Pesti Napló, 1918. március (69. évfolyam, 51–77. szám)

1918-03-01 / 51. szám

Pente® PESTI NAPLÓ 1918. március 1. , :A békekilátások javultak ugyan valamelyest, , de azért valószínű, hogy csak az orosz min­tának megfelelően jutunk eredményekhez, a hadműveletek ujabb megkezdése és a román hadsereg kapitulációja után. Ez a verzió igen különösen hangzik. Amrescu és a román po­litikusok kétségkívül tisztában vannak a béke­s­­á­rgyalások megszakításának következmé­nyeivel. Tehát nehéz elképzelni azt, hogy a román kormány ne fogadná el már most a krízpronti hatalmak békefeltételeit, ha azok el if­­og­adhatóak. Már­pedig a békefeltételeknek méltányosaknak kell lenniök, mert ezt köve­teli az általános béke közelebb hozásának nagy érdeke és erre kötelez adott szavunk, amelylyel magunkévá tettük az annexiomen­ta béke elvét. Az orosz delegáció ma megérkezett :zi-Lí;QTii,kiui. Trockij ezúttal nem sze­repel a delegátusok között, hanem helyetti» Sokolnikov vezeri az orosz meghatalmazatia­k.ai. a sor rádobni szocialista pártnak egyik ,- t £.•. 1 .személycsere épp oly érdekes, mint a körülmény,­ hogy Sokolnnikov nem tartó­a seviki párt soraihoz. ei-ni.vw.T-z'.-'ban tudvalevőleg az agrár­• -rali­­ák nevezik maglikat forradalmi szo­l­lisíiknak. Ennek a pártnak van legszéle­: "4. "v az orosz nép között, ezé a párté • ••íj a .numwT v&én feloszlatott orosz namset­:.yíi?és íü. b. '••..A béke kérdésében az agrárt -.1f: hT'.- ugyanazokat az elveket '.iull.ik, nini a belseviidek: a belpolitikában . . Jóval mérsékeltebb reformokra törö­l-e-H. '•.. mint a­z orosz kormány. » '. Pétervers­ő! érkezett hírek már jó ideje •i.iTól­­ eszelnek, hogy Lenin és Trockij között ..vre lesebb feléb­r­ed'ik az ellentét. Az angol • 'pjí'lí»ncf,í..k szerint Lenin szabadulni akart trockijt­ól és hiveitől, és ezért megegyezést ke­cs a­ forradalmi szocialistákkal, ami egy­. . tv. úr.d biztosítaná számára a többséget v-z . i..• .azótgyülésre. Trockij távolmaradása a bresztlitovszki tárgyalásoktól és Sokoll­jkov megjelenése megerősíti ezeket a híreket. I-f Lenin és Tr­ockij között kié­cce­lő TMsz el­leinél Lenin tudvalevően már januárban a tom­illszerű békekötés mellett foglalt állást és nem helyeselte Trockij merész taktikáját. A szovjet többsége azonban Lenin ellen foglalt állást, mert Trockij politikája csakugyan egy bizonyos kilátást nyújtott Oroszországnak az­iránt, hogy az entente győzelme esetén vissza­nyerhet mindent, amiről véglegesen lehagnlott volna akkor, ha aláírja a békeszerződést és így módot ad a központi hatalmaknak arra, hogy azok az általános békekonferencián két­oldalú megállapodásra, befejezett tényekre hivatkozhassanak. De a következmények Le­nint igazolták. Oroszország elvesztette efzosz hadianyagát és most sokkal súlyosabb felté­telek mellett kénytelen megkötni a békét, mint ahogy azt februárban tehette volna. Trockij bizonyára felvette kalkidáció­jába azt a körülményt, hogy a december tizen­ötödikén kötött fegyverszünet nyolc napos felmondási időt szabott meg, így tehát Trockij arra­­számíthatott, hogy a nyolc nap alatt még mindig ráér aláírni a békeszerződést, akkor, ha Németország nem veszi tudomásul az egy­oldalú deklarációt és felmondja a fegyverszü­netet. Ez a számítás csütörtököt mondott, hiszen a német csapatok a fegyverszünet for­mális felmondása nélkül kezdték meg újból a hadműveleteket a keleti fronton. De Trockij emiatt csak magára vethet. Kühlmann a bresztlitovszki konferencia február tizediki ülésén, azonnal a deklaráció elhangzása után­­fentartotta Németország számára azt a jogot, hogy a fegyverszüneti szerződés felmondásá­nak minősíthesse Trockij nyilatkozatát. De az orosz delegáció nem gondolta, hogy Németor­szág csakugyan élni fog ezzel a joggal. A bresztlitovszki tárgyalásoknak szom­bat délig kell lezáródniuk és a tanácskozások voltaképpen csak a szövegezési kérdésekre szo­rítkozhatnak, mert hiszen az érdemleges béke­feltételeket a német kormány ultimátum alak­jában közölte Oroszországgá Czernin a román királynál Bukarest, február 28-án. A szö­vetséges­ hatalmak küldöttségeinek Bu­karestbe érkezése óta nem kötelező előzetes megbeszélések folytak Alpe­resen tábornokkal. Az egyik ilyen meg­be­szélés során létrejött megegyezés alap­ján gróf Czenin külügyminiszter a román csapatok által még megszállott román te­rületen beszélgetést folytatott Ferdinánd királylyal. A szövetségesekkel való egyet­értésben gróf Czernin közölte a király­lyal a feltételeket, amelyek mellett a négy szövetséges hatalom kész volna Romá­niával békét kötni. Ferdinánd király rövid gondolkodási időtökért, amelyet megadtak neki. A választól fog függeni, vájjon lehetséges lesz-e a békés meg­oldás. Nincs alap a román béketárgyal­­sra Bécs, február 28. Politikai körökben híre jár, hogy a Bukarestben tartott nem kö­telező tárgyalások folyamán nem értek el eredményt és nem találtak alapot a béketár­gyalásra. Ezután gróf Czernin külügyminiszter Ferdinánd­­román királylyal közölte a négyes szövetség békefeltételeit. Nem ultimátumról van itt szó, mint aminőt Trockij elé terjesztet­tek, hanem annak megállapításáról, van-e ki­látás arra, hogy alapot találjanak a gy­ors eredményt ígérő béketárgy­alásra. A király válaszától fog függeni, lehetséges-e a békés megoldás A párisi románok a békekötés ellen Lijgan­o, február 21. A lapok jelentik Paris­ból: Hatvankét román, parlamenti tag, volt mi­niszterek, tanárok és publicisták Párisból Ferdi­nánd királyhoz és Averescu miniszterenökhöz sáp­iratot intéztek,­­amelyben sajnálatukat fejezik ki e különbéke­tárgyalások miatt és annak a várako­zásnak adnak kifejezést, hogy Románia követni fogja Belgium és Szerbia példáját. Misu román követ hazautazik a monarkián­ál — Ú I Pesti Napló tudósítójától — Bécs, f­ebruár 28. Misu­ londoni román követ, aki, mint isme­retes, az Averescu-kormányban vagy esetleg az ezután következű kormányban a külügyminiszteri állásra van kiszemelve, Londonból elutazott Pá­rison keresztül, ah­ol a francia kormány tagjaival volt hosszabb tanácskozása, Svájcba érkezett és .n fi.­.ii a holdfényes égre. Innen is, onnan is c'gányn... ika szűrődött felém, — itt a Ma­gyarnak, amoda Rácz Károly muzsikál, még tovább Kiss Béla. Az Emke-kávéházból épp az orrom előtt dobtak ki egy részeg embert. A Bohuniczkyék háza előtt mentem el, Bohu­liczky Ella az ideálom volt, akivel végigtán­coltam a gazdász-bált és akihez verseket ir­tam­. Fölnéztem az ablakaikra — a leányszo­bában még világos volt a fehér függönyök mögött. Milyen egyszerűnek, milyen nem komplikáltnak tűnt föl most előttem Bohu­niczky Júila nefelejts szemével, vidám és tide, arcocskájával. És elhatároztam, hogy szakí­tok Bohun­­itzky Ellával, és az egész sivár Deb­recennel, a telekfejű­ kis templommal, a kihalt Piac-utcával, a lármás cigánymuzsikával, el­határoztatni, hogy finom és összetett életet fo­g... élni, jege-medvebőrökön akarok szeret­kezni­ és ötélpiros rózsák között szándékoz­tam , csókolózni és kormolyan tűnődtem azon, hogyan sv­­iffidhetne be ilyenkor valami halk linona muzsika, például valamelyik Grieg­fr. wie.-: fiz vo.i akkor a legmodernebb, '».s a szerelei-.nőt meg fogom követelni, hogy szőke l­egyek­, hogy hamvas legyen a válla, hogy 'troll legyen és a rabszolganőm legyen és tesse a parancsomat és óhajtásomat és elhozom Debrecenbe és­ pukkadjanak a debreceniek, íog­y nekem milyen nem van, hogy én mi i­ Can Don Juan vagyok és suttogják, hogy ez még semmi, mi van még neki ott fenn Pesten, milyen lehet a többi, mikor ezt a pompás, fej­lett­ diszasszonyt is unja és amikor szinh­áz­ban, vendéglőben kellően kipózoltuk magun­kat, itt hagyjuk ezt a sivár éjszakát, ezt az együgyű mulatozást, az apró házakat és me­gyünk vissza a tündérvárosba, a Grieg mu­zsika hullámai közé, a piros rózsák tövébe, a jegesmedvebőrre, akár csak a pesti úr, inog a szeretője. Hosszú,­furcsa, bolondos esztendők után aztán az én életembe is beköszöntött egy pesti művésznő: Gsákváry Ella, a Paradicsom kabaré tagja­. Gsákváry Ella nem volt komoly művésznő, az előbbi babája protegálta be egy pro­fonra a kabaréhoz, hol olyanforma sze­repet töltött be, aminőt például egy udvari tanácsos az udvarnál. Csákváry Ella nagyon különös és nagyon veszedelmes nő volt. Egyáltalán nem volt önk­­­álló egyéniség, hanem nagyszerű befogadó ké­pessége volt. Igen sok kézen ment keresztül és mindenhol ragadt rá valami. Olyan volt a lelke, mint a lakása, kitűnő porcellánok, fi­nom ezüstök mellett ott éktelenkedett az egy­kori parasztlány ritkító ízlése. Mindig szerel­mes volt és mindig hazudott. Akit szeretett, annak azt hazudta hogy nem szereti,­­ akit megcsalt, az elé minden ok nélkül, amikor senki se kérdezte, leborult és megesküdött az anyja boldogságára és nővére gyerekének az üdvösségére, hogy sose csalta meg. Körülbelül egy fél évig táncoltunk az egymás idegein, amikor egyszerre égre-földre kezdett esküdözni, hogy csak engem szeret és álmában látta magát kiterítve, holtan és ak­kor is csak az én nevemet suttogta. Aztán megjelent a veszély látható formában egy csokor és egy brilliánsgyűrű formájában. Ami­kor éreztem, hogy elveszik a nőt tőlem, egész indokolatlanul és minden átmenet nélkül ret­tenetesen szenvedni kezdtem, de ahhoz épp elég filozófiám volt, hogy belássam, az én időm lejárt. Voltaképpen nagyon untam a nőt, szabadodni, menekülni akartam tőle, de azt a gondolatot, hogy ő adja ki az utamat, nem bírtam elviselni. Ilyenkor minden rendes ember elutazik. Én is elhatároztam, hogy elmegyek valahova vidékre. Igen ám, de hova? Ekkor eszembe jutott Debrecen! ... Debrecen, a széles kedves utcák, a régi barátok, a régi jó magyar „ nóták, amiket másutt már rég elfelejtettek. A tágas Bohunitzky porba, a finom tónusú öreg­­szín­ház, a bőséges uzsonnák, mazsolás kuglófok, üvegtálon belőttek. Debrecen. —­ ott meg­nyugszik a lelkem, ott kiheverem ezt a hisz­tériával telített , gyűlölt és áhított, bolond, csúf és veszedelmes viszonyt. Délután betört a lakásomra a nő. — Igaz, hogy el akarsz utazni? Ránéztem. Hát ezt már honnan tudja? — Mindegy, honnan tudom. Felelj: igaz, vagy nem igaz? — igaz. —• Debrecenbe? — Debrecenbe. — Veled megyek — mondta egyszerűen. — Nem lehet. — Itt akarsz hagyni? Itt tudnál hagyni? Átölelte a térdeimet és az apja ősz fe­jére esküdött, hogy abban a pillanatban meg­hal, amikor elhagyom. A hamvas­ szőke haja aranyosan fénylett a nyakszirtjén, a par­füme-je (amit Párában vett neki egy mágnás, öt litert kapott belőle) fölcsapott hozzám. Lát­tam, mennyire fáj neki, hogy el kell válnia tőlem, tehát nagyon nyugodt és fölényes lettem. _— Lásd be, ez így nem lehet tovább. Neked már itt van a Gray baró. Sírva fakadt, a haját tépte és az időseb­bik nővére minden nyugodt pillanatában es­küdött, hogy Gruy bárót ő nem is ismeri. Az igaz, hogy tegnap egy asztalnál vacsoráztak, de Gruy báró a Marosi Maca kedvéért jött az

Next