Pesti Napló, 1908. augusztus (59. évfolyam, 184–208. szám)

1908-08-01 / 184. szám

2 Budapest, szám­bat 1908. augusztus 1, 1848. szám __________PESTI NAPLÓ« íellázitásával, vagy nyugtalanitásával zavarni akarja Magyarország fejlődését és kifelé a megbízhatatlanság és szét­húzás hazájának akar feltüntetni ben­nünket. Szlávok és románok közé be akarják illeszteni a németséget is és mint tudjuk, a kezdet nagyon biztató. De a folytatás még biztatóbb lesz, ha a Schulverein hangzatosabb és nagyobb jelentőségű névvel szólíthatja zászlaja alá odaát mindazokat, akik a mi nem­zetiségeink fellázításában látják az egyetlen eszközt arra, hogy hegemó­niánkat a szertehúzó osztrák föderaliz­mussal szemben végleg elveszítsük és Ausztriával való minden mérkőzésünk­ben a belső harcoktól teljesen elgyön­gült ellenfél legyünk. A Schulverein nem a német kultúra szellemi harcosa, hanem politikai ügynök, aki már sok kellemetlenséget szerzett nekünk, anél­kül, hogy mi egyszer is az orrára kop­pintottunk volna. El lehetünk rá ké­szülve, hogy ezek a kellemetlenkedések ezentúl csak szaporodni fognak. Budapest, július 31. A delegációk. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: A Neue Freie Presse arról értesül, hogy si k­ormányok a delegációkat szeptember huszonötödik­ére fogják összehívni Budapestre. A király s a plurális választói jog. A „Kel. írt.“ Írja: Feltűnő, hogy az összes román lapok, amelyek most jóformán kizárólag az általános vá­lasztói joggal foglalkoznak, egyértelműen hangoz­­tatják, hogy hiteles értesülésük van arról, hogy a király nem hajlandó hozzájárulni Andrássy tör­vénytervezetéhez. Még Metianu metropolita lapja, a Telegramul Roman is azt írja, hogy udvari kö­rökből tudja, hogy a király a plurális rendszert semmi esetre se fogja elfogadni.­­ Természetes, hogy ezekben a hírekben­ több a taktika, mint az információ. A miniszterelnök utazása. Wekerle Sándor miniszterelnök ma délután Dánosra utazott, ahon­nét hétfőn reggel érkezik vissza a fővárosba. Hír­e a nap már rengeteg idő óta ragyog az égen, ellenben a modern szociológia alig négy év­tized óta világít be az elmékbe. A tudósok­ban, vagy a tudományban a hiba? Én a tu­dósokban keresem. Mert a szemen múlik, hogy ki hogyan lát meg valamit. Idáig a vi­lág minden szociológusa ugyanabból a szög­letből nézte az apró és a nagy jelenségeket.­­Valamennyien Marx szemüvegét illesztették az orrukra s igy természetes, hogy mindany­­nyian csak azt látták, amit Marx. Különös csak az, hogy ezek a társadalmi csillagászok mégis azt hiszik magukról, hogy valameny­­nyien újat mondanak. Akármit fejtegetnek, bizonyítékaikat mindig ugyanabból az ar­zenálból szedik. Vandervelde, ha a művé­szetről ír, a művészettel kezdi s a termelési renddel végzi. Enrico Ferry a büntetőjogról elmélkedvén, a morállal vezeti be, s a gaz­dasági viszonyokkal végzi elmélkedését. Kautsky a jövő etikáját vizsgálja s ugyan­oda lyukad ki, ahova Vandervelde és Enrico Ferry, a régi társadalmi morállal kezdi s az osztályharccal, meg a proletárság felszaba­dulásával végzi. S hogy Lánczi Jenő se le­gyen hűtlen e vizsgálódási rendszerhez, ő Anatole France-szal kezdi és a termelés or­ganizációjával fejezi be munkáját. De még a frazeológiájuk, sőt minden fordulatuk is egyezik. Aki nem tudja, hogy kinek a köny­vét olvassa, Marxot összecserélheti Kauts­­kyval, Jaurész Vanderveldével, és Lánczi Jenőt Jászi Oszkárral vagy Szabó Ervinnel. Az egyéniségnek egyetlen szikráját nem ta­láljuk meg, ha átolvassuk ama kötetek száz­ezreit, melyeket a szociológia tudósai össze­írtak. Aki olvasta az egyiket, ismeri a mási­kat. S aki hallott előadást a művészetről, az ugyanekkor hallotta, h­ogy milyen változása­szerint Wekerle augusztus első hetében, valószínű­leg azonban a keddi minisztertanács után Bécsbe utazik. A nyári minisztertanács a többi közt hatá­rozni fog az új adótörvények s a katolikus auto­nómia dolgában is. Aehrenthal a királynál,­lseidből táviratoz­tak . Báró Aehrenthal külügyminiszter itteni szállásán ma korán reggel munkához látott és tizenegy óráig dolgozott, féltizenkettőkor pedig kihallgatásra ment, hogy tárcájának ügyeiről re­­feráljon az uralkodónak. A külügyminiszter más­fél óráig tartó külön kihallgatáson időzött az uralkodónál. A külügyminiszter azután gróf Kinskyvel együtt hivatalos volt a királyi család ebédjén. Augusztus 11-én ismét Bécsben lesz báró Aehrenthal, hogy jelen legyen, mikor Edvárd király látogatásra jön. A Schulverein átalakulása. Bécsből írják, hogy az au­dencsmozgalom vezérkara, a Schul­­verein megváltoztatta a nevét, mely ezentúl igy fog hangzani: Egyesület a külföldi németség vé­delmére. (Verein für das Deutschthum im Aus­lande.) Érdekes, hogy a tagokhoz küldött körle­vélben a schulferein szónak és fogalomnak Ma­gyarországon szokásos használatát hozzák föl bi­zonyítékul arra, hogy az egyesület törekvéseit a külföldön a nagynémet mozgalommal zavarják egybe. Az átalakult egyesület vezetősége külön­ben azt ígéri, hogy akciója ezentúl még nagyobb lesz. Államsegély a tót kisgazdáknak. A kormány Árva-, Turóc- és Liptómegyék szegénysorsú gaz­dái részére 100.000 korona segélyt utalványozott ki. A Slovenszky Mizdennik ez alkalomból hevesen támadja Bulla főispánt, akit azzal vádol, hogy a segélyeket pártszempontok szerint osztja ki. Adja a tótnak . . . A tüzérségi felszerelés, Bécsből jelenti egy félhiatalos távirat. Egy bécsi lapnak azon híré­vel szemben, hogy a tüzőrség felszerelése állító­lag halasztást szenvedne, illetékes helyről kije­lentik, hogy a tüzőrségi anyag reorganizációja, illetőleg az anyagnak a csapatok részére való kiosz­tása az annak idején megállapított és az illetékes parlamenti képviseleti testületek által kifejtett programotokhoz híven zavartalanul és minden késés nélkül megy végbe. Ugyanez a lap további fejtegetéseire nézve, melyek szerint kon ment keresztül a kis- és középbirtok a tizennyolcadik században. Az urak mindany­­nyian ugyanazt a nagy képet viselik. Min­denki csak Marxhoz tud hasonlítani és nem önmagához. S innen az, hogy aki ma Kauts­ky­t vagy Lánczi Jenőt bírálja, az bírálatot mond Marx és Engels fölött is. És aki a leg­parányibb szociológussal vitatkozik, még mindig csak Marx-szal találja magát szemben. Nem akarunk ezzel az egymás mellé ál­lítással senkit sem lekicsinyleni. Őszintén és meggyőződéssel vallom, hogy én a Marxista szociológusok közt mindenkit tartok akkora tudósnak, mint Marxot. S miért ne? A Mar­xisták éppen oly jól ismerik ma Marx gaz­dasági tanításait, mint hajdan maga Marx. Miért lennének hát ők kisebbek? Ha azonban arról esnék szó, hogy ki a nagyobb gondol­kozó, erre csak azt felelhetném, hogy a Mar­xizmusnak két gondolkozója volt: Marx és Engels. Akik utánuk jöttek, azok már nem gondolkozók, csak tudósok. A történelmi materializmus tanítása sze­rint a termelés rendje és a jövedelemelosz­tás módja határozza meg az erkölcsi, vallási és jogi eszméket. Ezt mondja Lánczi, azaz Kautski, illetőleg Marx. Ezzel az egy mon­dattal tulajdonképpen ki is van merítve minden, amit a két könyv írója a múlt eti­kájáról és a jövő etika lehetőségeiről mond. Ez megint jellemzi a tanokat, melyeket a történelmi materializmustól lefelé minden szociológiai munka magában foglal. A leg­vastagabb kötet nem mon­d többet, mint a legsoványabb és a legsoványabb nem mond kevesebbet, mint a legvaskosabb. Egy mon­datban összefoglalható az egész elmélet, de jön a tudós, és nyújtja, variálja. Szájról­a hadvezetőségnek szállított ipari terméke­ket származásuk szerint különböző megbírálásban részesítik, sőt, hogy eziránt külön utasítások is adatnak ki, illetékes helyen hangsúlyozzák, hogy mindennemű szállításnál, tekintet nélkül az egyes készítmények származására, teljesen ugyanazok az átvételi feltételek irányadók. Mindazok a fejtege­tések tehát, melyeket a nevezett lap cikkében kö­zöl, teljesen alaptalanok. A nagyhorvát izgatás. Fiuméból írják a Távirati Irodá­rvak: A horvát klérus é­vek óta tö­rekszik, hogy Fiume város és három alközségének területén a nagyhorvát eszmének propagandát csi­­náljon. Különösen a zenggi püspökség, amelyhez Fiume is tartozik, követett el mindent célja érde­kében. A püspökség zajtalan munkája most forduló­pontra jutott. D­renova alközség lelkészét, Zigar Pált, aki igyekezett a horvát izgatást ellensúlyozni, rendeletileg áthelyezte egy horvátországi kis köz­­ségbe és helyére egy túlzó horvát érzelmű papot nevezett ki. A drenovaiak ma küldöttséget menesz­tettek Belien fiumei helyettes polgármesterhez, akinek kijelentették, hogy a horvát papot nem en­gedik installálni. Elhatározták továbbá, hogy a templomot bezárják és megtiltják a horvát propa­ganda képviselőjének a papi funkciót. Fiuméban a zenggi püspökség rendelete nagy föltűnést keltett A nagyatádi választás. Kaposvárról távira­tozzék. A nagyatádi kerületben holnap lesz a kép­viselőválasztás. Rotter Sándor lemondása következ­tében a mandátumra most két jelölt maradt. Az egyik jelölt dr. Piszár Antal barcsi ügyvéd, tegnap mondta el programmbeszédét Nagyatádon. Délután körútra indult a kerületben. A választók egy része dr. Kommen Eleknek ajánlotta föl a jelöltséget. A rend föntartására két század katonaság és negyven csendőr érkezett Nagyatádra. A nagyszerb mozgalom. A „Srbobran“ című zágrábi lap szerint a sonjai kerületben levő Drlvacsa község szerb templomában és a pap la­kásán a zágrábi törvényszék kiküldöttei a csend­­őrség segítségével házkutatást tartottak­. A bí­róság emberei Péter szerb király arcképe után kutattak. A házkutatás eredménytelen maradt. A lap szerint a házkutatást a nagyszerbek­en és mozgalom nyomai után való lázas hajszában f­ej­tették meg. Aggkori nyugdíjbiztosítás Angliában, Lon­donból jelentik. A felsőház harmadik olvasásban elfogadta az aggkori nyugdíjbiztosításra vonatkozó törvényt. Egyes elfogadott pótjavaslatokat, ame­ezájra adják s a rágást az egyik ott folytatja, ahol másik félbe hagyta. Jön Kautsky és igy variálja Lánczit, azaz Marxot: Nem a mi erkölcsi ideálunktól, hanem meghatározott anyagi feltételektől függ az irány, melyet a társadalmi fejlődés a valóságban követ És ennek is, meg az előbbi tételnek is az a kon­klúziója, hogy az anyagi feltételek változá­sával megváltoznak majd az erkölcsi ideálok. Mert ezeket az ideálokat a kizsákmányoló osztály faragta az osztályuralom védelmére. Ez az osztály parancsolja ránk az erkölcsö­ket, amelyek csak neki kedveznek. Meg kell hát szüntetni az osztályokat hogy mi ma­gunk határozhassuk meg, hogy mi jó, mi hasznos és mi kedvez a mi érdekünknek. Le­geslegutolsó konzekvenciája pedig minden­nek, hogy társadalmilag kell szervezni a ter­melést és a jövedelemeloszlást. Ezt mondja Lánczi, akinek szavait Kautsky így variálja: Szükséges, hogy a feltalálók tökéletesítsék a technikát, hogy a kapitalisták telhetetlen­­ségükben felforgassák a gazdasági életet; mindez oly szükséges, amilyen elkerülhetet­len, hogy a bérmunkások rövidebb munka­időre és magasabb munkabérekre töreked­jenek. Harmadszor is eljutottunk tehát az át­kozott pénzhez és átkozott szegénységhez. Bárgyúság lenne kétségbe vonni, hogy a sze­génység a bűnnek szülőanyja. Ezt elmond­tuk, bizonyítottuk is. És ha most hallgatunk róla, azért teszszük­, mert nem vagyunk tu­dósok s igy nem is engedhetjük meg ma­gunknak a luxust, hogy unalmasak legyünk. Egy körülményt azonban érintenünk kell: a szegénység még nem vezet bűnre, ha nem dolgozik bennünk a vagyonszerzés hajlama. "Az a kérdés tehát, hogy­ az osztályok esetle-

Next