Pesti Napló, 1918. február (69. évfolyam, 27–50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

Pente i­ ­­ s tisztáztassék. Hock János : És ha a kettő összeütközik ? Wekerle Sándor miniszterelnök : Akkor a mi lovunkra dől el. A véderő reformjának tervezett keretei teljesen megvalósítják azt a jogos kívánságun­kat, hogy hadseregünk igazán nemzeti legyen s megvalósítsák azt a másik kívánságot is, hogy az önálló legyen, addig a határig, ameddig azt a védelem egységének és sikerének megóvása mellett csak megvalósítani lehet. Leomlanak tehát azok a válaszfalak, melyek közjogi akadályát képezték politikai együttműködésünk, politikai erónk tömörülésének. (Felhívás pártegyesülésre) Pedig erre a tömörülésre, pártkülönbség nél­kül mindazoknak együttműködésére, akik az álta­lam kifejletteket helyeslik, immár elodázhatatlan szükség van. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Szükség van, mert csak együttes erővel leszünk képesek a gazdasági tevékenységnek azt a fokozott mérté­két kifejteni, mely a biztos erő­gyűjtésnek s az a­zon nyugvó pénzügyi rendezett­ségnek előfeltétele és szükség van e tömörülésre még inkább politikai szempontból, ha a létért való küzdelemre, annak következményeire s azokra a törekvésekre gondolunk, amelyekkel szemben si­kerr­el kell nemzeti létünket, állami egységünket megvédeni és új biztosítékokkal megalapozni. Adja az ég, hogy egységben nyilvánuljon meg a hatvá­nyozott nemzeti erő s alkossa meg maradandó biz­tosítékait jövendőnknek. (Éljenzés és taps a bal­oldalon és a középen. Helyeslések jobb fel 5l.) Az elnök: Régi parlamenti gyakorlatunkhoz híven, gondolom, a t. Ház most is megengedi, hogy az új kormány részéről elhangzott nyilat­kozathoz a Ház különböző oldalairól felszólalások történjenek. Elsősorban gróf Tisza István kép­viselő úr jelentkezett szólásra. (Tisza megjegyzései) Gróf Tisza István: Az államélet egész meze­jére kiterjedő minden programmnyilatkozatnak meg van az­a, hogy úgy fejezzem ki magamat, ere­dendő hibája, hogy a dolog természeténél fogva csak bizonyos jelszavakat, bizonyos általános irányelveket hangoztat, amelyekkel szemben nehéz az állásfoglalás, mert hiszen a dolog súlypontja nem ezekben az általános irányelvekben van, — amelyekkel a Ház legnagyobb része egyetért — hanem azok részletes alkalmazásában és azok mikénti megvalósításában. Éppen ezért a minisz­terelnök úr által előterjesztett programmnyilatko­zatnak azzal az első részével, amely felsorolja az államélet egész mezején előttünk álló í­r­ai­kat, nem kívánok behatóbban foglalkozni. Mindössze egy pár észrevételre szorítkozom. Az első a közigazgatás kérdésére vonatkozik.­­ Az ellen a gondolat ellen, hogy a jegyzői állás menedékhelye legyen az ügyvédi kar gyengébb elemeinek, a legnagyobb súlylyal tiltakozom. Nagy sajnálattal látom, hogy a t. kormány program­­jába a közigazgatási tisztviselők élethossziglani vá­lasztását vette be. Én nagy kérdésnek tartom azt, hogy a választás élethossziglanná tevése javítaná-e egyáltalában a helyzetet. Nem oldja meg az elő­léptetés kérdését, nem oldja meg azt a nagy állami érdeket, hogy az egyes vidékek helyi viszonyaitól függetlenül a legalkalmasabb embert a legalkal­masabb helyre tegyük. Remélem, hogy a kormány akkor, amikor ennek a kérdésnek a megvalósítá­sára kerül a sor, tovább fog menni egy lépéssel és nem fog elzárkózni annak a megoldásnak keresz­tülvitelétől, amelyek valódi megoldása csak a köz­igazgatás államosítása által lehetséges. Most már röviden áttérek a miniszterelnök úr nyilatkozatának gyakorlatilag legaktuálisabb és legfontosabb részére. Magától értetődik, hogy telje­sen azonosítom magamat azokkal, amiket az igen tisztelt miniszterelnök úr a monarkia külpolitikai céljai, irányelvei, az előttünk lebegő béke feltéte­lei és a német birodalommal való szövetség folyta­tása szempontjából elmondott. Az Ausztriával kö­tendő kiegyezés ügyében pedig kérem és előre fele­lőssé teszem arra nézve, hogy gondoskodjék róla, hogy az a kiegyezés, amelyet a Clam-Martinic­kormánynyal kötöttünk, in peius semmiféle kö­rülményei közt ne változtattassék meg. Azt hiszem, t. Ház, minden hazafiasam gondol­kozó magyar ember csak megelégedéssel és öröm­mel fogadhatja azokat a kijelentéseket, amelyeket a miniszterelnök úr a hadsereg kérdésében mon­dott. Tudjuk mindnyájan, hogy ezzel elérkezett az ügy abba a stádiumba, ahol annak megvalósítását meggyőződésem szerint — ha a magyar nemzet erősen helytáll mellette — semmiféle földi hata­lom meg nem akadályozhatja. A dolgoknak ezt a fejlődését senki sem ve­heti nagyobb örömmel és hozzátehetem, bizonyos belső elégtétellel, mint elvbarátaim és én, azok, akik mindig azt mondottuk, hogy várjuk meg, amíg a királiy spontán elhatározása megé­­­li a dolgot, akik mindig azt mondottuk, hogy kap­csoljuk ki ezt a kérdést a pártpolitikai küzdel­mekből, szabadítsák meg azoktól az izgató jel­szavaktól, amelyek csak zavarólag hatnak a kér­dés objektív megítélésére és akkor az érett gyü­mölcs magától hull a magyar nemzet ölébe. Itt vagyunk, a gyümölcs megérett. Fényes László : Kétmillió magyar holttest ér­lelte. Gróf Tisza István : Soha talán szükségesebb nem volt a magyar nemzet létérdekei szempont­jából, hogy a közjogi válaszfalak, amelyek való­ban elvesztették aktualitásukat, ne hassanak za­varólag. A miniszterelnök úr mihozzánk is for­dul az ő felhívásában. Én biztosíthatom róla hogy mindazon nagy szempontok, melyek az ő felhívása mellett szólnak, nálam és elvbarátaimnál teljes méltánylásra és megértésre találnak. Ha ennek ellenére nem vagyunk abban a helyzetben... Gróf Károlyi Mihály : Csak ma. Gróf Tisza István : . . . igen, Ma . . . hogy a hozzánk intézett kérdésre igen­i­­el válaszoljunk, en­nek egyedüli lényeges oka az a szerencsétlen kö­rülmény, hogy napirendre tüzetett a választói jog kérdésének olyan megoldása, mely a nemzet lét­érdekei szempontjából a legsúlyosabb aggodalma­kat ébresztheti fel bennünk. Azok a rendelkezé­sek, melyeket most tenni fogunk, talán örökre vetik el a kockát helyes vagy helytelen irányban a magyar nemzet sorsáról s amelynek helyes vagy helytelen voltától fog függni az, vájjon remél­heti-e mint magyar embert megélni a második ezer évet. Azt hiszem, ehhez a feladathoz minden oldalról, minden melléktekintetet félre­téve azzal a komoly akarattal kell hozzáfog­nunk, hogy a kölcsönös kapacitáció terén igye­kezzünk csökkenteni a nézeteltéréseket és hogy amennyiben a kölcsönös kapacitációval nem tud­nók eliminálni az összes nézeteltéréseket, igyekez­zünk becsületes kompromisszummal áthidalni azt az űrt, amely köztünk fennmarad­­ t (Kaaián panaszok) Mihályi Tivadar román sérelmeket panaszol. A katolikus autonómiáról szóló javaslat megszü­n­teti a román egyház függetlenségét, kifogásolja a kultuszminiszternek a román tanítóképzők ügyé­ben kiadott rendeletét. (Polónyi El­­z­séde) Polónyi Géza azt­­fejtegeti, hogy­ miért nem lép be az új pártba. Sohasem kereste az érvénye­sülést ... Rakovszky István : Nagyon is törődött vele, de nem sikerült. Polón­yi Géza : Kéri Rako­vszkyt, hogy alkal­masabb időt válasszon a kötekedésre. Részletesen­ bírálja a kormányprogramra©­. Elismeri, hogy az sok nehézséget akar elhárítani és ebben a részé­ben meg is érdemli a támogatást." A kormány a közjogi válaszfalak leomlását és a pártok egyesü­lését akarja. Ez a felhívás az Apponyi-párthoz szól. A kormányprogram új gazdasági része min­denkinek tartalmaz valami esá­st"­. De kérdés, hogy ezen az alapon megvalósul-e az ország sza­bad önrendelkezési joga. A kormány nem az ön­álló, hanem a közös vár­­terület alapján áll. A függetlenségi elvekről való nagyobb lemondás pe­dig el sem képzelhető, mint az önálló vámterü­­­­letről való lemondás. Ennek folyt­án az Apponyi­párt tiszta helyzetet talál magával szemben. A programm katonai része sem váltja valóra az önálló magyar hadsereget. Végül arra kéri We­kerlét, adjon a mostaninál bővebb felvilágosítást programm­­áról. Gróf Tisza István személyes megtámadtatás címén Polonyival polemizál. (Apponyi feleli Tiszának) Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás-ügyi miniszter. Reflektál Tisza felszólalására. Amikor még tagja volt a szabadelvű pártnak, akkor sem ismerte el, hogy a hadsereg vezérleti és vezényleti nyelvének megállapítása felségjog. Tisza azt az óhaját tolmácsolta, hogy a vá­lasztójog tekintetében valami kompromisszumot­­létesítsenek. A miniszterelnökkel egyetértésben ki­jelenti, hogy erre a térre nem léphetnek. A nem­zettel, a dolgozó néppel szemben kötelezettséget vállaltunk erre nézve, ez nem lehet alku tárgya. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ettől el nem térhetünk anélkül, hogy saját becsületünkön csorba ne essék. (Zajos helyeslés balról.) Itt tilalomra elött állunk, amelyet át nem léphetünk és átlépni nem fogunk. (Zajos tetszés balról.) Polónyi Géza egyenesen szólót aposztro­fálta a hadsereg kérdésében. Kötelességének tartja, hogy a legközelebbi ülésen, amely sajnos csak néhány nap múlva lesz, teljes részletességgel, teljes nyíltsággal, minden körülmény teljes tisztá­zásával nyilatkozzék erről a kérdésről. Ki fogja mutatni, hogy Polónyi hamis interpretációját adta annak a gazdasági kérdésekre vonatkozó helyzet­nek, amelyben pártja van. Nem tartja időszerű­nek, hogy a ' V-sreg k-'1 ' 211 műi k­­okat a mozzanatokat fölelevenítsük a múltból, amelyek a bizalmatlanság szellemét élesztgetik. Egész repu­tációmat, hosszú életen át szerzett erkölcsi tőké­met adom oda jótállásul és kezességet vállalok hogy ez igenis a befejezett ténynek teljes jelenléte. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Igaz, hogy az eredmény nem fedi a teljes függetlenségi program­mot. Az elvhűség szobor­szerű merevségéhez ragaszkodók megtehetik, hogy ezt az eredményt elutasítják, de én nem tudnám elviselni a történelmi felelősséget, hogy ezt az al­kalmat, amikor ebben a kardinális kérdésben olyan eredményhez juthatunk, amely a nemzetre mérhetetlen erkölcsi és anyagi tőkét jelent, amely a magyar állami élet betetőzésére alkalmas, a nem­zetet fölemeli az eddigi szolgasorból, ha ezt az al­kalmat elmulasztanám, visszalökném. Ezt a fele­lősséget a történelem előtt elvállalni nem tudnám. Én határoztam s a Ház legközelebbi ülésén tesz alkalmam megokolni elhatározásomat. (Zajos taps a baloldalon és középen.) (Mihályi rendreutasítása) Az elnök: Mielőtt a napirendi­ javaslatot meg­tenné, néhány percre igénybe veszi a Ház figyel­mét. Az ülés folyamán Mi­hál Tivadar beszédét nem érthette, de a gyorsírói 1..s jegyzésekből látja, hogy két mondat alkalmas arra, hogy a külföldet megtévessze .„Erdély börtönei zsúfolva vannak ártatlanul összefogdosott románokkal" és „Ma­gyarországon a román nemzet politikai rabszol­gaságban sínylődik", így szól a két mondat. Ezért Mihályit a legszigorúbban rendreutasítja. Az ülés három órakor ért véget. A legközelebbi ülés február 5-ikén, kedd­en délelőtt tíz órakor lesz.­­ PESTI NAPLÓ 1918. február 1- 3 A főrendiház időse Gróf Halik-Barkóczy Endre öt órakor nyitja meg az ülést. Felolvassák a kormány kinevezésé­ről szóló királyi leiratokat és a miniszterelnök erről szóló átiratát. Ezután Wekerle Sándor főbb vonásaiban új­ból ismerteti azt a programmot, amelyet már dél­elül­ a képviselőházban is elmondott, csupán be­szédének a koncentrációra vonatkozó ajánlatát nem ismételte meg. A programmhoz s­enki sem szólt hozzá. Ez­­után az elnökii,,ggterjesztések következtek. Gróf Zseléniszky J. Róbert, interpellációt terjeszt elő a rekvirálásról. A rekvirálás kíméletlen módját és annak demoralizáló hatását fejtegeti. Azt pana­szolja, hogy a gazdáktól a mezőgazdaság ellátásán szükséges gabonát is elveszik. Interpellációjában azt kérdezi, hajlandó-e a kormány intézkedni az iránt, h­ogy az időszaki gazdasági munkásoknál adják vissza a szükséges gabonát. Wekerle Sándor miniszterelnök válaszában kifejti, hogy a rekvirálás azért késett el, mert rekviráló közegek nem voltak. Megállapítja, hogy az utóbbi években a termést túlbecsülték. A kor­mmány kénytelen lesz a fejkvótát még szigorítani hogy az ellátást biztosi­thassa, de biztosítani fog­ja a szükséges vetőmagokat és a gazdasági, valamint az időközi munkások ellátását. Gróf Zselénszky Róbert és a Ház tudomá­sul veszi a választ. Ezután elfogadja a főrendiház az ország­szett koronája egyik őrének megválasztásáról, a lap biztosítékok letételi határidejének meghosszabbítá­sáról és a koronaérték megállapoá­, ' szili' törvényjavaslatokat. Az ülés fél hétkor ért véget. Budapest, január 31. A Ház keddi ü­lése. A képviselőház legköze­lebbi ülését jövő héten, kedden tartja. Folytatn fogják a vitát Wekerle Sándor miniszterelnök programmnyilatkozata fölött. Szólásra föl vannak jegyezve: nagyatádi Szabó István, Fényes László gróf Károlyi Mihály és Molnár János. Az Apponyi párt részéről valószínüleg Szentiványi Árpád fog felszólalni. Ugyancsak keddre, február 5-ikor összehívták a választójogi bizottságot is, amely e alkalommal tartja első ülését. A szlavón­iai Naslarol tartózkodó gróf Khuen-liéderváry Károlyt, a bi­zottság elnökét táviratilag hívták haza az első ülésre. Pártértekezletek. A függetlenségi és 18-as pár hétfőn délután hat órakor gróf Károlyi Mihály el­nöklésével értekezletet tart. •­— Az országos al­kotmánypárt pénteken délután fél hat órakor gró Andrássy Gyula elnöklésével értekezletet tart. — Az egyesült függetlenségi és negyvennyolcas párt­nak m­a délutánra összehívott értekezletét, tekin­tettel arra, hogy a főrendiház ugyanakkor ülés tartott és a pártnak a két­­ lányhoz tartozó tagja ezen az ülésen k°Hct, hogy jelen legyenek, h­olnap délelőtt tíz órára halasztották.

Next