Pesti Napló, 1907. augusztus (58. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-18 / 197. szám

16 Budapest, vasárnap­ ____________PESTI NAPLÓ, 1907. augusztus 18. 197. számá­ r—------------------------------------------­+' Saljapin, aki hatalmas termetű, szőkehajú és tékszemü, impozáns megjelenésű férfiú, most mindössze harminchat éves. Egy olasz nőt vett feleségül és öt gyermeke van. A családja állan­­dóan az olaszországi Monzában lakik. A művész a jövő hónapban utazik Newyorkba. Conried egy fellépéséért tízezer frankot fizet neki. (*) Caruso jön, jön! A világ legártatlanabb képével és a boldog örömnek hangján jelenti ma este egy fürge kőnyomatos, hogy Caruso­t, a vi­lághírű tenoristát sikerült bizonyos köröknek meg­nyerni arra, hogy a kezdődő szezonnak egyik esté­jén, a József főherceg-szanatórium javára fellépjen a magyar királyi Operaházban. Tudni vél a hírfor­rás arról is, hogy Caruso a Rigolettoban fog fel­lépni és a herceg szerepét játsza. Valóban, nem játszhatna mást, sőt csodás, hogy a kiváló tenorista hercegi szereppel beéri. De ha a szerepválasztásban ilyen szerény is, már a honorárium dolgában vala­mivel igénylőbb. Mint a kőnyomatos jelzi, Caruso ezért az egyetlen fellépéséért tizenhatezer koronát fog kapni, ami ugyebár már nem hercegi, hanem legalább is fejedelmi fizetésnek mondható. "Akkora fizetés, amely mindenkit méltán lephet meg, aki tudja, hogy a művészi produkciók honorálásában Magyarország nem a legbőkezűbb, nem is lehet, mert ahol az elemi szükségességű dolgok fedezésére nem jut pénz, ott a művészet általában, a művészet felnőtt csudagyermekei — mint Caruso — különösen, luxus cikk számba mennek. Fényűzési cikkekre költeni pedig, a szük­ségeseknek rovására, olyan esztelenség, amelyet megkockáztatni: bűn. És éppen ezért nem is tu­dunk örülni rajta, hogy Carusot vendégszereplésre sikerült megnyerni. Lássuk csak: Sikerült meg­nyerni, énekelni fog a­ József főherceg-szanatórium javára. Azaz a szanatóriumnak és a tüdővészesek­nek csak akkor lesz a vendégszereplésből haszna, ha a bevételből, a Caruso horribilis honoráriumá­­nak levonása után, egyáltalán marad valami. Ha nem marad, akkor a helyzet az, hogy Caruso Buda­pesten kiénekelt magának olyan summát, amelyet a tüdőv­észetek nem tudtak kiköhögni és a hu­manizmusra való apellálás nem tudott kisajtolni a zsebekből. Más szóval: a József főherceg szana­tórium egyesület vezetősége nem Carusonak közre­működésével rendez jótékony előadást a tüdővé­szesek javára, hanem megfordítva, a tüdővésznek, az Ínségnek közreműködésével csinálnak jótékony előadást Caruso javára- Hogy Caruso nem szo­rult rá? Ez csak nem ok arra, hogy éppen az ő fejéhez vágjuk azt az összeget, amelyre a gyógyu­lást váró tüdőbetegek igenis rászorultak? Hiszen a szanatórium sorsán már az is nagyot lendítene, ha nem a fenmaradó jövedelmet kapná, hanem csak­­a­ Caruso budapesti tiszteletdíját. Ámde az egye­sület boldogan adja oda a tizenhatezer ko­ronát a tenoristának, mert Caruso részé­ről, kegy, hogy elfogadta s az ajánlatot, hiszen októberben még maradt nyolc szabad esté­jére 160 meghívást kapott. Oh, szanatórium-egye­sület, ne ebből a szempontból nézze ön a dolgokat, hanem abból, hogy a tüdővész-szanatóriumban ha egyetlen hely megüresedik, százhatvan jelentkező akad erre a helyre. Ne a Caruso keresettségét tes­sék fontolóra venni, hanem a kórházi helyek kere­settségét és ne Carusonak juttasson 16.000 koro­nát, hanem a szanatóriumnak, amely ekkora ös­-­szeggel gazdagodva még néhányat be tudna fo­gadni a kívül rekedt betegek közül ... És ezek­kel a szomorú dolgokkal szemben bizony nem vigasz az nekünk, amit a kőnyomatos még jelent: tudni­illik, hogy a tenorista öt tagú kísérettel jön, mint egy kínai alkirály és az sem, hogy a Hungáriában abban a lakosztályban fog lakni, amelyben a perzsa sah. Mi elhiszszük, hogy a jótékony előadását orga­nizálók figyelme mindenre kiterjed: Caruso elszál­­lásoltatására is s arra is, hogy a maestrot fehérru­hás, gömbölyded asszonyok fogadják majdan a pá­lyaudvaron, de megdöbbent a bizottság rövidlátása. Az a rövidlátás, amely a maga rózsaszínű myopiz­­musában azt hiszi, hogy a széninség és lakásuzsora városában akadnak majd sokan olyanok, akik öt­száz, négyszáz és háromszáz koronán lesznek haj­landók megváltani a nagy estére jegyeiket; már tudniillik ennyibe kerül egy-egy jegy, a szerint, hogy valaki a földszinten ül-e majd, vagy az első, esetleg a második emeleten. Ami azonban nem je­lenti azt, hogy aki a karzatra merészkedik fel, az ne fizessen 70 korona beléptidijat. Caruso, oh bűvös a te hangod! Még egyetlen szavad sem csendült, egyetlen skálád sem dübörgött el s Budapesten már is abba a varázshitbe ringattad ezeket az urakat, hogy puszta érkezésednek hírére Klondyke lesz Budapest, gyémántmezővé a Lágymányos, a melynek lakosai ha már egy emberéleten át küz­­ködnek is a nyomorúsággal, egyszer életükben, teringettél, mégis csak megriszkiroznak pár száz koronát, hogy három órán át téged hallgassanak a m. kir. Operaházban. (*) A bécsi Operaház igazgatóválsága. A bécsi udvari Operaház igazgatóválsága ügyében —a­mint Bécsből jelentik — a legközelebbi időkben alig várható döntés. Mahler igazgatót az igazgatói teendők átvétele végett már a napokban Bécsbe vár­ják. Mahler utódjának ügyében, amely művész­körökben még mindig élénk vita tárgya, illetékes körökben csak szeptemberben fognak közelebbit határozni. Zenei körökben arról a lehetőségről is beszélnek, hogy néhány hónapig Richter János fog vendégként dirigálni a bécsi Operaházban. (*) Magyar bohózat német előadása. A glei­­chenbergi színházban a minap bemutatták Guihi Soma „A szaharai konzul“ című bohózatát, mely annak idején a Vígszínházban került szép sikerrel színre. A darab „Die weisse Maus“ címm­el került színre, Julius Wilhelm fordításában és igen nagy sikert aratott. A jelen volt szerzőt a közönség sok­szor a lámpák elé szólította. (*) „Az ágy“ betiltása. Prágából jelentik: Az idevaló helytartóság betiltotta Henri Lavedan „Az ágy“ című jelenetsorozatának előadását. A darabot, melyet Bécsben is, Pesten is játszanak, a prágai „Neues Deutsches Volkstheater“ akarta előadni, de a cenzor tizennégy jelenet közül csak három­nak előadását engedélyezte és így lehetetlenné vált az előadás. (*) A színházi hét: Vígszínház. A Vígszínház szombaton, augusztus 24-én nyitja meg kapuit. Első előadásul a „Bernát“-ot, Heltai Jenő énekes víg­­játékát hozzák színre. A főszerepekben Hegedűs, Góth, Tanay, Szerémy, Fenyvesi, Vendrey, Tiha­nyi, Komár, Góthné, Kiss Irén felléptével. A szezon második előadásául vasárnap „A tolvaj“-t adják Gáthné-Kertész Ella, Hegedűs, Góth, Szerémy, Ta­­nay felléptével. Királyszínház. A Király színház új szezonja augusztusban minden este a „Göre Gábor“ előadá­sait hozza. A revü a harmadik jubileum, 75-ik elő­adás után fog a nyár elmúltával a színpadról le­kerülni. A Göre-esték mellett három délutáni elő­adása is lesz e héten a színháznak, mind a három olcsó helyárakkal. Vasárnap délután a „János vi­téz“ kerül színre, ugyanezt a darabot játszszák ked­den, Szent István-nap délutánján is s jövő vasárnap délután is. Magyar Színház. A Magyar Színház holnap, vasárnap „A víg özvegy“ előadásával kezdi meg és azután a hét minden estéjén Lehár Ferenc darab­jával folytatja idei előadásainak sorozatát. A cím­szerepet Z. Bárdi Gabi játs­sza. Partnere Ráthonyi Ákos lesz. A színház nézőterén villamos szellőzte­­tők állandóan friss levegőt árasztanak a föld­szintre és az emeletekre. Fővárosi Nyári Színház. A budai nyári szín­ház műsorát a Szent István ünnepe alkalmából felránduló vidékiek kedvéért az idei szezon legsike­resebb darabjaiból állították össze. Hétfőn és csü­törtökön a „Carmen“ operának lesz negyedik és ötödik ela­dása kedden délután „A drótostót“, este „Az ember tagédiája“ kerül színre. Szerdán „A vi­gadó özvegy“, pénteken „Az arany kakas“ van mű­soron. Szombaton és vasárnap Audran „A baba“ című operettjének lesz a felújítása. Városligeti Nyári­ Színház. A Városligeti Szín­körben vasárnap, a király születése napján díszelő­adás lesz. A műsorra tűzött „A bús özvegy“-en kí­vül színre kerül ez alkalommal a Himnusz és egy allegorikus némakép. A hét estéin „A bus özvegy“ és a „Manó“ elő­dásai váltakoznak. Uránia Színház. Az Uránia Színházban va­sárnap, augusztus hónap 18-án kezdik az előadá­sokat. Az első héten a múlt szezon legnagyobb si­kert aratott darabjai kerülnek színre. Ezek között a „Rendnek muszáj lenni“, „Orosz-japán háború“, „Spanyolország“, „Montekarló“ és „Párisi asszony“ teljesen új felszereléssel és új mozgó fényképekkel. (*) Uj zeneiskola. Az Országos Magyar Kir. Zene­akadémia szomszédságában szeptember hó első napjai­ban új zeneiskola nyílik meg Szervere József államilag képesített okleveles zenetanár igazgatása alatt. Ezen új zeneintézet, mely az Orsz. Magv. Kir. Zeneakadémiára — ennek tantervezete szerint — előkészítő tanfolyam leend, felöleli a zeneművészet minden ágát és tanerői kivétel nélkül az Orsz. Magy. Kir Zeneakadémiát vég­zett művészek államilag képesített okleveles zeneta­­­nárok. FŐVÁROS. Készülődések. Valami készül. Lehetetlen észre nem venni, hogy milyen lázasan dolgoznak az új és nagysza­bású terveken a bárokban, miképpen készítik elő a jövőt. Egy-két esztendő múlva Budapesten ismét föl fog lendülni az építőipar. Az új paloták tervei már készen vannak, a telekvásárlás és telekspekuláció lassan, bátortalanul, de megindult. A vállalkozók, a spekulánsok, a főváros és állam csak a jobb idő­ket várják, a kedvezőbb sanszokat, amikor több és olcsóbb lesz a pénz. Csak az első jeladást várják és mindenfelé megindul az építkezés, föllendül az ipar és kereskedelem. Néhány hónapja csak, hogy kipattant a titok, hogy hidat kap Óbuda. És ime a vállalkozók és spe­kulánsok már résen vannak, már javában vásárol­gatják össze a telkeket a Duna mellett, Óbudán és a Hungária­ körút mentén. Jól tudják, hogyha az új híd kiépül, a híd környékén új város, új élet támad. Ezt az új várost, fejlődést pedig hasznosí­tani akarja a vállalkozás, vámot akar belőle a spe­kuláció. Még nem bizonyos, hogy a kereskedelmi mi­niszter hova és mikor fogja kihelyezni a pályaud­varokat, de azért már mindenki résen van, aki nyerni, vagy meggazdagodni akar a kihelyezésből. Azzal a bizonyos „jogos magánérdekkel“ találko­zunk, minden hivatalos büróban és befolyásos úr előszobájában. Egy napon aztán arra ébredünk, hogy csakugyan kihelyezik a pályaudvarokat. Ki­­forszírozza a kihelyezést a „jogos magánérdek“. De nagy terveket főznek a városházán is. Egy millió korona áru munkáslakást építenek. Az öreg Rókust lebontják, a telkét parcellázzák és az új Rókust valahol a Rákóczi-út végén akarják fölépí­teni. Javában dolgoznak már az új központi város­háza tervén is. A Sáros-, a Rudas- és az Artézia­­fürdők felépítése is küszöbön van. A lóversenytér parcellázásáról is beszélnek. Remek villanegyedet akarnak létesíteni a lóverseny-pálya helyén. Az új Nemzeti Színház felépítése is mindinkább előtérbe kerül Az Attila-körút kiépítése is küszöbön van, a Belváros szabályozása is közeleg a befejezéshez és egyszer­ valamikor majd csak lebontják a piaristák rendházát is. A Károly-körút százados, rozzant pa­lotái is megértek már a tót csákányára. Tehát terveznek és készülődnek mindenfelé és várják a jobb időket, amikor olcsóbb lesz és több lesz a pénz. Az első jeladásra megkezdődik majd a munka, megkezdődnek az építkezések. A tőke, mely sokáig tétlenül hevert, kamatozni fog ismét. A vállalkozók épp olyan lázasan fogják épí­teni a palotákat ismét, mint építették a kilencve­nes évek második felében és a bankok épp úgy ad­nak majd kölcsönt betáblázásra, mint adtak a „fekete szombat“ napjáig. Egy darabig nem lesz ismét lakásínség, ellenben a paloták száma megso­kasodik. Új városrészek támadnak. Tökéletesen megújhodik a Belváros, átalakul a Károly-körút környéke és valószínű, hogy az új Nemzeti Színház környékének is más lesz a képe, mint amilyen most. Kiszélesítik az Attila-körutat, kiépítik a Mester­utcát és könnyen megeshetik, hogy nagyot változik az Üllői-út is. Mindenesetre okosan tenné a főváros, ha a Mária Terézia-kaszárnya helyébe új kaszár­nyát építene valahol kisebb, a mai kaszárnya tel­két pedig parcellázná és eladná palotahelyeknek. A vén Rókus kitelepítése is hihetetlenül meg fogja változtatni a Népszínház környékét. És a megújhodás láza tart egészen addig, amíg egy szomorú napon be nem köszönt ismét a „fekete szombat“, a krach napja, amikor dobra fog kerülni ismét néhány spekulációra épült palota és tönkre fog menni ismét néhány ember. Egy darab ideig aztán megint pangás, pihenés, stagnálás lesz, mert a fejlődés történetében így váltják föl egy­mást: a háború és béke, a pangás és a fellendülés. Az áldozatok épp úgy hozzátartoznak a városok fej­lődéséhez, mi­nt a halottak a háborúhoz. De a ka­tona sohasem gondol arra, hogy épp őt öli meg az ellenség.

Next