Pesti Napló, 1909. május (60. évfolyam, 103-127. szám)

1909-05-19 / 117. szám

14 Budapest, szerda _________P 5 S T ,1 N AFLO 1909. május 19. 117. szám. tette s arra a konklúzióra jutott, hogy leghelyesebb a dolgot az egyes kerületek különleges helyi viszo­nyai szerint rendezni. Ehez képest a következő in­dítványt tette: A tanitótestület, egészségi és peda­­gógiai szempontból a téli időben kilenc órakor kez­dődő tanítást helyteleníti, de a speciális körülménye­ket is tekintve, ahol a növendékeknek legalább ötven százaléka jobbmódú családok gyermekeiből kerül ki, a tantestület maga is óhajtja, a kilenc órakor kez­dődő tanítást megengedhetőnek tartja. Moussong Géza és M­i­h­a­l­e­c­z Józsefné felszólalása után, a gyűlés az előadó indítványát egyhangúlag elfogadta s ebben az irányban tesz előterjesztést a tanácsnak. TÖRVÉNYSZÉK (5) Budapesten tárgyalják Polónyi perét A Kúria első büntetőtanácsa B­e­r­n­á­t­h Géza másod­elnök vezetésével ma foglalkozott P­o­l­ó­n­y­i Géza volt igazságügyminiszter bíróküldési kérelmével, melyben dr. Lengyel Zoltán ellen való ismeretes sajtóperében a budapesti esküdtbíróság helyett más vidéki bíróság delegálását kéri. Polónyi még az első esküdtszéki tárgyalás előtt is más bíróság kiküldését kérte, mert amint előter­jesztésében előadta, a budapesti esküdtbírák elfogul­tak. A koronaügyészség szintén a delegálás mellett volt s a győri, esetleg a pozsonyi esküdt­­bíróság kiküldését indítványozta. A Kúria azonban megállapította a budapesti esküdtbíróság illetékessé­gét, mire megtartották a tárgyalást. Az esküdtbíró­ság bűnösnek mondotta ki Lengyel Zoltánt a nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés vétsé­gében, mert Polónyi Gézát azzal vádolta meg, hogy székesfővárosi bizottsági tagságát vagyonszerzésre használta föl és gróf N­á­k­ó Sándor fiumei kormány­zót, Beke Erzsébettel szövetkezve, megzsarolta. A bíróság Lengyel Zoltánt három hónapi fog­házra és ezer korona pénzbüntetésre ítélte. A Kúria, mint ismeretes, ezt az ítéletet hivatalból megsemmisítette s a budapesti törvényszé­ket uj tárgyalás megtartására utasította. A Kúria egyúttal elrendelte, hogy az uj tárgyalásból az első perben ítélkezett esküdtek kirekesztessenek. Az uj bizonyítás fölvétele után a királyi ügyészség újra más bíróság kiküldését indítványozta, mert eleve az volt a nézete, hogy a budapesti esküdtektől, akik a dologból politikai és vallási kérdést csináltak, el­fogulatlan ítélet nem várható. Az ügyészség ké­­reséhez úgy Polónyi Géza, valamint a korona­­ügyészség is csatlakozott s az utóbbi újra a pozsonyi és győri esküdtszék delegálását javasolta. Dr. Len­gyel Zoltán ellenben tiltakozott az ellen, hogy illetékes biráitól elvonják s azt állította, hogy az esküdtek nem voltak elfogultak, mert hisz őt el­ítélték. A Kúria Pongrácz Jenő biró előadása után Polónyi Géza főmagánvádlónak biróküldési ké­relmét azal a megokolással utasította el, hogy a legfelsőbb bíróság nem látott okot arra, valamint arra sem, hogy az új esküdtek is részrehajlóan fog­nak eljárni. Ennélfogva a biróküldési kére­lem teljesítését megtagadta. A Kúria ítélete ez: ő Felsége a király nevében. A kir. kúria rá­galmazás vétségével vádolt dr. Lengyel Zoltán el­len folyamatban levő bűnügyben Polónyi Géza fő­­magánvádló és a kir. ügyészség részéről előterjesz­tett biróküldési kérelem tárgyában a következő vég­zést hozza: A biróküldési kérelem elutasíttatik. A határozat indokai a következők: A jelzett ügyben Polónyi Géza főmagánvádló már egy izben folyamo­dott bírókü­ldésért azon az alapon, hogy a budapesti kir. büntető törvényszéknél közreműködésre hivatott esküdtektől részrehajlatlan eljárás és határozat nem várható, kérelmével azonban elutasíttatott akkor. Most ezt a kérelmet megismétli, de a vádat képvi­selő királyi ügyész is indítványozza, hogy a kir. kúria által elrendelt új eljárásra a budapesti büntető törvényszék esküdtbírósága helyett más esküdtbíró­ság küldessék ki. A koronaügyész véleménye szerint is alapos a biróküldési kérelem. A kir. kúria a biró­küldési kérelmet ezúttal sem teljesítette. A kére­lem elbírálásánál ugyanis azt kellett vizsgálni, hogy az első folyamodást elutasító határozat meghoza­tala óta merültek-e fel oly körülmények, amelyek akár önmagukban, akár az első kérelemben felho­zottakkal kapcsolatban a biróküldés elrendelésére törvényes alapul szolgálhatnának. A főmagánvádló, illetve a vádat képviselő kir. ügyész és a birókül­dési kérelmet támogató koronaügyész véleményei ezt az új körülményt a főtárgyaláson résztvett es­küdteknek részben politikai, részben vallási kérdések által is befolyásolt magatartásában látják fennfo­rogni, ami az esküdteknek az első bíróküldési ké­retem tekintetbevételével szerintük nyilvánvalóvá teszi, hogy a budapesti büntető törvényszéknél köz­reműködésre hivatott esküdtektől általában nem várható elfogulatlan határozat. Az esküdteknek a lőtárgyaláson való maguktartását feltüntető adatok azonban már a kir. kúriának rendelkezésére állottak akkor is, midőn az esküdtbírósági ítélet és az an­nak alapjául szolgáló tárgyalás megsemmisítésével kapcsolatban a Bp. 437. és 404. §§-ai egybevetésé­vel afelett kellett határoznia, hogy az elrendelt el­járás foganatosítására ugyanazt az esküdtbíróságot utasítsa-e, vagy az új eljárást más eskü­dtbíróságra bízza. Az előző főtárgyaláson eljárt esküdtek maga­tartását a kir. kúria is kifogás alá esőnek tartotta és ilyennek ismerte fel. Minthogy azonban abból a körülményből, hogy az esküdtek magatartása kifo­gás alá eső volt akkor, joggal még a valószínűség szerint sem következtethető az, hogy az újonnan alakítandó esküdtszékben közreműködésre hivatott esküdtek részrehajlóan fognak eljárni és határozni; ennélfogva a kir. kúria az ez ügyben felmerült ösz­­szes adatok és körülmények mérlegelése után csak arra láthat okot, hogy az eljárt esküdteket a további részvételtől elzárja; azt azonban nem tartotta szük­ségesnek, hogy az elrendelt új tárgyalást más es­­kü­dtbíróságra bízza. Minthogy pedig a kir. kúria a fentebb jelzett álláspontot most is fenntartja és ama határozatának meghozatala óta, amelylyel ez ügy­ben elrendelt új eljárás foganatosítására a budapesti büntető törvényszék esküdtbíróságát utasította, új körülmény fel nem merült, sem fel nem hozatott, a kir. kúria nem találta indokoltnak, hogy a biró­­küldést ezúttal is teljesítse. (§) Tíz évi fegyház. Székesfehérvárról távira­­tozzák: Fock Antal cipészsegédet, aki gazdájának tizenöt éves leányát, Horváth Margitot agyonlőtte, a mai főtárgyaláson az esküdtbiróság tíz évi fegy­­házra ítélte. A védő semmiségi panaszszal élt. (§) Az élclapok kauciója. A budapesti kir. ügyész­ség Biraucz Döme, a ,,Cucu“ című román élclap tulajdonosa ellen pert indított amiatt, mert lapjá­ban politizált anélkül, hogy kauciót tett volna le. Az ügyet tegnap tárgyalta a budapesti törvényszék egyik tanácsa Szepessy biró elnöklete alatt. Uzon kir. ügyész a vádlott megbüntetését kérte. Birancz védője, dr. Kadosa Marcell ezzel szemben hivatko­zott az igazságügyminiszternek 1901. évi 3084. sz. rendeletére, mely szerint az élclapoknak, melyek a politikával nem komolyan foglalkoznak, nem kell kauciót letenniök. Az elnök erre a tárgyalást fel­függesztette és telefonon tudakozódott a polgármes­teri hivatalnál, ahol azt az értesítést nyerte, hogy a budapesti élclapok egyikének sincs kauciója. A tárgyalás újra megnyitása után az elnök kihirdette a bíróság határozatát, mely szerint az ügy tárgya­lása a kérdéses miniszteri rendelet beszerzéséig el­­halasztatik. (§) Chyzer Kornél sajtópere. A Latkóczy-féle patikabotrány leleplezése alkalmából a „Független Magyarország“ azt írta dr. Chyzer Kornélról, a belügyminisztérium közegészségügyi osztályának fő­nökéről, hogy egy fegyelmi ügyének kedvező elin­tézése folytán még abból az időből, amikor Latkóczy Imre államtitkár volt, lekötelezettje a közigazgatási bíróság másodelnökének és ilyen körülmények kö­zött elegendő volt, ha Latkóczy csak egyetlen szót is szólt valamelyik pártfogolja érdekében. A köz­lemény miatt a belügyminisztérium fölhatalmazására a királyi ügyészség rágalmazás miatt sajtópert in­dított a lap ellen. A sajtóügyi vizsgálat során a köz­leményért a felelősséget Fodor Aladár hírlapíró vállalta el. Ma tárgyalta ezt az ügyet a budapesti büntető törvényszék esküdtbírósága M i­k­o­v­i­c­h bíró elnöklésével. A tárgyaláson a panaszos nem je­lent meg, helyette a vádat dr. V­á­r­y királyi ügyész képviselte. A vádlott beismerte a cikk szerzőségét. Elmondta, hogy a közleményt a Latkóczy-botrányok idején írta információ alapján. Belátja, hogy informá­ciói tévesek voltak és ezért kész bocsánatot k­érni. Az ügyész, tekintettel a panaszos előkelő és fele­lősséggel teljes állására, nem elégedett meg a bo­csánatkéréssel, hanem a tárgyalás megtartását kérte. Az esküdtek azonban a megtartott tárgyalás után a bocsánatkérő nyilatkozat alapján a vádlottat nem bűnösnek mondották ki, mire a bíróság fel­mentő ítéletet hozott. Az ítélet jogerős. (1) A báró úr megszökött A múlt év október 22-én egyik VI-ik kerületi zugszállodában a rendőr­ség razziát tartva, a vendégszobák egyikében együtt találta gyanús helyzetben báró Bruniczky Z­ltlán győrmegyei földbirtokost egy fiatal pincér­­i­el. A razziát vezető rendőrtisztviselő előtt az el­csábított pincér beismerő vallomást tett, mire a rendőrség a btk. 241. §-ába ütköző vétség miatt bün­tető feljelentést tett úgy a báró úr, valamint az el­csábított pincér ellen. Ez év május 3-án tárgyalta zárt ajtók mögött ezt az ügyet a büntető járásbíró­ságnál dr. Kürti József járásbíró. Ítéletre azonban akkor nem került a sor, mert a báró tagadásával szemben szüksége merült fel a razziánál jelen volt detektívek kihallgatásának. Mára volt kitűzve ez ügyben az utóbbi tá­rgyalás, amelyen azonban a báró m­ár nem jelent meg. Védője bejelentette, hogy beteg s ezért Svájcba kellett elutaznia. A pincér védője kérte a bírót, hogy védencével szemben tartsa meg a tárgyalást a báró távollétében s hozza meg az ítéletét, mert védence szegény, egyszerű pincér létére addig nem tud álláshoz jutni, amíg ezt az ügyét a bíróság el nem intézi. Az ügyészi meg­bízott nem fogadta el a védő bejelentése alapján igazoltnak a báró elmaradását s indítványozta báró Bruniczky Zdisláw vádlott letartóztatását. A bíró helyt adva az ügyészi megbízott indítványának, el­rendelte báró Bruniczky Zoisláv vádlott letartóz­tatását, mert azok a körülmények, hogy magyar honossággal nem bír, hogy állandó lakása — saját beismerése szerint — nincsen, s végül, hogy most váratlanul külföldre utazott, azt a feltevést keltik, hogy megszökött, és így helye van a letartóztatás elrendelésének. A letartóztatás foganatosítása végett a bíró megkeresi a székesfővárosi államrendőrséget A bíró e határozata ellen a védő felfolyamodást je­lentett be. (§) A zágrábi pert Zágrábból jelentik. A mai tárgyaláson folytatták a dkori kerületbe, tartozó ta­nuk kihallgatását. B­e­k­i­c­s Máté földműves nem tud nagyszerb propagandáról. Csak annyit mondhat hogy B­e­k­i­c­s vádlott egy iskola megalapítása ér­dekében erősen dolgozott Beides vádlott szót kér és a tanú vallomására vonatkozólag bejelenti, hogy valóban iskolák fölépítését propagálta, s ha kisza­badul, ezután is sürgetni fogja a kultúrintézmények alapítását. Majd védekezésének folyamán a követ­kezőket mondotta: — Megbotránkozásomat fejezem ki a­miatt, hogy a magyar lapok egy részét olyan hivatalos tudósításokkal látják el, amelyek valótlanságokat tartalmaznak. A minap több magyar lap azt írta, hogy én a tanuk vallomása szerint katolikus ünnepen szemetet vittem a katolikus temetőn keresztül és hogy a nép között fegyvert osztottam szét. Az ügyész úr is megállapíthatja, hogy egyetlen tanú sem tett ilyen értelmű vallomást. Az ügyész: Ez nem is olyan borzasztó. Miért nem beszél az osztrák lapokról, melyek a védelem érdekében ferdítenek? B e k i c s vádlott: A védelemnek nagy szolgá­latot tesz a puszta igazság megírása, de a vádnak szüksége van ferdítésre. Az elnök a vádlottat ezekért a szavakért meg­rója. M­i­h­e­l­i­c­s Mirkó kereskedő azt vallja, hogy a pópák és tanítók tanították meg mindenre az or­todox vallású népet. Az ortodoxok egy brosúrát ad­tak ki, melyben fölszólították a népet, hogy Szar­­csevics-párti kereskedőknél ne vásároljon. V­uc­s­i­c­s Pál tanú azt vallja, hogy a szerbek és horvátok vi­szonya csak a legutolsó választások óta vált ellen­ségessé. Zágrábból táviratozzák. Salamon Pál divusai kerületi elöljáró szintén igazolja a vádirat indokait és kifejti, hogy egyes szerbektől egész más dolgokat hallott, de nem meri azokat elmondani, mert attól tart, hogy vagy meggyilkolják, vagy fel­gyújtják a házát. Dr. Lukinics védő arra akarja bírni tanút, nevezze meg e személyeket, el­nök azonban véget vet a vitának azzal, hogy kifejti, hogy a tanú a büntető perrendtartás 144. szakasza értelmében megtagadhatja a vallomást, ha abból reá nézve kár származhatna. Gyurics tanú kifogá­sokat tesz és minthogy elnök ismételt felszólításánál­ nem hajlandó eleget tenni, a törvényszék huszonnégy órai egyesre ítéli. B­e­k­i­c­s vádlott bevallja, hogy lakásán titkos összejövetelek voltak. Szünet irtás­k­o­r d­i­c­s Drágán tanút hallgatják ki, aki a vizsgá­lat alatt tett vallomását enyhíteni akarja és azt állítja, hogy a vizsgálóbíró rosszul értette. Mi­után a védők intéztek néhány kérdést a tanúkhoz és a vádlottak is nyilatkoztak, a tárgyalást holnapra halasztották. (§) Uzsorával vádolt gabonakereskedő, B­r­a­n­n Ágoston cs. és kir. százados két év előtt pénzza­varában Kalmár-Katz Jenő gabonakereskedőhöz fordult kölcsönért, aki egy 500 koronás váltó elle­nében 400 korona készpénzt adott neki kölcsön. A százados uzsora vétségét látta fenforogni és ezért bűnvádi feljelentést tett a kereskedő ellen. A buda­pesti törvényszék előtt tartott főtárgyaláson a vád­lott azzal védekezett, hogy a százados őt egy há­romezer koronás kölcsön megszerzésével bízta meg és az előzetes költségekre elszámolás kötelezettségi mellett adta neki az ötszáz koronás váltót, amelylyel szemben ő szívességből 400 korona kölcsönt adott A vádlott ezt a védekezését bizonyította is és mi­után a sértett százados a tárgyaláson meg nem je­lent, a biróság a vádlottat felmentette a vád alól. A kir. tábla ma hozzájárult a felmentő ítélethez. Dr. Magyar István főügyészhelyettes a felmentő ítélet ellen semmiségi panaszszal élt. (§) Lakó és háziúr. Holub Antal fodrászmes­ter a múlt évben megvásárolta Kispesten az Üllői­ út 131. számú házat és első dolga volt, hogy lakóinak házbérét fölemelte, így többek közt Nagy Soma szatócs házbérét 220 koronáról 350 koronára emelte. Nagy Soma erre a „Kispest-Szentlőrinci Lapok“­­ban, ezenkívül plakátokon is arra hívta föl a kis­pesti munkásokat, hogy bojkottálják Holub házát Holub ezért rágalmazás és becsületsértés miatt fel­jelentette Nagy Somát, akit ma délelőtt vont fele­­lősségre a budapesti büntető törvényszék, Jam­­nitzky bíró elnöklésével. A vádlott beismerte a cikk és a plakát szerzőségét és azzal védekezett

Next