyűlölet lecsillapul és mig elkészülök a válaszokkal, amelyekkel a rá­galmakat fogom megsemmisíteni. Be fogom bizo­­nyítani ártatlanságomat és most javában dolgozom ennek érdekében. Ha kész leszek, bátran szembe­szállok vádlóimmal. — Puzsirevszky tábornok. Jelentettük már, hogy Puzsirevszky tábornok, aki a kelet­ázsiai háború folyamán többször jött kombinációba mint a mandzsuriai orosz hadsereg parancsnoka, Varsóban hirtelen elhunyt. Most a következőket jelentik az elhunyt tábornokról: Orosz katonai körök előtt ismeretes, hogy a cár a keletázsiai hadsereg vezérének kinevezésénél sokáig habozott Kuro­­patkin és Puzsirevszky között. Állítólag csak az döntött Kuropatkin javára, hogy családja teljesen orosz, míg Puzsirevszkynek csak egyik közelebbi őse tért át a görög-keleti vallásra. Az elhunytat Oroszországban a legkiválóbb katonai szakemberek egyikének tartották s nagy része volt a mozgósítási és előzetes sztratégiai tervek kidol­gozásában. A tábornok Gurkó kormányzósága alatt lett a varsói kerület katonai adlátusa és ez állásban működött Suvalov és Smer­etinszky herceg kormányzósága alatt is. Kiváló katonai szak­író volt, az 1830—1831-iki lengyel háborúról szóló művét a legjelesebb katonai művek közé sorozzák. Egy ideig az orosz belső politika terén is kiváló szerepet játszott, mint az orosz-lengyel békéltető kongresszus előmunkálatainak egyik vezetője. Sme­r­etinszky halálával ő volt kiszemelve a varsói ke­rület kormányzójául is és egész Oroszországban nagy meglepetést okozott, mikor a lengyelek egyik legnagyobb ellenségét, Csetkov tábornokot, aki már huszonöt év óta nyugalomban élt Kievben, nevezték ki erre az állásra. Amikor Grimm ezre­dest árulás miatt vád alá helyezték, ő is gyanúba került. A tábornok, ki akkor Nizzában időzött, rög­tön hazajött Szent-Pétervárra és személyesen tisz­tázta magá­t a cár előtt. — Egy őrült asszony rémtette. P­á­r­i­s­­ban, mint tudósítónk jelenti, a rue Chabeau-n pünkösd hétfőjén Robert órás felesége, aki már régebb ideje elmebajos, kénsavval leöntötte alvó férjét. A szerencsétlen ember kiugrott földszintes lakásának ablakából az utcára. Két rendőr le akarta fogni az őrült asszonyt, aki időközben eltor­laszolta az ajtókat, s mikor a rendőrök behatoltak a szobába, a boldogtalan asszony revolverből rájuk lőtt. Végre tűzoltóság jött és vizfecskendővel addig fecskendezték az őrült nőt, mig elalélt s úgy vitték kórházba. A kénsavval leöntött órás állapota élet­­veszélyes. — A háború és a művészet. Az orosz-japáni háború következményei váratlanul és érzékenyen sújtják az orosz művészetet is. A moszkvai tartalé­kosok behívása alkalmával a moszkvai konzervató­rium legnevesebb tanárait is behívták, így az intéze­tet legkiválóbb tanáraitól megfosztja a háború. — A legközelebbi nemzetközi orvoskon­gresszus. Beküldték nekünk a XV. nemzetközi orvoskongresszus hivatalos francia nyelvű lapjának első számát. Eszerint a legközelebbi (XV.) nemzet­közi orvoskongresszus Portugália fővárosában, Lissza­bonban lesz 1906. április 19—26 között. A kon­gresszus tagsági díja 25 frank. A kongresszusnak tizenhét szakosztálya van. A kongresszuson fran­ciául, angolul és németül lehet csak beszélni, míg a portugál nyelv is ki van zárva. A kongresszusra való jelentkezéseket dr. Bombarda Miguel orvoshoz (Rilharolles-kórház, Lisszabon) lehet küldeni.

Next