Pesti Napló, 1906. december (57. évfolyam, 330-359. szám)
1906-12-07 / 336. szám
12 Budapest, péntek, PESTI NAPÍTó 1906. december .7. 336. száza: színház és művészet. Pállya Celesztin gyűjteményes kiállítása. Százharminchárom festményből s vagy félszáz rajzból állította össze Pállya Celesztin az ő gyűjteményes kiállítását, amelyet a „Könyves Kálmán“ művészeti intézet új termeiben rendezett. Jórészük új kép, a megállapodottság dokumentuma. De van ■köztük olyan is, amely a régen volt nekiindulásról ad hírt. Ezek a közvetetlenebbek. Amazokban túlteng aspekuláció. A hatással s a technikával való spekuláció. Valamikor az impresszió uralkodott Pályán, ma ő uralkodik a benyomásain. A szerzett és az elérendő hatást rendezgeti. Emlékszem azokra a vázlataira, amelyeket a régi, az Andrássy úti műcsarnokban állított ki, pedig nem a most kiállítottképei emlékeztetnek rájuk. De érzem még üdeségüket, őszinteségüket, közvetetlenségüket. Akkor Pállya még egyszerre látott. Ma elhatalmasodott rajta a szintézis. Nem a festésben, a technikában, hanem a fogalmazásban van szintézis. Ha már akkor is fatulyáztuk volna, az impresszionisták közé soroztuk volna. Nem azok közé az újak közé, akik szinte tárgyilagosan összerójják a színképet, hanem a régiebbek közé, akik nagy szubjektivitással egyszerre átélvezik a foltok gyönyörűségét. Azóta ő is, a besoroztatás rubrikái is megváltoztak. Csak éppen két főcsoport maradt meg: az alanyi és az elbeszélő festők csoportja. Melettük terül el a harmadik, a végletekig rugalmas határú csoport, a festői festők csoportja. Pállya Celesztin inkább közéjük tartozik, mint amazok közé. Újabban az alanyiakkal és az elbeszélőkkel is kacérkodik, de nem ezt a kacérkodást sínyli meg festőisége, hanem a spekulációt. Alkudozik az önönmaga benyomásaival és a maga’ jobban tudásának alája rendeli őket. Szétszedi őket, összerójja őket, elrendezgeti őket. Ez az oka annak, hogy kicsiny, intimen festett képei is panorámaszerűek. Ami nem korholást jelent, hanem csak sajátságnak konstatálása. Kiállításában egész sor kép, kivált vásáros- és tájék képei ennek sajátosságnak tanúsítványai. S az a spekuláló szétszedés s újból összerovás arra készteti, hogy a szinfoltokat megszerkeszsze. Válogat az értékeik közt és újjá is veri őket. Szuverén módon állapítja meg őket, igen gyakran semmit sem törődvén igazi arányaikkal. A foltok súlyával való ilyetén elbánása folytán akárhány képén az egyensúly felbillent az érdekesen, nagy mesterséggelmegfestett kis panorámákat a tüzetesen szemlélő néző vízszintes tengely körül forogni látja. A szintézis, amely nem a foltok képének megformálására törekszik, hanem a festmény tetszett összeállítását célozza, Pállyát a szinesség igazi megbecsülésétől eltántorította. Pedig minden képén látszik, hogy a szinességgel akar gyönyörködtetni s hogy túl elméleten és spekuláción maga is gyönyörködik benne. S a minden áron való spekuláció az oka annak hogy ez a „festői festő“ akárhányszor ugy hat, mintha csak illusztrátor volna. Nem úgy, mint azelőtt: közvetlensége, üdesége, érintetlen impresszionizmusa korában. A százharminchárom kép önmagában is érdekes, de érdekes, mint a festő legbelsőbb műhelyének , lelkületének, eszejárásának, tépelődésének ismertetője. .Ritka festő az, aki műhelye titkaiból ilyen beszédes dokumentumokat adna. Pedig a felületes néző nem igen lát bennük szubjektivitást. Talán az egyesképekben nincs is ilyen alanyiság, de az egész tárlat s a festő egész produkciója együttesen világot vet Pállya művészetének, alakulásának, akaratának, sikerének és tévelygésének sajátosságára. Az útra, amelyen elindult, az állomásokra, amelyeken megpihent s arra az akaratára, amelylyel útjáról letért. Az egyéniségek az országútról olyan ösvényekre szoktak letérni, amelyeket maguk törnek fel, ő a megfordított módszert követte. De az Országúton jártában sem olvadt bale a sokaságba. A maga emberségéből külön megy. .. (*) A király a Műcsarnokban. A király az eddigi megállapodások szerint december 9-én, vasárnap tekinti meg a Műcsarnokban a Képzőművészeti Társulat nemzetközi téli kiállítását. ('") Operaház. Az „Istenek alkonya“ mai előadását súlyos és értékes zenei eseménynyé avatta Antkcs György fellépése. A kiváló művész hosszú idő óta tanulta magyar nyelven az idősebb Siegfrid nehéz szerepét s már a múlt szezonban készen állott a felelősségteljes szerep betanulásával. Mégis várt még néhány hónapig. Talán azért, hogy — sok szorgalmas gyakorlás eredményeképpen — a magyar szöveget simábban, érthetőbben ejtse ki. Ma pedig teljesen készen lépett a közönség elé. Olyan volt a Siegfridje, amilyennek elképzeljük: erőteljes, szép, daliás. Mint a Wagnerfestmények szőkefürtü, sudár daliái. Minden mozdulata plasztikus, szemet gyönyörködtető. Az énekében is az erő, az acél dominált. Néha darabosan, máskor folyékonyan, gyengéden hozta a dikcióját: mindig úgy, ahogy jó, s úgy volt jó, ahogy Anthes énekelt. Az egész alakítást pedig bearanyozta, megnemesítette az a végtelen komolyság, inspirált művészi elmélyedés, amely olyan jellemző és szembetűnő sajátsága Anthes nagy kvalitású művészetének. Különösen az utolsó jelenet megjátszásában volt nagyarányú Anthes ábrázoló művészete. Ma igazán éreztük, hogy Hagen irigy lándzsája az ifjúságot s a szépséget oltja ki Siegfrid megölésével. — Hagen is uj volt: Szendrői énekelte ma ezt a szerepet. Csak énekelte. A szerep érdekes megjátszásával, csak részben való kiaknázásával adós maradt. Uj volt még Szántó Lili, Waltraute személyesítője. Sok szorgalomra, becsületes ambíciótól sarkalt munkára vallott az éneke. Hangja is kellemesen csengett. A többi szereplők közül Ney Hermin, Kaczér Margit, Beck Vilmos érdemel dicséretet, a zenekart Márkus Dezső energikus keze vezényelte. (b. i.) (*) Az új Szépművészeti Múzeum. A városligeti új Szépművészeti Múzeum, amelyet a király látogatása óta csak meghívottak tekinthettek meg, ma nyílt meg a nagyközönség számára. A mai első napon oly sok látogató jelent meg, hogy a déli órákban szinte alig lehetett mozogni a termekben. Az új múzeum e hét minden napján délelőtt tíz órától délután két óráig lesz nyitva a közönség számára. (*) Az új bolgár nemzeti színház. Szófiában még ebben a hónapban megkezdik az új bolgár nemzeti színház építését. A színházat Fellsler és Helmer építi körülbelül másfélmillió korona költséggel. (*) A Népszínház sorsa. Bezerédj Viktor államtitkár, a szülészeti ügyek vezetője a belügyminisztériumban ma tanácskozást folytatott a központi városházán Bárczy István polgármesterrel és Márkus Józseffel, a Népszínházra felügyelő háromtagú bizottság elnökével. Az államtitkár előadta a kormány ama tervét, hogy az állam a Népszínházát átvenni óhajtja és ottan a Nemzeti Színházat akarja elhelyezni. A kormány a Népszínházát 2008. évi szeptember hónapban venné át. Bárczy István polgármester, miután az államtitkár konkrét javaslatot nem terjesztett elő, kijelentette, hogy elsőbben a kormány részletes feltételeire van szükség. Ha ez meglesz, akkor összehívja a Népszínházi Bizottságot, amely hivatva lesz ennek a kérdésnek elvben való eldöntésére. Az államtitkár a közeljövőre kilátásba helyezte a részletes feltételeket, úgy hogy a Népszínházi Bizottság valószínűleg a jövő hét elején foglalkozik a kérdéssel. Ekkor dől el, várjon — amint mi azt már jeleztük — pályázat mellőzésével adják-e bérbe az államnak a Népszínházát, vagy pedig kihirdetik a nyílt pályázatot, melyben a maga ajánlatával az állam is részt vesz. Valószínűbb, hogy a Népszínház soron nyílt pályázat útján dől el már csak a forma betartásának kedvéért is. Bárczy polgármester kijelentette, hogy a fontos kérdést komoly tanulmány tárgyává teszi és mindenekfölött azon lesz, hogy a Népszínház személyzetéről gondoskodás történjék. A Népszínház személyzetének jövendője és sorsa egyáltalán a Népszínház bérbeadásának kérdésében az a pont, amely miatt legjobban fáj az illetékes és illetéktelen tényezők feje. Az „operettk“ből nem lehet olyan egykönnyen nemzeti ügyet csinálni, hogy operettszerzők, operettügynökök és operettszínészek magánérdekei miatt félreverjék a harangokat, az „elárvult“ népszínmű föllendítésének agyonrágcsált kérdésébe se akaszkodhatnak azok, akik elsőrendű kultúrszükségletnek érzik a Népszínház fentartását a mai állapotában, mert hát a népszínmű nem kell többé senkinek, se a színháznak, se a közönségnek. Nem kellett az igazán legkiválóbb népszínműszínésznek, sőt népszínmű, írónak, Vidor Pálnak sem, aki mint igazgató, egyenesen húzódozott a feltámaszthatatlan műfaj élesztgetésétől. De még ha olyan nagyon kell a népszínmű és olyan nemzeti veszedelem e műfaj végleges pusztulása, a Nemzeti Színház Blahánéjával, Újházijával — minek említsünk több nevet? — tud legalább olyan jó népszínmű-előadásokat produkálni, mint a mai Népszínház. Marad tehát a Népszínház személyzetének kérdése. Mi lesz a 240 emberrel? Azok az irgalmas szamaritánusok, akik ezt firtatják, ha már arra nem gondolnak, hogy egy színház se nem menház, se nem sínylők háza, arra gondolhatnának, hogy a „szegény“, „szánalomra méltó“, „pártfogásra szorult“ és „védelmezendő“ személyzet sorsa legkevésbbé sem lesz biztosítva, ha a Népszínház magánbérlő kezére kerül. Azt hiszik az irgalmas szamaritánusok, hogy akad Magyarországon még egy olyan — nevezzük csak a nevén! — balek, áld bérbeveszi a Népszínházat olyan feltétellel, hogy kötelezi magát a mai személyzet megtartására? A Népszínház majdnem évtizedes bajainak, válságainak, csődbe jutásának nem az előadások voltak-e a fő okai, melyek iránt a közönség nem érdeklődött és amelyeket ez a személyzet produkált? Azt hiszik, hogy akár Krecsányi, akár Ditrói, akár Mórei, akár Malonyai, akár X., akár Y. úr fogja megkapni a Népszínház bérletét: nem első dolga lesz a színház úgynevezett reorganizációja, ami magyarul azt jelenti, hogy éppen a személyzetnek az a része, amelyiknek érdekében a szamaritánusok most buzgólkodnak, elveszti szerződését?! Vagy talán a százesztendős kardalosnőket fogja szánalomból szerződtetni az új bérlő, aki új életet akar kétségtelenül teremteni a hitelét vesztett, népszerűtlen színházban. Szánalmi és kegyelmi szempontoknak a Népszínház jövendőjének kérdésében nem lehet helyük és ha e szempontok dominálóknak fogadtatnak el, akármelyik új magánbérlő bevonulásának napján — ha csak, ismételjük, nemfognak egy balékét — ki fog derülni, hogy az izgalmas szamaritánusok rosszul cselekedtek. C’D Hangversenyek. Az első népszerű’ filharmóniai hangverseny szombaton, december 8-án délelőtt 11 órakor lesz a Vigadóban, Kerner István vezetése alatt. Műsora: 1. Beethoven „Coriolan“ nyitány; 2. Schumann Iső szimfónia (B dúr); 3. Ilaen del Concerto (G-moll); 4. Erkel Ferenc Ünnepi nyitány. — Vecsey Ferrenc hegedűművész az Országos Magyar Gazdasszonyok Egyesületének árvái javára december 21-én a Vigadó nagytermében Ctubay Jenő tanár, hegedűművész és az operazenekar tagjai közreműködésével Kerner István karnagy vezetése alatt hangversenyt rendez. Előadásra kerül az operai zenekar nyitánya után Vieuxtemps D-moll hegedűversenye, Bach kettes hegedűversenye és Tschaikowsky hegedűversenye. A hangversenyre jegyek a „Harmonia“, váci utcai zeneműke kereskedésében kaphatók. (*) „Salome“ a berlini Operaházban, Berlinből táviratozzák. Válogatott közönség előtt rendkívüli sikert aratott tegnapi bemutatóján az udvari operaházban Strausz Isihárd „Salome“-ja. A zeneszerzőnek ezúttal először volt alkalma dirigálni művét, amely elragadó szenvedélyével és nagy varázszsal hatott. A díszlet nem felelt meg egészen a misztikus hangulatnak. A rendezés főképp a végén tünteti ki magát Salome hatásos elszigetelésével. A táncot Del Era kisasszony nagy művészettel, de kevés temperamentummal járta. Hang tekintetében kiváló volt Destina Emma, mint Salome. Kraus Ernő énekelte Herodest, Plaichinger asszony Herodiást, Hoffmann Joehanant A „Salome“ első tíz előadására már minden jegy elkelt (*) A Népszínház előadásai. A Népszínházban ma este a „San Toy“ került előadásra. Holnap, pénteken a „Hoffmann meséi“-ben három vendég játszsza a főszerepeket: Margó Célia, Szterényi Malvin operaénekesnő, ki Stella-Olympia-Antónia hármas szerepét játssza és Arányi Dezső, aki Hoffmaput személyesíti. Alig van néhány jegy Kari Klára vasárnap délutáni „Lili“-jéhez, mely azért esett délutáni előadásra, mert a művésznő esténkint a Királyszínházban lép fel. Szombaton este Blaháné lép fel „A szökött katoná“-ban, vasárnap este pedig a „Kurucfurfang“ kerül színre Blaháné és Németh József vendégfellépésével.