Pesti Napló, 1906. október (57. évfolyam, 269-298. szám)

1906-10-01 / 269. szám

1906. október 1. 269. szám 3 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ. Akadémia főtitkára, Szily Kálmán főkönyvtáros, Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazga­tója, Einich Gusztáv és Ráth Péter udvari tanácso­­sok. A katonai orvosi kar részéről megjelentek: Kepes Gyula vezértörzsorvos, Hodoly Elek hon­véd főtörzsorvos, Miohács Pál főtörzsorvos, Ábra­hám Béla főtörzsorvos, Szilágyi József honvéd fő­­törzsorvos, Kovács Áron törzsorvos, Kosztk­a Emil honvédtörzsorvos. A külföldi tudósok közül ott vol­tak: Jena: dr. Schnitte­r- tanár, v. b. t. t.; Fried­­burg: dr. Wecherling H. tanácsos; Boroszló: dr. Ash R.; London: dr. Duha A.; Bécs: dr. Chrobach R. tanár, udvari tanácsos, dr. Schauen Fr. tanár, udvari tanácsos, dr. Neumann Gy­ egyetemi m. t., dr. Herzfeld K. egyetemi tanár, dr. Halbay József egyetemi tanár, dr. Mandl Lajos egyetemi m. ta­nár, dr. Lackó egyetemi m. tanár, dr. Fischer igaz­gató, dr. Schürer v. Waldheim, Semmelweiss élet­rajzírója; Kopenhága: Fibiger J. tanár; Róma: dr. Pestalozza E .tanár; Genua: dr. Bossi L. tanár; Messina: dr. Guzzoni Detti Ancerini A. tanár; Basel: v. Her­ff von Salis tanár. Testületileg voltak jelen az egyetem összes ta­nárai, élükön Ajtei K. Sándor rektorral és az egye­temi tanács tagjaival, akik díszmagyarban öltözöt­ten foglaltak helyet az emelvényen. Képviseltették magukat a dísz­ülésen: a közegészségügyi tanács, a vöröskereszt egyesület, a budapesti kir. orvosegye­sület, az orsz. közegészségügyi egyesület, az orvos­szövetség és fiókjai, a közkórházi orsz. társulat, a budapesti összes orvosegyesületek és orvostársula­tok, az orsz. bábaiskolák, a Mária Dorottya-egyesü­­let, Szamaritánus egyesület, Erzsébet királyné sza­natórium, József fth. szanatóriumi egyesület, az állami gyermekmenhely orsz. felügyelősége, Mária Matéi­ia gyermekmenhely, az orvostanhallgatók se­gítő egyesülete stb. Semmelweiss családjának tagjai közül ott volt a tudós özvegye, a nővére Semmelweiss Julia, Ráth Péter özvegye, fiával Ráth Péter udvari tanácsos­sal és ennek családjával, továbbá a tudós két leá­nya, kik közül az egyik Lehotzky pozsonyi tanács­elnök felesége, azonkívül a Szemerényi és Müller családok. A díszülést Ajtai K. Sándor rector magnificus nyitotta meg rövid beszédével, melyben a mai ün­nep jelentőségét méltatta, amikor nemcsak a tudo­mány, hanem a megmentett és hálás polgárok hódo­latukat rakják le a nagy magyar tudós emléke előtt. A rektor beszédét a közönség zajos tapssal és éljen­zéssel fogadta. Utána Bársony János tanár mondott mindvégig a közönség tetszésével kísért beszédet, melynek bevezető részében Semmelweiss nagy érde­meit magasztalta. Az orvostudomány egyik régi otthonának statisztikája szerint — úgymond — 60 év alatt 20 millió lakos közül közel 400 ezer érett asszony esett áldozatául a nagy betegség­nek. És ő volt az, aki hatalmas tudásával megmentette a sok ezer életet. Ez ez az em­ber magyar ember, egyetemünknek a szülésztanára volt! Nagy sorscsapás reánk, hogy hamar elvesz­tettük. Sok vis­zálykodás és lélekgyötrődés közt A második napi mars végén, este Sallaus pompás tyúkpecsenyével kínált meg. — Hol szerezted? — kérdeztem. — A Gouron apó tyúkóléból... Ma­­reggel. — Loptad? — Nem én, hadnagy úr. — Hát vásároltad! —• Eszembe se volt. — Hanem? _­­ Hát nem emlékszik, hadnagy úr, hogy amikor útra készen álltunk az udvarban, így szólt hozzám a majoros: Mutasd be még egy­szer a tyúklopást. Teljesítettem a kívánságát, sőt kétszer is teljesítettem...­­ Gazember.... — Hadnagy úr, ön a tanúm, hogy nem akartam megtenni, amit Gouron apó kért. De olyan meghatóan könyörgött, hát gondoltam miért szomorítsam el a derék öreget.... Elnevettem magamat. Mi mást tehettem volna? És nem büntettem meg Sallaux-t, gúnynevén a Pocakost. Utóbb elmondtam Camas kapitánynak, hogy mi történt a majorban. Jelentést tettem neki a Sallaux vétkéről is. A kapitány nyu­godtan hallgatott végig, aztán, amikor be­fejeztem a jelentést, így szólt: — Eh, Szudánban még megjárta az ilyesmi, de Franciaországban... Különben, hah, nem baj az egész, hiszen úgy is az ellen­séget ma­rkír­óztuk.. . Csak 47 évet élt és idegenben halt meg elborult elmével. Nem egy országgal tett ő jót, hanem mindnyájunkkal, faj, vallás, nem és rangkü­lömbség nélkül. Hálára kötelez iránta mindenkit. Legmé­lyebb azonban, őszinte és örök a mi hálás érzésünk. Mi dolgozóink ma az ö kertjében s szemtől szembe látjuk gyümölcsözni azt a terebélyes lombot, mely az ö ültette cserjéből fejlődött. — Ha az örökségünk nagyságát és annak mérhetetlen áldását tekintem, elfog az áhitat. Ilyen állapotban hálával telt szív­vel nézek föl az égre, az ő csillagára s fohászko­dom hozzá: Semmelweis tudós professzor, világ jól­­tevője, asszonyok nemtője! Árnyékold be szived jó­ságával, szándékod tisztaságával, agyad tudásával az elménket, vezesd cselekedetünket továbbra is s szellemeddel maradj közöttünk mindörökre Amen! A lelkes éljenzés és taps lecsillapultával a kül­föld küldöttei emelkedtek fel szólásra. Elsőnek dr. Schnitze Bernát jénai nyug. tanár, v. b. t. t. mondott beszédet, melyet a hallgató kö­zönség zajos tapsa és éljenzése szakított félbe több ízben.Utána dr. Chrobak B. udvari tanácsos, bécsi professzor mondott lelkes tapssal jutalmazott beszédet. Majd dr. Schauta Er. udvari tanácsos, bécsi tanár beszélt. Amikor beszéde során megemlítette, hogy Bécs városa a nagy magyar tudós emlékének szobrot fog emelni, szűnni nem akaró iljenzásba tört ki a közönség. Ezután Fibiger J., kopenhágai tanár, majd Pestalozza E. dr. római tanár mondott olasz nyel­ven szép beszédet. Utánuk dr­. Guzzeni degli Ancerini A. messinai professzor mondott latin nyelven beszédet. Utána v. Herff von Salis bázeli tanár beszélt igen nagy hatással és végül sz külföldi vendégek közül utolsónak, a magyar származású dr. Duka Albert londoni tanár tette le hódolatát Semmelweis emléke előtt. Ezután dr. Dirner Gusztáv tanár, a Semmel­weis emlékünnep végrehajtó bizottságának titkára emelkedett fel és beszéde során elmondta, hogy a bizottságot a világ minden részéről, Európa minden országából elárasztották táviratokkal, melyekben hódolnak a nagy magyar tanár emlékének. Ezután Gyóni Tibor emelkedett szólásra és hosszabb beszédben méltatta Semmelweiss érdemeit a tudomány terén. Nagyszabású beszédének nagy részét a gyer­mekágyi láz ismertetése, majd Semmelweiss gyógy­módjának részletezése foglalta le Semmelweissnak köszönheti — úgymond — nemcsak a tudomány, de az egész szenvedésre predesztinált emberiség, hogy megszabadította a gyermekágyi láz szörnyű rémétől, mely elrabolta a feleséget a férjtől, ez anyát a gyermektől. Az ő idejében azonban az ő tanítása visszhang nélkül hangzott el. És ő lenn sírjában nem tudhatja, hogy ma már az egész világ az ő tanítása, az ő elvei szerint jár el, úgy a szülé­szet, mint a sebészet terén. Tanításának az egész világ, de emlékének mi vagyunk a letéteményesei. Áldja meg Istenünk nemzetünket és adjon neki Semmelweisshez hasonló hit és nagy fiakat, kik a magyar földnek és névnek oly dicsőséget szereznek, mint az anyák megváltója, Semmelweiss! A lélekemelő ünnepélyt Ajtai K. Sándor rektor zárta be. Beszéde során köszönetet mond gróf Ap­­ponyi Albert kultuszminiszternek az ünnepélyen való részvételéért. Majd latin nyelven a külföld képviselőinek köszöni meg megjelenésüket. (A leleplezés) Az ülés után, tizenkét óra tájban megindult az egész gyülekezet az Erzsébet-tér felé, Semmel­weiss szobrához. Strobl Alajos műve a térnek azon a részen áll, amely a Deák-tér felé esik. Amint az ember a V­áci­ körútról befordul a térre, nyomban sze­mébe tűnik az anyák megmentőjének magyar­­ruhás márványszobra. Körülötte az ünnepség al­kalmából címerrel, lobogóval gazdagon díszített nagy árbocokat állítottak. Egyetemi szolgák és díszruhás rendőrök fogták körül, miközben a szü­lészeti klinikák orvosai a vendégeket fogadták. Az ünnepség a Szózat­tal kezdődött. Ezt az egész gyülekezet kalaplevéve énekelte a daloskörök­kel együtt. Azután Tauffer Vilmos udvari tanácsos, egyes­­tem­i tanár, a szoborbizottság elnöke lépett a szól­noki emelvényre s a következő ünnepi beszédet mondotta: .Tisztelt ünneplő közönség! Negyven évvel ezelőtt fejezte be Semmelweiss Ignác egyetemi orvostanár élete tragédiáját. Re­megő kezeimel, kicsinységem tudatában lépek nagy elődöm monumentumának lépcsőfokára, mert úgy érzem, hogy a tudomány mártírjának szelleme te­­kint le reánk. Semmelweiss Ignác az emberiség egyik legnagyobb jótevője volt. Fölfedezésének ál­dásait a művelt világban ma minden család él­­vezi az ő sorsa pedig az volt, hogy a lelki szenve­dések súlya alatt, melyeket a nagy igazságért való küzdelemben elszenvednie keleti, elborult lélekkel, megtörve roskadjon le az örök enyészetbe. Semmelweiss tanár küzdelemteljes életében vajmi kevesen értették meg, a legtöbben hitetlenül bántó közönynyel haladtak el mellette, hazánk legna­gyobbjai pedig nem egyszer eszelősségnek nyilvání­tották tantételeit. A tudományban egy új kornak, az emberek között egy új nemzedéknek kellett jönnie, hogy diadalra juthasson az ő nagy igazsága, mely­nek nyomán ma alig van közöttünk egy is, aki csa­ládjának boldogságát, talán édes­anyjának, talán fe­leségének, avagy anyává lett leányainak életét nemi ő neki köszönhetné. Ő előtte a nő élethivatásának legm­agasztosabb órájában — amikor anyává lett —­ mindig a legnagyobb életveszélyben forgott. Sem­melweiss nagy lelkét épp az hozta soha­ soha nem múló és reá nézve végzetesé vált izgalomba, hogy volt olyan idő, amikor száz fiatal anya közül, több mint harmincat látott a borzasztó gyermekágyi láz kínjai között elpusztulni. Ezzel a borzasztó múlttal szemben ma több mint 1000 anya szoríthatja szívére újszülöttjét anél­kül, hogy közülök csak egy is áldozatul kellene hogy­­essék a régebben ennyire rettegett gyermekágyi láznak, és mindez áldást az emberiség: Semm­el­­weissnek köszöni. Ő rajta beteljesült, hogy a valódi szellemi nagyság, az idő teltével hovatovább na­gyobb és nagyobbá válik. Semmelweiss e negyven év alatt oly nagyra nőtt, hogy az orvosi tudomány harcosai között minden időre a legnagyobbak kö­zött foglal helyet. Semmelweiss szelleme! Tekints le közibü­nk e percben, íme, lásd, az egész műveit világ orvosai nyújtanak neked elégtételt szenvedé­seidért. Itt látod magad körül nemzeted legjobbjai­nak képviselőit, k­ik hálásak neked azon dicsőségért, melyet hazádnak és nemzetednek szereztél. A ma­gyar nemzet művelődési történetében kitörölhetet­lenül leend­ő nap feljegyezve, amikor a nagy ma­gyar orvosnak az egész művelt világ orvosai emeltek emléket, amikor Európa műveit nemzeteinek tudók képviselői zarándokoltak ide, hogy hazánk egy nagy fia szellemének hódoljanak­ és szobrának lábaihoz letegyék az elismerés babérjait. Most pedig lépjen közénk nemes alakod! Hulljon le a lepel! (E szavakra lehullt a szoborról a lepel a kö­zönség zugó éljenzése közt.) Az ihletett művész férfikorod delén örökítette meg nemes vonásaidat, a hálaadó anyát pedig egy ideális női alakban, csecsemőjével ölén, helyezte lábaidhoz. Mesélje e csoport az embereknek minden időre, hogy Te az anyák ezreit mentetted meg a haláltól és hogy a müveit világ asszonyai hálaadás­sal tekintenek fel megmentőjükre mindaddig, mig az emberiségben a hála nemes érzése élni fog, te­hát örökre! Hirdesse ez emlék nagyságodat, örö­kítse meg a müveit világ irántad való háláját és emlékeztesse az utódok százezreit, hogy Semmel­weiss egyike volt az emberiség legnagyobb jólte­­vőinek. Nagyságos polgármester úr, a Semmelweiss emlékbizottság elkészült feladatával, az emlékmű íme készen leleplezve áll előttünk. A bizottság e nap emlékére érmet is veretett, melynek első példá­nyát nagyságodnak ezennel átnyújtom és kérem, hogy a Semmelweiss emléket a fő- és székváros tulajdonába venni és az emlékérmet az ereklye­­m­úzeum részére elfogadni méltóztassék. (Lelkes éljenzés.) A közönség tetszéssel szemlélte a szobrot, Strobl Alajos kiváló művét, amely egyik legművé­­szibb alkotása a magyar képzőművészetnek. A ha­talmas emlék kamarai márványból van faragva s a művész a tudós professzort magyar ruhában állítja a néző elé. A postamentumot apró mezítelen gyer­mekek veszik körül s annak lépcsőzetén egy anya ül­ ölében kisdedével s hálásan emeli fel szemeit mindkettőjük életének megmentésére. Az anyának klasszikus szépségű alakjához Strobl felesége szol­gált modellül. A szép alkotásért először gróf Apponyi Albert kultuszminiszter fejezte ki elismerését a művész­nek, akit ugyancsak melegen üdvözöltek az összes hazai és külföldi tudósok is­, ugyancsak elismerései­ket fejezték ki a talapzat készítőjénk. Gerster Ká­roly, műépí­tőnök.

Next