Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-29 / 228. (229.) szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1918. szeptember 29. Utoljára emlékezem megarról, amiről elsőnek kellett volna megemlékeznem a kék rókáról. Ez őnagysága toalettjének éke. Kedves férje üzleti öszszeköttetései révén igazán olcsón jutott hozzá. Ez a kék róka testvérek között is megér 10.000 koronát, de kedves férje csak nyolcezret fizetett érte. Egyetlen barátnőjének — ha parancsolja, ida számíthatjuk a férje barátnőit is — sincs ilyen szép rókája, haragszanak is érte nagyon. Ezek után csináljunk egy kis számítást, mert csak e számítás alapján állapíthatom meg pontosan, hogy mennyivel emelkedett őnagysága külső értéke a háború alatt Eszerint tehát egy úgynevezett társaságbeli hölgy külső értéke ma 16.480 korona. Békében ugyanez a „kiállítás" 1000 koronába került, ebből a pénzből azonosan a háborút megelőző időben a legjobbat, a legelsőbbrendűt lehetett megvásárolni. A nyolc koronás ing sokkal többet ért, mint az, amelyikért ma kétszázötven koronát kérnek és a kétszáz koronás kosztüm anyaga mindenesetre sokkal tartósabb és kitűnőbb volt, miért a mai háromezerötszáz koronás kosztümé. És őnagysága férje melegen, lágyan simogatja meg aranyszőke haját, ő egyébként is békés természetű ember. Nem háborodik föl azon, hogy őnagysága milyen drága „külsőleg". Csak az a kár, hogy az átvizsgáló bizottság sem háborodik. Paul Jób: Miért akadtak meg a kicserélési tárgyalások — Hock János nyilatkozata Emlékezetes, hogy négy hónap előtt Hock János a képviselőházban kérdést intézett a miniszterelnökhöz a Franciaországban internált magyarok ügyében. Elmondta akkor, hogy aFranciaországban rekedt magyarok már ötödik esztendeje, úgyszólván kivétel nélkül fogságban vannak. Iámmutatott ezzel szemben arra a rokonszenves bánásmódra, amelyben mi részesítjük az ellenséges államok nálunk élő polgárait, akik közül csak igen jelentéktelen százalék áll őrizet alatt. Míg Brest, Crozon és a többi francia várak kazamatáiban százszámra senyvednek a magyarok, nálunk legtöbb francia szabadon gyakorolhatja a háború előtti foglalkozásét. Wekerle Sándor miniszterelnök Hock János interpellációjára válaszképpen kijelentette, hogy az internáltak sorsának enyhítésére mindent megtesznek és az erre vonatkozó tárgyalások máris folyamatban vannak. Kilátásba helyezte a kicserélés mielőbbi megkezdését is. Az interpelláció idején ugyanis „a francia-német kicserélések javában folytatt már, mégpedig korra, és testi alkalmasságra való minden tekintet nélkül. A franciák a kicserélés előfeltételeként azt kötötték ki, hogy a hadviselő felek volt internáltjai egyik országban sem teljesíthetnek katonai szolgálatot. A mi külügyi képviseletünk azonban ezt nem garan- tálta, mindössze annyi engedményt tett, hogy a kicserélteket nem fogják a rajvonalba küldeni. A franciák erre velünk megszakították a tárgyalásokat és a németek kicserélése folyt tovább. Az ötödik éve sínylődő magyarok és osztrákok mihamar tudomást szereztekerről és elkeseredett hangú levelekben tiltakoztak a külügyi kormány eljárása ellen. Ez viszont félhivatalosan azt adta hírül, hogy az internáltak leveleiből kiáradó elkeseredett hangulat az entente államok mesterkedésének gyümölcse ,amivel azt akarják elérni, hogy állampolgárainkat elidegenítsék." Hozzánk jutott most két levél, amelyeket Fort de Crozonból küldtek haza. Az egyik német nyelven írt levélből adják a következőket: „Már nem várok semmit, az egész ügy (hazajövetel) iránt csak szkeptikus lehetek, mert szomorúvalóság az, hogy a németek már mind hazamentek, a törököket is elbocsátották, aki akar, maradhat Franciaországban, aki akar, hazamehet csak miértünk nem tesz semmit a kormány. Itt állunk a tél előtt, egy meleg holmi nélkül, mire vége lesz a háborúnak, nem lesz innen kit hazar vinni." "A másik internált pedig ezeket írja: ,,Az ember akarva nem akarva anarkistává válik, ' \.-r..n. reménytelen és szomorú aelyzet. tjhe'n, l:.ogy a hivatalos körök nean f . . .. Ne felejtsenek el bennünket. Kiv ':••. -.n jutok-e még. Mond'meg ezt ott. . ' benne, hátha ínég» tesz va-lamit értünk a kormány. Itt ihetven-nyolcvan percendben úgyis alkalmatlan emberek vannak, de ha socka várnak velük, csupa testbeli lélekben megtört ember kerül haza." Felkerestük ezután Hock Jánost, aki az akció eddigi eredményéről, a kormány ígéreteiről és külügyiképviseletünk tevékenységéről adott felvilágosítást. —* Külügyi képviseletünk — mondotta Hock .— a leggyalozatossabban bánt el internáltjainkkal. Kezdették már a hadimenet előtt négy nappal, amikor a franciák már június 30-ikán letartóztatták az addig haza nem induló magyarokat és ezek hiába fordultak védelemért a nagykövetséghez. Azt válaszolták nekik, hogy segítsenek magukon, ahogy tudnak. A háború kitörése után azután valamennyit összefogták és a nyugati erődökbe zárták. Amikor ezek jóval később tudomást szereztek a franciák és a többi intentes alattvalók nálunk való előnyös helyzetéről, követelték a francia kormánytól, hogy velük szemben is hasonlóan járjanak el. A francia kormány válasza az volt, hogy tudomásuk , van a magyarországi franciák itteni állapotáról és mivel itt a franciák kétharmad része szabadon él, ők is elbocsátják internáltjaink kétharmad részét. Ezt meg is tették, csakhogy olyan is formán, hogy a cseheket, románokat, szerbeket engedték szabadon és a magyarokat és németeket tartották továbbra is fogva. Hangsúlyoznom kell, hogy nálunk Magyarországon tudtommal nincsen internált francia, de ha van is, ezerkétszáz francia állampolgár közül csak nagyon kevés lehet, míg odaát tizenkétezer közül négys ezret zártak le továbbra is. Közbe kellene járnunk Ausztriában, hogy az esetleg ott internált franciákat bocsássák el, hogy a mieink hazajöhessenek. — Mikor és a Házban interpelláltam és felemlítettem, hogy a németek már cserélik is foglyaikat, a miniszterelnök megígérte, hogy intézkedik. Három hét múlva a képviselőház folyosóján figyelmeztettem, hogy elfogadtam válaszát és most várom az ígéret beváltását. Ekkor azt felelte, hogy ezideig elfelejtette, de Bécsbe utaz-Sárkor feltétlenül tesz lépéseket Buriánnál. Amikor visszajött, újra kérdeztem, megint utaltam ígéretére. Aggodalmasan válaszolta, hogy baj van. Ezt az ügyet — mondotta —- -már régen tárgyaljuk, de most néhány hónapja akadályok merültek fel. Hogy mik az akadályok? Mrát megbetegedett az a tanácsos, aki a tárgyalásokat részünkről vezette. És ezért kell tovább sínylődni ezerkétszáz embernek. — Most azután kapok leveleket Franciaországból, amelyekben azt írják szegények, hogy nem hiába ennek az árva nemzetnek a fiai, amely csak vérezni jó. Kommentár hhez nem szükséges. " (Itt a cenzúra 5 sort törölt.) —hogy*— Horvát képviselők a mfniszterelnökiéi. A mai minisztertanács után Wekerle Sándor miniszterelnök a miniszterelnöki palotában több horvát képviselő látogatását fogadta. A látogatás napját még a miniszterelnök bécsi útja előtt állapították meg. A horvát képviselők hosszabb ideig időztek a miniszterelnöknél. Az új lengyel miniszterbniök. Bécsi tudósítónk telefonozza". Varsói jelentés szerint politikai körökben híre jár, hogy a régensségi tanács már közölte a két megszálló hatalommal Kucharozewskinek miniszterelnökké való jelölését. A monarkia már megadta hozzájárulását. Németország beleegyezésének megérkezése után Kucharozewskit a két főkormányzó meg fogja erősíteni állásában. — Izabella főhercegasszony a fővárosi hadikonyhákban. Izabella főhercegasszony leányával, Gabriella főhercegnővel folytatta a polgári hadikonyhák meglátogatását. Szombaton a nevéről elnevezett Váci utcai hadikonyhát, azután az Istvánúti polgári konyhát és a vele kapcsolatos polgári étkezőt tekintette meg. „ Az idő. Vasárnapra lényegtelen hőváltozás és helyenként eső várható. Sürgtíny-prognózis: Enyhe, elvétve csapadék. ” Irta: Gáscor Allidor A levegőben fülledt rózsaillat, Bár ősz van itt már, őszi fonnyadás. A vézna kert egy szál rózsát se nyillat, Az illat érthetetlen és csodás. Lágy éj a tájon. Túl a kék homályon Hunyorg néhány csillag szemecske fent. Az szivem alszik. Alszik, hogy ne fájjon. . Nagy némaság. Csak néha szól a csend. A part mellett megcsobbant egy ladik most. Egy gesztenye gyümölcsöt hullatott. Talán a kert a nyárról álmodik mos! S az álma lenget rózsaillatot? — Kövess tábornagy a tíré.'yhál, siéosböl jelentik. A király ma a szokásos döbrjesztéseket meghallgatta s azután Lipót Sztalvátor főhercegt, Kövess Hermann tábornagyot különkihallgatáson fogadta. — Az ex-lex áldozatai. Azok a vasúti tisztviselők, akik a vasúti tanfolyamot 1899—1900--1901. évben végezték, sajnálatos áldozatai lettek az akkori idők áldatlan politikai,harcainak. Az akkori közel öt évig tartó ex-lex" állapot miatt a tanfolyam elvégzése után még négy-öt évig kellett várniuk a kinevezésre, mert ex-lexben nem lehetett kinevezni senkit. Ezt az ötéves veszteséget igen súlyosan érzik a vasúti tisztviselők. Húsz évi szolgálat után, vezető állásban akárhányan még mindig alacsony, hivatalnoki rangban vannak, holott például a déli vasúti iskolatársaik nagy része már főellenőr. Régóta kísérleteznek ezek a tisztviselők,, hogy az őket méltatlanul ért sérelem orvosoltassék. Több hiábavaló kísérlet után most, úgy látszik, ez a kérdés is kedvező megoldást fog nyerni. A Vasúti Tisztviselők Országos Egyesülete nemrég az érdekeltek küldöttségét vezette Tolnay Kornél államtitkár, az államvasutak elnöke elé. Csató Lajos alelnök ismertette az ügyet és átnyújtotta a kérvénybe foglalt kívánságokat. Tolnay Kornél megígérte a küldöttségnek az ügy tehető,méltányos elintézését. Arról értesülünk, hogy a kérdés fölötti tárgyalások kedvező irányban haladnak és az ügyet valószínűleg már a novemberi előléptetés keretében kedvezően fogják megoldani. Ji feleségem beszéli Tudod-e, milyen andalítóan szép a polgármester hirdetményei a spanyolnátha ügyében ? Én nem tehetek róla, de könny szökött a szemembe, olyanfajta érzésem volt, mint mikor az ember fürtös kis gyermeket lát édesdeden aludni az erdő közepén — könny szökött a szemembe, részint a meghatottságtól, részint a spanyol náthától. Van ezen a plakáton minden, ami szép és jó, le van írva a spanyolbetegség és hogy az milyen veszedelmes. A polgármester többek között felszólít bennünket, hogy a vasutat és villamost csak a legszükségesebb esetekben használjuk. Hát tudod, milyen bájos ez, milyen finom kis bijou, egy Wildcsaforizma, egy apersza, egy aranysulánk. Hogy vasúton és villamoson csak akkor utazzam, mikor szükségem van rá, — szóval ne utazzam villásmoson és vasúton, ahogy rendesen szoktam, élvezetből, mulatságból, mámorból, dorbézolásból, fényűzésből, dáridóból, kéj« hajhászásból, kicsapongásból, hanem csak , szükségből utazzam, — hogy egy időre mérsékeljem szertelen és vad mulatságomat és szórakozásomat, a villamoson való utazást. Könnyekig meg voltam hatva e nagy szavaktól, melyeket egy nagy lélek insntrált, a nagy és nehéz idők szellemében — és teljesen megértem szent és nehéz kötelességemet. Mélyen meg vagyok győzve és lelkesedésemben még tovább is megyek, mint amennyire kérnek a polgármesteri szavak. — ígérem, hogy ezentúl a fogamat is csak akkor húzatom ki, ha igazán szükség ,van rá; ígérem, hogy negyedik emeleti ablakunkból ezentúl nem ugrálok le az uccára csak úgy ukmukfuk, mint ahogy szoktam, hanem csak akkor, ha ég a ház és a lépcsőn már nem lehet lemenni, szóval szükség esetén. Ígérem, hogy az állatkerti hiéna ketrecébe csak akkor dugom be a karom, ha már semmiképpen nem tudok ellenállani a vágynak, hogy megsimogassam — és ígérem, hogy, a különféle plakátokat és hirdetményeket csak a legnagyobb szükség esetén olvasom el, szóval, mikor már elmúlt a spanyolnátha. (K.)