Pesti Napló, 1913. március (64. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-12 / 61. szám

Budapest, szerda PESTI NAPL­Ó 1913 március 12. 61. szám. 11 NAPIHIREK. Elek Gusztáv és Reviczky Szevér. — Egy halálos végű párbaj emlékezete. — Megemlékeztünk mai számunkban Elek Gusztáv szolgálaton kivüli viszonyban levő honvédhuszár­­ezredes elhuny­táról. Megeleveníti az emlékezetben ez a gyászhír egy tragikus végű párbaj történetét. Reviczky Szevér, a „Pesti Napló“ egykori mun­katársa esett e párbaj áldozatául. Megölte ellenfelé­nek, Elek Gusztávnak golyója. A múlt század hatvanas éveinek végén történt a tragikus eset, mely országszerte nagy megdöbbenést keltett. Abban az időben még nem volt olyan minden­napi, közönséges eset a párbaj s természetesen még inkább fokozta a tragikus vége is a nyomán kelt szenzációt. Az ellenfelek országosan ismert volta is nevezetessé tette a tragédiát. A párbaj áldozata, Reviczky Szevér, a híres biharvármefgyei táblabirónak, Reviczky Lászlónak volt a fia. Nagyváradon született 1840-ben s miután részben elvégezte jogtudományi tanulmányait szülő­városának jogakadémiáján, előbb vármegyei aljegyző és esküdt lett, de a politikai viszonyok változása miatt lemondott állásáról és Pestre költözött és itt 1803-ban letette az utolsó jogi vizsgálatokat. Már ek­kor ismeretessé tette nevét az irodalomban s külö­nösen közgazdasági cikkeivel és tanulmányaival kel­tett feltűnést. Irt szépirodalmi dolgozatokat is és kri­tikai cikkeket is, kezdetben a „Hölgyfutár“, majd a többi szépirodalmi lap számára is. Nagy nyelvisme­rete volt s főbb külföldi író munkáját fordította le ma­gyarra, a többi közt Huszár Imrével együtt Hugo Viktor „Nyomorultak“ című regényét is. Tehetsége azonban közgazdasági cikkeiben nyilvánult meg leg­jobban; egyike volt a magyar köz­gazdasági irodalom legképzettebb és legtehetségesebb úttörőinek, aki be­cses munkákkal gazdagíthatta volna közgazdasági irodalmunkat. Halálának évében közgazdasági heti­lapot is indított „Anyagi érdekeink“ címmel, egy év­vel előbb pedig Zilahi Károlylyal együtt kiadta jótékony célra az „Alföldiek segélyalkutta“ című művet. Kemény Zsigmond, a „Pesti Napló“ akkori szerkesztője, nagy figyelemmel kísérte a kiváló fiatal író működését s előbb mint külső munkatársat foglal­koztatta lapjánál, majd meghívta a közgazdasági ro­vat vezetőjének. Látjuk, lapozgatva a „Pesti Napló“ akkori megsárgult számait hogy Reviczky Szevér mint a közgazdasági rovat vezetője, nagyon becses m­un­kát végzett, gyakran világította meg tartalmas cikkekkel az akkori közgazdasági élet eseményeit. Munkásságának hirtelen végét szakította tragikus végű párbaja. 1864. szeptemberében szóváltásba ke­veredett egy nő miatt a Császárfü­rdőben rendezett bálon Elek Gusztávval, aki akkor szabolcsvárme­­gyei földbirtokos volt. A szóváltásból azután párbaj lett. Már a párbaj előtt megjósolták Elek Gusztáv ismerősei, hogy Reviczky Szevernek halálát jelenti ez a kihívás. Elek Gusztáv ugyanis már akkor rette­gett párbajhős volt, aki egyforma ügyességgel bánt a karddal is, a pisztolylyal is. Országszerte emlegették akkoriban azt a híres afférját, amelyben egyszerre több osztrák katonatiszttel végzett. A katonatisztek egy táncmulatságon sértően, gyalázkodóan nyilatkoz­tak a magyarokról Elek Gusztávot ez annyira fel­ingerelte, hogy hasonló sértéssel illette a katonatisz­teket, sőt néhány barátját is, akik a békesség érde­kében közbeléptek. Tizennégy emberrel kellett meg­vívnia s három nap alatt mind a tizennégy párbajt megvívta és valamennyiből sértetlenül került ki. El­lenfelei azonban mindnyájan megsérültek. Reviczky Szevérre­ vívott párbaja 1864. szeptember 24-ikén volt. A többi közt ezt jelenti a tragikus eset rész­leteiről a „Pesti Napló egykorú tudósítása: Reviczky délben kocsizott ki segédeivel a Kerepesi-út mellett fekvő temető mögötti ligetbe, ahol a párbaj végbemenendő volt. Mint azt a nyomok mu­tatják, a párbajvívók egyenes irányban vettek állást, úgy látszik, hogy a két ellenfél közötti távolság har­minckét lépést tehetett. Ebből a mindkét részre jutó cn avancera hat-hat lépés esik, így a két barriere husz lépésnyire lehetett egymástól távol. Reviczky ellenfelénél néhány ujjnyival magasabb helyen állt, valószínű, hogy egy akácfához oldalvást támaszkodott. Ez 12-kor történhetett, a lenagyobb zápor közepett. Az ellenfél lőtt először s a golyó Re­­viczkyt jobb találta és két ujjnyira befú­ródva, az agyvelőben megakadt. Reviczky rögtön halva rogyott össze s a gyászos helyet még másnap reggel is vérnyom­ok jelölték. Az ellenfél a segédek s az orvosok a borzasztó tett színhelyét kocsikon sietve elhagyták s a holttetem körülbelül öt óráig a ligetben feküdt a szakadó zápor által mosva. Három óra tájban a „Pesti Napló“ szerkesztősége névtelen levél által értesült, hogy Rev­czky Szevér a Kerene­­n*­ temető mögötti li­getben halva van. A városkapitánysá­g azonnal biz­tosokat küldött ki s ezek a holttetemet a megadott helyen találták. Mellette volt egy kilőtt (tán kicse­rélt) pisztoly, lábai alatt zsebkendő, úgy látszik, hogy a barrier­e zsebkendőkkel volt megjelölve. A holt­­tetem a Rókus-kórházba hozatott, hol hétfőn kilenc órakor felboncoltatván, a közkórházból eltem­ettetett. Az arcon a halálküzdelemnek legkisebb nyoma sem volt, tekintete nyugodt, férfias, bátor, serenus. S az ellenfél? A véres tett indoka? E kérdésekre a pesti várkapitányság nyomozó körleveleiből értesülve, a következő feleletet adja a ,,Hirnök“. Reviczky ellenfele­ként Elek Gusztáv szabolcsvármegyei birtokos nyo­­moztatik, ki, mint beszélik, azonnal a véres eset he­lyéről menekült Elek segédei volak: gróf Degenfeld Gusztáv és Szentimrey Kálmán. Reviczkyé: Reviczky A­mb­ró és Szemző István. Reviczky Am­bró a lakásán, Szentimrey a vasúti indóházban fogatott el. Mindket­ten folyvást letartóztatva vannak s a törvényszék követelte, hogy Reviczky tetemének boncoltatásán jelen legyenek. A párbaj indokául több évi gyűlölkö­dés emlittetik s a kihívó fél, mint beszélik, Reviczky volt." •­ A halálos párbaj híre az ujságok tudósítása ré­vén hamarosan elterjedt a fővárosban s igen nagy megdöbbenést és részvétet keltett. Fővárosszerte is­merték a daliás termetű, rokonszenves egyéniségű Reviczky Szevért, akinek különösen az egyetemi if­júság körében volt nagy népszerűsége. Az egyetemi ifjúság nagy tömegben ment ki a temetőbe, mert azt hitték, hogy a holttest a temető halottasházában van; ekkorra azonban már a Rókus kórházba szállították. Elek Gusztáv és a négy párbajsegéd ellen a rendőr­ség elfogató­parancsot adott ki, de, mint a fentebb közölt tudósításban olvastuk, csak Reviczky Ambrót és Szentimreyt tartóztatták le. Elek Gusztáv és a másik két segéd elmenekült. Elek Gusztáv ellen ké­sőbb megszüntették az eljárást s visszatérhetett kül­földről, ahova a párbaj után menekült. Reviczky Szevért a főváros lakosságának nagy részvéte mel­lett temették el. Síremlékére, melyet országos gyűj­tésből állítottak, e sorokat vésték. Mindent, mi szent volt, híven szeretett Hazát, barátot és becsületet. Szerette mindezt, tullángolva hőn, S az egyikének áldozata jön. A síremléket nagy gyászünnepség keretében lep­lezték le. NAPIREND. Naptár: Szerda, m­árcius 12-én. — Kóni­­kai.: Gergely. — Prof.: Gergely. — Görög­orosz : február 27. Prokop. — Zsidó: Vendar 3 — A nap két reggel 6 óra 22 perckor, nyugszik délután 5 óra 58 perckor. — A hold két este 7 óra 47 perckor, nyugszik délelőtt 11 óra 2 perckor. —■ A pénzügyminiszter fogad délután 4 órakor. — A horvát miniszter fogad délután 4 órakor. — Peter-Házi,Bajza­ u. 21. sz.) nyitva délelőtt 10—2-ig. — Múzeumok: Nemzeti Múzeum állattára, nyitva 12— 2-ig. — Erzsébet Múzeum nyitva délelőtt 9-12 és 3—4-ig. — Földtani Múzeum nyitva délelőtt 10-től 1 óráig. — Az angol királyi pár bécsi útja. B­é­c­s­b­ő­l telefonozzák nekünk. A „Zeit“ londoni távirata szerint valótlan az a híresztelés, hogy az angol királyi pár ez év május havában ellátogat Bécsbe. — Címadományozás. A király B­enkő József zilahi törvényszéki elnöknek a kúriai birói címet és jelleget adományozta. — A pápa jobban van. Rómából jelentik. A pápa állapota szemmelláthatóan javul. Macchia­­t­á­t a tanár megengedte a betegnek, hogy nőtest­véreit láthassa. Tegnap délelőtt be is bocsátották őket Ct pápa hálószobájába. A szentatya barátságo­san üdvözölte a testvéreit és azt mondta, hogy már egészen jól érzi magát és elég erős arra, hogy kihallgatást tarthasson. — Csak ne volnának az orvosok —­ mondta a szentatya — minden szúnyogból elefántot csinálnak. Tíz órája maradtak a pápánál a testvérei. Ma Rómába érkezik a pápa agg fitestvére, Angelo. — Rómából jelentik. A pápa állapota annyira javult, hogy néhány napon belül folytathatja rendes életmódját. Az éjszakát a szentatya nyugodtan töl­tötte és mindvégig lázmentes volt. — Napóleon herceg és a német császár. Brüsszeli táviratunk szerint Na­p­o­l­eo­n Viktor hercegnek, akit gróf Pourtal és a strassburgi vadászterületre vendégül hívott m­eg, az elzászi hatóságok a vadászigazolványt nem adták ki. A helytartó távirati után kért engedelmet Vilmos császártól, aki azonban hivatkozással a fennálló szabályzatra, a kérelmet nem teljesítette. — Ábrányi Kornél halála. Virágos ravata­lon pihen a kiváló publicista, akinek halál­híre igaz, őszinte részvétet keltett az egész or­szágban. A család nagyszámban kapja minde­nünnen a részvéttáviratok tömegét. Justh Gyula a következő részvéttáviratot küldte az özvegynek: Szegény Kornél elhalálozásának híre mélységes nagy fájdalommal töltötte el telkemet. Méltóságodat és családját ért súlyos, pótolhatatlan csapás őszinte részvétet keltett bu­­bánatos szivemben. Táviratot küldtek még többek között: Gróf Andrássy Gyula és neje, gróf Hadik János­, Thallóczy Lajos, Heltai Fe­renc főpolgármester, Szterényi József és neje, Elek Pál és neje, báró Guttmann Vilmos és neje, Müller Kálmán főrendiházi tag, Moskovitz Géza, Drasche-Lázár Alfréd és neje, Kozma Andor, Benedek János, Szterényi Sándor és neje, idő­sebb Kéry Gyula békési főispán és az ellenzéki pártok számos képviselő tagja. A székesfőváros tanácsa kedden tartott ülésén Ábrányi Kornél­nak a Kerepesi-temetőben díszsírhelyet adomá­nyozott. A Budapesti Újságírók Egyesülete, amely egyik alapító tagját és vezető emberét veszítette el Ábrányi Kornélban, testületileg vesz részt a temetésen, amelyen Márkus Miksa elnök búcsúztatja el a magyar újságírás nagynevű halottját. Az egyesület választmánya meleghangú részvéttáviratot intézett Ábrányi özvegyéhez. Koszorút helyezett a ravatalra és az egyesület helyiségére kitűzte a gyászlobogót. A megboldogult földi maradványait szerdán, délután négy órakor szentelik be a kerepesk­uti temető hallottas házában a római katolikus egy­ház szertartása szerint és ugyanabban a teme­tőben helyezik örök nyugalomra. Az engesztelő szent­miseáldozatot pénteken délelőtt tíz óra­kor mutatják be a belvárosi plébánia-tem­plomban. — A cár kegyelmez, Pétervárról táviratoz­zék. A cár a Romanov-dinasztia jubileuma alkalmá­ból L­o­p­uc­h­i­n­nak, Szentpétervár egykori rendőr­főnökének is megkegyelmezett Lopuchint tudvalevő­leg négy esztendővel ezelőtt tartóztatták le és Szi­bériába való száműzetésre ítélték Azev, a hírhedt forradlmár leleplezései következtében. Azev közle­ményeiben kimutatta, hogy maga a titkos rendőrség és ennek élén Lopuchin rendőrfőnök voltak az agent provokátorok számos merénylet előidézésében. Lo­­puchin azóta Minuszinszkban volt internálva, ahol nagyon szerény viszonyok között élt. A legutóbbi időben Lopuchin súlyosan megbetegedett és most betegen hozzák vissza Szentpétervárra. — Péter­­v­á­r­i táviratunk szerint az elmúlt éjszakán ismét sok helyen tartottak házkutatást. A letartóztatottak közt van egy veszedelmes gonosztevő, akinél talál­tak egy hamisított belépőjegyet a népházban tartott színielőadásra, amelyen a cár is megjelent. — Személyi hír. Bécsből jelentik: Frigyes főherceg és leánya, Mária Alice főhercegnő ma délután Budapestre utaztak. — A külügyminiszter estélye. Bécsből jelen­tik: Gróf Berchtold külügyminiszter és felesége, Berchtold Nandine grófnő a külügyminisztérium helyiségeiben tegnap estét rendeztek, amelyen kö­rülbelül ezerötszázan vettek részt. Az általános be­nyomás szerint a tegnapi est az udvari ünnepsé­gek között a legpompásabbak egyike volt. Megje­lentek a Bécsben levő főhercegek és főhercegnők, akikhez csatlakozott a bécsi előkelő személyiségek­nek, az állami méltóságoknak, a nagyszámú parla­menti férfiaknak és politikusoknak nagy kísérete. A megjelent politikusoknak föltűnt, hogy az estére meghívott horvátok távol maradtak. Ezt elégedet­lenségükkel magyarázzák, mert Ott­v­a­­­hint még mindig nem hívták vissza.

Next