Pesti Napló, 1917. június (68. évfolyam, 139–164. szám)

1917-06-01 / 139. szám

2 Péntek PESTI NAPLÓ 1917. juniu­s 1. jak. — A magyarság vérzett ezért a földért, a jó csehek hizókurát tartottak itt és most megjelentek a politikai szintéren, friss erőben, amelyből nem veszett el semmi a h­árom éves háborúban, friss erőben, hallatlan étvágygyal, egy kíméletlen an­nexió napirendjével . . . amikor az entente már elhallgat a monarkia feldarabolásának tervével, megszólalnak a csehek és a Reichsrat összeülésé­n­ek első napján beterjesztik a feltámadt program­mot. 1917 május 30-án . . . « Wekerle Sándor kihallgatásához e hasábokon azt a megjegyzést fűztük, hogy mellékes kérdés, hogy ez a parlament vállalja-e a kibontakozásnak széles, demokratikus, szociális programmját, a fő a programm, amit meg kell valósítani, ha ez a parlament nem akarja, másik parlamenttel, amely ez ország friss áramlatait hozza be magával. E megjegyzésünkre ma a „Népszava" a követ­kezőket írja: Reméljük, hogy a programm alatt, amelyet a „P. IV." nem részletez, ez a laptársunk is a vá­lasztójogot érti és követelése megegyezik a demo­krácia igazi híveinek ama követelésével, hogy elsősorban a választójog radikális reformját kell megvalósítani s csak azután lehet szó egyéb pro­gram­m­pontokról. Válaszunk: természetesen. A koalíció alatt, Khuen, Lukács és Tisza munkapárti rezsimje alatt változatlanul programmunk volt az általános, titkos választójog, ez nem maradhatott titokban a szociáldemokrata párt előtt sem, amelylyel gyak­ran egyedül és izolálva maradtunk a választójogi küzdelmekben. Elsősorban a választójog radikális reformja, enélkül, ennek megkerülésével nem kép­zelünk kibontakozást a mai alkotmányválságból. Návay a királynál Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudó­sítónak. Návay Lajos titkos tanácsos, a kép­viselőház volt elnöke, ma este hat órakor kü­lönkihallgatáson jelent meg a királynál. Ezen az audiencián, amely tisztára informatív jel­legű volt, Návay Lajosnak alkalma volt a vál­ságról és a kibontakozásról vallott nézetét a király előtt feltárni. Mint a többi informatív természetű kihallgatáson, természetesen ma sem történt döntés. Bécsből táviratozzák: Návay Lajos titkos tanácsos, a magyar képviselőház volt elnöke, akit a király csütörtökön délután kihallgatá­son fogadott, a sajtó képviselői előtt audien­ciájáról a következőképpen nyilatkozott: — Kihallgatásom őfelségénél körülbelül­­égy óra hosszat tartott. A kihallgatás folya­mán alkalmam volt, hogy őfelségének a vál­ságra és a válsággal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó javaslataimat előterjesszem, amelye­ket őfelsége rendkívül kegyesen fogadott. A részletekről természetesen nem nyilakozha­tom, de annyit közölhetek, hogy őfelsége a legmelegebb szeretettel és a legkomolyabb kö­telességtudástól áthatva törekszik arra, hogy a válság helyes megoldására vezető eszközö­ket és utat megtalálja. A Tisza-féle kiegyezés megváltozhat­a­tlan­ságáról Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudó­­sító­nak. Egy nagyállású személyiség, amely a magyar politikusok eddigi legfelsőbb kihall­gatásának lefolyásáról pontosan tájékozva van, a Budapesti Tudósító­nak a következő közléseket tette: Az új miniszterelnök deszignálásánál el­sősorban a vákiszifenjogi kérdésben való állás­foglalás irányadó. Ami a kiegyezést illeti, az irányadó hely megingathatatlanul azon az ál­lásponton van, hogy a monarkia két államá­nak ezt a különleges gazdaságpolitikai művét i változatlan formában kell tető alá hozni s hogy változtatásra annál kevésbbé lehet gon­dolni, mivel a kiegyezési operátumnak újból való kérdésessé tétele kereskedelempolitikailag lehetetlenné tenne bennünket és a legnagyobb komplikációkat vonhatná maga után. Arról, hogy a kiegyezési komplexust, amelyet a leg­nehezebb tanácskozások után a monarkia mindkét államára nézve üdvös befejezésre jut­tattak, mert újra autótárgya­k­ az irányuló hely véleménye szerint szó sem lehet. Minden eljövendő miniszterelnöknek, aki gróf Tisza István örökét átveszi, a háromesztendei mun­kában megállapított kiegyezéssel mint meg­változhatatlan operátummal kell számolnia. Őszintén szólva, azok után, amiket a leg­utóbbi napokban a kiegyezés dolgában hallot­tunk — és nem hallottunk — az idézett köz­lés sem lep meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kiegyezés körül semmi más lehetőség nincs, mint a kibontakozás súlyos megnehe­zítése; a kérdés bizonyára a válság legbonyo­dalmasabb kérdése és az is nagyon érthető, hogy „nagyállású" politikusok ki akarják élezni vele a válságot,­­ mindenesetre még egy eklatáns bizonyítékot adnak Tisza teg­napi beszédéhez, hogy kik is exponálják a a ki­rályt a politikában. Újabb kihallgatások A királyi kihallgatások tovább folynak, a fél­hivatalosan bejelentett szünetből nincs semmi. Návay Lajos után Berzeolczy Albertet hallgatja meg a király, aki — mint éretsülünk — hol­napra kapott meghívást. A főváros az általános választójogért székesfőváros törvényhatósága szom­baton, mint megírtuk, rendkívüli közgyűlést tart, amelyen üdvözli a királyt,, aki a korona tekintélyével lépett fel a vérző, dolgozó nép joga mellett, a közgyűlés előreláthatólag im­pozáns tüntetés lesz az általános választói jog mellett. De ezzel nem zárul le a főváros tár­sadalmának akciója a demokratikus választó­jog mellett, a kérdés napirenden marad és kivívására együvé szervezik Budapest egész dolgozó népét. Szombaton este, a rendkívüli közgyűlés után a központi demokrata körben szervezkedő értekezlet lesz, amelyen a szo­ciáldemokraták, a demokrata párt, a fővárosi függetlenségi és demokrata körök, kereskedők, iparosok, magántisztviselők, kereskedelmi al­kalmazottak szervezetei, azonkívül a demokra­tikus választójog több exponált híve vesznek részt. A külföldi sajtó a válságról — A Pesti Napló kiküldött tudósítójától — Berlin, május 111. A Berliner Börsenzeitung Andrássynak miniszterelnöki jelöltségével foglalkozik és azt írja, hogy kinevezése élénk elégtételt keltene Németországban. Andrássy — így folytatja a cikk — Magyarország legkiválóbb férfiaihoz tartozik, akire Németország nem minden irigység nélkül tekint. Andrássy bizonyára a békére fog törekedni. H. S. Berlin, május 31. A Deutsche Tageszeitung szerint Tisza lemon­dása úgy Tiszának, mint Magyarországnak javára szolgál. H. S. Bern, május 31. A senseli Nazionalzeitung érdekes vezércikk­ben foglalkozik tisza butcásival. Gróf Tisza István — mondja többek között a lap — beadta lemon­dását, amelyet elfogadtak. Ez nem egyike azok­nak a közönséges kormányválságokna­k, amelyek­ben a világháború annyira bővelkedik, hanem rendkívül nagyjelentőségű esemény. Tisza egyike volt azoknak a férfiaknak, akik a világháború böl­csőjénél állottak, ő volt a kettős monarchia ural­kodó és parancsoló személyisége, a legkeményebb akarat és a legizmosabb ököl. Lemondásának okául azt adják, hogy az uralkodó nem fogadta el vá­lasztójogi ajánlatát. Ez bizonyára megfelel a való­ságnak, de nem öleli fel Tisza bukásának égési­ jelentőségét. Tisza nem akarhatta a választójogi re­formot. Néhány százezer hivatalnokra és a nagyobb birtokosokra támaszkodott, hála a nyílt szavazás­nak, terrorizmusnak, kezes parlamenti többséget szerzett, amilyen a háború előtt még minden kor­mánynak meg­volt Magyarországon. Minden ko­moly választói reformnak véget kellett vetni ennek az állapotnak. Gróf Andrássy Gyula ellenzéki irá­nya — mindig rokonszenvesebb volt, mint a Tiszáé, aki félé­ieny diktátor vol. Sorsférfiú, a nagy európai alakok egyike tinik­­ vele, a választójogért és a gyülekezés szabadságáért A munkások csütörtökön este harmincöt helyen tartottak gyűlést és a beérkezett jelen­tés szerint 50.000 munkás vett részt ezeken a gyűléseken, amelyek a hivatalos rendőri je­lentés szerint is a legnagyobb rendben foly­tak le. A gyárak munkásai előre megállapí­tott terv szerint a gyárakhoz közel fekvő s­za­bad térségeken gyülekeztek, este hat óra után a gyárból jövet. A legnagyobb gyűlés a Váci­úti Jancsics-réten volt, ahol mintegy tízezer gyári munkás jelent meg. Nagy gyűlések vol­tak még a Váci-úton a fertőtlenítő intézet mel­lett, a jutagyár mellett, a Lehel-téren, Kőbá­nyán a Martinovics-téren, ahol a­z összes sör­gyárak munkásai résztvettek, Óbudán a pro­pellerállomás előtti téren. A Ganzgyáriak gyű­lése a Marcibányi-réten, a Fegyvergyár, a cse­peli Weisz Manfréd-gyár és a Máv­ műhelyei munkásainak gyűlései szintén impozánsak vol­tak. A legtöbb helyen egyáltalában nem volt rendőr. A Lövölde-téren a rendőrtisztviselő Bíró Dezső bevéde közben a gyűlést fel akarta oszlatni. (Itt törlés van.) A munkásság ma esti mani­fesztáriójáról a rendőrség ezeket közli: A szocialista pártvezető­ség elhatározta, hogy az általános titkos választó­ jog és a gyülekezési szabadság érdekében szabad ég alatt tüntető gyű­léseket rendez. Felszólította tehát a munkásságait, hogy a város utcáin a gyűléseik megtartása után rendezzen tüntető sétát. A rendőrség azonban meg­tudta a munkásság készülődéseit és megtette a kellő ellenintézkedéseket. Csütörtökön délután hat órakor a gyárak munkásai abbahagyták a munkát és a Váci-úton, Gömb-utca sarkán, Simor-utcában­, a Martinovics- és Marcibányi-téren, valamint­­a óbudai hajógyár előtt szabadég alatt gyűléseket tartottak. Ezeken a pártvezetőség kiküldöttei be­széltek. A legtöbb helyen azonban a rendőrség közbelépett és a nem engedélyezett gyűlések meg­tartását megakadályozta. A munkások engedelmes­kedtek és sehol sem ellenkeztek. Újpestről nagyobb csoport akart a városba vonulni, de a kivonult rendőrség a menetet szét­oszlatta. Minthogy a kültelkeken sehol sem sike­rült a tervezett manifesztáció, az nem is terjedt át a városra, ahol mindenütt a legnagyobb rend ural­kodott. Képződitek ugyan egyes helyeken, így a munkapárt helyisége előtt, nagyobb csoportok, de ezek a rendőrök első szavára szétoszlottak. Rend­zavarásra és rendőri beavatkozásra sehol sem ke­­rült a sor. Az öntudatos munkásság újra bizonysá­­gát szolgáltatta komoly érettségének. ' ^ «ifumiTiQjTUi­n TVUTiE ~1lTlji—ni *** n­ —n ~ • *it Budapest, május 31. A bolgár cár Károly királynál, Bécsből je­lentik. Mint a Neue Freie Presse értesül, Ferdinánd bolgár király legközelebb meglátogatja Károly ki­rályt. A bolgár királyt valószínűen Roloszlavov miniszterelnök is elkiséri. — Bevonulások Ausztriában, Bécsből távira­tozzák. Az 1893—1867. évfolyamokhoz tartozó aman osztrák és magyar népfölkelésre kötelezettek, akiket a szemléken fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtak, egy ma megjelent bellivó hirdetmény szerint és pedig az 1917. május 31-ig sorozottak ez évi június 14-ém és a május 31. után sorozottak ez évi juroius 28-án be­vonulni tartoznak. Hazafias italhal­ cselekszik, és a maja én­ekeit is szolgálja, aki kailkotost vásárol A koncentráció ellen, a választójogért Justh Gyula ma nyilatkozott a helyzetről és többek között a következőket mondotta: — Bárki jön miniszterelnöknek, hoznia kel az általános, egyenlő, titkos választójogot. Ené­rtfel nincs kibontakozás, ezt nem lehet elhalasztani, el­taktikázni, kiforgatni a lényegéből. Nekem nem kell semmiféle koncentráció. Azt hiszem, kisebbségi kormány következik, amely választat. Én nehom ké­telkedem, hogy a népjogok harcosai fölényesen fognak győzni, hiszen ebben az esetben nem az egyén, hanem az eszme diadaláról van szó. A kardinális pontja a válságnak a kiegyezés. Abszur­dum húszéves­­ kiegyezésről, hosszú lejáratú gazda­sági lekötöttségről beszélni.

Next