Pesti Napló, 1918. február (69. évfolyam, 27–50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
r " Péntek" PESTI NAPLÓ 1918. február 1 -ének, biztosítottságának nemzetközi színvonalra való emelése sok és nagy feladatot szabnak elénk. A haladó kornak megfelelő szociálpolitikát akarunk követni és a szociális érzést a nemzet szílesebb rétegeibe átültetni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Fokozott gondossággal kell művelnünk az anya- és gyermekvédelmet, a közegészségügyet, a szociális biztosítást, a betegsegélyezést, a balesetek elleni s az egykori és rokkantbiztosítást s a lakásügyet. Nagy áldozatokat kell hoznunk a népnevelési és egyéb oktatási intézményeink általános fejlesztése s ezekkel kapcsolatosan a nemzeti és állami szempontok biztos megóvása érdekében. Az erkölcsi szempontok fokozottas érvényesülését kívánjuk elősegíteni azokkal az interkonfesszionális viszonyokat is megerősítő javaslatokkal, amelyeket a katolikus autonómiára s az 1848: XX. t.-c. fokozatos végrehajtására vonatkozólag előterjesztettünk. (A közigazgatás egyszerűsítése) A nép lelkületéhez és felfogásához közelebb kel hoznunk közigazgatásunknak és igazságszolgáltatásunknak számos intézményét. Megérthetővé és hozzáférhetővé kell azokat tennünk széles rétegek részére. Vezérelvünk az egyszerűsítés lesz. A közigazgatás égetően szükséges reformjánál is suhít a községekre, kell fektetnünk, materiális erőben jól megalapozott, megfelelő kulturális és erkölcsi színvonalon álló községek, vagy körzetek biztosíthatják csak a jó közigazgatást. Irányelvünk az lesz, hogy a vezetés s a községi hatalom végrehajtása a magasabb színvonalonilló jegyző, vagy más elnevezés alatt annak helyét betöltő tisztviselőre bizassék. E magasabb színvonal biztosítása végett ezen községi elöljárói állások betöltésénél fölös számú ügyvédi karunknak kívánunk elsőbbséget biztosítani. Mellőzhetetlen leend az állandó jellegű, jól dotált és megfelelő szolgálati pragmatikával védett tisztviselői kar, melyet egyelőre úgy óhajtunk biztosítani, hogy a megyei törvényhatósági választott tisztviselők élethossziglan választassanak. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Mind nemzeti, mind kulturális és gazdasági haladásunk leghatékonyabb tényezőiként a városokat s elsősorban fővárosunkat kell tekintenünk. Arra kell törekednünk, hogy hármas feladatuknak valóban meg is feleljenek, gazdasági ' tevőkért ráértüej'k emeltyűi legyenek. Autonómiájuk megerősítése, tevékenységük támogatása és '93HsségiKKP anyagi segédeszközeik növelése útján igyekszünk céljaiknak elérését valóra váltani. (Az igazságszolgáltatás reformja) Igazságszolgáltatásunk körében az egyes bírói intézmények a felsőbb fórumokon való bevezetése s különösen a büntető igazságszolgáltatás körében a bírónak a törvény rendelkezésének merev alkalmazása helyett a felelős jogkörrel való felruházása lesznek az egyszerűsítésnek és gyorsabb eljárásnak módozatai. Az egyszerűsítés és gyorsabb eljárás biztosítása mellett az érdekeltek bevonásával alakítandó szakbíróságot, gazdasági érdekeink megóvásának lesznek mellőzhetetlen tényezőivé. Különös gondot kívánunk fordítani a bírói szervezet végleges szabályozására s a bírói függetlenség intézményes megerősítésére. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Alkotmányunk egyik főbiztosítéka a szabad sajtó lévén ,mihelyt a normális viszonyok hely reáljánál, a sajtó szabadsága érdekében revízió alá kívánjuk venni a sajtótörvényt s helyre akarjuk állítani az esküdtszéki bíráskodást. Fényes László : Látjuk a tényeket. (Radikális fölbirtokpolitika) Wekerle Sándor miniszterelnök : Gazdasági érdekeink ápolása és a közélet egész terén való érvényre jutása képezi kulcsát jövő boldogulásunknak. Különös nyomatékkal tolul itt előtérbe a földbirtokpolitika. Nemzeti érdekeink első követelménye e politikánál, hogy a földbirtok kezünkön maradjon. Szociális érdekek viszont azt követelik, hogy széles rétegeknek nyissuk meg a fejlődés útját azáltal, hogy a kisebb birtokok megszerzését lehetővé tegyük. E cél elérését a tulajdon szentségének feltétlen megóvása mellett kell megvalósítanunk, de másfelől a kisajátítás jogát nemcsak a kötött birtok, hanem a községek, társulatok, sőt egyesek kezén lévő nagyobb birtokokra nézve is fenn kell tartanunk, mindenütt, ahol a telepítési, földarabolási, vagy különösen a hadi rokkantak elhelyezési akciója azt mellőzhetetlenné teszi. A kisajátítás jogán túl a hitbizományokat is annyiban kívánjuk korlátozni, hogy ujak ne legyenek felállíthatók, a meglévők pedig csak a szűkebb családi körre korlátoztassanak s azon túl a tulajdoni jogosultság megóvása mellett szabad birtokokká váljanak. El kell érnünk azt a célt, hogy szükségleteinket minden ágban magunk fedezzük, hogy ott, ahol azt éghajlati viszonyaink nem engedik, azt oly anyagokkal pótoljuk, amelyek nálunk temethetők. Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznám, a mezőgazdasággal kapcsolatosan csak érinteni kívánom a mezőgazdasági érdekképviselet szervezésének szükségét s az idegenforgalom rendszeres elősegítésének és az egész országra kiterjedő megalapozásának szükségét. (Az ipar és a kereskedelem) Gazdasági tevékenységünknek man szabad egyoldalúnak lenni. Bármennyire döntő súly esik is mezőgazdasági tevékenységünkre, mitős eredményt csak úgy várhatunk, ha karöltve jár a nagyobb szabás ipari és kereskedelmi tevékenységgel. Kisiparunk életképes részét helyes tagolás és tömörítés, a nyersanyag előnyösebb megszerzése, a feldolgozás elősegítése, áruinak értékesítése, szállítóképességének biztosítása útján kell ujabb életre keltenünk. A gyáriparral szemben kihaló részét pedig idejekorán kell bevonnunk ennek körébe, nehogy elveszítsük a szakértelmében rejlő tőkét s e mellett idegen termékek fogyasztása által még idegen érdekeknek váljunk adózóivá. A gazdasági és főleg az ipari szakoktatás gyakorlati fejlesztése általában egyik legbiztosabb támasza a gazdasági fejlődésnek, s annál a döntőszerepnél fogva, melylyel a technika és vegyészet mélyebb irányú művelése a gazdasági haladás újabb lehetőségeit tárja fel előttünk, mellőzhetetlen immár, hogy egy újabb technikai s vegyészeti főiskola felállítása által siettessük gazdasági előhaladásunkat. A nagyobb szabású ipari fejlődésnek talán egyik hatékony eszközét alkothatjuk meg azáltal, ha a vasutak kivételével egyes, az állam kezén lévő s kevésbé jövedelmező üzemeket a magántevékenységgel egyesítve alakítunk át nagy és döntő súlyú ipari vállalatokká. Harmadik súlypontja a gazdasági tevékenységnek a kereskedelemre, ennek szabaddá tételére esik. A világkereskedelemnek egyik nagy transitó útvonala északról délnek és keletről nyugatnak a mi testünkön vonul keresztül. Kontinentális fekvésünk egyenesen a közvetítő szerepére praedestinál, nagy vízi utunk, egyéb közvetítő vonalaink egyenesen kezünkbe adják a fonalat, hogy hajózásunknak, egyéb közlekedési vonalainknak fejlesztése és kihasználása által osztályosai legyünk a világgazdaság nagy forgalmának. Ne higgye senki, hogy a magyar mezőgazdaság intenzivitására, az ipar fejlődésére vagy éppen a kereskedelem fellendülésére lehessen számítani ily elzárkózottságban. A magába zárt remete saját szűk körében kielégítheti korlátolt naturálszükségleteit, kontemplációban kimerülő szellemi igényeit; a népek gazdasági és evvel összefüggő kulturális helyzete azonban konjunkturális jellegű, melynek a körülmények szabják meg feltételeit a népek nagy versenyében. Ez indított bennünket arra, hogy az önfentartási küzdelmünkben annyira igazolt szövetséget, mely bennünket Németországhoz és többi szövetségeseinkhez fűz, a jövőre is fentartsuk. (Méltányos békét akarunk. Hogy a most folyamatban levő béketárgyalások eredményre fognak-e vezetni, az általános és tartós békét juttatják-e osztályrészünkül, az időszerint határozottan, megmondani képes nem vagyok. Egyet azonban tudok, s ez az, hogy a mi békekészségünk őszinte és komoly. Nem célunk, soha nem is volt célunk a hódítás, készek vagyunk méltányos és tisztességes megegyezésre, amely tartós békére vezet s az ennek biztosítására szolgáló nemzetközi megegyezéshez is szívesen hozzájárulunk. Egyetlen feltételünk integritásunknak sértetlen megóvása. (Általános élénk helyeslés. Taps a bal- és a szélsőbaloldalon). Csak egy tilalomfát ismerünk s ez ennek az integritásnak feltétlen megóvása, belügyeink rendezésének sértetlen szabadsága. (Általános élénk helyeslés.) Mi az államok tartós és tisztességes békéjét óhajtjuk, de a fölbomlás csíráit tenyészteni nem engedjük, az államok ilyett most alakuló népcsoportoknak a béke hamis jelszava alatt bomlasztó érvényesülését meg nem engedhetjük, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava alatt a népek állandó küzdelme lépne a mai helyzet nyomába. Általában a népjogok tiszteletben tartása mellett a társadalmi rend szigorú megóvását és minden bomlasztó tünetnek csírájában való elfojtását. (Német szövetség, kiegyezés) De akár a béke olajágát, akár a kényszerű fentartani és megerősíteni kívánjuk. Ez vezetett bennünket arra, hogy az előbbi kormány által Ausztriával megkötött megegyezés alapján a német birodalomhoz való gazdasági viszonyunk újraszabályozása végett tárgyalásokat folytassunk. Azon fáradozunk, hogy politikai szövetségünknek gazdasági irányban való mélyítésére utakat és módokat találjunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az?) Törekvésünknek, hogy a német birodalomhoz való benső gazdasági vonatkozásaink előfeltételeit megteremtsük, nincsen más államok ellen irányuló élet célja egyedül a szorosabb csatlakozás azon a téren, amelyen ez a csatlakozás saját termelésünkk feltételeinek megóvása mellett mindkét félnek kölcsönös előnyöket nyújt anélkül, hogy oly más államok érdekeit károsítaná, melyekkel a jövőben is éppen úgy, mint a múltban barátságos kereskedelmi viszonyt akarunk fentartani. (Helyeslés.) Ha ez alapon meginduló tárgyalásaink eredményre is vezetnek, az Ausztriával kötött kiegyezés tekintetében azt a biztosítékot feltétlenül megóvjuk, hogy lekötöttségünk harmadik államokkal szemben ne vonhasson relnk lekötöttséget Ausztriával szemben és ne érinthesse sem jogilag, sem tényleges kényszerhelyzet teremtésével a jövő országgyűlésnek fentartandó azt a jogot, hogy az Ausztriával kötött megegyezés iránt teljes szabadsággal határozzon, mert meg nem engedhető, hogy a harmadikkal szemben vállalt lekötöttség az Ausztria irányában való lekötöttséget vonhassa maga után. (Helyeslés balfelől.) Pénzügyi helyzetünk súlyos megterhelést von maga után. Minden kínálkozó bevételi fomá-t ki kell használnunk kiadásaink fedezésére. Állami adósságaink konszolidálása, hosszabb lejáratú vagy pedig járadékkölcsönökre való átváltoztatása, mérsékeltebb kamatoztatása mellőzhetlen feltételei a kibontakozásnak. Azt a nagy és okvetlenül elérendő célt pedig, hogy pénzünk értékét helyreállítsuk, csak úgy érhetjük el, ha egy jelentékenyebb vagyonadó által igyekszünk fölös pénzforgalmi eszközeinket legalább fokozatosat bevonni, másfelől pedig fokozott gazdasági tevékenység, a mellőzhető behozatal megszüntetése kivitelünk fokozása által fizetési mérlegünk paszszivitását elenyésztetni. Maga ez a körülmény ok munkára serkent bennünket, melynek útjából el kell távolítanunk minden zavaró körülményt, mely az egész nemzeti erő összműködését hátráltatná. Az egész közfelfogásnak, ennek a gazdasági erőnek összhangzatos kifejtésére kell tömörülnie s azért kívánatos, hogy kiküszöböljük közéletünkből, legalább egyelőre, hosszú időre azokat az ellentéteket, melyek politikai életünkre nehezednek s szüntelen akadályát képezik az együttm erő kifejtésének. Azok a közjogi ellentétek, melyek politikai felfogásunkba éket vernek, két sarkalatos pontra vezethetők vissza, a gazdasági önállásra, helyesebben különválásra és a hadsereg önállóságára. (A magyar hadsereg) A gazdasági különválás kérdésének megítélésénél, báni legyen e tekintetben rendes viszonyokra, vonatkozó álláspontunk, ma nem hagyható figyelmen kívül a háború következtében beállott megrendülés, mely fölöttébb kockázatossá tenné gazdasági életünk új alapokra helyezését és huzamosabb időhaladékot követel a kibontakozási műveletek zavartalan keresztülvitelére, éppen gazdasági fejlődésünk előkésztésének, pénzügyi viszonyaink rendezésének és ha semmi másról nem is lenne szó, pénzértékünk helyreállításának érdekében. (Nagy nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Húszéves kiegyezés ? Wekerle Sándor: Nem hagyható további figyelmen kívül a háború által teremtett világgazdasági helyzet, melyből Magyarország nem vonhatja ki magát legvitálisabb érdekeink kockáztatása nélkül. Míg tehát egyfelől féltékenyen meg kell óvnunk törvényeinkben biztosított önrendelkezési jogunkat arra az esetre, ha a gazdasági viszonyok kialakulása és saját érdekeink megóvása az önálló gazdasági berendezést tennék szükségessé, addig ma nem állhatunk doktrinar egyoldalúsággal arra az álláspontra, hogy azt a világ gazdasági helyzet és az előbb említett szempontok követelményeivel szemben is feltétlenül követeljük. A mai viszonyok ezt a nézetellentétet úgyszólván tárgytalanná teszik; feladatunk ma elsősorban az, hogy amint már kifejtettük, a a jövő országgyűlés elhatározási szabadságát teljesen biztosítsuk. A másikat, az önálló hadsereg kérdését sarkalatos pontként vettük fel programmunkba Célunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szerkpontból való önálló kiépítése. Ebbeli törekvésünk az egységes vezérletnek, vezényletnek és belszervezetnek megóvása mellett, melyek a katonai védelem egységét és hatályát biztosítják, őfelségi helyeslésével találkozik. (Élénk tetszés és taps a baloldalon. Élénk felkiáltások: Éljen a király.: (inként érhető, hogy ez a reform csak a háború befejezése után lesz keresztül vihető, hogy egyelőre csak az előkészítésre szorítkozhatunk. Amint ezt kifejtettem, bármennyire ragaszkodom is ahhoz az állásponthoz, hogy jogilag e kérdésnél szabályozása tulajdonképpen a magyar nemzetnek és királyának ügye, magasabb politikai szempontok követelik, hogy az bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormányval is tisztáztassék Világosan mondom, hogy ez egyedül a mi jogunk de politikai szempontok követelik, hogy bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánynyal