Pesti Napló, 1916. október (67. évfolyam, 273–303. szám)
1916-10-01 / 273. szám
IVasárnap Burián—Maccao Osztrák politikusok a királynál Al Vossische, Zeitung péntek esti számában feltűnő helyein, szenzációs hír jelent meg. Eszerint bécsi politikai körökben egész bizonyossággal számítanak arra, hogy a delegációk mégis összeülnek, összehívásukat —Reixja az idézett újság jelentése — a magyar képviselőház vitája utáni elkerülhetetlennek tekintik. Ezzel kapcsolatban növekvő határozottsággal merül fel az a hír, hogy báró Barián külügyminiszter, távozik állásából ésmint utódot első helyen a , monarkóa volt római nagykövetét, báróMacchiót emlegetik. Az ellenőrizhetetlen híradáshoz, amenynyiben a külügyminiszter a változásra vonatkozik, egyelőre csak annyi kommentárt fűzünk, ,hogy Burián távozásának semmi haszna nem volna, ha egy új Burián kerülne a helyére , ha a Burián politikája rossz volt, aminthogy az Andrássy Gyula beszédei után ebbe senkiben nincs rossz volt, semmi sem lesz jobb, semmi sem lesz más, semmi sem lesz biztatóbb, hogy ha más szeméyben folytatódik ugyanez. . . A delegációk összehívására vonatkozó hír összefüggésben van az osztrák politikai események legújabb fázisával. , Az osztrák politikai köröknek az ankcl• Hiányos étel helyreálítására irányuló törekvése egyre szélesebb a hullámokat,ver, különösen a magyar képviselőházban,a delegációk egybefolyása körül lefolyt vitája után. A Pesti Napló néhány, nap előtt hírt adott arról, hogy a király legközelebb több osztrák politikust meg fog hallgatni, olyanokat, akik nyilvánvalóan nem a gróf Sffligkh politikáját tekintik mindenben az egyedül lehetségesknek. Ez megtörtént: a király kihallgatáson fogadta kiíró Beck Miksa ,Vladimir volt miniszterelnököt, aki jelenleg a legfőbb közös számvevőszék elnöke Kihallgatáson volt a királyból Sieghardt Rudolf is. Az osztrák politikai világban azt hiszik, hogy különösen azutánra, hogy a király báró Beck véleményét kérteki, akiről tudják, hogy nem áll távol a Reichsrath összehívási dolgában tartott tanácskozások szellemétől —• azt hiszik, hogy siettetni fogja az osztrák politika érlelődő kérdéseinek tisztázását, személyi és tárgyi tekintetMár messzi mögöttem Szászrégen, néma és elhagyott falaikon robogunk át, a felkelő nap glóriájában előtűnik a Szuhakány-hegység, boltozatos mellével, nekilendülő nyúlványaival, mint egy óriás diszkoszvető. Ez a görgényi fromt, a hegyeken őserdők, járatlan rengetegek, a völgyben a Maros zuhog, a parti meredeken pesti, székesfehérvári, pécsi honvédek ielvonala. Most cset il van, kísérteties csend és ha néha ,egyetlen lövés dördül, szinte megnyugtató éles, háromszoros visszhangja. A románok a hegyen tultáboroznak, a gerincre csak patrus merészkedik, ott folynak napomként rövid csatározások.Tizedikén támadtak utoljára. X D. Síngulai északi lejtőjén, az erdőből előrenyomult két román zászlóalj, hogy a balszdrrig hátába kerüljön. ; i íg . v.v guló mezőn ezeket elmondotta, a harc szin-l helye közvetlenül előttünk, a fejéhez kapott és halkan, inkább önmagának,megjegyezte: — Nyolc-tíz ágyut ,itthagyni a romáí noknak, ezt nem élhettem volna túl . . . Féltizenkettőkor a páncélvonat eléri az ágyúkat, géppuskáival enyhiti az ellenséges tüzelést, alarmírozzák a tartalékot. Sándor főhadnagy pesti, Stefáni százados székesfehérvári hovéd-népfelkelő századát. Losonczy főhadnagy szabadkai honvédhuszár lövész-századát, három oldalról rohamozzák a románokat a pestvidéki honvédek, akik leghamarább érkeznek az ütegekhez, elkeseredett közelharcban szuronynyal visszakergélik az hlmséget. A fehérváriak és a huszárak, akikhez lovas dalmata hadászok . Szergődnek, a románokat teljesen szétszórják» V !Az állásban találkozom! Sándor Tibor főhadnagygyal. Civilben gödöllői ügyvéd. Elmondta az ütegek felszabadításának és megmentésének történetét, amint itt következik ! — Dél táján kaptam a telefon jelentést, hogy Nyagrától keleti iránybankét üteg ,az ellenség kezére került. Riadót rendeltem és itt a hegy lábánál gyüekeztettesn. Ugyanekkor a ^fehérvári népfelkelő- ^honvédek és a szabadkai^honvédhuszárok -ftartalék-századiak is affarmirozták. * Egy őrmester harmincöt folvasitott dalmatai lövészszel felőttemi vágtatott Átgázoltunk a'.Maroson az utkanyarulatnál észrevették - a románok írj és puskázni kezdték. Magasan jöttek, egyj embert sem vesztettem. Mi tüzelés nélkül az első meredteik lejtőn felkapaszkodunk. A románok a Vasúti töltésről szakadatlanul lövöldöztek, egy csík partjuk már az ágyúk körül volt. Századom lövés nélkül rohamozott. Az ollejiség nagyrésze megszaladt, kisebb rész azonban az ágyúk előtt gyülekezett és elletállott. Jire-I mény közelharc fejlődött. Igen elszálltan — g—• —^ig. Két hegyiüteg közelharca a románokkal 19 Posti Napló haditudósítójától (A sajtóhadiszállás engedélyével)., A görgényi harcvonalon, szept. 23. ben is. i bért, aki engem boldoggá akartenni. De amikor már menyasszony koromban is csak magadra gondoltál és soha én rám, amikor kalitkás kanári madárrá kezdtél nevelni már akkoriban — és aztán amikor, mint a feleséged, csakugyan azzá lettem, akkor, lásd, nem jó volt érmekem, és sehogy sem bírtam azt magamban elfogadni, hogy azért, mert te szeretsz és magadhoz kötöttél, már most az én számomra meg is szűnjön a világ, hogy ne lehessen többé szabad akaratom semmiben sem, hanem ahogyan te képzeled a boldogságot, úgy képzeljem énis. A társaságoktól teljesen elszakítottál engem és mihozzánk a családbeli „néniken" kívül jóformán senki sem járhatott, férfi semmiesetre sem. Ha tudnád, milyen rettenetesen unatkoztam a te néneid mellett, akik, ráadásul a korlátoltságukra, még azzal is folyvást öltek és gyilkoltak, hogy örökké erkölcsöt prédikáltak nekem! Nem mondom, hogy célzatos szándékokkal, hisz a kalitkámból én ,soha ki nem röppenhettem, gyanúsítás engem igazán nem érhetett, hanem fárasztó törekvésével annak, hogy még a szabadságra való vágyat is elfojtsák bennem, mint ahogy a zárdai apácákból szokás azt kisorvasztani az örökös olvasómorzsoltatás által. Most is egy ilyen nénivel küldtél ide engem, aki állandósan asarkamban van; itt ül a közelségemben és úgy tesz, mintha olvasna, pedig titokban leseget; rám-rám pillant s szinte fürkészi, hogy mit irhatok neked ilyen sokat; tudja, hogy neked irok és mégis — azt hiszem — illetlennek tartja, hogy enynyit foglalkozom egy férfival. Nagyon belefáradtam ebbe édes Tamás, de nem törődném vele, ha azt nem kellene éreznem, hogy ez mind a te csöndes jóváha-Délelőtt tizenegykor széles rajvonalban gurultak le a hegyoldalról a völgybe, ahol a Maros mentén Maros-Hévízre visz az országút. Az útkeresztezésnél két Haubitzhegyi ütegünk állott, lőszerkocsikkal, lovakkal útra készen. Éppen fogatoltak, amikor, a románok rajtukütöttek. « Három románi század tüzelni kezdett, egy század pedig az ütegek visszavonulási útját zárta el A helyzet kritikusvolt, sőt e pilanatban reménytelleni. "A románok a lovakat célozták és ötvennél több ,ló már elhullott, a porban fetrengett, nyöszörgött. "Az ágyúk fölvették a harcot. Az ütegeik megfigyelő tisztje, Gyulay főhadnagy, huszonötharminc lépés távolságról kartácscsal lövéste az ellenséget. Ekkor az erdő is megélénkült, minden oldalról puskáztak a románok, az üteg körül volt pévé. Tíz ágyú tisztje és legénysége a golyózáporban kitartott és harminc percig kartácstűzzel feltartóztatta a románokat... A brigadéros, aki rajvonala előtt a sar-gyásoddal és megelégedésedre történik. Hisz amikor egyszer felszólaltam a nagyon is magános, társaságnélküli életem ellen,te olyan ideges lettél, amilyennek soha sem láttalak és nem is akarlak látni többet. Bántott téged, hogy kívüled még másra is tudhatok gondolni, pedig te milyen jó vagy. De hát, szent Isten, ennél kevesebbel is beérhettem volna?! Nem voszt-e a te miniden jóságod a legkevesebb, amivel magadhoz köthettél? Ne hidd, hogy lekicsinylésed, vagy a magaim túlbecsülése van ebben; de ha tapintatlanságokkal én elriasztottál volna, maradhattam volna-e feleséged? Ha azt hiszed, hogy igen, akkor nem értettél meg belőlem egyetlen atomnyit sem, Tamás. 1 • Én élni akarok,élni! Ennyi az egész. Mert eddig nem éltem. Eddig rabmadár voltam, fehér cukorral jól tartott kanári, amely tehetetlenségre van nevelve. Pedig én a magam hajlandóságaival születtem, Tamás, nem a tieiddel; nekem az nem elég, hogy csak ablaküvegen át süthessen rám a nap. Mit csináltál a minap is, amikor megtudtad, hogy egy rokonodnál — persze, aszszonyrokonodnál — egy idegen férfit mutattak be nekem, aki az eszével, lényével, lelki értékeivel egy kis örömet szerzett nekem. Amikor megmondtam, hogy a nénivel együtt őt is meghívtam magunkhoz, milyen élénken tiltakoztál a te jogaid bitorlása ellen. — De váljon alá, jogaid arra is kiterjednek-e, hogy tőlem minden jogot elvégy? Tőlem, aki elvégre is senki „kreatúrája" lenni nem akarok és aki lázadok az ellen, ami emögött a mindentől való elzáratásom mögött lappang. Mert lappang mögötte valami, ami csúnya. Megmondjam-e, hogy mi? Meg kell mondanom. Hisz azért írtam tulajdonképpen mindezt, hogy bevezessem a leglényegesebb mondanivalómat. Te féltékeny vagy Tamás, és ebben a féltékenykedésben^titkos „ gyanak-5 vás van .^Porkolábomnak érezlek miatta ^és ,lázadok ellene. A folytonos körülettem forgásodban a szebb " érzésen "kivül az állandó ,résenlevés titkolt és bántó hajlandósága, igyekezete van. S ha azt kérdezném^* miért'jem tudnál ná elfogadható feleletet adni kellene ösmerned, hogy önző. lefoglalásomon ki- vül semmi okod sincs rá?*ha. csak sértői fantáziád nem'ok, amely njyltjleimi^nem 4 mer; de ^önzőén juttatni engem, a 'kali$cis:madarak sorsára, tud. * Nem, • édes •Tamás,*' te tévedsz,^ha azthiszed, hogy azért mert a feleséged vagyok, ^nekem olyan „uram" is vagy egyszersmind, "aki rendelkezik a testemen kivül a lelkemmel is. Nem én érzem magamat adósodnak, kedves barátom, hanem téged érezlek azén adósomnak, azért, hogy az egész fiatal életemet egyedül neked adtam. Még ha te ugyanezt mondhatnád is, még akkor is nagy a különbség köztünk, mert te neked, az a szerelmes vágyad volt, ami nélkül élni sem tudtál volna; — én nem mondhatnám magamról!, ugyanezt; *— amivel nem akarlak bántani,' — 'de te ezt úgyis tudod. Amig nem éreztem, ^s nem tudtam , a te titkos lelkimozgatódról, bántó féltésedről, addig a mi szürkén «•egyhangú életünk rendjének tulajdonítottam mindazt, ami körülöttem történt, nem panaszkodtam rád. De ha most rágondolok, hogy te az én életem minden igényét kimerítve hihetted azzal, hogy órákhosszat is elragadtatással csudálj, egyetlen szó nélkül,mert mondanivalód, édes Tamás, az nincs, vagy legalább is nem tudod el- PESTI NAPLÓ 1916. október 1. 3