Pesti Napló, 1905. december (56. évfolyam, 332-360. szám)

1905-12-01 / 332. szám

332. szám Budapest, péntek 1905. december 1 PESTI NAPLÓ. 3' Fejérváry a királynál. Báró Fejérváry Géza ma délután báró S­k­e­r­­­e­c­s Iván titkár kíséretében Bécsbe utazott. Elutazása előtt a pályaudvaron hosz­­szasan tárgyalt Lányi Bertalan igazságügy­­m­iniszterrel. Fejérváry este 9 óra 15 perc­kor megérkezett Bécsbe s a magyar minisz­térium palotájába hajtatott. A király Fejér­­váryt holnap délelőtt tizenegy órakor fogadja különkihallgatáson. E Kossuth­ az általános választói jogról. Kossuth Ferenc ma a függetlenségi párt hivatalos lapjába cikket irt az általános választói jogról, amely, politikai körökben feltűnést keltett. A cikkben többek közt ezeket mondja: Magyarországon felforgatják az állam rendjét, tönkreteszik az alkotmányt, kockáztatják a dinaszti­kus­ érzelmet, az anarkiával szövetkeznek a társa­dalmi rend ellen egyetlenegy célért, azért, hogy a hadsereg németségével szemben ennek magyar kiegészítő részében a magyarság ne érvényesülhes­sen, és hogy e­ célt elérhessék, az általános titkos szavazati jog jelszavát tolják előtérbe; Ausztriában pedig ugyanezzel a jelszóval a németség háttérbe szorítását idézik elő. Értse meg, ezt józanul gon­dolkodó ember! De bármiképpen legyen is ez, bár­milyen mélységes eszmezavart és tökéletes képte­lenséget árul is el ez a hiá­ny a helyzet felismerésében, mégis előttünk áll az a minden más tekintetet domi­náló jelenség, hogy az uralkodó jogot ajánl a népnek; a népképviselet elvén álló parlament tehát nem állhat ellent annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által felajánlott jogot. Azonban föltétlenül szüksé­ges az, hogy ne jogtalanságból szülessék meg a nép­jog és hogy ne az alkotmánysértések egész lánco­latának legyen eredménye, hanem rendes törvény­hozási alkotással jussanak a nép széles rétegei a király által felajánlott politikai joghoz. Ha tehát a király valóban akarja az általános titkos szavazati jogot, távolítsa el azt a­ kormányt, mely az ország­gyűlés működését és törvényhozási képességét meg­akadályozza, és amely minden tettével c­ak széles­­íti az űrt, mely a nemzet és királya közt támadt és minden cselekedetével ugyis megnehezíti a válság­ békés megoldásának lehetőségét. Még most is mód­jában állna a királynak az, hogy Magyarországon békés megoldást teremthessen és ha meggyőződött a felől, amit Perathower bózeni polgármesternek mondott, hogy «az általános választói jog behoza­tala föltétlenül szükséges, és hogy ezt a mozgalmat most már semmi sem tarthatja föl», akkor tegye lehe­tővé azt, hogy amit ő mint király föltétlenül szüksé­gesnek tart, azt egy rendes, alkotmányos a parlamenti többség támogatására számítható kormány valósítsa meg. A cikkről több politikus nyilatkozott is. Ugron Gábor ezt mondta: — Nagyon örvendek neki, mert tíz év óta hir­detett álláspontom. És nem lesiklás a koalíció pro­­grammjáról, mert a felirat nem zárja ki a választói jog általánosítását, hanem ezt a kérdést nyitva hagyja. A néppárton­ azonban kellemetlen hatást tett. Rakovszky István, a néppárt elnöke a hozzá intézett kérdésre, hogy mit szól Kossuth cikkéhez, igy szólt: — Mi néppártiak rendületlenül a felirat alapján állun­k, a feliratot tartjuk és álljuk. Politikai körökben hire terjedt, hogy Kossuth cikke gróf Andrássy Gyulával folytatott meg­beszélés alapján készült, de Andrássyhoz közel álló oldalról ezt megcáfolták. Minden oldalról azonban nagy érdeklődéssel néznek a vezérlő bizottság hét­fői ülése elé, mely a választói jog kérdésével ismét foglalkozni fog a kormány és az adók. A «Figyelő» jelenti: Ismeretes, hogy a lévai pénzügyigazgatóság felbontotta Léva várossal a bolttal és husfogyasztási adó beszedési jogára az 1904. évi január 1-től 1905. évi december 31-ig feltétlen joghatálylyal és 1906. évi január 1-től 1907. évi december végéig feltételes joghatálylyal kötött megváltási szerződését. Léva város tiltakozott a lévai pénzügyigazgatóság által kikötött új bérleti tárgyalás megtartása ellen és elhatározta a fogyasztási adók továbbszedését. A pénzügyigazgatóság ennek da­cára megtartotta az új bérleti tárgyalást, amelyen egyetlenegy ajánlattevő sem jelent­kezett. Léva város sürgős felterjesztést intézett báró Fejérváry Géza miniszterelnökhöz, mint pénz­ügyminiszterhez, amelyben tiltakozott a pénzügy­­igazgatóság ellen. A pénzügyminiszter ma leiratot intézett a városhoz, amelyben mindenekelőtt kiemeli, hogy a borital és húsfogyasztási adó beszedésére jogosult városok és községek az ex-lex alatt nem ta­gadhatják meg a bor- és husfogyasztási adónak az­­ állampénztárba való beszolgáltatását. A pénzügymi-­­ niszter hivatkozással 1887. évi XLVII t. c. 9-ik . szakaszára, mely szerint, ha a szerződő város a szer­ződés szerint fizetendő havi részleteket a kikötött határidőben pontosan be nem fizetné, a pénzügy­igazgatóság jogosítva van szabad választása szerint az adó további beszedésétől az illető várost eltiltani és a szerződést megszűntnek tekinteni s az említett adóknak bérbeadás útján leendő újabb biztosítására árverést kiírni. A pénzügyminiszter tehát meg­tiltja Léva városának a fogyasztási adók szedését. Utasítja a hátralékos adóbérleti összeg azonnal való befizetésére és helybenhagyja a lévai pénzügyigaz­gatóságnak a szerződés azonnali felbontását elren­delő végzését. A belügyminisster és a városok. Mivel ágyukat nem sütögethet Kristóffy a városokra, légycsapóval kellemetlenkedik az orruk előtt. A vármegyék ügykezelésére kiküldött vizsgáló komissziók nem értek célt s csak arról referálhattak, hogy minden a legnagyobb rendben van. A belügy­miniszter most a városokra küld bizottságokat. Ter­mészetesen csak azok ellen a municipiumok ellen, amelyekre erről. Elsőnek Kassát választotta ki, ahova tegnap dr. Has­zel Sándor miniszteri tanácsos,­egy titkár és egy számfejtő utazott a városi admminisztrá­­ció és a pénztár megvizsgálására. A szabadelvű, pártból. A szabadelvű párton nagy szenzációt keltett Kossuth Ferenc mai cikke, amelyről azt hiszik, hogy jelentőséges politikai akciónak a kezdete. A párt figyelmét azonban az az aknamunka foglalta le, amelyet Gromon Dezső folytat a pártban­ — a párt ellen. Ma is tartott konferenciát, amelynek az volt a bevallott célja, hogy a kibontakozást keresik, de tulajdonképpen arról volt ott szó hogy milyen módon támogathatnák a kormányt. Az értekezletre tizenkét képviselő jelent meg Gromon lakásán s elhatározták, hogy felkérik báró Podmaniczky Frigyest és T­i­s­z­a Istvánt, hívjanak össze újabb értekezletet a párt politikai magatartásának meg­beszélésére. A megjelentek nagyobbik része nem nagy kedvet mutatott Gromon terveinek vállalására, D­r­a­gon­e­s­cu képviselő pedig még az ellen is állást foglalt, hogy bármilyen akciót indítsanak. A pártban tudomásul vették a híreket s elkeseredetten beszél­tek arról, hogy egyes képviselők csak azért marad­tak meg a pártban, hogy ott a kormánynak szerez­zenek híveket. Kompromisszum-Hírek. A bécsi «Zeit» írja, hogy a koalícióban a helyzet­ről már nem nyilatkoznak oly sötét pesszimizmussal, mint eddig, mert azt hiszik, hogy a képviselőház­ december 19-iki ülése előtt újabb egyezke­dési tárgyalás lesz a király megbízottja és a koalíció vezérei között. E tárgyalásnak az­ volna a célja, hogy ha a kibontakozás most még nem lehetséges is, fegyverszünetet kössenek. A fegyverszünettől azt remélik, hogy a nemzet egy kissé lecsillapodnék,­­ mert már Bécsben is meg­gondolták, hogy a bonyodalom csak elmérgesed­hetik, ha tovább folytatja egyfelől a kormány az erőszakosságot, az ellenzék pedig az ági táviét. Felmentett főispán. A király báró V­a­y Elemért, Borsodvármegye főispánját, ez állásától, Ilii és buzgó szolgálatának elismerése mellett, saját kérelmére felmentette. Uj főispánok. Ma ismét több uj nevet emlegetnek főispánnak. A hírek szerint Bereg megyébe Sós Zoltán belügy­miniszteri titkárt, Ung megyébe gróf Pest­eti­eh Gézát és Sáros megyébe Bornemissza Idám volt szabadelvű párti képviselőt nevezik ki. Ugocsa installált. Nagyszőlősről táviratozzék, hogy báró Perényi Péter főispánt ma beiktatták Ugocsa vármegye főispáni székébe. A közgyűlésen, melyen Recsky Emil alispán elnökölt, "öttagú küldöttség hívta meg a főispánt, aki az esküt letette és fél­órás beszédben ismertette programmját. Kijelen­tette, hogy csak addig marad főispán, míg főispáni kötelességeit szigorú törvényességgel teljesítheti, de abban a percben, amikor az alkotmányt megtá­madni látná, ő is ott lenne, ahol minden becsüle­tes magyar embernek helye van. - 7 - ' Széli Kálmán és Lánczy I.ed. ). A «Pol. Ért.» jelenti. A mai lapok azt a fel­tűnő hírt közlik, hogy Széll Kálmán tanácskozásokat folytat a kibontakozást illetőleg és e tanácskozá­sok összefüggésben vannak azzal a konferenciával,­ amit Lánczy Leo lakásán tartottak s ahol azt vi­tatták volna meg, hogyan lehetne Széll Kálmánt, gróf Csáky Albint és Wekerle Sándort a kibontako­­zást célzó valami mozgalomba belevonni. Ezzel szemben a legilletékesebb oldalról fölhatalmazást nyertünk annak közlésére, hogy e hir alaptalan, Lánczy Leó lakásán ilyféle tanácskozás nem volt,­ maga lánczy Leó is meglepetéssel olvasta az új­ságokból a hírt. Nem lévén nála konferencia, az nem lehet összefüggésben a Széll Kálmán állítóla­gos akciójával. Informált részről, mely ismeri Széll Kálmán felfogását és intencióját, azt a határozott tájékoztatást bírjuk, hogy Széll Kálmán semmiféle akciót nem indított meg és nem folytat, sem maga,­ sem Lánczy Leóval összefüggésben. Természetes azonban, hogy úgy Széll Kálmán, aki közéletünk­ legválságosabb és legjelentősebb pillanataiban már­ kimagasló szerepet vitt és arra ezután is mindig hivatott lesz, mint Lánczy Leó, aki kereskedelmi és pénzügyi életünknek egyik legkomtat­á­sabb ve­­vezéralakja, foglalkoznak és érdeklődnek a közdol­gok iránt s ha tehetnének, vagy tehetni fognak valamit a kibontakozás érdekében, az alkalmat kö­­teles­ségszerű­en meg is ragadnák. De a mostani ak­ció nem igaz s a konkrét formában erről közzétett hit vagy koholmány, vagy­ félreértésből származói kombináció. A pesti vára megyedásáró!. ' ■« A vármegyeházának ma két szenzációja vann. Az egyik nagyon kellemetlen: egyetlen tisztviselő sem kapott fizetést. A fizetési nyugtákra, a szám­vevőségnél ezt a bélyegzőt ütötték: 10095/B. m- 90507. rendelet folytán a szám­fejtés nem teljesittetett s ,így a bélyeg kicserélendő. Budapest, 1905. november 30- A budapesti m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség- Koháry. Természetesen, ez az intézkedés teljesen jog­talan s a tisztviselők visszatartott fizetésükért az állami hivatal­ ellen pert indíthatnak. A dolog azon­ban így is kellemetlenül érintette őket, mert a jóléti bizottság még nem gondoskodott arról, hogy­­már ma megkapják is fizetésüket. Holnap azonban valószínűen segít báró P­r­ó­n­a­y Dezső a mulasz­táson, amely kivált a segédhivatali személyzetet ijesztette meg s ezek haza vihetik családjuknak bíj elseji pénzt. A vármegyén külömben az a nézet, hogy a tisztviselők holnaptól kezdve az állam szá­mára semminemű munkát nem kötelesek teljesíteni. A vármegye másik eseménye gróf Vigyázó Ferenc látogatása volt. Fél egy óra tájban két kocsi állott meg a kapu előtt. Az elsőből gróf Vigyázó­ Ferenc, az új al­ispánhely­ettes szállott ki báró P­r­ó­­nay Dezsővel, a másikból gróf Keglevich Gábor és Holló Lajos képviselő. Az új alispánhelyettes és társai­ felmentek az első emeleten levő alispán­ hivatalba. Néhány perc múlva már az egész megyei tisztikar bevonult hozzájuk, hogy üdvözöljék gróf Vigyáz­ó Ferencet. Az éljenzés még zúgott, amikor gyorsan be­lépett a terembe G­e­r­s­i­c­h Lajos rendőrfelü­gyelő s igy szólott: — Gróf Vigyázó Ferencet keresem! — Itt vagyok! — felelte az alispán­helyettes. — Én Gersich Lajos rendőrfelügyelő vagyok. Szíveskedjék megmondani, hogy milyen minőségben van itt a gróf úr? — Mint törvényesen megválasztott alispán­­helyettes eljöttem, hogy a tisztviselői karnak bemu­tassam magamat. Gersich felügyelő erre igy felelt: — Ha mint alispán-helyettes van itt a gróf ur­akkor felsőbb utasításom értelmében fölkérem, hogy hagyja el a vármegyeházát. Gróf Vigyázó Ferenc erre gróf K­e­g­­­e­v­i­c­si Gábor és Holló Lajos felé fordult: — Uraim, legyenek tanúim, hogy ellenem itt erőszakot alkalmaznak! — Tanúskodunk! — hangzott a válasz. E jelenet közben, folytonosan zúgott, harsogott az éljenzés. A tisztviselők egyre éljenezték Vigyá­­zót, aki újra Gersichhez fordult: — Írásban van a rendelete? — Nem, élőszóval kaptam, de nem fogom leta­gadni, hogy felsőbb utasításról szólottam. Holló Lajos, erre így szólott.

Next