Pesti Napló, 1912. június (63. évfolyam, 129–153. szám)

1912-06-11 / 137. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1912 junius 11. 137. szám.­­ — Bejelentem az elnök úrnak, — mondja. . .— hogy Sipos és Hammersberg kép­viselő urak akadályozzák meg az­­ erőszak alkalmazását. Ezzel ellép. Csend. Néhány pillanat múlva visszajön, szalutál és szól: — Tisztelettel jelentem, hogy az elnök úr­tól utasítást kaptam: kérjem fel Sipos és Ham­­mersberg urakat, hogy ne akadályozzák meg Papp Zoltán úr eltávolítását. De ha ez ered­ménytelen volna, velük szemben is erő­szakot alkalmazzak. —­ Ehhez nincs joga! — kiáltják a képvi­selők. — Ne méltóztassanak zokon venni . . .­­— udvariaskodik Pavlik, de már a másik pillanat­ban két rendőr megérinti Hammersberget, aki erre kimegy a Házból. Most Papp Zoltánhoz léptek. — Jöjjön egy rendőr! — szól Pavlik. — Egy kevés lesz! — vélekedik Papp. — Könyörgöm . . . Papp nem enged. Két rendőr megfogja a hátát. — Ne simogassanak! — szólt mosolyogva.­­— Csiklandós vagyok! Jön még egy, még kettő, még öt rendőr. Közrefogják Papp Zoltánt, kiemelik, vonszol­ják, a földön hurcolják. Mikor a terem közepére érnek vele, Papp hirtelen kiegyenesedik, mint­ha magától is menni akarna. A rendőrök el­eresztik. Fölhasználva a szabad pillanatot, Papp kiugrik közölök és egy bársonyszékbe ül.. Újra nekiestek és most már a levegőbe emelve hur­colták el. — Éljen Papp Zoltán! — harsogják a visszamarad­tak. A kivezetett képviselőket a Ház épületéből is eltávolították. Még huszonnégy ellenzéki k­ép­viselő maradt bennt, ezek azután A­p­p­o - Syi Albert gróf vezetésével maguktól csöndben eltávoztak. Most már minden csöndes . . . Háromnegyed egy óra volt, mekor az utolsó ellen­­zéd képviselő is elhagyta a Házat. A munkapárt is­mét bevonult s Tisza is elfoglalhatta az elnöki szé­ket. Mivel egyedül maradt a gárdájával, ismét bátran ■yctvciT. — A mai ülésen — mondotta — talán tervsze­rűbben és alkalmatlanabbal ismétlődtek a mostanában szokásos események. Az elnökség elment ezekkel az Incidensekkel szemben a türelem végső hatá­ráig. Most azonban azt az indítványt teszi, hogy­ a már kizárt képviselőket a Ház utasítsa ismét a mentelmi bizottság elé s utasítsa a bizottsá­got is, hogy ítéletéről huszonnégy óra alatt tegyen jelentést a Háznak. Felolvassa a kizárt képviselők névsorát. A munkapárt természetesen hozzájárult az elnök indítványához. Tisza jelentette meg, hogy több ellenzéki képvi­selő mentelmi jogának megsértése miatt bejelentést tett, ezeket a jelentéseket a mentelmi bizottsághoz utasította. Kiss Ernő, a mentelmi bizottság előadója a bizottság ítélete alapján jelentette, hogy több ellen­zéki képviselőt ismét kizárásra, másokat pedig a Ház megkövetésére ítélt. A munkapárt ehez az ítélethez helyeslően hozzájárult. Ezután napirend szerint a tengerészeti bírásko­dás módosításáról szóló javaslatot harmadszori olva­sásban is elfogadta. Hegedűs Lóránt ismertette az állami, vármegyei, az államvasúti és postai alkalma­zottak családi pótlékáról szóló törvényjavaslatot. Kenedi Géza és Teleszky János pénzügy­­miniszter felszólalása után a javaslatot általánosság­ban és részleteiben elfogadta a munkapárt. Ezzel véget is ért a munkapárti tanácskozás. A délutáni események. (Szurony-kordonok a Ház körül.) Papp Zoltán erőszakkal való eltávolítása közel negyvenöt percig tartott és a képviselő erős ellent­­állásáról, valamint arról, hogy milyen nehezen skerült kituszkolni őt a Házból, jelentést tettek gróf Tisza, Istvánnak. Ez érlelhette meg az ököllel dolgozó házelnökben azt az elhatározást, hogy már a­­délutáni üléshez nem bocsátják be a parlament épületébe az ellenzéki képviselőket, hanem még az Országház­ téren útjukat állják mindazoknak, akiket a Mentelmi bizottság és Tisza István kizárt a kép­viselőház ülésterméből. Azokat az intézkedéseket léptették életbe tehát, eseke­t az arnapi haditanács alkalmával ,véltek szükségeseknek, de amelyeknek végrehajtásáról, az utolsó pillanatban lemondottak. Gróf Tisza István, még a délelőtti ülés során magához kérette dr. B­o­d­a Dezső főkapitányt, akivel megbeszélte a ka­tonai kordon felállításának részleteit. Majd telefon útján érintkezésbe lépett Schreiber Viktor gya­logsági tábornok, hadtestparancsnokkal, akitől a kordonhoz szükséges katonaság kirendelését kérte. És röviddel utóbb, hogy véget ért a Ház ülése, fél három felé, egymás után vonultak a képviselő­ház épülete elé a huszonharmadik és huszonhatodik számú ezred egy-egy, majd az első honvéd gyalog­ezred egy zászlóalja, a gépfegyverosztálylyal meg­erősítve. A lovasságot a tizedik huszárezred két százada képviselte. A csapatokat Flanzherr Vil­mos és Márk József ezredesek, G­illet és P­a­­­é­t­a Jenő őrnagyok vezették a parlament elé. Majd L­eh­a­y Gusztáv vezérőrnagy, a 63-ik gyalog­dandár parancsnoka szemlét végzett a csapatokon és átvette a parancsnok tisztségét. A haderőt kétszáz csendőr és közel ugyanilyen számú rendőrök egészítették ki. (Elzárják a Házat.) S­c­h­a­y Gusztáv vezérőrnagy fél háromkor adta ki a parancsot a kordonok felvonulására. A képviselő­ház főlépcsőjét a honvédbakák zárták el kettős so­rokban, amelyekhez a huszonhatodik ezred legény­sége zárkózott fel. Végül a huszonhármas bakák sor­fala zárta el a parlament épületét egészen le a Dunapartig. A főlépcsőt egy század honvédcsapat szállotta meg, az Országház­ tér közepén pedig a huszárok ütöttek tábort A csendőrök és rendőrök, tizes csoportokban cirkáltak a kordonokon kívül, a Szabadság- és Or­­szágház-tereken, valamint a parlament felé torkoló utcákban is. A kordonokon egyetlen rést hagy­tak, a Ház közelében lévő villamos-megálló előtt ahol a katonaság, csendőrség és rendőrség tiszti­karának volt a főhadi­szállása. E helyen lehetett be­jutni a képviselőházba, mindenütt máshol szurony­fal állotta útját az embereknek. A bejárónál azután Desseffy László képviselőházi terembiztos iga­zolta mindazokat, akiknek szabad bejárásuk van a Házba. Igazolás nélkül senki sem juthatott keresztül a kordonokon. IA gyülekező ellenzék.) A katonai kordon felállításának tervéről senki sem tudott a beavatottakon kívül, úgy, hogy délután háromkor, amikor az­ ellenzék az Országház-kávé­­házban a délutáni ülésre gyülekezni kezdett, a ha­talmas haderővel meglepetésszerűen kerültek szem­ben a képviselők. A karhatalom ezúttal nem volt el­néző azzal a tüntető táborral szemben sem, amely hűen és fáradhatatlanul kitart az ellenzéki képvise­lők mellett és a kávéház körül összeverődött csopor­tokat szétoszlatta. A rendőrök és csendőrök csak azokat tűrték meg, akik a terraszon el tudtak helyezkedni, az on­nan kiszorult embereket szétoszlásra és távozásra kényszerítették. J­u­s­t­h Gyula, a nagy katonai készenlét és a szuronyos erdők láttára szenvedélyes kifakadások­­ban adott kifejezést felháborodásának: — Gazság! Cudarság! — kiáltotta harsány han­gon — hóhérek, pribékek! A képviselők fülsiketítő lármájából csak itt-ott hangzottak ki az élesebb káromlások, amelyek Tisza Istvánnak adresszálódtak. A tömeg együtt szitkozó­dott, fenyegetőzött a képviselőkkel, amíg a karhata­lom el nem távolította a kávéház elől a hatalom föl­­lázító munkája ellen demonstráló sokaságot. (Harcra készen.) Eközben egyre gyorsabban közeledett a délutáni ülés ideje. Röviddel három után harsány kürtjei veri föl a Ház környékét és sorra egymás után adják ki a vezényszót a csapatok parancsnokai — Vigyázz! . . . Szurongj fel! . . . Láb­hoz!... E pillanattól átszakíthatatlan lett a katonai kor­don, amelyen csak gróf Tisza Istvánt bocsátották keresztül fogatával, amelyben feleségével és öccsé­vel, Tisza Kálmánnal érkezett a Házhoz erős detektív­­fedezettel. A házelnök érkezésével egyidejűen vonul­nak ki a kávéházból az ellenzék tagjai, akiket Justh Gyula hívott föl indulásra. A csendőrök és rendőrök visszaszorítják a képviselőkhöz csatlakozott tömeget, de az ellenzék sorait körülzártan tovább kísérik egé­szen­­ a kordon kapujáig. Justh Gyula, Z­b­o­r­a­y Miklós, G­á­l Sándor, gróf Batthyány Pál, Barabás Béla, Huszár Károly, Bakonyi Samu, Polónyi Géza, Zlin­­szky István, Urmánczy Nándor, Hédervári Lehel, Sümegi Vilmos, Fernbach Károly, Múzsa Gyula, P­o­l­ó­n­y­i Dezső, Kun Béla halad­nak a menet élén, de csak a szuronyerdő közepéig folytathatják útjukat, mert látnivaló, hogy egyetlen lépés előre és vér borítja az utcát. (Igazolás.) Zboray Miklós próbálkozik meg elsőnek keresz­tüljutni a szuronyerdőn, de Szeszlér Hugó rendőr­­kapitány útját állja és kérdést intéz D e s s e w f f y te­rembiztoshoz, hogy átbocsáthatja-e? — Zboray Miklós képviselő úr nem léphet be a Házba, — jelenti ki a terembiztos. — Nincs joguk feltartóztatni engem! — kiáltja Zboray — nekem be kell mennem a Házba. Utat kérek! — Parancsom van arra, hogy a listán szereplő képviselőket ne bocsássam keresztül a kordonon. Fel­hívom Zboray képviselő urat, hogy távozzék! Zboray idézést vesz elő zsebéből, a mentelmi bizottság meghívóját, amelylyel igazolni kívánja, hogy ma délután hivatalos a képviselőházba. — Én tagja vagyok a mentelmi bizottságnak is, nekem okvetlen be kell mennem a házba! — kiáltotta Zboray Miklós. — Sajnálom, idézése ellenére sem bocsáthatom be a Házba! — jelentette ki Dessewffy terembiztos. És hiába bizonygatja a maga igazát a képviselő, a kordon csukottan marad előtte. Néhány munka­pártit nagy udvariassággal keresztülbocsátanak a szu­ronyfalakon, amikor Justh Gyula kíván bemenni a Házba, szintén útját állják. — A leghatározottabban tiltakozom ez ellen a gálád, aljas erőszak és becstelen merénylet ellen, amelyet nem tűrök el! — kiáltotta Justh Gyula. — Itt nem Tisza az elnök, hanem N­á­v­a­y Lajos a kép­viselőház törvényesen megválasztott elnöke! Ezek után visszafordult és a képviselők éljen­zésétől kísérten elhagyta a kordont. Időközben egy­másután bocsátják keresztül a munkapárt tagjait, akiket erősen lehurrognak, megabcugolnak. A fel­háborodás hullámait ugyancsak felkorbácsolta Nagy Sándor megérkezése. Az ellenzék tagjai legválogat­­lanabb kifejezésekkel illették! — Gazember, panamista, parcella- és cella- lovag! — voltak a legenyhébb k­i­s­z­ó­l­á­s­o­k, amelyekkel kisérték a népszerűtlen képviselőt az emberek. Olyan lárma támadt, hogy a katonai parancsnok kürtjeit adatott. Az emberek szuronyrohamtól tartva, gyorsan elfutottak, de a tumultus morajlása a ház ablakához csalta Tisza Istvánt is. Amikor az ellen­zéki képviselők meglátták Tiszát, öklök, botok emel­kedtek magasra a levegőben és így kiabáltak: — Ezért a gazságért még megla­kolsz, bitang, gazember! Egetverő lárma, abcugolás, kiabálás, szitkozó­­dás, átkozódás, amely tetőfokát éri amikor várat­lanul lovas rendőrök csapata érkezik az ellenzéki sarokhoz. A helyzet már a végzettel kacérkodik, úgy, hogy visszarendelik a lovasokat. Ekkor kissé elül a lárma és Tóth János volt államtitkár előtt megnyitják a kordon kapuját. De alig tesz néhány lépést, detektív rohan utána és igazolásra szólítja fel. Majd Ráth Endrét állítja meg útjában Koszt­ka Árpád rendőrfelügyelő, de a mentelmi bizottság el­nöke kijelenti, hogy Ráth ügye még nem intéződött el, amire bebocsátották őt az ülésterembe. (Szuronyok között nem tárgyalunk.) Időközben megérkezik, gróf Apponyi Albert, aki a katonaság és a szuronykordon láttára így szó­lott Hammersberg Lászlóhoz: — Menj be a Házba és hivd le az ellenzéki kép­­viselőket. Szuronyok között nem tárgyalunk! Röviddel utóbb kivonult a Házból az ellenzék­ bebocsátott kis töredéke is és a képviselők rasztí

Next