Pesti Napló, 1917. március (68. évfolyam, 60–87. szám)
1917-03-01 / 60. szám
•Csütörtök PESTI Kluck tábornoknál A vezérezredes az U háborúról, a francia és magyar katonákról Kluck őszre jósolta a háború végét A Pesti Napló kiküldött tudósítójától Berlin, február 28. A világháború egyik legérdekesebb alakja Alexander von Kluck, vezérezredes. 1911. őszén Páris lakossága reszketett, mert a német hadsereg jobbszárnya, elért Kluck tábornokkal, vágtatva rohant előre s már alig negyvenöt kilométernyire volt a francia fővárostól. Ugy látszott, elveszett minden: a francia glok széttépve, az ország leverve, a hadsereg öszszetörve, amikor Joffre zsenialitása egyszerre visszafordította a rohanó katasztrófát. Jött a marnei csata, a franciák egymásután harcolták ki a Ghampagneban a nagyszerű stratégiai eredményeket, majd nagy ütközetet vívtak Soissinnál a németekkel. Ebben a csatában nemcsak a közkatonák véreztek, nemcsak hadnagyok és kapitányok estek el, de súlyosan megsebesült Kluck vezérezredes is. Shrapnelllövéstől hét sebet kapott. Eltört a jobb karja, súlyosan megsebesült a nyakán, mellén, karjain és a csípőjén. Sietvennyolc esztendős volt ekkor a hős tábornok, s ugye, már az is rendkívüli dolog, hogy valaki hetvennyolc éves korában megsebesülhet a harctéren. Hosszú, kínos gyógykezelés után felépült sebeiből Kluck tábornok, s ma, hogy látogatóban vagyyok nála, a fehér, mosolygó grunewaldi villában, meg kell állapítanom, hogy a kiváló katona testileg, lelkileg teljesen visszanyerte egészségét és rugalmasságát. Ősgermán típus Kluck tábornok. Nagyszerű matéria. Magas és egyenes, mint a jegenye, hatalmas koponyáját markánsan karakterziálja a széles, barázdákkal szántott homlok. Megjelenésének komolyságával és nehézkességével élénk ellentétben vannak a szemei, amelyek olyan kékek és szelídek, mint napsütésben a tó vize. Öszbecsavarodó haját gondosan két oldalra fésüli, nyírott bajuszt visel, amelynek fehér szálait mesterségesen megfiatalítja. A nyolcvan esztendős generális sokat ad magára. Tábornoki öltözéke olyan tiszta, mintha vadonatúj volna. A hatalmas méretű dolgozószobában nagy a rendetlenség. Az asztalon könyvek, iratok, fotográfiák, szobrok, levélnehezékek, papírvágókések, katonai mappák, nagyító üvegek, szivar, cigaretta. A falon Vilmos császár olajbafestett, életnagyságú képe. A Rex Imperator küldte a hős tábornoknak a véres soissonni csata után. Festmények, családi fotográfiák , vagy száz agancs. Elragadó kedves az öreg tábornok, cigarettával és konyakkal kínál és beszélni kezd: — Igazán kedves, hogy Magyarországon érdeklődnek irántam. Elmondom önnek — talán érdekli —, hogyan sebesültem meg. Soissontól keletre volt a főhadiszállásom. Nagy és jelentős ütközetek voltak ekkor a németek és a franciák között. Én személyesen akartam meggyőződni egy katonailag fontos dologról. Adjutánsaim kíséretében kimentem tehát az első lövészárokba, hogy megfigyeléseket tegyek az ellenség készülődéseiről. Egyszerre heves tüzelést indítottak a franciák a német lövészárkok ellen, shrapnellzuhatagba kerültem és több helyen találva, összeestem. Eltört a jobb karom, rettentő fájdalmakat éreztem. A kíséretemben levő lisztek segítségemre siettek és a segélyhelyre vittek. Az orvosok megállapították, hogy hét helyen sebesültem meg: a vállamon, a mellemen, a nyakamon, a karjaimon. Eleinte a front mögött ápoltak, később elszállítottak Wiesbadenbe, majd hazajöttem Berlinbe. Egy golyó most is a jobb karomban van. Katonadolog volt az egész. Most már teljesen jól érzem magam. — Kimenne-e mégegyszer a frontra kegyelmes uram? Kluck szemei csillogtak, emelt hangon mondta: — Nem vagyok már ugyan nagyon fiatal, de szíves örömest kimennék a frontra harcolni. — Milyennek látja tábornok úr a mostani katonai helyzetet? A központi hatalmak szemlrottjából a katonai helyzet a legkitűnőbb. Seregeink, mint az ércfal, megdönthetetlenül állnak úgy Keleten, mint Nyugaton. Egyáltalában nem valószínű, hogy ez a ragyogó fegyvertényekkel kiharcolt helyzet a mi terhünkre megváltozzék. Seregeink mindenütt elérték a részükre előírt vonalat. Romániát bámulatos rövid idő alatt kitűnő hadvezetéssel teljesen levertük és katonáink csak a tervszerűen megállapított vonalon álltak meg. Tovább haladni talán nem szükséges most, másrészről nagyon nehéz volna. A további előrehaladásnak útjában állnak a széles és mocsaras folyók: a Duna és a Szereth. Aztán mi értelme volna most forszírozni a további felvonulást, amikor Románia legtermékenyebb, leggazdagabb területét meghódítottuk és birtokunkban vannak a hatalmas petróleumforrások. Oroszországtól nem kell félni. Kérdem önt, tud-e felmutatni Oroszország jelentékenyebb eredményt. Rettenetes áldozatokkal megcsinálta a tavalyi offenzívát, anélkül, hogy céljának tizedrészét elérte volna. Ami pedig a nyugati frontot illeti, erről a harctérről is a legnagyobb nyugalommal beszélhetünk. Mi készen várjuk a legnagyobb mértékű francia és angol erőlködéseket. Nem fogják megingatni a német frontot. Ezt kategorikus rövidséggel és biztonsággal mondhatom. — No, és mint vélekedik kegyelmes uram a vízalatti blokádról? — Az XI.háború a legerősebb, leghatékonyabb fegyver Németország kezében. A tengeralattjáró hajók meg fogják törni a legádázabb ellenségünket, Angliát. A hatás máris jelentkezik. A német búvárhajók nagyon sok ellenséges gőzöst süllyesztettek el és sokra rúg az elriasztott semleges hajóknak a száma is. Tegyük fel, hogy Anglia előre látta a vízalatti blokádot és ellátta magát élelmiszerekkel. Kérdem, mennyi élelmicikket volt képes felhalmozni? A készlet néhány rövid hónapon belül el fog enyészni és akkor mit fog csinálni Anglia, amelynek olyan nagy szüksége van importra. Nem alaptalan tehát az a remény, hogy az Ur hajók még ebben az évben meg fogják hozni a győzelmet és a békét. A szigorúan keresztülvitt vízalatti blokád ki fogja józanítani az ententeot, amelynek be kell látnia, hogy a központi hatalmakat nem tudja megverni. Azt pedig hiába remélik ellenségeink, hogy Németországot sikerül kiéheztetniük. A német polgárok szívesen leszállították igényeiket, amikor arról volt szó, hogy az ország érdekében takarékoskodniok kell. Élelmezési cikkek, ha nem is bőségben,, de elegendő mennyiségben állnak rendelkezésünkre. Csak be kell osztani a készleteket. Németország, Magyarország és Ausztria hallatlan áldozatokat hoztak és még hajlandók is hozni a részükre mindent jelentő győzelemért. Mi megszoktuk a háborúban, hogy most puritán életmódot kell folytatnunk és ez nem esik nehezünkre. Kenyér, hús, zsír van annyi Németországban, amennyi elég a lakosság ellátására, ha takarékoskodunk ezekkel a főbb élelmicikkekkel. Anglia azonban nincs hozzászokva ehhez az egyszerű életmódhoz. Mit szólnak majd ott, ha néhány hónap midva nagy zavarok jelentkeznek a közellátás körül és esetleg egydemikus betegségek lépnek. Mit csinál majd ekkor az egész világtól elzárt büszke Anglia? Mi gondoskodni fogunk róla — gondoljon a világ Anglia kiéheztetési taktikájára — hogy makacs ellenségünk részére a helyzet ne csak nehéz, hanem egyenesen elviselhetetlen legyen. Németországnak élelmiszerekkel való ellátásánál nagy segítségünkre vagynak hű szövetségeseink, elsősorban Magyarország, azután Bulgária és Törökország. És kiegészíthetjük készleteinket a meghódított területek terméséből is. A kíméletlenül keresztülvitt vízalatti blokád után az én nézetem szerint a legrosszabb helyzetbe fog kerülni Franciaország, a szén- és élelmiszerhiánnyal küzködő Olaszország és végül Anglia. Ha ön azt kérdi, minek köszönhetik a központi hatalmak két és fél esztendős nagyszerű harctéri sikereiket úgy erre csak azt válaszolhatom: központi fekvésüknek. A szövetségesek bármikor csapatokat tudnak dirigálni oda, ahová éppen szükséges. Ellenségeinknek ezzel szemben igen hátrányos a helyzetük. A tábornok ezután igen érdekes dolgokat beszélt el a marnei csatáról. Megkérdeztem, hogyan vívhatták ki a franciák ezt a nagy sikert. — Régi dolog — mondta a tábornok" — hogy a franciák lelkes, nagyszerű katonák. Ez francia tradíció. A francia katonáról csak elismeréssel lehet beszélni. Nagy örömömre szolgál, hogy ugyanezt elmondhatom — éspedig nem udvariasságból — a magyar katonákról is. Tábornoktársaimtól egybehangzóan mindig azt hallottam, hogy a magyar katona a legkitűnőbb harcos, lelkes, bátor, eszes és kitartó. A magyar katonákkal muszáj győzni. Kluck vezérezredes autogramnja a Pesti Napló részére Vécsei Miklós Zimmermann nyilatkozik a német-amerikai tárgyalásokról Berlin, február 28. A birodalmi gyűlés mai ülésén a költségvetési első olvasásának folyamán Schiffer nemzeti szabadelvű azt mondja, hogy a nép üdvözli a korlátozatlan tengeralattjáró háború megkezdését. Zimmermann külügyi államtitkár kijelenti, hogy tényleg tárgyalások folytak Dániával az élelmiszerekre vonatkozó megegyezés érdekében. A tárgyalások k15 előtt a dán sajtó indiszkréciója folytán kitudódtak. Nem kell attól félni, hogy a megegyezés által az, Anglia ellen való zárlat valamelyes módon csorbát szenvedne. Az alállamtitkár ezután ama hírekre vonatkozóan, amelyek szerint Amerikával tárgyalások folytak, a következőket mondotta: — Február 8-ikán a svájci szövetség tanár L ujlán táviratot kaptunk a washingtoni svájci követtől, aki a viszony megszakítása után érdekeinket képviselte az Egyesült Államokban. A távirat tartalma ez volt: Amerikában a háború elkerülését óhajtják, ha a német kormány hajlandónak mutatkoznék, hogy a blokádról tárgyaljon. -A követ hajlandó ez ügygyel továbbra is foglalkozni. Minden egyes szónok nyomatékosan hangsúlyozta, hogy sajkábilos az Amerikával való szakadás. Kétségtelenül még sajnálatosabb volna, ha háborúra kerülne a dolog Németország és Amerika között, amely két állam között politikai ellentétek nincsenek. Gazdaságilag egymásra vagyunk utalva. Voltaképpen gazdasági szövetségeseknek" kellene lennünk. Érthető, ha a császári kormány úgályt vet arra, hogy mindent elkerüljön, ami akonfliktust kiélesíthetné. Ebből a nézőpontból mérlegeltük a svájci követ útján tudomásunkra jutott kezdeményezést. Elejétől fogva azonban meg voltunk győződve arról, hogy a kezdeményezéssel szemben való előzékenységünk nem gyöngítheti meg a tengeralattjáró háborút. Ezt mérlegelve, az Amerikának szóló válaszban a következőkre szorítkoztam: Németország, úgy mint eddig, hajlandó tárgyalni azzal a feltétellel, hogy a kereskedelmi zárlat ne csorbíttassék. Már annak idején azt a kívánságunkat fejeztük ki jegyzékünkben, hogy a személyszállító hajók szabadonbocsátása dolgában Amerikával részletesebb tárgyalásba bocsátkoz,zunk. A svájci követ eljuttatta ezt a közlést és erre igen udvarias jegyzéket kapott Irnsingintól, aki a jegyzékben kifejtette, hogy megbízást kapott annak közlésére, hogy az amerikai Egyesült Államok szívesen folytatják a tárgyalást, ha mi régi álláspontunkra helyezkedünk. Ez az álláspont a tengeralattjáró háború feladása lett volna. Ezzel azt úgynevezett tárgyalásaké , mielőtt megkezdődtek