Pesti Napló, 1909. január (60. évfolyam, 1–26. szám)
1909-01-02 / 1. szám
1. szám. lyus. január 2 PESTI NAPLÓ Budapest, szombat 3 * ----------------------------------------------"*1* A tömegsztrájkkal a szociáldemokrata tábor szakasztott úgy van, mint nemzetünk a nemzeti ellentállással. Csak fenyegetni szabad vele, de a puskát nem szabad elsütni. Ezekkel a fegyverekkel csak akkor szabad élni, ha a harc sikere legalább is valószínű, vagy ha az esetleges vereség olyan katasztrófát jelent, amelytől megriad az emberiség lelkiismerete. Emlékezzünk csak vissza rá, hogy a magyar nemzeti ellenállás gondolata Bécsben azelőtt milyen ijesztőn hatott, s hogy ott most mennyire nem félnek tőle. A töltött puska elsülésétől odafent félve tartottak, most, hogy könynyedén elsütöttük: a hatalom gúnyosan belenéz a puska csövébe. S a folytonos, szánalmas engedékenység, amelyet a koalíció s benne a valamikor ijedelmes függetlenségi párt az utóbbi három évben produkál, azzal magyarázható, hogy az új rendszer vezérei nagyon jól tudják, hogy a hatalom már nem fél a nemzeti ellentállás kitörésétől. Nos, a szociáldemokrata párt ugyanígy járt a tömegsztrájkkal. Tegnap talán még maga gróf Andrássy Gyula, belügyminiszter, a szocialisták „fekete gróf“-ja, is aggódva gondolt egy esetleges tömegsztrájk borzalmaira, ma már sem a kormányzat, sem a koalíció nem veszi komolyan a tömegsztrájkkal való fenyegetőzést. A töltött puska elsült s kiderült róla, hogy csak nagy szólamokkal volt megtöltve. Várjon az a kormányzat, amely, noha a szociáldemokrata párt erejét valamelyest veszedelmesnek tartotta, nem tartózkodott a reakciós intézkedésektől, nem fog-e most, hogy a szociáldemokrácia híres fegyveréről, a tömegsztrájkról, az ártalmatlansága kiderült, még kíméletlenebből, még kéjesebben a közjogokban és közszabadságokban gázolni? A kereskedelmi miniszter megható naivitással egy kis alkotmányfelfüggesztést rendelt el, a belügyminiszter egész sor rendeletével és intézkedésével a polgári jogegyenlőséget megszüntette, a parlament szelleme pedig olyan, hogy könnyen rábírható az egész negyvennyolcadiki alkotmány megsemmisítésére. A reakcióval szemben nem áll más, csak az elkeseredett, de szervezetlen magyar polgárság s a szervezett, de végzetesen oktondin vezetett munkásság. Bármennyire is ellentétei vagy ellenségei ők egymásnak a gazdasági harcban, a szabadságért való küzdelemben akaratlanul is bajtársak. A polgári szabadságért és jogért, a lelkiismereti szabadságért, a kultúra függetlenségéért való harcban. Most ennek a „közös hadseregének egyik részét, azt, amely talán a harcra jobban rátermett volt, végzetes vereség érte. Vezetőinek nagyzása,rőszakossága, konoksága és esztelenége folytán. Nem a mi dolgunk, hogy felelősségreonjuk őket s előrelátható, hogy a szoáldemokrata tömegeket handabandázva el fogják gátolni benne, hogy felelőségre vonják őket. A tömegsztrájk kur arcán, mint a társadalmi erők őrének s gondozójának, örülnünk kellene, noha kudarcot előre kiszámíthattuk. De enek az örömnek, ennek az elégtételnek eléje kerekedik azon való bánakodásunk, úgy a progresszív irányzatot is vereségrte, hogy a demokrácia is megsínyli a A politika újéve. , Budapest, január. 1. - Azijesztendő politikai szenzációja elmaradt.. A miniszterek szónokoltak, de nem mondtak semmit. Az izgalmas várakozás csalódással végződött és a döntő jelentőségű újévi válaszok helyett sablonos frázisokat kaptunk. ' ' A fúzióról senki sem beszélt, a fúziót senki sem érintette. Wekerle célzást tett az alkotmányos élet zavartalan folytonosságára, a zökkenésektől ment sima átmenetre, de ez, a Wekerle szótárát ismerve, mindent jelenthet. A fúzióra is vonatkozhatott. A nagy tartózkodás azonban, amely az öszszes beszédeket jellemzi, azt mutatja, hogy a fúziónak még igen súlyos akadályai vannak és a pártok, vagy a fúzióra törekvő csoportok tárgyalásai még nem jutottak odáig, hogy a nyilvánosság előtt kijelentéseket lehetne róluk tenni. A bécsi támadások, amelyek az utolsó pillanatban a kormány és a hadvezetőség között létrejött megállapodások ellen irányultak, úgy látszik, szintén lehetetlenné tették a fúzió katonai feltételeiről való nyilatkozatot.. Annál többen érintették, bár érdemben kivétel nélkül elkerülték a bankkérdést. Ami a kulisszák mögött történt, az tulajdonképpen még érdekesebb is, mint ami a beszédekben elhangzott. A rmiiniszterelnöket üdvözlő beszédre Bizony Ákos volt kiszemelve, minthogy azonban Bizony legutóbb Miskolcon meglehetős nyíltsággal nyilatkozott a bankközösség fentartásának lehetősége mellett, sokan tiltakoztak az ő szereplése ellen és Kossuth Ferenc kénytelen volt helyette Csizmazia Endrét az üdvözlő beszéd elmondására felkérni. Ez a tény ugyan még nem jelenti az önálló bank mellett való szilárd kitartást, de mindenesetre arra enged következtetést, hogy a nyugtalanság még mindig e körül a pont körül a legnagyobb és hogy e miatt se igen lehetett a fúzió lehetőségéről komoly nyilatkozatokat tenni. Egyébként senki sem mondta nyíltan, hogy ragaszkodik az önálló bankhoz, sőt ellenkezőleg, Kossuth Ferenc olyan frázist használt, amely inkább azt sejteti, hogy kompromisszum készül a közösség és az önállóság tábora között-Gróf Andássy Gyula csak a választójog reformját érintette és hangoztatta a nehézségeket, amelyek a javaslat elé tornyosulnak. A néppárt, amely tudvalevőleg kívül akar maradni a fúzión, nagy melegséggel beszélt róla és Simonyi-Semadam Sándor, a szónok, már előre üdvözölte a koalíció másik pártját a fúzió létrejöttéért. De hogy a néppárt ebből az örömből miért nem akarja kivenni a maga részét, ő sem nyilatkozott. Justh Gyulát is üdvözölte több képviselő. De ő sem tett érdemleges nyilatkozatot. Érezhető a nagy feszültség , és, hogy mindenki hallgatott a kényes kérdésekről, mutatja, hogy eseményekkel terhes a közel jövendő. A tisztelgésekről a következő tudósítást adjuk: A koalíció a miniszterelnöknél.A szövetkezeti pártokhoz tartozó képviselők mi délelőtt tíz órakor tisztelegtek a miniszterelnök palotában Wekerle Sándor miniszterelnöknél hogy őt az újév alkalmából üdvözöljék. Az üdvözlésen jelen volt a betteg Kossuth Ferenc és gróf Zichy Aladáron kívül a kormány minden tagja, grófDessewffy Aurél, a főrendiház elnöke, továbbá Sztermany, Popovics, Mezőssy, Bolgár, Tóth, Meskó és Márffy áflamtitká■rok, a függetlenségi párt, alkotmánypárt és a néppárt számos tagja és több főispán. A miniszterelnök a kormány tagjaival tíz órakor jelent meg a fogadóteremben, hol az egybeegyültek zajos éljenzéssel fogadták őket. Csizmazia Endre a szövetkezeti pártok nevében rövid , üdvözlő beszédet mondott, amelyben jutott arra, hogy a bankszabadalom lejártával megnyílt az alkalom arra, hogy gazdasági önállóságunkat megvalósíthassuk és hivatkozott arra is, hogy alkalmasint a katonai kérdések is mihamarabb homloktérbe kerülnek; a haderő fejlesztése elől nemi zárkózunk el, ha ezzel szemben a magyar nemzet törvényes és jogos kívánalmait kielégítik. Végül is szövetkezeti pártok bizalmát fejezte ki a szónoki miniszterelnök iránt. . . Wekerle Sándor miniszterelnök Így,válaszolt! Uraim! Igen tisztelt Barátaim! " Engedjétek meg, hogy saját és minisztertársaim nevében mélyen érzett köszönetet mondjak szívélyes üdvözlésiekért, megtisztelő elismerésetekért és ,hogy saját részünkről is meleg érzéssel kívánjak minden legjobbat, úgy nektek, mint hozzátartozóitoknak. .(i. Föl kell használnom ezt az alkalmat arra is, hogy odaadó hálával emlékezzem meg arról a hathatós támogatásról, amelyben nehéz viszonyok között is mindig szívesek voltatok részesíteni, mert egyedül bölcs belátástok, hazafias készségtek tette lehetővé közállapotaink rendbentartását és fejlődésének előbbrevitelét, az elénk táruló nagy feladatok megoldását. Elérkeztünk az együttes működésre egyesült pártok utolsó, legnagyobb feladatának teljesítéséhez, a választói reform megalkotásához. A nagy munka folyama alatt kell a kormányzat s.ha állami élet körében felmerült rendes teendőkön kívül azokat a gazdasági, szociális, kulturális és vallási kérdéseket is megoldanunk, amelyeket programmunkban s a költségvetési tárgyalások során fölvettünk s amelyekbe,a költségvetési és azzal kapcsolatos törvények részben akár a fedezetet is megadják.' :v" ' ■■ '1 m:.y De mind e kérdésekkel sem tekinthetjük politikai feladatunkat, törekvéseinket kimentetteknek, mindent el kell követnünk, hogy az alkotmányos élet zavartalan folytonosságát, zökkenésektől ment sima átmenetét a jövőre nézve is biztosítsuk. (Úgy van!) Ezért, habár erre kötelezettséget nem is vállaltunk, működésünk oda fog irányulni, hogy azokat a kérdéseket is megfelelőleg előkészítsük, amelyek egyesülésünkkor függőben hagyottak s amelyek mai helyzetünknek nemcsak kiindulási pontját, hanem egyúttal kulcsát is képezik. (Helyeslés.) Talán nem várja tőlem senki, hogy e pillanatban, melyet inkább érzelmi, mint politikai momentumok uralnak, bővebb politikai fejtegetésekbe bocsátkozzam, vagy hogy részletesebben nyilatkozzam oly kérdésekről, amelyek iránt a tárgyalások folyamatban vannak. Változatlan elvi álláspontunk rövid megjelölése végett csak annyit jegyzek meg, hogy gazdasági téren Magyarország gazdaságának nagyszabású emelése, önerejének megteremtése és megszilárdítása, politikai téren nemzeti erőnk és államiságunk el nem mosódó megnyilvánulása, minden eshetőséggel szemben való biztosítása képezi állandóan követett célunkat. (Élénk helyeslés.) Ezért a bankkérdésben arra törekszem, hogy mindenekelőtt a kormány egyetértő eljárását biztosítva, juttassuk érvényre az állami és gazdasági szempontot. A katonai kérdésekben pedig az vezérel, hogy akkor, amidőn véderőnk fejlesztése s újabb tetemes költségek vállalásának szüksége előtt állunk, ennek egyensúlyaképp nemzeti érdekeink s különösen állami nyelvünk érvényesülésére kell gondot fektetnünk. (Élénk éljenzés.) Ebben az ő felsége a király és a nemzet közötti ügyben naponta találkozunk ugyan ellentétes áramlatokkal, de azért álláspontunk érvényre jutásába vetettbizodalmunk nem kisebbedhetik, mert erőt ad annak belső jogosultsága, szükségessé teszi nemzetközi viszonyainknak a megnyugvásban rejlő biztossága. (Élénk helyeslés.) A választási törvény tekintetében változatlanul ragaszkodnunk kell azokhoz az alapelvekhez, amelyek alapján azt előkészítettük s amelyeket nemzeti és szociális szempontból,, a magyar állam legvitálisabb érdekei szempontjából mellőzhetetleneknek kell tartanunk. .(Élénk éljenzés.) a reakciónak azt a diadalát, amelyből jogot meríthet a közszabadságok és közjogok további elkobzására s a demokratikus intézmények meghamisítására s a reakciós követelmények kielégítésére.