Pesti Napló, 1917. március (68. évfolyam, 60–87. szám)

1917-03-01 / 60. szám

s ak­kor a várással nem­ veszítünk semmit és telje­sebbé teszik azt az eredményt, mely alapja lesz a jövő magyar nem... ai átalakulásnál­. Az a küz­delem, amelyben akkor segítségünkre jött An­drássy is, győzelmünkkel végződött és ennek egyik főfaktora volt a magyar intelligenciának az a fér­fias síkraszállása, amely egészen más volt, mint a koalíció idejében. A koncentrációs kabinetről szólva kijelenti, hogy az sem igaz, hogy külföl­dön koncentrációs kabinetek vannak. A koncen­trációs kabinetben ő szívesen foglalna helyet, annak idején Kimennek is kijelentette, hogy ha szolgálataira reflektál, akármelyik tárcát vállalja. Öt tehát nem hiúsági szempontok vezettek, ha­nem a komoly közérdek. A­ túloldal kijelentette, hogy­ új rendszert akart, ami azt jelenti, hogy a külpolitika iránya változik, ha pedig ez megtör­tént volna,, akkor neki és barátainak kellett volna távozniok, ha pedig nem változott volna, akkor az ujaknak a szelyzete lett volna lehetetlenné téve. A háború egész folyamata alatt sokszor kel­lett lábhoz lett fegyverrel tűrnie igen erős táma­dásokat. (Viszonyunk Aus­.1 fiával) Az Ausztriával való viszony kérdésére tért át. Andrássy azt mondja, hogy a munkapárti imperia­lizmus Ausztriára is kiterjed. Ilyen munkapárti im­perial­izamsu­s nincs. Magyar érdek az, hogy erős osz­trák kormány legyen, amelylyel együtt dolgozha­tunk s ez a felfogás vezette mindig. Igyekeztek úgy feltüntetni az uj osztrák kormányt, mintha az va­lami magyarellenes koncentráció lett volna. Ez nem áll s amennyiben ez hat­ókörében áll, teljes telkével támogatja az osztrák kom­ányt. (Az uj korszak) Meggyőződése, hogy uj korszak küszöbén ál­lak és társadalmaik, államok jövője attól függ, hogy helyesen érti-e meg az új korszak jeligéjét. A modern gazdasági élet struktúrájának fölborítása nélkül, a tőke konfiskálása nélkül is lehet minden exisztenciálnak méltó feltételeket teremteni. Minde­nütt a világon láthatták az állami beavatkozás nagy nyomását. A klasszikus szociáldemokrácia megdőlt. De megdőlt az a tan is, hogy a proletár elveszett tagja az emberiségnek. A feladat egy olyan gazdasági és kulurpolitika megteremtése, mely té­nyek által teszi demokratikussá a társadalmat. Vihar az Inkompatibilitás körül Őrgróf Pallltvitín­ György személyes m­egtá­madtatás eínén szólal föl. Múltkori beszédének egyik passzusa, ami a karkoncarekvirálásról szólt, indokolta a miniszterelnök támadását és ezt rekti­fukálja is. Am­i a munkapárt elleni támadásait illeti , adatait olyan uraiktól kapta, akiknek információ­jában nincs oka kételkedni. (Felkiáltások jobbról: Nevezze meg!) Sajnálja, hogy a munkapártnál Tisza impressziója helyettesíti az összeférhetetlenségi tör­vényt. A miniszterelnök azt mondta, hogy ő — Pallavicini — nálánál szorosabb összeköttetésben van a Hitelbankkal és annak jóvoltából több válla­lat igazgatósági tagja. Van némi összeköttetése a Hit­elban­k­kal. Évente sok kamatot fizet a folyó­számlahitelre, melyet a bank neki nyújtott. Hogy a Magyar Cukoripar igazgatósági tag­ságáról miért nem mondott le, arról most .sora nyilatkozik, de talán még lesz szerencséje erről beszélni. Benn van a Hangya, a Gazdák Biztosító Szistvetkezete igazgatóságában, ezeknek semmi kö­zü­k a Hitelbankhoz. Minden ilyen jövedelméről be­lemond a rokkantalap jajára, ha a munká­rpártról legalább tíz képviselő ugyanezt teszi. Haj­landó a Hitelbankkal való minden összeköttetései­ről lemondani, ha Tisza ugyanezt teszi. Gróf Tisza István miniszterelnök: í­gy látszik, Pallavicini szakértő a cukor- és rézipar terén. (Nagy zaj.­ Csak azt kifogásolja, hogy az ellenzék úgy állítja be, mintha valakire homályt vetne, hogy egy részvénytársaságban benne van. Birtokai nagy részét a Kenderipar Rt. vette ki, mely úgy tudja, összeköttetésben van a Hitelbank­kal. Ha Pallavicini erre akart utalni, ez nagy ízlés­telenség.­­Óriási zaj a baloldalon. Felkiáltások: Rendre! Az elnök csönget, többször szólni kezd, de a nagy zajban nem hallani a szavát és a tanácsko­zást percekig nem lehet folytatni.) Az elnök: Nagyon sok alkalmam volt bebizo­nyítani . . . (Nagy zaj. Rendre!) Beck Lajos: Utasítsák rendre a miniszterel­nököt!­r­róf K­árolyi Mihály i­s­.beszól. Az­ elnök: Figyelmezteti Károlyit, hogy nincs joga az elnök magatartását kritizálni. Lovászy Márton közbeszól. Az elnök: Lovászyt rendreutasítja. Gróf Károlyi Mihály: Az elnök rendreutasítana el ti nem hajlok meg. (Taps a szélsőbaloldalon ! Az elnök rendreutasítja Károlyit. Gróf Károlyi Mihály: Rendreutasíthat húszon­­ötsz(­r és sWizhn««OTiötször is, azzal nem törő­döm! . .. 2 Csütört­ök PESTI NAPLÓ 1917. március 1. Gróf Zichy Aladár állandóan közbeszól. Szmrecsányi György: A miniszterelnököt uta­sítsa rendre. Az amerikai útról Gróf Károlyi Mihály: Csodálkozik azon, hogy a pártkasszájáról híres munkapárt szólni mer az amerikai útról. Azért mentek ki Amerikába, mert az itthoni uralmat nem tartották Eldorádónak, el­mentek tehát ellene agitálni és eszközt keresni arra, hogy ezt az uralmat leküzdjék. Azért mentek Ame­rikába, mert ott nagyon sok magyar él. Ő nem olyan naiv, hogy ne tudná, hogy politikában szük­ség van pénzre. Hiszen még a választási törvény is elismer bizonyos költségeket. Készek arra is, hogy pénzzel szálljanak szembe a korrupcióval. Ezért mentek Amerikába és ezért csinálták meg a maguk pártkasszáját, a pénzt nem lehet összeha­sonlítani az államkasszából kivett pénzzel. A mun­kapárt onnnan szerezte a pártkasszáját. Az elnök: Károlyit rendreutasítja. Gróf Károlyi Mihály: Hiába utasít rendre az elnök, ezt a bíróság is megállapította. Cserny Károly személyes kérdésben szólal föl és azt magyarázza, hogy miért kritizálja a koalí­ciót, noha az alkotmánypárt tagja. Huszár Károly: Az újvidéki főispánság törté­netét mondja el. Zlinszky István személyes megtámadtatás cí­mén akar felszólalni, de kéri, hogy az idő előre­haladott voltára tekintettel máskor szólalhas­son fel. (Helyeslés.) (A holnapi napirend) Az elnök javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön tartsa, napirendjén a mai napirenddel. Gróf Apponyi Albert: Tekintettel arra, hogy az összeférhetetlenségi bizottság holnap ülésezik, nem fogadja el az elnök napirendi indítványát. A Ház az elnök napirendi indítványát fo­gadja el. Interpellációk Áttérnek az interpellációkra. (A hadifoglyok helyzete) Preszly Elemér: A hadifoglyok ügyében inter­pellál. A messzi idegenben raboskodó magyar kato­nák sorsáról beszél. Az olasz parlamentben két képviselő aziránt interpellálta meg a hadügyminisz­tert, hogy hajkódjó-e a magyar és osztrák hadi­foglyok sorsát súlyosbítani és a hadügyi állam­­titkár kijelentette, hogy eziránt már meg is telte az intézkedést. Csodálja, hogy az ilyen intéz­kedés részünkről megtorlás nélkül maradhatott. Az oroszországi hadifoglyok helyzete is a legsú­lyosabb. A mi foglyaink postája elmaradásának az az oka, hogy a foglyainknak írt leveleket csakis Bécsben cenzúrázza egy központi iroda és ennek az az eredménye, hogy az osztrák katonák előbb kapják meg postájukat, mint a magyarok. Felmerült az a gyanú, h­ogy több az osztrák csererokkant, mint a magyar. Intézkedni kell a hadifogságban elhunytak hagyatékának, érdekeinek védelme és a részükről kötött életbiztosítások kifizetése ügyé­ben. Gróf Tisza István: Kijelenti, hogy a kormány minden tőle telhetőt megtett a foglyok érdekében. Részletesen nem nyilatkozhat, mert ezzel neon tenne szolgálatot az ügynek. Preszty Elemér: A választ tudomásul ve­ti. (A gaz­ok és a kormány) őrgróf Pallavicini György: A Magyar Gazda­szövetség február 22-iki köz­gyűlésének ügyében interpellál. A kormány az idén nem képviseltette magát a gyűlésen. A Gazdaszövetség hivatása a gazdasági politika és ebben soha pártpolitikai szempontok nem vezettek. A túloldalról mégis olyan hangok hallatszottak el, mintha ott párt­politikát folytattak volna. Előterjeszti interpellá­cióját: miért nem jelent meg a közgyűlésen a kormány képviselője és főképpen a földmivelés­ügyi miniszter? Gróf Tisza István: Az interpellációra már mai hosszabb beszédében megadta a választ. őrgróf Pallavicini György: Nem fogadhatja el a választ. A Ház a választ tudomásul vette. Budapest, február 28. Az összeférhetetlenség­i bizottság. Az állandó összeférhetetlenségi bizottság újjászervezése után holnap délután öt órakor tartja első érdemleges ülését, amelyen Sándor Pál, gróf Bánffy Miklós és May­er Ödön ügyei szerepelnek. A következő na­pon Mándy Samu, báró Pap Géza, gróf Széchenyi Emil, Szinnyei-Merse Félix, Baross János (kétrend­beli), Simonyi-Semadam Sándor és Hámori László összeférhetetlenségi ügyeire kerül a sor. Teleszky a kereskedelmi minisztériumban Királyi kézirattal bízták meg Harkányi he­lyettesítésével A hivatalos lap mai szá­mában a követ­kező két királyi kézirat jelent meg: Kedves gróf Tisza! Előterjesztésére báró Har­kányi János magyar kereskedelemügyi miniszte­remnek a megrongált egészségi állapotának hely­reállítása céljából kért szabadságot engedélyezem és dr. Jeleszky János magyar pénzügyminiszte­remet a kereskedelemügyi tárca ügyeinek ideigle­nes vezetésével megbízom. "Kelt Baden­ben, 1917. évi február hó 27-én. Károly s. k. Gróf Tisza István s. k. Kedves dr. Teleszky! Magyar miniszterelnö­köm előterjesztésére Önt magyar kereskedelem­ügyi miniszteremnek engedélyezett szabadságidő tartamára a kereskedelemügyi minisztérium ügyei­nek ideglenes vezetésével megbízom. Kelt Badenben, 1917. évi február hó 37-én. Károly s. k. Gróf Tisza István s. k. Amit már hetekkel ezelőtt jeleztünk a kereskedelemügyi miniszter távozásáról, e királyi kéziratokkal ma valósággá vált. Har­kányi kereskedelemügyi miniszter otthagyja állását és a kereskedelemügyi minisztérium vezetését Teleszky János pénzügyminiszter veszi át. Harkányi távozása egyelőre nem vég­leges, csak bizonytalan időre szól. Olyan idők­ben, amikor mindenki, akár van rá h­ivatott­sága, akár nincs, hatalomra vágyódik, szinte szimpatikusnak tűnik fel az olyan független úr, aki belátással tud lemondani arról a hatalom­ról, amelyhez mások nem több hivatottsággal oly görcsösen ragaszkodnak. Harkányi annak idején egy sportember szenvedélyével vette át a kereskedelemügyi tárca vezetését, de most, amikor belátta, hogy hajlama, tehetsége, képességei nem erre a hiva­tásra teremtették, levonta a konzekvenciát, elhagyja állását és úri gesztussal megadja a kormánynak a lehetőséget, hogy egy nála hi­vatottabbat nevezzenek ki helyére. Ameddig a Harkányi távozásával előál­lott provizórium tart, a kereskedelemügyi tár­ca vezetését Teleszky János pénzügyminiszter fogja ellátni. Hogy Teleszky János hivatot­tabb-e a kereskedelemügyi tárca vezetésére, azt közeli tapasztalatok fogják megvilágítani. A kereskedők és iparosok nem sokat vár­nak Teleszky kereskedelemügyi érájától, mert zsugorinak, kicsinyesnek és túl takarékosnak ismerték meg az állami ügyek intézésében. Politikai barátai ellenben azt mondják, hogy tehetséges ember, eszes és megfontolt és ami­kor elvállalja a kereskedelemügyi tárca ve­zetését, bizonyára tudja, hogy mit várnak egy jó kereskedelemügyi minisztertől. Ez kétség­kívül nem is nagy probléma. A kereskedelmi-, ipari- és egyáltalában a közgazdasági élet vi­rágzását kell előmozdítania. Tudnia kell, hogy ehhez­ szív kell, mert az iparos kockázatos be­fektetésekkel járó vállalkozásokba csak akkor bocsátkozhatok, ha megfelelő anyagi eredmény reménye kecsegteti. Telszkynek persze kettős miniszteri működésében módja lesz, mint ke­reskedelemügyi miniszternek annyit juttatni a kereskedőknek és iparosoknak, hogy tőlük ezt a hasznot, mint adóalanyoktól, pénzügyminisz­teri minőségében az álla­m részére nagyrészt visszahódítsa. Gyakorlati tapasztalatokra természetesen, miután egész életét hivatalokban töltötte, nem tehetett szert. Ezt azonban pótolja a bürokra­tizmustól ment nagystílű cselekvési bátorsága, ami a mai időkben, amikor az állam is üzlet­ember, nagyon fontos tulajdonság. Feltehető, hogy Teleszky a gyakorlati iparban és keres­kedelemben való járatlanságát azzal fogja pó­tolni, hogy ellentétben a mai szokással, nem protekciós politikusokkal, magántudósokkal és poéta lau­reatuszokkal fogja magát körül­venni, hanem igenis tehetséges szakemberek­kel. Cselekvési képességét egyébként hamaro­san alkalma lesz az oculus bebizonyítani, hi­szen múlhatatlanul sürgős megoldásra vár a Szénkérdés és az újságpapírkérdés. Mi is örül­nénk, ha ő lesz az a gyorscselek­vésű férfiú, aki ezt a két beteg ügyet a széni bürokratizmus t­örvényéből kirántja. •-'•

Next