Pesti Napló, 1909. január (60. évfolyam, 1–26. szám)

1909-01-02 / 1. szám

1. szám. lyus. január 2 PESTI NAPLÓ Budapest, szombat 3 * -----------------------------------­-----------"*1* A tömegsztrájkkal a szociáldemokrata tábor szakasztott úgy van, mint nemze­tünk a nemzeti ellentállással. Csak fenye­getni szabad vele, de a puskát nem szabad elsütni. Ezekkel a fegyverekkel­ csak akkor szabad élni, ha a harc sikere legalább is valószínű, vagy ha az eset­leges vereség olyan katasztrófát jelent, amelytől megriad az emberiség lelki­­ismerete. Emlékezzünk csak vissza rá, hogy a magyar nemzeti ellen­állás gon­dolata Bécsben azelőtt milyen ijesztőn hatott, s hogy ott most mennyire nem félnek tőle. A töltött puska elsülésétől odafent félve tartottak, most, hogy köny­­nyedén elsütöttük: a hatalom gúnyosan belenéz a puska csövébe. S a folytonos, szánalmas engedékenység, amelyet a koalíció s benne a valamikor ijedelmes függetlenségi párt az utóbbi három év­ben produkál, azzal magyarázható, hogy az új rendszer vezérei nagyon jól tudják, hogy a hatalom már nem fél a nemzeti ellentállás kitörésétől. Nos, a szociál­demokrata párt ugyanígy járt a tömeg­sztrájkkal. Tegnap talán még maga gróf Andrássy Gyula, belügyminiszter, a szo­cialisták „fekete gróf“-ja, is aggódva gondolt egy esetleges tömegsztrájk bor­zalmaira, ma már sem a kormányzat, sem a koalíció nem veszi komolyan a tömegsztrájkkal való fenyegetőzést. A töltött puska elsült s kiderült róla, hogy csak nagy szólamokkal volt megtöltve. Várjon az a kormányzat, amely, noha a szociáldemokrata párt erejét valame­lyest veszedelmesnek tartotta, nem tar­tózkodott a reakciós intézkedésektől, nem fog-e most, hogy a szociáldemo­krácia híres fegyveréről, a tömegsztrájk­ról, az ártalmatlansága kiderült, még kíméletlenebből, még kéjesebben a köz­jogokban és közszabadságokban gá­zolni? A kereskedelmi miniszter meg­ható naivitással egy kis alkotmányfel­függesztést rendelt el, a belügyminiszter egész sor rendeletével és intézkedésével a polgári jogegyenlőséget megszüntette, a parlament szelleme pedig olyan, hogy könnyen rábírható az egész negyven­­nyolcadiki alkotmány megsemmisítésére. A reakcióval szemben nem áll más, csak az elkeseredett, de szervezetlen magyar polgárság s a szervezett, de végzetesen oktondin vezetett munkásság. Bármennyire is ellentétei vagy ellensé­gei ők egymásnak a gazdasági harcban, a szabadságért való küzdelemben aka­ratlanul is bajtársak. A polgári szabad­ságért és jogért, a lelkiismereti szabad­ságért, a kultúra függetlenségéért való harcban. Most ennek a „közös hadse­regének egyik részét, azt, amely talán a harcra jobban rátermett volt, végze­tes vereség érte. Vezetőinek nagyzása,­rőszakossága, konoksága és esztelen­­ége folytán. Nem a mi dolgunk, hogy felelősségre­onjuk őket s előrelátható, hogy a szo­­áldemokrata tömegeket handabandázva el fogják gátolni benne, hogy felelős­égre vonják őket. A tömegsztrájk kur arcán, mint a társadalmi erők őrének s gondozójának, örülnünk kellene, noha kudarcot előre kiszámíthattuk. De en­­ek az örömnek, ennek az elégtételnek eléje kerekedik azon való bánakodásunk, úgy a progresszív irányzatot is vereség­rte, hogy a demokrácia is megsínyli a A politika újéve. , Budapest, január. 1. - Az­­ijesztendő politikai szenzációja el­maradt.. A miniszterek szónokoltak, de nem mondtak­­ semmit. Az izgalmas várakozás csalódással végződött és a döntő jelentőségű újévi válaszok helyett sablonos frázisokat kaptunk. ' ' A fúzióról senki sem beszélt, a fúziót senki sem érintette. Wekerle célzást tett az alkotmányos élet zavartalan folytonossá­­gára, a zökkenésektől ment sima átmenetre, de ez, a Wekerle szótárát ismerve, mindent jelenthet. A fúzióra is vonatkozhatott. A nagy tartózkodás azonban, amely az ösz­­szes beszédeket jellemzi, azt mutatja, hogy a fúziónak még igen súlyos akadályai van­nak és a pártok, vagy a fúzióra törekvő csoportok tárgyalásai még nem jutottak odáig, hogy a nyilvánosság előtt kijelenté­seket lehetne róluk tenni. A bécsi támadá­sok, amelyek az utolsó pillanatban a kor­mány és a hadvezetőség között létrejött megállapodások ellen­ irányultak, úgy lát­szik, szintén lehetetlenné tették a fúzió ka­tonai feltételeiről való nyilatkozatot.. Annál többen érintették, bár érdemben kivétel nélkül elkerülték a bankkérdést. Ami a kulisszák mögött történt, az tulajdon­képpen m­ég érdekesebb is, mint ami a be­szédekben elhangzott. A rmiiniszt­ereln­öket üdvözlő beszédre Bizony Ákos volt ki­szemelve, minthogy azonban Bizony leg­utóbb Miskolcon meglehetős nyíltsággal nyilatkozott a bankközösség fentartásának lehetősége mellett, sokan tiltakoztak az ő szereplése ellen és Kossuth Ferenc kényte­len volt helyette Csizmazia Endrét az üdvözlő beszéd elmondására felkérni. Ez a tény ugyan még nem jelenti az önálló bank mellett való szilárd kitartást, de minden­esetre arra enged következtetést, hogy a nyugtalanság még mindig e körül a pont körül a legnagyobb és hogy e miatt se igen lehetett a fúzió lehetőségéről komoly nyilat­kozatokat tenni. Egyébként senki sem mondta nyíltan, hogy ragaszkodik az önálló bankhoz, sőt ellenkezőleg, Kossuth Ferenc olyan frázist használt, amely inkább azt sej­teti, hogy kompromisszum készül a közös­ség és az önállóság tábora között-Gróf A­n­d­á­s­s­y Gyula csak a vá­lasztójog reformját érintette és hangoztatta a nehézségeket, amelyek a javaslat elé tor­nyosulnak. A néppárt, amely tudvalevőleg kívül akar maradni a fúzión, nagy melegséggel beszélt róla és­ Simonyi-Semadam Sándor, a szónok, már előre üdvözölte a koalíció másik pártját a fúzió létrejöttéért. De hogy a néppárt ebből az örömből miért nem akarja kivenni a maga részét, ő sem nyi­latkozott. J­u­s­t­h Gyulát is üdvözölte több kép­viselő. De ő sem tett érdemleges nyilatko­zatot. Érezhető a nagy feszültség , és, hogy mindenki hallgatott a kényes kérdésekről, mutatja, hogy eseményekkel terhes a közel jövendő. A tisztelgésekről a következő tudósítást adjuk: A koalíció a miniszterelnöknél.­­A szövetkezeti pártokhoz tartozó képviselők mi délelőtt tíz órakor tisztelegtek a miniszterelnök palotában Wekerle Sándor miniszterelnöknél hogy őt az újév alkalmából üdvözöljék. Az üdvöz­lésen jelen volt a betteg Kossuth Ferenc és gróf Zichy Aladáron kívül a kormány minden tagja, gróf­­Dessewffy Aurél, a főrendiház elnöke, to­vábbá S­zte­r­man­y­­, Popovics, Mezőssy, Bolgár, Tóth, Meskó és Márffy áflamtitká­­■rok, a függetlenségi párt, alkotmánypárt és a nép­párt számos tagja és több főispán. A miniszterelnök a kormány tagjaival tíz óra­kor jelent meg a fogadó­teremben, hol az egybe­­együltek zajos éljenzéssel­ fogadták őket. Csizmazia Endre a szövetkezeti pártok ne­vében rövid , üdvözlő beszédet mondo­tt, amelyben jutott­ arra, hogy a bankszabadalom lejártával meg­nyílt az alkalom arra, hogy gazdasági önállósá­gunkat megvalósíthassuk és hivatkozott arra is, hogy alkalmasint a katonai kérdések is mihamarabb homloktérbe kerülnek; a haderő fejlesztése elől nem­i zárkózunk el, ha ezzel szemben a magyar nemzet törvényes és jogos kívánalmait kielégítik. Végül i­s szövetkezeti­ pártok bizalmát fejezte ki a szónok­i miniszterelnök­ iránt. . . Wekerle Sándor miniszterelnök Így,­­válaszolt! Uraim! Igen tisztelt Barátaim! " Engedjétek meg, hogy saját és minisztertársaim nevében mélyen érzett köszönetet mondjak szívé­lyes üdvözlésiekért, megtisztelő elismerésetekért és ,hogy saját részünkről is­ meleg érzéssel kívánjak minden legjobbat, úgy nektek, mint hozzátarto­zóitoknak. .(i­. Föl kell használnom ezt az alkalmat arra is, hogy odaadó hálával emlékezzem meg arról a hat­hatós támogatásról, amelyben nehéz viszonyok kö­zött is mindig­ szívesek voltatok részesíteni, mert egyedül bölcs belátástok, hazafias készségtek tette lehetővé közállapotaink­ rendbentartását és fejlődésé­­nek előbbrevitelét, az elénk táruló nagy feladatok megoldását. Elérkeztünk az együttes működésre egyesült pártok utolsó­­, legnagyobb feladatának tel­jesítéséhez, a választói reform megalkotásához. A nagy munka folyama alatt kell a kormányzat s.ha állami élet körében felmerült rendes teendőkön kí­vül azokat a gazdasági, szociális, kulturális és vallási kérdéseket is megoldanunk, amelyeket program­­munkban s a költségvetési tárgyalások során föl­vettünk s amelyekbe,a költségvetési és azzal kap­csolatos törvények részben akár a fedezetet is­ meg­adják.' :v" ' ■■ '1 m:.y De mind e kérdésekkel sem tekinthetjük poli­­tikai feladatunkat, törekvéseinket kimentetteknek, mindent el kell követnünk, hogy az alkotmányos élet zavartalan folytonosságát, zökkenésektől ment sima átmenetét a jövőre nézve is biz­tosítsuk. (Úgy van!) Ezért, habár erre kötelezettsé­get nem is vállaltunk, működésünk oda fog irányulni, hogy azokat a kérdéseket is megfelelőleg előkészít­sük, amelyek egyesülésünkkor függőben hagyottak s amelyek mai helyzetünknek nemcsak kiindulási pont­ját, hanem egyúttal kulcsát is képezik. (Helyeslés.) Talán nem várja tőlem senki, hogy e pillanat­ban, melyet inkább érzelmi, mint politikai momen­tumok uralnak, bővebb politikai­ fejtegetésekbe bo­csátkozzam, vagy hogy részletesebben nyilatkozzam oly kérdésekről, amelyek iránt a tárgyalások folya­matban vannak. Változatlan elvi álláspontunk rövid megjelölése végett csak annyit jegyzek meg, hogy gazdasági téren Magyarország gazdaságá­nak nagyszabású emelése, önerejének megteremtése és megszilárdítása, po­litikai téren nemzeti erőnk és­ állami­ságunk el nem mosódó megnyilvánu­lása, minden eshetőséggel szemben való biztosítása képezi állandóan követett célunkat. (Élénk helyeslés.) Ezért a bank­kérdésben arra törekszem, hogy mindenekelőtt a kormány egyetértő eljárását biztosítva, juttassuk érvényre az állami és gaz­dasági szempontot. A katonai kérdé­sekben pedig az vezérel, hogy akkor, amidőn véderőnk fejlesztése s újabb tetemes költségek vállalásának szüksége előtt állunk, ennek egyensúlyaképp nemzeti érdekeink s különösen állami nyelvünk érvényesü­lésére kell gondot fektetnünk. (Élénk éljenzés.) Ebben az ő felsége a király és a nemzet közötti ügyben naponta találkozunk ugyan ellentétes áram­latokkal, de azért álláspontunk érvényre jutásába vetett­­bizodalmunk nem kisebbedhetik, mert erőt ad annak belső jogosultsága, szükségessé teszi nemzet­közi viszonyainknak a megnyugvásban rejlő biztos­sága. (Élénk helyeslés.) A választási­­ törvény tekintetében változat­lanul ragaszkodnunk kell azokhoz az alapelvekhez, amelyek alapján azt előkészítet­tük s amelyeket nemzeti és szociális szempontból,, a magyar állam legvitálisabb érdekei szempontjából mellőzhetetleneknek kell tartanunk. .(Élénk éljenzés.) a reakciónak azt a diadalát, amelyből jogot meríthet a közszabadságok és köz­jogok további elkobzására s a demo­kratikus intézmények meghamisítására s a reakciós követelmények kielégítésére.

Next