Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-17 / 228. szám
I f Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1911. szeptember 17. (228? szám. as* A szerbek — „Budapest felé nyomulnak" Egy mulatságos hazugság Hivatalosan jelentik: Amint az eddig megjelent közleményekből megállapítható, a szerb betöréssel egyidejűleg a mi főseregünk Szerbiának másik részén lépett offenzívába. Hiszen éppen az a tudat bátorította fel a szerbeket a Száván való átkelésre, hogy a déli hadseregünk zöme más helyen van elfoglalva. De a kéznél levő aránylag csekély erő is bőven elégségesnek bizonyult a támadó szerb csapatok megverésére és visszaütésére. Ami pedig a mi csapataink offenzíváját illeti, arról egyelőre csak annyit mondhatunk,hogy teljesen megfelelő eredménynyel halad előre. Ezzel a tényállással szemben áll a szerbeknek az a híresztelése, hogy száznyolcvanezer szerb lépte át a Szávát és az osztrák-magyar hadsereg megverése után Budapest felé nyomul elő. Péter király — Miklós cárhoz Szófia, szeptember 16. Hitelesen megállapítják, hogy Péter szerb király Mihály metropolitával levelet küldött Pétervárra a cárhoz. A cár már fogadta is a szerb egyházfejedelmet. A metropolitának az a feladata, hogy hathatósabb támogatást kérjen az orosz kormánytól és hogy bebizonyítsa Pétervárott azt, hogy Oroszország eddigi segítsége alig több a semminél. Mihály metropolita környezete nyíltan hangoztatja, hogy Szerbiának égető szüksége van az orosz támogatásra, a szerb lakosság nagyon el van keseredve, amiért Oroszország cserbenhagyta őket. Péter király ugyanezeket kesergi a cárhoz küldött levelében. Németország háborúi A német-francia- A Páris körüli nagy csata (Verdimig terjed a harc — A német fegyverek sikerei Berlin, szeptember 16. A nagy főhadiszállásról szeptember 15-én este feladatott távirata jelenti: "Az a harc, mely a nyugati hadsereg balszárnyán két nap óta folyik, ma kelet felé a csatlakozó seregekre Verdunig is kiterjedt. A terjedelmes harcmező néhány helyén eddig a német fegyverek részleges sikerei állapíthatók meg. Egyébként a csata még áll. „Páris urai" Bordeauxban az ideiglenes parlament egybehívását követelik Bécs, szeptember 16. A Zeit jelenti Genfből: Briand, Sembat ésBallieni most Paris urai. Ezért a bordeauxi képviselők féltékenyen követelik az ideiglenes parlament egybehívását. A halálraítélt Antwerpen A király elmenekült? Berlin, szeptember 16. Rosendaalból jelentik a „Lokalanzeiger"-nek: Antwerpenből minden tehetős család elmenekült, mikor a Zeppelin-léghajók bombákat vetettek a városra. Akik kénytelenségből Antwerpenben maradtak, nagy ínséget szenvednek. Az éhező népet a tábori konyhák etetik, de az eleség kevés. Antwerpen helyőrsége el van kedvetlenedve, a katonák nyíltan beszélik, hogy nem akarnak harcolni, mert minden ellenállás hiábavaló. Albert királyt már rég nem látták Antwerpenben. Egy verzió szerint nappal nem mer mutatkozni, de általában beszélik, hogy elmenekült a városból. Németország nem kér békét! Berlin, szeptember 16. A Nordd. Alig. Ztg. irja: A hazugságok azon hadjáratában, mely a hármas entente Németország elleni harcát kiséri, újabban oly hírek is merülnek fel, hogy Németországban nagy békülési kedv mutatkozik. Itt a német birodalmi kancellárnak egy állítólagos kijelentéséről esik szó, mely szerint hajlandó a békekötésre, mire Grey Amerika közvetítésével büszke választ ad, ott azt mondják a washingtoni német nagykövet odatörekszik, hogy békét szerezzen Németország részére. E híresz-teléseknek az a céljuk, hogy a semleges államokban azt a benyomást keltsék, miszerint a német birodalom belefáradt a harcba és akarva, nem akarva kénytelen elfogadni a normal entente békefeltételeit. E szemfényvesztést megsemmisítjük azzal a kijelentéssel, hogy német népünk a lelkiismeretlenül reákényszerített harcban nem teszi le mindaddig e fegyvert, míg a jövőjének biztonságára szükséges garanciákat ki nem vívja. Stein altábornagy hatvanéves Berlin, szeptember 16. Stein altábornagy, a német hadsereg nagy vezérkarának főhadiszállásmestere, tegnap lett hatvanéves. Stein tábornok, aki a német vezérkarnak lakonikus rövidségük és pregnáns voltuk miatt híressé vált jelentéseit szignálja, ma egyike Németország legnépszerűbb férfiainak. 1873 óta tagja a német hadseregnek. Miután több évig az 1. számú tábori tüzérezrednél szolgált, a vezérkarhoz került, ahol 1912-ig működött, legutóbb mint osztályfőnök, majd pedig mint főhadiszállásmester. A háború kitörése előtt Stein tábornok Deutsch-Eylauban a 47. hadosztály élén állott. A szász hadtestek zsákmánya Berlin, szeptember 16. A Vossische Zeitung jelentése szerint a legutóbbi harcokban a szász csapatok, melyeket Hausen báró tábornagy, volt szász hadügyminiszter vezet, ötven ágyút és több ezer foglyot szereztek. Nem küldenek orosz csapatokat Belgiumba Kopenhága, szeptember 15. Amint, a „Politiken" című újság értesül, Londonban hivatalos cáfolatot adtak ki arról a hírről, mintha az oroszok csapatokat szállítottak volna át Dánián Belgium és Franciaország számára. A lehazudott dum-dum golyók Kopenhága, szeptember 16. Gróf Brockdorff-Rantzau itteni német követ a franciák által letagadott dum-dum lövegekre vonatkozóan a következőket közölte a külügyi hivatallal: I1 távoli Indiák # (L. L.) A szigeti királyság, amely úgy gubbaszt gyarmatai között, mint az idegen vértől duzzadt testű pók gyilkos nedvű hálójában, a drága Albion újra kéréssel fordul a sárga fajhoz. Arra kéri Japánt, hogy „az hasson oda Kínában, hogy a Közép Birodalom segítsen fegyverrel leverni az indiai forradalmat, aminek ellenében Anglia garantálja, hogy Kína a Csendes Tenger partján . .. Amerikában is... szabad letelepedés ... arra az esetre azonban, ha a kínai katonaság ... stb." Az angol diplomaták, a nagy Stratford— Conning tanítványai (sőt társai is annyira, amennyire társa az inas a gazdának, mert lopva vele egy skatulyából szivarozik) , e kis diplomáciai komornyikok azt hiszik, hogy ezt a világháborút, amit ők okoztak, egyedül a zöld asztal mellett fogják végigküzdeni. A fegyvernek való acélt csak kótolli formájában fogadják el, vérük a tinta és vitézségük az alkusz ravaszsági vakmerősége. Úgy akarják megoldani ezt a háborút, mint egy algebrai feladványt, vagy mint egy sakkjátszmát, (arra való tekintettel, hogy szövetségesi háborúról van szó, mint egy szimultán játszmát.) Számbavehető szárazföldi katonaságuk nincs, még akkor sincs, ha az összes fegyházak kapuit kinyitják — ami nem gorombaság egyébként, csak ténymegállapítás, mert hiszen Angliában az elítélt bűnöst, ha elég fiatal, mindig felszólítják, hogy válasszon a börtönbe vagy a zsoldos hadseregbe való belépés között szóval szárazföldi katonát Anglia nem tud állítani, s drága flottáját, — oh fleth invincible! — peddig csak nem kockáztatja és a gyávaság vasmacskájával tartja a honi vizeken. E helyett azonban meg vannak a pontos számításai: Kiaucsau ellen Japán, Német-Afrika ellen Portugália, Dél-Németország ellen Franciaország, északnyugati Németország ellen Belgium, Kelet-Poroszország ellen Oroszország. Ellenünk Szerbiát állította csatasorba Sir Grey, ami valóban gorombaság volt e kitűnőségétől. De mindenütt és mindenki ellen mást. Ez az ő számításuk elmés, rajta az edwardi vachet és hogy eddig nem vált be — ki tehet arról, hogy az élet nem olyan szabályos, mint egy matematikai feladvány? Isten nem tudja a leckét, amit Sir Charles Hardingue feladott neki, amiért is mozgósítani fognak ellene is, nem a presbyteri egyházat ugyan, hanem Franciaországot, mert a példabeszéd szerint Isten ott volt a legjobban otthon, következésképp leginkább ott lehet őt orvul megtámadni. Nem váltak be a számítások! Nem! Sir Curzon, aki hosszú évekig India alkirályaként sanyargatta az emberiség fine fleurjét, a hindukat, (köztük a legutolsó pária is különb herceg az arahuson felnevelkedett lordoknál) a nemes lord, a tribunre szállván annak a reményének adott kifejezést, hogy a bengáli lovasok kopjái nemsokára a berlini utcákon csillognak fel. A lordságának wellsi fantáziája egyelőre nem vált be. A távoli Indiák, a meszszi csudatartományok megmozdultak ugyan, de nem a németek, hanem az angolok ellen. A kiéheztetett, gazdátlan ebek éhhalálára ítélt fejedelmi nép megmozdult. A Buddha királyfi isteni megadását szívják ugyan magukba, de most felordítanak, mint tropikus éjszakán a bengáliai tigris és az angol helyőrség katonái, a húsevő zsoldosok, most úgy reszketnek ott, mint a lótusz levele. És az oxfordi egyetem legkitűnőbb folkloristái hiába sütik ki újra és újra, hogy a hindu feminin faj. Megint hiba történt, a hinduk nem tanulták meg a leckét, százmillió emberük férfias haragban forr és Anglia már érzi szét annak az órának, amikor olyan lesz, mint a gyarmatait vesztett Spanyolország. És újra letérdel és újra a sárgáknak könyörög. Előbb Japánnak ígérte Kínát, azért, hogy Kiancsau ellen menjen, most a kínaiaknak (valahol csak kell lakniok nekik is, miután hazájukat már elsáfárolta Japánnak) ígéri Kanada Pacific-menti partjait, ha felfalják az indiaiakat. És ismét és ismét hiba a számvetésben." Hogyan egyék meg a kínaiak a hindukat, mi-után előbb — ugyancsak angol vezényszóra — a japánok ették meg a kínaikat. Hibás volt a számvetés, de számvetés történt és végztére mégis csak ez a fontos. Önönmagáért való számvetés, ez lesz az ő vallásuk és a vallás ellen nem vétkezik a puritán lelkű brit. Never! . . . Valamikor másként volt. A sipoy lázadást ugyancsak a messzi Indiában, negyven esztendővel ezelőtt úgy irtották ki az angolok, hogy ágyú szája elé kötötték a forradalmárokat és ... és azután elsütötték az ágyút. Ezt tették eme nagyon művelt gentlemanek, noha a közülök való Shakespeare irta a világ legszebb szonettjeit és volt egy végtelenül finom latin szellem is Dante Gabriel Ro Betti, aki a fogatlan szájú, véres mini Wellington tábornok nyelvén tudta megtalálni a leggyengédebb érzések leggyengédebb szavait ... A sipoy lázadás, oh, akkor e hin nép még önmaga volt, a bestia még tudott harapni. Ma már csak az ösztöne maradt meg, a gonoszsága, az étvágya és a perverzitása. És felbérelt bakó utján rontja meg a szüzet, akin szeme éhes. . --