Pesti Napló, 1906. január (57. évfolyam, 1-30. szám)

1906-01-02 / 1. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ.__________ 1906. január 2. í. szára. 3 T. barátaim! Szivemből köszönöm jókivána­­taitokat és kívánom­ nektek is, boldogságot az egyé­neknek,­ győzelmet a küzdőknek és lelki nyugalmat a hazafiaknak. Abból a reám nézve nagyon hízelgő elismerésből, amelyre Saághy kedves barátom engem méltatott, köteles szerénységem megmutatja nekem azt, hogy milyen rész tudható be a baráti jóindu­latnak. Én részemről megelégszem azzal, hogyha ti bennem a haza hű szolgáját ismeritek fel. (Él­jenzés.) És mint olyan embert, ki hosszú hontalan­ság alatt megtartotta hazafiságát és haza­hozta ma­gyar szívét és magyar lelkét.. Helyesen mondja­ Saághy­­, barátom, hogy az imént elmúlt év küz­delemmel kezdődött és küzdelemmel végződött. De ez a küzdelem nem volt meddő, meghozta hatásait. Igaz, nem értük el azt a célt, amelyért küzdöttünk, de elértük azt, hogy a közszellem felébredt, az ön­érzet, az öntudat, az akaraterő visszatért a nemzet lelkébe­ és bebizonyult, hogy ellenfeleinknek csa­pása alatt, mint a vas erősödik meg a magyar jel­lem és azok a pártok, amelyek különféle utakon jár­tak és egymás ellen küzdöttek, egyesültek mind a haza és az alkotmányosság védelmében. (Ú­gy van. Úgy van­.) A válság, mely az egész év folyamán fennállt, sok anyagi kárt okozott. De ez nem érin­tette az ország átlagos közgazdasági állapotát. (Úgy van. Úgy van.) Az alkotmánysértések és törvénytiprások hosszú láncolata folyvást növelte azoknak a számát, akik meggyőződtek arról, hogy nemzet ügyét a függetlenségi és 48-as alapon lehet legjobban és legbiztosabban ellátni. Úgy, hogy közeledik már az az idő, midőn az egész nemzet a függetlenségi zászló alatt lesz és erről vegyen tudomást a király. (Lelkes éljenzés és taps.) Tudomást vehetett volna a király arról is, hogy a függetlenségi párt fen­­tartva, bár teljes mérvben elveinek és programm­­jának minden egyes részét, hajlandó volt a szövet­séges pártokkal együtt egy kormányalakításba bele­menni, a feliratban lefektetett kormányzási Pro­gramm alapján, úgy hogy több évig nem lettek volna közjogi harcok ebben az országon és az ural­kodó megszerezhette volna magának élete végén azt a békét, amely becses az embernek, de becses a ki­rályoknak. E helyett a korona megmaradt a non possumus merev álláspontján és az alkotmányosság alapelve foldulatott, mert a képviselőháznak több­sége oly programm alapján, mely teljesen beleüt­közik a létező alkotmányba, nem vállalhatott kor­mányt, sőt, ellenkezőleg egy alkotmány- és törvény­­ellenes kormány vezeti törvénysértésekkel és erő­szakoskodással az ország ügyeit, az ország pedig az egész évben extra legem állapotban volt. A nemzet alkotmányos fegyvere az adómeg­tagadás és az újoncmegtagadás. Mind a kettőhöz törvényes joga van. Sőt az alkotmányosság alapelve ezekre utalja egyenesen a nemzetet- ha a kormá­nyában nem bízik. A nemzet élt alkotmányos jo­gával, minthogy a végrehajtó hatalom nem vonta le ebből az alkotmányos következtetést, tehát tör­vényes jogával, ezen fegyverekkel tovább is élt. E fegyverek hatásosak, mert lassan kint­ meg van nagyon energikus leányzó el hagyta ugyan magát csábittatni, mert nyilván tetszett neki az ármányos Gyurka, ki világéletében min­dig ,­szép­ fiú volt és úgy tudott suttogni, édesen nézni és sóhajtozni, mint egy félisten­t, de azt már nem engedte, hogy ősi szokása szerint el is fusson, hanem követelte, hogy vegye­­nőül és oldala mellett élvezze ki tör­vényes részét az apai örömökből. — Ah! — Sajnálom, nagyságos asszonyom, hogy illedelmesebb homályba nem tudom beleburkolni az igazságot. Valahogy elvégre meg kell önnel értetnem, hogy miről van szó. Na most már érti. És most már tudja, hogy a renitens Gyurka mindaddig fogház­ban marad, míg az erélyes Leidl Klárát nőül nem veszi. És ez lesz a szerencséje. Bő infor­mációkat kaptam erről a leányról: határo­zott, kemény, erős akaratú nő, valóságos mentő­angyala lesz Gyurkának, mert meg fogja óvni az elzülléstől. Leigázza, uralkodni fog rajta, meg is fogja fenyíteni, ha jónak látja — de rákényszeríti a munka és a be­csület útjára és tisztességes, dolgos apát ne­vel belőle gyermekeinek. Ha tehát ön, asszo­nyom, valóban szánalmat érez iránta, akkor sorsára hagyja. A segélynyújtás ebben az esetben biztos romlás. Azt hiszem, jól meg­értette, hogy miről van szól — Meg . . . megértettem — felelte boszos felindulással a hölgy, s közelebb télni az ügyvéd felé az íróasztalra tett bankjegye­ket. •— de azért csak küldje el neki kérem, ezt a pénzt ... ne örüljön diadalának az a szemtelen személy .... fosztva a kormány a kormányzás anyagi eszközeitől és lassan kint elsorvasztatik az a hadsereg, melyet a korona nem törekedett­ nemzetivé, is tenni. Mind­kettőből a nemzetre is háramlik kár. Ezt jól tudjuk, de ez a kár elválaszthatatlan lévén a nemzet egyet­len törvényes fegyverének használatától, a nemzet a ráháramlott kárt, mint a maga részét, kész elvi­selni abban a tudatban, hogy minden küzdelem kár­ral és áldozattal jár. Ami a hadsereget illeti, erre nézve tudja a nemzet — és hasznosnak találom konstatálni azt, hogy tudja,­­ hogy az­ összes hadsereg 43 százaléká­nak összes újoncmennyiségéből egy egész harmad­rész hiányzik és a törvény félremagyarázásával be­hívott póttartalékosok nem pótolják a hiányt, mert ezeknek nagy része, szükségben levő családot ha­gyott otthon, amely családnak kenyérkeresői vol­tak. Elképzelhető, hogy milyen kedélyállapotban szolgálnak most a hadseregben. E ténynek közvet­len bekövetkezése nem lévén az, hogy a hadsereg nem képes ily züllésnek indult állapotában megvé­­delmezni az országot, azért nem, mert az országot hála Isten, semmi külháboru és semmi veszély nem­ fenyegeti, ennek folytán ezen ténynek közvetlen következménye a nagyhatalmi állás megrendülése amelynek fentartása sokkal inkább dinasztikus, mint nemzeti érdek. (Általános helyeslés.) A pót­­tartalékosok családjáról, amennyiben lehet, gondos­kodni fog a nemzet, ha szóhoz juthat az országgyű­lésen. Addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harcképes­ségű az a hadsereg, amely­nek harmadrésze elkeseredéssel szolgál. A nemzet küzdelmét a képviselőház terméből a törvényhatóságok terére vitte át a törvénytipró kormány. E küzdelem­ben eddig ismeretlen nemzeti hősöknek egész soroz­ra talált rá­ az ország, (Fel­kiáltások: Éljenek!) aket a dicsőséggel teljesített honfikötelességnek dicsfénye környez. A nemzet babért nyújt ezen nemzeti hősöknek, akik egész exisztencziájukat vetik oda a latba, azért, hogy hű­ségesen megtarthassák esküjüket és megvédelmez­hessék a magyar törvénykönyvet. (Úgy van!) És midőn majd az igazi ügye a nemzetnek diadalmas­kodni fog, le fogja róni anyagilag és erkölcsileg irántuk kötelességét. (Lelkes éljenzés.) És várjon mit fog hozni a beköszöntő év ? Én egyelőre nem látok mást, mint a küzdelem folytatá­sát. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Ha az uralkodó kívánja a kibontakozást, ezt megtalálhat­ja, úgy, hogy a helyreállítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegyezés­nek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a korona álláspontja­­egyformán tekintetbe vétessenek, a nemzet nem fog soha útjában állani. Azok, akiket a nemzet bizalma a nemzet élére állított, mindig ké­szek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a megegyezést a korona álláspontjával. Most is folynak kísérletek ebben az irányban, de bár a király jóindulatának hírét halljuk, a kiegye­zésre alkalmas alap eddig nem találtatott meg azok által, akik azt keresik. Az összeütközés a törvényho­zás két tényezője közt van, a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelem abszolút akarata előtt való letörését fe­jezze ki. (Általános helyeslés.) E szavaim világosan jelzik, hogy meggyőződésem szerint még bizonytalan a jövő, bár a törvénytipró kormány gyors eltávolí­tása szerintem elsőrendű nemzeti érdek. A küzde­lemben, mely tovább folyik, a szövetkezeti pártok tartsanak össze. A cél közös, bár a benne küzdő pár­tok elvi útjai eltérők, mi, a függetlenségi párt, megállunk sziklaszilárdan, ismert elveink mellett és bízva bízunk abban, hogy elveink megvalósulásá­hoz el fog jönni az idő, mert elhozza azt a történe­lem kérlelhetetlen logikája. (Úgy van.) Az Isten áldása legyen rajtatok, a hazán és hozza meg az isteni gondviselés nekünk a béke ál­dásait, mert e küzdelem nem cél, a küzdelemnek oka csak az, hogy tisztességes és becsületes békéhez juthasson a nemzet. A függetlenségi párt táviratban üdvözölte gróf Apponyi Albertet is, aki Eberhadon időzik. Délben Kossuth még több küldöttséget foga­dott. A kültagok nevében dr. Nemes Bertalan ügy­véd szólott, az V. ker. függetlenségi és 48-as párt küldöttségének nevében dr. Lázár Nándor elnök, a VIII. ker. függetlenségi és 48-as párt 50 tagú küldöttsége nevében pedig, melyet dr. Kacziány Géza és Stróbl Miksa vezettek, dr. Kacziány Géza mondott üdvözlő beszédet. A képviselőház elnökénél. Az ellenzéki pártok déli tizenkét órakor tisz­telegtek Justh Gyulánál, a képviselőház elnökénél. Az volt a terv, hogy Darányi Ignác mondja az üd­vözlő beszédet, az utolsó pillanatban azonban a füg­getlenségi párti képviselők arról értesültek, hogy Szivák Imre lesz a szónok, aki tudvalevőleg az új disszidensekkel együtt lépett ki a szabadelvű párt­ból. A függetlenségi párt tagjait a dolog igen kelle­metlenül érintette, mert úgy­­ nyilatkoztak, hogy Szivák is megszavazta a november 18-iki csínyt, amit expiált ugyan a pártból való kilépésével, de ez nem ad egyben alapot és jogcímet arra, hogy immár a baloldal nézetének ő adjon kifejezést. A függetlenségi képviselők így bementek Justh Gyu­lához és megkérték, fogadja őket külön s Hental­­ler Lajos üdvözlő beszédére mondjon külön választ. Justh a hangulatot csendesíteni akarta, hivatkozott exponált helyzetére és kijelentette, hogy nem fo­gadhat ez alkalommal külön politikai pártot. Erre a függetlenségi képviselők: Polonyi Géza, Bentai­ler Lajos, Laehne Hugó, Hédervári Lehel, Kovács Ernő, Markos Gyula, Pozsgay Miklós, Bakonyi Samu, Illyés Bálint, Horvát József és mások az üdvözlés előtt elmentek. Az üdvözlő beszédben Szivák Imre hangsú­lyozta, hogy az országgyűlés többségi pártjai részé­ről jött s ezeket mondotta: " Az alkotmány megtámadása, mellőzése mel­lett támadhat rövid átmeneti személyes uralom —-é­s ilyennek a jelenségeit látjuk, fájdalom­ most ha­zánkban — de erre a válaszunk az, hogy mi, a mos­tani országgyűlés legkülönbözőbb elvi irányú párt­jai egyesültünk az alkotmány védelmében; meg­nyugtatjuk nemzetünket azzal, hogy a történelmi fejlődés magaslatáról nézve a válság további fo­lyama eté, biztosak vagyunk az iránt, miszerint a király és nemzet közti félreértés is a történetet irá­nyító nemzeti etnikai erők érvényesülésével vég­ződhetik csak. A nemzet nem indul ki újabb jogok szerzésére, jogvesztés tehát nem lehet a küzdelem vége. Minket a békére hivő szózat, amely a kölcsö­nös elismerés olajágával, bölcs mérséklettel és in­tegrum restitucióval közeledik — készen talál éj közreműködésre, de ennek alapját, határait a nem­­zet jogainak biztosításában jelöljük meg és mert a fennálló rendszer ezeket érinti, vele szemben intrazigensek vagyunk. Az üdvözlésre Justh Gyula így válaszolt: Lelkem egész melegével köszönöm azt a nagy kitüntetést, melyben részesíteni kegyesek voltatok akkor, midőn az új év küszöbén őszinte jóindulat­tal, igaz szeretettel és változatlan bizalommal jöt­tetek el hozzám. Azok a szívből fakadó, szívhez szóló ékes szavak, melyekkel igen tisztelt szónokotok, az én régi jó barátom, engem a ti nevetekben üdvö­zölni szíves volt, mélyen meghatottak. A tőle meg­szokott ékesszólással tolmácsolt jókívánságokért fo­gadjátok hálás köszönetemet. Magyarország jelen szomorú, aggodalmas állapotában, mélységes nagy keservünkben örvendezésre ugyan semmi okunk sem lehet és ha mégis örömömet nyilvánítom afö­lött, hogy a képviselőház többségét alkotó pártok mindenike megjelent ma itt e helyen, teszem ezt azért, mert ez a körülmény is fényesen bizonyítja, hogy a szövetkezeti pártok soraiban teljes az egyet­értés és hogy a soraink megbontására irányuló tö­rekvések hajótörést szenvedtek. A magyar állam veszélyeztetett érdeke követeli meg, most inkább, mint valaha, a teljes egyetértést, a rendületlen ki­tartást, hogy hazánk törvényes jogai, alkotmányos szabadsága megvédelmezhetők legyenek. Valóban elszorul szívünk, ha visszapillantunk a lefolyt év eseményeire. A választásoknál ítélt a nemzet. Re­méltük, hogy a nemzet ítéletéből szegény hazánkra egy jobb, egy boldogabb jövő fog fak­adni. Csalód­tunk. A nemzet ítélete és kifejezett akarata mind­ekkoráig figyelembe nem vétetett. A végrehajtó hatalom szembehelyezkedett a törvényhozó hata­lommal. Az abszolút hatalom szembeszállt a nem­zeti hatalommal. A népképviseleti rendszer az al­kotmány alapjaiban lett megtámadva. Törvényeink lépten-nyomon megsérttettek, az országgyűlés mű­ködése lehetetlenné tétetett. A törvényhatóságok jo­gainak elkobzása folyamatban van. Nyomor és szen­vedés jutott a nemzet osztályrészéül. Nap-nap után szivet facsaró gyászos események ismétlődnek. Bár­mily szomorú legyen !3 azonban a jelen,, hazánk jö­vője felett mindazonáltal kétségbeesnünk nem sza­bad. A nemzet őseréje, szilárd kitartása, türelme, alkotmányához , törvényeihez való állhatatos ra­gaszkodása csodát fog művelni és a nemzet minden sziklákon, minden örvényeken, minden poklokon keresztül is be fog evezni a biztos kikötőbe. A tör­vényesség erős vára a nemzetnek, nagyon jól mondta Szivák Imre tisztelt barátom, hogy alkotmányunk­nak, a népképviseleti rendszernek megvédelmezése elsőrangú feladatunk kell, hogy legyen. Nemzetünk sorsát csak úgy biztosíthatjuk- ha okulva a múltak keserű tapasztalatain, alkotmányunknak, a népkép­viseleti rendszernek megvédelm­ezésére az eddigiek­nél erősebb, alkalmasabb eszközöket fogunk ke­resni. Bízva­ bízom, hogy a népképviseleti rendszer sikerrel fogja kiáltani tűzpróbáját és hogy el fog érkezni utóvégre is az az idő, amikor hazánkban is a nemzet lesz forrása minden jognak, minden erő­nek, minden hatalomnak. Nagy és nehéz munka vár ránk s e nagy munkából én is ki fogom venni az magam részét. Fő törekvésem lesz a jövőben is bi­zalmatokra, szeretetetekre méltóvá lenni. Alkotmá­nyunkat ezentúl is igyekezni fogok veletek együtt

Next