Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

Budapest, 1918. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 52 kor. — fü. Fél évre — 26 . — . Negyedévre 13 . — * Egy hóra 4 , 60 . Egyes szám ára: Budapes­ten és vid­éken 18 fillér, pályaudvarokon 30 fillér t,9-ik évfolyam. 20 szál: ^fóárnap, szeptember 1 SZTOSÉG, KIADÓHIVATAL Budapest fákóczi­nt 18, ffegEFON Józsflfc62—30, 62—31, M—3$ , 62 -33, 62—34. Felelős szerkesztő: / József 62—56. Igazgatósig: József62 -36. 1 1 1 11 1 "• ^ J ''..i.:'' ^ ~ / Leain sulyc A leg MerénsrSet Lenin ellen­ S30S megsebesült — A merényletet két nő követte els a forradalmi legfelzásástól — Uriczky népbiztost agyosülőtték . Moszkva, augusztus 31. Leitín merényletnek esett áldozatul. Két hölgy, aki a szocialista ferrade,1731 párthoz tartozik, háromszor rálőtt. Két lövés a mellűbe és a tüdejébe hatott. Lenin állapota nagyon komoly, mivel belső vérzés történt, kiválóbb specialistákat hívták hozzá a Kremlbe. Uriczkyt­, aki ugyanakkor Péter­váron esett merényletnek áldozatul, egy KsiEniesagiesse nevű­ ember ölte ás é, aki a néhai népszocialista csoport vezére volt. Gróf Mirbach és Eichhorn vezérezredes után Leninre vetette ki hálóját a forradalmi szocialista párt. Lenin ellen már három-négy hónap előtt elkövettek egy sikertelen merény­letet. Most azonban kedvezett a szerencse a forradalmi szocialistáknak. A bolsevikiek és a forradalmi szociális­­­ták között régi keletűek az ellentétek. 1917 szeptemberében, a Kornilov-féle államcsíny meghiúsulása után Csernov, az agrárszocializ­mus népszerű apostola, a forradalmi szocia­listák balszárnyának vezére magáévá tette a botvikiek­­kezdettől vallott álláspontját, amely­­ szerint a szocialista vezérek nem lehetnek egy kormányban a polgári pártokkal, hanem a proletariátus diktatúráját kell kierőszakolniuk. Trockij és Csernov szövetsége buktatta meg Cseidzét, a pétervári munkástanács mérsékelt pártállású elnökét. Csernov támogatásával fog­lalta el Cseidze helyét Trockij és mint a mun­kástanács elnökének, már megvolt a szüksé­ges hatalma a novemberi államcsínyhez.­­ Nyomban a Kerenszki-kormány bukása és a népbiztosok tanácsának megalakulása után Csernov pártjával együtt ellenzékbe ment át, részben a bolsevikiek politikájának szélső­séges radikalizmusa miatt, de főleg azért, mert Lenin és Trockij nem akartak méltányo­san megosztozni a hatalomban Csernovval és híveivel. A forradalmi szocialisták egy ideig a várakozás álláspontjára helyezkedtek a nép­biztosok tanácsával szemben, mert bizo­nyosra vélték, hogy a januárra összehívott nemzetgyűlésen amúgy is nekik lesz többsé­gük. Hiszen a bolsevikieket csak az ipari mun­kásosztály egy része támogatta, míg a forra­dalmi szocialistá­k az orosz parasztok széles rétegére támaszkodtak. A választásokból csakugyan a forradalmi szocialisták kerültek ki győztesen. Nekik ju­tott a kerületeknek több, mint két­harmad­része. Január tizennyolcadikán délután négy órakor ült össze Péterváron az orosz nemzet­gyűlés óriási többséggel Csernovot választotta meg elnökévé és 273 szavazattal 140 ellen­állást foglalt a népbiztosok tanácsa ellen. Január tizennyolcadikán este a nemzetgyűlés befejezte működését. Trockij katonákkal és tengerészekkel szétkergette az orosz képvise­lőket. A nemzetgyűlés szétker­getésével kapcso­latos utcai harcokban néhány forradalmi szo­cialista képviselő is életét vesztette. Azóta ter­mészetesen áthidalhatatlan a szakadék a bol­sevikiek és a forradalmi szocialisták között. A bolsevikiek ellen folytatott harc folya­mán nagyon megváltozott a forradalmi szo­cialisták tábora, ahol épp úgy összesereglettek a legvegyesebb­ bolseviki-ellenes e­ Anek, mint a cseh brigádokA^örül. Csernov^etűnt a j­árt éléről, amióta a fnftmdalg»ri«rftdatsrtál­­terro­rista eszközökkel kezdtek dolgozni és amin a háború feltámasztását hirdették, hogy így szövetségesükké tegyék az Oroszországban egyre általánosabb német gyűlöletet és meg­szerezzék maguknak az entente támogatását. Néhány, hónapja Szavinkov vezette a for­radalmi szocialisták mozgalmát. Szavink­ov mint terrorista kezdte pályáját és része volt Sztolypin miniszterelnök meggyilkolásában. Azután megtért és néhány nagyon érdekes re­gényt írt a merényletek és a gyilkosságok jo­gosulatlanságáról. Regényeit Ropsin név alatt adta ki és közülük a Sárga ló magyarul is meg­jelent. A háború elején nacionalistává vedlett át Szavinkov és önként jelentkezett katonának, noha még nemrég szeninek és érinthetetlen­nek hirdette az emberi életet. A márciusi for­radalom után Kerenszki bizalmasa gyanánt tűnt fel Szavinkov és Kerenszki őt vette maga mellé államtitkárul, a hadügyminisztériumban és a tengerészeti minisztériumban. Ekkor lé­pett Szavinkov intim kapcsolatba az entente diplomatáival. Kerenszki bukása után néhány hónapra nyoma veszett Szavinkovnak, majd egyszerre a forradalmi szocialisták vezére gyanánt kezdett újból szerepelni. Szavinkov merényletekkel és puccsokkal akarta megbuktatni Lenint. Neki tulajdoní­tották a bolsevikiek Mirbach meggyilkoltatá­sának értelmi szerzőségét és mindenesetre Szavinkov műve volt az a rövid életű forra­dalom, amely Mirbach halála után néhány órára a forradalomi szocialisták kezébe adta Moszkva középületeit. Szavinkov föllépése óta Lenin és Trockij állandóan életveszélyben voltak. Ezt ők ma­guk is tudták, testőrséggel vették körül ma­gukat, csak ritkán hagyták el hivatalukat és csak páncélos automobilban látták őket az utcákon. De Lenin mégsem kerülte ki vég­zetét. K­edden.: Xaff&ez MavQí- s Alom (II.) Szerdán .­Seefíky Solin­si­s Egyszerű mese. Csütörtökön: Schléssy Zászló : 19 Lábos. Pénteken: Ifj. Zcztászy s Lionin lelke . Mutatványok az „Esztendő" szenzációs szeptemberi számából. Szombaton : Hatveany Zajas: Kossuth Lajos levelei Napsugárhoz. Vasárnap : Rossziffa kiadatlan levele egy fiatal leányhoz. Irta: Kaffka Margit Álmodtam igazán ezt, ezerkilencszáztizen­nyolc nyarán egy fülledt és poros vidéki város­ban, hová időről-időre kivet és betemet néha hetekre is a négyesztendős háború. A társam­nak ugyanis fontos és igen magas színvonalú teendői vagynak itten, konzerveket szagol például, néha több ezert végig, hogy nincs-e romlott közötte; vagy aláírja nevét húszezer­szer egymásután (ugyanannyi nyomtatott pa­piros alá, hogy bizonyos Traján Margit vagy Kilián Barbu egészségben térhet vissza a „megbékélt" román hazába) — de levőkép­pen: szalutál, mindig szalutál és ha még so­káig nézem, én is szalutálni kezdek...— tán helyette, ha szabadna, mert jelenleg jobban bírom a karom is, és felváltva tán szórakoz­tatóbb. — Hát itten bódorgom én is nagy részében a drága időnek; itt támolygunk a nyári hévség s a téli várakozás súlya alatt, tavaszi hetek idegességében, őszi napok csalóka frissüléseiben, s az életünk elmegy melettünk, amig elepedve ,várjuk, hogy kez­dődhessék már megint, hogy folytatódhassak igazándiban ... Egyenruhás napjaink felvo­nulnak csukaszürkén, porosan, fáradtan. „Jobbra nézz!" recsegi egy hang a dobhár­tyánkban s ők szalutálnak fásult, merev, egyforma .. . egyforma arccal. De azért semmi panasz, jaj, — csak őrizni a kis maradék egészséget, jaj, csak vigyázni jajjal, hogy még rosszabb ne jöjjön, — mint őszre tél és télre nyár és az elpocsékolt hetek ez alföldi sivatagban, mélyen-mélyen a „tenger szine alatt", mint a földrajzkönyvek irják, — noha semmi sincs innét távolabb, mint ez a tágas és friss szó, széles ritmusával, ez a fogalom, „tenger", — hűs locsogás érzéki emléke, sós, fanyar frisseség, habos, mozgalmas tisztaság, határtalan szabadság — a Tenger — ó, édes Istenem ... Egy nagyon furcsa kis kerek, piroskupo­lás házban jártunk aznap is; holmi népligeti templomkában, mely egyetlen mulatóhelyünk, — ez egyetlen, hol nem kell sort­ állva tüle­kedni jegyért, „Világ-dioráma" — ez díszlik ormócskáján cifra, elszaladós — elutazós be­tűkkel s aztán szines üveg mögött, némi vil­lanyfénynyel átvilágított írással ilyenek: „Gra­nada" — „A Salzkammergut" — „Bretagne" — „A Tempe-völgy" — s egyéb drágalátos szók, mert ily kincses látványok ígérkeznek fejen kint hatvan fillérért. „Tessék csak,­­tessék, — biztat egy alacsony, fürge, nyájas emberke a kassz­ánál — egy kis kéjutazási Egy kis ízelítő, egy kis illúzió!" Békén ülünk a kopott plüss­szék­ben és forognak elébünk a tájak­ig azándi hegyek és vizek, alagutak, hidak és glecserek — elszikrázó változásokban egymást érve, továbbszaladva. Elhagyott ócska fal­kerítések és világhírű dómok, házak, rétek, egek és erdők. — Lomb és fű­ kissé mereven áll, papirszerün a vad verőfénytől, mely rá­hullt, mikor felvették e ferdesiku, csalóka képeket; napfényben áznak a házak, a szik­lák; a toronyóra féltizenkettőt mutat vagy negyedhármat s bár igaziban mindjárt to­vábbment) itt negyedhárom van már tizenöt esztendeje s ki tudja, meddig? Egy cégtábla . . borbélyüzlet... várjon ott van-e még Köln­ben a dómtól jobbra, harmadik ház; s mel­lette a kis cukrászbolt, hogy tudhassuk majd, ha odamegyünk, hol várjak a társamra, míg kiszépítik. — Apró talján fut... négyéves, egy h­­dnak dől, felénk csak kerek, formás kis hátulsó felét mutatja.... ez így dőlt, ácsorgott egy bizonyos pillanatban, így­­lóbált valami vacakot egy spárgán és bámulta a vén tinhalászt a csónakkal. Aztán megnőtt, élt azóta, katona lett, tán elesett, igen . . . bizony­nyal elesett; de itt igy fog állni még sok esz­tendeig s az édesanyja ... ráismerne-e várjon? S a háromesztendős orosz foglyok a város­végi barakkból mit szólnának, mit kiáltaná­nak, ha benézetném őket ,e két fénylyukon, melyek mélyén Moszkva kupolái aranylanak." Hát a vizek?... A mozgás örökkévalósága, megállítva és leszögezve egy busz év előtti csobbanásban, egy hullámgyűrűbeli, mely rögtön elsimult. Az idő kisértetiségét,­ a per­cek mágiáját, az élet legigazibb ijedelmét­­.

Next