Pesti Napló, 1908. szeptember (59. évfolyam, 209–234. szám)

1908-09-06 / 214. szám

14 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1900.szeptember 6. 214. szám nem tudok másképp aludni. Azután újra átszólt, hogy rövid neki a dívány, engedjem meg, hogy szobámban töltse az éjszakát. Ebbe nem mentem bele s inkább én akartam a díványon hálni. Fáradt voltam és elszanderültem. Hirtelen ho­tel szorulását éreztem a nyakamon. Halálra rémül­ten ugrottam föl- Nem tudtam kiáltani, csak a­ fa­lat veregettem, hogy a szomszédban lakó Moltke bárónő fölébredjen. Kezemet a kötél alá szoritot­­tem és Kragujevicset el akartam lökni. Percek tél­tév­­el, míg a bárónő fölébredt és segítségért kiál­tott az utcára. Ekkor sikerült meglazítanom a kö­tél­kel, és ellöktem a merénylőt, aki megtántoro­­dott. Erre a vizesüveget a fejéhez vágtam. Ő vér­zett, de még mindig nem bocsátott el. Élethalál­harc volt ez. Végre elébem vetette magát és sírt, könyör­ött, hogy ne bántsam, nem tudja, mit cse­lekedett. Átkarolta térdeimet, rimánkodott, hogy­­ne bántsam, ő vőlegény, a budapesti polgármester leánya a ancy asszonya, ha nem bocsátom el, leug­rik a negyedik emeletről. Ellágyultam. Ne­gyven koronát adtam neki, erre k­itározott. Hat héttel ezelőtt betörtek hozzám, gyűrűimet, ékszereimet, roháimat ellopták. Csak Kragujevics lehet a be­törő. Reitz Edének nagyon zavaros a vallomása. Más oldal, és így beszélik el az esetet: Amikor a ház portása " bárónő segílykiúljár.-.it meghallotta, rendőrért ment s azzal együtt tért vissza a lakáson. Re­iz az ágyon feküdt, Kraguje­­vics pedig a díványon. Reitz, aki nagyon izgatott volt, elbeszélte, hogy a barátja ki akart ugrani az ablakon, mert­ részeg. Hogy kijózanítsa, hozzávágta a vizes üveget. Az­ üveg eltört és a­­szilánkok meg­sebezték. A rendőr most odament Kri­gujevicshez, akinek a fején bérem véres folt volt. A két fiatal­ ember most egyértell­ű­leg azt mondotta, hogy a se­besülés a széthattant vizesü­veg szilánkjaitól ered így áll váll a dolog, a rendőr nem tartotta szüksé­gesnek a­ beleavatkozást és a portással együtt eltá­­veszolt. Két órával később azonban Reitz odaszaladt a portáshoz és azt mondotta neki, hogy az, amit előbb elbeszélt, nem igaz, mert a barátja az ágyban meg ak­arta őt fojtani. Aztán el be­sízél­te neki, miképpen történt a merénylet (cí­melonyó ereje." Tegnap este megjelent Reitz lakásán egy szolga, aki levelet hozott a könyvelőnek. A levelet Kragujevics írta. Bocsánatot kér benne azért, amit­ Reitz ellen cselekedett, de ő maga sem tudja, mit csinált. Köszönet azért, hogy megbocsátott, neki és rém jelenlétin­dül, egész életén keresztül hálás lesz érte. Egyúttal arra kéri, kölcsönözzön neki husz ko­ronát, hogy el tudjon utazni. A pénzt adja­ át a le­velet vevő szolgának, az majd­ eljut­tat­ja hozzá. Reitz édesanyja — akinek dohánytőzsdéje v­­n a rinterstrasse-n, — a levelet rögtön bevitte a b­écsi rendőrségre. Hetek tévéket küldtek ki a kávéházb­a, ahol Kragujevics tartózkodott, de ott aolt a felvilá­gosítást kapták, hogy Kragujevics már elment. (K­raguje­vics Budapeste­n ) Ma délelőtt Kragujevics ap­ázó önként jelent­kezett­­a budapesti főkapitányságon. Az ügyvédje kíséretében jött féltizengy órakor. Vallomása igen zavaros s a rendőrség azt hiszi, hogy Kragujevics és Reitz között természetellenes barátság ál­lott fönn. A jogszigorló elmondotta, hogy két esztendő­vel ezelőtt ismerkedett meg Reitz Edével Bécs­ben, a Belbánia-pincében. Reitz könyvelőnek adta ki magát. Együtt mulattak s az ismeretséget ak­kor is föntartották, amikor ő elutazott Bécsből. Tá­­volléte alatt leveleztek. Kragujevics a nyáron kör­utazást tett. Legutóbb Kopenhágában járt és on­nan értesítette Reitz Edét, hogy szeptember 3-án Bécsbe érkezik. Reitz a pályaudvaron várta s föl­ajánlotta neki lakását a Schleifmü­klgasse 6.­67. házában. Együtt vacsoráztak, azután hazatértek. Otthon Beitz egyik szobában az ágyba, Kra­gujevics a másikban a pamlagra feküdt. Éjjel ti­zenegy óra tájban a jogszigorló arra riadt föl, hogy valaki a ruhája között kutatgat, aztán hir­telen kifut a szobából. Mivel tudta, hogy Reitznek nincs pénze, már hazafelé a villamoson is kéri tőle kölcsön, meggyanúsította a lopással. Eölkelt, átvizsgálta zsebeit s azt tapasztalta, hogy az er­szénye, harminchat koronával és Budapestre szóló jegyével eltűnt. Nyomban felelősségre vonta Reitz Edét, aki erre sértődötten rárontott és ütlegelni kezdte, ő erre védekezett, majd fölrántotta az ab­lakot és segítségért kiáltott. Reitz ekkor ledobott az ablakon negyven koronát. Közben feljött a rendőr, de elküldték azzal, hogy Kragujevics csak álmában kiabált. Kragujevics kijelenti, hogy ő Reitz Edét nem inzultálta. Reggelig ott maradt nála, aztán távo­zott. Ha Reitz megsérült, talán az ő távozása után öngyilkos kísérletet követett el és merénylet­nek tüntette föl az esetet. (A délutáni vizsgálat.) Kragujevicset a rendőrség délután újra vallatni kezdte, de a jogszigorló megmaradt a délelőtt fo­lyamán tett első vallomása mellett. — Úgy történt minden, ahogy elmondottam — jelentette ki határozottan — nincs semmi okom arra, hogy ham­is adatokat mondjak jegyző-­­ könyvbe. Kragujevicset kihallgatása után megvizsgálta a rendőrorvos és testén, különösen a mell táján könnyebb sérüléseket talált, amelyek karmolástól és harapástól erednek. Bizonyos, hogy Kragujevics és Reitz közt heves dulakodás volt. A jogszigorló azt mondja, hogy amikor az ablakhoz rohant és segít­ségért kiáltott, Reitz hirtelen mellette termett és kezével befogta a száját. — Ekkor nyúltam hozzá egyetlen egyszer — mondta — és megharap­tam­ az ujjait. A rendőrség délután referált a bécsi rendőr­ségnek. Közölték, hogy Kragujevics tagad, sőt azt állítja, hogy Reitz volt az, aki éjszaka meg akarta lopni s aztán az élete ellen tört. A bécsi vizsgálat adatai azonban egészen mást állapítottak meg. A bécsi rendőrség kétségen kívü­l kiderítette, hogy gyilkossági kísérlet történt. Két­ségtelen, hogy Kragujevics fojtogatta Reitzet, aki­nek nyakán a bécsi törvényszéki orvosok fojtoga­­tásból eredő véraláfutásokat találtak. A vizsgá­lat­ adatai alapján a bécsi Landesgericht vizsgáló­­birája elfogató parancsot adott ki Kragujevics el­len és így a bécsi rendőrség arra kérte a referáló fogalmazót, hogy tartóztassa le a jogszigorlót. A budapesti nyomozás során nem merültek fel ol­yan ryanj okok, amelyek alapján a rendőrség Kragujevicset előzetes letartóztatásba helyezhette volna. Még délelőtt úgy állott a jogszigorló ügye, hol szabadon bocsátják s csak egy detektívet ad­nak melléje, aki szemmel tartja. A bécsi Landes­gericht v­izsgálóbirajának elfogató parancsa alap­ján azonban délután letartóztatták Kragujevicset. Urai, a levics mult­ja.) A budapesti nyomozás során megdöbbentő ada­tok kerültek napvilágra Kragujevics múltjából. A fatal embernek keresete nem volt, a családja sem tá­mogathatta s mégis úri módon élt, előkelő társa­ságokba járt s pazarul költekezett. Most kiderült, honnan szerezte Kragujevics a sok pénzt. Időnkint eltű­nt Budapestről s külföldre utazott. Berlinben , a Majna melletti Frankfurtban gazdag s termé­szetellenes hajlandóságukról ismert urakkal látták, akik nagyon szívesen fogadták a feltűnően szép, elegáns feketehaju szerb fiatalembert. Gazdag barátai sok pénzt bocsátottak a rendel­kezésére s igy nem volt nehéz Kragujevicsnek elő­kelő életet élni. Ez a péniz azonban nem volt elég Kragujevicsnek. Másfél évvel ezelőtt egyik majna­­fraankfurti barátjánál betörést követett húszezer márka volt az eredménye. A meglopott ember nem mert följelentést tenni a tolvaj ellen, mert félt, hogy botrány támad s Kragujevicshez való viszonyát emlegetni fogják­­el, aminek (Kragujevics lakásán.) Kragujevics Budapesten a Bifross­ utca C. számú házában lakott egy fővárosi tanítónőnél, aki a kö­vetkezőket mondotta Kragujevicsről: — A múlt év szeptemberében bérelt nálam la­kást Kragujevics s azóta — kivéve külföldi uta­zásait — állandóan nálam lakott. Jó modorú, kedves fiú, ak­it mindnyájan szerettünk s úgy tekintettük, mint a családunkhoz tartozót. Nagyon előkelően élt, gyönyörű ruhái voltak és napjában négyszer­­ötször is öltözködött. Kragujevics június 12-én utazott el Budapest­ről. Útjáról gyakran küldött képes levelező­lapot s igy tudom, hogy Berlinben, Helgolandban és Koppenhágában tartózkodott. Az utolsó leve­lezőlapot Berlinből küldte s ezen arról értesitett, hogy rövid időn belül visszajön Budapestre. A bejelentőlapra azt írta, hogy írig faluban. Horvátországban született, 1884-ben s igy most huszonnégy esztendős. Szegény, falusi tanítónak a fia, aki folyton azzal hencegett, hogy édesanyja, aki Magyarevics-leány, nagyon gazdag asszony. — Anyám után nagy vagyont örököltem — szokta mondani Kragujevics — és pénzemet az árvaszék kezeli, ilc.t csak a kamatokat élvezem. A bécsi rendőrség ma este telefonon jelen­tette, hogy a Reitz Ede vallomásáról szóló jegyző­könyvet expresszlevélben elküldte a budapesti fő­­kapitányságnak. PESTI ILLEMTAN. v. 36 tanácsok. dós. A mai napra annyira felgyülemlett a sok kér­­amelyet illet­ékes embertársaim terjesztettek elém, hogy előbb ezeket kell elintézni és csak aztán mehetünk tovább az illempedagógia terén. Íme a válaszok a különféle nehéz és könnyű kérdésekre: V. X. Nem tarthatja helyesnek még a legelné­­zőbb ember sem, hogy ön azzal akarta meghódítani a bárónőt, hogy mikor ő méltósága lágy tojást ivott pohárból, ön szódavizet fecskendezett a pohárba. Ezzel ugyan megteremtette a tojás-spriccer intéz­ményét, de ez csak dicsőség, s amellett szomorú dicsőség. Kiváncsi. Szárnyast kézzel enni szabad. De a sertéskarajra ráfogni, hogy szárnyas, csak azért, mert olyan formája van, mint egy libacombnak, kissé erőszakolt dolog. A költő tehát vétett az il­lem ellen, mikor a sertéskarajat kézzel ette. Nyaraló. A pofon illetlenség volt. Tudhatná, hogy műveit, ember nem pofozkodik. Szégyelje ma­gát, amert azt hiszi, hogy manapság még el lehet pofonnal intézni a dolgokat. Barbarizmus! Egyet­len mentsége szemünkben, hogy a pofont nem adta, hanem kapta. N. G. Garam: Roppant kényes probléma. Ön végre hosszas udvarlás után elérte azt, hogy imá­­dottja elment önnel sétálni a kertbe, este. Ön meg­csókolta őt, s ő ellenkezett. Aztán ön ismét meg­csókolta őt, ezúttal rózsás fülén, és erre az eo. vett© észre magát, hogy a fülbevaló a szájában maradt. Ön nem mert szólni, a fülbevalót — mint helye­sen írja — gyöngédtelenség lett volna kiköpni, így tehát némán távozott, s kitette magát annak, hogy az imádott nő önt fülbevaló-tolvajlással gyanú­sítsa. Azt kérdi: milyen levelet írjon a fülbevaló mellé, mikor visszaküldi az imádottnak. Tanácsunk az, hogy ne küldje vissza, ne írjon levelet, hanem legközelebb csókolja vissza helyére az ékszert. Zimankó: Nem adunk sokat férfiakkal szemben a divat követelményeire, hanem azt még­sem tart­juk elegánsnak, ha a gallérját egy vimmedlire gombolja. B. B. Simánd: A beküldött szerelmes levél il­letlen. Egy szép nő nyakáról igenis joggal írhatja, hogy hattyúnyak, ezt a legjobb költők is megtették. De ahhoz nem ad jogot önnek még a költői szabad­ság sem, hogy imádottját hattyúfülűnek nevezze. Képviselő, Banketten szivart lopni illik. Csak nagyon kell ügyelnie arra, hogy ha sokat lopott és a rendezőségnek feltűnik a hiány, az egészet az új­ságírókra fogja. Ez is illik, és azonfelül igen hasznos. Zenész. 1. Inkább önt gyanúsítsák, mint tisztelt menyasszonyát. 2. Úgy intézze a dolgokat, hogy há­zasságkötése olyan napra essék, amikor tiszta gal­lérja és manzsettája van. Ezért nem érdemes soron­­kivül mosatni. 3. Abban, hogy a nászút nagy illet­lenség, feltétlenül igaza van. Tagadja le az egé­szet. Menyasszonya kis­fiát magukkal vihetik, de vigyázzon, hogy az után mindenütt, mint az Síi

Next