Pesti Napló, 1907. január (58. évfolyam, 1-27. szám)
1907-01-01 / 1. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ.________ 1907. január 11. szem 3 közlések után a pártok a miniszterelnöki palotában gyülekeznek, ahol Kossuth Ferenc kivételével a kormánynak minden tagja jelen lesz. Az uj párt délelőtt tizenegy órakor tiszteleg báró Bánffy Dezsőnél, a demokraták élén Pető Sándor üdvözliVázsonyi Vilmost. Polónyi Gézánál déllein tiszteleg a Sas-kör és az Egyesült Belvárosi Párt is. Az alkotmánypárt tagjai ma a következő táviratot intézték Száll Kálmán pártelnökhöz Hátéira: Az alkotmánypárt tagjai az újév alkalmából egészül több és legmelegebb szerencsekivánataikat küldik és biztosítják nagyméltóságodat soha el nem múló, tántoríthatatlan bizalmukról, változatlan tiszteletükről és ragaszkodásukról Nagy Frenc, másodelnök. Széll Kálmán erre a következő távirattal válaszolt: Fogadd őszinte köszönetemet. Fejezd ki ezt és legjobb kivánataimat azoknak, kik rólam megemlékezni voltak kegyesek. Széll: A delegáció. Bécsből jelentik. A közös miniszterek és gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnok január 2-án délután Budapestre utaznak, hogy a január 3-án újra megnyíló delegácionális ülésekein részt vegyenek. A létszámemelés. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter egy vidéki újságíróval a létszámemelés kérdéséről beszélgetett. — A N. Fr. Pr. ismert közleménye — mondta a miniszter — lehet a bécsi lapnak saját véleménye, de nem hiszem, hogy megfelelne a valóságnak. Nemrégiben beszéltem a hadügyminiszterrel, ő akkor nem árult el semmit arra nézve, mintha a létszámemelés kérdésével foglalkoznék. Annyit pozitíve mondhatok, hogy a magyar kormány az újonckontingens felemeléséről még nem tanácskozott és ez a téma miniszteri tanácskozásaink során eddig fel sem vétetett. A döntés a követelés dolgában a törvényhozást illeti, ennek állásfoglalása döntő a létszámemelés sorsára nézve. Ha azonban a delegáció egyszer megszavazza az új ágyuk költségeit és az új ágyukat elkészíttettük, akkor nem azért csináltattuk azokat, hogy a színben álljanak, hanem azért, mert azokat használni is akarjuk. Aki e kérdésről gondolkodik, önmaga is tisztába jön azzal, hogy az új fegyvert nem parádénak csináltattuk, így vagyunk a konvepttüzérség kérdésével is. Kijelentettem már a képviselőházban, hogy minden előkészületet megtettem a honvédtüzérség felállítására, de a reformot csak akkor csinálhatom meg, ha embereket kapok hozzá. Az aradmegyei koalíció és a függetlenségi párt, Aradról jelentik. Az aradmegyei szövetkezeti pártok választmánya ma Friebeisz Miklós elnöklésével ülést tartott. Az ülés napirendjén Kossuth Ferencnek, a függetlenségi párt elnökének a függetlenségi pártszervezés tárgyában kiadott költénlit is akar maga? Négy lányt fölneveltem én, meg férjhez adtam én, tudja-e azt maga? Be a négy közt egy sem volt olyan karcsú, aki az én menyasszonyi pruszlikomat magára vehette volna! A szülő most már egész tüzesen beszél. A régi időimet, lánykori, menyasszonykori emlékeknek varázsereje van. Az arca kipirul és gyorsan tipeg a lába felé, hogy a pruszlikot előszedje- Nagy óvatossággal és kímélettel van az ott elrakva, úgy a legalul-tájon. .Különféle ruhákat kell fölülő kiszedni, egy imádságos könyvet zöld zacskóban, azután egy nagy barna selyemkendőt (ez lesz a szemfödőm, látja, majd a koporsómban, hatvan pengő forint volt az ára valamikor), míg végül a pruszlik előkerül. A szüle félő gonddal bontogatja ki, s nem nagyon akarja kiereszteni a keze közül. — Így sem adom oda — mondja, — semennyiért sem. Pedig dehogynem. Többször elkérdezi, hogy: „minek az magának“. Né! Majd panaszkodva kiált fel: — Ugyan, hogy is nincsen itthon ilyenkor az a János? Hogy, hogy nem tud már hazajönni? — Már, hogy a fia, szülém? — Az, az tévődik a gondolataival. — Mikor elment már! Még sincs itthon! A menyem is odapiacozik... így hagynak itt egymagamra. Maga meg csak men be a kamrába... Micsoda bolondság ez? — A János talán porciót fizetni ment be a városba, szülem? Budapest, december 31. Évek óta a magyar politikában az újévet nyugtalan és bizonytalan érzésekkel köszönti a közvélemény. A perfektiva, mely a jövőbe nyílik, tele van homályos foltokkal, amelyekről nem tudjuk, földindulás zárta el a szem elől a látóhatárt, vagy csak a saját aggodalmaink lát rémképeket. Ma is kevés az okunk optimizmusra. Az a békekötés, mely áprilisban kelt a király és a nemzet között, amúgy is csak ideiglenesen rendezte az állapotokat, de minden veszedelmes kilátás megvan arra, hogy a régi méreganyagot, a katonai kérdéseket, a hadvezetőség belevegysít az aktuális politikába s ezzel fölborul az egész rend és a régi harc ezerszer gyilkosabb dühvel támad fel. Mert az a reménység, hogy a kormánynak sikerül olyan engedményeket kapni a létszámemelés ára gyanánt, melyek azt elviselhetővé teszik, naiv, önáltatás. A kormány előtt két út áll: vagy vállalja a terheket, azzal a megokolással, hogy a nemzet békéje és továbbfejlődése érdekében nem tehet egyebet — ez a fordulat nincs kizárva! — vagy következetes marad ahoz az elvhez, melylyel éppen a mostani miniszterek harcba vitték az országot. Bea körülbelül mindegy, hogy mit csinál, mert az első esetben a nemzet felháborodása söpörné el a minisztereket — Nini, — mondja a szülő — hát ismeri ? — Hát hiszen .. • Ami azt illeti — kertel az ember, — mintha az adókönyvit vitte volna. Piros széle van, ugye szülém, a maguk adókönyvinek? A szülő igent int. — Az, az hát. Alighanem piros. Mert azelőtt zöld volt a széle, vagy hogy kék talán ... de kék volt bizonyosan, bújjon bele az ördög. Hát, most meg piros. Mindegy az, tudja, akár kék, akár piros, mert a porciót csak bebivánják. — Hát ez így van, szülém. De látja, amit elvisznek, abból visszahozunk imitt-amott. — Vissza? — csattan föl gúnyosan a szülő. — Mit hoz maga vissza? Már hiába, a szülével így kell tárgyalni, nem másképp. A szüle óvodák, de teheti, mert otthon van és a bagoly is ül a barlangjában. Apróra megy az alku, de asztorkás zsákot semmi áron sem adja. — Hát, hogynem fakad lel. — Majd magának... Nincs olyan több itt az egész környéken. Annak csodájára járhatnának, hogy ennyi ideig kitartott. Aztán mit akar maga vele? A maga kedvéért még a macskát se kergetem le róla, hogy aludjon ottan. — Hát pedig azt is bele kellene tenni a kiállításba. No, ami a kiállítást illeti, ezen a szülő kissé megakad. Hát csakugyan kiállítás lesz? De letekre? (mivelhogy odafönt is laknak). Aztán miért van az? Mit forgatják föl mindig a világot? így, így beszél a szülő. De mindegy*. A holmi utoljára is egymás mellé kerül, az alku valahogy csak elintéződik. De a nyugtapapirost a szülő sehogy sem intézi el- Hogy a nevét odaírja — hiszen nem tud írást, mit akarnak vele már megint? Bolonddá akarják tenni talán? Ugyan hogy nem jön már haza az a János? — Itt a kislány, szüle. Iskolás ez már, majd odaírja ez a maganevét. De a szüle sebesen tiltakozik— Nem a, olyan nincs. Nem szabad. Hát még mit? Soha Julis a kezed írását ne add, mert megjárod. Becsapnak ám vele, azt nem tudod, hogy* kicsoda. Csak az úrfélére vigyázz, már sok ember fizetett, hogy a nevét odaírta, bolond módra. Ezen nincsen mit haragudni, mert sok igazság tartózkodik abban, amit, a szülő beszél. Sok pantallón ember élte már a nép kenyerét, okulhatott már a maga kárán s nem csoda, ha gyanakodó. De azért apránként mégis csak dűlőre vergődik az ügy s a szülő az asztalra kirakott pénzeket egybesöpri, hogy a zacskóba tegye. Ez is pénz, ez is csak valami. S amiket eladott, neki már értéktelen dolgok, amiknek hasznát nem lehet venni. De emlékek is egyúttal, régi világból, boldogabb világból, jobb időkből. Ahogy végigtekint rajtuk a szülő, a szive csakmegfájdul s az eladott székbe roggyanva, panaszosan sóhajtja: — Hát már csakugyan látom, hogy elcsalta mindenömet.... vele volt. Az elnök indítványára az értekezlet kimondotta, hogy a koalíciót továbbra is fentartandónak tartja s ezért Arad megyében nem szerveznek külön függetlenségi pártot, már azért sem, mert a vármegye szociálpolitikai és nemzetiségi viszonyai a koalíció szoros együttmaradását egyenesen megkövetelik. Az elnök azt is bejelentette, hogy indítványának tartalmát már előzőleg közölte Kossuth Ferenccel, aki az abban kifejezett álláspontokat helyeselte. Cseh képviselők a tótokért. Prágából táviratozzék, hogy a brünni Politik jelentése szerint a morva tartománygyűlés cseh kúriája a magyar képviselőhöz tót nemzetiségi képviselőihez üdvözlő iratot intézett s politikai céljaik támogatására hatszáz koronát mellékelt hozzá, melyet a cseh képviselők gyűjtöttek össze maguk közt. Magyar képviselők idegen pénzen csinálnak eszerint politikát De azért valamennyi tiltakozik az ellen, hogy nemzetellenes a politikája. Politikai hangulatok. — Saját tudásilónktól, — helyükből, a másodikban felülről ejtik el őket. Ez a kép, ha Bécsben az átmeneti állapotot tényleg úgy taksálják, hogy ez nem zárja ki a katonai követelések támasztásait. A kormány természetesen ezekkel szemben nem tehet egyebet, mint várakozik, mikor látják a Burgban jónak feldúlni minden békességet Magyarországon. Ha a munkája mellett jut ideje politizálni, akkor éppen elég dolga lesz a nagy földrengés bekövetkeztéig a saját táborát együtt tartani. A koalíció harmóniáját korántsem lehetne lekottázni. Az a nyugtalanság, melynek nyílt kifejezésre jutásához Kossuth Ferenc levele csak ürügy volt, még mindig nem csitult le s nagyon félő, hogy lesznek újabb kinövései. A pártok féltékenysége, mely a G7 és a 48 jelszavaival takaródzik, a vezetők minden diplomatikus képességét igénybe veszi, kiváltképp akkor, mikor ezek közt is vannak, akiknek Valami váratlan meglepetés akkor sem volna ellenükre, ha az pusztítással jár. A koalíció fennmaradásának a kérdései az újévi üdvözlések alkalmával megint igen aktuálisak lesznek. Wekerle, Kossuth és gróf Zichy Aladár, a pártvezér-miniszterek egyaránt hangoztatni fogják, hogy a pártok együttműködése a nemzetnek életérdeke. A holnapi újévi üdvözlés valószínűleg alkalom lesz ahoz is, hogy a miniszterelnök az általános politikai helyzetről is nyilatkozzék s fölsorolja azokat a törvényjavaslatokat, melyeket a kormány legközelebb a törvényhozás elé terjeszt. Alapvető munka csak egy van köztük: a progresszív adóreform tervezete, mely már kész és ha csak újabb akadályok közbe nem jönnek, az újév első hónapjában a parlament elé kerül. Különben a törvényhozásnak egyelőre a költségvetés, a munkásbiztosításról és az újoncokról szóló javaslatok éppen elég dolgot fognak adni. A parlament vitáitól a kormánynak nincs oka tartani, ezekből veszedelem nem származhatik a politikai helyzetre. Ha kovácsolnak is terveket, ezeknek a pártkörökben vannak a kohói. Ez a helyzet. Az ország várakozással néz a kormány és a többség felé, hogy menynyit képes beváltani az ígéreteiből; a kormány egyformán elkészült arra, hogy a koalíció és Bécs felől baj érheti, a többség pedig a mandátumát félti. Mindenképpen kellő hangulat ez a boldog újévet kívánó ünnepi szónokok számára.