Pesti Napló, 1910. december (61. évfolyam, 285–311. szám)

1910-12-01 / 285. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPJó 1 1910 december T. 285. szám. kérdésekből a magyar alkotmány törvény­­k­önyvében elég bőven akad már. * A magyar alkotmány különben is a leg­fur­ibb alkotmányok egyike. Az elevenbe váltó közjogi kérdések legtöbbje jobbra is, fő meg balra is magyarázható. Alkotmányos életünk tehát szeszélyektől, jóindulatú ma­gyarázatoktól függ s ha valamikor egy min­denre kész kormány és mindenre kapható többség vezetné az ország ügyeit, a törvé­nyes formák pontos betartása mellett is fe­­ljezetejére állíthatnák alkotmányos életün­ket. Mert az alkotmány sarkalatos törvé­nyei a legtágabb magyarázatokra alkalma­sak és ugyanúgy értelmezhetők a javunkra, mint kárunkra. Szóval, tűrt alkotmányunk van, melyet nem is kellene elkobozni, csak ellenünk magyarázni, hogy rendelkezési jo­gunktól megúsztassunk. És nem is kell, hogy nagy, hatalmas ellenség legyen, akivel szemközt kerülünk. Mert ime, itt a negyven horvát képviselő, ellenünk fordultak s a törvény még velük szemben se ad teljes vé­delmet. Egyezkedésre utal s kiszolgáltat a­nnak, hogy megsarcoltassuk magunkat, ha azt akarjuk, hogy igazunk legyen. Az iga­ziunkat tehát újra és újra meg kell vásárol­nunk. Alkotmány ez? Indemnitás és horvát kérdés. — A képviselőház ülése. . Budapest, november 30. 11. A kormány ma kárörömmel és diadalma­san nézhetett körül az ülésteremben. Alig né­hány napja folyik az indemnitási javaslat­­vitája s ma már volt pillanat, amikor szónok hiányá­ban küszöbön állt a vita berekesztése. Két kép­viselő ugrott be az utolsó pillanatban s igy a felhatalmazási javaslat tárgyalásával néhány­­ ig még elvergődhetik a Ház. ... Eszünk ágában sincs szemrehányást tenni ellenzéknek azért, hogy kötelessége teljesí­tésének elemi feltételeivel sincs tisztában. Ez volt az első alkalom, amikor a közel egyéves Héderváry-kormány politikáját bírálat alá ve­hette a Ház. Tömérdek kérdés kínálkozik a kri­tika számára és az ellenzék ellenőrző feladatá­nak gyakorlásával közszükségletet elégíthetne ki. Ellenben eddig a néhány vezérszónokon kí­­vül csupa alantas színvonalú és üres szócséplés hangzott el, ma pedig már a végéhez érkezett a vita. Úgy látszik, az ellenzék nem képes mag­­a­s, okos és komoly tárgyalásra. S ez a kor­­m­ny szerencséje és ez végzete az országnak. Arra a nívótlanságra, amely a baloldal ber­­k­ire fáradt és fojtó sulylyal nehezedik, a mai s­inokok szereplése is világot vet. H­e­r­c­z­e­g A­ndor, aki a gazdapártról állott fel szólásra, le­galább becsületes és okos parasztember, aki a m­aga látóköréből helyesen ítéli meg a kérdé­seket. De M­a­c­z­k­y Emil, aki a kormány zsoldjában álló tisztelt sajtószervekről beszélt s a gyászos emlékű cigánykérdés miatt támadta a kormányt, amely minden pénzt a tisztelt csatahajókba töm és Csermák Ernő, aki azt firtatta, hogy tényleg az államnyomda kése­delme miatt húzódott-e el a költségvetés előter­­jesztése, olyan ellenzéki harcosok, akikben gróf Hédervárynak méltán öröme telhetik. Az ülés felét a horvát nyelv használata miatt támadt házszabályvita foglalta le. Pop­o­­vics Sándor, a horvát képviselők nevében ma­gyar nyilatkozatot tett, melyben a horvát­­szerb koalíció ellenző votumát okolta meg.­­ Utána H­i­n­k­o­v­i­c­s horvát beszédet mondott. Ugron Gábor erre nyomban felszólalt s arra kérte az elnököt, hasson közre, hogy a negy­venéves régi gyakorlatot visszaállítsák a Ház­ban s a horvátok csak helylyel-küzzel beszél­hessenek a nyelvükön. Gróf Héderváry Svároly miniszterelnök és B­e­r­z­e­v­i­c­z­y Al­­­bert azt fejtegették, hogy még visszaélés nem­­történt, csak egy horvát beszéd hangzott el. Ha­­ szükség lesz rá azért, mert a horvátok tulságo­­s­­an bőven recsegtetik a mássalhangzóikat, ak- A képviselőház ülése. — Kezdete délelőtt tiz órakor. — Elnök: Kabos Ferenc. Lipcsey Ádám egészségi okokból hathónapi sza­badságot kért, amit a Ház megadott neki. Napirend előtt az elnök rendreutasította Simre­­csányi Györgyöt egy tegnapi közbeszólásáért, melyet Molnár János beszéde alatt a Jobboldallal szemben kockáztatott meg s amely igy, hangzott: Disznósági ..... Az Indemnitás. Herczeg Sándor a kisgazdák és kisemberek pa­naszait sorolja fel s különösen a szigetvári kerület gazdasági és szociális nyomorúságát. A javaslatot nem fogadta el. Maczky Emil tiltakozott a kormány zsoldjában álló tisztelt sajtószervek magatartása ellen, hogy az ellenzéket minden alap nélkül az obstrukció vád­jával illetik. Holott az ellenzék csak feladata magas­latán áll, mikor az indemnitást nem szavazza meg. Héderváry miniszterelnök jobban tenné, ha a köz­jogi kérdésekkel való bíbelődés és a bécsi követelé­sek kielégítése helyett a tűzoltók és a tűzrendészet bajait orvosolná s megoldaná végre a cigánykérdést. Ezenfelül még azért is bizalmatlan a kormánynyal szemben, mert az általános, egyenlő és titkos szava­zati jogot nem igen akarja megvalósítani. P­o­p­o­v­i­c­s Sándor a horvát képviselők nevé­ben magyar nyelvű nyilatkozatot olvas fel. A kor­mány — mondotta — programmjában megígérte, hogy a vasúti pragmatikával együtt az összes függő horvát politikai kérdéseket rendezni fogja. Ez mind­eddig nem történt meg, sőt azok a sérelmek is napi­renden vanak, melyek puszta közigazgatási úton is orvosolhatók lettek volna. A miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata a vasúti pragmatika dolgában épp olyan általánosságban mozgott, mint annak idején­­. koalí­ciós kormányé, melyet a horvát képviselők nem vet­tek tudomásul. A kormány egyébként sem respek­tálja a kiegyezésben Horvátország részére biztosított jogokat s a horvát nemzet politikai individualitását. Ezért nem fogadják el a javaslatot. Csermák Ernő szerint különös dolog, hogy a kormány azzal okolja meg a költségvetés késedelmét, hogy az államnyomda nem tudott idejében elkészülni vele. Ha a kormány ilyen kis dolgokban Van tud boldogulni, hogy lehessen tőle a nagyokban ered­ményt várni. Talán egy nyomdászminisztérium fel­állításával lehetne ezeken a bajokon segíteni. (De­rültség.) Nem lehet bizalommal a kormány iránt, mert se a közjogi, se a belügyi kérdésekben nem váltja be ígéreteit. . . Gróf Héderváry^giy: Leghelyesebb, ha a Ház a kérdésben napirend­re-­írSs^^^^ Berzeviczy Albert rt.fő országgyűléseken is úgy értelmezi a^^Hj^^^^, hogy a horvátoknak jogukban van a túl is beszélni s ezzel a jogukkal többször élt^^^^ Visszaesés tehát nem történt s igy nincs mi ellen védekezni. Az egyetértés szempontjából azonban mindenesetre kívánatos, hogy a régi gyakorlat a Ház­ban újra visszaállíttassák. (Helyeslés.) Barta Ödön is a házszabályokhoz kér szót. Maga is hozzájárul az elnök amaz óhajtásához, hogy a tár­gyalás békéje helyreálljon. Szerinte már most kell állást foglalni a horvát beszédek dolgában, mert ha már visszaélnek vele, az intézkedés késő. Az elnök soha sem fogja tudni a házszabályok szakaszait a horvát szónokokkal szemben, mert nyelvüket nem érti. A horvát képviselők által kívánt jesz olyan kivált­ság, amelyet a törvény nekik adni sohasem szándé­kolt. Már a képviselői egyenjogúság is oly fontossá teszi a dolgot, hogy szóvátegye. Nem bírálja a múlt országgyűlés alatt kifejlődött gyakorlatot. Juszh­ Gyula az akkori többség hozzájárulásával tette meg messzemenő koncesszióját. Ez a kérdés a magyar nemzeti állam egységének kérdése. A törvény a hor­­vátoknak csak koncessziót s nem privilégiumot adott. Förster Aurél: Tanuljanak magyarul! Barta Ödön helyesli a közbeszólást. De a horvá­­tok nem tanulnak, magyarul és stipendiumainkat nem veszik igénybe. Surmin György: Nadicsi ! Az elnök kérte, hogy ne szóljanak közbe, főleg olyan nyelven, amelyet nem értünk. Barta Ödön nem nyugszik meg a miniszterelnök­­megnyugtatásában, hogy a felszólaló nem tért el a tárgytól. Utal Deák Ferenc beszédére, mely szerint a magyar törvényhozásban magyarul kell hozni a törvényeket s magyarul kell beszélni a tanácskozás­ban. Ezt nem sokkal az 1868 :XXX. t.-c. szentesítése után mondta. Ezzel bi­znyitja, hogy az „is“ szócska nem biztosított kizárólagos jogot. Ne elnézést kérjünk a horvátoktól, hogy gyöngeségünkkel vissza ne él­jenek. Ilyen értelemben nyilatkozott legutóbb gróf Tisza István is. Kéri a Házat, indoskodjék a horvá­­tok visszaélésének meggátlásáról. Polónyi Géza rámutatott arra, hogy a horvát bán legutóbb oly nyilatkozatot tett, amely szerint a horvát képviselők immunitását, akik a magyar kép­­viselőháznak is tagjai, nem ez, hanem a horvát or­­szággyűlés függesztheti föl. Ez a nyilatkozat is bizo­nyítja, hogy itt rendszeres hadjárat folyik a magyar országgyűlés szuverenitása és az államegysége ellen. Az elnök kijelentette, hogy az immunitás tekin­tetében a magyar képviselőházat illeti a rendelkezés joga s a Háznak ezt a jogát semmiféle rajta kívü­l történő intézkedés nem érinti. A Ház ezután elhatározta, hogy az idő előrehala­dottságára való tekintettel az interpellációk tárgyalá­sát a legközelebbi interpellációs napra halasztja. Az ülés két órakor végződött. I . A horvát kérdés: " Szünet után Hinkovics horvát beszédet mondott. Ugron Gábor a házszabályok címén szóvá tette a horvátok eljárását, melylyel a képviselőház tanács­kozását újra meg akarják bénítani. A maga részéről a legmélyebben sajnálja és súlyos hibának ismeri be, hogy a múltban hajlandó volt elnézéssel lenni a hor­vátok iránt, azt hitte, hogy az engedékenység ha­sonló érzelmeket szül a horvátokban is. Most belátja, hogy tévedett. Arra kéri az elnököt, hasson közre, hogy a negyvenéves régi gyakorlat a Házban vissza­­állíttassék. A képviselőházról és a képviselők képe­sítéséről alkotott törvény a magyar nyelv tudását elengedhetetlen föltételnek állítja oda. (Helyeslés a baloldalon.) Gróf Héderváry Károly: Kétségtelen tény, hogy a törvény szerint a horvát képviselőknek joguk van horvátul is beszélni. Teljesen osztja azonban, hogy a képviselők azért vannak itt, hogy egymást meg­értsék, s e tekintetben a horvátok érdeke, hogy a magyar képviselők is megértsék szavukat, amit kife­jezni akarnak. A magyar képviselők igaz szívesség­gel hallgatták a horvát képviselők sérelmeit. De ami­kor egyfelől a nyelv használata törvény által bizto­sítva van, e pillanatban még korai dolog visszaélés­ről beszélni. Még az nem lehet visszaélés, mikor ma még csak egy horvát képviselő beszélt horvátul. Azt hiszi tehát, hogy legjobb a dolog felett napirendre térni. Csak azt a tévedést igazítja még helyre, mintha a szerb és horvát nyelv nem egy volna. Tel­jesen ugyanaz. Megértette, hogy Hinkovics mit be­szélt s konstatálja, hogy nem tért el a tárgytól.­­ Polónyi Géza: De az elnök nemz­e­ti­kor rátérhetnek a kérdés elintézésére. Addig térjenek napirendre felette. B­a­r­t­a Ödön szintén azt fejtegette, hogy a törvényhozás nyelve s a tanácskozás nyelve is egyedül a magyar. Polónyi Géza viszont a horvát bánnak arra a nyilatkozatára figyel­meztetett, hogy a horvát képviselők immunitá­sát, akik a magyar képviselőháznak is tagjai, csak a horvát országgyűlés függesztheti fel. Az elnök erre kijelentette, hogy az immunitás te­kintetében a magyar képviselőházat illeti a ren­delkezés joga. Ezzel be is fejeződött a vita. / Budapest, november 30.­­ Az új államtitkár. A király — mint félhiva­talosan jelentik — dr. Balogh Jenő udvari ta­­­nácsos egyetemi tanárt a vallás- és közoktatás­­ügyi minisztérium államtitkárává kinevezte. Az erre vonatkozó királyi kézirat a hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni. A horvát képviselők értekezlete. A horvát kép­viselők klubja dr. Mazsuranics Bogoszláv alel­­nök elnöklésével értekezletet tartott. Elsősorban a képviselőház mai ülésében a horvát nyelv használa­tára vonatkozólag elhangzott beszédeket tárgyalta az értekezlet és hosszabb eszmecsere után abban állapodott meg, hogy alkalmas időben a hor­vát képviselők is e kérdésben ki fogják fejteni állás­pontjukat. Az értekezlet azután foglalkozott az or­­­szággyűlés működésével és kimondotta, hogy a hor­vát képviselők az események fejlődése szerint fog­nak a felmerülendő kérdésekkel szemben állást fogni ránuk Tudvalevő, hogy gróf P­e­j­a­c­s­e­v­i­c­s Tiva­­­­dar volt bán,, a horvát képviselők klubjának elnöksé-­­kéről az ősz elején lemondott. Az értekezlet az állást ma töltötte be és közfelkiáltással dr. N­i­k­o­l­i­c­s - Podrinszky Vladimir volt belügyi osztályfőt vá­lasztotta meg a klub elnökévé. Ezenkívül eszmecsere­ indult meg aziránt, hogy az egyes resszortm­iniszte­­­rekhez nem kellene-e interpellációkat intézni. Zágrábból jelentik, hogy a bánnak királyi biz­­­tossá való kineveztetésének hírét illetékes helyen a leghatározottabban megcáfolják. A koalíciós párti lapok ma csak a Budapestről érkezett hírek regisz-­ trálására szorítkoznak és általában azon vélemé-­­­nyüknek adnak kifejezést, hogy a horvát-szerb koali-­ ció és a bán közt a legközelebbi időben újabb tár-­­ gyalások alig várhatók..

Next