Pesti Napló, 1914. június (65. évfolyam, 128–152. szám)

1914-06-03 / 128. szám

2 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 3914. június 3. (128. szám.) , egyelőre a vízben. Nem olyan veszedel­mes ez. A vizen nagy hajók úszkálnak és a fejedelem — Princes Guglielmus — e gyönyörű óriás járművek egyiké­ben haza is utazhat fatornyos hazájába, Németországba, annak is a kies Neu­wied című­ helyecskéjére. Szerencsés utazást ő fenségének, Buon Viaggio, Farwell! Az ő kedvéért sem a hortobá­gyi parasztim, de még a bánáti sváb sem (a mienk az is) nem fog elvérezni az Okridai tó körüli bérceken. Ez egy kicsit drága mulatság volna azért, hogy ő aztán, a mi bajonetjeink révén újra trónra jutván, belépjen a balkáni szö­vetségbe és muszkának, rácnak, talján­­nak, oláhnak, görögnek eladja magát. Most kérjen ő tőlük segítséget, most, amikor bajban van. Oda danolja, ő ne­kik danolja a fuldokló grófról szóló áriát. A táviratot pedig, amelyik a mon­­arkiához, mint nagyhatalomhoz folya­modik ezzel kell visszaküldeni. — Címzett ismeretlen. Budapest, junius 2. A városok képviselői. A magyar városok polgársága körében gyakorta fölmerült az a gondolat, hogy a városok képviselőinek bizo­nyos — a városok ügyeit érintő kérdésekben együttesen kellene eljárniok. Történtek is erre kísérletek, természetes azonban, hogy a munka­párti rendszer alatt azok a városi képviselők, akik a többség tagjai, a városi polgárság aka­ratával és érdekeivel szemközt mindenkor a kormány kész támogatóinak mutatkoztak, így történt, hogy a városi kerületeket a kormány a kerületek beosztásánál mellőzte, hogy a váro­sok hitelügyleteit a legszerencsétlenebb módon intézik és hogy egyáltalában az egész reakciós kormányzati rendszer ellentétes a városi pol­gárság demokráciájával. Nyilvánvaló, hogy a választásokon a városi polgárság lesz az ellen­zék leghívebb tábora, mert érdekvédelmét és képviseletét csak így érheti el. Tévedés azon­ban, mintha „városi párt“ néven új alakulást kísérelnének meg, csupán az a terv fog meg­valósulni, hogy majdan — a választások után,­­ a városi polgárság képviselői bizonyos kon­krét kérdésekben együttesen járnak el, vagy csak boszut akart állani az apján s va­lamennyi ősein is egyben, mert vele talán mostohán bántak. Csak néz apróra vágott és világos szemével, amely merev és titokzatos, mint a madáréi. Magasan az ablakon át, a sötét ecetfák fölött, a kert és az elhagyott kőbánya felé, ahol egykor talán ókori temető lehetett. — Klódiusz, — mondtam halkan, — hányszor törtél ki a sírodból, mint az éhező karvaly, sötét éjszakákon, hogy vad vijjogás­­sal idegen tüzek körül repdes, mert a saját tűzhelyedet elhamvadni hagytad. Szegény Klódiisz! Miért nem vittél asszonyt a házhoz? Az ókori agglegény nem válaszolt, csak hámul riadtan, talán pislogat is a szemével, amelyekben megfejtve van e pillanatban a világ és az egész emberiség titka. Jaj, csak olvasni tudnék bennök. — Klódiusz, — ismételgettem kábultan, — elhagyatottan élek magam is! S régi rózsák, egy arckép . . . elégetett­­ hajfürt emléke cikkezik át lángban égő sze­mem előtt, ahogy az ókori szobor meredt vo­násait nézem. Halk szemekben az eső is meg­eredt odakinnn, a fák sírva lengenek az ablak alatt, távol, a pusztaszeri úten a szél vad erő­vel becsapott egy kerti ajtót. S eszembe jutott az apám sírja, őseimnek porladó csontjai, ismeretlen, távoli és elfe­lejtett és elhagyott temetőkertek, a csend, amely kürülleng itt, hogy eltemessen, két ka­romat kitártam ókori vendégem felé, hogy feleletre bírjam, — de kőarca meredt maradt és néma. Andrássy és Károlyi a ki­egyezési tárgyalásokról és az Ausztriával közös kérdésekről (Saját tudósítónktól.) A kiegyezési tárgya­lások időszerűségére hívja föl a figyelmet az az öt nyilatkozat, amelyet a Reichspost közöl. Jö­vőre megkezdődnek a tárgyalások Ausztriával a vám és kereskedelmi szerződések megújítá­sáról. A magyar politikusok fölfogását a bécsi lapban erről a kérdésről, valamint a tisztek fize­tésemelésének ügyéről Adrássy Gyula, Károlyi Mihály, továbbá báró Dániel Gábor, Erdély Sándor és Hosszú Vazul püspök nyilatkozatai ismertetik. Andrássy és Károlyi nagyérdekű kijelentéseikben a következőket mondják: Andrássy Gyula: — Ausztriával 1917-ben lejáró kereskedelmi szerződés békés és sima megnyitásának kilátásait kizárólag magyar szempontból kívánom megítélni, mivelhogy­ nem szívesen elegyedem be Ausztria belső ügyeibe. Magyar részről egy üdvös kiegye­zés fő feltétele az, hogy­­Magyarországon még az általános választások előtt normális állapotok te­remtessenek. El kell kerülni, hogy az általános választásoknál, amelyeken a mostani harc életre vagy halálra dől el, a gazdasági kiegyezés jelszavai jussanak az előtérbe. Ausztriához való viszonyunk­nak nagy kárára volna ez. Eredményes választás vágya oly elemeket is hajtana a gazdasági külön­válás táborába, akik egyébként ettől az irányzattól távol állanak, mert az ellenzék választási győze­­delmeinek előfeltétele a szolidáris együtt­működés. Akik tehát ellenzéki programmal akarják magu­kat megválasztani, azok az ellenzék többségének akaratához fognak alkalmazkodni és a választási­ küzdelemnél olyan jelszavakat fognak használni, amelyek a legnépszerűbbek. Azonfelül a legköze­lebbi választáson már oly­aj választók is részt fog­nak venni, akik nem alkalmazkodnak úgy, mint a mostaniak. A jelenlegi izgatott hangulatban amelynek oka a mostani régimé bűnei, a kor­mánynak választási győzelme, pénz nélkül, amely most amúgy is nehezen szerezhető meg, a válasz­tókkal szemben alkalmazott brutális erőszak nél­kül — több mint kétséges, másrészt egy oly ki­egyezés, amely ily eszközökkel jön létre, új vesze­delem a monarkia népeinek harmóniájára. Semmi sem kívánatosabb a gazdasági kiegyezés érdeké­ben, mint a normális politikai viszonyok gyors helyreállítása, hogy a nemzet a választásokkor a gazdasági kiegyezés és annak objektív érdekei felett higgadt jövel és nyugodt kedélylyel dönt­hessen.­­ A kedélyek békés diszpozíciója, az állam­­törvények iránt szükséges tisztelet úgy Ausztriá­ban, mint Magyarországon, kerülése egy oly po­l­­itikának, mely csak az erőszak eszközeivel tud közös érdekű ügyekben megegyezéseket kikény­szeríteni, élénkebb társadalmi érintkezés, céltuda­tos és eredményes külpolitika a monarkia összes népeit egyesíteni fogják a közös célok szolgálatá­ban.­­ A tisztikar jogos kívánalmait a legnagyobb rokonszenvvel kísérem; a kormány feladata most már, hogy a kezdeményezést megragadja, hogy e szükséges kiadás fedezetét kimutassa. A véderő fejlesztésének szükségességéről mindig meg voltam győződve. Amidőn a véderő tekintetében a nem­zeti követelmények álláspontjára helyezkedtem, tettem ezt azért, mert meggyőződésem szerint és az akkori viszonyok között máskép a véderő fejlesz­tését kiszámíthatatlan megrázkódás nélkül keresz­­tü­lvihetetlennek tartottam. Az újoncláncszám eme­lésének kikapcsolását mindenkoron nagy hibának tartottam és miniszterkedésem ideje alatt nem volt egy pillanat sem, amikor ne dolgoztam volna azon, hogy a paktum dacára, a hadsereg fejlesz­tésének kérdése kompromisszum alapján békés megoldáshoz vezessen és hogy a hadsereget erő­­sítsem és emeljem. Sajnos az, ami akkor szüksé­ges volt, a balkáni események folytán még sürgő­sebb lett. A hadsereg fejlesztésének magasabb ter­heit magunkra kell vennünk, mert erős hadse­regre inkább van szükségünk, mint valaha. Az, hogy a hadsereg erősségéhez megelégedett tisztikar is kell, igazin nem kíván bővebb részleteset. Károlyi Mihály: — Én és a pártom Magyarország gazdasági függetlenségéért harcolunk. Ha az őszinte és be­csületes általános, egyenlő és titkos választójog alapján keresztülvitt új választások a gazdasági közösség híveinek elveit igazolná, úgy a meg­újítása ennek kizárólag és egyedül az igazi alkot­mányosság helyreállítása után történhetnek úgy Magyarországban, mint Ausztriában. Magyarorszá­gon lehetetlen ilyen mélyenjáró kérdéseknek a békés megoldása az alkotmányellenes állapotok fentartása mellett, veszélyes megrázkódtatások nélkül sohasem érhető el. És mivel a kiegyezési törvény alapföltétele más államban is a teljes és igaz alkotmányosság, ezért a gazdasági viszonyok szabályozása a két állam között a 14. §. alkalma­zása mellett lehetetlen. — Milyen politikát kell vinni, hogy a mon­arkia összes népei békésen munkálkodjanak? Csak az igaz és komoly demokratikus átformálások az egész vonalon, mindkét államban, minden nemzeti­ségi iránt való szeretetteljes és igazságos bánás­mód, az államgondolat megőrzése mellett eredmé­nyezhetnek csak ezek áldást hozó nemzetiségi békét Magyarországban és Ausztriában.­­ A tisztek helyzetének javítását és a többi állami alkalmazottakét mi is meg akartuk kísérelni. De elérkeztünk Magyarország hordképességének a határához. A jelenlegi egyoldalú gazdasági po­litikának a követése, még a megszavazott követelé­sek előteremtését is lehetetlenné tenné. Már a mos­tani terhek elviselése is messzemenő követelés a népünk képességétől. Az egészséges fejlődés Ma­gyarországon egyedül a nagystílű ipar megterem­tése révén érhető el, tekintettel a mezőgazdasági jólét megteremtésére és emelésére és az igazi de­mokratikus birtokpolitikára. A három munkapárti politikus nyilatkoza­tában a közismert frázisok nyilvánulnak meg. Dániel Gábor kijelenti, hogy egy hosszú tar­tamú kiegyezés a munkapárt körében nem ta­lálna rokonszenves visszhangra, mert a gazda­sági viszonyok tíz évről tíz évre megváltozhat­nak, ezenkívül semmi alap nincs, amelyen a ki­egyezési törvények meghatározásai megrázkód­nának. Erdély Sándor Tiszával száll szemközt, amikor azt mondja, hogy a tiszti fizetések meg­felelő fölemelése nemcsak kívánatos, de égetően sürgős, e fölött nem lehet kétség. Hosszú Vazul­nak ez a kérdés is alkalmas arra, hogy dicsérje Tisza román politikáját. Egyéb lényegest úgyse­m tudnak mondani a munkapárton, mint Tisza dicséretét. Budapest* junius 2. Az amerikai ut. Newyorkból táviratozzék. Amerikában nagyban készülődnek gróf Károlyi Mihály és a függetlenségi képviselők fogadtatására.. A grófot julius másodikára várják újra Amer­i­kába, melynek magyarsága impozáns és nagyará­­­nyu tüntetésre készül a függetlenségi politika mel­lett. Az amerikai szlávok tudvalevőleg az első ame-­­­rikai út során arra az álláspontra helyezkedtek,­­ hogy ők nem azonosítják magukat a függetlenségi párt politikájával. A magyarság vezetői most meg­­akarják győzni a szlávokat és ezért vitaüléseket rendeznek Károlyi Mihály és politikai hitvallása körül. Azt a kérdést akarják tisztázni, hogy támo­gathatják-e a nemzetiségek azt a politikát, mely az általános választójogot, a dem­­okráciát és az or­szág függetlenségét tűzte ki céljául? A vitában eddig Tarczai Lajos és Götting Milán vettek részt A vita anyaga megjelenik röpiratban is. A Kossuth Lajos-párt közgyűlése. A Kossuth Lajos-párt dr. Nagy György elnöklésével vasárnap tartotta meg közgyűlését amelyen dr. Kalmár Ánio­­tal terjesztette elő jelentését a párt működéséről. Kimondották, hogy minden kerületben, ahol párt­juknak híve van, jelöltet állítanak. Azokban a ke­rületekben, ahol már van pártszervezet és a válasz­tás titkos lesz, feltétlenül állítanak jelöltet másutt pedig a függetlenségi párt jelöltjét támogatják A válaszásokat tisztán elvi fegyverekkel vívják meg, és tiltakoznak az alkotmányos költségek ellen. Dr.­ Széll Bálint indítványára elhatározták, hogy Mar­­tinovich és társai emlékére országos ünnepet ren­deznek. Végül Szappanos Istvánt táviratilag üdvö­zölték. &!­­f

Next