Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-24 / 297. szám

A FILM i1 filmbörzéről — A legérdekesebb mozi. — , A moziszakma belső életéről, kulisszatitkairól, amelyek pedig éppen olyan érdekesek, mint a szín­házi kulisszatitkok, igen keveset tud a közönség. A színháznak vannak olyan orgánumai, amelyek a közönséget arról értesítik, hogy mi történik a ku­lisszák mögött, mi készül és ami készül, hogyan készül, de a moziszakma belső világát még soha nem ismertették a nagyközönség előtt. Pedig a moziszakmának is vannak érdekes in­tézményei, kulisszatitkai és amíg a film a gyár fel­vevőatelierjéből a mozivászonra jut, addig sok ér­dekes fázison megy keresztül. A gyártás titkaira talán egy más alkalommal térünk ki, most a moziszakma egy érdekes intéz­ményét, a fil­mbörzét akarjuk ismertetni. A filmbörze a moziszakma központi szerve, amely a filmkölcsönzőket a mozi­tulajdonosokkal összeköti. A film ugyanis a gyárostól a filmkölcsön­zőhöz kerül. A kölcsönző a filmet a gyárostól örök­áron megveszi, miután a filmet megnézte és az cél­jainak megfelelt. A mozitulajdonos a kölcsönzőtől a filmet csak egyes meghatározott napokra veszi kölcsön, de a film a kölcsönző tulajdona marad. A mozi tulaj­donos azonban természetesen csak akkor köt le, illetve vesz műsorra egy filmet, ha meggyő­ződött arról, hogy az a film megfelel az ő közönsé­gének és mozijának. Ehhez természetesen látnia kell a filmet. A legfontosabbak a kölcsönző szempontjából az úgynevezett első hetes mozitulajdonosok. Ezek azok a nagy mozik, amelyek először mutatják be a filmeket az országban. Az elsőhet­es mozisok rend­szerint saját színházukban nézik végig a képet, és azt ha megfelel nekik, lekötik. A film megjelenési napját, színházi nyelven szólva premierjét, azután a kölcsönző ezzel az elsőhetes mozissal beszéli meg. Amikor az elsőhetes mozis be tudja illeszteni az illető képet a műsorába, akkor jelenik az meg. A képet azután, mikor az elsőhetes mozi már lejátszotta, já­tszák a kisebb mozik, azonban ter­mészetesen ezek is meg akarják nézni, mielőtt le­kötnék. A filmkölcsönző viszont nem küldheti el filmjét, minden egyes mozinak lejátszásra, mert akkor filmje tönkremenne. Erre a célra van itt a filmbörze. A filmkölcsönzők minden egyes új képüket be­mutatják a filmbörzén, amelynek helyisége jelen­leg az Apolló-színházban van. Kedd délelőttől szom­batig minden délelőtt tíz órától kezdve peregnek itt a filmek, olyan tömegben, olyan gyors egymás­utániban, hogy egy nagyközönségbeli mozilátogató valósággal el volna kápráztatva tőle. Ha elképzel­jük, hogy a leggazdagabb moziműsor, amely két és fél, három óráig tart­, maximum 2500 méter, akkor elképzelhetjük, milyen programmal dolgozik a filmbörze, amelynek egy-egy délelőttjén 4800— 5000 méter film is lepereg a mozitulajdonosok szeme előtt. A filmeket a kölcsönzők a filmbörzén rend­szerint négy-öt héttel a megjelenés előtt mutatják be itt a filmböncén, azért, hogy a kölcsönzők ügy­nökeinek legyen idejük végiglátogatni a budapesti vevőket, és a lekötéseket eszközölni, valamint azért, hogy a film híre a szaklapok és a szaktársak révén eléggé elterjedjen a vidéken is. A filmbörzének igen érdekes szabályai is van­nak. Mindenekelőtt a filmbörzét csak a mozitulaj­donosok látogathatják. A múlt­ évben divattá lelt, hogy a nagyobb filmekből a kölcsönzők nyilvános — sajtóbemutatónak elnevezett — valóságos főpró­bákat rendeztek, amelyek azonban ártalmára voltak a mozitulajdonosoknak. Igen sokszor megtörtént ugyanis, hogy a sajtóbemutatón lejátszott képet va­lamelyik mozis kitűzte műsorára, és közönségének egy része azzal hagyta ott a színházát, hogy ezt ő már látta. Ezeket a bemutatókat tehát éppen a mo­zisokra való tekintettel beszüntették és most min­den filmet a filmbörzén kell bemutatni, ahol csak a mozitulajdonosok jelenhe­hetnek meg. Ki van mondva a filmbörze házirendjében az is, hogy egy egy film bemutatóján csak az a kölcsönző, illetve annak a kölcsönvállalatnak az alkalmazottjai je­lenhetnek meg, amelyik a filmet forgalomba hozza. Végül igen érdekes pontja a filmbörze szabályzatá­nak az is, hogy hangos megjegyzéseket a filmek kvalitására tenni nem szabad. Mindezeknek a sza­bályoknak az a célja, hogy a filmbörzén a kon­kurren­cia el ne hatalmasodjék és a filmek minden mellékkörülménytől mentesen érvényesüljenek. A filmbörze így lassanként a magyar kinema­tográf­ szakma központjává lett. Délelőttönként itt találkoznak a budapesti mozitulajdonosok, és igen sokszor megtörténik, hogy egy-egy nagyobb film bemutatására a vidék számos mozitulajdonosa is megjelenik. A filmek, amelyekben később sok száz­ezer ember gyönyörködik, innen indulnak diadal­útjukra és a legtöbb film sikerét a filmbörzén való bemutatás alapítja meg. PESTI NAPLÓ 3S Simon Judit filmen 2 .4 legújabb magyar filmszenzáció. — Az idei moziszezonban — úgy látszik — az elő­jelek után ítélve még jobban fognak dominálni a magyar filmek, mint a múlt évben. És ami a leg­örvendetesebb, a magyar filmeket készítő vállalko­zókban van ízlés, van ötlet, ahhoz, hogy ne a kül­földi tömegtermeléssel konkurrálni akaró rém­drámákkal vagy egyenesen a filmre készített új té­mákkal foglalkozzanak és azokra áldozzanak ezre­ket, hanem a szenzációkban és filmre alkalmas té­mákban oly gazdag magyar irodalomból keressék ki az alkalmas filmjütéket. Már eleve meg kell azonban mondanunk, hogy bármennyire is helyesen és jól választottak az egyes filmvállalkozók eddig, a legszerencsésebb vá­lasztás mégis az volt, amelyről ma be akarunk szá­molni, a Simon Judrit film feldolgozása. Az eddigi magyar témák, akár előkelő írók írták egyenesen a film számára, akár a magyar iro­dalom régi remekművei közül dolgoztattak át, nem voltak országos hírű témák. Az első olyan téma, amely már a címével is­ vonz, mert nemcsak szer­zőjét, hanem magát az eredeti költeményt is majd­nem mindenki ismeri az országban: a Simon Judit tragédiája. Nem túlozunk egyáltalában, ha azt mondjuk, hogy már maga a téma biztosítja a si­kert, éppen az eredeti költemény híténél és nép­szerűségénél fogva. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a költe­mény különben is elsőrangú és mindenekfelett al­kalmas téma filmfeldolgozásra. Amit a közönség egy filmtől kiván, a rendkívül érdekes bonyodal­mat, a nagy és izgalmas drámai összeütközéseket a különös és érdekes miliőt, azt ebben a filmben mind megtalálja. Nem kell olvasóinknak a Simon Judit tartalmát ismertetnünk, hogy megállapíthas­sák, milyen nagy a drámai magja, hiszen mindenki ismeri, csak annyit akarunk felemlíteni, hogy a költemény drámaisága, Simon Judit szomorú tör­ténetének ereje nemcsak hogy nem vesztett a fil­men, sőt olyan momentumok, amelyek a költe­ményben annak balladaszerű voltánál fogva, elho­mályosodnak, vagy csak egy-egy szóban vannak érintve, a filmen teljesen érvényre jutnak. Mérei Adolf, aki a költeményt filmre átdol­gozta, tökéletesen átérezte, hogy mi az, aminek a költeményből változatlanul kell a filmre vetítődnie, és megérezte azt is, hogy mi az, amit a filmen bő­vebben, szélesebben aláfestve kell kihozni. A film címszerepét — Simon Juditot — Cs. Aczél Ilona, a Magyar Színház tagja játsza. Csupa tűz, érzékiség és művészet ebben a szerepében, amelynek komor hangulata, és végzetszerűen sötét volta, nagyon megfelel a kiváló művésznő egyéni­ségének. A többi szerepeket Lakos Vilma és Edith, Somlai Artúr, Vágó Béla, Sarkadi és Rá­tkai Márton játszák nagyszámú kisebb szereplő segédletével. Mindegyikük elsőrangú filmszínésznek bizonyul e filmen, amelynek kitűnő és művészies rendezéséért különben Mérei Adolfot illeti a dicséret. A film fotográfiai szempontból is a legelső­rangúak közé tartozik, és bátran felveheti a ver­senyt bármely külföldi gyár termékével. Bizonyos az, hogy a Hungária filmkölcsönző vállalat, amely a filmet készítette, valósággal mű­vészi szolgálatot tett vele a magyar közönségnek, akkor, amikor Kiss Józsefet és a kiváló költő eme legkiválóbb költeményét filmre hozta. A magyar film igazi hivatása úgy látszik a magyar irodalom népszerűsítése lesz és ez irányban nagy lépést jelent­ a Simon Judit-film is, tehá­t ezek a kismozik abban a helyzetben lesznek, hogy kénytelenek műsorukat reprizekből összeállí­tani. Így igaz, hogy esetleg még olcsóbb műsorok­hoz­ jutnak, miután a filmikölcsönzők tekintettel a­ reprizre fognak enged­ni az árból, de viszont kisebb is lesz a közönségük. Az egynapos műsorokkal kü­lönben is annyi költség jár — mindennap más pla­kátra, műsorra, falragaszra van szükség —­ hogy ez a későbbi repriz olcsóbb árát teljesen paralizálja. Az egynapos műsorokat játszó mozik tulajdo­nosai azzal védekeznek, hogy nincsen két napra ele­gendő közönségük, mert az ő közönségük minden­nap megy moziba és mindennap újat akar látni. Ezt a mai háborús időkben kétlenünk kell Ameny­nyiben pedig tényleg van a közönségnek olyan ré­sze, amely mindennap megy moziba, az majd fel­váltva fogja látogatni az egymáshoz mindig ig­en nagy közelségben levő konkurrens két mozit,, és így egyik mozi sem fog veszíteni az üzleten. A kölcsönzők viszont egészen természetesen kímélni akarják a ma amúgy is gyenge anyagból levő filmjeiket. Már­pedig, ha mindennap más mo­ziban, más gépen játszák a filmeket, azzal a film nagyon lényegesen romlik. A kölcsönzők között most folyik az egyöntetű akció érdekében való meg­beszélés és valószínűleg a közel­jövőben a kölcsön­zők ki is fogják mondani, hogy egynapos műsort nem allnak. Az egynapos műsor A moziszakmát fenyegető nyersfilmhiány ve­szedelme arra kényszeríti a filmkölcsönzőket és a mozitulajdonosokat, hogy minden módot megra­gadjanak, amelylyel ez ellen védekezhetnek. Leg­újabban akció indult meg az ellen, hogy úgyneve­zett egynapos műsorokat ne adjanak, illetve a mo­zik minden műsorukat legalább két napig játszák. Ennek az akciónak a jogossága teljesen meg­érthető akkor, ha ismerjük a kísérő körülménye­ket. Igen sok kism­ozi van ugyanis Budapesten, amely — természetesen már csak akkor, mikor a nagyobb mozik lejátszották a filmet — olcsón, har­minc-negyven koronáért, játszik mű­sort és minden­ nap más és más műsort vesz. Ez a rendszer béke­időben, mikor mindenféle filmben és nyersanyag­ban is nagy bőség volt, semmi akadályba nem üt­között. Ma azonban ennek a mindennapos műsor­változásnak igen különös akadályai és következmé­nyei lehetnek. Legelsősorban az lehet ennek a rendszernek a következménye, hogy a szezon vége felé, március­áprilisban a kismoziknak már nem lesz mit játsza­niok. Tekintettel arra, hogy mindennap változtat­nak műsort, igen sok filmet fogyasztanak, többet, mint amennyi jelenleg piacra kerül. Márciusban HÍREK A magyar felírásokért. A múlt héten is­merte-a tett kollektív szerződés legutóbbi tárgyalása alkal­mával szóba került az a helyzet, hogy Magyaror­szág egyes vidékeire bécsi filmkölcsönzők is szállí­tanak filmet, ami a magyar filmkölcsönzőket meg­károsítja. Azok között a módok között, amelyekkel ezt meg lehetne akadályozni, legcélirányosabbnak tartják a szakemberek azt, hogy a belügyminiszter rendeletileg mondja ki, hogy a magyarországi mozik-­ ban csak magyar felírású, vagy esetleg — németlakta vidékeken — magyar és német felírású filmeket lehes­sen előadni. A bécsi filmkölcsönzőknek nem fizetődnék­ ki filmeikhez magyar felírásokat csináltatni és így ez a konkurrencia meg lenne törve. Másrészt azon­ban hazafias és nemzeti szempontból is igen célirá­nyos volna egy ilyen rendelet, mert ha Budapesten dr. Boda Dezső főkapitány meg tudta valósítani ezt a dolgot és Budapesten célirányosnak mutatkozott, mennyivel helyesebb ez akkor vidéken, ahol rendsze­rint sokkal kevesebben ismerik a német nyelvet, mint a fővárosban. Igen helyes volna, ha a magyar kinematográfia ebben az irányban komoly akciót indítana és a belügyminiszternél egy ilyen rendelet kiadását szorgalmazná. Krupp a filmen. Az Eiko-gyár most egy nagyszabású új film felvételeibe fogott. A film egy minden ízében modern dráma, amelynek középpont­jában Krupp és a híres esseni ágyúgyár van. A film ez attrakciójánál fogva bizonyára mindenütt nagy érdeklődést fog kelteni. Maria Carmi vígjátékban. Maria Carmi, aki a legkiválóbb német drámai színésznők egyike és aki éppen a múlt héten aratott nagy sikert egy drámai szerepben, idén még egy vígjátékban is fog szerepelni. A vígjáték címe: ,,A hermelinköpeny"-és szerzője Volmoeller, a kiváló német költő. A filmet­ a Léon Gaumont cég hozza forgalomba Magyarország­­on. Két asszony regénye. Ezzel a címmel e héten egy szenzációsan érdekes társadalmi dráma jelent meg, amelyet Franz Hof­er, a kiváló rendező írt és rendezett. Az érdekes és művészi értékkel bíró drámát a Hungária filmkölcsönző-vállalat hozta forgalomba. A vállalat leg­utóbb jelentette meg Eugen Sue világhírű regényének, A bolygó zsidóinak fémfeldolgozását is, valamint a Letört rózsák című drámát, melyek szintén elsőrangú attrakciói a moziknak. Az alagút körül. Bernhard Kellermanni alagútján­­ak sikerét nemcsak az Union­ Vitascope gyár, hanem, a berlini Imperator-gyár is fel akarta használni és ez­ a gyár is el akarta készíteni az alagutat, de Bernhard­ Kellermann engedelme nélkül. Az Union Vitascope szerzői jogbitorlás címén pert indított az Imperator­gyár ellen, amelyet a berlini bíróság el is ítélt és meg-­­tiltotta neki, hogy filmjén az Alagút címet használja. A film elkészült és Budapestre is elkerült, ahol „Vasút az Óceán alatt" címmel hozták forgalomba. Az Akácfa-­ utca 4. szám alatt levő Nemzeti Nagy Mozgó múlt hé­ten adta elő ezt a filmet, de röpcéduláin „Az alagút" címen hirdette. A Philipp és Pressburger cég, amely az igazi alagút monopol-tulajdonosa és e címet védjegyez­tette is, feljelentést tett ez ellen a rendőrségen, amely este a Nemzeti Nagy Mozgóban a röpcédulákat és mű­sorokat lefoglalta. A mozgó ellen a védjegybitorlási el­­járás megindult. Gegus Dániel mozidrámája, Gegus Dániel rend­őrtanácsos — mint értesülünk — igen érdekes rendőr­drámát irt a mozi számára. A nagyszabású és érdekes film címe „Romlott emberek között" és a nagyvárad mélységeit mutatja be érdekfeszítő cselekvény kereté­­ben Mátray Ernő filmgyára. Mint Berlinből jelentik­ nekünk, Mátray Ernő, a kiválóan ismert és kedvelt ma­gyar színész, aki már filmszerepeivel is számos sikert aratott, most filmgyárat alapított. A gyárhoz néhány, elsőrangú színészt szerződtetett és az első film felvé­­teleit már meg is kezdte. 1

Next