Pesti Napló, 1906. április (57. évfolyam, 90-118. szám)

1906-04-15 / 104. szám

14 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓI 1906­. április 15. 104. szám. — Bar­ h­át Dániel püspök halála. Barhát Dá­niel evangélikus püspök elhunyta alkalmából az egyház presbitériuma ma délben ülést tartott, Zsi­linszky Mihály kerületi felügyelő elnöklésével, aki meleg szavakban emlékezett meg az elhunyt érde­meiről. Azután elhatározták, hogy az elhunyt teme­tését a bányakerületi egyház fogja rendezni. A te­metés húsvéthétfőn négy órakor lesz a kerepesi­ úti ágostai evangélikus templomból. A koporsónál Gyur­átz, Ballik és Sárkány püspökök, továbbá Schotte esperes fognak beszélni és imádságot mon­dani. A gyászszertartás után a halottat a kerepesi­­úti temet­őnén a főváros által ajándékozott díszsír­helyen fogják eltemetni. A püspöki teendők végzé­sével Belohorszky Gábor újvidéki lelkészt, a leg­idősebb esperest bízták meg. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter Bachát püspök elhunyta alkalmá­ból meleghangú részvétét fejezte ki a gyászoló csa­ládnak. — A tulipán-mozgalom. A tulipán-mozgalom lelkes intézősége arra törekszik, hogy a mozgalo­m minél szélesebb rétegekben, hódítson. Ennélfogva kimondották, hogy a tulipánkert országos szövet­séggé alakul, alapszabályokat készít és vezető taná­csot állít a­ maga élére. Az alapszabályok lényege, hogy mindenki, aki egy tulipánjelvényt visel és egy másikat állandóan magával hordt, hogy más­nak eladja s azt ily módon tagul toborozza, a Tuli­pánkert Szövetség tagja. A Tulipánkert Szövetség szombaton, e hónap 21-én délelőtt 11 órakor tartja Budapesten a me­gyeházán alakuló közgyűlését, amelyen mindenki, aki a fenti értelemben a Tulipánkert­­ Szövetség tagja óhajt lenni, részt vehet. A Tulipánkert Szö­vetség a következő felhívást adta ki: A Tulipánkert olyan időben alakult meg esz­ményi egységgé, amikor szabadon, sőt jutalomra és előmenetelre számítva, lehetett törvényt szegni, de hazafi kötelességet, sőt némely alkotmányos polgári jogot is csak titokban, rejtve lehetett gyakorolni. Ezt az időt most levette rólunk a Gondvise­lés. Visszajutván alkotmányos szabadságunk bir­tokába, immár lehet is, kötelességünk is ezt az egységet szervezve, nyíltan, alapszabályszerűen , megalkotni, mint szövetséget. A tulipánkert anyagi célja volt tőkét gyűj­teni a nemzeti­ ellenállás támogatására. Ez a cél abban a formában, amelyben azt a törvénytelen kormány reánk kényszerítette, hála Istennek, megszűnt. A nemzeti ellenállás erőinek megteremtése, fokozása, táplálása, izmosítása lesz immár a Tulipánkertnek, mint állandó intézmény­nek a föladata. Szolgálatába kivan állani a Tuli­pánkert a közélet, a társadalmi és­ magánélet, az ipari munkálkodás, a művészi törekvés, az ízlés minden mozgalmának. A magyar világot tartván kezében és viselvén szive fölött fog megjelenni mindenütt, ahol tanácsra, buzdításra, segítségre van szükség, hogy fejlődésünk, haladásunk, kiala­kulásunk, bármerre igyekszünk ezeknek ösvényein és országuljain, a szándékokra, a cselekedetekre, az alkotásokra, a magyar ízlés, a magyar szellem, a magyar érzés nemzeti bélyegét rányomja egy szál magyar tulipán jelképében. És soha, bármi jöjjön ránk, többé semmi nyo­mor és szenvedés bennünket magyarokat, akiket magyar voltunk fűz együvé testvérekké rang, osz­tály, vallás, párt és nemzetiségi különbség nélkül készületlenül ne találjon. Szerencsénkben örö­münk, bajban vigasztalásunk legyen a magyar tu­lipán, mint mivoltunk és törekvésünk jelképes vi­lága. Ezzel hívunk fel benneteket Magyarország összes lakói, szegényt, gazdagot, öreget, ifjat, gyer­meket és aggastyánt, urat és parasztot, szellemi és anyagi munkást, jöjjetek a Tulipánkertbe mind, tűzzétek fel ezt a gyönyörű virágot és virágozzék gondjaitoktól, szerető szivetektől, hazafias érzé­seitektől a haza. Ugyancsak a tulipán-mozgalommal függ össze az a felhívás, melyet a hazafias liga Magyar­­ország összes iskoláinak diákjaihoz intézett. A fel­hívás a következőket mondja: Ismerve a tulipánkert hölgyei által istdított hagy mozgalmat a tulipánjelvény ügyében, a haza­fias liga ifjúsága, mely a tulipánkert hölgyeivel karöltve működik, elhatározta, hogy a diákság ré­szére egy igazán szép, törvényesen védett angyalos tulipán-diák jelvényt hoz forgalomba. Ennek ter­jesztésével a Plöki és Haas céget (Budapest, An­­drássy­ út 13. sz.) bízta meg. A jelvény csekély 60 fillér árért kerül eladásra, ami lehetővé teszi azt, hogy nem szükséges hamis tulipánjelvényt viselni. Ezen jelvény mutatja az összetartást az ország diákjai között és reméljük,­ hogy minden diák kö­telességének fogja tartani a jelvényt hordani már azért is, mert a tiszta jövedelem a Tulipán­­kert hölgyei által kitett nemzeti alap javára for­dittatik. A hazafias liga nevében gróf Batthyány Gyula. — Gyászrovat. Tóvárosi Fischer Ignác volt gyúróé Budapesten hatvanhétéves korában meg­halt. A hazai ipar terén nagy érdemet szerzett a porcellánfestés­zet meghonosításával és majolika­­gyárával, melynek készítményei külföldi kiállításo­kon is elismerést szereztek számára. Gyára 1892- ben részvénytársasággá alakult át, melynek hosszú ideig vezérigazgatója volt. A gyár később fiának, Fischer Emilnek tulajdonába ment át. Az elhunyt számottevő tagja volt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának, az Iparegyesületnek és a fővá­ros törvényhatósági bizottságának. Halálát özve­gyén kívül három fia és három unokája gyászolja. Dr. Tuboly Gyula ügyvéd, Zalavármegye tisz­teletbeli ügyésze, a Nagykanizsai Takarékpénztár által alapított Önsegélyző Szövetkezet elnöke, a Nagykanizsai Takarékpénztár Részvénytársaság al­­elnöke Nagykanizsán ötvennégyéves korában el­hunyt. Estancelin tábornok, a francia rojalista párt egyik kiváló vezére — mint Páriából táviratoz­tak — ma Barnevilleben meghalt. Schwartz Mór, az Országos Izraelita Tanító­­képzőintézet nyugalmazott tanára, a Zion­ Egyesü­­let igazgatója, Budapesten hetvennyolc éves korá­ban meghalt. Három évtizeden át tanította a mate­matikát s egyike volt a legérdemesebb pedagógu­soknak. Callegari padovai püspök — mint Rómából je­lentik — meghalt. — Lopás a Műcsarnokban. A főkapitányságon följelentést tettek, hogy a városligeti Műcsarnok­ban, a képtárlaton lopás történt. A XIV. számú teremben Bachmann Károly „Csöndélet“ című festményét kilopták a keretjéből. A kép értékét hatszáz koronára teszik. Eddig csak annyit tud­tak megállapítani, hogy a lopás tegnap este tör­tént. — A méregkor erőssel vádolt gróf. Megemlé­keztünk már arról, hogy a turóevármegyei Pribócon letartóztatták gróf Na’Jiaus Ottót, mert az a gyanu merült föl ellene, hogy megmérgezte a nyolcvan­­éves Beniczkynét. A gróf akkoriban fölebbezett a vizsgálati fogság föntartása ellen. A budapesti Királyi Tábla azonban úgy döntött, hogy a vizsgálati fog­ság föntartandó, de a végleges döntést az elrendelt s a besztercebányai törvényszékre bízott kiegészítő vizsgálat eredményétől tette fü­ggővé. A törvényszék most még egyszer megkíséreli kihallgatni Beniczkyné Wagner Klementinát, hogy orvosilag hivatalosan megállapítsa, vaj­on valóban elmebeteg-e, vagy csak szimulál, továbbá, hogy hitelesen megállapítsa Beniczkyné halálának okát. — Miért nem kötöttek aratási szerződést? Nemrégiben híre jött, hogy a mezőgazdasági mun­kások vonakodnak megkötni az aratási szerződést, ami egy esetleges sztrájk kitörésével áll öszefüg­­gésben. A megfigyelés és nyomozás most kiderí­tette, hogy a munkások magatartásának oka abban rejlik, hogy magas bérek­ kilátásba helyezésével Németországba csalogatják őket, ahol egyrészt hiány van a mezőgazda­sági munkásokban, más­részt a magyar aratónak nagyon jó a híre. A ber­lini munkásközvetítő iroda a nagy kereslet foly­tán már pár évvel ezelőtt azzal a kérdéssel fordult a magyar kormányhoz, hogy fiókközvetítő irodát állíthasson fel. A kormány ezt a kérelmet elutasí­totta. Ekkor a berlini vállalat a német határszé­len, közvetlenül Oderberg közelében, Annabergen állított fel egy közvetítő ügynökséget. Ez az iroda aztán elárasztotta Magyarországot ügynö­kökkel, akik eleinte csak a német ajkú lakosságot csábították ki s elég jó díjazás mellett el is helyez­ték őket, azután, amikor a kereslet folyton növe­kedett Németországban, a magyar ajkú munkáso­kat is megkörnyékezték s arra biztatták őket, hogy ne vállaljanak munkát idehaza, mert Német­országban tavasztól őszig háromszor annyi pénzt kereshetnek, mint idehaza. A magyar munkások hittek s már a kora tavaszszal Torontál-, Csanád-, Csongrád- és Bács-Bodrog megyékből több százra menő munkáscsapatokat szállítottak ki az ügynö­kök, kik hónapokon keresztül tartózkodnak a me­gyékben és zavartalanul űzik a kivándorlásra való csábítást. Ez év március elején Torontál megyéből mintegy kétszáz főre menő csapatot vittek ki Né­metországba. A munkásoktól Annabergen a fő­ügynökség irodájában elszedték a munkásigazol­ványokat s azután tovább vitték őket a Berlinen túl fekvő Sommerfeldre, hol egy részüket egy ottani gyárban helyezték el, amíg a többit a kör­nyékben levő mezőgazdasági birtokokon, osztották szét. A kivándorolt munkások eleinte megkapták az ügynökök által ígért munkabért, de már a má­sodik héten 30 százalékkal kevesebbet kaptak, azért, mert állítólag még gyakorlatlanok voltak a munkában. A munkások kénytelenk voltak ezt el­tűrni, mert azzal biztatták őket, hogy később meg­kapják a szerződésben biztosított fizetésüket. De csalódtak, mert nemcsak hogy eredeti bérüket nem kapták meg, de azon címem hogy nem dolgoznak elég gyorsan, még a meghagyott fizetésükből is ,le-, vontak. E miatt a munkások felzúdultak, amire elbocsátották őket a szolgálatból. Az elbocsátott munkások pénz és munkakönyv nélkül boloyong­­tak néhány napig s ekkor a német hatóság egysze­­rüen eltoloncoltatta őket az osztrák határszélre, hova kimerülten, betegen érkeztek meg. Itt azután az annabergi ügynökség kézbesítette nekik vissza­tartott munkásigazolványaikat, mire többen el is utaztak, de a munkások egy része kénytelen volt a kórházba menni és csak felgyógyulásuk után tér­hetnek ismét vissza.­­ A francia postás­sztrájk. Parisból jelentik, hogy Barthou közmunkaügyi miniszter elbocsáj­­tott háromszáz levélhordót és helyükbe másokat nevezett ki. A megüresedett állásokra háromszáz­nál többen pályáztak. Párisból táviratoztak. A postások sztrájkja ellenére egyelőre a szolgálatot minden fennakadás nélkül látják el. Négyszáz ka­tonán kívül most már a nyomtatványok széthor­­dásával 350 káplár és altiszt foglalatoskodik, akiket a párisi katonai kormányzó bocsátott a postaintézet rendelkezésére. A közmunkaügyi mi­niszter megjelent a postaigazgatóság épületében és elismerését fejezte ki azoknak a levélhordóknak, akik híven kitartottak a szolgálat mellett. A posta- és távirda-alkalmazottak mintegy 6000 ember részvételével gyűlést tartottak az éjjel, amelyen sok női alkalmazott is jelen volt. A sztrájk veze­tői heves forradalmi színezetű beszédeket mondot­tak és erősen támadták a kormányt és a kamarát. Elhatározták az általános sztrájkot. A postaigaz­gatóság azt hiszi, hogy csak puszta határozatról van szó és, hogy a sztrájk nem fog terjedni. A posta- és távirda-alkalmazottak egyesületének in­téző­bizottsága kijelenti, hogy a ma­ éjjel megtar­tott gyűlésnek a protekciórendszer kérdésével kel­lett volna foglalkoznia, miért is minden más tárgyban hozott határozathoz az intéző­bizottság nem járulhat hozzá, így a sztrájkkérdésben hozott határozathoz sem. A községtanács mai ülésében, amelyben a szocialisták a sztrájkolók iránt való rokonszenvüknek adtak kifejezést, határozati ja­vaslatot fogadott el, amelyben azt kívánják, hogy a kormány helyezze hatályon kívül a 400 sztráj­kodra kimondott elbocsátást. A Szajna-prefektus tiltakozott a határozat ellen és ki­jelentette, hogy az állami alkalmazottak sztrájkja csakis anarkiát vonhat maga­­után. A mai minisztertanácson Barthou munkaügyi miniszter közölte, hogy a posta­alkalmazottak sztrájkja jelentékenyen csök­kent. A minisztertanács helyeselte a munkaügyi miniszter és Berard államtitkár-helyettes által tett intézkedéseket és fegyelmi büntetéseket. * — Tudtán kívül nős. Milanóban történt a kü­lönös eset, hogy egy Panarani Zenone nevű utat az a meglepetés érte, hogy tudtán és akaratán kí­vül megnősült. Mindez fivérének, Panarani Róbert­nek halála után tűnt ki, aki nős ember volt és három gyermek atyja. Panarani Róbert ugya­­ be­leszeretett egy Poddighe nevű jómódú és előkelő család leányába és fivérének neve alatt és az ő okmányainak segítségével nőül is vette a leányt. Most hogy meghalt, kisült a turpisság, amely annyi­val kellemetlenebb Panarani Zenonera, hogy soha­sem látott feleségétől — mert törvény szerint az — a rendes törvényes utón kell szorgalmaznia a válást. — Húsvéti istentisztelet. A Koháry-utcai uni­tárius templomban húsvét első napján délelőtt tizenegy órakor prédikál és úrvacsorát oszt Józan Miklós esperes, másodnapján délelőtt tizenegy óra­kor pedig Pap Gyula papjelölt prédikál. — Halálos baleset egy társaskörben. Farkas Jenő nyugalmazott miniszteri tanácsos ma este fél­­hat óra tájban a Disz-tér 8. száma alatt levő ka­szinóban hirtelen rosszul lett, összesett és meghalt. Szívszélhüdés érte. — Pezsgőző tolvajok. A szegedi rendőrség a minap veszedelmes tolvajokat tartóztatott­­le. Thornik János és Dobik István hetek óta foszto­gatták a lakásokat, sőt egy járókelőt is megtámad­tak és kiraboltak a szegedi vasúti állomás közelé­ben. A rablott holmit eladták és a pénzt elmulat­ták. Mikor elfogyott a zsákmány is, feltörték a Berkes-féle kávéház pincéjét, ahonnan hat üveg pezsgőt vittek el. Azt mondják, hogy ide azért tör­tek be, mert rég nem ittak pezsgőt. A lopott pezs­gőt kosárban az alsóvárosi szalmakazlak közé rej­tették, ahol állandó tanyájuk volt. Ide jártak ki éjjelenként pezsgőzni. Ma hajnalban úgy bepezs­­gőztek, hogy magukra vonták a figyelmet. Hajnal­ban két ismerősüket hívták a kazlak közé, ahol nyolc óráig tartott a pezsgőzés. Amikor a pezsgő elfogyott, az üres üveget a földhöz verték az or­szágúton. A részeg kompániára figyelmeztették a rendőrséget, amely Thornik Jánost és Dobikot le­tartóztatta. A főkapitány kihallgatta őket s az­után mindkettőt fürcsérték az ügyészség börtö­­­nébe.

Next