Pesti Napló, 1907. február (58. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-01 / 28. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1907. február 1. 28. szám 3 Rége helyeselt és magáévá tett, az volt, hogy az igazságügyminiszter ilyen természetű perekben, amíg a képviselőház bizalmát bírja, biróság alá nem mehet. Meg kellett azonban győződnöm róla, hogy ez álláspontom a pártokban nem talált osztatlan helyeslésre, a véleményeltérések és súrlódások könnyen odavezethettek volna, hogy ártanak azon nagy céloknak, amelyeknek szolgálatában egyesültünk. Elhatároztam tehát, t. Ház, hogy ügyemet a bíróság elé viszem. Korábban vallott és ki is fejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen természetű, tervszerűleg végrehajtott rágalmazással szemben magának a pernek tartama alatt az Igazságügyminiszteri Széknek méltósága és dísze sem maradhatna érintetlen. Saját sorsom, felett magam rendelkezem, de ennek az állásnak méltóságát semmi esélynek kitenni nem szabad. (Úgy van balfelől.) Ezért elhatároztam, tisztelt képviselőház, hogy állásomról lemondok. Ezen elhatározásom folytán lemondásomat tegnap az igen t. miniszterelnök úrnak át is adtam. Megtettem mindent, t. képviselőház, amit az ország, pártom és saját magam érdeke tőlem joggal megkövetelhetett. Magammal viszem, t. képviselőház, a függetlenségi és 48-as párt elveihez való szeplőtlen hűségemet. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Magammal viszem az igazágügyminiszteri székben elmondott programmomban kifejtett alapelveim és irányzatomhoz való hűséges és tántoríthatatlan ragaszkodásomat. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Egy padsorral hátrább megyek, de annál nagyobb lelkesedéssel és kitartással fogom védelmezni mind a kettőt. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Mély tisztelettel kérem a képviselőházat, kegyeskedjék ezen bejelentésemet tudomásul venni. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Éljenzések jobbfelől.) Az elnök, Hoitsy Pál képviselő urat illeti a szó. Hoitsy Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Vannak helyzetek, amikor a sok szó nem fejez ki többet, mint a kevés.lyen helyzet ez a mostani. Vannak ügyek és dolgok, amelyek nem igénylik a magyarázatot, mert az csak kétértelműséget hozna abba, ami önmagában világos. (Halljuk!) Ilyen ügy ez a mostani. Azért engedj© meg nekem a tisztelt képviselőház, hogy minden magyarázat és minden indokolás nélkül egyszerűen fölolvassam azt a határozatot, amelyet tegnap esti értekezletén az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt hozott. Szól a határozat a következőképpen. (Halluk! Halljuk!) „A függetlenségi párt Polónyi Géza igazságügyminiszternek az igazságügyi kormány vezetésében kifejtett tevékenységét és magatartását helyeselte és az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslataiért a legnagyobb elismerését nyilvánítja és sajnálja távozását. (Igaz! Úgy van!) A párt méltányolja azokat a hazafias és férfiúi önérzetből eredő indokokat, amelyek az igazságügyminisztert arra bírták, hogy ügyének a bíróság elé vitelével egyidejűleg lemondjon; a párt távol áll attól, hogy a lemondás fényében az ellene bizonyítékok nélkül emelt vádak megerősítését lássa. (Igaz! Úgy van!) Bizalommal várja be a bírósági eljárást, amely elé az igazságügyminiszter ügyet vitte.“ (Élénk helyeslés. Fölkiáltások a baloldalon: Éljen Polónyi!) T. képviselőház! Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nem tartja szükségesnek, hogy a 1. képviselőház ebben az ügyben bárminő határozatot hozzon, vagy intézkedést tegyen. A maga részéről kötelességének tartotta meghozni ezt a határozatot. Tartozott vele. Tartozott vele először önmagának, tartozott vele azoknak a kormányférfiaknak, akik kilenc hónapon keresztül minisztertársai voltak a távozó igazságügyminiszternek. (Igaz! Úgy van!) De tartozott vele főképpen annak a férfiúnak, Polónyi Gézának, aki harminc hosszú esztendőn át hűséges osztályosa volt a párt küzdelmeinek. (Igaz! Úgy vám!) Kivette részét minden nagy csatából, nem kimélte ellenségeit, de nem kimélte a saját személyét sem. Szerzett magának barátokat, de fölös számmal szerzett magának ellenségeket (Igaz! Úgy van!) és aki most hagyja oda ezt a díszes helyet, amikor alkalma lehetett volna ő felsége bizalmából valóra váltani azokat az eszméket, most, deres fővel, melyeknek hűséget ifjú korában fogadott. (Zajos helyeslés és taps. Zajos fölkiáltások: Éljen Polónyi!) Az elnök: A napirend előtt felszólalások nem lehetnek a házszabály értelmében vita és határozathozatal tárgyai és így áttérünk a napirendre. (Helyeslés.) Polónyi Gézát künn báró Kaas Ivor várta, akit magához ölelt , tán két percig állt igy a néptelen folyosón a két jó barát. A volt miniszter ekkor észrevette, hogy figyelik és odament a rézhamutartóhoz, melyre a terembe menet letette a szivarját. — Nézd — mondta — még most is ég. Ilyen rövid ideig tartott az egész dolog odabenn. Ezután a miniszteri szobába ment s ott töltötte az egész délelőttöt. Itt elsőnek Wekerle Sándor kereste fel s váltott vele néhány szives szót. Ezután Kossuth Ferenc és Darányi Ignác látogatták meg. Kossuth sírva ölelte meg és csókolta össze Polónyit: — Ki gondolta volna ezt, Géza! — ismételte többször. Néhány képviselő is járt még nála, azután fiával és Sólyom Andorral, az igazságügyminisztérium elnöki osztályának vezetőjével bezárkózott. Polónyi kijelentette, hogy a minisztériumába, ahol egyetlen aktát sem hagyott el intézetlenül, már nem megy többet, e héten sajtópere előkészítésével foglalkozik és sem politikust, sem újságírót nem fogad. Mihelyt felmentése megérkezik, elbúcsúzik minisztériumától és báró Kaas Ivónál hosszabb időre kőröskényi birtokára megy. A folyosón természetesen most már — ilyen az emberi természet! — a szentimentális hangulat kerekedett felül és keresték a bukott miniszter jó tulajdonságait. Az bizonyos, hogy a búcsúbeszéd szövegezésformája igen jó hatást tett. Gróf Andrássy Gyula nagy csoport előtt így vélekedett róla: — Ha Polónyi mindig ilyen férfiasan viselkedik, másképp esett volna a dolga. De most már minden mindegy Polónyinak ■ •. Az új miniszter. Még a képviselőház ülése alatt tanácskozásra ültek össze a miniszterek, az igazságügyminiszteri szék betöltéséről volt szó. Mint értesülünk, abban állapodtak meg, hogy Szekerle miniszterelnök, aki holnap délután öt órakor utazik Pécsbe, Günther Antal igazságügyi államtitkárt fogja miniszterré való kinevezésre a királynak ajánlani. Valószínű, hogy az igazságügyminisztériumban történt változást a hivatalos lap vasárnapi száma fogja közölni. Günthernek már a folyosón sokan gratuláltak is. Estére várva, eldőlt az államtitkári állás sorsa is. Erre két jelöltet emlegettek különösen, Bizony Ákos miskolci és Nagy Emil szolnoki képviselőt. Bizonyt fel is szólította a miniszterelnök, de nem reflektált az állásra. Arról, hogy Nagy neve hogyan került kombinációba, nem sikerült felvilágosítást szerezni. Este Wekerle Sándor és Kossuth Ferenc felmentek a függetlenségi pártkörbe, ahol sokáig tárgyaltak Meskó László nyíregyházai képviselővel. Nyomban ezután pedig pozitív formában elterjedt a hír, hogy Meskó lesz Günther államtitkárja. Meskó 1892. óta képviselő s a függetlenségi pártban tekintélyes szerepe van. A hivatalos álláspont. Az est folyamán a félhivatalos M. T. I. az alábbi kommünikét adta ki: Az igazságügyi tárca betöltésére vonatkozólag több lap neveket is említve oly híreket közöl, mintha a miniszterelnök erre nézve már megtette volna a felszólítást. Illetékes helyről nyert felhatalmazás alapján jelenthetjük, hogy ilyen felszólítás még eddig senkihez sem intéztetett, mert a minisztereket a király nevezvén ki, elsősorban őfelsége tájékozandó aziránt, hogy ki legyen a miniszterelnök által kinevezésre felterjesztve. Mondanunk sem kell, hogy ez a hivatalos álláspont, amelyet a kormány elsősorban a királyra való tekintettel foglal el, akinek a miniszter kinevezése végre is feltétlen joga s így amíg vele a megállapodás meg nem történt, nem lojális dolog, a kormány szándékának a közhitre válása. De tekintettel volt itt a miniszterelnök az egyes pártokra is, melyekkel a tanácskozások még nem értek befejezést. Pártközi tanácskozások. A képviselőház helyiségeiben ma délelőtt több ízben beható tanácskozás folyt a Polónyi Géza lemondásával előállott helyzetről. Széll Kálmán gróf Andrássy Gyulával és gróf Hadik Jánossal konferált hosszasabban, majd a déli órákban, megjelent gróf Zichy Aladár is, ki tegnap este érkezett meg Vajtáról s először Rakovszky Istvánnal, majd Wekerle Sándor miniszterelnökkel konferált. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, január 3. A Polónyi-ügy drámai befejezése nem meri tétteti a mai ülés érdekességeit. Mintha valami olyan ambíció ébredt volna a Házban, amely a zslló szinházak ensembleeit teszi olykor,kivételes alkalmakkor, meglepően precízekké és az egész nap, elejétől végig megérdemelte, hogy a rengeteg karzati publikum végigszorongja. Az igazságügyminiszter bucsúzása után — erről más helyütt számolunk be — JurigaNándor, a mosolygó képű tót. beoc-káplán állott Szólásra, aki tudvalevőleg legközelebb megkezdi kétéves államfogház büntetését. — Halljuk a hattyúdalt! — kiáltottak vígan feléje a függetlenségi padokról. Juriga pedig eléggé ügyesen izgatott a Házból kifelé, a fatornyos falujába, ahol most szomorúan bólogatnak a tótok, ha rágondolnak. Az adórendszert kritizálta, ami hálás téma is és soha sem lehet egészen igazság nélkül. Persze, sokat zaklatták közbekiáltásokkal. Akkor arról panaszkodott, hogy az agyonkinozott nép olyan tömegekben vándorol ki az országból, hogy az ő falujából is 1400 ember vetette a nyakába a vándortarisznyát, igy biztatták : — Minek maradt közülök egy is itthon ! Miért nem ment maga is ki velük! Azután érthető haraggal az esküdtszék ellen dörgött. Förster Ottó közbeszólt: — A maga ügyében beszél! A Ház nevetett, de az elnök nem vette tréfára a dolgot s mikor figyelmeztetése dacára is rosszakat mondott Juriga a magyar bíróságokról, megvonta tőle a szót. Juriga elégedetten leült. Csak ezt akarta. Utána szintén nemzetiségi szónok, Vajda Sándor beszélt, nagy haraggal szólva a kormány nemzetiségi politikájáról. Neki ez a kijelentése volt a leghatásosabb. — Ha a románság felét lemészárolják — mondta — van annyi tehetség ebben a népben, hogy egy éjszaka alatt pótolni tudjak az hiányt. Ezt az önérzetes mondást percekig tartó kacagással fogadták. Vajda, külömben figyelmeztette a kormányt a román jelszóra: —• Cine mintye! A román nép majd visszaemlékezik arra, milyen rosszul bánt vele Wekerla Sándor és a marostordai főszolgabíró . .. Vajdával Hock Jánosnak személyes ügye is volt. Ezután Kossuth Ferenc mondott nagy figyelemmel fogadott beszédet. Igen szimpatikusan szólt a nemzetiségi kérdésről, azután a kereskedelmi kormányzatot védelmezte meg gróf Batthyány Tivadar és Farasházy Zsigmond támadásai ellen. Az volt a vád, hogy a kilenc hónap alatt semmi nem történt. Erre aztán Kossuth felsorolta az eddig hozott törvényeket s referált azokról, melyek előkészület alatt vannak. Programmja a gazdasági önál-