Pesti Napló, 1911. december (62. évfolyam, 285–310. szám)
1911-12-01 / 285. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1911 december 1. 285. szám. » tassége 1, mert ez alel reméli elérhetőnek a zsarolási kísérletek csökkenését. Darvas Fülöp a Kenedi javaslatát elfogadja s a maga részéről indítványozza, hogy vetessék fel a szakasz második bekezdése után, hogy nem büntethető a második pont alapján az, aki a második pontban felsorolt ügyekben valamely közlést kétségtelen közérdekből, vagy jogos magánérdekből tett közzé, ha a közlés a valóságnak megfelel. Lengyel Zoltán elfogadja Kenedi és Darvas indítványait s a maga részéről azt teszi hozzá, hogy csak a terhelt sérelmével járó nyilvános közlés legyen megtorolva, ellenben a terhelt javára való közlés legyen megengedve. Váradi Zsigmond kéri a szakasz második pontjának teljes kihagyását, mert véleménye szerint igen sok esetben védi a jogos magánérdeket az, ha a nyilvánosságra kerülnek a jelzett pontban felsorolt ügyekben a hatósági iratok. Blanár Béla kéri az egész szakasz kihagyását. Jakabffy Elemér a szakaszt Darvas és Kenedi indítványával egyetemben elfogadja. Az igazságügyi miniszter és Plósz előadó felvilágosítása után a bizottság a szakaszt általánosságban elfogadja, a tett módosítások némelyikének esetleges felvételét megfontolandónak vélvén, a végleges döntést elhalasztja az új szöveg bemutatásáig. Ezután letárgyalt és elfogadta a bizottság a javaslat 94—106. szakaszait. Néhány függőben tartott paragrafus végleges szövegét a bizottság holnap délután tartandó ülésén fogja megállapítani. Az állami tisztviselők mozgalma. — A családi pótlék. — Budapest, november 30.z Állami Tisztviselők Országos Egyesületének igazgató választmánya ma gróf Batthyány Tivadar elnöklésével rendkívüli ülést tartott, hogy az állami alkalmazottak drágasági és családi pótlékának érdekében meginduló mozgalmat előkészítse. A választmány megállapította, hogy a kormány még a minimumát sem teljesíti annak, amit az egyesület kér s ebben az ügyben december 10-ére rendkívüli közgyűlésre hívja össze az egyesület tagjait. Az ülésről a következő tudósításunk szól: Gróf Batthyány Tivadar elnök, megnyitva az ülést, beszédet mondott, kijelentve, hogy azért hívta össze a választmányt, mert a kormány szándékai sem az egyesület memorandumával, sem az ő kéréseikkel nincsenek összhangban. Hogy helyesen járt el, mutatja az a tény, hogy az összehívást követő nap reggelén a reggeli lapokban egy félhivatalos közlemény jelent meg, amely ismerteti a kormány szándékait, ők a legnagyobb örömmel és legnagyobb lojalitással fogadták azokat a nyilatkozatokat, amelyek kilátásba helyezték egyrészt az állami alkalmazottak részére a mai rendkívüli drágaság mellett a drágasági pótlék engedélyezését, másrészt kilátásba helyezték, hogy a miért az egyesület immár évek hosszú sora óta küzd, a drágasági pótlékot megvalósítják. Annál megrendítőbb hatással volt az a félhivatalos közlemény, amely megismertette a kormány tényleges szándékait, amely közlemény hideg zuhanyként hatott az állami alkalmazottak összeségére. (Általános, élénk helyeslés) Méltóztatnak tudni, hogy két dolgot kértünk: drágasági és családi pótlékot. Két dolgot ígértek nekünk: drágasági pótlékot és családi pótlékot. A családi pótlék mérvéről nem akarok nyilatkozni, de el kell ismernünk, hogy az első nagy lépés megtörtént, amidőn a kormány elhatározta, hogy tekintet nélkül az egyes tisztviselőkre, rangjuk és fizetésük mértékére, az egy-két-három gyermekes tisztviselőkre nézve 2—4—600 korona családi pótlékot kíván a törvényhozástól engedélyeztetni. De sajnálattal és megütközéssel vagyok kénytelen megállapítani azt is, hogy a másik problémát, a legaktuálisabbat: a drágasági pótlékot, amelynek megoldását nekünk egyelőre rendeleti úton azonnalra ígérték, ezt az ígéretet a félhivatalos közlemény szerint nem váltják be Mindössze annyit akar a kormány, hogy a Budapesten szolgálatot tevő kis állami alkalmazottak egyszer és mindenkorra, karácsonyi ajándékot vagy alamizsnát kapnának. Ez nem drágasági pótlék, ez nem az, amit a kormánynyilatkozatok után joggal várhattunk és még kevésbbé az, amit a mai drága viszonyok között az állami alkalmazottak munkaadójuka méltán várhattak volna. (Helyeslés.). A magánvállalatok alkalmazottai, akik legközelebb vannak az állami alkalmazottakhoz, akik ugyanabban a mérvben érzik a drágaság súlyát, a magánvállalatoktól egymásután kapják meg a drágasági pótlékot, a kormány azonban, sajnos, az állam alkalmazottainak ilyen pótlékot nyújtani nem szándékszik. Megállapítom, hogy a tisztviselői kar tagjai közül nemcsak a gyermekes tisztviselők, hanem azok is, akik apát-anyát, vagy más rokont tartanak el, fokozott mérvben szorulnak bár segélyre, róluk még a családi pótlék terén sem történik gondoskodás, de megállapítom azt is, hogy a nőtlen és nős gyermektelenek részére is elkerülhetetlen mai illetményük mellett a drágasági pótlék. Amidőn sajnosan meg kell állapítanom, hogy az állam, mint munkaadó kevesebbet tesz, mint a magánvállalatok, ebből természetesen a magunk részéről le kell vonnunk a konzekvenciát, hogy akciónkat befejezettnek nem tekinthetjük, hanem tovább kell folytatnunk (Éljenzés.) azt természetesen hangsúlyoznom sem kell, hogy mindig a fennálló törvények és szabályok keretében. (Általános helyeslés.) Sajnálattal látom, hogy nem történik gondoskodás az évi fizetéses alkalmazottak mellett a napidijas alkalmazottakról. A félhivatalos közlemény a segélyezettek között ezt nem emeli ki és így nem tudjuk, hogy beleértetnek-e ide a napidíjas szolgák, a dijnokok s az állami üzemek szolgálatában levő munkások. Egyet ki kell emelnem, amelyről a félhivatalos kommüniké felvilágosítást nem ad, de amelyről remélem, hogy a törvény szellemében és értelmében tervezik elintézését, az állami tanítók családi pótlékát beleszámítja a kormány abba a csekélységbe, amelyet e címen adni akar, mert az állami tanítók tisztviselők sorába számítódnak. (Élénk helyeslés.) Azt mondja továbbá a félhivatalos kommüniké, hogy a drágasági pótlékot két okból nem lehet megállapítani az összesekre: az egyik az, hogy túl sokba kerülne és ezzel kapcsolatosan utalás történik arra, hogy a drágasági pótlék engedélyezése tehát adóemelést involválna. A másik kifogás, hogy a drágasági pótlék engedélyezése magával hozná mintegy automatice az élelmi és egyéb szükségleti cikkek megdrágulását. A pótlék nem emelné az élelmi- és egyéb szükségleti cikkek árát sem, mert olyan magasfokú intelligenciát a kofákról tejárusokról feltételezni, hogy azok karteleket kötve emeljék az árakat azért, mert az állami tisztviselők családi és drágasági pótlékot kaptak, feltételezni nem lehet. Ez egy olyan új nemzetgazdaságtani tétel, amelyet lehetetlen magamévá tenni. A félhivatalos kommüniké szerint a pótlék engedélyezésével egy időre a fizetésrendezések befejezetteknek tekinthetők. Meg kell állapítanom, hogy nap-nap mellett jönnek hozzám az állami alkalmazottak kategóriából tömegesen, panaszok, kérelmek hangzanak mindenfelől az illetményrendezések miatt. Ott vannak az állami tanítók, a posta- és távirda-intézet különböző osztályainak emberei, közigazgatási, műszaki és számvevőségi osztályaiból, ott van a postatakarékpénztár, mindenütt tarthatatlan az állapot. Akármilyen törvényt hoznának, dacára a rendelkezésnek, az élet megkövetelné, hogy a fizetésrendezésekben továbbmenjünk, de utalok arra ie, hogy a státusrendezések sincsenek még keresztülvive. Utalok arra, hogy néhány nap előtt hallottunk egy igen becses nyilatkozatot, hogy a tisztviselők illetményének rendezése akkor fog bizonyos megállapodásra jutni, ha a különböző kategóriájú tisztviselők illetménye egyenlő képzettségi fokban, egyenlő hatáskörben egalizálva lesz. Ezekben kötelességszerűen igyekeztem feltárni a tényleges helyzetet, visszhangot adni azon felfogásnak, amelyek a tisztviselők körében uralkodnak. Azt hiszem, mellőztem mindent, ami túlzásnak lehet mondani, ami alkalmas lenne arra, hogy az én szavaimból az én szavaim útján az izgalom fokoztassék. Ellenkezőleg arra kérem az állami magukat semmiféle szélsőségbe vinni, ne engedjék magukat semmiféle szélsőségbe vinni, ne engedjék magukat keserűségük útján bármi olyan lépésre ragadtatni, ami esetleg az államra, vagy a tisztviselői kar presztízsére és ügyére ártalmas lenne. (Élénk éljenzés.) Midőn ezeket egyrészt megállapítom, midőn megállapítom másrészt azt az elvitathatatlan tényt, hogy az arra illetékes tényezőknek számolniok kell azzal, hogy amit nyújtani akarnak, az nem az, amit a kormánynyilatkozatokból a legalacsonyabb fokra leszállított óhajok alapján elvárhattunk volna. (Taps és éljenzés.) Hozzáteszem azt, hogy méltányosnak tartom, hogy ne csak az aktív, hanem a nyugdíjas tisztiselők is részesüljenek valamelyes drágasági pótlékban. Batthyány beszéde után dr. Gró Benedek titkár bejelentette, hogy a félhivatalos kommünikében foglalt tervezet ellen egymásután tiltakozik a vidék, így: Vác, Székesfejérvár, Temesvár, Illava, Hatvan, Sopron, Pancsova, Zirc, Pécs, Szamosújvár, a Délmagyarországi Tanító Egyesület stb. táviratban fejezték ki tiltakozásukat. Jelenti azután, hogy a kilépésekről szóló tendenciózus hírek valótlanok. Oly kisszámú a kilépés, amely az átl és hullámzást nem haladja meg. Az igazságügyi számvevők közül mindössze tizenkettő lépett ki az egyesületből. A választmány a megindult vita után egyhangúlag a következőkben állapodott meg: 1. A félhivatalos közlés a november 12-iki közgyűlés emlékiratában előterjesztett minimális kérelmet nem fedi. Sőt ellentétben áll annak két sarkalatos alapelvével, azzal, hogy minden tisztviselő és alkalmazottnak, tehát úgy fővárosi, mint vidéki, nőtlen és nős családok vagy családfentartó és nyugdíjasok részére is drágasági pótlék engedélyezendő s minden családos tisztiselő és alkalmazott, tehát gyermektelet nősek és a családfentartók is kapjanak családi pótlékot. De nagyrészt ellentétben áll a félhivatalos közlés azokkal a kijelentésekkel is, melyeket egyfelől a miniszterelnök úr az egyesület küldöttsége előtt másfelől és különösen a pénzügyminiszter úr a képviselőházban tett. Az egyesület azért bizalommal várja, hogy a félhivatalos közlés rövidesen meg fog cáfoltatni, úgy a kormány nem fogja magát azzal mindenben azonosítani. Minthogy azonban a cáfolat mindez ideig nem történt meg, sőt egyik újságközlemény szerint a pénzügyminiszteri államtitkár a félhivatalos közlés hitelességét állítólag megerősítette az egyesület választmánya, melyet a közgyűlés határozata köt, kell hogy a közlésekkel szemben a kar álláspontját felelőssége tudatában idejében precizírozza és azt úgy az illetékes tényezőknek, mint a sajtó útján az elfogulatlan magyar közvéleménynek tudomására hozza. II. A közgyűlés által elfogadott emlékiratot, amelyben foglalt minimális kérelmek még a nagycsaládi tisztviselők és állami alkalmazottak tekintetében is alatta állanak a drágaság tényleges arányainak, egész terjedelmében fentartja, azzal az eltéréssel mégis, hogy az a csekély különbözet, amely a három, illetve két gyermekkel megáldott XI. fizetési osztályban levő tisztviselőknek, valamint a három gyermekkel megáldott X. fizetési osztálybeli tisztviselőknek és szolgáknak javára a félhivatalos tervezet juttatni kíván, változatlanul fentartassék. III. Súlyt helyezvén azonban a választmány arra, hogy a tagok összesége az ekként előállott új helyzettel szemben állást foglalhasson, elhatározta, hogy december 10-én délután három órára rendkívüli közgyűlést hív egybe és erről, illetve a közgyűlés helyéről külön meghívó szétküldése nélkül, hírlapok utján értesíti a tagokat. A közgyűlést megelőzőleg ugyanaznap délelőtt kilenc órakor előértekezlet lesz. IV. A közgyűlés előkészítésére a választmány hat tagú bizottságot küldött ki és pedig gróf Batthyány Tivadar elnöklésével dr. Benedek Sándor közigazgatási bíró, társelnököt, dr. Andor, Mocsáry, Galambos és Walter tagokat. V. Mindenesetre javasolni fogja azonban a választmány a közgyűlésnek, hogy amennyiben a helyzet lényegesen nem változik, az országgyűlési pártok elnökeihez küldöttség vigye el az emlékiratot és kérje ki azok hathatós támogatását. Egyben felhívja az elnökséget, hogy a közgyűlésig a kormány szándékairól hiteles tájékozást szerezzen. Kifejezi egyben a választmány azt a reményét, hogy az állami tisztviselői kar széthúzó törekvések helyett a nehéz időkben a maga egészében vállvetve sorakozik az egyesület mögé." * A pénzügyminiszter ma bocsájtotta ki a Budapesten élő állami alkalmazottak drágasági pótléka, illetve segélye ügyében a budapesti pénzügyi hatóságokhoz intézett rendeletét. Ez a rendelet közli a november 21-én tartott minisztertanácsnak a drágasági pótlék kiutalványozására vonatkozó határozatát. E szerint a XI., X. és IX. fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselők, az államvasúti rendszer IX., VIII. és VI. fizetési osztályába tartozó államvasgyári és állami kőszénbányászati tisztviselők és az állami kincstári elemi iskolai tanítók 200 korona, az állami dijnokok, az állami hivatalokban alkalma-zott altisztek és szolgák, az állami hivataloknál állandóan alkalmazott napibéres szolgák, az államvasgyári és állami kőszénbányászati altisztek és szolgák, továbbá a pénzügyőri legénység tagjai 100 korona egyszer s mindenkorra szóló segélyben részesülnek. A segély családi pótlék jellegűvé válik azáltal, hogy mindazok kapják, akiknek gyermekük van, tekintet nélkül a gyermekek számára, vagy pedig gyermekek hiányában hitelesen igazolják, hogy legalább két családtagot tartanak el. A női alkalmazottak is megkapják a pótlékot, ha gyermekük van, de nincs férjük. A pénzügyminiszteri rendelet értelmében az összes igényjogosultaknak a segélyt, mely a folyó 1911. évre szól, december 20-ig okvetetlenül ki kell utalványozni.