Pesti Napló, 1916. március (67. évfolyam, 61–91. szám)

1916-03-01 / 61. szám

z Szerbe legyen. Ha eddig az entente politikája, diplomáciája, gyarmatbirodalma, közgazdasága a háborút szolgálta, ezután a háború után majd a békét fogja szolgálni, mert egyszerűen muszáj azt szolgálnia. Még egyszer nem vihetik le népeiket, meg az egész emberiséget ebbe a pokolba. Itt nincs repríz, ezt nem lehet elölről kezdeni. Akit megvertek, az ebben a hámomban nem kel fel többé, a győző pedig megszerzi a végleges diadalt, aztán pedig egy egész új korszak fog következni, egy egészen más politikai kozmosz és az olasz képviselő véres, vagy inkább véres orrú jóslata a jövő századnak olyan regénye lesz, amelyik sohse fog valóra válni. W.NA.WWWWWWt Az új tengeralattjáró- Blokád — Anglia ellen A németek tudvalevően bejelentették, hogy március elsejétől kezdve akcióba lép az ij német tengeralattjáró háború. Ez az akció válasz az entente és különösen Anglia intézkedésére, hogy a kereskedelmi hajókat ágyukkal fegyverzik fel és támadásra használják a német tengeralattjárók ellen, még abban az esetben is, ha az utóbbiak támadni sem szándékoznak. Válasz továbbá Angliának arra ,az újabb jogtiprására, hogy a semleges kikötőkben lévő német hajókat a saját céljaira akarja felhasználni, illetve magának megszerezni. Válasz továbbá Anglia blokád-politikájára. A német tengeralattjárók meg akarják mutatni, hogy a Weddigesiek szelleme nem halt meg és Anglia nem föltétlen ura a világtengereknek ,hogy erre nézve egyébként már az angol kormánykörök véleménye is megingott, bizonyítja éppen Asquith miniszterelnök legutóbbi szereplése, hol egyetlen hivatkozás nem történik az angol flottára s a korlátlan tengeri uralomra. Pedig az angol flottával való elviselhetetlen gőgös hivalkodást a világháború folyamán egyetlen angol kormányférfiú sem mulasztotta el, hogy az angol közvéleményben Anglia sérthetetlenségébe vetett feltétlen bizalmat megerősítse. A Németország és a moznarkia ellen irányult kiéheztetési politika és blokád nyelét most a német tengeralattjárók az angol és entente-kereskedelem ellen fordítják. Azt az elvet, hogy az Angliát környező vizek hadszintért jelentenek- a németek eddig a semlegesekre való tekintettel sok elnézéssel és óvatossággal kezelték. Azonban most valószínű, hogy a német kormánynak sikerül a semleges államokat arra bírni, hogy tekintettel egyrészt Németország élet-halál harcára, a semlegesek a saját érdekükben kerüljék a veszedelmes színhelyet. Másrészt remélhetően sikerül a semlegesek hajóit távol tartani az Angliával való összeköttetéstől s m meggyőzni őket, hogy ezzel csak saját maguknak, illetve jövőjüknek s a tenger jövő szabadságának használnak, ha nem kockáztatják hajóik sorsát, továbbá a mert a mostani háború bebizonyította, hogy Anglia az összes semleges államokat valósággal vazallusainak tekinti a tengereken. Csomagjaikat, postájukat visszatartja, kereskedelmüket nemcsak a maga módja szerint ellenőrzi, de akkor kobozza el a hajórakományokat, amikor neki tetszik. Németországnak legfőbb fegyvere a tengeren a tengeralattjáró s bizonyos, hogy nem Wilson) arról fog tanácsot kérni, hogy miféle udvariasságot mutasson a tengeren. Egyébként René Millet, volt francia meghatalmazott követ véleménye az, hogy Wilson minden alkalmat megragad, ha szónokolhat a permzetközi udvariasságról. Millet szerint Wilsonnak semmi háborús szándéka nincs és nem is lehet. Az enterte szempontjából — folytatja a volt követ— nem is ez a fontos, hanem az, hogy minél több muníciót gyártson" Amerika. — Amerika szempontjából pedig egyedül csak az a fontos, hogy minél több pénzt keressen. A német tengiini hattjáróknak meg van a titkuk, miképpen ismerik fel a felfegyverzett kereskedelmi hajókat, melyek Angliába vagy az entente más országaiba árukat visznek. Erre nézve most már semmiféle illemtant, legkevésbé a Wilson tiatáturét, nem fogják a németek figyelembe venni. Ha Anglia ki akarja éheztetni a központi hatalmakat és Landsdowne lord pártja még mindig hangoztatja Németország megsemmisítését, a most meginduló tengeralattjáró háború remélhetően megadja a kegyelemdöfést ennek a legendának is. Az új német tengeralattjáró háború alkalmas lesz arra, hogy az eddigi entente-hajófuvart és biztosításokat még súlyosabbá tegye és bebizonyítsa Angliának, hogy a tervezett kiéheztető- és blokádhadjáratnak két éle van s az élesebb fele legelsősorban Anglia gazdasági érdekeit fogja sújtani és igy lehetséges lesz a brit cégöt a mielőbbi békére kényszeríteni. Két levél írta: Ego (Kovács Gábor levele Német Erzsébethez) Nagyságos kisasszonyom, mély tisztelettel kérem, ne vegye rossz néven, hogy művészi kivitelű fényképe útján felismertem önt, származását és otthonát és hogy most levéllel merem zavarni. De meg kell mondjam Önnek, nagyságos kisasszony, hogy gyalázatosan bánt velem, az ügyből pedig, amely iránt érdeklődni méltóztatott, nevetséges komédiát csinált, amikor milliomos úrihölgy újfajta szórakozásává avatta. Csodálatos stílusérzékre vall kisasszonyom részéről, hogy nem autón jött ki a külvárosi munkáskaszinóba és hogy nem libériás inas nyitott ajtót ön elött, amikor elkeseredett, küzdő szegény emberek társaságába lépett. Nézze kisasszonyom, erről a cirkuszi mulatságról önnek le kellett volna mondania. Nézze, a régi francia nemesek gőgös mondása, melyet épp a polgári osztály koptatott el, a „nemesség kötelez", joggal volna átváltoztatható „gazdagság kötelez"-re is. Német Vilinek a főváros elsőrangú kapitalistájának leánya ám tanuljon és olvasson annyi Nietzschét és nemzetgazdaságtant és angol szocialista művet, amennyi jólesik neki, a mi nem tehetünk róla, hogy ma minden gondolkodó beleesik a szocializmusba, vagy küzködik vele, hogy elkerülje. De azért a szegénység és vagyontalanság álruháidban Német Vili leánya ne furakodjék be irmók közé, akik éveikkel és egészségükkel fizettek minden splyofiszóért, minden rokonszenvért, melyet tőlem és a hoz-zám hasonlóktól kapnak. Nyomorúságos otthonukba mennek onnan haza ?Azok az emberek, akik megteremtik dacos keserűséggel, de lázadásra tehetelenül, mert kenyérre éhesen, mert fiatalon családhoz, asszonyhoz, gyerekhez láncolja a Német Vilik millióit és elősegítik leányuk nagyszerű kiművelődését, fajtájuk kifinomodását. Nagyságos kisasszonyom, ha ön nem volna olyan értelmes ember és ha nem volna a legérzékenyebb szin.ti nő, akivel életemben öszetalálkoztam, akkor hamar, talán gúnyosan mosolyogva térnék napirendre életem e kis „téli epizódja" fölött. Ha Ön kissé őszintébb, nehézkesebb lett volna, ha csak egyszer is elárulta volna magát, ha a gazdagság nehéz parfümjét hozta volna érzékeimnek tavaszi séták finom, ibolyaillatú, sejtelmes hangulata helyett: rumi gyűlölném úgy, ahogy most gyűlölöm. Racscsoló, naplopó, hozományos lányt leső ficsuroktól kaptam felvilágosítást önről művészin megkapó, szomorú mosolyú képe előtt. Ne pózoljon annyira, nagyságos kisaszony, azzal a szomorúsággal, ilyesmi bizonyára nem tetszik az ön társaságában és tisztelt jövendőbelije, aki bizonyára apja ura kedvére való ember lesz, azt szereti majd, ha ön kacag és szép és örül az életének, a jótékonycélú egyesületek választmányi tagja, később, fia megbízott elnöknője lesz és talán jól járnak majd azok a lezüllött szegények, akiket Ön tanít meg alamizsnák elfogadására, mert tapintatosan, kedvesen fogja a legundorítóbb adakozásokat is véghezvinni. Gyerekei nagyon szépek lesznek, fia, aki az ön szemeit örökli és sohasem fog figyelni az iskolában: szociálreformer lesz, nem akar majd belépni apja vagy nagyapja gyárába és valami bizonytalan származású szegény kis nőt vesz el feleségül . . . Nagyságos kisasszonyom, Ön nagyon sokat adott nekem; felejthetetlen szép fiatal barátság emlékét, olyan viszony lehetőségét férfi és nő között, melyről eddig nem tudtam, r •~•'»'•'-*•'hraonunkat, egy esztétikán felépült kultúra finomságait, melyeket ön előtt nem ismertem, de engedje meg, hogy mindezért ne legyek hálás. Mert még mindig ön járt jobban, degeneráltsága, spleenje — édesanyja őnagysága bizonyára régóta gazdag családból származik — az Ön nyughatatlansága sokkal többet kapott tőlünk, szegény emberektől, semmint nekem kellene hálálkodnom, hogy leereszkedett hozzánk. Színházat játszottunk Önnek, ugye, kisasszony, izgató színházat és Ön bizonyára gyakran gondolta: „Istenem, ha ezek tudnák, hogy én a Német Vili lánya vagyok, hogy a mintakapitalista lánya vagyok!" Képzelem, milyen nagyszerű, bikaviadalok izgalmait adó szenzációja volt ez önnek . . . Nem szégyelli ezt a szerepét, kisasszony? És én ... Én bolond. Aki egy újszerű flirt számomra kiutalt szerepében jeleskedtem, aki nem tudtam, hogy szalon- és termisszerelmecskék után felfrissítően hat egy ilyen vidékről felkerült, életre mohó, tudásvágyó fiú őszintesége. És ön hogy segített nekem, fordított számomra, könyveket hozott, — ilyen becsületes, komoly módon még nem játszott nő, így még sohase komédiázott leány, aki csak bolondítani akart férfit. Vagy nem, nem akart bolondítani. Hiszen jó volt hozzám, munkára buzdított — ez a munka az ön apja ellen is irányult, hiszen Ön tanult nekem és velem. Rettenetes elgondolnom, hogy barátsága nem volt őszinte . . . Azt hiszem mégis, hogy ön csak könynyelmű volt, nagyságos kisasszony és meggondolatlan, amikor játszott velünk._ De azért mégis megvetésemet küldöm Önnek, nem törődöm vele, hogy fiatal lány, hogy urihölgy — ön értelmes ember is és ennek az értelmes embernek – mondom: • ezt nem lett volna szabad megtennie, ön automobilon röpül át a külvároson, ön estéit az Operában tölti, palotában 1 PESTI NAPLÓ 1918. márciu 1. Páris veszedelme Zürich, február A francia és olasz lapok a legellentétesebb vélményen vannak a német offenzíva tekintetében. A Secoto például nem tud eligazodni azon, hogy a döntő offenzívába lépett németek miért „hangoztatják", hogy ők békét akarnak, miért tesznek meg minden lehető kísérletet erre nézve, miért hagyják a szocialista ellenzéket agitálni országszerte Egy olasz újságíró, Iuigi Campoloughi, azt írja, hogy a németek határozottan keresztül akarják törni a francia frontot és megtalálták annak egyik ,,gyenge" pontját Verdunben. A Sontrac és Arlois körüli harcok lokális jelentőségűek. Azt mondják — írja Campoloughi — hogy az Iser felé nagy néket erők özönlenek. „Verdunnon keresztül a németek Párisra néznek, egyetlen lehetséges céljára a győzelmies offenzívának. Verdunt azonban nem kell úgy tekinteni, mint egy megdúsített helyet, hanem úgy, mint szabad városit(!) A terep kedvezőbb a franciáknak. De ha ezeknek, — aminthogy nem kétes, — vissza kell vonulniok az első vonalakból, találna!; emögött egy kész másodikat Froutierretől Daumontig és egy harmadik védelmi vonalat Bellevilletől Domploutig, ez a vonal Sevi Michelt és Louvillet szeli keresztül, öszszegezve: ha az ellenség áttöri a frontot, a francia hadsereg azért nincs tönkre verve s a németek offenzívája nem eredményezi azt, amire Németországnak szüksége van. Egy másik francia újságíró hosszú cikket, küldött a Corriere della Será-nak, amelyben kijelenti, hogy a németek nem támadják Verdant, hanem egyszerűen csak a nyugati frontnak ezt a szakaszát, amelyet szerencsétlenül választottak meg, mert Verdun előtere kiválóan meg van erősítve. Ehelyett azt állítja, hogy a német offenzíva valójában így fog kialakulni: Iser—Calais—Anglia . . .