Pesti Napló, 1909. november (60. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-02 / 259. szám
2 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ rasztó megtérítése, aki igazán elhiszi, hogy a kaszinói mulatságokat rendező gróf szivének minden dobbanása a jogtalan és vagyontalan népé. Man merkt die Absicht, und wird verstimmt! A szegény népet az urak be akarják édesgetni a maguk táborába, hogy a nép ezreinek segítségével, szavazatával megvalósíthassák azt, amit titokban meg akarnak csinálni. Mindig gyanús, mikor kiváltságaikhoz görcsösen ragaszkodó osztályok képviselői állanak ki nekidüllesztett mellel a fórumra, hogy annak a népnek a felszabadításáért és boldogításáért törjenek lándzsát, amelynek létérdeke, hogy minden kiváltság, vagyoni és rangbeli egyaránt eltűnjék a föld színéről. Ez a parasztfogás megszokott politikai eszköze, amelyről mindenki tudja, hogy mit akar. Azonban annak a politikának őszinteségét, amelynek vezérei progressziót, létminimumot és hasonló jót ígérnek, ha a néppel állanak szemben, ellenben ennek az ellenkezőjére szavaznak, mikor mint törvényhozók a maguk kiváltságos osztályának körében vannak, valóban nagyon nehéz elhinni. Szalonszocializmusnak az ilyen politika elég jó lesz talán, de hogy szalonszocializmusra van-e a népnek és ennek az országnak szüksége, azt csak azok hiszik el, akik tényleg nem tudják, milyen megtévesztés rejtőzik a szavak mögött. In hoc signo! Ez az új elnök jelszava. A legújabb jelszó, amelylyel a felekezeti politika a szalonszocializmus szédelgését értékesíteni fogja, melyen hatezer ember vett részt s körülbelül negyven függetlenségi képviselő is jelen volt. A gyűlésen Somogyi Pál, a debreceni függetlenségi párt elnöke elnökölt s gróf Batthyány Tivadar mondta az első beszédet. Hangoztatta, hogy a függetlenségi párt nem ejtheti el az önálló bank követelését. A paktumot nem a függetlenségi párt, hanem a császár bécsi kormánya szegte meg. A koalíció fentartását lehetetlenségnek mondta. Földes Béla közgazdasági érvekkel okolta meg a függetlenségi párt akcióját. Utána gróf Vay Gábor, Szabolcs megye főispánja beszélt s a hatvanhetes politikát támadta. Kijelentette, hogy a magyar bank felállításához törvény s a koronázási eskü biztosítja jogunkat s ezt a király nem tagadhatja meg, mert esküje köti megadásához. Juhász-Nagy Sándor azután előterjesztette a határozati javaslatot, melyben a népgyűlés kimondja, hogy az önálló magyar jegybanknak 1911-ben való felállításához feltétlen ragaszkodik s ebben az értelemben felír a képviselőházhoz. Lovászy Márton, Bakonyi Samu és Papp Elek beszéde után a népgyűlés elfogadta a határozati javaslatot. Délben ötszáz terítékiű banker volt a Bika-szállóban. Budapest, november 1. A külügyminiszter a királynál. A király ma délelőtt gróf Aehrenthal külügyminisztert hosszabb ideig tartó külön kihallgatáson fogadta. A debreceni bankgyülés. Debrecenben a függetlenségi párt tegnap rendezett bankgyülést, lint. Érint, Kedvencet, Demokratot, Ellyriát, Liehtinget, Tricket, Amazont, Lucát, Hugót, Lauriennet. Fogadjátok, amelyiket akarjátok, de mielőtt mennétek, álljatok meg egy percig és hallgassátok meg a nyitott sörös üveg mellett búcsúztató beszédemet. —Halljuk! — szólt a kis kutyás asszony. A rendőrtisztviselő felvetette a kérdést: — Be van-e jelentve a gyűlés? — A gyűlés be van jelentve — felelte a nyugalmazott kapitány nyugalommal. — A gyűlés hozzátartozik az ügetőhöz, az ügetőverseny pedig be van jelentve gróf Keglevich Gyula ő méltósága által, két Sennyey báró ő méltóságaik által, valamint ifj Bernrieder József igazgató ur által, akiket az Isten saját maguk és az őshaza örömére sokáig éltessen. — Éljenek — hagyta helyben a rendőrtisztviselő és leült. A nyugalmazott kapitány folytatta a beszédet: — Tehát tekintsetek vissza a múltra és gondoljátok meg, hogy mit veszítünk mindannyian a most következő hidegebb időszakban, amikor nem lesz alkalmunk, hogy a szabadban veszítsünk. Elveszítjük a friss levegőt, ami az összes tudósok meghatározása szerint, hasznos a tüdőnek, élénkíti a kedélyt és ápolja a szerelmet. Ama pályatársaink, akiket esetleg az ügyészség von el a nyilvánosságtól, szabadságukat is veszítik odadó lelkesedésük miatt, melylyel a sportot a más kasszájából is ápolni igyekeztek. Tartsuk meg őket szeretetteljes emlékünkben. Mi magunk is elveszítjük a jó társaságot. Nem juthatunk a jövő taszig abba az előkelő helyzetbe, hogy valóságos milliomosokat döfjünk oldalba a totalizátor kutyaszorítójánál, nem üthetjük hátba a mágnás urakat ily felkiáltással: „Szervusz Jaszele!“ és aztán: „Pardon, összetévesztettem a barátommal!“ Nem leshetjük a Zsiri kisaszony harisnyáit és nem halhatunk meg minden versenynap után szegényen, hogy a következő versenynapra a biztos meggazdagodás reményével támadjunk fel. Téli álomba merülünk, tisztelt gyülekezet, szomorú zálogcéduláink garmadájára hajtva árva fejünket. — Gyúrjad! Gyúrjad! — kiált közbe lelkesedéssel a lila-harisnyás bécsi énekesnő. — Gyúrom már, nagysád — folytatta a nyugalmazott ember. — Tehát most elválunk. Viseljétek sorsotokat türelemmel és legyen nektek könnyű a tél . . . — Ellyria! — jön lihegve az Aufschreiben Henrik — Ellyria nyert. A gyűlés felbomlik. A hallgatók rárohannak a szónokra, lehúzzák a székről és vagdalt bélszint csinálnak a füléből: — Maga vén szédelgő, maga a locsogásával visszatartott bennünket, maga miatt nem tehettük meg Ellyriát. — De én megtettem (10:64) — felelt nyugodtan a nyugalmazott kapitány. — Én már előbb megtettem. — Hallja, rendőrtiszt úr, hallja ezt. A nyomorult visszatartott bennünket, tessék őt bekísérni. A rendőrtiszt azonban nevetve sarkon fordult: — Ez magánjogi panasz. Tessék perelni. Tessék a hatodik kerületi járásbírósághoz menni. Ez volt az ügető-saison utolsó csoportosulása. II. Leszállt az est. Nehezen búcsúztak. Az árkocsisok" versenyére már este lett. A totalizatőröknél petróleum-lámpákat gyújtottak meg. A vagyonosabb emberek, akiknek még maradt tíz-húsz koronájuk, kis kézi lámpásokkal jártak, az útonállóktól stb. Aehrenthal a külügyi helyzetről. Párisból jelentik: Az Opinion hetilap „Apres une visite au Comte Aehrenthal“ című cikkében Gabriel Járay Ausztria-Magyarország külpolitikáját fejtegeti. Elmondja benne, hogy gróf Aehrenthal külügyminiszter gróf Andrássy politikáját folytatja, amelynek vezérelve volt a monarchia gazdasági túlsúlya a nyugati Balkán felett Olaszországot illetőleg a monarkia azt az álláspontot foglalja el, hogy Olaszország részére tekintettel, hogy fél az osztrák-magyar hadseregtől, a hármasszövetséggel biztosította magát. E szövetség fentartására a legbiztosabb eszköz Ausztria-Magyarország hadseregének növelése. A monarkia és Franciaország között a viszony Pichon kijelentése szerint kitűnő. Mindkét fél érdekében áll, hogy továbbra is folytassák azt a közvetítő szerepet, amelyet a marokkói, majd az annexiós válság idején vittek. A monarkiára előnyös ez, amenynyiben Franciaország jó szolgálatot tehet neki Oroszországgal szemben, Franciaország pedig hasznát veheti a bécsi diplomáciának újabb marokkói nehézségek esetén. Gazdasági és pénzügyi téren pedig Franciaország a monarkiával vámelőnyökre, a monarkia pedig Franciaországban kölcsönügyletek esetén könynyitésekre találhat. 1909 november 2. 259. szám. Gróf Szápáry Pál pártja. — A keresztényszocialisták. — Budapest, november 1. Vasárnap délelőtt a keresztényszocialista szervezetek együttes gyűlést tartottak, amelyen megújították a szövetség tisztikarát és az eddigi elnök, Giesswein Sándor képviselő mellé gróf Szápáry Pált választották meg társelnökül. Délután a keresztényszocialista politikai párt alakult meg, amely ezentúl a társadalmi szervezetek mellett fogműködni. A párt elnöke, amint ezt előre hirdették, gróf Szápáry Pál lett, aki nyomban el is mondta programmbeszédét körülbelül abban a szellemben, amelyben új politikai szerepéről az elmúlt héten a lapokban már nyilatkozott. Részletes tudósításunk itt következik. A keresztényszocialista szervezetek kiküldöttei vasárnap délelőtt a Szent István Társulat dísztermében országos kongresszusra gyűltek egybe. Az elnöki széket Giesswein Sándor orsz. képviselő, mint a szövetség elnöke foglalta el, aki nagy figyelem közben nyitotta meg a kongresszust hatásos beszédével, amelyben örömmel konstatálta a keresztényszocialista párt térfoglalását az egész országban. Hangsúlyozta, hogy a pártnak, mint politikai pártnak akcióba kell lépni és programmjának fontos követelései közül elsősorban a gazdasági előnyök kivívására kell törekedni. Bután Laktos Géza alelnök a keresztényszocialista szervezetek fejlődéséről és munkásságáról szóló jelentését terjesztette elő. A kongresszus ezután egyhangúlag Giesswein Sándor képviselőt választotta elnökévé, társelnökké pedig gróf Szápáry Pált, alát Csitáry Bála orsz. képviselő, Apsay János és Szalánczy Andor, mint a kongresszus által megbízott küldöttség hívott meg a kongresszusra. Tüntető ováció közben lépett a terembe gróf Szápáry Pál. Giesswein elnök üdvözölte és annak a reményének adott kifejezést, hogy Szápáry szalonképessé fogja tenni a keresztényszocializmust. Ezután Szapáry megköszönte az őt ért kitüntetést és kijelentette, hogy teljes erejével fog törekedni a keresztényszociális elvek diadalra juttatására. Ezzel a kongresszus véget ért A politikai párt alakuló gyűlése délután öt órakor volt a katolikus kör dísztermében. A gyűlést, amelyen több néppárti képviselő is megjelent dr. Lakatos Géza alelnök nyitotta meg. Indítványára a párt a királyt és a trónörököst táviratban üdvözölte, majd, ugyancsak az ő indítványára, gróf Szápáry Pált egyhangúlag a párt elnökévé megválasztottek. A hölgyek éppen csak azt várták meg, hogy Grosz Ferencnek a Babérja, melyet egybefogtak a Kohner Willy Szárcsájával, megnyerte az űrkocsis versenyt és megéljenezték Orosz Györgyöt, aki a két különböző istálló lovát hajtotta, aztán elmentek. Mind sötétebb lett. A frakker-versenyt már úgy dirigálták, hogy ifj. Wampetics Ferenc kiállóit az igazgatósági épület teteje mellett az erkélyre és egy vörös zászlót lengetve, onnan kiáltotta a fiak keresejének: — Megállani! Indulni! Visszamenni! Indiám! Addig kiáltotta, amig végre rendben elindultak és miután elindultak, háromszor körülhajtottak pasasorok nélkül a területen és visszatértek, úgy hogy a 87-es frakker jött elől. Néhányan még erre is fogadtak és kaptak tíz koronáért huszonnyolc koronát. Ezek, akik eképpen huszonnyolc korona vagyonnal rendelkeztek, a sötétben az út szélére álltak és minden gyanús embert megállítottak.• Nagyságos úr, excellencies úr, kérem a kemény kártyát. Kérem, szegény hajléktalan ember vagyok, két nap óta nem ettem, egy kis alamizsnát kérek. Az ötlet amiatt keletkezett, mert erre az estére a nagy nyomor özönlött ki az ügetőterület tömegével a liget útjaira s akinek pénze maradt, az úgy tett, mintha koldus lenne. És ez a szegénynyé vált embereknek is jól esett, mert vigasztalódtak: *— íme, még szerencsétlenebbek vannak, mint mi, nekünk legalább nem kell koldulni. És csendesen hazamentek az enyhe őszi est melankólikus hangulatával. Sőt milyen melankolikusan. Valósággal ügettek a melankóliától