Pesti Napló, 1906. augusztus (57. évfolyam, 209-238. szám)
1906-08-01 / 209. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1906. augusztus 1. 209. szám 3 érdemi munkát úgy sem végzett, — az indemnitáson, a két újonc javaslaton, az 1906. évi költségvetésen, a horvát pénzügyi egyezményen, csomó vicinális javaslaton és Polónyi egy kisebb törvénypótláson kivül nem jegyezhetni fel semmi eredményt a két hónapig tartó ciklus tanácskozásaiból , s az ország minden érdeklődése odairányul, mit hoz az ősz. Korszakos reformokat helyeznek kilátásba a miniszterek, az adóreformot, a közigazgatás reformját, az általános választói jogot, a tisztviselői kérdés rendezését, az alkotmánybiztosítékok megerősítését, tengernyi részletkérdés megoldásán kívül. Az 1907. évi budget is tűzpróbája lesz a kormány alkotótervének, képességének és erejének. Minden ok megvan arra, hogy ha már a miniszterek nyaralnak is, de legalább a tisztviselők figyelmét és idejét tartsák lekötve a folyó munkával, így a kiegyezési tárgyalásokra csak ősz elején kerül a sor. Hogy lesz-e eredményük egyáltalán s micsoda komplikációknak lesznek az eredő okai, azt egyelőre sejteni sem lehet. Sok optimizmussal azonban a holnapi audienciák által megnyitott perspektívát nem tekinthetni.* Bécsből telefonálja tudósítónk: A „Neues Wiener Tagblatt“ értesülése szerint, Wekerle Sándor miniszterelnök, a holnapi audiencián előterjeszti a királynak azt a kérését, hogy mentse föl a pénzügyminiszteri tárca viselésétől és helyébe Popovics Sándor pénzügyminiszteri államtitkárt nevezze ki pénzügyminiszterré. Jekelfalussy nyilatkozott. Budapest, július 31. Négy napi gondolkodás után végre szükeégettnek látta Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter, hogy a ma már európai botrányban amit az ispánjával való erőszakoskodása okozott, mondjon valamit. Ma reggel Budapestre érkezett s késő éjjel ezét küldette a nyilatkozatát, amely megerősít abban a gyanúban, hogy ez a boldogtalan ember csakugyan nem tudja, mit csinált. A nyilatkozat elmondja a már ismert tényállást, de görcsösen kapaszkodik abba a mentségbe, hogy Kovács György nem végzett gazdasági akadémiát, hanem csak földmíves iskolát, nem volt gazdatiszt, csak cseléd egy joga volt ahoz a gazdának, amit tett. A minősítés: ez a Jekelfalussy védekezési alapja. Hogy a cselekedete büntetőjogi és közjogi tekintetből szinte hihetetlen törvénysértés, arról nem volt tudomása. Hogy váljon az a csendőr, aki a honvédelmi miniszter parancsára letartóztatott egy embert minden bírói végzés nélkül, ezt a szívességet megtette volna-e Jekelfalussy Lajos földbirtokosnak, aki nem a hivatalban való első elüljárója, ez a kérdés nem bántja a szolgálaton kívüli altábornagyot.. Ellenben érdekes adattal szolgál egy újságíróval folytatott beszélgetésében: elmondja, hogy mielőtt az eset megtörtént, kérdést tett a dolog iránt Darányi miniszternél, aki megnyugtatta, hogy törvény szerint cselekszik, így Darányinak is sürgős dolga lesz, hogy nyilatkozzék. Ezek szerint ma már kétség ahoz nem fér, hogy az ügynek első konzekvenciája csak Jekelfalussy távozása lehet. A többi részlet, ami ez eset körül fölmerült, így most már alig tarthat igényt az érdeklődésre. Legfölebb megírhatjuk, hogy ma közrekerült Jekelfalussynak a volt gazdatisztje ügyvédjéhez írott levele, amely megdöbbentő bizonyságát adja annak, hogy Magyarországon miniszter lehet valaki akkor is, ha a legellenségesebb viszonyban van a törvény ismeretén kívül a gramatika és a helyesírás elemeivel is. És feljegyezhetjük, hogy a miniszter ellen ma Kovács György ügyvédje bűnvádi feljelentést is adott be. A botrány dolgában ma ismertté vált részletekről az alábbi tudósításunk számol be. Beszélgetés JekelfalussyvaL Jekelfalussy Lajos honvédelmi minisztert lontói birtokán felkereste egy újságíró, aki közölte vele, hogy a fővárosban várják a nyilatkozatát. A honvédelmi minisztert igen meglepte a dolog. — Nyilatkozatot várnak tőlem — mondta — hiszen én elküldtem a nyilatkozatomat már vasárnap délután. Egy miniszteri tisztviselő járt nálam, akinek közzététel végett átadtam a nyilatkozatomat és sehogy sem értem meg, hogy nem került még a lapokba. Egyébként pedig meglep, hogy a dolog enynyire elmérgesedett. Olyan kicsiny és jelentéktelen volt az egész s mikor legelőször olvastam, nem tartottam egyébnek, mint Kosztnak Kovács részéről. Hogy miért volt oka Kovácsnak haragudni rám, azt sem tudom! A miniszter ezután elmondta, hogy az ispán január elsején lépett be hozzá. Azt mondta, hogy végzett gazdatiszt s csak februárban kapta meg a bizonyítványokat, amelyekből kiderült, hogy nem végzett gazdasági akadémiát, csak földmivesiskolát, így nem lehet gazdatiszt, csak cseléd. Kérésére azonban megengedte neki, hogy ispánnak neveztesse magát. Március hónapban észrevette, hogy a gazdatiszt igen felületesen dolgozik. Május végén 150 kilogramm lóhere magát Kovács kalász közé akarta vetni. Ezt megtiltota neki, mire elutazott és kilenc napig távol volt állomáshelyéről. Mikor visszajött, elbocsátását követelte. Hosszabb civódás után megengedte neki a miniszter, hogy július 33-án elmehet, addig köteles mindent átadni s a pénzekkel leszámolni. A miniszter ezután így folytatta az elbeszélését: — Ezzel el is értünk a legfontosabb részletéhez a dolognak. Vasárnap délután a csőszöm, Csiszér Ferenc ki kitért a Párkány-Nána felé induló vicinálishoz és igy szólt hozzám: — Kegyelmes uram, megszökött az ispán. Nem is a rendes állomáson ment, hanem Bél felé indult, ott akar felszállni a vonatra. Nagyon boszantott a dolog és mikor Bélen kinéztem a kupém ablakán és megláttam Kovácsot a feleségével felszállani az én vonatomra, behivattam magamhoz és iarv szóltam hozzá: — Kérem, Kovács, maga megszökött tőlem, anélkül, hogy átadta volna a birtokot, nem számolt el és nem fizette meg a tartozását, sem az elpocsékolt 450 kilogramm lóheremag árát, sem az előre kivett konvenciójának le nem szolgált hányadát és failletményének megváltási árát. Ezekkel tartozik s mert megszökött, hatósági segítséget fogok igénybe venni! Nem szólt semmit és átis ment abba a kupéba, ahol a felesége ült. A csatai áldomáson kiszálltam a vonatból és sürgős sürgönyt akartam feladni a kéméndi csendőröknek, de az állomásfőnök ajánlkozott, hogy majd ő telefonon kér egy csendőrt. Beleegyeztem és mire Kéméndre ért a vonat, a pályaudvaron már várt egy diszbe öltözött csendőr. Bejött a kupémba s igy szóltam hozzá: — Ezen a vonaton egy szökevény cselédem van. Kérem csendőr, tegye a kötelességét! Többet nem mondtam. Se, hogy tartóztassa le, se hogy kötözze meg, vagy lövesse főbe. Azután nem is láttam, mi történt és utaztam tovább. A párkánynánai állomáson a főnök értesített, hogy Kéméndről telefonált a csendőrőrmester, hogy Kovács György le akar fizetni 166 korona 40 fillért, elfogadja-e a pénzt. Azt válaszoltattam, én magam ki se léptem a kupéból, hogy fogadják el a pénzt és nem ragaszkodom, hogy visszaállítsák Lontóra. Nem tulajdonítottam semmit a dolognak, minthogy nem is volt fontos az egész. Hiszen akárhányszor megesik, hogy egy cseléd meg akar szökni s a gazda ilyenkor segítségül hívja a legközelebbi rendőrt, vagy csendőrt. Ahoz kétség nem fér, hogy Kovács György nem gazdatiszt volt, hanem egyszerű cseléd. Ő csak földmivesiskolát végzett és nem volt diplomája, tehát cseléd volt s a cselédtörvény szerint jogom volt csendőrrel igazoltatni. Erre nézve különben kérdést tettem, még az eset megtörténte előtt Darányi miniszterhez, aki megnyugtatott, hogy törvény szerint cselekszem. Budapestre érkezve, felkeresett egy Polgár nevű úr, akit akkor láttam először és figyelmeztetett, hogy Kovács botrányra készül. Egész nyugodtan azt feleltem, hogy ebben a szándékában nem akadályozhatom meg Kovács urat. Másnap az ügyvédtől kaptam fizetési felszólítást, harmadnap pedig már hozta egy minisztériumbeli úr az újságot, amelyben le vagyok piszkolva a sárga földig. Erre nyilatkozatot küldtem Budapestre illetékes helyre, amely érthetetlenül mindeddig sehol nem jelent meg. A csendőrőrmester „vállalja a dolgot.** Barta József csendőrőrmester, aki tegnap még odanyilatkozott, hogy nem ismeri ugyan a dolog lényegét, de a parancs, parancs, ma már ezeket beszélte az esetről: — Kovács György le sem volt tartóztatva. A kegyelmes úr azt parancsolta, hogy szökevény cselédjét halgassuk ki, hogy hová utazik és állíttassam vissza Lontóra. Ezt joga volt kérni a kegyelmes úrnak, mert ezt mindenkinek megtettük volna. Kovács maga ajánlotta fel, hogy megfizeti a 166 koronát, részünkről erről a pénzről szó sem esett. Alig egy óráig volt Kéménden, frakkeren utazott tovább Párkány Nánáig. Nem történt itt, kérem, igazságtalanság, vállalom az egész dolgot. Nem lehet ebből senkinek baja. Kovács ügyvédje a körözésről. Dr. Csanádi Pál, Kovács György ügyvédje, a következő nyilatkozatot teszi közzé: , Egyik reggeli lap azt írja, hogy ügyféleméi, a csendőrök feltartóztathatták, mert körözve volt. Ez az állítás abszurdum. Kovács Györgyöt sohasem körözték , hogy ebből az ügyből folyólag körözőlevelet vagy táviratot adtak volna ki ellene, egyrészt nincs nyoma sehol, másrészt fizikailag is lehetetlen. Julius huszonkettedikén adta át Kovács a gondjaira bízott dolgokat az új ispánnak, aki délután egy órakor jelentette a miniszternek, hogy Kovács átadta neki állandó tartózkodásával a címét azzal, hogy délután odautazik. A vonat négy óra körül indult Kovácsnak a birtokról, amely távol van a vasúti állomástól, még három óra felé el kellett indulnia. A szolgabirói hivatal Bontótól néhány órányira van. Ha a miniszter, ami nem történt meg, már fél kettőkor, a leltározás befejeztével gondolt volna arra, hogy Kovács szökni akar s átküldött volna a szolgabirói hivatalhoz, hogy Kovácsot följelentse, a szolgabirói hivatal öt óra előtt — ez fizikailag lehetetlen — nem bocsájthatott volna ki körözőlevelet. A csendőrök is kijelentették különben , hogy Kovács ellen körözőlevelet nem kaptak. A bíróság előtt. ''Csanádi Pál ügyvéd a honvédelmi minisztert az I—II. kerületi járásbiróságnál beepörölte 870 korona járandóság erejéig. Közben megtudta, hogy a birtok, amelyet Kovács ispán kezelt, nem a miniszteré, hanem a feleségéé. Ennek folytán az ügyvéd a miniszter ellen beadott keresetét leszállította a kizsarolt 166 korona 40 fillérre s a hátralékos bérkövetelést a miniszter felesége ellen külön beperesítette. A járásbíróság mind a két kereset tárgyalását augusztus hatodikára tűzte ki. I. Sérelmének bűnügyi megtorlását Kovács György a büntető bíróság elé viszi. Ügyvédje a bűnvádi feljelentést ma délután küldte meg a budapesti királyi ügyészségnek s arra kéri az ügyészséget, hogy a feljelentést, amely a komáromi törvényszék elé tartozik, a komáromi ügyészséghez tegye át. A honvédelmi miniszter nyilatkozata. Az éjjeli órákban egyik félhivatalos lap- tudósító közvetítésével az alábbi nyilatkozatot kaptuk: Kovács György hamis cím alatt, tehát engem félrevezetve kapott és vállalt nálam szolgálatot. Midőn ez kiderült, értésére adtam, hogy nálam csak gazdasági cseléd (botos-tepán) minőségben tarthatja meg szolgálatát, amit ő tudomásul vett. Ilyen minőségben nekem sok kárt okozott és midőn neki ezért október 1-ére felmondottam, (a mely felmondást csak hatósági kézbesítéssel fogadott el) hirtelen elhatározással július 22-ikén bejelentette, hogy rögtön távozni akar, amibe beleegyeztem, természetesen azzal, hogy előbb adja át az ő gondozására bízott gazdasági leltárt stb. Ezen átadásnál számos hiány mutatkozott, és meg lett állapítva, hogy én aznap e tényekre, vonatkozólag személyesen vizsgálatot fogok tartani. Kovács azonban e vizsgálatot be nem várva megszöökött, illetőleg nem a Lontóhoz tartozó állomáson szállott vonatra, nyilvánvalókig azért, hogy távozása észre ne vétessék, amely felfogását az is igazolt, hogy ingóságait előzőleg éjnek idején már titokban elvitette. Budapestre utaztamban meglátván őt, lépéseket tettem, mint ahogy törvényes jogom volt, hogy mint megszökött cselédemet, aki nekem saját beismerése szerint pénzzel tartozott és az átadást nem fejezte be, visszaállíttassák. Ez történt Kovácscsal, aki amidőn az említett célból szökésében feltartóztatva lett, spontán ajánlkozott arra, hogy a fennforgó különbözetet kiegyenlíthesse. Én ebbe beleegyeztem, jóllehet jogom lett volna megszökött cselédemmel szemben egyéb törvényes jogaimat érvényesítenem. Ennyi az igazság. Budapest, 1906. julius 31. Jekelfalussy WPS. * ' ....