Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-24 / 297. szám
A FILM i1 filmbörzéről — A legérdekesebb mozi. — , A moziszakma belső életéről, kulisszatitkairól, amelyek pedig éppen olyan érdekesek, mint a színházi kulisszatitkok, igen keveset tud a közönség. A színháznak vannak olyan orgánumai, amelyek a közönséget arról értesítik, hogy mi történik a kulisszák mögött, mi készül és ami készül, hogyan készül, de a moziszakma belső világát még soha nem ismertették a nagyközönség előtt. Pedig a moziszakmának is vannak érdekes intézményei, kulisszatitkai és amíg a film a gyár felvevőatelierjéből a mozivászonra jut, addig sok érdekes fázison megy keresztül. A gyártás titkaira talán egy más alkalommal térünk ki, most a moziszakma egy érdekes intézményét, a filmbörzét akarjuk ismertetni. A filmbörze a moziszakma központi szerve, amely a filmkölcsönzőket a mozitulajdonosokkal összeköti. A film ugyanis a gyárostól a filmkölcsönzőhöz kerül. A kölcsönző a filmet a gyárostól örökáron megveszi, miután a filmet megnézte és az céljainak megfelelt. A mozitulajdonos a kölcsönzőtől a filmet csak egyes meghatározott napokra veszi kölcsön, de a film a kölcsönző tulajdona marad. A mozi tulajdonos azonban természetesen csak akkor köt le, illetve vesz műsorra egy filmet, ha meggyőződött arról, hogy az a film megfelel az ő közönségének és mozijának. Ehhez természetesen látnia kell a filmet. A legfontosabbak a kölcsönző szempontjából az úgynevezett első hetes mozitulajdonosok. Ezek azok a nagy mozik, amelyek először mutatják be a filmeket az országban. Az elsőhetes mozisok rendszerint saját színházukban nézik végig a képet, és azt ha megfelel nekik, lekötik. A film megjelenési napját, színházi nyelven szólva premierjét, azután a kölcsönző ezzel az elsőhetes mozissal beszéli meg. Amikor az elsőhetes mozis be tudja illeszteni az illető képet a műsorába, akkor jelenik az meg. A képet azután, mikor az elsőhetes mozi már lejátszotta, játszák a kisebb mozik, azonban természetesen ezek is meg akarják nézni, mielőtt lekötnék. A filmkölcsönző viszont nem küldheti el filmjét, minden egyes mozinak lejátszásra, mert akkor filmje tönkremenne. Erre a célra van itt a filmbörze. A filmkölcsönzők minden egyes új képüket bemutatják a filmbörzén, amelynek helyisége jelenleg az Apolló-színházban van. Kedd délelőttől szombatig minden délelőtt tíz órától kezdve peregnek itt a filmek, olyan tömegben, olyan gyors egymásutániban, hogy egy nagyközönségbeli mozilátogató valósággal el volna kápráztatva tőle. Ha elképzeljük, hogy a leggazdagabb moziműsor, amely két és fél, három óráig tart, maximum 2500 méter, akkor elképzelhetjük, milyen programmal dolgozik a filmbörze, amelynek egy-egy délelőttjén 4800— 5000 méter film is lepereg a mozitulajdonosok szeme előtt. A filmeket a kölcsönzők a filmbörzén rendszerint négy-öt héttel a megjelenés előtt mutatják be itt a filmböncén, azért, hogy a kölcsönzők ügynökeinek legyen idejük végiglátogatni a budapesti vevőket, és a lekötéseket eszközölni, valamint azért, hogy a film híre a szaklapok és a szaktársak révén eléggé elterjedjen a vidéken is. A filmbörzének igen érdekes szabályai is vannak. Mindenekelőtt a filmbörzét csak a mozitulajdonosok látogathatják. A múlt évben divattá lelt, hogy a nagyobb filmekből a kölcsönzők nyilvános — sajtóbemutatónak elnevezett — valóságos főpróbákat rendeztek, amelyek azonban ártalmára voltak a mozitulajdonosoknak. Igen sokszor megtörtént ugyanis, hogy a sajtóbemutatón lejátszott képet valamelyik mozis kitűzte műsorára, és közönségének egy része azzal hagyta ott a színházát, hogy ezt ő már látta. Ezeket a bemutatókat tehát éppen a mozisokra való tekintettel beszüntették és most minden filmet a filmbörzén kell bemutatni, ahol csak a mozitulajdonosok jelenhehetnek meg. Ki van mondva a filmbörze házirendjében az is, hogy egy egy film bemutatóján csak az a kölcsönző, illetve annak a kölcsönvállalatnak az alkalmazottjai jelenhetnek meg, amelyik a filmet forgalomba hozza. Végül igen érdekes pontja a filmbörze szabályzatának az is, hogy hangos megjegyzéseket a filmek kvalitására tenni nem szabad. Mindezeknek a szabályoknak az a célja, hogy a filmbörzén a konkurrencia el ne hatalmasodjék és a filmek minden mellékkörülménytől mentesen érvényesüljenek. A filmbörze így lassanként a magyar kinematográf szakma központjává lett. Délelőttönként itt találkoznak a budapesti mozitulajdonosok, és igen sokszor megtörténik, hogy egy-egy nagyobb film bemutatására a vidék számos mozitulajdonosa is megjelenik. A filmek, amelyekben később sok százezer ember gyönyörködik, innen indulnak diadalútjukra és a legtöbb film sikerét a filmbörzén való bemutatás alapítja meg. PESTI NAPLÓ 3S Simon Judit filmen 2 .4 legújabb magyar filmszenzáció. — Az idei moziszezonban — úgy látszik — az előjelek után ítélve még jobban fognak dominálni a magyar filmek, mint a múlt évben. És ami a legörvendetesebb, a magyar filmeket készítő vállalkozókban van ízlés, van ötlet, ahhoz, hogy ne a külföldi tömegtermeléssel konkurrálni akaró rémdrámákkal vagy egyenesen a filmre készített új témákkal foglalkozzanak és azokra áldozzanak ezreket, hanem a szenzációkban és filmre alkalmas témákban oly gazdag magyar irodalomból keressék ki az alkalmas filmjütéket. Már eleve meg kell azonban mondanunk, hogy bármennyire is helyesen és jól választottak az egyes filmvállalkozók eddig, a legszerencsésebb választás mégis az volt, amelyről ma be akarunk számolni, a Simon Judrit film feldolgozása. Az eddigi magyar témák, akár előkelő írók írták egyenesen a film számára, akár a magyar irodalom régi remekművei közül dolgoztattak át, nem voltak országos hírű témák. Az első olyan téma, amely már a címével is vonz, mert nemcsak szerzőjét, hanem magát az eredeti költeményt is majdnem mindenki ismeri az országban: a Simon Judit tragédiája. Nem túlozunk egyáltalában, ha azt mondjuk, hogy már maga a téma biztosítja a sikert, éppen az eredeti költemény híténél és népszerűségénél fogva. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a költemény különben is elsőrangú és mindenekfelett alkalmas téma filmfeldolgozásra. Amit a közönség egy filmtől kiván, a rendkívül érdekes bonyodalmat, a nagy és izgalmas drámai összeütközéseket a különös és érdekes miliőt, azt ebben a filmben mind megtalálja. Nem kell olvasóinknak a Simon Judit tartalmát ismertetnünk, hogy megállapíthassák, milyen nagy a drámai magja, hiszen mindenki ismeri, csak annyit akarunk felemlíteni, hogy a költemény drámaisága, Simon Judit szomorú történetének ereje nemcsak hogy nem vesztett a filmen, sőt olyan momentumok, amelyek a költeményben annak balladaszerű voltánál fogva, elhomályosodnak, vagy csak egy-egy szóban vannak érintve, a filmen teljesen érvényre jutnak. Mérei Adolf, aki a költeményt filmre átdolgozta, tökéletesen átérezte, hogy mi az, aminek a költeményből változatlanul kell a filmre vetítődnie, és megérezte azt is, hogy mi az, amit a filmen bővebben, szélesebben aláfestve kell kihozni. A film címszerepét — Simon Juditot — Cs. Aczél Ilona, a Magyar Színház tagja játsza. Csupa tűz, érzékiség és művészet ebben a szerepében, amelynek komor hangulata, és végzetszerűen sötét volta, nagyon megfelel a kiváló művésznő egyéniségének. A többi szerepeket Lakos Vilma és Edith, Somlai Artúr, Vágó Béla, Sarkadi és Rátkai Márton játszák nagyszámú kisebb szereplő segédletével. Mindegyikük elsőrangú filmszínésznek bizonyul e filmen, amelynek kitűnő és művészies rendezéséért különben Mérei Adolfot illeti a dicséret. A film fotográfiai szempontból is a legelsőrangúak közé tartozik, és bátran felveheti a versenyt bármely külföldi gyár termékével. Bizonyos az, hogy a Hungária filmkölcsönző vállalat, amely a filmet készítette, valósággal művészi szolgálatot tett vele a magyar közönségnek, akkor, amikor Kiss Józsefet és a kiváló költő eme legkiválóbb költeményét filmre hozta. A magyar film igazi hivatása úgy látszik a magyar irodalom népszerűsítése lesz és ez irányban nagy lépést jelent a Simon Judit-film is, tehát ezek a kismozik abban a helyzetben lesznek, hogy kénytelenek műsorukat reprizekből összeállítani. Így igaz, hogy esetleg még olcsóbb műsorokhoz jutnak, miután a filmikölcsönzők tekintettel a reprizre fognak engedni az árból, de viszont kisebb is lesz a közönségük. Az egynapos műsorokkal különben is annyi költség jár — mindennap más plakátra, műsorra, falragaszra van szükség — hogy ez a későbbi repriz olcsóbb árát teljesen paralizálja. Az egynapos műsorokat játszó mozik tulajdonosai azzal védekeznek, hogy nincsen két napra elegendő közönségük, mert az ő közönségük mindennap megy moziba és mindennap újat akar látni. Ezt a mai háborús időkben kétlenünk kell Amenynyiben pedig tényleg van a közönségnek olyan része, amely mindennap megy moziba, az majd felváltva fogja látogatni az egymáshoz mindig igen nagy közelségben levő konkurrens két mozit,, és így egyik mozi sem fog veszíteni az üzleten. A kölcsönzők viszont egészen természetesen kímélni akarják a ma amúgy is gyenge anyagból levő filmjeiket. Márpedig, ha mindennap más moziban, más gépen játszák a filmeket, azzal a film nagyon lényegesen romlik. A kölcsönzők között most folyik az egyöntetű akció érdekében való megbeszélés és valószínűleg a közeljövőben a kölcsönzők ki is fogják mondani, hogy egynapos műsort nem allnak. Az egynapos műsor A moziszakmát fenyegető nyersfilmhiány veszedelme arra kényszeríti a filmkölcsönzőket és a mozitulajdonosokat, hogy minden módot megragadjanak, amelylyel ez ellen védekezhetnek. Legújabban akció indult meg az ellen, hogy úgynevezett egynapos műsorokat ne adjanak, illetve a mozik minden műsorukat legalább két napig játszák. Ennek az akciónak a jogossága teljesen megérthető akkor, ha ismerjük a kísérő körülményeket. Igen sok kismozi van ugyanis Budapesten, amely — természetesen már csak akkor, mikor a nagyobb mozik lejátszották a filmet — olcsón, harminc-negyven koronáért, játszik műsort és minden nap más és más műsort vesz. Ez a rendszer békeidőben, mikor mindenféle filmben és nyersanyagban is nagy bőség volt, semmi akadályba nem ütközött. Ma azonban ennek a mindennapos műsorváltozásnak igen különös akadályai és következményei lehetnek. Legelsősorban az lehet ennek a rendszernek a következménye, hogy a szezon vége felé, márciusáprilisban a kismoziknak már nem lesz mit játszaniok. Tekintettel arra, hogy mindennap változtatnak műsort, igen sok filmet fogyasztanak, többet, mint amennyi jelenleg piacra kerül. Márciusban HÍREK A magyar felírásokért. A múlt héten ismerte-a tett kollektív szerződés legutóbbi tárgyalása alkalmával szóba került az a helyzet, hogy Magyarország egyes vidékeire bécsi filmkölcsönzők is szállítanak filmet, ami a magyar filmkölcsönzőket megkárosítja. Azok között a módok között, amelyekkel ezt meg lehetne akadályozni, legcélirányosabbnak tartják a szakemberek azt, hogy a belügyminiszter rendeletileg mondja ki, hogy a magyarországi mozik- ban csak magyar felírású, vagy esetleg — németlakta vidékeken — magyar és német felírású filmeket lehessen előadni. A bécsi filmkölcsönzőknek nem fizetődnék ki filmeikhez magyar felírásokat csináltatni és így ez a konkurrencia meg lenne törve. Másrészt azonban hazafias és nemzeti szempontból is igen célirányos volna egy ilyen rendelet, mert ha Budapesten dr. Boda Dezső főkapitány meg tudta valósítani ezt a dolgot és Budapesten célirányosnak mutatkozott, mennyivel helyesebb ez akkor vidéken, ahol rendszerint sokkal kevesebben ismerik a német nyelvet, mint a fővárosban. Igen helyes volna, ha a magyar kinematográfia ebben az irányban komoly akciót indítana és a belügyminiszternél egy ilyen rendelet kiadását szorgalmazná. Krupp a filmen. Az Eiko-gyár most egy nagyszabású új film felvételeibe fogott. A film egy minden ízében modern dráma, amelynek középpontjában Krupp és a híres esseni ágyúgyár van. A film ez attrakciójánál fogva bizonyára mindenütt nagy érdeklődést fog kelteni. Maria Carmi vígjátékban. Maria Carmi, aki a legkiválóbb német drámai színésznők egyike és aki éppen a múlt héten aratott nagy sikert egy drámai szerepben, idén még egy vígjátékban is fog szerepelni. A vígjáték címe: ,,A hermelinköpeny"-és szerzője Volmoeller, a kiváló német költő. A filmet a Léon Gaumont cég hozza forgalomba Magyarországon. Két asszony regénye. Ezzel a címmel e héten egy szenzációsan érdekes társadalmi dráma jelent meg, amelyet Franz Hofer, a kiváló rendező írt és rendezett. Az érdekes és művészi értékkel bíró drámát a Hungária filmkölcsönző-vállalat hozta forgalomba. A vállalat legutóbb jelentette meg Eugen Sue világhírű regényének, A bolygó zsidóinak fémfeldolgozását is, valamint a Letört rózsák című drámát, melyek szintén elsőrangú attrakciói a moziknak. Az alagút körül. Bernhard Kellermanni alagútjának sikerét nemcsak az Union Vitascope gyár, hanem, a berlini Imperator-gyár is fel akarta használni és ez a gyár is el akarta készíteni az alagutat, de Bernhard Kellermann engedelme nélkül. Az Union Vitascope szerzői jogbitorlás címén pert indított az Imperatorgyár ellen, amelyet a berlini bíróság el is ítélt és meg-tiltotta neki, hogy filmjén az Alagút címet használja. A film elkészült és Budapestre is elkerült, ahol „Vasút az Óceán alatt" címmel hozták forgalomba. Az Akácfa- utca 4. szám alatt levő Nemzeti Nagy Mozgó múlt héten adta elő ezt a filmet, de röpcéduláin „Az alagút" címen hirdette. A Philipp és Pressburger cég, amely az igazi alagút monopol-tulajdonosa és e címet védjegyeztette is, feljelentést tett ez ellen a rendőrségen, amely este a Nemzeti Nagy Mozgóban a röpcédulákat és műsorokat lefoglalta. A mozgó ellen a védjegybitorlási eljárás megindult. Gegus Dániel mozidrámája, Gegus Dániel rendőrtanácsos — mint értesülünk — igen érdekes rendőrdrámát irt a mozi számára. A nagyszabású és érdekes film címe „Romlott emberek között" és a nagyvárad mélységeit mutatja be érdekfeszítő cselekvény keretében Mátray Ernő filmgyára. Mint Berlinből jelentik nekünk, Mátray Ernő, a kiválóan ismert és kedvelt magyar színész, aki már filmszerepeivel is számos sikert aratott, most filmgyárat alapított. A gyárhoz néhány, elsőrangú színészt szerződtetett és az első film felvételeit már meg is kezdte. 1