Pesti Napló, 1912. október (63. évfolyam, 231–257. szám)

1912-10-01 / 231. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ tiprásokat erélyes hangon bélyegezte meg. Ismer­tette az elmúlt parlamenti eseményeket és megálla­pította a Lukécs-Tisza-s­zö­vetség uralmának tör­vénytelenségeit. Gerstner Ignác teszéri esperes a választó­­polgárok nevében szólalt fel és kimutatta, hogy az utóbbi hetek parlamenti eseményeinek h­atása alatt a­, alvó lép kezet ébredezni és az alkotmánysértések ellen tiltakozni kezd. G­u­b­­­c­z­a Ferenc gazdálkodó a választókerü­letnek a kormánynyal szemben való bizalmatlansá­gát fejezte ki és ilyen irányú határozati javaslatot is terjesztett elő. Szentgyörgyi Ignác káplán a pápai ke­resztény-szocialisták csatlakozását fejezte ki és be­szédében erősen elítélte a szeptember 17-iki ese­ményeket. Gróf Batthyány Lajos a szomszédos Petér­­megye ellenzéki érzelmű polgárai nevében üdvö­zölte az ugodiak mozgalmát, amelynek sikere két­ségtelenül már a közel jövőben be fog következni Minden magyar embernek kötelessége harcba szállnia ezzel a kormánynyal, amely a törvénytelenségek terén eddig is rekordot terem­tett. Lelkes éljenzés és taps kisérte a gróf szavait, amelyek után Lippay Géza nyugalmazott főispán Győr­megye ellenzékének csatlakozását je­lentette­ be és lelkes szavakkal kitartásra buzdította a mozgalom vezetőit. Márkus Miksa, a „Magyar Hírlap“ szerkesz­tője a képviselők kiharcolását nemcsak a képviselők ügyének tartja, hanem az egész nemzet sérelmének, mert ha ezt­ a rendszert meghonosítják a vidéken is, akkor az egész országban a minkauralom kap lábra és könnyű elképzelni, hogy mi lesz ebből a vi­déken, ahol nincs meg az a nagy ellenőrzés. A maga részéről nem azért megy az ellenzék vezérei után, mert osztályérdeket akarna szolgálni, hanem azért, mert elveiket teljes mértékben magáévá teszi. Ha akad ezer rendőr, akadni fog több millió szabadsá­gát szerető magyar is, aki elsöpri a mai uralmat a föld színéről. Biztosan reméli az ellenzék győzel­mét. Az ugodiak büszkék lehetnek kezdeményeik akciójukra. Báró ifj. Szentkereszthy Béla, mint er­délyi ember szíve egész melegével üdvözli az ugodó választókerület polgárságát, amely a mai nép gyűlé­sével erős hazafias érzésről tett tanúságot. Végül a népgyűlés nagy lelkesedéssel egyhangú­lag határozati javaslatot fogadott el, amelyben bi­zalmatlanságot szavaz a kormánynak és a munkapártnak, a legteljesebb mértékben elítéli és tiltakozik a parlamenti törvénytelenségek ellen; ki­mondották, hogy a gyűlésen jelenlevők kilépnek a munkapártból és az ugodi kerület munkapártját feloszlatják. A népgyűlés gróf Andrássy Gyulát és mind­azokat, akik az ellenzék küzdelmében vezető szere­pet visznek, táviratban üdvözölték. A gyöngyösi képviselő körü­l Megírtuk, hogy az ellenzéken mozgalom m­ent meg Török Kálmán gyöngyösi képviselő ellen, aki ugyan még a Kossuth-párt tagja, de az utolsó hóna­pok küzdelmeitől egészen távol tartotta magát. A képviselő azzal okolta meg magatartását, hogy papi állása tiltja az olyan szereplést, amilyennel az ellen­zék küzd most a kormány ellen. Erre a megjegy­zésre egyik gyöngyösi előfizetőnk a következő so­rokkal reflektál: A Török Kálmán magatartásának indokolásául tessék tudomásul venni és adni, hogy az korántsem a reverenda, hanem az, hogy a képviselő úr egri kanonok akar lenni és lesz is. Továbbá, hogy ő el­nöke a Gyöngyös-Visontai Borterme­lők Szövetkezete mint R. T-nak, melynek részére circa százezer koronát tevő államsegélyt kilincselt ki (hogy ez öszeférhetetlen-e, azt döntsék el önök) és e cégér alatt vígan árulja saját nyája hátrányára a homoki bort, anélkül azonban, hogy ezt árjegyzékében egy szóval is felemlítené. Kossuth Ferenc levelét, melyet Török Kálmánhoz irt s melyet mi is kiadtunk, a következő nyilatkozattal magyarázza: A­­Magyar Tudósító“ jelenti. Több lap alapo­san félremagyarázza Kossuth Ferencnek Török Kálmánhoz intézett levelét, melyben Kossuth Ferenc a képviselőt arról értesíti, hogy vele szemben a párt­­fegyelem szempontjából semmiféle intézkedés szán­­déka fenn nem forog és hogy az utolsó ülésektől való távolmaradásának szubjektív indokait érteni tudja. Azok, akiknek ez érdekében állana ebben a küzdelemben tevékenyen résztvevő pap-képviselő magatartásának elítélését akarják erőltetve bel­- t magyarázni: ez pedig sem Kossuth Ferenc levele­­­­nek szövegéből nem következik, sem pedig szándé-­­­kában nem áll. Kossuth Ferenc csupán egy egyén szubjektív érzéseinek méltánylását a­karja kifejezni, anélkül, hogy ezzel a legtávolabbról is érintené azo­kat a tiszteletreméltó egyéneket, kik kötelességüket másképp rógják fel és más alakban teljesítik. Az új titkos tanácsosok­ Bécsből jelentik: Dr. Lukács László mi­niszterelnök, báró Hazai honvédelmi miniszter, dr. Székely igazságügyminiszter, Beöthy Pál és J­a­n­ko­v­i­c­h Béla képviselőházi alelnökök tegnap, dr. Teleszky Pénzügyminiszter és gróf Tisza István, a képviselőház elnöke, ma reggel Bécsbe érkeztek. A király ma délelőtt a Hofburgban Beöthy László kereskedelmi, Teleszky pénz­ügyminiszter, Beöthy Pál és J­a­n­k­o­v­i­c­h Béla képviselőházi alelnökök, mint uj valóságos belső tit­kos tanácsosok esküjét fogadta. Az eskütétel után az uj titkos tanácsosokon kí­vül dr. Lukács László miniszterelnök, gróf Tisza István házelnök, dr. Székely igazságügyminiszter és báró Hazai altábornagy, honvédelmi miniszter jelentek meg audiencián. A megtagadott bizalom, Ung vármegye törvényhatósági bizottságá­nak mai közgyűlésén Torontál vármegyének a kormánynak bizalmat szállító átirata került napirendre. Az álland­ó választmány az idők je­leként az átirat fölött, tekintettel a legutóbbi eseményekre, napirenre térést java­solt. Kende Péter, országgyűlési képviselő, a munkapárt tagja, az állandó választmány ja­vasltával szemben­i jelszóval: „Ne kertel­jünk!“ azt indítványozta, hogy a törvényható­sági bizottság Lukácsnak és Tiszának szavaz­zon bizalmat. De a törvényhatósági bizottság az­ állandó választmány javaslatát egyhangúlag elfogadta, Kernye Péter indítványával teljesen magára maradt. A nemzetiségi párt magatartása. Pep C. István képviselő, a román csoport egyik vezető embere a nemzetiségi párt magatartásáról a következő nyilatkozatot tette: — A többségi erőszakkal szemben — mondotta Pap képviselő — teljesen az ellenzék oldalán áll a nemzetiségi párt. Ennek szemlélhető bizonyítéka volt, hogy engem Mihályival együtt rendőrök hur­coltak ki az ülésteremből És itt megjegyzem, Tisza és Pavlik nyilatkozatával szemben, hogy amikor Mihályit és engem, akikre sem kivezetési parancs nem volt, sem a karhatalom útjában nem állottunk, a rendőrök brutalizáltak, Pavlik így vólt: — Parancsom van, hogy mindenkit vezettes­sek ki. — Ki adta a parancsot? — kérdeztem. — A házelnök úr, ő excellepciája — volt a válasz. — Hogy az elnöki önkénykedéssel szemben mi az álláspontunk, azt megmondottuk volna, ha felszó­lalhatunk. De az ellenzék iránt való rokonérzésünket — az erőszak dolgában — azzal is dokumentálni akartuk, hogy a munkapárti zártkörű érte­kezleten nem vettünk részt. — A választójogi reform tekintetében — foly­tatta Pop — mély szakadék választ el bennünket a szövetkezett ellenzéktől. A mi felfogásunk szerint: az ellenzék reformtervezete sem felel meg a suffrage universelle követelményeinek s főleg a nemzetiségi propagandára vonatkozó szakaszok (az izgató első ízben tíz évre, másodszor egyszer s mindenkorra elveszíti választó jogosultságát) teszik ránk nézve megközenthetetlenné a szövetkezett ellenzék állás­pontját. Pedig, ha ebben a kérdésben megérthetnék egymást, azt hiszem, az egész nemzetiségi probléma megoldása lehetséges volna. A delegációk, a munkapárti delegáció holnap délelőtt folytatni fogja csütörtökön félbeszakított munkáját. Egyelőre még az albizottságok tanácskozása tart mert ezek közül a mai héten még csak a külügyi bizottság tárgyalta le gróf Berchtold expozéját, a hadügyi és a tengerészeti bizottság még nem végzett a hadügy­­miniszter és gróf Montecuccoli előterjesztéseivel. A bosnyák költségvetést az egyesült négyes albizott­ság fogja letárgyalni. A delegáció plenáris ülései előreláthatóan csak a hét végén kezdődnek meg. l&it. OiuODv.i X'. A demokrácia pr jgrafr­ája. — A komáromi népgyülés. — A szövetkezett ellenzéki pártok vasárnap hatalmas népgyűlést tartottak Kom­árom­ban, melyen gróf Batthyány Tivadar, Bako­nyi Samu, Lovászy Márton, Sümegi Vil­mos, T­hl­a­­­y Ferenc országgyűlési képviselők és B­al­l­a Aladár volt főispán vett részt. A kép­viselőket óriási tömeg fogadta nagy lelkese­déssel. A népgyűlésen­ ötezer ember vett részt. Az első felszólaló Balla Aladár volt, aki kitörő tetszés közben foglalkozott Tisza István gróffal. Meg­figyelve a június 4-iki események óta Tisza István grófot, (Percekig tartó pfuj és egyéb gyalázó kiál­tások: Fölkiáltások: Éljen Kovács Gyula!) arra a meggyőződésre jutottam, hogy gróf Tisza István va­lóságos politikai hasfölmetsző. Ő, mint egy sadista kéjeleg áldozataiban. Politikai életünkben, ahol csak egy kis parányi nemzeti jogot vagy annak kis véd­­bástyáját látja, amely még védi a magyar nemzet jogait, igyekszik azon egyet rúgni és amikor látja ledőlni a bástyákat, kéjeleg a romokban, áldozataiban. Frappáns beszédét hatalmas ováció követte. (Gróf Batthyány Tivadar beszéde.) Gróf Batthyány Tivadar óriási beszédet mondott, melynek eleje kíméletlen, de igazságos támadás gróf Tisza István ellen. Végigment a törvénytelenségek sorozatán, rátért a delegáció eseményeire és gúnyo­san aposztrofálta a munkapártot, amely megfeledke­zett róla, hogy tavaszszal még milyen fenyegetések­kel készült Auffenberg hadügyminiszter megbuktatá­sára. A múlt esztendőben — mondotta —, Bécsben a delegációban éppen Heltai Ferenc intézett heves tá­madást Auffenberg ellen s nyíltan szemrehányást tett a Justh-párti delegátusoknak, amiért nem segédkeztek a munkapártnak ebben az akcióban. Most pedig ugyanez a Heltai Ferenc azzal az indítványnyal állott elő a delegációban, hogy tekintettel Auffenberg had­ügyminiszterre, az albizottságban németül tárgyalja­nak. Ilyen az a szellem, amely a munkapártot vezeti. Jellemző Tisza Istvánra és a mellette működő árny­­kormányra, hogy ahányszor lépés történik az alkot­mánysértések terén, mindig belevonják a királyt az­zal, hogy a főcinkosokat kitüntetésben részesítse. Ma­gyarországon alkotmányosságról beszélni ma már nevetséges dolog. Tisza akarata érvényesíti és más senkié és semmié. Itt a tizenkettedik óra utolsó perce: meg kell valósítani az általános, egyenlő és titkos választói jogot. A helyzetnek csak egy megoldása van: a döntő körök vessenek véget ennek az áldatlan helyzetnek, adjanak jogot a népnek, adjanak egy olyan kormányt, amelyből tudjuk, hogy személyeiben, program­rájában és ga­ranciáiban teljes biztosítékot nyerünk aziránt, hogy megalkotja elsősorban és mindenekelőtt a népparlament törvényét­ és azután mindazokat a törvényeket, amelyek ennek természetes folyományai. (Hatalmas tapsvihar.) (A kibontakozás részletei.) Sürgeti a főrendiháznak reformját, mert a főrendiház megmutatta, hogy a mai kor, a XX. század miliőjébe bele nem illik. Hogy ha én most sürgetem a főrendiház reformját, teszem azt mindig azzal az elhatározottsággal, hogy a régi magyar tradíció szerint a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett a kor haladásával lépést kívánok tartani. Ma még reformálni lehet a főrendiházat, őt-tíz év múlva egészen más hangon fognak beszélni azok, akik az ellenzék soraiban fognak a néphez beszélni. Ott vannak a törvényhatóságok, elsősorban a főváros törvényhatósága. Széles e vilá­gon mindenütt a fővárosok vezetnek a népjogok, a szabadságintézmények terén. Hol van most a mi fő­városunk? (Fölkiáltások: Üzleteket kötnek!) A vil­lamos részvénytársaság községesítése képezi most legnagyobb gondjukat, amikor a sajtószabadságot, az alkotmányosságot, a népképviseletet a gyülekezési jogot sárba tiporják és ha keressük, mi oka van ennek, a törvényhatóság összetételében találjuk indokát, midőn a nagy vagyonú urak ülnek benn a törvényhatóságban és saját zsebérdeküket védik s így igen természetes, hogy ezek az urak egyik szem­mel mindig lefelé néznek, de csak kancsaiul és egy kicsit a másik szemükkel mind a magyar királyi belügyminiszter­­­k tekintenek, nehogy as Isten

Next