Pesti Napló, 1910. július (61. évfolyam, 155-181. szám)
1910-07-01 / 155. szám
2 1 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1910. Julius 1. 155. szám. meg tőlük a szót. És mikor ez a mór. ..ifi párt az ilyen házszabálykezelésre nagyon helyesen a Perczel nevét kezdte emlegetni, a többség ravasz bölcseséggel magyarázta: Hja paraszt, az egészen más volt! Pedig egyáltalán nem volt más. Erőszak és türelmetlenség volt a kisebbséggel szemben mindegyik. Csak a módszer volt eltérő. Most megint azok tértek vissza, akik nem egyenként végezték ki az ellenzéki szónokokat, hanem egyszerre gyilkolták le őket. Az elnök, aki ma elfoglalta igazán a pártok felett levő helyét, megfogadta, hogy becsületesen meg fogja tartani a házszabályokat, sőt hangsúlyozta, hogy oltalmazni fogja az ellenzéket, amely nélkül tulajdonképpen véve nincs is valódi parlamentarizmus. És lent a padsorokban végighallgatta ezt a fogadalmat Tisza István is, aki annak idején épp az ellenkezőjét vallotta és Perczel Dezsővel egyszerűen elpusztíttatta az ellenzéket. És aki a fogadalmat elmondotta, Tisza István híveinek a szavazatával jutott az elnöki székbe. Van tehát ok arra, hogy, a személyi megbízhatóságot nem kutatva, bizalmatlansággal tagadjuk az új elnök fogadalmát is. Még az a többség sem tudta tiszteletben tartani a kisebbség jogait, amely kisebbség korában elvérzett az elnöki önkény pallása alatt. Hogyan tudja ezt majd megtenni az a többség, amelynek a kivégzésben már gyakorlata van?! Az aggodalom tehát jogos. De reméljük, hogy talán éppen a tapasztalás és a keserű lecke, amelyet a többség annak idején kapott, megtanította már ezt a rendszert, hogy milyen utakon nem szabad és nem is lehet boldogulni. Felkiáltottam: — Hogyan önnek sikerült eltalálnia a lélek sugarát? Gassy helyeslőleg bólintott: — Elta álta, ez az uj találmányom s erről akarok önnel beszélni! Türelmetlen voltam: — Holt van a gép, a műszer? Mutassa!? A lélekbúvár mosolygott: — Csa!: türelem, először leirom a készüléket, mert lisz addig úgy sem értené meg a theoriát! Ezek után a lélekbúvár a következőket mondta: — Ugyebár a lélek egy láthatatlan anyag, amely tinón tömegével betölti az ember egész belsejét. Minthogy ez így van, ezért ennek tanulmányozására és mérésére is egy, hozzá hasonló műszert kell készíteni. Ez a műszer pedig semmi más, mint én önmagam! Én és az én akaratom! Ezért kiképeztem magamat akaratom révén arra, hogy teljesen menten minden érzéstől, minden mellékgondolattól, ma már képes vagyok pontos hidegséggel elmerülni egy idegen ember lelkének vizsgálatába és egész nyugodtan mondhatom, hogy ily módon teljes valóságában vagyok képes meglátni, a másik ember lelkét akaratom révén. Az akarat ez az én rejtélyes X sugaram. Ennek segélyével emelkedem mások fölé s ennek segélyével látok bele másol, lelki világába. Ez volt a fő nehézség. Akaratomat egy irányba terelni, hogy csakis a megfigyelt lélek megnyilvánulásai érdekeljék és minden más észrevétlennek maradjon előttem és most büszkén mondhatom, hogy már rendkívül érdekes lelkeket láttam. Ha a dolgok nem a saját tapasztalataimon alapulnának úgy, senkinek sem hinném el, hogy Rudolin — Schön, Budapest, június 30 Amit az első pillanatban még a beavatottságukkal kérkedő körök is igen valószínűtlennek gondoltak, ma valóság: a német külügyminisztérium volt osztályfőnöke, Schön úr. Radolin herceg német párisi nagykövet helyére kerül. Nyílt titok volt, hogy báró Schön régóta ambicionálja a párisi nagykövetséget. Követségi tanácsos volt itt és ebben az állásában több értékes barátságot kötött a francia fővárosban. Úgy látszik, ebben az időtájban érett teljessé francia rokonzsenye, amely híven elkísérte pályáján. Mint a külügyminisztérium osztályfőnökének, éppen emiatt a szimpátiája miatt kellett erős támadásokat elszenvednie. A pángermán sajtó szünettelenül tüzelt rá és amikor legelőször kezdtek arról rebesgetni, hogy el kell hagynia a külügyminisztériumot, ezt túlzott francia barátságával okolták meg. Éppen ezért is minősítették ábrándozásnak a párisi nagykövetségre való vágyakozását. Érthető meglepetést keltett tehát az a hír, hogy Schön nem vonul a magánéletbe, hanem elfoglalja a francia fővárosban a német nagykövetség büszke palotáját. Ez a kinevezés nyilvánvalóan megerősíti azt a nézetet, hogy Franciaország és Németország között lévő viszony új stádiumba jutott. Ezt a stádiumot már Schön kezdte építgetni Bülow kancellársága idején s alighanem akkor öltött határozottabb formát, amikor a marokkói kérdésben Franciaország és Németország megegyezett egymással. Nagy szó volt ez, különösen ha meggondoljuk, hogy éppen ez volt az a kérdés, amely ftffhft kétszer nézett farkasszemet a két ország. Rodolin herceg sem viselkedett agreszszíven válságos idők alatt. Tíz esztendeig volt párisi nagykövet és ezalatt a tiz esztendő alatt mindig arra törekedett, hogy annyi ezer különféle lélek létezik s még hozzá mily különféle és mily változatossága van, még az egymáshoz hasonlónak látszó lelkeknek is. Természetesen a legkevesebb a jó lélek, de a gonosznak annál nagyobb a tömege. Micsoda kolosszális szörnyeteget láttam az ember testebelsejébe behúzódva élni. Nem hiszem, hogy a világon élő fenevadak s a mesék fantáziájában élő undok szörnyek, nem keltek-e mind azért életre, hogy az emberek belsejébe települjenek be. A siráló hiéna szelíd bárány azokhoz képest, ami egy-egy önző és pénzsóvár emberben él, lélekeím alatt, aki előtt nincs sem emberi élet, sem holtak iránti kegyelet, csak az ő szomjas önzése, hogy fölhabzsolja mások életét, vagyonát és magáévá tegye azt. Ha képekben kellene visszaadnom az ilyfajta lelkeket, úgy ábrázolnám őket, hogy egy habzsoló szájú csúnya szörny, nagy bajusszal kémlelne az áldozatra, a szörnynek félszeme volna csak s az vérben forogna. Hátán hiénaszőr ülne, lábai hüllő formában végződnének. Alávaló és vakmerő egy személyben; kegyetlen vágya a más ember tulajdona. Láttam viszont olyan lelkeket is, amelyekben a jó és a rossz majdnem egyenlően volt kifejlődve. Ezeknek a belsejében valóságos harc folyt, mint ha két ember belsejükben birkózott volna. Ha aztán a külső körülmény valamelyiknek a segítségére sietett, akkor az a fél lett a győztes, amelyik a segítséget kapta. Viszont be kell vallanom, hogy egy emberlelket láttam, amely oly tiszta volt, mint egy darab kristály. Ebben az emberlélekben oly csönd volt, mintha az angyalok által beígért béke ott született volna meg. Gyönyörű lélek volt, hanem azt hiszem, hogy sokat kellett szenvednie, mert az ilyen tiszta lélek nem való az életbe, az az ő durvaságával összetöri az ilyet, hazája és Franciaország között korrekt legyen a viszony. Nem az ő hibája volt, hogy éppen neki kellett az akkori külügyminiszterrel közölnie, hogy Németország háborúra kész, ha Franciaország nem viszi a marokkói ügyet konferencia elé. Vilmos császár négy év előtti politikájának élességét tompította, amennyire módjában volt, de valami erős mértékben ezt nem tehette; azt lehetne mondani, hogy ő csak az üzenetvivő szerepét töltötte be. Franciaország hadserege abban az időben nem volt a harcképesség magas fokán, az angol-francia entente-on sem keményedett meg még a kéreg s igy Franciaország engedett: elment Algezirászba. Radolin herceg mosolygós, ősz alakja nem volt akkor nagyon népszerű Párisban — de erről nem ő tehetett; az igazság követeli ennek megállapítását. A kazablankai affér alkalmával ismét fellobogott a marokkói kérdés és amikor a megszökött német származású légionáriusokat német hajón tartóztatták le a francia katonatisztek, általános volt a hit, hogy a fegyveres konfliktus elkerülhetetlen. Annál valószínűbbnek látszott ez, mert ez idő tájt Franciaország jó sort előre haladt a fegyverkezés terén és ennélfogva keményen sarkára állott. A francia nép hangulata elő volt készítve a háborúra és a mozgósítási parancsok már szét is mentek. A császár azonban nem tartotta tanácsosnak a fegyveres elintézést és a békés tárgyalások megindultak. Ebből vette ki az oroszlánrészt Schön és ekkor ültették el az ő politikáját, amely úgy fejezhető ki, hogy Franciaország és Németország között a szakadatlan bizalmatlankodás és résenlevés politikáján kívül más politika is elképzelhető. Hogy őt nevezték ki most párisi nagykövetté, ez nyilván azt bizonyítja, hogy politikája megfogamzott. Persze, ha precizírozni kellene ezt a politikát s különösen, ha várható következéseit kellene megjelölni, zavarba jönne az ember. Kétségtelen, hogy Franciaországban a Az életben legjobb dolga van a lélek nélkül járó embernek és valóban tapasztalataim azt bizonyítják, hogy azok az emberek, akiknek a belsejében semmiféle lelket nem tudtam felfedezni, azok a legboldogabbak, mert nem tudják, mert nem érzik, hogy valami hiányzik belőlük és azt hiszik, hogy az egész világ olyan szürke semmikből áll, mint amilyenek ők! Azonban, hogy a lényeghez visszatérjünk, be kell vallanom, hogy az én X sugaram tulajdonképpen nem csak arra fog szolgálni, hogy általa tanulmányozzam a lelkeket, hanem az csupán előkészület arra, hogy aztán megfelelő tanulmányok révén, megállapítsam a lélek súlyát, megkészítsem a lélek spektrált analízisét, meghatározzam a lélek térfogatát és annak alakját. Hisz ezek önként értetődnek abból a tantételből, hogy minden ami létezik, meghatározható és egyszersmind mérhető. A lélek pedig létezik, és hisz saját szememmel láttam azt, több ember bensejében. Ennek következtében célomul tűzöm ki, hogy az előbb felsorolt kísérleteket, egyiket a másik után, végrehajtsam rajta! Mit fog most csinálni, — kérdeztem Gassy-t, ő pedig teljes határozottsággal válaszolta: *— Először is megállapítom a lélek súlyát, aztán készítek egy megfelelő burát és megpróbálom az emberleiket a test hüvelyéből kiemelni és azt az e célra készített burába zárni. Hogy ily módon azt más is láthassa, hogy a hitetlenek megbizonyosodjanak s akik még nem hisznek, tanuljanak meg hinni! Ez a jövő tervem! Ezé a gondolatomé minden percem, minden idegszálam és minden akaratom és hiszem, hogy sikerülni is fog, az emberi lelket az ő valóságában bemutatni, megmérni és értékelni! Most pedig jó éjszakát!