Pesti Napló, 1908. június (59. évfolyam, 132–156. szám)

1908-06-02 / 132. szám

Budapest, tedd PESTI NAPI*Ó. 1908. junius­­■ 182. szám 3 Tisztázzák a hely­zetet.­ ­— A képviselőház illése. — Budapest, junius 1. A mai ülésnek volt újabb mottója; tisz­tázni kell a helyzetet. Holló Lajos dobta a Házba ezt a jelszót, de már előbb követték. ‘Mivel pedig az ehhez való alkalmat úgy csinál­ja az ember, ahogy tudja, megtörtént, amire alig volt még példa: az appropriációs javaslat­nál részletes vita fejlődött ki. A helyzet tisztázása ott kezdődött, ahol­­Bozóky Árpád azt kívánta, hogy a törvényho­zás külön és kifejezetten hatalmazza fel a kor­mányt az adók elfogadására. Az indtvány ten­denciája világos: le akarta szögezni azt az ál­láspontot, hogy a meg nem szavazott adót még elfogadni sem szabad. Wekerle Sándor erre azt felelte, hogy ezt a fontos kérdést így ötb­eze­­rül megoldani jogalkotási frivolitás volna. Lehetetlenség itt Ulászló régi törvényeire hi­vatkozni. — A vezérbizottság hivatkozott rá!­­— kiáltotta közbe valaki. — Hát én nem bánom, ki mire hivatko­zott — válaszolta a miniszterelnök — de én azt tartom, hogy az önkéntesen fizetett adókat el kell fogadni. A helyzet tehát itt már tisztázva lett kissé, amit Bozóky Árpád sikerk­ozott is annak konstatál­ásával, hogy ez volt a Fejérváry-kor­­mány álláspontja is... Azután jött a nagy tisztázás. A Ház ösz­­szes csengetyűi vad berregésbe fogtak, ami rendesen a miniszteri beszédeket jelenti a fo­lyosók népének s a teremben szólásra felállott is Holló Lajos. A padok végig megteltek­; a miniszterek elfoglalták a helyüket s az ember­nek konstatálnia kellett, hogy itt egy igazi, született, nagy politikus fog megnyilatkozni. A diszes hallgatóságnak­­nem is volt oka megbánnia ezt a nagy érdeklődést; politikai íny­esek­nek való falatok kerültek a Ház asz­talára. Holló Lajos, a függetlenségi párt min­denkori frendőrjeinek vezére a párthűségről tartott előadást; a függetlenségi párt egységé-­ nek állandó veszedelme szigorú szóval átkozta meg azokat, akik békétlenséget akarnak szítani­­Kossuth Ferenc táborába. Szerinte most nincs jóhiszemű ellenzék, a régi rendszer maradvá­nyai fészkelődnek. A tiszti fizetésemelést nagy áldozatnak mondta, de miatta háborút vívni a kormány ellen nem szabad. Wekerle Sándor, akinek arcáról a valósággal leragyogott a gúnyos jókedv, mikor a félegyházai apos­tolt hallgatta, megkérdezhette volna tőle, vár­jon ki kezdett a sajtóban éppen a tiszti fize­tésemelés miatt harcot a kormány ellen ? De a miniszterelnök mosolygott és hallgatott. Holló pedig tisztázta tovább a helyzetet. Ímelecsipett az alkotmánypártba, amelynek ve­zérével, gróf Andrássy­­Gyulával a nemzet el­lenségei „nyílt szerelmi ömlengést“ folytatnak.. Mivel pedig a kormány hajóját még a szellő­től is óvni akarja, éppen a legkínosabb kérdé­seket produkálta ártatlan arccal. A honvédtisz­­tek fizetésemelését megszavazza, de a közös tisztek fizetésemelése előtt meg kell­ oldani a nemzeti követeléseket. Tisztázni kell, hogy ez­zel az áldozattal biztosítunk-e szabad folyást az alkotmányos akarat érvényesítésének, nehogy úgy járjunk, mint a kvóta megszavazásával. Erre az önálló bank felállíttatásának reménye volt az indító ok (csakhogy végre tudjuk), nyom­ban utána Aehrenthal külügyminiszter ki­­csúfolta ezt az álláspontot. Miután pedig még gróf Andrássy Gyulának s vele a kormánynak szemrehányást tett az általános választói jog­ról szóló javaslat elmaradásáért, felajánlotta a pártnak­­s a fúziót... A függetlenségi párt, amelynek hangu­latán ez a bátor cselekedetű politikus csak­ugyan ir, zajosan tapsolt a furcsa beszédhez. A hatvanhetes pártok ravaszán mosolyogtak. Tisztázni próbálta a szituációt Simonyi­­-Semadam Sándor is, aki a függetlenségi ál­láspont érvényesítését nemes egyszerűséggel hepciáskodásnak nevezte s hozzájárult ehez az a tíz függetlenségi képviselő is, aki­­ nem szavazta meg a tiszti fizetések fölemelését. Mert a Ház megszavazta. Az appropriációs javaslattal együtt. A képviselő az ülése. — Kezdete délelőtt tiz órakor. —* Elnök: Justh Gyula. Az eperjesi vértanuk emlékének leleplezésén a Ház küldöttségét Lévay Mihály fogja vezetni. Gróf Apponyi Albert: Beterjeszti az elemi népiskolai oktatás egyszerűsítéséről és a gazdasági népoktatásról szóló javaslatokat. (Élénk éljenzés.) A javaslatokat a bizottságokhoz utasítják. Ezután egyes bizottságok előadói tettek je­lentést. ..' ^ ' Az appropriációs A második szakasznál Báró Thorotzkay Viktor: A bányatörvény ko­difikálását és ezzel együtt a bányászati közigazga­tási tisztviselők fizetésrendezését sürgeti. Az elnök: A költségvetés tételeit már meg­alapította a Ház, erről tehát nem lehet beszélni. Báró Thorotzkay Viktor: Közérdekből szól.. . Az elnök: Nem engedhetem meg. Hoffmann Ottó: Ülj le, ne beszélj! Itt már nem szabad semmi! Báró Thorotzkay Viktor: Leül. Az ötödik szakasznál (az adók beszedése) Bozóky Árpád: A szakasznak új fogalmazását ajánlotta, hogy a törvényhozás külön és kifejezet­ten hatalmazza föl a kormányt az adók elfoga­dására. Az önkéntes adókat, ha azok törvényhozá­­silag meg nincsenek szavazva, nem szabad elfo­gadni. Wekerle Sándor: Ki kell jelentenem, hogy az adóbehajtás és adószedés tekintetében még a tör­vénytelen kormány idejében sem volt nézeteltérés, a pénzügyi közegek már a törvény nem létezésének idejében is tudták, hogy törvényhozásilag meg nem szavazott adókat beszedni nem lehet. A né­zeteltérések csak az önkéntesen fizetet adók elfoga­dására vonatkozóan merültek föl. Ezt a kérdést, amely nemcsak közjogi kérdés, de mélyen belenyúl a magánjogba, így mellékesen megoldani nem lehet és ezt követni, enyhén szólva, jogalkotási frivolitás. (Zaj, ellentmondások.) A képviselő úr Ulászló-féle törvényekre hivatkozott. Akkor az oligarchák ön­kényes adószedésével szemben védekeztek a várme­gyék törvényalkotással. Ilyen törvényre a mai idők­ben hivatkozni nem lehet! Farkasházy Zsigmond: Furcsa! A vezérlő­bizottság hivatkozott rá! Wekerle Sándor: Ki mire hivatkozott, azt én nem tudom, (Zaj.) nem is keresem. Csak azt tu­dom, hogy az önkéntes­­ adók kérdésében még a Bándy-kormány idejében állást foglalt a közigaz­gatási bíróság, olyan értelemben, hogy az önkén­tesen fizetett adók elfog­adandók. (Nagy Zaj: Élénk ellentmondások.) Farkasházy ,Zsigmondi Tiszta darabant-állás­­pont! Wekerle Sándor: Ilyen nagy kérdést így mel­lékesen m­egoldani nem lehet. Én ilyenre soha poli­tikai kötelezettséget nem, vállaltam. (Nagy zaj a balpárton.) Fölkiáltások: Halljuk Apponyit! Bozóky Árpád arra hivatkozik, hogy ez volt a Fejérváry-kormány álláspontja is. A Ház Bozóky indítványát elvetve megsza­vazta a szakasz eredeti szövegét. A 7-ik szakasznál Vizy Ferenc kéri a kormányt, hogy az álla­mi tanítókat is részesítse a tervezett lakásbér­rendezésben. Becsey Károly szerint nem lehet a lakásbére­­ket a lakásbér-bevallás alapján rendezni. Wekerle Sándor szerint a tanítók fizetését csak most rendezte a törvényhozás, a rendezés még végre sincs hajtva, nem lehet tehát most újabb követeléssel előállani. A lakásbéreket más alapon, mint a lakásbér-bevallás alapján nem lehet ren­dezni, a bevallások elég megbízhatóak­. A 8-ik szakasznál, amely a honvédtiszti fize­tésekről szól, Nagy György azt fejtegeti, hogy ennek a képviselőháznak és ennek a kormánynak nincs er­kölcsi jogosultsága a tiszti fizetések fölemeléséhez. Kérdi, az alkotmányjoggal megegyeztethetőnek tartja-e a kormány azt, hogy a delegáció határoz­zon a tiszti fizetések ügyében. Határozati javas­latot nyújt be, hogy a honvédtisztek fizetésemelése nem lehet érv a közös tisztek fizetésemelésére. Holló Lajos: Az áldozat, melyet a tiszti fize­tésemeléssel hoznunk kell, nagy, de nem lehet jogos ok arra, hogy miatta hadjáratot indítsanak az országban a mai rendszernek és kormányzati iránynak a legyalázására. A kérdést az egész po­litikai helyzet mérlegelésével kell eldönteni. Magyarország politikáját irányítani igen nehéz munka. A magyar nemzeti kormánynak állandóan küzdenie kell egy szembenálló erővel is. Ebből a harcból származik az az eredő erő, melylyel a nemzet érdekében a kormány dolgozhat. A mai viszonyokra nem lehet alkalmazni a régi rendszer ellen használt fegyvereket. Nem lehet föltételezni, hogy azok az államférfiak, akik hosszú időn át szemben álltak a hatalommal, most egyszerre ud­vari célokat szolgáljanak. A mostani ellenzék nem jóhiszemű elemekből áll, a letűnt rendszer szerve­zetével állunk itt szemben. Látjuk a nemez töreks­vést a nemzeti erők koncentrálására. Ez sem tetszik azoknak, akik ma is szeretnék visszaállítani a régi állapotot. Ennek az ellenzékieskedésnek a célja felekezeti és nemzetiségi kérdésekkel szét­húzni az országot. Ezzel áll szemben a nemzeti többség. Érdekes, hogy akik a függetlenségi törek­vések elárulásával­ vádolják a függetlenségi pár­tot, ugyanazok egész szerelmi emlegést folytatnak a Ház szine előtt Andrássy Gyula gróf előtt. (Nagy zaj.) És ezek felhívást intéznek hozzá, hogy álljon velük szövetségbe, az utca népével, Kristóffy népével, liberális biokba. Mindezeket azért mondja el, hogy rámutasson arra, hogy akik a függetlens­­égi elvek elárulásáról beszélnek, a 67-es férfiak­nak vallanak szerelmet. Szól ezután a tiszti fize­tésemelésről. Hogy a tiszti fizetésemelést meg kell adni, azt senki kétségbe nem vonja. Ha ez normá­lis körülmények között jön, senki fenn nem akadt volna rajta. Csakhogy éppen akkor hozakodnak vele elő, amikor a politikai helyzet folytán a ten­denciája sértő volt. Amellett az osztrákok úgy ál­lították be a kérdést, hogy ők kisajátítják a had­sereg rokonszenvét. A honvédtisztek fizetésemelé­sét bármely percben megszavazza. A közös tiszti fizetésemelésekre vonatkozólag helyesli a miniszter kijelentését, hogy ez a kérdés akkor rendeztetik, ha a politikai helyzet tisztultabb lesz s az irritá­­ció megszűnik. Reményeket táplálunk, hogy a­­nemzet áldozatával szemben katonai téren enged­ményeket kapunk. Kérdés, hogy ez áldozatokkal szemben alkotmányos életünk szabad folyását, a nemzeti akarat érvényesülését biztosítottuk-e? Nehéz kérdések ezek. Utal arra a helyzetre, melye­n kvótaemeléssel állott elő. A többség nehéz szív­vel megszavazta azért, hogy ezzel biztosítsa a nemzeti bankot s ekkor a külügyminiszter feláll­ó deklarációt tesz a közös gazdasági egység mellett. Ilyen tapasztalat után tisztáznunk kell a hely­­­zetet. Az elnök: Figyelmezteti, hogy maradjon a tárgynál. Holló Lajos: A Ház engedelmét kéri, hogy el­térhessen a tárgytól. Ha hamarább megcsinálták volna az általános választói jogot, ek­kor elmaradt, volna a tiszti fizetések­ emelése. Ha pedig tovább folytatjuk ezt a helyzetet, újabb zavaró körül­mények fognak bekapcsolódni, melyek folytán a­ nemzet közfelfogása meginog és elgyengül. A pár­tok közt sincs tisztázva a helyzet. El kell dönteni, hogy a harc, melyet majd vívnunk kell, nem talál-e szemben bennünket, hogy a hazafias pártok és államférfiak egybetömörült sorokba, egy fa­­lankszba vonulnak-e föl, hogy a harcot megvívják fölfelé. Tekintetbe kell venni , hogy a füg­getlenségi pártnak több a felelőssége. A 67-es pár­toknak meg kell gondolniuk azt, hogy ma más a helyzet, mint volt 67-ben. Ma erősebb nemzeti ér­zésre és együttartásra van szükség. Találkozniok kell a közös célban, hogy a nemzeti célokat a nem­zeti szellem nagyobb szuverenitásával kell megol­dani, nagyobb nemzeti tartalommal kell megteleí­teni. Ennek a megállapodásnak mielőbb kell létre­jönnie. Újból kijelenti, hogy a honvédtiszti fize­tésemelést megszavazza, de kéri, hogy míg a közös hadsereg tisztjeinek fizetésemelése sorra kerül, az irritációk megszűnjenek. (Helyeslés.) Szünet után Siraonyi-Semadam Sándor a néppárt nevében hozzájárul a honvédtiszti fizetések javításához. Sajátságosnak tartja, hogy Gaál Gaszton emiatt kilépett a függetlenségi pártból, mely a koalíció és a kormány támogatására vállalkozott és hogy Kmety Károly is, akinek mindig vannak aggodal­mai, de aki azért mindig megmarad a függ­etlen­­ségi pártban, folyton hepciáskodik. Ez népszerű­­séghajh­ászat. Gaál Gaszton arra hivatkozik, hogy ő nem a kormány, hanem a függetlenségi porgramm támo­gatására vállalkozott. , Kmety Károly azt válaszolja Simonyi-Sema­­damnak, hogy neki ugyan voltak aggodalmai, de azokat a függetlenségi párt honorálta is. Wekerle Sándor az elhangzott beszédekre vá­laszolva arra hivatkozik, hogy a honvédtisztek, fizetésének rendezése nem kötelezi semmire sem a delegációt. A legénységi zsold javításához nem já­rul hozzá, de kész a legénység helyzetét javítani azzal, hogy ezután bizonyos fölszerelési tárgya­kat a legénység ne legyen kénytelen a zsoldjából vásárolni. Meg van róla győződve, hogy ha az egy irányt követő politikusoknak egyesülése talán ne­hézségekbe ütközik is ideig-ómaig, e politikusok­nak további együttműködése kötelesség. A többi kérdésre nem válaszol, bár úgy állították oda, hogy a nemzet kívánná a fejezetet. Az urak mindig ösz­­szetévesztik magukat a nemzettel. Nagy György: Én a nemze­tet képviselem! Wekerle Sándor: Csak éppen úgy, mint más képviselő. Kéri a tétel elfogadását. Az ülés végén folytatták a büntető­novella tárgyalását. Itt Kelemen Samu mondott okos és érdekes beszédet..

Next