Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)

1914-09-17 / 228. szám

4 Budapest, csütörkÖS PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 11. (228. szám.­) — Elfogott francia katonák zsebében kü­lönösen Schirmeck, Montmédy és Longwynál számos oly acélhüvelyű töltényt találtak, amelynek hegye gépfúróval öt milliméter szé­lességben hét milliméter mélységre volt be­fúrva. A longwyi erődben találtak egy gépet, amely alkalmas a patronok ilyetén átalakítá­sára. Ugyancsak ott egész ládákat találtak ilyen pat­ronokkal. Kétségtelen, tehát, hogy ilyen patronok a francia hadvezetőség által a csapatok között szétosztattak. A katonai vizsgálat megállapította, hogy, a tisztek parancsára a legénység a nem kifúrt végű pateronokat késsel megkaparta, sőt fel i­s hasította, ugy hogy ezek a lövedékek is ugyanolyan súlyos sérüléseket ejtenek, mint a dum-dum lövegek. Az 1899 július 29-iki há­gai konferencia 23. §-a szerint minden oly lö­vedék használata tilos, amely az emberi test­ben szétlapul. Royalista a francia kabinetben Genf, szeptember 16. Francia lapok jelentik: Man Albert, a tudo­mányos akadémia royalista érzelmeiről ismert tagja, tárca nélkül belépett a kabinetbe. Mikor a mostani kormány megalakult, már fel akarták venni tagjaik közé Munt, azonban a reakciós pár­tok között e miatt villongások támadtak. Most ezek a nézeteltérések elsimultak és Mun belépett a kabinetbe, annak jeléül, hogy Franciaországban megszűntek a pártok ellentétei. Ezernyi menekülő Párisban Pánik és elkeseredés Milánó, szeptember 16. A Corriera della Sera jelenti Párisból: Párisba a fenyegetett vidékről tömegesen érkeznek a menekülők. Ezek a szerencsétle­nek rettenetesen sokat szenvedtek, mert a hosszú utakat nagyrészt gyalog kellett meg­tenniök, hátukon cipelve gyermekeiket és ér­tékesebb holmijaikat. A menekülőket a pá­lyaudvaron gyűjtik össze és éjszakának idején a földalatti villamos, ikpcejamon szállítják­­ a­ Mars-mezőre, a menekülők immár több ezer főre menő táborába. A párisi hatóságok azért választották az éjszakát a menekülők szállítá­sára, mert attól félnek, hogy a menekülők szenvedéseinek láttára a párisi polgárság kö­zött még nagyobb pánik és elkeseredés törne ki. Francia hazugság Berlin, szeptember 16. Hanoteaux volt külügyminiszter egy cikkben azt írta, hogy Németország London­ban már a hadüzenet előtt az összes francia gyarmatokat követelte, ami azt bizonyítja, hogy a háborút akarta. Ez hazugság. Német­ország sose tárgyalt Angliával francia gyarma­tok átadásáról. Bár Anglia Németországnak ismételten fölajánlotta, hogy a portugál gyar­matokat egymás közt föloszszák. Mi történik a délfranciai tartományokban Kopenhága, szeptember 16. A „National Tidende" című lap jelenti Londonból. Úgy látszik, hogy a délfrancia­országi tartományokat az újságírók elől el­zárták. Az itt tartózkodó angol és amerikai laptudósítókat hétfőn feltartóztatták és ka­tonai kísérettel Toulba vitték. A franciák otthon is rabolnak Berlin, szeptember 16. A Wolff-ü­gynökség jelenti: Csapataink az első francia hadsereg parancsnokának követ­kező parancsát fogták el: Az első hadsereg főparancsnoksága. Első iroda, 790. szám. Főhadiszállás 1914 augusztus 26. 9. számú külön rendelet. Rembervillers város lakosai részéről az első hadsereg főparancsnoka megtudta, hogy katonák ebben a városban erőszakosságo­kat és fosztogatásokat követtek el. E cse­lekmények annál sajnálatosabbak és elíté­lendők, minthogy francia földön történtek. A 21. hadtest parancsnokló tábornoka ha­ladéktalanul vizsgálatot indít ez ügyben, hogy e bűntények elkövetői hadbíróság elé állítassanak. Aláírás: Dubais,­ ­orosz háború Hindenburg befejezte az oroszok üldözését Berlin, szeptember 16. A nagy főhadiszállás szeptember 15-én fel­adott távirata jelenti:­­A keleti hadszíntéren Hindenburg se­rege az üldözés befejezése után most ren­dezkedik. A Felsősziléziában elterjedt hírek, melyek fenyegető veszélyről szólnak, alaptalanok. A sebesült Joachim herceg Berlin, szeptember 16. Joachim porosz herceg, a német császár legkisebb fia, akit a Hindenburg-sereg leg­utóbbi harcaiban egy srapnel­ mind so­ két­ylá­bán megsebesített, a bellevuei kastélyban van, ahol bevárja teljes felgyógyulását. Megsebe­sülése ellenére a herceg jól érzi magát és­ igen jókedvű. Legforróbb vágya, hogy minél ha­marabb visszatérhessen a piarctérre. Újabb egyenetlenség az orosz kormányban Berlin, szeptember 16. Kopenhágából jelentik. Ideérkezett hírek szerint az orosz kabinetben ujabb egyenetlen­ségek törtek ki, aminek folytán Kassow és Cseglovitow miniszterek beadták lemondá­sukat. Vilmos császár a poseni és galíciai lengyelekről Krakó, szeptember 15. A lengyel nemzeti szervezkedés hivatalos lapja érdekes cikket közöl utolsó számában. Megírja, hogy mikor a német csapatok bevonultak az orosz­országi Kalisba, hogy néhány orosz ügynök akna­munkáját ellensúlyozzák, túszul Németországba küldték Bukovinszki polgármestert és Ploszai fő­apátot. Bukovinszkit nemsokára szabadon bocsátot­ták, a kalisi volt polgármester Varsóba utazott és ott a Kuruer Porannu­ba cikket írt németországi, poseni élményeiről. Megírta, hogy Ploszai főapátot fogságában fölkereste Likowski poseni hercegérsek, aki Vilmos császár üzenetét hozta a kalisi papnak. A császár megbízásából kijelentette, hogy a német kormányzat minden törekvése, hogy Le­tor­szág újra felvirágozzék és számít arra, hogy mi­nap­ság ebben az irányban felvilágosítsa a népet. Né­hány nap múlva megjelent a fogházban Bernardi tábornok, divízió-parancsnok és bejelentette a tú­szoknak, hogy nem­sok­ára visszanyerik szabadsá­gukat. Végre elérkezett a várva-várt nap, Loewe tábornok, a poseni garnizon parancsnoka törzska­rával megjelent a börtönben, maga elé hívta a len­gyel túszokat és a következő szavakat mondta: — Vilmos császár kenyelemben visszaadja az önök szabadságát. Alkalmat erre az a körülmény ad, hony a császár a túszokat immár német alatt­valóknak tekinti. A császár tudomására jutott, hogy a galíciai lengyel fiatalság is mint egy ember fogott fegyvert, hogy a közös ellenséget legyőzze. Ez az okirat hivatalos francia részről is megerősíti különösen a német trónörökös parancsnoksága alatt álló hadseregek által szerzett azt a tapasztalatot, hogy francia ka­tonák még saját hazájukban is rabolnak és fosztogatnak. megmérgezett vezérőrnagy Berlin, szeptember 16. (Wolff-ügynökség.) Báró L. vezérőrnagy, egy lovasdandár parancsnoka, szeptember 5-én délelőtt az egészségügyi hivatal vegyé­szeti állomásának kávémaradványt adott át, amelynek élvezete után mérgezési tünetek köz­ben megbetegedett. E kávét Luneville közelé­ben, egy francia faluban adták neki. A vizs­gálat megállapította, hogy a kávé arzénnel volt megmérgezve. í-ítí'Ssí.^Imw >?eí» jipjfMf 1 Ho®5 «5$. i»Jg£Üi gg&R J&jg sJ. Jejfeafi joflui ' 4 | .A császár nem kételkedik abban, hogy a tuszok ennek a hirét elviszik országukba és ott elmondják­ hogy a galíciai lengijel önkéntesek arattak győzel­met Mich­ovnál, Jedrzejovnál és Kielcénél. Ezek után a túszokat szabadon bocsátották. Mit remélnek a németországi lengyelek a háborútól? Krakó, szeptember 15. A Nova Reforma nagyérdekű cikket közöl ar­ról, hogy a német birodalmi lengyelek ettől a hábo­rútól remélik nemzeti megújhodásukat. Kelet-Poroszországban a lengyelek helyzete egészen meg fog változni, megszűnik a német birodalmi Ostmar­kenverein, amely kiforgatta a lengyeleket a föld­birtokaikból és a lengyelséget földönfutóvá tette. A lengyel nép lojálisan és önfeláldozóan har­­col a közös ellenség ellen és bízik Vilmos császár ígéretében, aki a hadüzenet után tartott emlékezetes beszédében azt mondta, hogy a német birodalom­­ban többé nem lesznek pártok és elégedetlen nem­zetiségek. Nemcsak a szociáldemokratákra értette ezt a császár, hanem a német birodalmi lengye­lekre is, akik a háborúban be fogják bizonyítani, hogy Németországnak értékes elemei t­ ál mStess® fel­­­ ­. A német-angol háború Lloyd George bízik az angol aranyakban Róma, szeptember 16. Londonból táviratozzák. Lloyd­ George fo­gadta a városok képviselőinek küldöttségét és be­szédet intézett hozzájuk. Többek közt így szólt: — Eljön az idő, amikor nemcsak a mi fegy­veres segítségünkre, hanem főleg pénzünkre fog­nak szorulni. Már győztünk egyszer ezüstgolyóink­kal, most­ pedig pénzt adtunk Európának a legna­gyobb háborúra, a legnagyobbra, antóiy kestéig volt. Ezt a háborút meg fogjuk nyerni, mert erős az angol bátorság és a leghatalmasabb az angol arany. Ha majd a háborúban mindenki kimerül, akkor mi elsőt fogunk lélegzeni, azután másod­szor, harmadszor és negyedszer lélegzünk fel és mindenünket feláldozzuk, mielőtt bennünket meg­verhetnének. Churchill álma Egy millió angol katona Berlin, szeptember 16. Londonból jelentik. E hó 12-én egy népgyű­lésen lord Curchil tengerészeti miniszter beszédet tartott és többek közt a következőket mondta: — Ezentúl egyetlenegy német hadihajó sem fog kimerészkedni a német nyílt óceánra. A mi flottánk jobb és harcképesebb, mint va­laha, úgy hogy örökkön-örökké biztosíthatja Anglia fenhatóságát a tengeren. Szárazföldi hadseregünk is elég erős ahoz, hogy nagy sze­repet vigyen a legközelebbi fejleményekben, azonban mégis arra kell törekednünk, hogy legalább egy millió főnyi szárazföldi sereget állítsunk talpra s vigyünk a kontinensre, mert az a célunk, hogy Anglia véget vessen a há­borúnak. Az angol király nyilatkozata Bécs, szeptember 16. A Wiener Allg. Zeitung megállapítja, hogy a vezető angol körök hangulata még rövid idővel ezelőtt egészen más volt, mint most és ennek bizonyítékául a következőket hozza fel: Július hónapban, a Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége ellen elkövetett merény­let után Henrik porosz herceg Londonban tar­tózkodott. Az angol király és Henrik porosz herceg között ez alkalommal igen fontos meg­beszélések történtek, amelyeknek szelleme a lehető legbarátságosabb volt. Az angol király és a porosz herceg az európai konfliktus lehe­tőségét is megbeszélték és ezzel összefüggés­ben az angol király lekötelező formában jelen­tette ki, hogy Anglia, bármi történjék is, so­hasem fog fegyvert Németország ellen."

Next