Pesti Napló, 1912. június (63. évfolyam, 129–153. szám)
1912-06-11 / 137. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 junius 11. 137. szám. — Bejelentem az elnök úrnak, — mondja. . .— hogy Sipos és Hammersberg képviselő urak akadályozzák meg az erőszak alkalmazását. Ezzel ellép. Csend. Néhány pillanat múlva visszajön, szalutál és szól: — Tisztelettel jelentem, hogy az elnök úrtól utasítást kaptam: kérjem fel Sipos és Hammersberg urakat, hogy ne akadályozzák meg Papp Zoltán úr eltávolítását. De ha ez eredménytelen volna, velük szemben is erőszakot alkalmazzak. — Ehhez nincs joga! — kiáltják a képviselők. — Ne méltóztassanak zokon venni . . .— udvariaskodik Pavlik, de már a másik pillanatban két rendőr megérinti Hammersberget, aki erre kimegy a Házból. Most Papp Zoltánhoz léptek. — Jöjjön egy rendőr! — szól Pavlik. — Egy kevés lesz! — vélekedik Papp. — Könyörgöm . . . Papp nem enged. Két rendőr megfogja a hátát. — Ne simogassanak! — szólt mosolyogva.— Csiklandós vagyok! Jön még egy, még kettő, még öt rendőr. Közrefogják Papp Zoltánt, kiemelik, vonszolják, a földön hurcolják. Mikor a terem közepére érnek vele, Papp hirtelen kiegyenesedik, mintha magától is menni akarna. A rendőrök eleresztik. Fölhasználva a szabad pillanatot, Papp kiugrik közölök és egy bársonyszékbe ül.. Újra nekiestek és most már a levegőbe emelve hurcolták el. — Éljen Papp Zoltán! — harsogják a visszamaradtak. A kivezetett képviselőket a Ház épületéből is eltávolították. Még huszonnégy ellenzéki képviselő maradt bennt, ezek azután Appo - Syi Albert gróf vezetésével maguktól csöndben eltávoztak. Most már minden csöndes . . . Háromnegyed egy óra volt, mekor az utolsó ellenzéd képviselő is elhagyta a Házat. A munkapárt ismét bevonult s Tisza is elfoglalhatta az elnöki széket. Mivel egyedül maradt a gárdájával, ismét bátran ■yctvciT. — A mai ülésen — mondotta — talán tervszerűbben és alkalmatlanabbal ismétlődtek a mostanában szokásos események. Az elnökség elment ezekkel az Incidensekkel szemben a türelem végső határáig. Most azonban azt az indítványt teszi, hogy a már kizárt képviselőket a Ház utasítsa ismét a mentelmi bizottság elé s utasítsa a bizottságot is, hogy ítéletéről huszonnégy óra alatt tegyen jelentést a Háznak. Felolvassa a kizárt képviselők névsorát. A munkapárt természetesen hozzájárult az elnök indítványához. Tisza jelentette meg, hogy több ellenzéki képviselő mentelmi jogának megsértése miatt bejelentést tett, ezeket a jelentéseket a mentelmi bizottsághoz utasította. Kiss Ernő, a mentelmi bizottság előadója a bizottság ítélete alapján jelentette, hogy több ellenzéki képviselőt ismét kizárásra, másokat pedig a Ház megkövetésére ítélt. A munkapárt ehez az ítélethez helyeslően hozzájárult. Ezután napirend szerint a tengerészeti bíráskodás módosításáról szóló javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta. Hegedűs Lóránt ismertette az állami, vármegyei, az államvasúti és postai alkalmazottak családi pótlékáról szóló törvényjavaslatot. Kenedi Géza és Teleszky János pénzügyminiszter felszólalása után a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta a munkapárt. Ezzel véget is ért a munkapárti tanácskozás. A délutáni események. (Szurony-kordonok a Ház körül.) Papp Zoltán erőszakkal való eltávolítása közel negyvenöt percig tartott és a képviselő erős ellentállásáról, valamint arról, hogy milyen nehezen skerült kituszkolni őt a Házból, jelentést tettek gróf Tisza, Istvánnak. Ez érlelhette meg az ököllel dolgozó házelnökben azt az elhatározást, hogy már adélutáni üléshez nem bocsátják be a parlament épületébe az ellenzéki képviselőket, hanem még az Országház téren útjukat állják mindazoknak, akiket a Mentelmi bizottság és Tisza István kizárt a képviselőház ülésterméből. Azokat az intézkedéseket léptették életbe tehát, eseket az arnapi haditanács alkalmával ,véltek szükségeseknek, de amelyeknek végrehajtásáról, az utolsó pillanatban lemondottak. Gróf Tisza István, még a délelőtti ülés során magához kérette dr. Boda Dezső főkapitányt, akivel megbeszélte a katonai kordon felállításának részleteit. Majd telefon útján érintkezésbe lépett Schreiber Viktor gyalogsági tábornok, hadtestparancsnokkal, akitől a kordonhoz szükséges katonaság kirendelését kérte. És röviddel utóbb, hogy véget ért a Ház ülése, fél három felé, egymás után vonultak a képviselőház épülete elé a huszonharmadik és huszonhatodik számú ezred egy-egy, majd az első honvéd gyalogezred egy zászlóalja, a gépfegyverosztálylyal megerősítve. A lovasságot a tizedik huszárezred két százada képviselte. A csapatokat Flanzherr Vilmos és Márk József ezredesek, Gillet és Paéta Jenő őrnagyok vezették a parlament elé. Majd Lehay Gusztáv vezérőrnagy, a 63-ik gyalogdandár parancsnoka szemlét végzett a csapatokon és átvette a parancsnok tisztségét. A haderőt kétszáz csendőr és közel ugyanilyen számú rendőrök egészítették ki. (Elzárják a Házat.) Schay Gusztáv vezérőrnagy fél háromkor adta ki a parancsot a kordonok felvonulására. A képviselőház főlépcsőjét a honvédbakák zárták el kettős sorokban, amelyekhez a huszonhatodik ezred legénysége zárkózott fel. Végül a huszonhármas bakák sorfala zárta el a parlament épületét egészen le a Dunapartig. A főlépcsőt egy század honvédcsapat szállotta meg, az Országház tér közepén pedig a huszárok ütöttek tábort A csendőrök és rendőrök, tizes csoportokban cirkáltak a kordonokon kívül, a Szabadság- és Országház-tereken, valamint a parlament felé torkoló utcákban is. A kordonokon egyetlen rést hagytak, a Ház közelében lévő villamos-megálló előtt ahol a katonaság, csendőrség és rendőrség tisztikarának volt a főhadiszállása. E helyen lehetett bejutni a képviselőházba, mindenütt máshol szuronyfal állotta útját az embereknek. A bejárónál azután Desseffy László képviselőházi terembiztos igazolta mindazokat, akiknek szabad bejárásuk van a Házba. Igazolás nélkül senki sem juthatott keresztül a kordonokon. IA gyülekező ellenzék.) A katonai kordon felállításának tervéről senki sem tudott a beavatottakon kívül, úgy, hogy délután háromkor, amikor az ellenzék az Országház-kávéházban a délutáni ülésre gyülekezni kezdett, a hatalmas haderővel meglepetésszerűen kerültek szemben a képviselők. A karhatalom ezúttal nem volt elnéző azzal a tüntető táborral szemben sem, amely hűen és fáradhatatlanul kitart az ellenzéki képviselők mellett és a kávéház körül összeverődött csoportokat szétoszlatta. A rendőrök és csendőrök csak azokat tűrték meg, akik a terraszon el tudtak helyezkedni, az onnan kiszorult embereket szétoszlásra és távozásra kényszerítették. Justh Gyula, a nagy katonai készenlét és a szuronyos erdők láttára szenvedélyes kifakadásokban adott kifejezést felháborodásának: — Gazság! Cudarság! — kiáltotta harsány hangon — hóhérek, pribékek! A képviselők fülsiketítő lármájából csak itt-ott hangzottak ki az élesebb káromlások, amelyek Tisza Istvánnak adresszálódtak. A tömeg együtt szitkozódott, fenyegetőzött a képviselőkkel, amíg a karhatalom el nem távolította a kávéház elől a hatalom föllázító munkája ellen demonstráló sokaságot. (Harcra készen.) Eközben egyre gyorsabban közeledett a délutáni ülés ideje. Röviddel három után harsány kürtjei veri föl a Ház környékét és sorra egymás után adják ki a vezényszót a csapatok parancsnokai — Vigyázz! . . . Szurongj fel! . . . Lábhoz!... E pillanattól átszakíthatatlan lett a katonai kordon, amelyen csak gróf Tisza Istvánt bocsátották keresztül fogatával, amelyben feleségével és öccsével, Tisza Kálmánnal érkezett a Házhoz erős detektívfedezettel. A házelnök érkezésével egyidejűen vonulnak ki a kávéházból az ellenzék tagjai, akiket Justh Gyula hívott föl indulásra. A csendőrök és rendőrök visszaszorítják a képviselőkhöz csatlakozott tömeget, de az ellenzék sorait körülzártan tovább kísérik egészen a kordon kapujáig. Justh Gyula, Zboray Miklós, Gál Sándor, gróf Batthyány Pál, Barabás Béla, Huszár Károly, Bakonyi Samu, Polónyi Géza, Zlinszky István, Urmánczy Nándor, Hédervári Lehel, Sümegi Vilmos, Fernbach Károly, Múzsa Gyula, Polónyi Dezső, Kun Béla haladnak a menet élén, de csak a szuronyerdő közepéig folytathatják útjukat, mert látnivaló, hogy egyetlen lépés előre és vér borítja az utcát. (Igazolás.) Zboray Miklós próbálkozik meg elsőnek keresztüljutni a szuronyerdőn, de Szeszlér Hugó rendőrkapitány útját állja és kérdést intéz D e s s e w f f y terembiztoshoz, hogy átbocsáthatja-e? — Zboray Miklós képviselő úr nem léphet be a Házba, — jelenti ki a terembiztos. — Nincs joguk feltartóztatni engem! — kiáltja Zboray — nekem be kell mennem a Házba. Utat kérek! — Parancsom van arra, hogy a listán szereplő képviselőket ne bocsássam keresztül a kordonon. Felhívom Zboray képviselő urat, hogy távozzék! Zboray idézést vesz elő zsebéből, a mentelmi bizottság meghívóját, amelylyel igazolni kívánja, hogy ma délután hivatalos a képviselőházba. — Én tagja vagyok a mentelmi bizottságnak is, nekem okvetlen be kell mennem a házba! — kiáltotta Zboray Miklós. — Sajnálom, idézése ellenére sem bocsáthatom be a Házba! — jelentette ki Dessewffy terembiztos. És hiába bizonygatja a maga igazát a képviselő, a kordon csukottan marad előtte. Néhány munkapártit nagy udvariassággal keresztülbocsátanak a szuronyfalakon, amikor Justh Gyula kíván bemenni a Házba, szintén útját állják. — A leghatározottabban tiltakozom ez ellen a gálád, aljas erőszak és becstelen merénylet ellen, amelyet nem tűrök el! — kiáltotta Justh Gyula. — Itt nem Tisza az elnök, hanem Návay Lajos a képviselőház törvényesen megválasztott elnöke! Ezek után visszafordult és a képviselők éljenzésétől kísérten elhagyta a kordont. Időközben egymásután bocsátják keresztül a munkapárt tagjait, akiket erősen lehurrognak, megabcugolnak. A felháborodás hullámait ugyancsak felkorbácsolta Nagy Sándor megérkezése. Az ellenzék tagjai legválogatlanabb kifejezésekkel illették! — Gazember, panamista, parcella- és cella- lovag! — voltak a legenyhébb kiszólások, amelyekkel kisérték a népszerűtlen képviselőt az emberek. Olyan lárma támadt, hogy a katonai parancsnok kürtjeit adatott. Az emberek szuronyrohamtól tartva, gyorsan elfutottak, de a tumultus morajlása a ház ablakához csalta Tisza Istvánt is. Amikor az ellenzéki képviselők meglátták Tiszát, öklök, botok emelkedtek magasra a levegőben és így kiabáltak: — Ezért a gazságért még meglakolsz, bitang, gazember! Egetverő lárma, abcugolás, kiabálás, szitkozódás, átkozódás, amely tetőfokát éri amikor váratlanul lovas rendőrök csapata érkezik az ellenzéki sarokhoz. A helyzet már a végzettel kacérkodik, úgy, hogy visszarendelik a lovasokat. Ekkor kissé elül a lárma és Tóth János volt államtitkár előtt megnyitják a kordon kapuját. De alig tesz néhány lépést, detektív rohan utána és igazolásra szólítja fel. Majd Ráth Endrét állítja meg útjában Kosztka Árpád rendőrfelügyelő, de a mentelmi bizottság elnöke kijelenti, hogy Ráth ügye még nem intéződött el, amire bebocsátották őt az ülésterembe. (Szuronyok között nem tárgyalunk.) Időközben megérkezik, gróf Apponyi Albert, aki a katonaság és a szuronykordon láttára így szólott Hammersberg Lászlóhoz: — Menj be a Házba és hivd le az ellenzéki képviselőket. Szuronyok között nem tárgyalunk! Röviddel utóbb kivonult a Házból az ellenzék bebocsátott kis töredéke is és a képviselők rasztí