Pesti Napló, 1906. december (57. évfolyam, 330-359. szám)

1906-12-07 / 336. szám

12 Budapest, péntek, PESTI NAPÍTó 1906. december .7. 336. száza: színház és művészet. Pállya Celesztin gyűjteményes kiállítása. Százharminchárom festményből s vagy félszáz rajzból állította össze Pállya Celesztin az ő gyűjte­ményes kiállítását, amelyet a „Könyves Kálmán“ művészeti intézet új termeiben rendezett­. Jórészük új kép, a­ megállapodottság dokumentuma. De van ■köztük olyan is, amely a régen volt nekiindulásról ad hírt. Ezek a közvetetlenebbek. Amazokban túl­teng a­­spekuláció. A hatással s a technikával való spekuláció. Valamikor az impresszió uralkodott Pá­lyán, ma ő uralkodik a benyomásain. A szerzett és az elérendő hatást rendezgeti. Emlékszem azokra a vázlataira, amelyeket a régi, az Andrássy­ úti műcsarnokban állított ki, pedig nem a most kiál­lított­­képei emlékez­tetnek rájuk. De érzem még ü­deségüket, őszinteségüket, közve­tetlen­ségüket. Akkor Pállya még egyszerre látott. Ma elhatalma­sodott rajta a szintézis. Nem a festésben, a techni­­kában, hanem a­ fogalmazásban van szintézis. Ha már akkor is fatulyáztuk volna, az impresszionisták közé soroztuk volna. Nem azok közé az újak közé, akik szinte tárgyilagosan összerójják a színképet, hanem a régiebbek közé, akik nagy szubjektivitás­sal egyszerre átélvezik a foltok gyönyörűségét. Azóta ő is, a besoroztatás rubrikái is megvál­toztak. Csak­ éppen két főcsoport­ maradt meg: az alanyi és az elbeszélő festők csoportja. Melettük terül el a harmadik, a végletekig rugalmas határú csoport, a­ festői festők csoportja. Pállya Celesztin inkább közéjük tartozik, mint amazok közé. Újab­ban az alanyiakkal és az elbeszélőkkel is kacérko­dik, de nem ezt a kacérkodást sínyli meg festőisége, hanem a spekulációt. Alkudozik a­z önönmaga be­nyomásaival és a maga’ jobban tudásának alája ren­­­­deli őket. Szétszedi őket, összerój­ja őket, elrendez­geti őket. Ez az oka annak, hogy kicsiny,­ intimen festett képei is panorámaszerűek. Ami nem k­or­­holást jelent, hanem csak sajátságnak konstatálása. Kiállításában egész sor kép, kivált vásáros- és tájék­ képei ennek sajátosságnak tanúsítványai. S az a spekuláló szétszedés s újból összerovás arra készteti, hogy a szinfoltokat megszerkeszsze. Válo­gat az értékeik közt és újjá is veri őket. Szuverén módon állapítja meg­ őket, igen gyakran semmit sem törődvén igazi arányaikkal. A foltok súlyával való ilyetén elbánása folytán akárhány képén az egyensúly felbillen­t az érdekesen, nagy mesterség­gel­­megfestett kis panorámákat a tüzetesen szem­lélő néző vízszintes tengely körül forogni látja. A szintézis, amely nem a foltok képének megformálá­sára­ törekszik, hanem a festmény tetszett­ össze­állítását célozza, Pállyát a szinesség igazi megbe­csülésétől eltántorította. Pedig minden képén lát­szik, hogy a szinességgel­­ akar gyönyörködtetni s hogy túl elméleten és spekuláción maga is gyönyör­ködik benne. S a minden áron való spekuláció az oka annak hogy ez a „festői festő“ akárhányszor ugy hat, mintha csak illusztrátor volna. Nem úgy, mint azelőtt: közvetlensége, üdesége, érintetlen impresszionizmusa korában. A százharminchárom kép önmagában is érde­kes, de érdekes, mint a festő legbelsőbb műhelyének , lelkületének, eszejárásának, tépelődésének ismer­tetője. .Ritka festő az, aki műhelye titkaiból ilyen beszédes dokumentumokat adna. Pedig a felületes néző nem igen lát bennük szubjektivitást. Talán az egyes­­képekben nincs is ilyen alanyiság, de az egész tárlat s a festő egész produkciója együttesen világot vet Pállya művészetének, alakulásának, aka­ratának, sikerének és tévelygésének sajátosságára. Az útra, amelyen elindult, az állomásokra, amelye­ken megpihent s arra az akaratára, amelylyel útjá­ról letért. Az egyéniségek az országútról olyan ösvé­nyekre­ szoktak letérni, amelyeket maguk törnek fel, ő a megfordított módszert követte. De az­ Ország­úton jártában sem olvadt bale a sokaságba. A maga emberségéből külön megy. .. (*) A király a Műcsarnokban. A király az ed­digi megállapodások szerint december 9-én, vasár­nap tekinti meg a Műcsarnokban a Képzőművé­­szeti Társulat nemzetközi téli kiállítását. ('") Operaház. Az „Istenek alkonya“ mai elő­adását súlyos és értékes zenei eseménynyé avatta Antkcs György fellépése. A kiváló művész hosszú idő óta tanulta magyar nyelven az idősebb Sieg­­frid nehéz szerepét s már a múlt szezonban ké­szen állott a felelősségteljes szerep betanulásával. Mégis várt még néhány hónapig. Talán azért, hogy — sok szorgalmas gyakorlás eredményekép­pen — a magyar szöveget simábban, érthetőbben ejtse ki. Ma pedig teljesen készen lépett a közön­ség elé. Olyan volt a Siegfridje, amilyennek el­képzeljük: erőteljes, szép, daliás. Mint a Wagner­­festmények szőkefürtü, sudár daliái. Minden moz­dulata plasztikus, szemet gyönyörködtető. Az éne­kében is az erő, az acél dominált. Néha darabosan, máskor folyékonyan, gyengéden hozta a dikcióját: mindig úgy, ahogy jó, s úgy volt jó, ahogy Anthes énekelt. Az egész alakítást pedig bearanyozta, megnemesítette az a végtelen komolyság, inspirált művészi elmélyedés, amely olyan jellemző és szem­betűnő sajátsága Anthes nagy kvalitású művésze­tének. Különösen az utolsó jelenet megjátszásában volt nagyarányú Anthes ábrázoló művészete. Ma igazán éreztük, hogy Hagen irigy lándzsája az ifjúságot s a szépséget oltja ki Siegfrid megölésé­vel. — Hagen is uj volt: Szendrői énekelte ma ezt a szerepet. Csak énekelte. A szerep érdekes megjátszásával, csak részben való kiaknázásával adós maradt. Uj volt még Szántó Lili, Waltraute személyesítője. Sok szorgalomra, becsületes ambí­ciótól sarkalt munkára vallott az éneke. Hangja is kellemesen csengett. A többi szereplők közül Ney Hermin, Kaczér Margit, Beck Vilmos érde­mel dicséretet, a zenekart Márkus Dezső energikus keze vezényelte. (b­. i.) (*) Az új Szépművészeti Múzeum. A városli­geti új Szépművészeti Múzeum, amelyet a király látogatása óta csak meghívottak tekinthettek meg, ma nyílt meg a nagyközönség számára. A mai első napon oly sok látogató jelent meg, hogy a déli órákban szinte alig lehetett mozogni a termekben. Az új múzeum e hét minden napján délelőtt tíz órától délután két óráig lesz nyitva a közönség számára. (*) Az új bolgár nemzeti színház. Szófiában még ebben a hónapban megkezdik az új bolgár nemzeti színház építését. A színházat Fellsler és Helmer építi körülbelül másfélmillió korona költ­séggel. (*) A Népszínház sorsa. Bezerédj Viktor ál­lamtitkár, a szülészeti ügyek vezetője a belügymi­nisztériumban ma tanácskozást folytatott a köz­ponti városházán Bárczy István polgármesterrel és Márkus Józseffel, a Népszínházra felügyelő há­romtagú bizottság elnökével. Az államtitkár elő­adta a kormány ama tervét, hogy az állam a Nép­színházát átvenni óhajtja és ottan a Nemzeti Szín­házat akarja elhelyezni. A kormány a Népszínházát 2008. évi szeptember hónapban venné át. Bárczy István polgármester, miután az államtitkár kon­krét javaslatot nem terjesztett elő, kijelentette, hogy elsőbben a kormány részletes feltételeire van szükség. Ha ez meglesz, akkor öss­zehívja a Nép­színházi Bizottságot, amely hivatva lesz ennek a kérdésnek elvben való eldöntésére. Az államtitkár a közel­jövőre kilátásba helyezte a részletes fel­tételeket, úgy hogy a Népszínházi Bizottság való­színűleg a jövő hét elején foglalkozik a kérdéssel. Ekkor dől el, várjon — amint mi azt már jelez­tük — pályázat mellőzésével adják-e bérbe az ál­lamnak a Népszínházát, vagy pedig kihirdetik a nyílt pályázatot, melyben a maga ajánlatával az ál­lam is részt vesz. Valószínűbb, hogy a Népszínház soron nyílt pályázat útján dől el már csak a forma betartásának kedvéért is. Bárczy polgármester ki­jelentette, hogy a fontos kérdést komoly tanulmány tárgyává teszi és mindenekfölött azon lesz, hogy a Népszínház személyzetéről gondoskodás történjék. A Népszínház személyzetének jövendője és sorsa egyáltalán a Népszínház bérbeadásának kérdésé­ben az a pont, amely miatt legjobban fáj az ille­tékes és illetéktelen tényezők feje. Az „operettk­“­­ből nem lehet olyan egykönnyen nemzeti ügyet csinálni, hogy operettszerzők, operettügynökök és operettszínészek magánérdekei miatt félreverjék a harangokat, az „elárvult“­ népszínmű föllendítésé­­nek agyonrágcsált kérdésébe se akaszkodhatnak azok, akik elsőrendű kultúrszükségletnek érzik a Népszínház fen­tartását a mai állapotában, mert hát a népszínmű nem kell többé senkinek, se a szín­háznak, se a közönségnek. Nem kellett az igazán legkiválóbb népszínműszínésznek, sőt népszínmű, írónak, Vidor Pálnak sem, aki mint igazgató, egyenesen húzódozott a feltámaszthatatlan műfaj élesztgetésétől. De még ha olyan nagyon kell a népszínmű és olyan nemzeti veszedelem e műfaj végleges pusztulása, a Nemzeti Színház Blaháné­­jával, Újházijával — minek említsünk több ne­vet? — tud legalább olyan jó népszínmű-előadá­sokat produkálni, mint a mai Népszínház. Marad tehát a Népszínház személyzetének kérdése. Mi lesz a 240 emberrel? Azok az irgalmas szamaritánusok, akik ezt firtatják, ha már arra nem gondolnak, hogy egy színház se nem menház, se nem sínylők háza, arra gondolhatnának, hogy a „szegény“, „szánalomra méltó“, „pártfogásra szorult“ és „vé­delmezendő“ személyzet sorsa legkevésbbé sem lesz biztosítva, ha a Népszínház magánbérlő kezére ke­rül. Azt hiszik az irgalmas szamaritánusok, hogy akad Magyarországon még egy olyan — nevezzük csak a nevén! — balek, áld bérbeveszi a Népszínhá­zat olyan feltétellel, hogy kötelezi magát a mai személyzet megtartására? A Népszínház majdnem évtizedes bajainak, válságainak, csődbe jutásának nem az előadások voltak-e a fő okai, melyek iránt a közönség nem érdeklődött és amelyeket ez a személyzet produkált? Azt hiszik, hogy­­ akár Krecsányi, akár Ditrói, akár Mórei, akár Malo­­nyai, akár X., akár Y. úr fogja megkapni a Nép­színház bérletét: nem első dolga lesz a színház úgynevezett reorganizációja, ami magyarul azt je­­lenti, hogy éppen a személyzetnek az a része, ame­lyiknek érdekében a szamaritánusok most buzgól­­kodnak, elveszti szerződését?! Vagy talán a száz­­esztendős kardalosnőket fogja szánalomból szerződ­tetni az új bérlő, aki új életet akar kétségtelenül teremteni a hitelét vesztett, népszerűtlen színház­ban. Szánalmi és kegyelmi szempontoknak a Nép­színház jövendőjének kérdésében nem lehet helyük és ha e szempontok­ dominálóknak fogadtatnak el, akármelyik új magánbérlő bevonulásának nap­ján — ha csak, ismételjük, nem­­­fognak egy balé­­két — ki fog derülni, hogy az izgalmas szamaritá­nusok rosszul cselekedtek. C’D Hangversenyek. Az első népszerű’ filhar­­móniai hangverseny szombaton, december 8-án dél­előtt 11 órakor lesz a Vigadóban, Kerner István vezetése alatt. Műsora: 1. Beethoven „Coriolan“ nyitány; 2. Schumann I­ső szimfónia (B dúr); 3. Ilaen del Concerto (G-moll); 4. Erkel Ferenc Ün­nepi nyitány. — Vecsey Ferre­nc hegedűművész az Országos Magyar Gazd­asszony­ok Egyesületének ár­vái javára december 21-én a Vigadó nagytermé­ben Ctubay Jenő tanár, hegedűművész és az opera­zenekar tagjai közreműködésével Kerner István kar­nagy vezetése alatt hangversenyt rendez. Előadásra kerül az operai zenekar nyitánya után Vieuxtemps D-moll hegedűversenye, Bach kettes hegedűverse­nye és Tschaikowsky hegedűversenye. A hangver­senyre jegyek a­ „Harmonia“, váci­ utcai zeneműke ke­reskedésében kaphatók. (*) „Salome“ a berlini Operaházban, Berlin­ből táviratozzák. Válogatott közönség előtt rendkí­­vüli sikert aratott tegnapi bemutatóján az udvari operaházban Strausz Isihárd „Salome“-ja. A zene­szerzőnek ezúttal először volt alkalma dirigálni mű­vét, amely elragadó szenvedélyével és nagy varázs­­zsal hatott. A díszlet nem felelt meg egészen a misz­tikus hangulatnak. A rendezés főképp a végén tün­­teti ki magát­ Salome hatásos elszigetelésével. A­ táncot Del Era kisasszony nagy művészettel, de ke­vés temperamentummal járta. Hang tekintetében kiváló volt Destina Emma, mint Salome. Kraus Ernő énekelte Herodest, Plaichinger asszony Hero­­diást, Hoffmann Joehanant A „Salome“ első tíz előadására már minden jegy elkelt (*) A Népszínház előadásai. A Népszínházban m­a este a „San Toy“ került előadásra. Holnap, pénteken a „Hoffmann meséi“-ben három vendég játszsza a főszerepeket: Margó Célia, Szterényi Malvin operaénekesnő, ki Stella-Olympia-Antónia hármas szerepét játs­sza és Arányi Dezső, aki Hoff­­m­aput személyesíti. Alig van néhány jegy Kari­ Klára vasárnap délutáni „Lili“-jéhez, mely azért esett délutáni előadásra, mert a művésznő esténkint a Királyszínházban lép fel. Szombaton este Blaháné lép fel „A szökött katoná“-ban, vasárnap este pedig a „Kurucfurfang“ kerül színre Blaháné és Németh József vendégfellépésével.

Next