Pesti Napló, 1906. április (57. évfolyam, 90-118. szám)
1906-04-15 / 104. szám
14 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓI 1906. április 15. 104. szám. — Bar hát Dániel püspök halála. Barhát Dániel evangélikus püspök elhunyta alkalmából az egyház presbitériuma ma délben ülést tartott, Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő elnöklésével, aki meleg szavakban emlékezett meg az elhunyt érdemeiről. Azután elhatározták, hogy az elhunyt temetését a bányakerületi egyház fogja rendezni. A temetés húsvéthétfőn négy órakor lesz a kerepesi úti ágostai evangélikus templomból. A koporsónál Gyurátz, Ballik és Sárkány püspökök, továbbá Schotte esperes fognak beszélni és imádságot mondani. A gyászszertartás után a halottat a kerepesiúti temetőnén a főváros által ajándékozott díszsírhelyen fogják eltemetni. A püspöki teendők végzésével Belohorszky Gábor újvidéki lelkészt, a legidősebb esperest bízták meg. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter Bachát püspök elhunyta alkalmából meleghangú részvétét fejezte ki a gyászoló családnak. — A tulipán-mozgalom. A tulipán-mozgalom lelkes intézősége arra törekszik, hogy a mozgalom minél szélesebb rétegekben, hódítson. Ennélfogva kimondották, hogy a tulipánkert országos szövetséggé alakul, alapszabályokat készít és vezető tanácsot állít a maga élére. Az alapszabályok lényege, hogy mindenki, aki egy tulipánjelvényt visel és egy másikat állandóan magával hordt, hogy másnak eladja s azt ily módon tagul toborozza, a Tulipánkert Szövetség tagja. A Tulipánkert Szövetség szombaton, e hónap 21-én délelőtt 11 órakor tartja Budapesten a megyeházán alakuló közgyűlését, amelyen mindenki, aki a fenti értelemben a Tulipánkert Szövetség tagja óhajt lenni, részt vehet. A Tulipánkert Szövetség a következő felhívást adta ki: A Tulipánkert olyan időben alakult meg eszményi egységgé, amikor szabadon, sőt jutalomra és előmenetelre számítva, lehetett törvényt szegni, de hazafi kötelességet, sőt némely alkotmányos polgári jogot is csak titokban, rejtve lehetett gyakorolni. Ezt az időt most levette rólunk a Gondviselés. Visszajutván alkotmányos szabadságunk birtokába, immár lehet is, kötelességünk is ezt az egységet szervezve, nyíltan, alapszabályszerűen , megalkotni, mint szövetséget. A tulipánkert anyagi célja volt tőkét gyűjteni a nemzeti ellenállás támogatására. Ez a cél abban a formában, amelyben azt a törvénytelen kormány reánk kényszerítette, hála Istennek, megszűnt. A nemzeti ellenállás erőinek megteremtése, fokozása, táplálása, izmosítása lesz immár a Tulipánkertnek, mint állandó intézménynek a föladata. Szolgálatába kivan állani a Tulipánkert a közélet, a társadalmi és magánélet, az ipari munkálkodás, a művészi törekvés, az ízlés minden mozgalmának. A magyar világot tartván kezében és viselvén szive fölött fog megjelenni mindenütt, ahol tanácsra, buzdításra, segítségre van szükség, hogy fejlődésünk, haladásunk, kialakulásunk, bármerre igyekszünk ezeknek ösvényein és országuljain, a szándékokra, a cselekedetekre, az alkotásokra, a magyar ízlés, a magyar szellem, a magyar érzés nemzeti bélyegét rányomja egy szál magyar tulipán jelképében. És soha, bármi jöjjön ránk, többé semmi nyomor és szenvedés bennünket magyarokat, akiket magyar voltunk fűz együvé testvérekké rang, osztály, vallás, párt és nemzetiségi különbség nélkül készületlenül ne találjon. Szerencsénkben örömünk, bajban vigasztalásunk legyen a magyar tulipán, mint mivoltunk és törekvésünk jelképes világa. Ezzel hívunk fel benneteket Magyarország összes lakói, szegényt, gazdagot, öreget, ifjat, gyermeket és aggastyánt, urat és parasztot, szellemi és anyagi munkást, jöjjetek a Tulipánkertbe mind, tűzzétek fel ezt a gyönyörű virágot és virágozzék gondjaitoktól, szerető szivetektől, hazafias érzéseitektől a haza. Ugyancsak a tulipán-mozgalommal függ össze az a felhívás, melyet a hazafias liga Magyarország összes iskoláinak diákjaihoz intézett. A felhívás a következőket mondja: Ismerve a tulipánkert hölgyei által istdított hagy mozgalmat a tulipánjelvény ügyében, a hazafias liga ifjúsága, mely a tulipánkert hölgyeivel karöltve működik, elhatározta, hogy a diákság részére egy igazán szép, törvényesen védett angyalos tulipán-diák jelvényt hoz forgalomba. Ennek terjesztésével a Plöki és Haas céget (Budapest, Andrássy út 13. sz.) bízta meg. A jelvény csekély 60 fillér árért kerül eladásra, ami lehetővé teszi azt, hogy nem szükséges hamis tulipánjelvényt viselni. Ezen jelvény mutatja az összetartást az ország diákjai között és reméljük, hogy minden diák kötelességének fogja tartani a jelvényt hordani már azért is, mert a tiszta jövedelem a Tulipánkert hölgyei által kitett nemzeti alap javára fordittatik. A hazafias liga nevében gróf Batthyány Gyula. — Gyászrovat. Tóvárosi Fischer Ignác volt gyúróé Budapesten hatvanhétéves korában meghalt. A hazai ipar terén nagy érdemet szerzett a porcellánfestészet meghonosításával és majolikagyárával, melynek készítményei külföldi kiállításokon is elismerést szereztek számára. Gyára 1892- ben részvénytársasággá alakult át, melynek hosszú ideig vezérigazgatója volt. A gyár később fiának, Fischer Emilnek tulajdonába ment át. Az elhunyt számottevő tagja volt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának, az Iparegyesületnek és a főváros törvényhatósági bizottságának. Halálát özvegyén kívül három fia és három unokája gyászolja. Dr. Tuboly Gyula ügyvéd, Zalavármegye tiszteletbeli ügyésze, a Nagykanizsai Takarékpénztár által alapított Önsegélyző Szövetkezet elnöke, a Nagykanizsai Takarékpénztár Részvénytársaság alelnöke Nagykanizsán ötvennégyéves korában elhunyt. Estancelin tábornok, a francia rojalista párt egyik kiváló vezére — mint Páriából táviratoztak — ma Barnevilleben meghalt. Schwartz Mór, az Országos Izraelita Tanítóképzőintézet nyugalmazott tanára, a Zion Egyesület igazgatója, Budapesten hetvennyolc éves korában meghalt. Három évtizeden át tanította a matematikát s egyike volt a legérdemesebb pedagógusoknak. Callegari padovai püspök — mint Rómából jelentik — meghalt. — Lopás a Műcsarnokban. A főkapitányságon följelentést tettek, hogy a városligeti Műcsarnokban, a képtárlaton lopás történt. A XIV. számú teremben Bachmann Károly „Csöndélet“ című festményét kilopták a keretjéből. A kép értékét hatszáz koronára teszik. Eddig csak annyit tudtak megállapítani, hogy a lopás tegnap este történt. — A méregkor erőssel vádolt gróf. Megemlékeztünk már arról, hogy a turóevármegyei Pribócon letartóztatták gróf Na’Jiaus Ottót, mert az a gyanu merült föl ellene, hogy megmérgezte a nyolcvanéves Beniczkynét. A gróf akkoriban fölebbezett a vizsgálati fogság föntartása ellen. A budapesti Királyi Tábla azonban úgy döntött, hogy a vizsgálati fogság föntartandó, de a végleges döntést az elrendelt s a besztercebányai törvényszékre bízott kiegészítő vizsgálat eredményétől tette függővé. A törvényszék most még egyszer megkíséreli kihallgatni Beniczkyné Wagner Klementinát, hogy orvosilag hivatalosan megállapítsa, vajon valóban elmebeteg-e, vagy csak szimulál, továbbá, hogy hitelesen megállapítsa Beniczkyné halálának okát. — Miért nem kötöttek aratási szerződést? Nemrégiben híre jött, hogy a mezőgazdasági munkások vonakodnak megkötni az aratási szerződést, ami egy esetleges sztrájk kitörésével áll öszefüggésben. A megfigyelés és nyomozás most kiderítette, hogy a munkások magatartásának oka abban rejlik, hogy magas bérek kilátásba helyezésével Németországba csalogatják őket, ahol egyrészt hiány van a mezőgazdasági munkásokban, másrészt a magyar aratónak nagyon jó a híre. A berlini munkásközvetítő iroda a nagy kereslet folytán már pár évvel ezelőtt azzal a kérdéssel fordult a magyar kormányhoz, hogy fiókközvetítő irodát állíthasson fel. A kormány ezt a kérelmet elutasította. Ekkor a berlini vállalat a német határszélen, közvetlenül Oderberg közelében, Annabergen állított fel egy közvetítő ügynökséget. Ez az iroda aztán elárasztotta Magyarországot ügynökökkel, akik eleinte csak a német ajkú lakosságot csábították ki s elég jó díjazás mellett el is helyezték őket, azután, amikor a kereslet folyton növekedett Németországban, a magyar ajkú munkásokat is megkörnyékezték s arra biztatták őket, hogy ne vállaljanak munkát idehaza, mert Németországban tavasztól őszig háromszor annyi pénzt kereshetnek, mint idehaza. A magyar munkások hittek s már a kora tavaszszal Torontál-, Csanád-, Csongrád- és Bács-Bodrog megyékből több százra menő munkáscsapatokat szállítottak ki az ügynökök, kik hónapokon keresztül tartózkodnak a megyékben és zavartalanul űzik a kivándorlásra való csábítást. Ez év március elején Torontál megyéből mintegy kétszáz főre menő csapatot vittek ki Németországba. A munkásoktól Annabergen a főügynökség irodájában elszedték a munkásigazolványokat s azután tovább vitték őket a Berlinen túl fekvő Sommerfeldre, hol egy részüket egy ottani gyárban helyezték el, amíg a többit a környékben levő mezőgazdasági birtokokon, osztották szét. A kivándorolt munkások eleinte megkapták az ügynökök által ígért munkabért, de már a második héten 30 százalékkal kevesebbet kaptak, azért, mert állítólag még gyakorlatlanok voltak a munkában. A munkások kénytelenk voltak ezt eltűrni, mert azzal biztatták őket, hogy később megkapják a szerződésben biztosított fizetésüket. De csalódtak, mert nemcsak hogy eredeti bérüket nem kapták meg, de azon címem hogy nem dolgoznak elég gyorsan, még a meghagyott fizetésükből is ,le-, vontak. E miatt a munkások felzúdultak, amire elbocsátották őket a szolgálatból. Az elbocsátott munkások pénz és munkakönyv nélkül boloyongtak néhány napig s ekkor a német hatóság egyszerüen eltoloncoltatta őket az osztrák határszélre, hova kimerülten, betegen érkeztek meg. Itt azután az annabergi ügynökség kézbesítette nekik visszatartott munkásigazolványaikat, mire többen el is utaztak, de a munkások egy része kénytelen volt a kórházba menni és csak felgyógyulásuk után térhetnek ismét vissza. A francia postássztrájk. Parisból jelentik, hogy Barthou közmunkaügyi miniszter elbocsájtott háromszáz levélhordót és helyükbe másokat nevezett ki. A megüresedett állásokra háromszáznál többen pályáztak. Párisból táviratoztak. A postások sztrájkja ellenére egyelőre a szolgálatot minden fennakadás nélkül látják el. Négyszáz katonán kívül most már a nyomtatványok széthordásával 350 káplár és altiszt foglalatoskodik, akiket a párisi katonai kormányzó bocsátott a postaintézet rendelkezésére. A közmunkaügyi miniszter megjelent a postaigazgatóság épületében és elismerését fejezte ki azoknak a levélhordóknak, akik híven kitartottak a szolgálat mellett. A posta- és távirda-alkalmazottak mintegy 6000 ember részvételével gyűlést tartottak az éjjel, amelyen sok női alkalmazott is jelen volt. A sztrájk vezetői heves forradalmi színezetű beszédeket mondottak és erősen támadták a kormányt és a kamarát. Elhatározták az általános sztrájkot. A postaigazgatóság azt hiszi, hogy csak puszta határozatról van szó és, hogy a sztrájk nem fog terjedni. A posta- és távirda-alkalmazottak egyesületének intézőbizottsága kijelenti, hogy a ma éjjel megtartott gyűlésnek a protekciórendszer kérdésével kellett volna foglalkoznia, miért is minden más tárgyban hozott határozathoz az intézőbizottság nem járulhat hozzá, így a sztrájkkérdésben hozott határozathoz sem. A községtanács mai ülésében, amelyben a szocialisták a sztrájkolók iránt való rokonszenvüknek adtak kifejezést, határozati javaslatot fogadott el, amelyben azt kívánják, hogy a kormány helyezze hatályon kívül a 400 sztrájkodra kimondott elbocsátást. A Szajna-prefektus tiltakozott a határozat ellen és kijelentette, hogy az állami alkalmazottak sztrájkja csakis anarkiát vonhat magaután. A mai minisztertanácson Barthou munkaügyi miniszter közölte, hogy a postaalkalmazottak sztrájkja jelentékenyen csökkent. A minisztertanács helyeselte a munkaügyi miniszter és Berard államtitkár-helyettes által tett intézkedéseket és fegyelmi büntetéseket. * — Tudtán kívül nős. Milanóban történt a különös eset, hogy egy Panarani Zenone nevű utat az a meglepetés érte, hogy tudtán és akaratán kívül megnősült. Mindez fivérének, Panarani Róbertnek halála után tűnt ki, aki nős ember volt és három gyermek atyja. Panarani Róbert ugya beleszeretett egy Poddighe nevű jómódú és előkelő család leányába és fivérének neve alatt és az ő okmányainak segítségével nőül is vette a leányt. Most hogy meghalt, kisült a turpisság, amely annyival kellemetlenebb Panarani Zenonera, hogy sohasem látott feleségétől — mert törvény szerint az — a rendes törvényes utón kell szorgalmaznia a válást. — Húsvéti istentisztelet. A Koháry-utcai unitárius templomban húsvét első napján délelőtt tizenegy órakor prédikál és úrvacsorát oszt Józan Miklós esperes, másodnapján délelőtt tizenegy órakor pedig Pap Gyula papjelölt prédikál. — Halálos baleset egy társaskörben. Farkas Jenő nyugalmazott miniszteri tanácsos ma este félhat óra tájban a Disz-tér 8. száma alatt levő kaszinóban hirtelen rosszul lett, összesett és meghalt. Szívszélhüdés érte. — Pezsgőző tolvajok. A szegedi rendőrség a minap veszedelmes tolvajokat tartóztatottle. Thornik János és Dobik István hetek óta fosztogatták a lakásokat, sőt egy járókelőt is megtámadtak és kiraboltak a szegedi vasúti állomás közelében. A rablott holmit eladták és a pénzt elmulatták. Mikor elfogyott a zsákmány is, feltörték a Berkes-féle kávéház pincéjét, ahonnan hat üveg pezsgőt vittek el. Azt mondják, hogy ide azért törtek be, mert rég nem ittak pezsgőt. A lopott pezsgőt kosárban az alsóvárosi szalmakazlak közé rejtették, ahol állandó tanyájuk volt. Ide jártak ki éjjelenként pezsgőzni. Ma hajnalban úgy bepezsgőztek, hogy magukra vonták a figyelmet. Hajnalban két ismerősüket hívták a kazlak közé, ahol nyolc óráig tartott a pezsgőzés. Amikor a pezsgő elfogyott, az üres üveget a földhöz verték az országúton. A részeg kompániára figyelmeztették a rendőrséget, amely Thornik Jánost és Dobikot letartóztatta. A főkapitány kihallgatta őket s azután mindkettőt fürcsérték az ügyészség börtönébe.