Pesti Napló, 1905. december (56. évfolyam, 332-360. szám)

1905-12-01 / 332. szám

2 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1905. december 1. 332. szám szinte ünnepiesen kijelentette, hogy az általános titkos választói reformot ugyancsak föltétlenül szükségesnek tartja. Nos, ha annak tartja, — már pedig, ha kijelentette, bizonyos, hogy annak tartja, — ne álljon útjába a nagy reformnak azzal, hogy a parlamentet meggátolja munkájában, s hogy nem nevez ki alkotmányos, parlamenti, felelős kormányt. Kossuth Ferenc kijelentése tulajdonképpen nem tartalmaz új dolgot, inkább csak ünnepies megismétlése annak, hogy a nagy függetlenségi párt az általános titkos választói jogot óhajtja, és egyúttal hangsúlyozása annak, hogy az általános választási reformot minél előbb meg is akarja valósítani. Az ellenzék másik pártja, az új párt, ugyanezen az állásponton van. Ő is elfogadja a reform föltétlen szükségességét, s elfogadja magát a reformot is. Mivel pedig még a szocialisták is azt kívánják, hogy az általános titkos választási jogot törvényben a törvényhozás állapítsa meg, mivel pedig továbbá a törvényhozás csakis a parlamentarizmus szabályainak és szellemének, törvényeinek és etikájának megfelelve alkothat törvényt, bizonyos, hogy a törvényhozás csakis egy parlamentáris, alkotmányos, felelős kormánynak szavazhat meg bármely törvényt is, tehát a választási reform törvényét is. Ennél az alkotásnál még számba kell venni azokat a szempontokat is, melyeket az imént ismertettünk: a teljes hatalmú parlamentnek s a teljes hatalmú általános titkos választói jognak szempontjait. A helyzet tehát az, hogy a király föltétlenül szükségesnek mondja az általános választói reformot, annak mondja a parlamenti ellenzék óriás többsége, annak vallja a közvélemény javarésze, annak tartja a szociáldemokrata párt is. A kormányt és táborát nem emlegetjük, mert csak azokról szólunk, akiknek a népjogok becsületesen kellenek, s akik nem aljasítják le őket taktikázás eszközeivé. Azoknak, akik azt a föltétlen szükségességet becsületes meggyőződéssel vallják, mindent meg kell tenniük, hogy a választói reform az országgyűlésen törvényesen, parlamentárisan megvalósíttassék. A királynak tehát alkotmányos, parlamentáris, felelős kormányt kell kineveznie, hogy az általa elkerülhetetlennek mondott reformhoz a parlament sürgősen hozzáláthasson; az ellenzéknek állnia kell szavát, hogy az alkotmányos, parlamentáris, felelős kormánynak a reformot, haladéktalanul megszavazza; a közvéleménynek minden erejével támogatnia kell az alkotmányosságért való küzdelmet, mert hiszen csak az alkotmányosság valósíthatja meg a nagy reformot, a szocialistáknak pedig azok mellé kell államok, akik a választói reformot meg is adhatják, mert megszavazhatják, s nemcsak hazudozva ígérgetik, mint a kormány abban az ő tudatában, hogy hiszen a választói reform megadása nem az ő, hanem a törvényhozás dolga. Ez a helyzet, ez az út és az igazság. Az általános választási jogot csak az alkotmány alapján az alkotmányos törvényhozás adhatja meg. Az alkotmányosságért küzdő ellenzék nagy többsége a reform mellé állt, és sürgősnek, föltétlenül szükségesnek mondja; e többség mellé kell tehát sorakoznia mindenkinek, aki az általános választói jogot igazán akarja, aki az alkotmányba akarja a népakaratot bevinni, s nem akarja az abszolutizmus rendelkezésére bocsátani. Választani kell: akarjuk-e az általános titkos választói jogot azoktól, akik az alkotmányért, a nemzeti akarat és parlamenti hatalom teljességéért küzdenek, vagy pedig a reakció és abszolutizmus megerősítésére akarunk-e vállalsajátságos némely embernek az a buzgósága, hogy híven leírja ügyét-baját egy könyvbe; olyan lelkesedéssel fekszik ebbe a munkába, mintha naplót írni a legszentebb kötelesség s a legnagyobb kéj volna. Sokan azonban már három hét múlva úgy érzik, hogy roppant kitartás, odaadás és törhetetlen elszántság szükséges az olyan hatalmas vállalkozáshoz, amilyen a naplóirás, mert külömben csúfos vereséget szenved az ember. Amikor a «Quaker-City» fedélzetén először Utaztam Európába, volt a hajónkon egy Jack nevezetű fiatal ember. Ez a jeles úr naplót irt s reggelenkint hencegett a haladásával. Azt mondja egyszer: — Pokolian haladok! Az éjjel tíz oldalt irtam és — tetszik tudni — tegnap éjjel megírtam kilencet, azelőtt meg tizenkettőt- Valóságos gyerekjáték! — Aztán mi mindent tud följegyezni, Jack? — Oh, mindent! A hosszúsági, szélességi fokot, az ebéd idejét, hogy hány mértföldet haladtunk az utolsó huszonnégy órában, minden dominó-partit, amit megnyertem, a cethalakat, cápákat, vasárnap a prédikáció szövegét (erre — tetszik tudni — sokat adnak odahaza), meg a hajókat, amiket üdvözöltünk és milyen nemzetiségük volt, milyen volt a szél és milyen a vitorlánk, pedig semmilyen sincs, mert a szél mindig előttünk jár, — szeretném tudni, hogy mi ennek az oka — és hogy mi mindent hazudott össze Monet. Szóval mindent! Megvan minden, fehéren feketével. Apám kívánja, hogy naplót írjak. Apa nem adná ezer dollárért, ha elkészülnék vele! — Úgy, úgy, Jack, — többet is érhet még az, — csak elkészüljön vele. — Gondolja? Vagy azt hiszi talán, hogy nem jutok a végére? — Dehogy. Legalább ezer dollárt meg fog érni, ha befejezi. Talán még többet is. — No, már magam is azt kezdeni hinni. Nem vagyok ám ügyetlen a napleírásban! Később egy este Parisban, amikor elcsigázódtunk a látnivalók megnézésében, így szóltam hozzá: — No Jack, én most elmegyek egy kicsit dőzsölni a kávéházakba, hogy önnek legyen alkalma tovább írni a naplóját, kedves öregem. Sugárzó arca elfelhősödött. Azt mondja: — No, azzal se törődjék én többet. Érzem, hogy nem folytatom ezire a naplót. Borzalmasan unalmas. Tetszik-e tudni, hogy még négyezer oldallal tartozom? Franciaországról még nem irtam semmit, de semmit. Először azt gondoltam, hogy Franciaországot kihagyom és úgy kezdem újra. De az nem igen járja, ugye? Még azt mondaná az öreg: hohó, mi ez. — Franciaországból nem láttál semmit? Aztán eszembe jutott, hogy kiírom Franciaországot a Badeckerből, csakhogy az meg háromszáz oldalnál is több. Nincs is annak a naplózásnak semmi haszna, ugyebár? Csupa kínlódó , csupa unalom, ugyebár? — Hát bizony, tökéletlen naplónak semmi haszna, de a jól írt napló megér ezer dollárt, — ha elkészült. — Ezer dollárt, — no igen, meghiszem azt. Hanem én ugyan egy millióért se bírnék a végére járni! Tapasztalata egybevágott útitársaságunk többségének a véleményével. Ha fiatal emberre irgalmatlan és keserves büntetést akarnak róni, kötelezzék arra, hogy naplót írjon egy esztendeig. hozni ? A választás könnyű. Csakis megtévedtek választhatnak helytelenül. Fejérváry a királynál. — A válság. — Budapest, november 30. Báró Fejérváry Géza ma délután Bécsbe utazott és a beavatottak szerint ez az út rendkívül jelentőséges, úgy hogy a holnapi audiencia eredménye felé feszült figyelemmel nézhet az ország. A kormány legbizalmasabb köreiből így mondják el a mostani kihallgatás előzményeit: A kormány a múlt hét végén már arra a tapasztalatra jutott, hogy a viszonyok a kormányra olyan kedvezőtlenekké bonyolódtak, hogy ez így nem mehet tovább. A mostani kormányzási mód egyáltalán semmi sikerrel sem kecsegtethet, s Fejérváry hétfőre rendkívüli minisztertanácsot hívott egybe, amely elé azzal az indítványnyal lépett, hogy vagy vonja le a kormány az eddigi eseményekből a reá nézve sújtó konzekvenciát, vagy kérjen a királytól teljes felhatalmazást minden rendszabály igénybevételére. Elsősorban pedig az uralkodó hozzájárulását az országgyűlés feloszlatásához, amivel együtt járjon az, hogy az új választások határidejét nem tűzik ki. Fejérváry indítványa, amely, mellett csak Kristóffy és Lányi foglalnak állást, nagy ellenzésre talált a kabinetben. Leghevesebben Vörös László foglaltazzal szemben állást, s azt indítványozta, hogy mivel erőszakkal úgy sem érhetnek el semmit, kísértsék meg a békés kibontakozást . Fejérváry ajánlja a királynak az ellenzékkel kötendő kompromisszumot. Három napig tartott a kölcsönös kapacitáció, amelynek eredménye a mostani bécsi út. Fejérváry a minisztertanács megállapodásához képest a királyra bízza a döntést, s a maga részéről ugyan az erősebb rendszabályok alkalmazását javasolja, de fölemlíti a kormány több tagjának ezzel ellenkező álláspontját is. A holnapi nap tehát Magyarországnak újabb fejezetéről dönt. A kormány oldalán azt hiszik, hogy a király döntésének részleges miniszter válság lesz a következése, mert a kompromisszumterv elejtésével Vörös László és Lukács György kiválnak a kabinetből. Kristóffy József belügyminiszter, akit ma este a haladópártban megkérdeztek Fejérváry bécsi útja felől, így nyilatkozott: — A miniszterelnök elvitte a királynak a minisztertanács megállapodásairól szóló jegyzőkönyvet. A holnapi nap nagy nap valamennyiünknek. Bár valószínű, hogy Fejérváry holnaputánig nem érkezik vissza Budapestre, szombaton délutánra minisztertanácsot hívtak össze, amelyen Lányi elnököl. Ha úgy történik minden, ahogy az egész ország akarja, akkor a kabinet aláírja ezen a tanácskozáson a lemondási kérvényét. Sajnos azonban eéz nagyon is optimista remény. A mai nap hírei itt következnek.