Pesti Napló, 1907. augusztus (58. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-18 / 197. szám
16 Budapest, vasárnap ____________PESTI NAPLÓ, 1907. augusztus 18. 197. számá r—------------------------------------------+' Saljapin, aki hatalmas termetű, szőkehajú és tékszemü, impozáns megjelenésű férfiú, most mindössze harminchat éves. Egy olasz nőt vett feleségül és öt gyermeke van. A családja állandóan az olaszországi Monzában lakik. A művész a jövő hónapban utazik Newyorkba. Conried egy fellépéséért tízezer frankot fizet neki. (*) Caruso jön, jön! A világ legártatlanabb képével és a boldog örömnek hangján jelenti ma este egy fürge kőnyomatos, hogy Carusot, a világhírű tenoristát sikerült bizonyos köröknek megnyerni arra, hogy a kezdődő szezonnak egyik estéjén, a József főherceg-szanatórium javára fellépjen a magyar királyi Operaházban. Tudni vél a hírforrás arról is, hogy Caruso a Rigolettoban fog fellépni és a herceg szerepét játsza. Valóban, nem játszhatna mást, sőt csodás, hogy a kiváló tenorista hercegi szereppel beéri. De ha a szerepválasztásban ilyen szerény is, már a honorárium dolgában valamivel igénylőbb. Mint a kőnyomatos jelzi, Caruso ezért az egyetlen fellépéséért tizenhatezer koronát fog kapni, ami ugyebár már nem hercegi, hanem legalább is fejedelmi fizetésnek mondható. "Akkora fizetés, amely mindenkit méltán lephet meg, aki tudja, hogy a művészi produkciók honorálásában Magyarország nem a legbőkezűbb, nem is lehet, mert ahol az elemi szükségességű dolgok fedezésére nem jut pénz, ott a művészet általában, a művészet felnőtt csudagyermekei — mint Caruso — különösen, luxus cikk számba mennek. Fényűzési cikkekre költeni pedig, a szükségeseknek rovására, olyan esztelenség, amelyet megkockáztatni: bűn. És éppen ezért nem is tudunk örülni rajta, hogy Carusot vendégszereplésre sikerült megnyerni. Lássuk csak: Sikerült megnyerni, énekelni fog a József főherceg-szanatórium javára. Azaz a szanatóriumnak és a tüdővészeseknek csak akkor lesz a vendégszereplésből haszna, ha a bevételből, a Caruso horribilis honoráriumának levonása után, egyáltalán marad valami. Ha nem marad, akkor a helyzet az, hogy Caruso Budapesten kiénekelt magának olyan summát, amelyet a tüdővészetek nem tudtak kiköhögni és a humanizmusra való apellálás nem tudott kisajtolni a zsebekből. Más szóval: a József főherceg szanatórium egyesület vezetősége nem Carusonak közreműködésével rendez jótékony előadást a tüdővészesek javára, hanem megfordítva, a tüdővésznek, az Ínségnek közreműködésével csinálnak jótékony előadást Caruso javára- Hogy Caruso nem szorult rá? Ez csak nem ok arra, hogy éppen az ő fejéhez vágjuk azt az összeget, amelyre a gyógyulást váró tüdőbetegek igenis rászorultak? Hiszen a szanatórium sorsán már az is nagyot lendítene, ha nem a fenmaradó jövedelmet kapná, hanem csaka Caruso budapesti tiszteletdíját. Ámde az egyesület boldogan adja oda a tizenhatezer koronát a tenoristának, mert Caruso részéről, kegy, hogy elfogadta s az ajánlatot, hiszen októberben még maradt nyolc szabad estéjére 160 meghívást kapott. Oh, szanatórium-egyesület, ne ebből a szempontból nézze ön a dolgokat, hanem abból, hogy a tüdővész-szanatóriumban ha egyetlen hely megüresedik, százhatvan jelentkező akad erre a helyre. Ne a Caruso keresettségét tessék fontolóra venni, hanem a kórházi helyek keresettségét és ne Carusonak juttasson 16.000 koronát, hanem a szanatóriumnak, amely ekkora ös-szeggel gazdagodva még néhányat be tudna fogadni a kívül rekedt betegek közül ... És ezekkel a szomorú dolgokkal szemben bizony nem vigasz az nekünk, amit a kőnyomatos még jelent: tudniillik, hogy a tenorista öt tagú kísérettel jön, mint egy kínai alkirály és az sem, hogy a Hungáriában abban a lakosztályban fog lakni, amelyben a perzsa sah. Mi elhiszszük, hogy a jótékony előadását organizálók figyelme mindenre kiterjed: Caruso elszállásoltatására is s arra is, hogy a maestrot fehérruhás, gömbölyded asszonyok fogadják majdan a pályaudvaron, de megdöbbent a bizottság rövidlátása. Az a rövidlátás, amely a maga rózsaszínű myopizmusában azt hiszi, hogy a széninség és lakásuzsora városában akadnak majd sokan olyanok, akik ötszáz, négyszáz és háromszáz koronán lesznek hajlandók megváltani a nagy estére jegyeiket; már tudniillik ennyibe kerül egy-egy jegy, a szerint, hogy valaki a földszinten ül-e majd, vagy az első, esetleg a második emeleten. Ami azonban nem jelenti azt, hogy aki a karzatra merészkedik fel, az ne fizessen 70 korona beléptidijat. Caruso, oh bűvös a te hangod! Még egyetlen szavad sem csendült, egyetlen skálád sem dübörgött el s Budapesten már is abba a varázshitbe ringattad ezeket az urakat, hogy puszta érkezésednek hírére Klondyke lesz Budapest, gyémántmezővé a Lágymányos, a melynek lakosai ha már egy emberéleten át küzködnek is a nyomorúsággal, egyszer életükben, teringettél, mégis csak megriszkiroznak pár száz koronát, hogy három órán át téged hallgassanak a m. kir. Operaházban. (*) A bécsi Operaház igazgatóválsága. A bécsi udvari Operaház igazgatóválsága ügyében —amint Bécsből jelentik — a legközelebbi időkben alig várható döntés. Mahler igazgatót az igazgatói teendők átvétele végett már a napokban Bécsbe várják. Mahler utódjának ügyében, amely művészkörökben még mindig élénk vita tárgya, illetékes körökben csak szeptemberben fognak közelebbit határozni. Zenei körökben arról a lehetőségről is beszélnek, hogy néhány hónapig Richter János fog vendégként dirigálni a bécsi Operaházban. (*) Magyar bohózat német előadása. A gleichenbergi színházban a minap bemutatták Guihi Soma „A szaharai konzul“ című bohózatát, mely annak idején a Vígszínházban került szép sikerrel színre. A darab „Die weisse Maus“ címmel került színre, Julius Wilhelm fordításában és igen nagy sikert aratott. A jelen volt szerzőt a közönség sokszor a lámpák elé szólította. (*) „Az ágy“ betiltása. Prágából jelentik: Az idevaló helytartóság betiltotta Henri Lavedan „Az ágy“ című jelenetsorozatának előadását. A darabot, melyet Bécsben is, Pesten is játszanak, a prágai „Neues Deutsches Volkstheater“ akarta előadni, de a cenzor tizennégy jelenet közül csak háromnak előadását engedélyezte és így lehetetlenné vált az előadás. (*) A színházi hét: Vígszínház. A Vígszínház szombaton, augusztus 24-én nyitja meg kapuit. Első előadásul a „Bernát“-ot, Heltai Jenő énekes vígjátékát hozzák színre. A főszerepekben Hegedűs, Góth, Tanay, Szerémy, Fenyvesi, Vendrey, Tihanyi, Komár, Góthné, Kiss Irén felléptével. A szezon második előadásául vasárnap „A tolvaj“-t adják Gáthné-Kertész Ella, Hegedűs, Góth, Szerémy, Tanay felléptével. Királyszínház. A Király színház új szezonja augusztusban minden este a „Göre Gábor“ előadásait hozza. A revü a harmadik jubileum, 75-ik előadás után fog a nyár elmúltával a színpadról lekerülni. A Göre-esték mellett három délutáni előadása is lesz e héten a színháznak, mind a három olcsó helyárakkal. Vasárnap délután a „János vitéz“ kerül színre, ugyanezt a darabot játszszák kedden, Szent István-nap délutánján is s jövő vasárnap délután is. Magyar Színház. A Magyar Színház holnap, vasárnap „A víg özvegy“ előadásával kezdi meg és azután a hét minden estéjén Lehár Ferenc darabjával folytatja idei előadásainak sorozatát. A címszerepet Z. Bárdi Gabi játssza. Partnere Ráthonyi Ákos lesz. A színház nézőterén villamos szellőztetők állandóan friss levegőt árasztanak a földszintre és az emeletekre. Fővárosi Nyári Színház. A budai nyári színház műsorát a Szent István ünnepe alkalmából felránduló vidékiek kedvéért az idei szezon legsikeresebb darabjaiból állították össze. Hétfőn és csütörtökön a „Carmen“ operának lesz negyedik és ötödik eladása kedden délután „A drótostót“, este „Az ember tagédiája“ kerül színre. Szerdán „A vigadó özvegy“, pénteken „Az arany kakas“ van műsoron. Szombaton és vasárnap Audran „A baba“ című operettjének lesz a felújítása. Városligeti Nyári Színház. A Városligeti Színkörben vasárnap, a király születése napján díszelőadás lesz. A műsorra tűzött „A bús özvegy“-en kívül színre kerül ez alkalommal a Himnusz és egy allegorikus némakép. A hét estéin „A bus özvegy“ és a „Manó“ elődásai váltakoznak. Uránia Színház. Az Uránia Színházban vasárnap, augusztus hónap 18-án kezdik az előadásokat. Az első héten a múlt szezon legnagyobb sikert aratott darabjai kerülnek színre. Ezek között a „Rendnek muszáj lenni“, „Orosz-japán háború“, „Spanyolország“, „Montekarló“ és „Párisi asszony“ teljesen új felszereléssel és új mozgó fényképekkel. (*) Uj zeneiskola. Az Országos Magyar Kir. Zeneakadémia szomszédságában szeptember hó első napjaiban új zeneiskola nyílik meg Szervere József államilag képesített okleveles zenetanár igazgatása alatt. Ezen új zeneintézet, mely az Orsz. Magv. Kir. Zeneakadémiára — ennek tantervezete szerint — előkészítő tanfolyam leend, felöleli a zeneművészet minden ágát és tanerői kivétel nélkül az Orsz. Magy. Kir Zeneakadémiát végzett művészek államilag képesített okleveles zenetanárok. FŐVÁROS. Készülődések. Valami készül. Lehetetlen észre nem venni, hogy milyen lázasan dolgoznak az új és nagyszabású terveken a bárokban, miképpen készítik elő a jövőt. Egy-két esztendő múlva Budapesten ismét föl fog lendülni az építőipar. Az új paloták tervei már készen vannak, a telekvásárlás és telekspekuláció lassan, bátortalanul, de megindult. A vállalkozók, a spekulánsok, a főváros és állam csak a jobb időket várják, a kedvezőbb sanszokat, amikor több és olcsóbb lesz a pénz. Csak az első jeladást várják és mindenfelé megindul az építkezés, föllendül az ipar és kereskedelem. Néhány hónapja csak, hogy kipattant a titok, hogy hidat kap Óbuda. És ime a vállalkozók és spekulánsok már résen vannak, már javában vásárolgatják össze a telkeket a Duna mellett, Óbudán és a Hungária körút mentén. Jól tudják, hogyha az új híd kiépül, a híd környékén új város, új élet támad. Ezt az új várost, fejlődést pedig hasznosítani akarja a vállalkozás, vámot akar belőle a spekuláció. Még nem bizonyos, hogy a kereskedelmi miniszter hova és mikor fogja kihelyezni a pályaudvarokat, de azért már mindenki résen van, aki nyerni, vagy meggazdagodni akar a kihelyezésből. Azzal a bizonyos „jogos magánérdekkel“ találkozunk, minden hivatalos büróban és befolyásos úr előszobájában. Egy napon aztán arra ébredünk, hogy csakugyan kihelyezik a pályaudvarokat. Kiforszírozza a kihelyezést a „jogos magánérdek“. De nagy terveket főznek a városházán is. Egy millió korona áru munkáslakást építenek. Az öreg Rókust lebontják, a telkét parcellázzák és az új Rókust valahol a Rákóczi-út végén akarják fölépíteni. Javában dolgoznak már az új központi városháza tervén is. A Sáros-, a Rudas- és az Artéziafürdők felépítése is küszöbön van. A lóversenytér parcellázásáról is beszélnek. Remek villanegyedet akarnak létesíteni a lóverseny-pálya helyén. Az új Nemzeti Színház felépítése is mindinkább előtérbe kerül Az Attila-körút kiépítése is küszöbön van, a Belváros szabályozása is közeleg a befejezéshez és egyszer valamikor majd csak lebontják a piaristák rendházát is. A Károly-körút százados, rozzant palotái is megértek már a tót csákányára. Tehát terveznek és készülődnek mindenfelé és várják a jobb időket, amikor olcsóbb lesz és több lesz a pénz. Az első jeladásra megkezdődik majd a munka, megkezdődnek az építkezések. A tőke, mely sokáig tétlenül hevert, kamatozni fog ismét. A vállalkozók épp olyan lázasan fogják építeni a palotákat ismét, mint építették a kilencvenes évek második felében és a bankok épp úgy adnak majd kölcsönt betáblázásra, mint adtak a „fekete szombat“ napjáig. Egy darabig nem lesz ismét lakásínség, ellenben a paloták száma megsokasodik. Új városrészek támadnak. Tökéletesen megújhodik a Belváros, átalakul a Károly-körút környéke és valószínű, hogy az új Nemzeti Színház környékének is más lesz a képe, mint amilyen most. Kiszélesítik az Attila-körutat, kiépítik a Mesterutcát és könnyen megeshetik, hogy nagyot változik az Üllői-út is. Mindenesetre okosan tenné a főváros, ha a Mária Terézia-kaszárnya helyébe új kaszárnyát építene valahol kisebb, a mai kaszárnya telkét pedig parcellázná és eladná palotahelyeknek. A vén Rókus kitelepítése is hihetetlenül meg fogja változtatni a Népszínház környékét. És a megújhodás láza tart egészen addig, amíg egy szomorú napon be nem köszönt ismét a „fekete szombat“, a krach napja, amikor dobra fog kerülni ismét néhány spekulációra épült palota és tönkre fog menni ismét néhány ember. Egy darab ideig aztán megint pangás, pihenés, stagnálás lesz, mert a fejlődés történetében így váltják föl egymást: a háború és béke, a pangás és a fellendülés. Az áldozatok épp úgy hozzátartoznak a városok fejlődéséhez, mint a halottak a háborúhoz. De a katona sohasem gondol arra, hogy épp őt öli meg az ellenség.