Pesti Napló, 1912. október (63. évfolyam, 231–257. szám)
1912-10-01 / 231. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ tiprásokat erélyes hangon bélyegezte meg. Ismertette az elmúlt parlamenti eseményeket és megállapította a Lukécs-Tisza-szövetség uralmának törvénytelenségeit. Gerstner Ignác teszéri esperes a választópolgárok nevében szólalt fel és kimutatta, hogy az utóbbi hetek parlamenti eseményeinek hatása alatt a, alvó lép kezet ébredezni és az alkotmánysértések ellen tiltakozni kezd. Gubcza Ferenc gazdálkodó a választókerületnek a kormánynyal szemben való bizalmatlanságát fejezte ki és ilyen irányú határozati javaslatot is terjesztett elő. Szentgyörgyi Ignác káplán a pápai keresztény-szocialisták csatlakozását fejezte ki és beszédében erősen elítélte a szeptember 17-iki eseményeket. Gróf Batthyány Lajos a szomszédos Petérmegye ellenzéki érzelmű polgárai nevében üdvözölte az ugodiak mozgalmát, amelynek sikere kétségtelenül már a közel jövőben be fog következni Minden magyar embernek kötelessége harcba szállnia ezzel a kormánynyal, amely a törvénytelenségek terén eddig is rekordot teremtett. Lelkes éljenzés és taps kisérte a gróf szavait, amelyek után Lippay Géza nyugalmazott főispán Győrmegye ellenzékének csatlakozását jelentette be és lelkes szavakkal kitartásra buzdította a mozgalom vezetőit. Márkus Miksa, a „Magyar Hírlap“ szerkesztője a képviselők kiharcolását nemcsak a képviselők ügyének tartja, hanem az egész nemzet sérelmének, mert ha ezt a rendszert meghonosítják a vidéken is, akkor az egész országban a minkauralom kap lábra és könnyű elképzelni, hogy mi lesz ebből a vidéken, ahol nincs meg az a nagy ellenőrzés. A maga részéről nem azért megy az ellenzék vezérei után, mert osztályérdeket akarna szolgálni, hanem azért, mert elveiket teljes mértékben magáévá teszi. Ha akad ezer rendőr, akadni fog több millió szabadságát szerető magyar is, aki elsöpri a mai uralmat a föld színéről. Biztosan reméli az ellenzék győzelmét. Az ugodiak büszkék lehetnek kezdeményeik akciójukra. Báró ifj. Szentkereszthy Béla, mint erdélyi ember szíve egész melegével üdvözli az ugodó választókerület polgárságát, amely a mai nép gyűlésével erős hazafias érzésről tett tanúságot. Végül a népgyűlés nagy lelkesedéssel egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, amelyben bizalmatlanságot szavaz a kormánynak és a munkapártnak, a legteljesebb mértékben elítéli és tiltakozik a parlamenti törvénytelenségek ellen; kimondották, hogy a gyűlésen jelenlevők kilépnek a munkapártból és az ugodi kerület munkapártját feloszlatják. A népgyűlés gróf Andrássy Gyulát és mindazokat, akik az ellenzék küzdelmében vezető szerepet visznek, táviratban üdvözölték. A gyöngyösi képviselő körül Megírtuk, hogy az ellenzéken mozgalom ment meg Török Kálmán gyöngyösi képviselő ellen, aki ugyan még a Kossuth-párt tagja, de az utolsó hónapok küzdelmeitől egészen távol tartotta magát. A képviselő azzal okolta meg magatartását, hogy papi állása tiltja az olyan szereplést, amilyennel az ellenzék küzd most a kormány ellen. Erre a megjegyzésre egyik gyöngyösi előfizetőnk a következő sorokkal reflektál: A Török Kálmán magatartásának indokolásául tessék tudomásul venni és adni, hogy az korántsem a reverenda, hanem az, hogy a képviselő úr egri kanonok akar lenni és lesz is. Továbbá, hogy ő elnöke a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezete mint R. T-nak, melynek részére circa százezer koronát tevő államsegélyt kilincselt ki (hogy ez öszeférhetetlen-e, azt döntsék el önök) és e cégér alatt vígan árulja saját nyája hátrányára a homoki bort, anélkül azonban, hogy ezt árjegyzékében egy szóval is felemlítené. Kossuth Ferenc levelét, melyet Török Kálmánhoz irt s melyet mi is kiadtunk, a következő nyilatkozattal magyarázza: AMagyar Tudósító“ jelenti. Több lap alaposan félremagyarázza Kossuth Ferencnek Török Kálmánhoz intézett levelét, melyben Kossuth Ferenc a képviselőt arról értesíti, hogy vele szemben a pártfegyelem szempontjából semmiféle intézkedés szándéka fenn nem forog és hogy az utolsó ülésektől való távolmaradásának szubjektív indokait érteni tudja. Azok, akiknek ez érdekében állana ebben a küzdelemben tevékenyen résztvevő pap-képviselő magatartásának elítélését akarják erőltetve bel- t magyarázni: ez pedig sem Kossuth Ferenc levelenek szövegéből nem következik, sem pedig szándé-kában nem áll. Kossuth Ferenc csupán egy egyén szubjektív érzéseinek méltánylását akarja kifejezni, anélkül, hogy ezzel a legtávolabbról is érintené azokat a tiszteletreméltó egyéneket, kik kötelességüket másképp rógják fel és más alakban teljesítik. Az új titkos tanácsosok Bécsből jelentik: Dr. Lukács László miniszterelnök, báró Hazai honvédelmi miniszter, dr. Székely igazságügyminiszter, Beöthy Pál és Jankovich Béla képviselőházi alelnökök tegnap, dr. Teleszky Pénzügyminiszter és gróf Tisza István, a képviselőház elnöke, ma reggel Bécsbe érkeztek. A király ma délelőtt a Hofburgban Beöthy László kereskedelmi, Teleszky pénzügyminiszter, Beöthy Pál és Jankovich Béla képviselőházi alelnökök, mint uj valóságos belső titkos tanácsosok esküjét fogadta. Az eskütétel után az uj titkos tanácsosokon kívül dr. Lukács László miniszterelnök, gróf Tisza István házelnök, dr. Székely igazságügyminiszter és báró Hazai altábornagy, honvédelmi miniszter jelentek meg audiencián. A megtagadott bizalom, Ung vármegye törvényhatósági bizottságának mai közgyűlésén Torontál vármegyének a kormánynak bizalmat szállító átirata került napirendre. Az állandó választmány az idők jeleként az átirat fölött, tekintettel a legutóbbi eseményekre, napirenre térést javasolt. Kende Péter, országgyűlési képviselő, a munkapárt tagja, az állandó választmány javasltával szembeni jelszóval: „Ne kerteljünk!“ azt indítványozta, hogy a törvényhatósági bizottság Lukácsnak és Tiszának szavazzon bizalmat. De a törvényhatósági bizottság az állandó választmány javaslatát egyhangúlag elfogadta, Kernye Péter indítványával teljesen magára maradt. A nemzetiségi párt magatartása. Pep C. István képviselő, a román csoport egyik vezető embere a nemzetiségi párt magatartásáról a következő nyilatkozatot tette: — A többségi erőszakkal szemben — mondotta Pap képviselő — teljesen az ellenzék oldalán áll a nemzetiségi párt. Ennek szemlélhető bizonyítéka volt, hogy engem Mihályival együtt rendőrök hurcoltak ki az ülésteremből És itt megjegyzem, Tisza és Pavlik nyilatkozatával szemben, hogy amikor Mihályit és engem, akikre sem kivezetési parancs nem volt, sem a karhatalom útjában nem állottunk, a rendőrök brutalizáltak, Pavlik így vólt: — Parancsom van, hogy mindenkit vezettessek ki. — Ki adta a parancsot? — kérdeztem. — A házelnök úr, ő excellepciája — volt a válasz. — Hogy az elnöki önkénykedéssel szemben mi az álláspontunk, azt megmondottuk volna, ha felszólalhatunk. De az ellenzék iránt való rokonérzésünket — az erőszak dolgában — azzal is dokumentálni akartuk, hogy a munkapárti zártkörű értekezleten nem vettünk részt. — A választójogi reform tekintetében — folytatta Pop — mély szakadék választ el bennünket a szövetkezett ellenzéktől. A mi felfogásunk szerint: az ellenzék reformtervezete sem felel meg a suffrage universelle követelményeinek s főleg a nemzetiségi propagandára vonatkozó szakaszok (az izgató első ízben tíz évre, másodszor egyszer s mindenkorra elveszíti választó jogosultságát) teszik ránk nézve megközenthetetlenné a szövetkezett ellenzék álláspontját. Pedig, ha ebben a kérdésben megérthetnék egymást, azt hiszem, az egész nemzetiségi probléma megoldása lehetséges volna. A delegációk, a munkapárti delegáció holnap délelőtt folytatni fogja csütörtökön félbeszakított munkáját. Egyelőre még az albizottságok tanácskozása tart mert ezek közül a mai héten még csak a külügyi bizottság tárgyalta le gróf Berchtold expozéját, a hadügyi és a tengerészeti bizottság még nem végzett a hadügyminiszter és gróf Montecuccoli előterjesztéseivel. A bosnyák költségvetést az egyesült négyes albizottság fogja letárgyalni. A delegáció plenáris ülései előreláthatóan csak a hét végén kezdődnek meg. l&it. OiuODv.i X'. A demokrácia pr jgrafrája. — A komáromi népgyülés. — A szövetkezett ellenzéki pártok vasárnap hatalmas népgyűlést tartottak Komáromban, melyen gróf Batthyány Tivadar, Bakonyi Samu, Lovászy Márton, Sümegi Vilmos, Thlay Ferenc országgyűlési képviselők és Balla Aladár volt főispán vett részt. A képviselőket óriási tömeg fogadta nagy lelkesedéssel. A népgyűlésen ötezer ember vett részt. Az első felszólaló Balla Aladár volt, aki kitörő tetszés közben foglalkozott Tisza István gróffal. Megfigyelve a június 4-iki események óta Tisza István grófot, (Percekig tartó pfuj és egyéb gyalázó kiáltások: Fölkiáltások: Éljen Kovács Gyula!) arra a meggyőződésre jutottam, hogy gróf Tisza István valóságos politikai hasfölmetsző. Ő, mint egy sadista kéjeleg áldozataiban. Politikai életünkben, ahol csak egy kis parányi nemzeti jogot vagy annak kis védbástyáját látja, amely még védi a magyar nemzet jogait, igyekszik azon egyet rúgni és amikor látja ledőlni a bástyákat, kéjeleg a romokban, áldozataiban. Frappáns beszédét hatalmas ováció követte. (Gróf Batthyány Tivadar beszéde.) Gróf Batthyány Tivadar óriási beszédet mondott, melynek eleje kíméletlen, de igazságos támadás gróf Tisza István ellen. Végigment a törvénytelenségek sorozatán, rátért a delegáció eseményeire és gúnyosan aposztrofálta a munkapártot, amely megfeledkezett róla, hogy tavaszszal még milyen fenyegetésekkel készült Auffenberg hadügyminiszter megbuktatására. A múlt esztendőben — mondotta —, Bécsben a delegációban éppen Heltai Ferenc intézett heves támadást Auffenberg ellen s nyíltan szemrehányást tett a Justh-párti delegátusoknak, amiért nem segédkeztek a munkapártnak ebben az akcióban. Most pedig ugyanez a Heltai Ferenc azzal az indítványnyal állott elő a delegációban, hogy tekintettel Auffenberg hadügyminiszterre, az albizottságban németül tárgyaljanak. Ilyen az a szellem, amely a munkapártot vezeti. Jellemző Tisza Istvánra és a mellette működő árnykormányra, hogy ahányszor lépés történik az alkotmánysértések terén, mindig belevonják a királyt azzal, hogy a főcinkosokat kitüntetésben részesítse. Magyarországon alkotmányosságról beszélni ma már nevetséges dolog. Tisza akarata érvényesíti és más senkié és semmié. Itt a tizenkettedik óra utolsó perce: meg kell valósítani az általános, egyenlő és titkos választói jogot. A helyzetnek csak egy megoldása van: a döntő körök vessenek véget ennek az áldatlan helyzetnek, adjanak jogot a népnek, adjanak egy olyan kormányt, amelyből tudjuk, hogy személyeiben, programrájában és garanciáiban teljes biztosítékot nyerünk aziránt, hogy megalkotja elsősorban és mindenekelőtt a népparlament törvényét és azután mindazokat a törvényeket, amelyek ennek természetes folyományai. (Hatalmas tapsvihar.) (A kibontakozás részletei.) Sürgeti a főrendiháznak reformját, mert a főrendiház megmutatta, hogy a mai kor, a XX. század miliőjébe bele nem illik. Hogy ha én most sürgetem a főrendiház reformját, teszem azt mindig azzal az elhatározottsággal, hogy a régi magyar tradíció szerint a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett a kor haladásával lépést kívánok tartani. Ma még reformálni lehet a főrendiházat, őt-tíz év múlva egészen más hangon fognak beszélni azok, akik az ellenzék soraiban fognak a néphez beszélni. Ott vannak a törvényhatóságok, elsősorban a főváros törvényhatósága. Széles e világon mindenütt a fővárosok vezetnek a népjogok, a szabadságintézmények terén. Hol van most a mi fővárosunk? (Fölkiáltások: Üzleteket kötnek!) A villamos részvénytársaság községesítése képezi most legnagyobb gondjukat, amikor a sajtószabadságot, az alkotmányosságot, a népképviseletet a gyülekezési jogot sárba tiporják és ha keressük, mi oka van ennek, a törvényhatóság összetételében találjuk indokát, midőn a nagy vagyonú urak ülnek benn a törvényhatóságban és saját zsebérdeküket védik s így igen természetes, hogy ezek az urak egyik szemmel mindig lefelé néznek, de csak kancsaiul és egy kicsit a másik szemükkel mind a magyar királyi belügyminiszterk tekintenek, nehogy as Isten