Pesti Napló, 1908. augusztus (59. évfolyam, 184–208. szám)

1908-08-01 / 184. szám

Budapest, szombat* PESTI NAPLÓ. ..... 1908. augusztus 1. 184­. szám' 4­3­ ly­eket a­ kormány is ellenzett, az alsóház valószí­nűleg el fog vetni. Még­sem fog azonban konflik­tus keletkezni a két ház között, mert a felsőház előreláthatólag bele fog nyugodni pót javaslatai­nak elutasításába. A szultán a nép között •— Az Új-Törökország. — * Budapest, julius 31. Az alkotmányos Törökország népének r­itka látványban volt ma része. Testi szemei­­.’­vel láthatta közvetlen közelből felséges urát, H. Abdul Hamid szultánt, padisahot és kali­fát, aki alkotmányos uralkodó voltát ma az­zal pecsételte meg, hogy leereszkedett a nép közé. Az alkotmányos korszakban ma volt az első péntek, a szel ami­­k napja, amikor a szultánnak a vallás parancsai szerint palotá­jából fényes kíséretével át kell vonulnia a­­dsámiba, a főmecsetbe, ahol ünnepies ájta­­­toskodó szertartást kell végeznie. A dsámi a­­palota előtt van, s így az átvonulás voltakép­pen úgy történik, hogy a szultán ki sem moz­­dul a Yildizből, amely a szultán külön zárt­­városrésze. Kíséretén kívül testőrei szoktak Csak tanúi lenni a szelam­uiknak. Ma azonban Válogatás nélkül belocsátottak mindenkit a szildizbe, s vagy harminc-negyveneszer ember sereglett egybe délelőtt, hogy várja a ritka látványosságot. A szultán nyitott kocsiba szállt, s a kocsiban állva tette meg az utat a dsámi elé. A sok ezernyi tömeg lelkesen ünnepelte az uralkodót, I . A szelamlik után a szultán együttes ki­­­ hallgatáson fogadta a diplomáciai kar Kon­­j­etantinápolyban lévő képviselőit. A mai ünnep, amely először nyújtott al­kalmat a szultánnak modern, úgy mondhat­nék demokratikus szereplésre, igen nagy ha­tást tett fővárosszerte a népre s nagyon ked­vező hangulatot teremtett. Konstantinápolyi jelentések szerint a válság, amely egész hé­ten keresztül fenyegetett, most már végképp­­elsimult, mert a mai szelamlik megteremtette Tes megszűnésével, a termelési eszközök tár­­sadalmasításával kipusztul-e az emberből az a hajlam, mely évezredek óta él benne s ener­giáját acélozva alkotásokra serkenti. Stirner, akitől pedig a legkiválóbb forradalmárok sokat tanultak, a gazdasági közösséget nem tekinti az emberiség végső ideáljának, mert ez a közösség csak úgy szegényen hagyja, mint a tökéletes vagyontalanság. Stirner azt mondja, hogy a­mi mindenkié, az tulajdon­képpen­­ senkié. Nos, gazdagabbnak érez­­hetem-e én magamat, amiért tudom, hogy rajtam kívül senkinek sincs semmije? A bajlam, a szerzés vágya tehát élni fog s a jövő társadalom kénytelen lesz a maga ural­mának biztosítására ugyanazokat az erköl­csi szabályokat tanítani, amelyeket ma hal­lunk az osztályuralom birtoklóitól. Nüan­­szokban talán más lesz a jövő társadalom etikája, de a lényeg, az alapvető erkölcsi té­telek a régiek maradnak. Csak a kéz lesz új, amely diktálni fog. Az ur megváltozik s folytatja a diktálást ott, ahol a megdőlt osz­tály abbanhagyta. Legjobb esetben tehát csak az valósul meg, aminek már ma is szem­­ítanai lehetünk: a radikális pártok folytat­ják a konzervatív pártok politikáját; demo­kraták megbuktatják az arisztokrata rendet , folytatják az uralmat az arisztokratizmus jegyében. Az uralom és hatalomszerzés a csúcsa az emberi vágynak és gyönyörnek.­­Radikalizmus, demokratizmus csak közbe­eső lépcsők, amelyek e csúcshoz vezetnek, így volt ez mostanáig, s hogy másként lesz-e a jövőben, erre csak az adhat feleletet, aki meg tudná tudományosan állapítani, hogy kiirthatja-e önmagából az ember, vagy akár a változó társadalmi rend mindazt, ami idáig az emberben emberi volt, az uralkodó és népe között a kölcsönös erős bizodalmái­g . A mai nap eseményeiről távirataink itt következnek: A mai szelamlik.­­ Konstantinápoly, július 31. Sztambulban elterjedt általános vélemény sze­rint a mai szelamlikot a Jildizben tartják meg, bár lehetséges, hogy változás is történik. Konstantinápoly, július 31. (Délelőtt tizenegy óra.) A csapatok éppen most vonulnak föl a Jildizhez, ahol a szelamlik lesz. Pallavicini őrgróf és Imperiali márki a szelamlik­­hoz hajtattak. Konstantinápoly, július 31. Az a hír, hogy néhány diplomáciai képviselet vezetői részt fognak venni a szelamlikon, valamint az, hogy óriás néptömeg hullámzik a Jildiz körül, hogy a szultánt ovációban részesítse, a helyzetet kedvező irányban befolyásolják s valószínüleg hoz­zájárulnak a nyugalom helyreállításához. Konstantinápoly, július 31. A szelamlik fényes lefolyású volt. Mint­­egy 30—40.000 embernek engedték meg min­den korlátozás nélkül, hogy abban rész vegyen. A szultánt, aki állt kocsijában, a tömeg óriási lelkesedéssel ünnepelte. A szelamlik után a szultán a perzsa, olasz, amerikai és osztrák­magyar nagyköveteket, valamint a spanyol, angol és német követet, végül a francia és mon­tenegrói ügyvivőt kollektív kihallgatáson fo­gadta. Konstantinápoly, július 31. ját érte el. Rögtön ezután másik iroda érkezett, amely Szelim Melhame basát mozdítja el állásá­ból, aki tegnap el is utazott. Hire jár, hogy to­vábbi irádék által elmozdították Kenan basát és Mehmed cserkesz hasát, a két hatalmas főhadse­gédet. Hamdi bég rend­őr­miniszter elbocsátása is állítólag már befejezett dolog. Mikor tegnap dél­után négy órakor eltávozott a portáról, a tömeg kifütyülte. A nagyvezér ablaka alatt a tömeg he­ves tüntetést rendezett Hamdi bég ellen. A tün­tetés vezetője, egy rendőr, beszédet mondott, ame­lyet éljen a szultáni kiáltással kezdett el és amely­ben Hamdi bég elcsapását és új rendőrminiszter, kinevezését kérte. A nagyvezér kénytelen volt megjelenni az ablakban és néhány szót mondani, hogy a tömeget lecsendesítse. Biztosította a tün­tetőket, hogy a nép kívánsága teljesülni fog és ajánlotta nekik, hogy imádkozzanak a szultánért.­ Portakörökben hire jár, hogy Ekrem bég jeruzsá­­lemi muteszarifot, Kemal bégnek fiát, kínálták meg a rendőrminiszterséggel, de nem fogadta el Egy kósza hir Nazim basát, most szaloniki válit és volt rendőrminisztert mondja a jövő rendőrmi­niszterének. Az új­ törökök, sőt a hivatalnoki kö­rök is, remélik, hogy Memduk basát, az eddigi bel­ügyminisztert is elmozdítják. , -­r Konstantinápoly, július 31.­­ (Saját tudósítónktól.) Úgy látszik, hogy a ezután kedvenceinek f­elcsapatásával a reakció meglehetősen elvesztette lába alól a talajt. Me­­hemed és Konan pasákat láncraverve vitték a száműzetésbe. v. A mai szelamlik kitűnő és nagyszerű be­nyomást keltett. Általános a vélemény, hogy a válságos helyzet elmúlt. Éhez lényegesen hoz­zájárult a diplomáciai kar testületi megjelené­se a szelámlikon. A megszökött miniszter: Konstantinápoly, julius 31.­ A török lapok a következő hivatalos közleményt­ teszik közzé: •­­ • * Szelim Melhame pasa, földművelés­, bánya- és erdőgazdasági miniszter tegnapelőtt levelet küldött­­a portára, amelyben szabadságot kért, amelyet euró­pai fürdőhelyen akar eltölteni. Negyedórával ké­sőbb újabb levelet küldött, amelyben panaszkodott levelének késedelmes elintézése miatt. Erre azt a választ kapta, hogy mint nagyrangú tisztviselő, akinek működése egyenlő fontosságú a miniszter­­tanács tagjaiéval, csak k­ádé alapján kezdheti meg szabadságát, ennélfogva meg kell várnia az erre vo­natkozó felhatalmazást Mindazáltal Szelim Mel­hame pasa, amint megállapították, Brindizibe uta­zott. Ez elégséges annak bizonyítására, hogy szabadság iránt való kérése csak ürügy volt és ilyen eljárás mellett Szelim nem maradhatott to­vább tagja a kormánynak. Ezért császári íródéval elmozdították és a minisztérium ügyeit ideiglene­sen eddigi segédje fogja vezetni. Biza pasa had­osztályparancsnokot a tüzérség főparancsnokává nevezték ki miniszteri címmel. Konstantinápoly, július 31. szelim Melhame volt miniszter olasz gőzna­szádon való szökése előtt a német nagykövetségtől kért oltalmat. A német nagykövet azt felelte neki, hogy szívesen nyújt neki menedéket, de csónakot, amelylyel hajóra szállhatott volna, nem bocsáthat rendelkezésére. ? Frankfurt, július 31. (Saját tudósítónktól.) A „Frankfurtéi? Zeitungénak jelentik Konstantinápolyból, hogy az új­ török bizottság tiltakozó tüntetésre készül az olasz nagykövet ellen, aki elősegítette Selim Melhame földmivelési miniszter szöké­sét s módot adott, hogy Brindisibe menekülhes­sen. Az új-törökök azzal fenyegetőznek, hogy, a konstantinápolyi olasz újság nyomdáját szét­rombolják, ha a lap nem közöl cikket, amelyben eli­éli az olasz nagykövet eljárását. Különben, az egész olasz kolónia kárhoztatja az olasz nagykövet viselkedését és szintén tüntetésre készül ellene. Az ottománok császárja, Konstantinápoly, július 31. (Saját tudósítónktól.) Nagy­­Péter orosz cár példájára, aki birodalmának európaiasítá­­sakor letette a cári címet és fölvette a császár nevet. Abdul Hamid is el akarja hagyni a szul­tán nevet s ezentúl az ottománok császárjának akarja magát neveztetni. Egyidejűleg vissza­állítja a miniszterelnöki intézményt is. Török­­országnak már volt miniszterelnöke s ez az ál­lás 1879 október 18-ától 1880 június 9-éig volt meg. Akkor Salim pápa volt a miniszterelnök. A tüntetések, Konstantinápoly, julius 31. A folytonos tüntetés nyugtalanítani kezdi a kor­mányköröket. Ámbár eddig még nem zavarták meg a rendet. A mozgalom vezetői a ma estére Peruba nagy gyűlést hívtak össze, hogy a tüntetők ellen teendő intézkedésekről tanácskozzanak. Az ipari tevékenység szünetel, az üzleti élet majdnem egészen megakadt s e miatt már a kereskedők is kezdenek panaszkodni. Konstantinápoly, július 31. Török lapok rendkívüli kiadásban a következő hivatalos közleményt hozzák nyilvánosságra: " Az alkotmány kibocsájtása bizonyítéka an­nak, hogy a szultán az ország javát akarja és azt, hogy alattvalói az igazságosság jótéteményeit és a törvényes szabadság előnyeit élvezhessék. Ezért elő­ször is a kamarát hívták egybe, másodszor parancsot adtak az összes vidéki és városi hatóságoknak a par­lamenti választások megejtésére, harmadszor am­nesztiát adtak a politikai bűnösöknek, negyedszer pedig bizottságot küldtek ki, amelynek feladata megtárgyalni az alkotmány azonnali és teljes életbe­léptetésének kérdését. Ezenkívül a portán várják, a szultán k­ádéját, amely rendezett közigazgatás szer­vezésére vonatkozik, oly módon, hogy biztosítva le­gyen az összes alattvalók jóléte osztály és vallás­­k­ülön­bs­ég nélkül. E koncessziókra való tekintettel, amelyek nyomán el kell oszolnia minden kétségnek és gyanúnak, a további tüntetések haszon helyett csak kárt okoznának. Ily magatartás, amelynek sú­lyos következményei lehetnek, nem egyezhető össze a hazafiassággal. Ezért hivatalosan tanácsolják a tüntetések beszüntetését. A kamarilla bukása: Konstantinápoly, július 31. Sztambulban a tegnapi nap igen mozgalmasan telt el. A nép a kegyencek és a kémek ellen el van keseredve. Az utcákon mindenfelé költeménye­ket árulnak és gúnyos dalokat énekelnek a rend­őrkémekről. A portán nap-nap után mozdítják el a hivatalnokokat. Első volt ezek között Zeki basa, aki ellen a nép türelmetlensége .tegnap tetőpont- Riza basa pénze« Konstantinápoly, julius 31.­ Riza pasa volt hadügyminiszter kijelentette, hogy azt a százezer török fontot, amely az 5 nevére bankoknál van letéve, azért gyűjtötte, hogy az ál­lamnak háború-alapja legyen, amely rendelkezésre áll, mihelyt a haza veszedelemben van. A saját ne­­vére biztosság okáért helyezte el a pénzt, , A kormány tehetetlensége* Konstantinápoly, július 31. , Az „Ikdaza“ jelenti, hogy Zia pasa pénz­­ügyminiszter lemondott állásáról és közli a nő-

Next