Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)

1913-12-03 / 285. szám

­ Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913. december 3. 285. szám. 3­ ­ félévenkint változtatnak rajta és mindig a mi­­ terhünkre, egyre szemérmetlenebb és oktala­nabb módon, érthetetlenül, mert hiába nézünk körül, a tengeri haderő ilyen arányú fejlesztésé­nek okát nem találjuk. Egyetlen derűs mozzanata volt Hans admi­rális rideg, pénzpumpoló előadásának. Beszélt a tartalékosokról, a szegény emberekről, akiket behívtak a balkáni háború miatt s elérzékenyül­­ten mondotta el, milyen atyailag gondoskodtak róluk, kiosztván köztük karácsonykor 134.000 koronát. Megható gondoskodás. Tízezer tar­talékost hívtak be, szolgált vagy tizenötezer ak­tív tengerész, jutott tehát egyre átlag 3 korona 35 fillér támogatás. Családos emberek, kiknek otthona, üzlete tönkrement, ezzel vigasztalódhat­tak. A negyven millióból jutott nekik három ko­rona s az a felemelő tudat, hogy a flotta­parádén Haas admirális teljes megelégedését vívták ki. Két harcvonalban Végül pedig a sajtójavaslat tárgyalását nem le­het megkönnyíteni azzal, hogy a kormány az in­demnitást a pártjával néhány perc alatt könnye­dén megszavaztathassa. Az ellenzéki politikusok körében ma is tár­gyalják a delegáció hétfői teljes ülésének esemé­nyeit s kivált a delegáció elnökének magatartá­sát. A függetlenségi pártkörben főként Ap­­p­o­n­y­i Albert interpellációjának jelentőségét tár­gyalták s kíváncsian várják Berchtold válaszát, amelyet a titkos balkáni szerződésekről tennie kell. Kristóffy lemondása, a horvát választások kiirása és a horvát helységnevek életbeléptetése még a nagyobb eseményei a mai nappnak. Az ellenzék és a delegáció. — Károlyi válasza Tiszának. — Az ellenzéki delegátusok közül Andrássy, Ap­­ponyi és Károlyi ma hazaérkeztek és gróf Károlyi Mihály ez alkalomból nyilatkozott a további maga­tartásukról, de egyszersmind Tisza személyes táma­dásairól is. — A kormány ellen a támadásokat természe­tesen fokozottabb erővel folytatjuk, annál is in­kább, mert úgy látszik ez a kormány addig marad a helyén, míg sürgős monarchi­kus érdek nem követeli a bukását. Ez nem tarthat sokáig, mert csak árthat a mon­archia nagyhatalmi érdekeinek, hogy Magyarorszá­got erőszakkal, panamával és palotaőrséggel kormá­nyozzák. — Arra, hogy miért nem feleltem Tisza szemé­lyes élű támadásaira, könnyű a feleletem. Nem kö­vethettem Tiszát a gorombáskodás terén, mert óva­kodnom kell minden olyan összetűzés­től, mely afférre és párbajra vezethet. Nem volna rossz testgyakorlat Tiszával naponkint párbajozni, de a mai viszonyok között megengedhetetlen. Károlyi Mihály nem vett részt tegnap a kül­ügyminiszter ebédjén sem. Károlyi, aki közeli ro­kona Berchtoldnak, levélben mentette ki távolma­radását. Megírta, hogy köszöni a meghívást, őszintén sajnálja, hogy nem fogadhatja el. Rendes viszonyok között nem szokta a politikát a magánélettel össze­keverni, de a mai viszonyok között nem ülhet azok­kal egy asztalhoz, akiket a legélesebben és a leg­élesebb kifejezésekkel állandóan támad. Egyben szemrehányást tett Berchtoldnak, amiért legutóbb részesévé lett a munkapárt sztrájkjának. A külügyminiszter azonnal válaszolt Károlyi le­velére és őszinte sajnálkozását fejezte ki, hogy Ká­rolyi nem fogadta el a meghívást. Hogy az ellenzék által összehívott delegációs ülésen nem jelent meg, arról — úgymond Berchtold — nem tehet. Hogy nem ő az oka távolmaradásának, kiderült a plená­ris ülésen. Károlyi tudomásul vette a levelet, de azért az ebédre mégse ment el. (Az ellenzék a képviselőházban és a delegáció­ban. — Kristóffy nem képviselő. — December 27-én összeül a horvát tartománygyűlés.) (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön este tanácskoznak legközelebb az egyesült ellenzéki pártok vezetői, hogy részt vegye­­nek-e az indemnitás képviselőház tárgyalásában. Két harcvonalban folyik egyszerre az ütközet: a képviselőházban és a delegációban s az ellenzék mindkét területen egyforma erővel igyekszik visszaverni a kormánynak az alkotmány ellen in­tézett támadásait. Az ellenzéken két fölfogás van efelöl. Az egyik szerint az ellenzéknek nem kell részt venni a vitában, mert a javaslatot az uj házszabályok klotűrjével tárgyalják s igy csak négynapos vita lehetséges félórai beszédekkel. A másik fölfogás vallók úgy vélik, hogy a vitában — a fölszólalási lehetőségek igénybevételével — részt kell venni. Erre több ok van. Elsősorban az, hogy a féléves költségvetést, mint indemnitást tárgyalják, mert a negyvennapos költségvetési vita helyett csak négynaposat engedélyez Tisza. De egy féléves költségvetést, amelynek tételei nem azonosak a tavalyival, indemnitásként tárgyalni nem lehet. Ezt a visszaélést az ellenzéknek szóvá kell ten­nie, de emellett a vitában el kell mondania mind­azokat az okokat, amelyek folytán a költségve­tést a kormány számára meg nem szavazhatja. Borbálához és egy halálra ijedt ember nyugtalan tekintetével a következőket mondotta: — Borbála, te, ha veszekedtél is olykor ve­lem, de mindig jó testvér voltál. Te nem törtél az életemre soha. — Hát ki tör az életedre? — kérdezte Bor­bála. — Az öcsém, a tanár ... Ma délután nálam járt, bele akart ugratni abba, hogy mindenáron nősüljek meg . . . — No, nézze meg az ember! — csapta ösz­­sze a kezét Borbála. — De én okos vagyok — folytatta az öreg átlátok a szitán, tudom, hogy mi rejlik a farizeus tanács mögött? Az én vesztem, az én pusztulásom, az én halálom. Mert ő tudja jól, hogy ha megnősülök, akkor egy félév múlva ki- t visznek oda, ahova ő kíván engem . . . Nahát ! azért sem! — kiáltotta szikrázó szemmel. — Nem kell feleség ... se fiatal, se vén . . . Ti eljöttök hozzám lakni a kastélyba . . . ápolni­­ fogtok . . . Ugy­e, hagytok élni, amig a jó Is­tennek tetszik?. . . Borbála alig tudta megnyugtatni az ijedt embert, ki egy becsületes, őszinte beszédet any­­nyira félreértett. De azért üstökön ragadta a kí­nálkozó alkalmat és még azon az estén bevonult négy lányával együtt az ócska kastélyba. A vacsora után pedig kijelentette: , — Bálint, annak a lánynak néhány ezer fo­rintot fogsz adni. — Gondolod? — Mindenesetre! Hadd legyen tisztességes stafirungja s hadd pusztuljon a fenébe innen! Arról azonban, hogy ezt a nagy Pálfordulást a tanár úr miként tudta összeegyeztetni a törté­nelem fényes tanulságával, fogalmam sincsen... Kristóffy lemondása mandátumáról. — Uj választás Békéscsabán. — Kristóffy József, a békéscsabai kerület ország­gyűlési képviselője ma levelet irt Beöthy Pálhoz, amelyben közli, hogy képviselői megbízatásáról le­mond. Ezt az elhatározását bejelentette Kristóffy az összeférhetetlenségi állandó bizottságnak is, ahol M­á­n­­d­y Sámuel bejelentése folytán összeférhetet­lenségi eljárás folyik ellene. Kristóffy ebben a beadványában kijelenti, hogy a margitszigeti játékbank ügyéből anyagi haszna nem volt. Mint az Általános Forgalmi rt. a­z­elnöke szerepelt az alapszabályok láttamozása körül, de nem mint közbenjáró, s igy mint egyik ügyfél tárgyalt hivatalosan a kormánynyal. Beadványában hivatko­zik Kristóffy arra, hogy ebben­ eljárása és a társaság részéről kezeihez utalt összegek között semminemű causatis nexus néni volt, mert a kiutalt összegeket, mint igazgatósági tag, a vállalat érdekében felmerült kiadások fedezésére vette fel, ezekről azonban el­számolt s az erről szóló nyugták a társaság birto­kában vannak. Kristóffy azonban szükségesnek tartja, hogy ezek után is lemondjon megbízatásáról, „kizá­rólag azon oknál fogva — mondja, — hogy az ellene évek óta folyó politikai hajszának véget vessen s ez által úgy maga, mint családja részére az óhajtott békés nyugalmat megszerezze". Kristóffy beadványához csatolja a Forgalmi rt. nyilatkozatát, amely azt igazolja, hogy Mándy be­jelentése alaptalan. A képviselőház pénteki ülésén jelentést tesz Beöthy Pál elnök arról, hogy a békéscsabai választás kiírása iránt intézkedett. A munkapárti kijárók. — Ezekre miért nem kiváncsi Tisza? Egy kiváló ellenzéki politikus mondotta a következőket: — Azzal, hogy Kristóffy József letette man­dátumát, az érdeklődés a munkapárt felé fordul, ahol a kijárók iránt éppenséggel nem érdeklődik a kormány. Köztudomású, hogy a margitszigeti játékbank engedélyéért munkapártiak, köztük képviselők is, jártak közbe. Tiszának kötelessége volna ezekkel a politikusokkal levonatni eljárá­suk következéseit. A miniszterelnök nem térhet ki az elől, hogy nem tudja, kik a kijárók. Módja volna megtudni Lukácstól és Jeszenszkytől. Fel­tételül köthette volna ki a kijárók megnevezését az 1.400.000 korona visszafizetésekor. A most folyó rendőri vizsgálat során is lefoglaltathatta volna a­­ képviselők nyugtáit. Tiszának volna kötelessége leleplezni a munkapárti kijárókat, de ha ő nem is teszi, azok mégsem menekülhetnek a felelősség alól. Amit Tisza, a felelősség fanati­kusa, elmulaszt, azt m­a­j­d elvégzi az ellen­­zék és nyilvánosságra hozza, hogy kik is voltak a kijárók. Skerlec bán esküje. — A horvátországi választások. — Báró S­k­e­r­l­e­c­z Iván ma délelőtt tette le Bécsben a király kezébe az esküt, mint Horvát- Szlavon-Dalmátországok bánja. Az ünnepélyes aktu­son gróf Tisza István miniszterelnök és mint zászlós­­úr herceg Esterházy Miklós királyi főpohárnokmester működtek közre; az eskümintát Vértesy Géza állam­titkár olvasta fel. Az uj­bánt eskütétele után a király magánkihallgatáson fogadta; ez alkalommal Sker­­lecz jelentést tett a horvátországi helyzetről. Skerlecz meglátogatta a közös és az osztrák minisztereket. Hogy az osztrák minisztereknél mért mutatkozik be az uj­bán, annak közjogi okait aligira tudja a kormány megmagyarázni. Skerlecz az éjjel visszautazott Zágrábba, ahol csütörtökön a tisztviselők küldöttsége előtt ismerteti az új horvát nyugdíjtörvényt. Horvátországban ma kiírták a választásokat de­cember 16-ára. Az esetleges pótválasztások de­cember 17-én lesznek, abban az esetben, ha a vég­leges eredmény a választás napján megállapítható, ha azonban a választási eredmény csak másnap álla­pítható meg, akkor a szűkebb választás csak decem­ber 18-ára tűzendő ki. Zágráb, Eszék, Varasd és Zi­­mony városok, valamint az összes megyék törvény­hatóságai a képviselőválasztást az egyes választó­kerületekben legalább tíz nappal a választások előtt a hivatalos lapban és falragaszokkal tartoznak köz­tudomásra hozni. A hivatalos lap egyúttal közli a választások kiírását mind a 88 választókerületben. Skerlecz és vele a kormány abban bízik, hogy az új tartománygyűlés kifogástalanul fog dolgozni és hogy a törvényhozás funkcionálása biztosítva van Horvátországban.­­ A zágrábi hivatalos lap mai számában megjelent az a rendelet, amely a helységnevekről szóló törvény végrehajtását szabályozza. Az új tartománygyűlés egyetlen és legsürgősebb feladata lesz, amelyet még az idén el kell végeznie, a Magyarországgal való pénzügyi kiegyezés tartamának meghosszabbítása. Ezért a tartománygyűlés de­c­e­m­b­e­r 27-é­n meg­alakul. Zagreb, Oszjek, Zemun és Varasdin. — A horvát helységnevek életbeléptetése. — A hivatalos „Narodne Novine“ az országos kor­mány rendeletét közli a H­orvát-Szlavonország terü­letén lévő városok hivatalos elnevezéséről. Horvát-Szlavonország fővárosának hivatalos neve Zagreb, az országos kormány alá tartozó többi három város hivatalos neve: Oszjek, Ze­ni­ti­n és V­a­r­a­s­d­i­n lesznek. A többi városok, amelyek a/, illető megyékbe vannak kebelezve, a következő hivatalos neveket kapták: Likakrbavati megyében­ Széni, Modrus— Fiume megyében Bakar, Zagreb megyében Kar­lov­a­c, P­e­t­r­i­n­j­a és Sisak, Bjelo vármegyében K­r­i­z­e­v­c­i, B­j­e­l­o­v­á­r, Koprivnica és K­r­i­­zevci, Pozsega megyében Bród és Pozsega.

Next