Pesti Napló, 1918. május (69. évfolyam, 103–128. szám)
1918-05-01 / 103. szám
A kancellár a porosz választójogról A Ház ezután a választójogi javaslat három az állami élet szempontjából alapvető jelentőségű paragrafusának érdemleges tárgyalására tért át. Első szónok gróf Slerdin'j miniszterelnök, aki a következőket mondja: — A mai ülés eseményei bizonyára tanúságot lehetnek arról, hogy a tisztelt Ház minden oldalán minősen él az a felelősség érzet, amelylyel a mai döntés elé néznek. E felelősségérzet, melyet minden oldalon egyenlően magasra becsülök, a felelősségnek ez a tudata, amelyet tehát nem kellett előbb előidéznem, amelyet szabad feltételeznem, egyúttal arra is reménységet ad nekem, hogy a kölcsönös megértés mégis lehetséges lesz (Tetszés a baloldalon és a középen), hogy mégis lehet majd utakat találni, amelyen a most annyira eltávolodó véleménykülségeket egymással meg lehet egyeztetni. (Megújult tetszés.) Uraim! arról, hogy a bizottsági tervezet által a 3 paragrafusnak adott szövegezést az államkormány nem fogadhatja el, az államkormánynak ismételt nyilatkozatai után önök maguk is kétségtelenül meg vannak győződve. (Helyeslés.) Egy plutokatikutt választójog, amely elvileg akár közvetett, akár közvetlen, vagyon és jövedelem után méri a politikai jogokat, ma már népünknél kiment a divatból. (Élénk helyeslés). S ennek oka részben a vagyoni és gazdasági viszonyoknak folytonos eltoló.'..ja, részben azonban egyúttal népünk politikai műveltségének foka. Prutokratikus választójogot kormányunk semmiesetre sem fogadhat el. Tehát csupán az általános, egyenlő választójogról lehet szó, észszerű korlátok között, amiint az már magában a javaslatban is ki van monlva. Az általános választójogot elvileg kell megállapítani. (Tetszés). Ígéretet tettünk és az ígéretet be kell váltani. És, uram, vegyék csak figyelembe, hogy valamennyi modern államban halad a politikai és társadalmi élet és hogy az egyenlő választójognak a célját a modern államok kor csoportjában már elérték, sőt igen sok állni az Önök elé terjesztett törvényjavaslatot. HU- fölülmúlóan (Nagyon igaz! a szélsőba-t!.n.) Uraim! Huzamosabb időn keresztül lehetetlenség, hogy Poroszország e mélyen járó mozgalom alól kivonja magát, hogy egyedül Foroszor•.•/.i'ghan umosabb időn keresztül lehessen az egyenlő v.isztójogot kizárni. (Nagyon helyes a baloldalról . Les. szó arról is, hogy" biztosítékokat szerezzünk, pui vekkel az általános egyenlő választójogból számazható jul messzemenő radikális változásoknak, melyektőlélnek, elejét lehet venni. Hát maga a javaslat is tartalmaz ily biztosítékokat. Önként értetődik, hogy e kormány, amely az igyenlő választójog megvalósítását akarja, egyúttal épp oly szilárdan el van határozva arról is gondoskodni, hogy az egyenlő választójognak féli káros hatásait a lehetőséghez képest megakadályoz, lássanak. (Helyeslés). Nem kételkedem abban, hogy e cél elérhető, igen nagyon kívánatos, hogy most és pedig hamarosan döntéshez jussunk. A közélet mostan a, egész nép öntudatában az egyenlő választójog kérdése körül mozog. (Élénk helyeslés baloldalt és a középen. Viharos közbekiáltások jobboldalt : Nem ! Nem !) A legutóbbi napokig a legteljesebb érintkezés keresésén fáradoztam, hogy a különböző néposztályok hangulatát megtudjam és mindenüt azzal találtam magam szemben, hogy: az egyeslő választójog kérdését döntésre kell vinni. (Élénk tetszés.) Abban a helyzetben vagyunk, hogy az adott ígéret It, melyet be kell váltani, nagyobb megrázkódásoktól való félelem nélkül beválthatjuk. Ma még beváltható az ígéret és egyidejűleg azon biztosítékok is megadhatók, amelyek az állami élet nyugodt, tevékeny továbbhaladása érdekében szükségesek. Azt, amit ma megadhatunk, azt, ha ma megtagadjuk, esetleg rövid idő múlva a népéletnek súlyos megrázisodása mellett, melynek , veszedelmét még nem tudjuk teljesen átlátni, kikényszerítik tőlünk. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Az egyenlő választójog jön és ha nem ma, úgy mégis belátható időn belül megjön (Nagyon igaz!) és vagy súlyos megrázkódás nélkül, vagy súlyos belső harcok után. Ezért kérdésem, uraim ugy hangzik, mint állást foglalnak el vele szemben? Akarják-e kezüket nyújtani oly megegyezésre, amely e súlyos rázkódások elkerülése felé vezet, amely bennünket a jövőben ily súlyos rázkódástól megóv, vagy magukra vállalják-e e súlyos rázkódások előidézésének felelősségét elutasító magatartásukkal, amelynek amúgy nem lehet meg az Önök által kivánt célja? A vita Leidebrand konzervatív képviselő a miniszterelnök fejtegetéseivel polemizálva kijelenti, hogy a mai választójogot a konzervatívok is reformra szorulónak tartják. A szónok behatóan cáfolja az egyenlő választójog megvalósításai érdekében felhozott érveket és kijelenti, hogy egészséges választójognak a népei, polgári magtartásához kell fnrtulia, ugy, hogy minden tag jogához jusson. A konzervatívok magukért és gyermekeikért védik álláspontjukat. Tudják, hogy mit tesznek. Majd választóik elé fognak lépni és igazolják azt, amit tettek. (Tetszés jobboldali.) Jr. Friedberg az államminisztérium alelnöke kijelenti, hogy a kormány tudatában van annak, hogy a megegyezés igen jó és lehetséges. A július 11-iki üzenet oly kormányprogrammot állított fel, melyet ha egyszer világgá küldtek, többé, feltartóztatni nem lehet. "A nép nyugtalanságának nem szabad tovább tartani. Porsch képviselő kiejjenzi, hogy a Centrumnak egy kis része a javaslat ellen, a többség azonban a javaslat mellett fog szavazni. A nép most nem hosszú beszédeket, hanem döntéseket vár. Ezután a tárgyalás folytatását holnapra napolják el. I I • 12 Szerda PESTI NAPLÓ 1918. május * Minden este, napszállta felé, kisétált a görbői útra és hosszú, vele sodródó báma-szítta? -nézte a Tátrát. S szegény, rozoga tanféregben távoli szárnyak csattogtak fel. A régi házakból, a körültáncoló hegyekből, az égnek rohanó Tátrából, a kislányok lehajló arcából valami mély láz, életet építő kohót lopózott szét test lelkében. Lesznyák Tibor egy álom-kolosszust kezdett felfelé hálózni. Ötszáz korona beszerzési előlegét ,írta a könyvnyomtatás feltalálása óta. És határozta, hogy szobát fog bérelni, lélegzetképes emberi szobát, nadrághoz méltó borokkal, betehető ajtóval és két nagy, nagy ablikkal a levegő széles mezeire, a berohanó világra, a Tátrára! II. Októberre megjött a beszerzési előleg és Lesznyák Tiborban kinyújtózott a jólesés, mint egy jóllakott kutya. Nekiállott a lakásnézésnek. Minden nap egy másfél órát töltött a kereséssel. Valóságos mézeshetei voltak vel. Bement olyan helyre is, ahol előre Lisztosra tudta, hogy nem neki való szobát hirdetnek. Mert jól esett belekukkintania a sok dologba gyűrt emberi életbe. Mikor egy-egy fényesebb szobát mutattak neki és nagy árat kértek, valami jóleső meleg gőg párolgott arcába, mint egy csésze forró tea. Hát mégis valalki, mégis ui -.egy ennyire taksálják. A Zárda-utó Td hagyta legutoljára Ösztö..C. gyökerén ér le, hogy itt fogja megtalálni , a végső kon.or, keresése hatodik napján, ide jött, valami eldugott végzetből egy- j /erre a harmadik apuba, egy kis emeletes házba lépett be Az ajtó befelé nyílt s egy öreges nagy csengő kedélyesen elkezdett kacagni. Hangotva egy öreg asszony lépett ki. És Lesznyákiábor rögtön tudta, hogy itt van az a szárba, látta is már, hogy milyen és hogy ez az a háziasszony. Kis termetű, csodásan összeaszott öreg asszony volt. Nagy barna szemei mintha valami megszokott szenvedésre tágultak volna, de ajkán olyan volt a mosoly, mint egy letörhetetlen jóság. A sasszerű sovány, éles orr, a csontokra fagyott barna arc, a fájdalmas nyugodt homlok, az egész múlttá szenvedett arc olyan anyának visszhangzott, hogy szegény nagygyermek Lesznyák Tiborba belezengett, mint egy vasárnap délután hallott ének. Az öregasszony csak a mosolygásával beszélgetett. Felmentek az emeletre. Az egész emelet csak egy nagy alkovós szobából állott és egy konyhából. Beléptek a szobába. Beléptek és Lesznyák Tibor egyszerre otthon volt. Otthon volt megtaposott huszonkilenc éve minden napjával, otthon sok száz éven át didergett faja meleg keresésével. Egyszerre látott mindent, egészet és apró részleteket, az álomban való visszaemlékezés éles, visszaölelő látásával. Kitárta a két nagy ablakot és odaintett a Tátrának. Mikor magához jött elkáprázásából, mély elfogultsággal kérdezte és minden vallásos őse felimádkozott e szavakban : Mennyi havonta? — Harminchat korona takarítással. Rögtön előfizetett két hónapra, buzgón, hálásan, sok szóval. A végén kérdezte : Beköltözhetem ma ? •A néni akadozva felelt : Lehetetlen. Még rendbe kell hozni a szobát, újból festetni a falakat, súrolta üli. Lesznyák Tibor elámult. De hiszen a falak újonnan vannak festve. Itt elég rend van. Úgy szeretnék ma beköltözni. A kis öregasszony elsápadt. A mosolygás elmerült felszenvedő arcá n. — Nem, így mégsem engedhetem. Én azt akarom, hogy meg legyen elégedve a tanító úr, hogy szép szobája legyen. Lesznyák Tibor engedelmeskedett és megegyeztek tiz napban. III. • A tiz nap mindenikén legát.';kétszer arra sétált. Leste a készülődést, a bútorok porolását, a festő égkapargató líráját, a kitárt ablakokat. Nagyon abban a szobában élt ez alatt a tíz nap alatti. Szorongása, megijedt rá ligája a borzadalmas élet előtt elmaradt s mint kutya a vackát, gyermek lelkével melegre feküdte a szoba minden zugát. Boldogbüszke volt, jövőt épített. Végre egy szerdán megérkezett a tizedik nap. Soha olyan tömegnek nem érezte magát. Száz akarat toporzékolt benne s ahogy kijött az iskolából, elkezdett költözni. Szinte bánta, hogy nincs több holmija, hogy még intenzívebben költözhessék. Mikor aztán este minden rendben volt, felgyújtotta a villányt, amit ővezettetett be százötven koronáért. A fény végigcsiklandta a barátságos bútorokat, az öreg kályhát, a fehér ágyat és azok összenevettek. A kitárt ablakokon bekeringett az őszi est pompája. Lesznyák Tibor lelke , felágaskodott, mint az anyját csókoló gyermek, két kézre fogta a jó Isten arcát s rácsókolta felcsuklott hálóját, hogy ehhez az ötvennégy kiló Lesznyák Tiborhoz ilyen jó szobát és ilyen szép világot teremtett. Éjfél felé felébredt. Ugy érezte, mintha a tejút útjába feküd v volna iire kis csillagok végtelenje rohannak, tüze- harapással rajta. Hajszálai mozogtak , arca nedves volt a kiselkedő vértől. Felgyújtotta a villanyt. Testén, az ágyon, az alkóv mennyezetén, a padlón, az éjjeli szék nw.n. Beteg ország öt veszti ember — fele jóhiszemű, fele vélellenségből, unalomból, tétlenségből odavetődött —hallgatta meg a régi képviselőház termében Dollinger tanár szörnyű leleplezését. Ez a tudós a tuberkulózist, a magyarországi háborús tuberkulózist leplezte le kegyetlenül és lázítóan. Hasonló előadást lehetne tartani a gyermekhalandóságról, a lakásínségről, az élelmiszerek mérhetetlen drágaságáról és fogyatékosságáról is. Magyarország ma egyetlen kórkép. Ez volt a régi képviselőház termében. Az új képviselőház termében ugyanezekben a napokban hajszákat rendeznek a hatalomért s a legtöbben folyosói lehűtéssel élik az időt. Vájjon komolyanhiszik az urak, hogy egy ország demokráciája vagy demokratizálódásu csak a meglévő és a megalkotandó törvényekben merül ki. A demokrácia nem papiros és nem betű, hanem maga az élet, tiszta lakás, tágas szoba, naponta kétszer való húsétel, olcsó orvos, amunkának tisztességes bére és a szükségleteknek, a portékának emberséges ára. Ez a demokrácia- A demokrácia az olcsóság, a rend,, erkölcs a közéletben és a magánéletben, pontos, tisztességes adminisztráció és tisztességes magángazdálkodás. Mindezt pedig csak úgy fogjuk elérni, ha végre állandó arca lesz itt a kormányzásnak és konszolidálódni fog a közigazgatás. Megírtuk már máskor is, de nem győzzük eléggé hangsúlyozni, újból és újból ismételni, hogy politikai válság ma többé nem az a kedélyes gyermekjáték, ami volt a régi időkben. A kori hiány ma minden. A kormány ma megszabja azt, hogy mennyi zsírral főzzenek, mennyi gázzal világítsanak a magánháztartásban. A kormányon midik, hogy a kereskedő tarthat e portékát raktárán vagy sem, a gazda etetheti-e cselédjét a nagy aratási