Pesti Napló, 1916. október (67. évfolyam, 273–303. szám)

1916-10-01 / 273. szám

35 .Vasárnap PESTI NAPLÓ 1916. október 1. A nagy mű megindult, a kerék forog tovább, minden magyar gondolat ott zarándokol diadalmas hadaink nyomában, amelyek örökre le fogják tiporni azokat, akik becstelen kezükkel ki akarták tépni Erdélyt a magyar földből, a magyar jövendőből, a magyartörténelemből. És ott zarándokol egy másik sereg is; azoké, akik ezt a magyar gondolatot odalenn őrizték, őrizték a szivükben, hitükben, otthonukban s akiknek a nagy győzelem visszaadja szivüket is, hitüket is, otthonukikat is. iPerisla, a keleti kérdés gyűjtőpontja A perzsa követségen — Anglia és Oroszország vetélkedése Perzsiában — Perzsia és Afganisztán — Ázsia felé csap a világháború Perzsiában most már hosszú hónapokóta dúl a világháború, azonban a távolság éa a rossz hírszolgálat miatt a szűkre fogott török jelentésekre vagyunk utalva. Pedig Ázsia -a véres viharok verte országa most talán majdnem olyan fontos hadiszintér, mint akármelyik. Törökök, perzsák a a központi hatalmakkal rokonszenvező egyéb ottani néptörzsek állanak ott rendkívül véres harcban az oroszokkal és angolokkal. Végeredményben itt kell eldőlnie a keleti problémának. Anglia indiai érdekeltségének, Oroszország meleg kikötő felé tüntetésének, Perzsia függetlenségének, Németország ázsiaicéljainak és a bagdadi vasút sorsának. Ha itt győznek a központi hatalmak, Anglia és Oroszország presztízse megrendül Ázsiában s ha sikerrel haladnak tovább Teheránig, nemcsak Perzsia népe áll talpra, de a velünkrokonszenvező Afganisztán is. " Nekünk kétszeresen fontos Perzsia azértis, mert gyöngítheti az orosz tömegeket Gajlicia felől. Nem lehetünk tehát közömbösekaz ottani rendkívül nehéz és véres küzdelmek irányában, melynek esélyei kedvezők vagy kedvezőtlenek lehetnek reánk nézve is. A perzsa követségen egyik vezető egyéniségtől készséges és teljes információt nyertünk a perzsiai helyzet felől és annak a készésnek kell eleget tennünk, hogy még ez idő szerint — tekintve az ország súlyos helyzetét — ne nevezzük meg az informáló diplomatát. — Perzsia sorsa ugyanaz, mint Görögországé, — úgymond. — Az entente ma is mindenáron szeretné, ha belekergetné a háborúba oldala mellett a perzsákat, azonban a perzsák rendkívüli gyűlölettel viseltetnek az oroszok és angolok iránt. Az oroszok nem nyugodhatnak meg Perzsiában, mert akárhányszor megtörtént már, hogy perzsa hazafiak éjszaka támadtak az oroszokra és megölték őket. Perzsiában hónapok óta rettenetes izgalmak között él a lakosság. Mindenki nagy nehezm várja, hogy a tőrsíkok és perzsák Teheránba jussanak. Ha elfoglalták a fővárost, az egész ország fellélegzik; több százezernyi harcrakész perzsa várja iiket; nem kérnek tőlük mást, mint fegyvert és muníciót, csak harcolhassanak az oroszok ellen. Most Hamadán előtt áll a szabadító sereg és reméljük, hogy még a tél beállta előtt Teheránban lesznek. — Hogy milyen lelkesen harcolnak a perzsák, bizonyítja a mi kasvini győzelmünk. Akkor egy hadtestnyi oroszszal szemben nem volt több, mint tizenötezer perzsa, polgárok, parasztok és nomádok és mintegy nyolcezer csendőr. A perzsáknak alig volt fegyverük, legnagyobbrészt primitív öldöklő szerszámokkal voltak ellátva. A többiek a régebben Angliától kapott fegyvereket és muníciót használták fel, abból az időből, amikor néhány év előtt Anglia polgárháborút akart szítani Perzsiában a központi hatalmak és a perzsa hatóságok ellen. A török-perzsa-német sereg útja Perzsiában igen jó automobilát vezet Teheránig. A most folyó sikeres harcok biztatóak; a fődolog a muníció; igaz ugyan, hogy a távolság Konstantinápolytól nagy és török földön a nagy hegyes vidékek miatt nehéz a szállítás, de a rend mellett megvan a folytonos érintkezés. Az orosz-angol kvalitás élesen kivillog Perzsiában, Oroszország a perzsa-öblöt akarja lefoglalni magának, ami Anglia tengeri uralmát fenyegetné. Mikor az oroszok Ispahdnig értek, Anglia és Oroszország között súlyos ellentétek csaptak össze; végre Pétervárnak engednie kellett valószínűleg a financiális függés miatt is. Anglia épp úgy nem engedi a perzsaöbölhöz Oroszországot, amint nem engedi India halárához. Perzsiában úgy vizén, mint szárazföldön az angolok Indiát féltik Oroszországtól. Viszont ugy Anglia, mint Oroszország azt akarják, hogy Perzsia tehetetlen ország legyen. Attól tartanak, hogy egy erős Perzsia fenyegetné Indiát és Oroszország keleti részeit, amint még csak százharminc év előtt urai voltunk Indiának és levertük Oroszországot. Mi azonban most aligha törekednénk hódításokra. Országunk területe háromszor nagyobb a magyar-osztrák monarkiánál. A tizenötmilliónyi nép békés, a termésünk mindig kitűnő, mint ebben az évben is. — Az oroszok és angolok tudják, hogy erősen rokonszenvezünk a központi hatalmakkal. Anglia azt hiszi, hogy indiai uralmát és kereskedelmét veszélyeztetné Németország. — Afganisztánnal erősen rokonszenvezünk és a perzsák alig várják az afgánokkal együtt, hogy leszámoljunk az oroszokkal. — Ahmed sah, mostani uralkodónk, mintegy húsz éves, képzett, komoly, tetterős fej, Perzsia függetlenségén dolgozik. A bukott sahh, Mohamed Ali, ezidőszerint Odesszában él, teljesen orosz környezetben. — A keleti kérdés gyújtópontja, azt hiszem, Perzsia. Nemcsak a német-török-perzsa érdekek állanak szemben Angliával és Oroszországgal, de e két világhatalom között most is állandó kvalitás, állandó féltékenység és torlódások vannak ellentétes érdekeik és törekvéseik miatt. Mialatt e hatalmak karmaikat Perzsia testébe vágják, vérbeborult szemekkel igyekeznek védeni eddigi zsákmányaikat, míg a súlyos problémát a központi hatalmak éles kardja kétfelé nem vágja. Lendvay Károly Egy kalitkás kanáriról írta: Bársony István Cartinnyomi( tilos) „Kedves Tamás! . Én most messzire vagyok hazulról a karám miatt és egyre kapom tőled a kedves leveleket. Szinte hálátlanságnak tetszhetik majd neked, hogy úgy írok, ahogy írok, de mégsem tehetek másképp. Nem halaszthatom tovább annak a megmondását, hogy hosszabb idő óta gyülemlik már fel bennem valami nagy elégedetlenség és kedvetlenség. Azt akarom, hogy még se tudj róla és rád bízom; akarsz-e, birsz-e segíteni, rá.1.óztam a bajon, amíg tán nem késő. Lásd, ez nem folyhat így tovább. Istenem, szeretnék okos és gyöngéd lenni; úgy mondani el mindent, hogy egyikünknek se fájjon. Anynyit gondolkodtam és töprengtem; el is felejtek eközben egyetmást; elforgácsolódik bennem a nagy nekikészülődés; pedigelhatároztam, hogy teljesen nyílt és őszinte leszek. De ahányszor eddig el akartam kezdeni, mindig úgy esett, hogy nem lehetett. Már az ajkamon volt a szívem, de te épp akkor olyan különösen jó igyekeztél lenni, hogy hallgattam. Mert isten jó vagy, ezt nem tagadom; próbálnálak is megérteni, de ez az áldozatok és a lemondások végtelenségét , jelentené egész életembe. Erről kell egyszer már beszélnem veled, mert egy hang állandóan azt mondja bennem, hogy nem bírhatom el sokáig, hisz az asszonyi elme nem való folytonos töprengésre, amint ezt magad is szereted emlegetni. Az történt, Tamás — milyen ridegen hangzik így a neved — de mikor nagy komolyságomban még a becéző hangot sem tudom megtalálni! — az történt, hogy ráeszméltem az életre, amelynek sok-sok szépségét és örömét, színességét, gyönyörűségét, finomságát olyan bizonytalan sejtésekkel nélkülöztem eddig; pedig mindenem megvolt melletted s általad, ami az átlagosan értelmezett jó életet jelenti. Te derék ember és jó férj vagy; kezdettől fogva az voltál; szerettél, kényeztettél, kedveztél nekem, ahogy tudtál. A magad módja szerint dédelgettél, mint a gyermeket; vagy mint a kalitkás kanári madaradat, amelynek mindent adéz a fehér cukortól kezdve a sárga répáig, éppen csak a szabadságát veszed el, mint valami magától értendően nélkülözhető fölöslegét. Te engem tulajdonképpen a te fogságodban tartasz, édes Tamás, és a te becsületes törekvéses munkásságod mellett észre sem vetted eddig, hogy a magad elégedettsége különös szabadságok megkiválnását a te számodra szinte lehetetlenné teszi, hisz úgy elfoglal a dolgod, hogy boldog vagy, amikor este, néha elég későn, hozzám siethetsz és az otthonod puha kényelmét élvezheted a fehér cukorral jól tartott kanári madarad mellett, akinek a csicsergése neked mindig elég a szórakozásodra. Én pedig magamra vagyok egész áldott nap és az a feladatom, hogy téged várjalak. Hiába voltak álmaim, vágyaim, megnevezhetetlen sóvárgásaim, azokat el kellett fojtanom, magamba kellett zárnom, mert te azokat meg sem értetted soha. A férfiak nagyon természetesnek hirdetett önzésével annyira lefoglaltál és annyira elzártál mindentől, mintha tulajdonképpen az lett volna a születésem egyetlen célja, hogy tökéletesen beléd olvadjak és hozzád alkalmazkodjam, minden érzésemmel, minden megnyilvánulásával a lényemnek, amelynek az önállóság legcsekélyebb fokára sem volt melletted joga. Még a könyveimet is magad választottad ki számomra és kedveskedő figyelmed látszatával elzártál engem a gondolkodás szabadságától is; magadnak nevedtél mindenképpen és a kanáridnak csak a te dalaidat lehetett megtanulnia; csak a te eszed szerint volt szabad lélekzetet vennie. De arra nem gondoltál, hogy hátha a te lealitkás foglyod igazában szabadságra vágyó fülemüle, amely az éjszaka titkos csöndjében álmodozva röppenget fel és szegény fejét minduntalan beleüti bevőne tetejébe. Arra sem gondoltál, hogy túlságos gondosságod a lelkületem befolyásolására előbbutóbb izgialtó kíváncsiságokat kelthet bennem az eltiltott, mert előlem elrejtett élet iránti és én bizony nem kérdeztelek téged azután, hanem legalább az olvasmányaimat válogattam a magam, vágya szerint. Ne mond, ne gondoljd, hogy rosszul tettem. Nagyon sok édes kínlódástól lettem volna megfosztva örökre, ha nem jut eszembe, hogy más is van a világon, nemcsak a mi kis verébfészkünk s hogy nekem azt a tengernyi mást legalább a képzelet ragyogásaiban kell megismernem. Rokonok voltunk és gyermekkori játszótársak; te nem is valami sokkal idősebb, mint én; a szüleink egymásnak szántak bennünket és ezt nem titkolták; én már gyermekleány koromban ugy éreztem, hogy eldőlt a sorsom, az utam ki van jelölve; te „kis menyasszonyodnak" szólongattál és én ezt megszoktam, anélkül, hogy nagyon örültem volna neki. Amikor öngyilkossággal fenyegetődztél, ha nem szeretlek, akkor megijedtem és azt mondtam: de isten szeretlek. Szerettelek is, mint rokonomat, mint pajtásomat, mint jóravaló fiatalom- Budapest, szeptember 30. A horvát miniszter képviselő-jelöltségre, Zágrábból jelentik : A „Narodne Novine", a horvát hivatalos lap közli, hogy a Jobb Goga képviselő elhalálozásával megüresedett hrtkovici kerületben október 12-én ejtik meg a képviselőválasztást. Hír szerint Hideghéthy Imre horvát miniszter lesz a jelölt.