Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)
1906-06-23 / 170. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1906. junius 23. 170. száki 9 — Előléptetések a Déli vasútnál. A Déli vasút társaság tisztviselői karában lovag Brám Miksa miniszteri tanácsos, vezérigazgató helyettes kezdeményezésére és előterjesztése alapján az idén a szokottnál sokkal nagyobb mérvű előléptetések történtek. A főbb tisztviselői állásokban a következő előléptetések történtek: Babos Ödön, a menetjegy oztály főnökét, aki mintegy 35 esztendei szolgálata folyamán felebbvalóinak elismerését és kartársainak szeretetét szerezte meg magának, a Déli vasúttársaság főfelügyelőjévé nevezték ki. Ugyancsak főfelügyelők lettek: Schlosser Ferdinánd, az elnöki iroda vezetője és Engel Adolf, a személyzeti iroda főnöke. — A finn dalosok. A finn dalosok vidéki körútjuk befejezése után ma elhagyták a fővárost. A finnek reggel nyolc órakor indultak a keleti pályaudvarról. A pályaházban Zsembery István búcsúzott tőlük a Corda Fratres nevében. A búcsúzó beszédre dr. Klemetti válaszolt, őszinte örömmel és bámulattal töltötte el őket a magyar vendégszeretet és örökre lelkükbe vésődtek azok a benyomások, amelyeket a rokonnép földjén szereztek. Egyúttal azon reményének adott kifejezést, hogy a magyarok is ellátogatnak a hazájába, ami a finneket nagy örömmel tölthetné el. Érzékeny bucsúzkodás következett ezután és a finn dalosok meghatottan hagyták el fővárosunkat. — Német újságírók Londonban, Londonból telegrafálják. A német sajtó képviselői ma megtekintették a Westminster-apátságot, a parlamentet, valamint több más látványosságot. Ezután reggeli volt, amelyen Lloyd George, a kereskedelmi hivatal vezetője, Winston Curchill államtitktárhelyettes és az alsóház több tagja is részt vett. Haldane hadügyminiszter zeaestét rendezett az újságírók tiszteletére, amelyen számos hölgy, így Harcourth és Gladstone miniszternek is megjelentek. Haldane miniszter német nyelven üdvözölte vendégeit. A lakomán Adebury lord pohárköszöntőt mondott, amelyben igy szólt: — Ha van oly állam, amelylyel Edvárd király inkább, mint bármely más állammal, békében és barátságban óhajt lenni, úgy ez az állam Németország. Brassey lord Vilmos császárt éltette s azt mondta, hogy Németországot és Angliát baráttá teszi és egyesíti a tenger iránt táplált közös szeretet. Azután fölolvasták Balfour levelét, amelyben az kimenti magát Reid lordkancellár a Németország és Anglia közt való barátságot éltette s azt mondta, hogy Angliában nincs oly komoly ember, aki nem kívánná, hogy a két állam között a legbarátságosabb legyen a viszony. A pohárköszöntőt nagy lelkesedéssel fogadták. Azután gróf WolfMetternich német nagykövet emelkedett szólásra s azt mondta, hogy a lordkancellár szavai a német nép iránt érzett barátság és jóakarat kifejezései. ■— Szavai, — úgymond, — annál több figyelmet érdemelnek, ha elgondoljuk, hogy azokat az angol kormány ily kiváló tagja mondotta ki. A lordkancellár szavainak kommentárra nincs szükségük. Csak azt akarja úgy a lordkancellárnak, mint Anglia többi, hasonló gondolkozású polgárának mondani, hogy a németek ezt a gondolkodást fölötte becsülik s meg fogja találni az erre való megfelelő választ. Azután még több pohárköszöntő hangzott el. — Egy sebésztanár tragédiája. Grácból jelentik : Dr. Ebner Lajos, a gráci egyetemen a sebészet tanára és ismert Operateur tegnapelőtt este hirtelen meghalt. Az elmúlt télen műtét közben inficlálta magát, aminek következtében ismételten megoperálták. Azt remélték, hogy baja idővel teljesen meg fog gyógyulni, de tegnapelőtt hirtelentámadt szívgyöngeség megölte. — Nemzetközi kiállítás Rómában. A milánói kiállítás sikerétől kedvet kaptak a rómaiak is, s mint Rómából jelentik, elhatározták, hogy 1911- ben nemzetközi kiállítást rendeznek. Előtte való évben, 1910-ben Brüsszelben lesz nemzetközi kiállítás. — Bucsu-Budán. A főváros egyik leglátogatottabb búcsúját, az óbudait, e hónap 29-én, Péter és Pál napján tartják meg. Az ünnepi nagymise tíz órakor lesz a plébániatemplomban, mely alatt körmenet lesz az egyesületek s testületek részvételével. — Letartóztatott feministák. Londonból táviratoztak. A rendőrség ma délelőtt letartóztatott négy feministát, akik a kincstári kancellár palotája előtt zászlókkal tüntettek. A rendőrbiró már ki is hallgatta őket. Köztükvan miss Collay, a feminista mozgalom vezére. * — "A bukaresti kiállítás magyar pavillonja. Bukarestből ir vák nekünk, hogy a kiállítás megnyitása óta eltelt három nap alatt a bukaresti közönség rendkívül megkedvelte a magyar pavillont, amely egész napon át mindig zsúfolva van látogatókkal. Már maga az épület is, mely a sablonos kiállítási épületektől minden tekintetben elütő, most teljesen elkészülve mindenkinek tetszését hívja ki. Osztrák szomszédainkra, akik a bukaresti kiállításon is szomszédaink, nehéz volna ráfogni, hogy sietnek lelkesedni azért, ami magyar. És mégis az osztrák kiállítás egyik első vezérembere gratulálta meg az építő Kármán és Ullmann cég jelen volt főnökét, Kármán Aladár műépítészt, elismervén, hogy a magyar ház hatalmas méreteivel ízléses külsejével, eredeti stíljével, kitűnő beosztásával messze felülmúlja az osztrák házat, amelyről bevallotta, hogy egy bécsi kiállításon már szerepelt ugyan, amelynek lehozatala és felállítása azonban mégis többe került százezer koronánál, mint amennyibe a magyar pavilion „állítólag“ került. Az állítólagot persze erősen hangsúlyozta osztrák barátunk, mert egyikük sem hiszi el, ami pedig tény, hogy a 4000 négyzetméter területet elfoglaló hatalmas magyar pavilion építése mindössze százezer koronába került. A román király is kifejezte elismerését az építőművésznek, aho előtt főleg azt hangoztatta, hogy menynyivel jobb a levegő a magyar csarnokban, mint az osztrákban, amelyben nyomott voltánál fogva a hőség egyszerűen tűrhetetlen. Mire a műépítész azt jegyezte meg a felség előtt, hogy úgy látszik az osztrákok ,téli kiállítást csináltak, mi pedig nyárit. A magyar csarnok belseje határozottan nagyszabású és valóban sokoldalú is és a legkülönfélébb kiállítási csoportokban a közönség minden rétege megtalálja azt, ahi érdekli. Még ellenségeink sem tagadhatják, hogy kiállításunkkal a magyar iparnak, valamint a mezőgazdaságnak máris nagy erkölcsi elismerést szereztünk, de az első napokban kötött üzletekből következtetve, anyagi tekintetben is fényes eredményre számíthatunk. Az aratósztrájk. A Földmíves Szövetség ügyészét, dr. Ladányi Ármint, akit, mint jelentettük, tegnap Nagykanizsán megérkezésekor letartóztattak, még tegnap este a belügyminiszter rendeletére szabadon bocsátottak. Ladányi letartóztatása nemcsak szocialista, de ügyvédi körökben is megütközést keltett. Dr. Baracs Marcel, a budapesti ügyvédi kamara ügyésze ma erre vonatkozóan következőket mondotta egy újságíró előtt: Az ügyvédi karon esett súlyos sérelemért az igazságügyminisztertől kértünk sürgősen elégtételt. Miután a miniszter most tudvalévően beteg, a följelentést Günther államtitkár vette át Az illető rendőrkapitány, aki Ladányit letartóztatta, azt mondta, hogy a királyi ügyész intézkedésére cselekszik. Mikor Ladányi hivatkozott arra, hogy ő ügyvéd, a kapitány az ügyvédi, igazolványt kérte tőle. Ilyesmi természetesen nincs, a bejegyzést pedig senki sem hordja magánál. Az ügyész előtt Ladányi többféleképpen igazolta magát, de az ügyész védekezését nem fogadta el. Elrendelte, hogy Ladányit le kell tartóztatni és fogva kell tartani addig, amíg Budapestről nem érkezik meg a jelentés, amely az ügyvédet igazolja. Annál súlyosabb ez a sérelem, mert Ladányit a letartóztatás által védői eljárásában zaklatták, akadályozták. Az ügyvédi kamara följelentésére az igazságügyi minisztérium ma nyilatkozattételre szólította fel az ügyészt. Újabban az ország több helyéről érkezett ma jelentés a gazdasági cselédek mozgalmáról. „ Nagykikindáról jelentik. A torontáli földmivesmunkások mozgalma nap-nap után erősödik. Nagykikindán ma is ezerszámra járnak a munkanélküli földmivesmunkások. E hónap 24-ére Basahidra volt összehíva a nagy szervező gyűlés, ahova Beller Antal, Magyar Gyula, Nagy István budapesti munkásvezéreket is várták. A gyűlést azonban az izgatott hangulatra való tekintettel nem engedélyezték. A gazdák túlnyomó részben gondoskodtak már tartalékmunkásokról és aratógépekről. — Mezőhegyesről jelentik, hogy Darányi miniszter intézkedése folytán oda már a legközelebbi napokban, Trencsén, Árva, Nyitra és Turóc vármegyékből több, mint hatezer tartalékmunkás érkezik. Természetesen eddig még nincs szükség ezekre a munkásokra, egyelőre az állam foglalkoztatja őket. Péter Pál napjától kezdve az aradi Csanádi vasút Mezőhegyesen tartalékmozdonyokat és vasúti kocsikat tart készenlétben, hogy szükség esetén még éjjel is szállíthassák a munkásokat. — Törökkanizsáról jelentik: A törökkanizsai járásban tizenkét községben sztrájkolnak a munkások. Veszedelmessé lett a mozgalom nagyon. Tallián Béla birtokán s a kanizsai vásártéren felütött sztrájktanyán ezernyi munkásság gyülekezett. Éjjeli tikos üléseken készültek napról-napra a további tervek. Egy Tperis Dusán nevű szerb, munkásvezér kétszáz munkással kapával fölfegyverkezett, a titkos határozat értelmében bejárta azokat a birtokokat, ahol dolgoznak s mert akkor még elegendő csendőr sem volt, sikerült is fenyegetésekkel a munka abbahagyását elérniék. Erre nőtt meg nagy sokasággal az itteni sztrájktanya, amelynek feloszlatását határozta el a hatóság. A csendőrség felszólítása kárba veszett, mert Rica,Balanescu és Kovácson, munkásvezérek maradásra szólították fel a tömeget. Szurony-roham következett Balanescu Obrád, Újfalusi Vince és Todorcsev Kornél sebesült meg sulyosabban, könnyebben az összeütközés következtében. A tömeg nagy része megfutamodott, de a csendőrök és katonák üldözték, mivel kővel dobálták őket Eközben is sokan megsebesültek. Később asszonyok újra kőzáport zúdítottak a katonákra és férjüket ellentállásra lazították. A csendőrség parancsnoka kihirdette, hogy ha csendőr súlyosan, megsebesül, lövet a népre. A sztrájk kiterjedt nagy erővel József főherceg torontál vármegyei birtokára, ahova szintén vezényeltek katonaságot, továbbá a gróf Karátsonyi és báró Barcs-féle birtokon is dúl a bérharc, bár az utóbbi hetekkel ezelőtt javította a munkások napibérét. A Léderer-féle Kupurina-pusztán több száz munkás sztrájkol. — Szatmárról jelentik: A Neuschloss-féle fűrészgyár munkásai a minap kimondották a sztrájkot. A sztrájkolók vezetőjét, Klopstein Ernőt a csendőrség sztrájkra való izgatás miatt letartóztatta. Tegnap a budapesti központi pártvezetőség utasítására az összes gazdasági és ipari munkások általános sztrájkba léptek. Délután négy órára minden munka megszűnt a gyárakban és a műhelyekben, sőt még a közúti kocák sem jártak. Este megérkezett a budapesti központ kiküldötte, aki azonnal érintkezésbe lépett a rendőrkapitánynyal, s Klopstein szabadonbocsáttatását és sztrájktanya kijelölését kérte. A központi kiküldöttnek azon kijelentésére, hogyha a sztrájkolók ezen kérését teljesíti a rendőrség, a sztrájkot abbahagyják, a rendőrkapitány Klopsteint szabadon bocsátotta és a sztrájktanyát kijelölte. Időközben az asztalosmunkások munkaadóikkal követeléseikre nézve megállapodásra jutottak, s ennek közhírré tétele után a fürészgyári munkások kivételével, kiknek nem sikerültmég megegyezésre jutniok a gyárral, az összes munkások megkezdették ma délben a munkát. — Katonai botrány Ős-Budavár előtt. Azok, akik ma éjszaka egy óra tájt Ös-Budavár környékén jártak, olyan katonai botránynak voltak szemtanúi, amely nem utolsó a magyar skandál krónikák meglehetősen nagy tömegében. Egy közös hadseregbeli hadnagy garázda módon megvert egy védtelen öregembert a hihetetlen vakmerőséggel kardot rántva, nekitámadt a kiáltozásra összepereglett tömegnek és közbe — persze németül — a legválogatottabb szidalmakkal illetett mindenkit, aki feléje közeledett. A legfrisebb katonai botrány részleteiről következő tudósításunk számol be: Körülbelül egy óra tájt, éjszaka ős-Budavár főkapuján keresztül Bossányi rendőrfelügyelő társaságában két hadnagy távozott a mulatóhely területeiről. Mindkettő közös hadseregbeli tiszt volt; az egyik egy élelmezési, a másik tüzértiszt. A főbejárat előtt az élelmezési tiszt elhagyta társát s a rendőrfelügyelőt, odament a bejárat közvetlen közelében levő élelmiszer-bódéhoz , megkérdezte a bódé tulajdonosától, Lőwinger Samutól, mennyibe kerül a tojás.— Négy krajcár darabja ?— volt a felelet. A hadnagy erre a válaszra dühbe gurult. Egy tojás négy krajcár? — mondotta s azzal éktelen szidalmak között úgy pofon vágta a védtelen öreg embert, hogy az nyomban összeesett. A hadnagy káromkodására s az öreg ember fájdalmas kiáltására összeszaladt a mulatóhely sétáló publikuma s néhány perc alatt nagy tömeg vette körül a hadnagyot. A mámoros állapotban levő hadnagy még jobban földühödt a tömeg láttára. Kirántotta a kardját s jobbra-balra vagdalkozott vele, kisebb sérüléseket ejtve a körötte állókon, közben németül szidva a zsidókat és a magyarokat. Az összesereglett emberek egy jelentékeny része nem ijedt meg a kardtól s nemcsak hogy kivették a hadnagy kezéből kardját, de oly fenyegetően léptek fel vele szemben, tartani lehetett attól, hogy meglincselik. Bossányi felügyelő a tüzérhadnagygyal együtt az első zajra odasietett a tömeghez s védelmezni kezdték a hadnagyot. A rendőrfelügyelő, akinek az lett volna kötelessége, hogy a hadnagyot bekísértesse a főkapitányságra, szemtanuk szerint, megtiltotta a rendőröknek, hogy hozzányúljanak s csak úgy.