Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)

1906-06-23 / 170. szám

Budapest­, szombat PESTI NAPLÓ, 1906. junius 23. 170. száki 9 — Előléptetések a Déli vasútnál. A Déli vasút társaság tisztviselői karában lovag Brám Miksa miniszteri tanácsos, vezérigazgató helyettes kezdeményezésére és előterjesztése alapján az idén a szokottnál sokkal nagyobb mérvű előléptetések történtek. A főbb tisztviselői állásokban a következő előléptetések történtek: Babos Ödön, a menetjegy oztály főnökét, aki mintegy 35 esztendei szolgálata folyamán felebbvalóinak elismerését és kartársainak szeretetét szerezte meg magának, a Déli vasút­tár­saság főfelügyelőjévé nevezték ki. Ugyancsak fő­felügyelők lettek: Schlosser Ferdinánd, az elnöki iroda vezetője és Engel Adolf, a személyzeti iroda főnöke. — A finn dalosok. A finn dalosok vidéki kör­útjuk befejezése után ma elhagyták a fővárost. A finnek reggel nyolc órakor indultak a keleti pá­lyaudvarról. A pályaházban Zsembery István bú­csúzott tőlük a Corda Fratres nevében. A búcsúzó beszédre dr. Klemetti válaszolt, őszinte örömmel és bámulattal töltötte el őket a magyar vendég­­szeretet és örökre lelkükbe vésődtek azok a benyo­mások, amelyeket a rokonnép földjén szereztek. Egyúttal azon reményének adott kifejezést, hogy a magyarok is ellátogatnak a hazájába, ami a finneket nagy örömmel tölthetné el. Érzékeny bu­­csúzkodás következett ezután és a finn dalosok meghatottan hagyták el fővárosunkat. — Német újságírók Londonban, Londonból telegrafálják. A német sajtó képviselői ma meg­tekintették a Westminster-apátságot, a parlamen­tet, valamint több más látványosságot. Ezután reggeli volt, amelyen Lloyd George, a kereskedelmi hivatal vezetője, Winston­ Curchill államtitktár­helyettes és az alsóház több tagja is részt vett. Hal­dane hadügyminiszter zeaestét rendezett az újság­írók tiszteletére, amelyen számos hölgy, így Har­­courth és Gladstone miniszternek is megjelentek. Haldane miniszter német nyelven üdvözölte ven­dégeit. A lakomán Adebury lord pohárköszöntőt mon­dott, amelyben igy szólt: — Ha van oly állam, amelylyel Edvárd király inkább, mint bármely más állammal, békében és barátságban óhajt lenni, úgy ez az állam Német­ország. Brassey lord Vilmos császárt éltette s azt mondta, hogy Németországot és Angliát baráttá teszi és egyesíti a tenger iránt táplált közös szere­tet. Azután fölolvasták Balfour levelét, amelyben az kimenti magát Reid lordkancellár a Németor­szág és Anglia közt való barátságot éltette s azt mondta, hogy Angliában nincs oly­ komoly ember, aki nem kívánná, hogy a két állam között a leg­barátságosabb legyen a viszony. A pohárköszöntőt nagy lelkesedéssel fogadták. Azután gróf Wolf­­­Metternich német nagykövet emelkedett szólásra s azt mondta, hogy a lordkancellár szavai a német nép iránt érzett barátság és jóakarat kifejezései. ■— Szavai, — úgymond, — annál több figyel­met érdemelnek, ha elgondoljuk, hogy azokat az angol kormány ily kiváló tagja mondotta ki. A lordkancellár szavainak kommentárra nincs szük­ségük. Csak azt akarja úgy a lordkancellárnak, mint Anglia többi, hasonló gondolkozású polgárá­nak mondani, hogy a németek ezt a gondolkodást fölötte becsülik s meg fogja találni az erre való megfelelő választ. Azután még több pohárköszöntő hangzott el. — Egy sebésztanár tragédiája. Grácból jelen­tik : Dr. Ebner Lajos, a gráci egyetemen a sebé­szet tanára és ismert Operateur tegnapelőtt este hirtelen meghalt. Az elmúlt télen műtét közben inficlálta magát, aminek következtében ismételten megoperálták. Azt remélték, hogy baja idővel tel­jesen meg fog gyógyulni, de tegnapelőtt hirtelen­­támadt szívgyöngeség megölte. — Nemzetközi kiállítás Rómában. A milánói kiállítás sikerétől kedvet kaptak a rómaiak is, s mint Rómából jelentik, elhatározták, hogy 1911- ben nemzetközi kiállítást rendeznek. Előtte való évben, 1910-ben Brüsszelben lesz nemzetközi kiál­lítás. — Bucsu­­-Budán. A főváros egyik legláto­gatottabb búcsúját, az óbudait, e hónap 29-én, Péter és Pál napján tartják meg. Az ünnepi nagy­mise tíz órakor lesz a plébánia­templomban, mely alatt körmenet lesz az egyesületek s testületek részvételével. — Letartóztatott feministák. Londonból táv­iratoztak. A rendőrség ma délelőtt letartóztatott négy feministát, akik a kincstári kancellár palo­tája előtt zászlókkal tüntettek. A rendőrbiró már ki is hallgatta őket. Köztük­­van miss Collay, a fe­minista­ mozgalom vezére. * — "A bukaresti kiállítás magyar pavillonja. Bukarestből ir­ vák nekünk, hogy a kiállítás meg­nyitása óta eltelt három nap alatt a bukaresti kö­zönség rendkívül megkedvelte a magyar pavillont, amely egész napon át mindig zsúfolva van látoga­tókkal. Már maga az épület is, mely a sablonos kiállítási épületektől minden tekintetben elütő, most teljesen elkészülve mindenkinek tetszését hívja ki. Osztrák szomszédainkra, akik a bukaresti kiál­lításon is szomszédaink, nehéz volna ráfogni, hogy sietnek lelkesedni azért, ami magyar. És mégis az osztrák kiállítás egyik első vezérembere gratulálta meg az építő Kármán és Ullmann cég jelen volt­ főnökét, Kármán Aladár műépítészt, elismervén, hogy a magyar ház hatalmas méreteivel ízléses kül­sejével, eredeti stíljével, kitűnő beosztásával messze felülmúlja az osztrák házat, amelyről bevallotta, hogy egy bécsi kiállításon már­­ szerepelt ugyan, amelynek lehozatala és felállítása azonban mégis többe került százezer koronánál, mint amennyibe a magyar pavilion „állítólag“ került. Az állítólagot persze erősen hangsúlyozta osztrák barátunk, mert egyikük sem hiszi el, ami pedig tény, hogy a 4000 négyzetméter területet elfoglaló hatalmas magyar pavilion építése mindössze százezer koronába került. A román király is kifejezte elismerését az építőmű­vésznek, aho előtt főleg azt hangoztatta, hogy meny­nyivel jobb a levegő a magyar csarnokban, mint az osztrákban, amelyben nyomott voltánál fogva a hő­ség egyszerűen tűrhetetlen. Mire a műépítész azt jegyezte meg a felség előtt, hogy úgy látszik az osztrákok ,téli kiállítást csináltak, mi pedig nyárit. A magyar csarnok belseje határozottan nagyszabású és valóban sokoldalú is és a legkülönfélébb kiállítási csoportokban a közönség minden rétege megtalálja azt, ahi érdekli. Még ellenségeink sem tagadhatják, hogy kiállításunkkal a magyar iparnak, valamint a mezőgazdaságnak máris nagy erkölcsi elismerést szereztünk, de az első napokban kötött üzletekből következtetve, anyagi tekintetben is fényes ered­ményre számíthatunk. Az arató­sztrájk. A Földmíves­ Szövetség ügyészét, dr. Ladányi Ármint, akit, mint jelentet­tük, tegnap Nagykanizsán megérkezésekor letartóz­tattak, még tegnap este a belügyminiszter rende­letére szabadon bocsátottak. Ladányi letartóztatása nemcsak szocialista, de ügyvédi körökben is meg­ütközést keltett. Dr. Baracs Marcel, a budapesti ügyvédi kamara ügyésze ma erre vonatkozóan következőket mondotta egy újságíró előtt: Az ügyvédi karon esett súlyos sérelemért az igazságügyminisztertől kértünk sürgősen elég­tételt. Miután a miniszter most tudvalévően beteg, a följelentést Günther államtitkár vette át Az illető rendőrkapitány, aki Ladányit letartóztatta, azt mondta, hogy a királyi ügyész intézkedésére cse­lekszik. Mikor Ladányi hivatkozott arra, hogy ő ügyvéd, a kapitány az ügyvédi, igazolványt kérte tőle. Ilyesmi természetesen nincs, a bejegyzést pe­dig senki sem hordja magánál. Az ügyész előtt Ladányi többféleképpen iga­zolta magát, de az ügyész védekezését nem fogadta el. Elrendelte, hogy Ladányit le kell tartóztatni és fogva kell tartani addig, amíg Budapestről nem érkezik meg a jelentés, amely az ügyvédet iga­zolja. Annál súlyosabb ez a sérelem, mert Ladá­nyit a letartóztatás által védői eljárásában zaklat­ták, akadályozták. Az ügyvédi kamara följelenté­sére az igazságügyi minisztérium ma nyilatkozat­­tételre szólította fel az ügyészt. Újabban az ország több helyéről érkezett ma jelentés a gazdasági cselédek mozgalmáról. „ Nagykikindáról jelentik. A torontáli­ földmi­­vesmunkások mozgalma nap-nap után erősödik. Nagykikindán ma is ezerszámra járnak a munka­­nélküli földmivesmunkások. E hónap 24-ére Basa­hidra volt összehíva a nagy szervező gyűlés, ahova Beller Antal, Magyar Gyula, Nagy István buda­pesti munkásvezéreket is várták. A gyűlést azon­ban az izgatott hangulatra való tekintettel nem engedélyezték. A gazdák túlnyomó részben gondos­kodtak már tartalékmunkásokról és aratógépekről. — Mezőhegyesről jelentik, hogy Darányi miniszter intézkedése folytán oda már a legközelebbi napok­ban, Trencsén, Árva, Nyitra és Turóc vármegyék­ből több, mint hatezer tartalékmunkás érkezik. Természetesen eddig még nincs szükség ezekre a munkásokra, egyelőre az állam foglalkoztatja őket. Péter Pál­ napjától kezdve az aradi Csanádi vasút Mezőhegyesen tartalékmozdonyokat és vasúti ko­csikat tart készenlétben, hogy szükség esetén még éjjel is szállíthassák a munkásokat. — Törökkani­­zsáról jelentik: A törökkanizsai járásban tizenkét községben sztrájkolnak a munkások. Veszedelmessé lett a mozgalom nagyon. Tallián Béla birtokán s a kanizsai vásártéren felütött sztrájktanyán ezernyi munkásság gyülekezett. Éjjeli tikos üléseken ké­szültek napról-napra a további tervek. Egy Tpe­­ri­s Dusán nevű szerb­, munkásvezér kétszáz mun­kással kapával fölfegyverkezett, a titkos határozat értelmében bejárta azokat a birtokokat, ahol dol­goznak s mert akkor még elegendő csendőr sem volt, sikerült is fenyegeté­sekkel a munka abbaha­gyását elérniék. Erre nőtt meg nagy sokasággal az itteni sztrájktanya, amelynek feloszlatását ha­tározta el a hatóság. A csendőrség felszólítása kárba veszett, mert Rica,­­Balanescu és Kovácson, munkásvezérek maradásra szólították fel a tömeget. Szurony-roham következett Balanescu Obrád, Újfalusi Vince és Todorcsev Kornél sebesült meg sulyosabban, könnyebben az összeütközés következ­tében. A tömeg nagy része megfutamodott, de a csendőrök és katonák üldözték, mivel kővel dobál­ták őket Eközben is sokan megsebesültek. Később asszonyok újra kőzáport zúdítottak a katonákra és férjüket ellentállásra lazították. A csendőrség pa­rancsnoka kihirdette, hogy ha csendőr súlyosan, megsebesül, lövet a népre. A sztrájk kiterjedt nagy erővel József főherceg torontál vármegyei birto­kára, ahova szintén vezényeltek katonaságot, to­vábbá a gróf Karátsonyi és báró Barcs-féle birto­kon is dúl a bérharc, bár az utóbbi hetekkel ezelőtt javította a munkások napibérét. A Léderer-féle Ku­­purina-pusztán több száz munkás sztrájkol. — Szatmárról jelentik: A Neuschloss-féle fűrészgyár munkásai a minap kimondották a sztrájkot. A sztrájkolók vezetőjét, Klopstein Ernőt a csendőr­­ség sztrájkra való izgatás miatt letartóztatta. Teg­nap a budapesti központi pártvezetőség utasítá­sára az összes gazdasági és ipari munkások általá­nos sztrájkba léptek. Délután négy órára minden munka megszűnt a gyárakban és a műhelyekben, sőt még a közúti kocák sem jártak. Este megérke­zett a budapesti központ kiküldötte, aki azonnal érintkezésbe lépett a rendőrkapitánynyal, s Klop­stein szabadonbocsáttatását és sztrájktanya kijelölését kérte. A központi kiküldöttnek azon kijelentésére, hogyha a sztrájkolók ezen kérését teljesíti a rendőrség, a sztrájkot abbahagyják, a rendőrkapitány Klopsteint szabadon bocsátotta és a sztrájktanyát kijelölte. Időközben az asztalos­­munkások munkaadóikkal követeléseikre nézve megállapodásra jutottak, s ennek közhírré tétele után a fürészgyári munkások kivételével, kiknek nem sikerült­­még megegyezésre jutniok a gyárral, az összes munkások megkezdették ma délben a mun­kát. — Katonai botrány Ős-Budavár előtt. Azok, akik ma éjszaka egy óra tájt Ös-Budavár környé­kén jártak, olyan katonai botránynak voltak szem­tanúi, amely nem utolsó a magyar skand­ál­ kró­nikák meglehetősen nagy tömegében. Egy közös hadseregbeli hadnagy garázda módon megvert egy védtelen öreg­embert a hihetetlen vakmerőséggel kardot rántva, nekitámadt a kiáltozásra összepe­­reglett tömegnek és közbe — persze németül — a legválogatottabb szidalmakkal illetett mindenkit, aki feléje közeledett. A legfrisebb katonai bot­rány részleteiről következő tudósításunk szá­mol be: Körülbelül egy óra tájt, éjszaka ős-Budavár főkapuján keresztül Bossányi rendőrfelügyelő tár­saságában két hadnagy távozott a mulatóhely te­rületeiről. Mindkettő közös hadseregbeli tiszt volt; az egyik egy élelmezési, a másik tüzértiszt. A fő­bejárat előtt az élelmezési tiszt elhagyta társát s a rendőrfelügyelőt, odament a bejárat közvetlen közelében levő élelmiszer-bódéhoz , megkérdezte a bódé tulajdonosától, Lőwinger Samutól, mennyibe kerül a tojás.­­— Négy krajcár darabja ?— volt a felelet. A hadnagy erre a válaszra dühbe gurult. Egy tojás négy krajcár? — mondotta s azzal ék­telen­ szidalmak között úgy pofon vágta a védtelen öreg embert, hogy az nyomban összeesett. A had­nagy káromkodására s az öreg ember fájdalmas kiáltására összeszaladt a mulatóhely sétáló publi­kuma s néhány perc alatt nagy tömeg vette körül a hadnagyot. A mámoros állapotban levő hadnagy még jobban földühödt a tömeg láttára. Kirántotta a kardját s jobbra-balra vagdalkozott vele, kisebb sérüléseket ejtve a körötte állókon, közben németül szidva a zsidókat és a magyarokat. Az összesereg­­lett emberek egy jelentékeny része nem ijedt meg a kardtól s nemcsak hogy kivették a hadnagy kezéből kardját, de oly fenyegetően léptek fel vele szemben, tartani lehetett attól, hogy meglincselik. Bossányi felügyelő a tüzérhadnagygyal együtt az első zajra odasietett a tömeghez s védelmezni kezd­­ték a hadnagyot. A rendőrfelügyelő, akinek az lett volna kötelessége, hogy a hadnagyot bekísértesse a főkapitányságra, szemtanuk szerint, megtiltotta a rendőröknek, hogy hozzányúljanak s csak úgy.

Next