Pesti Napló, 1908. augusztus (59. évfolyam, 184–208. szám)
1908-08-01 / 184. szám
2 Budapest, számbat 1908. augusztus 1, 1848. szám __________PESTI NAPLÓ« íellázitásával, vagy nyugtalanitásával zavarni akarja Magyarország fejlődését és kifelé a megbízhatatlanság és széthúzás hazájának akar feltüntetni bennünket. Szlávok és románok közé be akarják illeszteni a németséget is és mint tudjuk, a kezdet nagyon biztató. De a folytatás még biztatóbb lesz, ha a Schulverein hangzatosabb és nagyobb jelentőségű névvel szólíthatja zászlaja alá odaát mindazokat, akik a mi nemzetiségeink fellázításában látják az egyetlen eszközt arra, hogy hegemóniánkat a szertehúzó osztrák föderalizmussal szemben végleg elveszítsük és Ausztriával való minden mérkőzésünkben a belső harcoktól teljesen elgyöngült ellenfél legyünk. A Schulverein nem a német kultúra szellemi harcosa, hanem politikai ügynök, aki már sok kellemetlenséget szerzett nekünk, anélkül, hogy mi egyszer is az orrára koppintottunk volna. El lehetünk rá készülve, hogy ezek a kellemetlenkedések ezentúl csak szaporodni fognak. Budapest, július 31. A delegációk. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: A Neue Freie Presse arról értesül, hogy si kormányok a delegációkat szeptember huszonötödikére fogják összehívni Budapestre. A király s a plurális választói jog. A „Kel. írt.“ Írja: Feltűnő, hogy az összes román lapok, amelyek most jóformán kizárólag az általános választói joggal foglalkoznak, egyértelműen hangoztatják, hogy hiteles értesülésük van arról, hogy a király nem hajlandó hozzájárulni Andrássy törvénytervezetéhez. Még Metianu metropolita lapja, a Telegramul Roman is azt írja, hogy udvari körökből tudja, hogy a király a plurális rendszert semmi esetre se fogja elfogadni. Természetes, hogy ezekben a hírekben több a taktika, mint az információ. A miniszterelnök utazása. Wekerle Sándor miniszterelnök ma délután Dánosra utazott, ahonnét hétfőn reggel érkezik vissza a fővárosba. Híre a nap már rengeteg idő óta ragyog az égen, ellenben a modern szociológia alig négy évtized óta világít be az elmékbe. A tudósokban, vagy a tudományban a hiba? Én a tudósokban keresem. Mert a szemen múlik, hogy ki hogyan lát meg valamit. Idáig a világ minden szociológusa ugyanabból a szögletből nézte az apró és a nagy jelenségeket.Valamennyien Marx szemüvegét illesztették az orrukra s igy természetes, hogy mindanynyian csak azt látták, amit Marx. Különös csak az, hogy ezek a társadalmi csillagászok mégis azt hiszik magukról, hogy valamenynyien újat mondanak. Akármit fejtegetnek, bizonyítékaikat mindig ugyanabból az arzenálból szedik. Vandervelde, ha a művészetről ír, a művészettel kezdi s a termelési renddel végzi. Enrico Ferry a büntetőjogról elmélkedvén, a morállal vezeti be, s a gazdasági viszonyokkal végzi elmélkedését. Kautsky a jövő etikáját vizsgálja s ugyanoda lyukad ki, ahova Vandervelde és Enrico Ferry, a régi társadalmi morállal kezdi s az osztályharccal, meg a proletárság felszabadulásával végzi. S hogy Lánczi Jenő se legyen hűtlen e vizsgálódási rendszerhez, ő Anatole France-szal kezdi és a termelés organizációjával fejezi be munkáját. De még a frazeológiájuk, sőt minden fordulatuk is egyezik. Aki nem tudja, hogy kinek a könyvét olvassa, Marxot összecserélheti Kautskyval, Jaurész Vanderveldével, és Lánczi Jenőt Jászi Oszkárral vagy Szabó Ervinnel. Az egyéniségnek egyetlen szikráját nem találjuk meg, ha átolvassuk ama kötetek százezreit, melyeket a szociológia tudósai összeírtak. Aki olvasta az egyiket, ismeri a másikat. S aki hallott előadást a művészetről, az ugyanekkor hallotta, hogy milyen változásaszerint Wekerle augusztus első hetében, valószínűleg azonban a keddi minisztertanács után Bécsbe utazik. A nyári minisztertanács a többi közt határozni fog az új adótörvények s a katolikus autonómia dolgában is. Aehrenthal a királynál,lseidből táviratoztak . Báró Aehrenthal külügyminiszter itteni szállásán ma korán reggel munkához látott és tizenegy óráig dolgozott, féltizenkettőkor pedig kihallgatásra ment, hogy tárcájának ügyeiről referáljon az uralkodónak. A külügyminiszter másfél óráig tartó külön kihallgatáson időzött az uralkodónál. A külügyminiszter azután gróf Kinskyvel együtt hivatalos volt a királyi család ebédjén. Augusztus 11-én ismét Bécsben lesz báró Aehrenthal, hogy jelen legyen, mikor Edvárd király látogatásra jön. A Schulverein átalakulása. Bécsből írják, hogy az audencsmozgalom vezérkara, a Schulverein megváltoztatta a nevét, mely ezentúl igy fog hangzani: Egyesület a külföldi németség védelmére. (Verein für das Deutschthum im Auslande.) Érdekes, hogy a tagokhoz küldött körlevélben a schulferein szónak és fogalomnak Magyarországon szokásos használatát hozzák föl bizonyítékul arra, hogy az egyesület törekvéseit a külföldön a nagynémet mozgalommal zavarják egybe. Az átalakult egyesület vezetősége különben azt ígéri, hogy akciója ezentúl még nagyobb lesz. Államsegély a tót kisgazdáknak. A kormány Árva-, Turóc- és Liptómegyék szegénysorsú gazdái részére 100.000 korona segélyt utalványozott ki. A Slovenszky Mizdennik ez alkalomból hevesen támadja Bulla főispánt, akit azzal vádol, hogy a segélyeket pártszempontok szerint osztja ki. Adja a tótnak . . . A tüzérségi felszerelés, Bécsből jelenti egy félhiatalos távirat. Egy bécsi lapnak azon hírével szemben, hogy a tüzőrség felszerelése állítólag halasztást szenvedne, illetékes helyről kijelentik, hogy a tüzőrségi anyag reorganizációja, illetőleg az anyagnak a csapatok részére való kiosztása az annak idején megállapított és az illetékes parlamenti képviseleti testületek által kifejtett programotokhoz híven zavartalanul és minden késés nélkül megy végbe. Ugyanez a lap további fejtegetéseire nézve, melyek szerint kon ment keresztül a kis- és középbirtok a tizennyolcadik században. Az urak mindanynyian ugyanazt a nagy képet viselik. Mindenki csak Marxhoz tud hasonlítani és nem önmagához. S innen az, hogy aki ma Kautskyt vagy Lánczi Jenőt bírálja, az bírálatot mond Marx és Engels fölött is. És aki a legparányibb szociológussal vitatkozik, még mindig csak Marx-szal találja magát szemben. Nem akarunk ezzel az egymás mellé állítással senkit sem lekicsinyleni. Őszintén és meggyőződéssel vallom, hogy én a Marxista szociológusok közt mindenkit tartok akkora tudósnak, mint Marxot. S miért ne? A Marxisták éppen oly jól ismerik ma Marx gazdasági tanításait, mint hajdan maga Marx. Miért lennének hát ők kisebbek? Ha azonban arról esnék szó, hogy ki a nagyobb gondolkozó, erre csak azt felelhetném, hogy a Marxizmusnak két gondolkozója volt: Marx és Engels. Akik utánuk jöttek, azok már nem gondolkozók, csak tudósok. A történelmi materializmus tanítása szerint a termelés rendje és a jövedelemelosztás módja határozza meg az erkölcsi, vallási és jogi eszméket. Ezt mondja Lánczi, azaz Kautski, illetőleg Marx. Ezzel az egy mondattal tulajdonképpen ki is van merítve minden, amit a két könyv írója a múlt etikájáról és a jövő etika lehetőségeiről mond. Ez megint jellemzi a tanokat, melyeket a történelmi materializmustól lefelé minden szociológiai munka magában foglal. A legvastagabb kötet nem mond többet, mint a legsoványabb és a legsoványabb nem mond kevesebbet, mint a legvaskosabb. Egy mondatban összefoglalható az egész elmélet, de jön a tudós, és nyújtja, variálja. Szájróla hadvezetőségnek szállított ipari termékeket származásuk szerint különböző megbírálásban részesítik, sőt, hogy eziránt külön utasítások is adatnak ki, illetékes helyen hangsúlyozzák, hogy mindennemű szállításnál, tekintet nélkül az egyes készítmények származására, teljesen ugyanazok az átvételi feltételek irányadók. Mindazok a fejtegetések tehát, melyeket a nevezett lap cikkében közöl, teljesen alaptalanok. A nagyhorvát izgatás. Fiuméból írják a Távirati Irodárvak: A horvát klérus évek óta törekszik, hogy Fiume város és három alközségének területén a nagyhorvát eszmének propagandát csináljon. Különösen a zenggi püspökség, amelyhez Fiume is tartozik, követett el mindent célja érdekében. A püspökség zajtalan munkája most fordulópontra jutott. Drenova alközség lelkészét, Zigar Pált, aki igyekezett a horvát izgatást ellensúlyozni, rendeletileg áthelyezte egy horvátországi kis községbe és helyére egy túlzó horvát érzelmű papot nevezett ki. A drenovaiak ma küldöttséget menesztettek Belien fiumei helyettes polgármesterhez, akinek kijelentették, hogy a horvát papot nem engedik installálni. Elhatározták továbbá, hogy a templomot bezárják és megtiltják a horvát propaganda képviselőjének a papi funkciót. Fiuméban a zenggi püspökség rendelete nagy föltűnést keltett A nagyatádi választás. Kaposvárról táviratozzék. A nagyatádi kerületben holnap lesz a képviselőválasztás. Rotter Sándor lemondása következtében a mandátumra most két jelölt maradt. Az egyik jelölt dr. Piszár Antal barcsi ügyvéd, tegnap mondta el programmbeszédét Nagyatádon. Délután körútra indult a kerületben. A választók egy része dr. Kommen Eleknek ajánlotta föl a jelöltséget. A rend föntartására két század katonaság és negyven csendőr érkezett Nagyatádra. A nagyszerb mozgalom. A „Srbobran“ című zágrábi lap szerint a sonjai kerületben levő Drlvacsa község szerb templomában és a pap lakásán a zágrábi törvényszék kiküldöttei a csendőrség segítségével házkutatást tartottak. A bíróság emberei Péter szerb király arcképe után kutattak. A házkutatás eredménytelen maradt. A lap szerint a házkutatást a nagyszerbeken és mozgalom nyomai után való lázas hajszában fejtették meg. Aggkori nyugdíjbiztosítás Angliában, Londonból jelentik. A felsőház harmadik olvasásban elfogadta az aggkori nyugdíjbiztosításra vonatkozó törvényt. Egyes elfogadott pótjavaslatokat, ameezájra adják s a rágást az egyik ott folytatja, ahol másik félbe hagyta. Jön Kautsky és igy variálja Lánczit, azaz Marxot: Nem a mi erkölcsi ideálunktól, hanem meghatározott anyagi feltételektől függ az irány, melyet a társadalmi fejlődés a valóságban követ És ennek is, meg az előbbi tételnek is az a konklúziója, hogy az anyagi feltételek változásával megváltoznak majd az erkölcsi ideálok. Mert ezeket az ideálokat a kizsákmányoló osztály faragta az osztályuralom védelmére. Ez az osztály parancsolja ránk az erkölcsöket, amelyek csak neki kedveznek. Meg kell hát szüntetni az osztályokat hogy mi magunk határozhassuk meg, hogy mi jó, mi hasznos és mi kedvez a mi érdekünknek. Legeslegutolsó konzekvenciája pedig mindennek, hogy társadalmilag kell szervezni a termelést és a jövedelemeloszlást. Ezt mondja Lánczi, akinek szavait Kautsky így variálja: Szükséges, hogy a feltalálók tökéletesítsék a technikát, hogy a kapitalisták telhetetlenségükben felforgassák a gazdasági életet; mindez oly szükséges, amilyen elkerülhetetlen, hogy a bérmunkások rövidebb munkaidőre és magasabb munkabérekre törekedjenek. Harmadszor is eljutottunk tehát az átkozott pénzhez és átkozott szegénységhez. Bárgyúság lenne kétségbe vonni, hogy a szegénység a bűnnek szülőanyja. Ezt elmondtuk, bizonyítottuk is. És ha most hallgatunk róla, azért teszszük, mert nem vagyunk tudósok s igy nem is engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy unalmasak legyünk. Egy körülményt azonban érintenünk kell: a szegénység még nem vezet bűnre, ha nem dolgozik bennünk a vagyonszerzés hajlama. "Az a kérdés tehát, hogy az osztályok esetle-