Pesti Napló, 1906. október (57. évfolyam, 269-298. szám)
1906-10-01 / 269. szám
1906. október 1. 269. szám 3 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ. Akadémia főtitkára, Szily Kálmán főkönyvtáros, Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Einich Gusztáv és Ráth Péter udvari tanácsosok. A katonai orvosi kar részéről megjelentek: Kepes Gyula vezértörzsorvos, Hodoly Elek honvéd főtörzsorvos, Miohács Pál főtörzsorvos, Ábrahám Béla főtörzsorvos, Szilágyi József honvéd főtörzsorvos, Kovács Áron törzsorvos, Kosztka Emil honvédtörzsorvos. A külföldi tudósok közül ott voltak: Jena: dr. Schnitter- tanár, v. b. t. t.; Friedburg: dr. Wecherling H. tanácsos; Boroszló: dr. Ash R.; London: dr. Duha A.; Bécs: dr. Chrobach R. tanár, udvari tanácsos, dr. Schauen Fr. tanár, udvari tanácsos, dr. Neumann Gy egyetemi m. t., dr. Herzfeld K. egyetemi tanár, dr. Halbay József egyetemi tanár, dr. Mandl Lajos egyetemi m. tanár, dr. Lackó egyetemi m. tanár, dr. Fischer igazgató, dr. Schürer v. Waldheim, Semmelweiss életrajzírója; Kopenhága: Fibiger J. tanár; Róma: dr. Pestalozza E .tanár; Genua: dr. Bossi L. tanár; Messina: dr. Guzzoni Detti Ancerini A. tanár; Basel: v. Herff von Salis tanár. Testületileg voltak jelen az egyetem összes tanárai, élükön Ajtei K. Sándor rektorral és az egyetemi tanács tagjaival, akik díszmagyarban öltözötten foglaltak helyet az emelvényen. Képviseltették magukat a díszülésen: a közegészségügyi tanács, a vöröskereszt egyesület, a budapesti kir. orvosegyesület, az orsz. közegészségügyi egyesület, az orvosszövetség és fiókjai, a közkórházi orsz. társulat, a budapesti összes orvosegyesületek és orvostársulatok, az orsz. bábaiskolák, a Mária Dorottya-egyesület, Szamaritánus egyesület, Erzsébet királyné szanatórium, József fth. szanatóriumi egyesület, az állami gyermekmenhely orsz. felügyelősége, Mária Matéiia gyermekmenhely, az orvostanhallgatók segítő egyesülete stb. Semmelweiss családjának tagjai közül ott volt a tudós özvegye, a nővére Semmelweiss Julia, Ráth Péter özvegye, fiával Ráth Péter udvari tanácsossal és ennek családjával, továbbá a tudós két leánya, kik közül az egyik Lehotzky pozsonyi tanácselnök felesége, azonkívül a Szemerényi és Müller családok. A díszülést Ajtai K. Sándor rector magnificus nyitotta meg rövid beszédével, melyben a mai ünnep jelentőségét méltatta, amikor nemcsak a tudomány, hanem a megmentett és hálás polgárok hódolatukat rakják le a nagy magyar tudós emléke előtt. A rektor beszédét a közönség zajos tapssal és éljenzéssel fogadta. Utána Bársony János tanár mondott mindvégig a közönség tetszésével kísért beszédet, melynek bevezető részében Semmelweiss nagy érdemeit magasztalta. Az orvostudomány egyik régi otthonának statisztikája szerint — úgymond — 60 év alatt 20 millió lakos közül közel 400 ezer érett asszony esett áldozatául a nagy betegségnek. És ő volt az, aki hatalmas tudásával megmentette a sok ezer életet. Ez ez az ember magyar ember, egyetemünknek a szülésztanára volt! Nagy sorscsapás reánk, hogy hamar elvesztettük. Sok viszálykodás és lélekgyötrődés közt A második napi mars végén, este Sallaus pompás tyúkpecsenyével kínált meg. — Hol szerezted? — kérdeztem. — A Gouron apó tyúkóléból... Mareggel. — Loptad? — Nem én, hadnagy úr. — Hát vásároltad! —• Eszembe se volt. — Hanem? _ Hát nem emlékszik, hadnagy úr, hogy amikor útra készen álltunk az udvarban, így szólt hozzám a majoros: Mutasd be még egyszer a tyúklopást. Teljesítettem a kívánságát, sőt kétszer is teljesítettem... Gazember.... — Hadnagy úr, ön a tanúm, hogy nem akartam megtenni, amit Gouron apó kért. De olyan meghatóan könyörgött, hát gondoltam miért szomorítsam el a derék öreget.... Elnevettem magamat. Mi mást tehettem volna? És nem büntettem meg Sallaux-t, gúnynevén a Pocakost. Utóbb elmondtam Camas kapitánynak, hogy mi történt a majorban. Jelentést tettem neki a Sallaux vétkéről is. A kapitány nyugodtan hallgatott végig, aztán, amikor befejeztem a jelentést, így szólt: — Eh, Szudánban még megjárta az ilyesmi, de Franciaországban... Különben, hah, nem baj az egész, hiszen úgy is az ellenséget markíróztuk.. . Csak 47 évet élt és idegenben halt meg elborult elmével. Nem egy országgal tett ő jót, hanem mindnyájunkkal, faj, vallás, nem és rangkülömbség nélkül. Hálára kötelez iránta mindenkit. Legmélyebb azonban, őszinte és örök a mi hálás érzésünk. Mi dolgozóink ma az ö kertjében s szemtől szembe látjuk gyümölcsözni azt a terebélyes lombot, mely az ö ültette cserjéből fejlődött. — Ha az örökségünk nagyságát és annak mérhetetlen áldását tekintem, elfog az áhitat. Ilyen állapotban hálával telt szívvel nézek föl az égre, az ő csillagára s fohászkodom hozzá: Semmelweis tudós professzor, világ jóltevője, asszonyok nemtője! Árnyékold be szived jóságával, szándékod tisztaságával, agyad tudásával az elménket, vezesd cselekedetünket továbbra is s szellemeddel maradj közöttünk mindörökre Amen! A lelkes éljenzés és taps lecsillapultával a külföld küldöttei emelkedtek fel szólásra. Elsőnek dr. Schnitze Bernát jénai nyug. tanár, v. b. t. t. mondott beszédet, melyet a hallgató közönség zajos tapsa és éljenzése szakított félbe több ízben.Utána dr. Chrobak B. udvari tanácsos, bécsi professzor mondott lelkes tapssal jutalmazott beszédet. Majd dr. Schauta Er. udvari tanácsos, bécsi tanár beszélt. Amikor beszéde során megemlítette, hogy Bécs városa a nagy magyar tudós emlékének szobrot fog emelni, szűnni nem akaró iljenzásba tört ki a közönség. Ezután Fibiger J., kopenhágai tanár, majd Pestalozza E. dr. római tanár mondott olasz nyelven szép beszédet. Utánuk dr. Guzzeni degli Ancerini A. messinai professzor mondott latin nyelven beszédet. Utána v. Herff von Salis bázeli tanár beszélt igen nagy hatással és végül sz külföldi vendégek közül utolsónak, a magyar származású dr. Duka Albert londoni tanár tette le hódolatát Semmelweis emléke előtt. Ezután dr. Dirner Gusztáv tanár, a Semmelweis emlékünnep végrehajtó bizottságának titkára emelkedett fel és beszéde során elmondta, hogy a bizottságot a világ minden részéről, Európa minden országából elárasztották táviratokkal, melyekben hódolnak a nagy magyar tanár emlékének. Ezután Gyóni Tibor emelkedett szólásra és hosszabb beszédben méltatta Semmelweiss érdemeit a tudomány terén. Nagyszabású beszédének nagy részét a gyermekágyi láz ismertetése, majd Semmelweiss gyógymódjának részletezése foglalta le Semmelweissnak köszönheti — úgymond — nemcsak a tudomány, de az egész szenvedésre predesztinált emberiség, hogy megszabadította a gyermekágyi láz szörnyű rémétől, mely elrabolta a feleséget a férjtől, ez anyát a gyermektől. Az ő idejében azonban az ő tanítása visszhang nélkül hangzott el. És ő lenn sírjában nem tudhatja, hogy ma már az egész világ az ő tanítása, az ő elvei szerint jár el, úgy a szülészet, mint a sebészet terén. Tanításának az egész világ, de emlékének mi vagyunk a letéteményesei. Áldja meg Istenünk nemzetünket és adjon neki Semmelweisshez hasonló hit és nagy fiakat, kik a magyar földnek és névnek oly dicsőséget szereznek, mint az anyák megváltója, Semmelweiss! A lélekemelő ünnepélyt Ajtai K. Sándor rektor zárta be. Beszéde során köszönetet mond gróf Apponyi Albert kultuszminiszternek az ünnepélyen való részvételéért. Majd latin nyelven a külföld képviselőinek köszöni meg megjelenésüket. (A leleplezés) Az ülés után, tizenkét óra tájban megindult az egész gyülekezet az Erzsébet-tér felé, Semmelweiss szobrához. Strobl Alajos műve a térnek azon a részen áll, amely a Deák-tér felé esik. Amint az ember a Váci körútról befordul a térre, nyomban szemébe tűnik az anyák megmentőjének magyarruhás márványszobra. Körülötte az ünnepség alkalmából címerrel, lobogóval gazdagon díszített nagy árbocokat állítottak. Egyetemi szolgák és díszruhás rendőrök fogták körül, miközben a szülészeti klinikák orvosai a vendégeket fogadták. Az ünnepség a Szózattal kezdődött. Ezt az egész gyülekezet kalaplevéve énekelte a daloskörökkel együtt. Azután Tauffer Vilmos udvari tanácsos, egyestemi tanár, a szoborbizottság elnöke lépett a szólnoki emelvényre s a következő ünnepi beszédet mondotta: .Tisztelt ünneplő közönség! Negyven évvel ezelőtt fejezte be Semmelweiss Ignác egyetemi orvostanár élete tragédiáját. Remegő kezeimel, kicsinységem tudatában lépek nagy elődöm monumentumának lépcsőfokára, mert úgy érzem, hogy a tudomány mártírjának szelleme tekint le reánk. Semmelweiss Ignác az emberiség egyik legnagyobb jótevője volt. Fölfedezésének áldásait a művelt világban ma minden család élvezi az ő sorsa pedig az volt, hogy a lelki szenvedések súlya alatt, melyeket a nagy igazságért való küzdelemben elszenvednie keleti, elborult lélekkel, megtörve roskadjon le az örök enyészetbe. Semmelweiss tanár küzdelemteljes életében vajmi kevesen értették meg, a legtöbben hitetlenül bántó közönynyel haladtak el mellette, hazánk legnagyobbjai pedig nem egyszer eszelősségnek nyilvánították tantételeit. A tudományban egy új kornak, az emberek között egy új nemzedéknek kellett jönnie, hogy diadalra juthasson az ő nagy igazsága, melynek nyomán ma alig van közöttünk egy is, aki családjának boldogságát, talán édesanyjának, talán feleségének, avagy anyává lett leányainak életét nemi ő neki köszönhetné. Ő előtte a nő élethivatásának legmagasztosabb órájában — amikor anyává lett — mindig a legnagyobb életveszélyben forgott. Semmelweiss nagy lelkét épp az hozta soha soha nem múló és reá nézve végzetesé vált izgalomba, hogy volt olyan idő, amikor száz fiatal anya közül, több mint harmincat látott a borzasztó gyermekágyi láz kínjai között elpusztulni. Ezzel a borzasztó múlttal szemben ma több mint 1000 anya szoríthatja szívére újszülöttjét anélkül, hogy közülök csak egy is áldozatul kellene hogyessék a régebben ennyire rettegett gyermekágyi láznak, és mindez áldást az emberiség: Semmelweissnek köszöni. Ő rajta beteljesült, hogy a valódi szellemi nagyság, az idő teltével hovatovább nagyobb és nagyobbá válik. Semmelweiss e negyven év alatt oly nagyra nőtt, hogy az orvosi tudomány harcosai között minden időre a legnagyobbak között foglal helyet. Semmelweiss szelleme! Tekints le közibünk e percben, íme, lásd, az egész műveit világ orvosai nyújtanak neked elégtételt szenvedéseidért. Itt látod magad körül nemzeted legjobbjainak képviselőit, kik hálásak neked azon dicsőségért, melyet hazádnak és nemzetednek szereztél. A magyar nemzet művelődési történetében kitörölhetetlenül leendő nap feljegyezve, amikor a nagy magyar orvosnak az egész művelt világ orvosai emeltek emléket, amikor Európa műveit nemzeteinek tudók képviselői zarándokoltak ide, hogy hazánk egy nagy fia szellemének hódoljanak és szobrának lábaihoz letegyék az elismerés babérjait. Most pedig lépjen közénk nemes alakod! Hulljon le a lepel! (E szavakra lehullt a szoborról a lepel a közönség zugó éljenzése közt.) Az ihletett művész férfikorod delén örökítette meg nemes vonásaidat, a hálaadó anyát pedig egy ideális női alakban, csecsemőjével ölén, helyezte lábaidhoz. Mesélje e csoport az embereknek minden időre, hogy Te az anyák ezreit mentetted meg a haláltól és hogy a müveit világ asszonyai hálaadással tekintenek fel megmentőjükre mindaddig, mig az emberiségben a hála nemes érzése élni fog, tehát örökre! Hirdesse ez emlék nagyságodat, örökítse meg a müveit világ irántad való háláját és emlékeztesse az utódok százezreit, hogy Semmelweiss egyike volt az emberiség legnagyobb jóltevőinek. Nagyságos polgármester úr, a Semmelweiss emlékbizottság elkészült feladatával, az emlékmű íme készen leleplezve áll előttünk. A bizottság e nap emlékére érmet is veretett, melynek első példányát nagyságodnak ezennel átnyújtom és kérem, hogy a Semmelweiss emléket a fő- és székváros tulajdonába venni és az emlékérmet az ereklyemúzeum részére elfogadni méltóztassék. (Lelkes éljenzés.) A közönség tetszéssel szemlélte a szobrot, Strobl Alajos kiváló művét, amely egyik legművészibb alkotása a magyar képzőművészetnek. A hatalmas emlék kamarai márványból van faragva s a művész a tudós professzort magyar ruhában állítja a néző elé. A postamentumot apró mezítelen gyermekek veszik körül s annak lépcsőzetén egy anya ül ölében kisdedével s hálásan emeli fel szemeit mindkettőjük életének megmentésére. Az anyának klasszikus szépségű alakjához Strobl felesége szolgált modellül. A szép alkotásért először gróf Apponyi Albert kultuszminiszter fejezte ki elismerését a művésznek, akit ugyancsak melegen üdvözöltek az összes hazai és külföldi tudósok is, ugyancsak elismeréseiket fejezték ki a talapzat készítőjénk. Gerster Károly, műépítőnök.