Pesti Napló, 1906. augusztus (57. évfolyam, 209-238. szám)

1906-08-01 / 209. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1906. augusztus 1. 209. szám 3 érdemi munkát úgy sem végzett, — az in­­demnitáson, a két újonc javaslaton, az 1906. évi költségvetésen, a horvát pénzügyi egyez­ményen, csomó vicinális javaslaton és Poló­­nyi egy kisebb törvénypótláson kivül nem jegyezhetni fel semmi eredményt a két hó­napig tartó ciklus tanácskozásaiból , s az ország minden érdeklődése odairányul, mit hoz az ősz. Korszakos reformokat helyeznek kilátásba a miniszterek, az adóreformot, a közigazgatás reformját, az általános válasz­tói jogot, a tisztviselői kérdés rendezését, az alkotmánybiztosítékok megerősítését, tenger­nyi részletkérdés megoldásán kívül. Az 1907. évi budget is tűzpróbája lesz a kormány al­kotótervének, képességének és erejének. Min­den ok megvan arra, hogy ha már a minisz­terek nyaralnak is, de legalább a tisztviselők figyelmét és idejét tartsák lekötve a folyó munkával, így a kiegyezési tárgyalásokra csak ősz elején kerül a sor. Hogy lesz-e ered­ményük egyáltalán s micsoda komplikációk­nak lesznek az eredő okai, azt egyelőre sejteni sem lehet. Sok optimizmussal azonban a hol­napi audienciák által megnyitott perspektí­vát nem tekinthetni.* Bécsből telefonálja tudósítónk: A „Neues Wiener Tagblatt“ értesülése szerint, Wekerle Sándor miniszterelnök, a holnapi audiencián előterjeszti a királynak azt a kérését, hogy mentse föl a pénzügyminiszteri tárca viselésétől és helyébe Popovic­s Sándor pénzügyminisz­teri államtitkárt nevezze ki pénzügymi­niszterré.­ ­ Jekelfalussy nyilatkozott. Budapest, július 31. Négy napi gondolkodás után végre szü­k­­eégettnek látta Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter, hogy a ma már európai botrányban amit az ispánjával való erőszakoskodása oko­zott, mondjon valamit. Ma reggel Budapestre érkezett s késő éjjel ezét küldette a nyilatkoza­tát, amely megerősít abban a gyanúban, hogy ez a boldogtalan ember csakugyan nem tudja, mit csinált. A nyilatkozat elmondja a már ismert tényállást, de görcsösen kapaszkodik abba a mentségbe, hogy Kovács György nem végzett gazdasági akadémiát, hanem csak föld­­míves iskolát, nem volt gazdatiszt, csak cseléd e­­gy joga volt ahoz a gazdának, amit tett. A minősítés: ez a Jekelfalussy védekezési alapja. Hogy a cselekedete büntetőjogi és közjogi te­kintetből szinte hihetetlen törvénysértés, arról nem volt tudomása. Hogy váljon az a csendőr, aki a honvédelmi miniszter parancsára letar­tóztatott egy embert minden bírói végzés nél­kül, ezt a szívességet megtette volna-e Jekel­falussy Lajos földbirtokosnak, aki nem a hiva­talban való első elül­járója, ez a kérdés nem bántja a szolgálaton kívüli altábornagyot.. El­lenben érdekes adattal szolgál egy újságíróval folytatott beszélgetésében: elmondja, hogy mi­előtt az eset megtörtént, kérdést tett a dolog iránt Darányi miniszternél, aki megnyugtatta, hogy törvény szerint cselekszik, így Darányi­nak is sürgős dolga lesz, hogy­­ nyilatkozzék. Ezek szerint ma már kétség ahoz nem fér, hogy az ügynek első konzekvenciája csak Jekel­falussy távozása lehet. A többi részlet, ami ez eset körül fölmerült, így most már alig tarthat igényt az érdeklődésre. Legfölebb megírhatjuk, hogy ma közrekerü­lt Jekelfalussynak a volt gazdatisztje ügyvédjéhez írott levele, amely megdöbbentő bizonyságát adja annak, hogy Magyarországon miniszter lehet valaki akkor is, ha a legellenségesebb viszonyban van a tör­vény ismeretén kívül a gramatika és a helyes­írás elemeivel is. És feljegyezhetjük, hogy a miniszter ellen ma Kovács György ügyvédje bűnvádi feljelentést is adott be. A botrány dolgában ma ismertté vált rész­letekről az alábbi tudósításunk­ számol be. Beszélgetés JekelfalussyvaL Jekelfalussy Lajos honvédelmi minisztert lontói birtokán felkereste egy újságíró, aki közölte vele, hogy a fővárosban várják a nyilatkozatát. A honvé­delmi minisztert igen meglepte a dolog. — Nyilatkozatot várnak tőlem — mondta — hiszen én elküldtem a nyilatkozatomat már vasárnap délután. Egy miniszteri tisztviselő járt nálam, aki­nek közzététel végett átadtam a nyilatkozatomat és sehogy sem értem meg, hogy nem került még a la­pokba. Egyébként pedig meglep, hogy a dolog eny­­nyire elmérgesedett. Olyan kicsiny és jelentéktelen volt az egész s mikor legelőször olvastam, nem tar­tottam egyébnek, mint Kosztnak Kovács részéről. Hogy miért volt oka Kovácsnak haragudni rám, azt sem tudom! A miniszter ezután elmondta, hogy az ispán január elsején lépett be hozzá. Azt mondta, hogy vég­zett gazdatiszt s csak februárban kapta meg a bizo­nyítványokat, amelyekből kiderült, hogy nem végzett gazdasági akadémiát, csak földmivesiskolát, így nem lehet gazdatiszt, csak cseléd. Kérésére azonban megengedte neki, hogy ispánnak neveztesse magát. Március hónapban észrevette, hogy a gazdatiszt igen felületesen dolgozik. Május végén 150 kilogramm lóhere magát Kovács kalász közé akarta vetni. Ezt megtiltota neki, mire elutazott és kilenc napig tá­vol volt állomáshelyéről. Mikor visszajött, elbocsá­tását követelte. Hosszabb civódás után megengedte neki a miniszter, hogy július 33-án elmehet, addig köteles mindent átadni s a pénzekkel leszámolni. A miniszter ezután így folytatta az elbeszélését: — Ezzel el is értünk a legfontosabb részletéhez a dolognak. Vasárnap délután a csőszöm, Csiszér Ferenc ki ki­tért a Párkány-Nána felé induló viciná­lishoz és­ igy szólt hozzám: — Kegyelmes uram, megszökött az ispán. Nem­­ is a rendes állomáson ment, hanem Bél felé indult, ott akar felszállni a vonatra. Nagyon boszantott a dolog és mikor Bélen kinéztem a kupém ablakán és megláttam Kovácsot a feleségével felszállani az én vonatomra, behivattam magamhoz és iarv szóltam hozzá: — Kérem, Kovács, maga megszökött tőlem, anélkül, hogy átadta volna a birtokot, nem számolt el és nem fizette meg a tartozását, sem az elpocsé­kolt 450 kilogramm lóheremag árát, sem az előre ki­vett konvenciójának le nem szolgált hányadát és failletményének megváltási árát. Ezekkel tartozik s mert megszökött, hatósági segítséget fogok igénybe venni! Nem szólt semmit és átis ment abba a kupéba, ahol a felesége ült. A csatai áldomáson kiszálltam a vonatból és sürgős sürgönyt akartam feladni a ké­­méndi csendőröknek, de az állomásfőnök ajánlkozott, hogy majd ő telefonon kér egy csendőrt. Beleegyez­tem és mire Kéméndre ért a vonat, a pályaudvaron már várt egy diszbe öltözött csendőr. Bejött a ku­pémba s igy szóltam hozzá: — Ezen a vonaton egy szökevény cselédem van. Kérem csendőr, tegye a kötelességét! Többet nem mondtam. Se, hogy tartóztassa le, se hogy kötözze meg, vagy lövesse főbe. Azután nem is láttam, mi történt és utaztam tovább. A párkánynánai állomáson a főnök értesített, hogy Kéméndről telefonált a csendőrőrmester, hogy Kovács György le akar fizetni 166 korona 40 fillért, elfogadja-e a pénzt. Azt válaszoltattam, én magam ki se léptem a kupéból, hogy fogadják el a pénzt és nem ragaszkodom, hogy visszaállítsák Lontóra. Nem tulajdonítottam semmit a dolognak, minthogy nem is volt fontos az egész. Hiszen akárhányszor megesik, hogy egy cseléd meg akar szökni s a gazda ilyenkor segítségül hívja a legközelebbi rendőrt, vagy csendőrt. Ahoz kétség nem fér, hogy Kovács György nem gazdatiszt volt, hanem egy­szerű cseléd. Ő csak földmivesiskolát végzett és nem volt diplomája, tehát cseléd volt s a cseléd­törvény szerint jogom volt csendőrrel igazoltatni. Erre nézve különben kérdést tettem, még az eset megtörténte előtt Darányi miniszterhez, aki meg­nyugtatott, hogy törvény szerint cselekszem. Budapestre érkezve, felkeresett egy Polgár nevű úr, akit akkor láttam először és figyelmezte­tett, hogy Kovács botrányra készül. Egész nyugod­tan azt feleltem­, hogy ebben a szándékában nem akadályozhatom meg Kovács urat. Másnap az ügy­védtől kaptam fizetési felszólítást, harmadnap pe­dig már hozta egy minisztériumbeli úr az újságot, amelyben le vagyok piszkolva a sárga földig. Erre nyilatkozatot küldtem Budapestre illetékes helyre, amely érthetetlenül mindeddig sehol nem jelent meg. A csendőrőrm­ester „vállalja a dolgot.** Barta József csendőrőrmester, aki tegnap még odanyilatkozott, hogy nem ismeri ugyan a dolog lényegét, de a parancs, parancs, ma már ezeket beszélte az esetről: — Kovács György le sem­ volt tartóztatva. A kegyelmes úr azt parancsolta, hogy szökevény cse­lédjét halgassuk ki, hogy hová utazik és állíttassam vissza Lontóra. Ezt joga volt kérni a kegyelmes úrnak, mert ezt mindenkinek megtettük volna. Kovács maga ajánlotta fel, hogy megfizeti a 166 koronát, részünkről erről a pénzről szó sem esett. Alig egy óráig volt Kéménden, frakkeren utazott tovább Párkány­ Nánáig. Nem történt itt, kérem, igazságtalanság, vállalom az egész dolgot. Nem lehet ebből senkinek baja. Kovács ügyvédje a körözésről. Dr. Csanádi Pál, Kovács György ügyvédje, a­ következő nyilatkozatot teszi közzé: , Egyik reggeli lap azt írja, hogy ügyféleméi,­ a csendőrök feltartóztathatták, mert körözve volt. Ez az állítás abszurdum. Kovács Györgyöt soha­sem körözték , hogy ebből az ügyből folyólag körözőlevelet vagy táviratot adtak volna ki ellene, egyrészt nincs nyoma sehol, másrészt fizikailag is lehetetlen. Julius huszonkettedikén adta át Kovács a gondjaira bízott dolgokat az új ispánnak, aki délután egy órakor jelentette a miniszternek, hogy Kovács átadta neki állandó tartózkodásával a címét azzal, hogy délután odautazik. A vonat négy óra körül indul­t Kovácsnak a birtokról, amely távol van a vasúti állomástól, még három óra felé el kellett indulnia. A szolgabirói hivatal Bontótól né­hány órányira van. Ha a miniszter, ami nem tör­tént meg, már fél kettőkor, a leltározás befejezté­vel gondolt volna arra, hogy Kovács szökni akar s átküldött volna a szolgabirói hivatalhoz, hogy Kovácsot följelentse, a szolgabirói hivatal öt óra előtt — ez fizikailag lehetetlen — nem bocsájtha­­tott volna ki köröző­levelet. A csendőrök is kijelen­­tették különben , hogy Kovács ellen körözőlevelet­ nem kaptak. A bíróság előtt. ''Csanádi Pál ügyvéd a honvédelmi minisztert az I—II. kerületi járásbiróságnál beepörölte 870 korona járandóság erejéig. Közben megtudta, hogy a birtok, amelyet Kovács ispán kezelt, nem a miniszteré, hanem a feleségéé­. Ennek folytán az ügyvéd a miniszter ellen beadott keresetét leszál­lította a kizsarolt 166 korona 40 fillérre s a hátra­lékos bérkövetelést a miniszter felesége ellen külön beperesítette. A járásbíróság mind a két kereset tárgyalását augusztus hatodikára tűzte ki. I. Sérelmének bűnügyi megtorlását Kovács György a büntető bíróság elé viszi. Ügyvédje a bűnvádi feljelentést ma délután küldte meg a bu­dapesti királyi ügyészségnek s arra kéri az ügyész­séget, hogy a feljelentést, amely a komáromi tör­­vényszék elé tartozik, a komáromi ügyészséghez tegye át. A honvédelmi miniszter nyilatkozata. Az éjjeli órákban egyik félhivatalos lap-­ tudósító közvetítésével az alábbi nyilatkoza­tot kaptuk: Kovács György hamis cím alatt, tehát en­gem félrevezetve kapott és vállalt nálam szolgála­tot. Midőn ez kiderült, értésére adtam, hogy ná­lam csak gazdasági cseléd (botos-tepán) minőség­ben tarthatja meg szolgálatát, amit ő tudomásul vett. Ilyen minőségben nekem sok kárt okozott és midőn neki ezért október 1-ére felmondottam, (a mely felmondást csak hatósági kézbesítéssel foga­dott el) hirtelen elhatározással július 22-ikén be­jelentette, hogy rögtön távozni akar, amibe bele­egyeztem, természetesen azzal, hogy előbb adja át az ő gondozására bízott gazdasági leltárt stb. Ezen átadásnál számos hiány mutatkozott, és meg lett állapítva, hogy én az­nap e tényekre, vonatko­zólag személyesen vizsgálatot fogok tartani. Ko­vács azonban e vizsgálatot be nem várva megszö­ö­kött, illetőleg nem a Lontóhoz tartozó állomáson szállott vonatra, nyilvánvalókig azért, hogy távo­zása észre ne vétessék, amely felfogását az is iga­zolt, hogy ingóságait előzőleg éjnek idején már titokban elvitette. Budapestre utaztamban meglát­ván őt, lépéseket tettem, mint ahogy törvényes jogom volt, hogy mint megszökött cselédemet, aki nekem saját beismerése szerint pénzzel tartozott és az átadást nem fejezte be,­­ visszaállíttassák. Ez történt Kovácscsal, aki amidőn az említett cél­ból szökésében feltartóztatva lett, spontán ajánl­­kozott arra, hogy a fennforgó különbözetet ki­egyenlíthesse. Én ebbe beleegyeztem, jóllehet jo­gom lett volna megszökött cselédemmel szemben egyéb törvényes jogaimat érvényesítenem. Ennyi az igazság. Budapest, 1906. julius 31. Jekelfalussy WPS. * ' ....

Next