Pesti Napló, 1919. március (70. évfolyam, 52–76. szám)

1919-03-01 / 52. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1919. március 1­­5 . Külön bizottság tárgyalja a csehszlovák kérdést Az entente az önálló rajnai köztársaság mellett döntött — Wilson szerint Amerika népe a népszövetség­ hive — Olaszország 12 milliárd kártérítést követel — Hollandia fegyverrel is megvédi integritását Az amerikai szenátus többsége — mint megírtuk — Wilson mellé állt a népszövetség kérdésében. A szenátusban a hét elején próba­szavazás volt a liga dolgában s mint a Times washingtoni tudósítója táviratozza, a népszövetség mellett 52-en, ellene 48-an szavaztak, akkor tehát még igen csekély többsége volt a javaslatnak. Azóta azonban változott a helyzet, legalább erre enged következtetni Wilsonnak Theodor Burtonhoz, az amerikai népszövetségi bizottság elnökéhez intézett sürgönye, amely­ben kijelenti az elnök, hogy ma már bizonyos abban, hogy az Egyesült Államok, népe a népszövetség tervezetét támogatni fogja. Ha az en­tente a népszövetség gazdasági fegyvereivel el tudja hárítani­­a fenyegető olasz­délszláv háborút, akkor a népszövetség hívei­nek tábora kétségkívül egy csapásra túlsúlyba kerül mindenütt. * Csütörtökön délelőtt megalakult Párisban a csehszlovák kérdések megvizsgálására ki­küldött albizottság, amely elnökévé James Carri­bont, a volt berlini francia nagykövetet és al­elnökévé Sailvago Raggi márkit választotta. A bizottság előbb a csehországi németek problé­máját tárgyalta le, azután pedig belefogott a­ sziléziai kérdés tárgyalásába. Ami Német-Csehország ügyét illeti, a Neue Zürcher Zeitung jelentése szerint az amerikai delegátusok a német-cseh bizottság meghallgatása után azt indítványozták, hogy Német-C­sehországnak a cseh-szlovák ál­lamhoz való hozzácsatolását a népszava­zásig tartják függőben. Az amerikai delegáció erélyesen követelte, hogy a népszavazás minden propaganda­ nélkül történjék, úgy a csehek, mint a németek részé­ről. E végből indítványozta, hogy Német-Cseh­ország egész területét a Cseh-erdőtől Troppauig amerikai és angol csapatok szállják meg. Az angolok hozzájárultak ehez az indítványhoz és némi habozás után a franciák is elfogadták. Ennek a határozatnak természetesen döntő jelentősége van a magyar Felvidék sorsára is, mert lehetetlen elképzelni, hogy tőlünk magya­roktól megtagadják azt a jogot, amelyet a cseh­országi németeknek egyhangúlag megadott az en­tente. Egyébként tegnap az amerikaiak javasla­tára új bizottságot szervezett a konferencia a béketárgyalás gyorsítása céljából s ez a bizott­ság különösen Németország, Magyarország és a volt Ausztria területi kérdéseiben lesz irányadó tényező. Ez a központi bizottság valamennyi területi bizottság munkáit figyelemmel fogja kísérni és eredményeit csoportosítja. A területi bizottságok körülbelül végére értek előkészítő munkájuknak, meghallgatták mindazokat, aki­ket meg kellett hallgatniuk és mától kezdve rá­térhetnek azokra a nagy problémákra, amelye­ket március 8-áig feltétlenül meg kell odaniuk. E nagy kérdések: Németország keleti határának megállapí­tása és az Adria keleti partvidékének sorsa. A területi bizottságokkal párhuzamosan­ folytatja működését a jóvátételi bizottság, a­mely előtt most terjesztették be az olaszok kár­térítési igényüiket. Olaszország 12 milliárd kártérítést követel Magyarországtól és Ausztriától, mivel azonban kérdéses, rá lehetne-e kénysze­ríteni a két országot ilyen nagy összeg megfi­zetésére, az olasz kormány pénz helyett Ma­gyarország és Ausztria természeti kincseit veszi majd igénybe. Hír szerint épületfát követel Olaszország a hadikárpótlás egyharmad része fejében. A legközelebbi öt esztendőn belül há­rom millió köbméter fát kellene átengedni az olaszoknak. A nagyhatalmak tízes bizottsága a Raj­na balpartjának problémájával foglalkozott tegnap, s az értekezleten az a nézet alakult ki, hogy a vitás területből önálló rajnai köztársaságot kell alkotni. A franciák előbb annektálni akarták a Rajna balpartját, de a szövetségesek rámutat­tak arra, hogy ezzel csak újabb Elzász-Lotha­ringiát teremtenének. Erre azután azzal az indítványnyal léptek a békeértekezlet elé, hogy ezt a vitás területet külön állammá szervezzék és helyezzék a népszövetség ellenőrzése alá. A legújabb javaslat, — amely úgy látszik általá­nos helyesléssel találkozik — az, hogy rajnai köztársaság létesüljön és ez mindaddig a nép­szövetség védelme alatt maradjon, amíg Né­metország a reá rótt kártérítést a szövetsége­seivnek meg nem fizette. Ennek az időnek elteltével a rajnai vidék teljes önrendelkezési jogát visszanyeri és ha Németországhoz csatlakozni akar, akkor akadálytalanul csatlakozhatik hozzá. Francia­ország e megoldásba beleegyezett és ennek folytán valószínűleg a békeértekezlet is el fogja fogadni. A rajnamenti ütköző államról Tar­dieu miniszter arra a megjegyzésre szorítko­zott, hogy sem Belgium, sem Franciaország nem engedheti meg, hogy a Rajna balpartja Németország jövő o­ff­enzí­vájának csak úgy bá­zisul szolgáljon, mint eddig ötven év óta. A franciák nem annektálást, hanem biztonságot kívánnak. Hir szerint Franciaország az egész Saar-völgy­et köve­telni fogja, mert az ottani bányákkal akarja pótolni azo­kat a gazdasági veszteségeket, amelyeket a né­metek Északfranciaország szándékos elpusz­tításával okoztak. Franciaországnak a rajna­menti ütköző állam megvalósításával beteljesül az a kívánsága, amely miatt annak idején meghiúsultak a Sixtus herceg által kezdemé­nyezett alkudozások. * Csütörtökön délben a szövetséges és tár­sult hatalmak képviselői ülést tartottak, ame­lyen a cionisták előterjeszésein kívül az ör­mény kérdéssel foglalkoztak. A tízes tanács tegnapi ülésén az amerikai, francia és angol delegátusok, valamint az orosz zsidók képviselőinek előterjesztését hallgatták meg a cionizmusról. Szokolov és Ueizmann hangsúlyozták azokat az érdekeket, amelyek szuverén zsidó állam megteremtéséhez fűződ­nek. Lévy Silvain, a Collège de France tanára e terv kivihetetlenségét bizonyítgatta és amel­lett foglalt állást, hogy Palesztinából nemzeti otthont kell teremteni ama zsidók részére, akik jelenlegi otthonaik­ból a "velük szemben tanúsított rossz bánás­mód miatt kivándorolni kívánnak. Ezt a meg­oldást röviddel ezelőtt Balfour és Pichon kez­deményezte. Palesztina keresztény és moha­medán lakossága kétségkívül alkalmazkodnék olyan európai rezsimhez, mely a különböző as­pirációkat egyensúlyban tartja, más vallás előuralmának azonban bizonyára ellensze­gülne. A nagyhatalmak valamennyien pártolják a cionisták tervét, amely szerint Palesztinából a népszövetség égisze alatt független zsidó ál­lamot alkotnak. A népszövetség a cionisták kí­vánságához képest Nagybritanniának adná a mandátumot. Tardieu kijelentette, hogy Fran­ciaország teljesen hozzájárul ehhez a tervhez. Az örmény bizottság előterjesztette területi igényeit, amelyek elfogadása esetén Örményország a Fekete-tengertől egészen Ciliciáig terjedne. Az örmény delegátusok kérték, hogy a né­pek szövetsége bízza meg valamelyik hatal­mat Örményország védelmével. Örményország az Egyesült Államokat kéri fel erre a szerepre, — még­pedig húsz évre — s ha az Unió nem vállalná a megbízatást, akkor Olaszországot. De még egyáltalában nem bizonyos, hogy Amerika elfogadja-e a megbízatást. • A belga kormány tudvalevően bejelentette a párisi konferencia előtt, hogy igényt tart bi­zonyos hollandi területekre, így Limburgra és a flandriai szigetpartra, ezzel szemben um-­­ ban kárpótolná Hollandiát keleti Friesland egy részével és Emden várossal s hír szerint Anglia támogatná is ezt a javaslatot. Hollandia azonban nem hajlandó teljesíteni Belgium kö­vetelését. A hollandi hadügyminiszter hágai jelentés szerint kijelentette a parlamentben, hogy a fegyverkezés csökkentésének ideje még nem érkezett el, mert a lefegyverzés e pil­lanatban veszedelmes vol­a. Hollandiának készen kell tartania hadse­regét minden olyan kísérlettel szemben, amely a birodalom területét csökkenteni akarná. Intézkedés történt arra is, hogy az esetle­ges második mozgósítás gyorsabban vitessék keresztül. A részleges leszerelés azonban nem jelenti azt, hogy Hollandia könnyedén bele­nyugodnék abba, hogy Limburgot vagy Flan­driai tengerparti részét elveszítse.­­ Péterváron ú­jra zavargások vannak, ame­lyek különösen a Néva partján lévő város­részben öltöttek komolyabb méreteket. A za­vargásokat az úgynevezett nemzetközi kom­munisták zászlóalja rendezte, amelyhez német és magyar katonák — volt hadifoglyok — tar­toznak. A kommunisták a szovjet­ kormány több épületét felgyújtották a nép nagy ujjongása közben. Utcai harcok is voltak. A bolsevikiek forradalma után első íz­ben történt, hogy a tengerész katonák a szov­jet ellen harcoltak. A szovjet kormány még ura a helyzetnek, de ez újabb forrongás csak azt bizonyítja, hogy Oroszországban még mindig számolni kell meglepetésekkel. Magyarországról meghallgatása után döntenek Románia csúfos kudarca a békekonferencián Páris, február 28. Az amerikai magyarok küldöttségével kö­zöltette Wilson, hogy a döntés Magyarország sorsáról semmiesetre sem fog megtörténni Ma­gyarország megkérdezése és hozzájárulása nélkül. Nem felel meg a valóságnak az a híresz­telés, mintha Magyarországot csak abból a cél­ból hívnák meg a kongresszusra, hogy ott tu­domására hozzák Magyarország képviselőinek a békekonferencia végleges határozatait. Ellen­kezőleg minden egyes részletkérdésről igazság­­osan és Magyarország meghallgatása után fognak dönteni. Hága, február 28. A románok a palisi békekonferencián a ma­­gyar kérdésben csúfos kudarcot vallottak. Vala­mennyi semleges újságíró tudósításai megegyeznek abban, hogy a békekonferencia ama határozatát, amely szerint Magyarország és Románia között sem­­leges zóna teremtendő, a román kormány inten­ciói ellenére hozta meg. A Románia igényeinek megvizsgálásával fog­lalkozó albizottság kiküldése óta a románok min­denképen bizonyítgatni próbálják, hogy az Erdély­­ben megállapított demarkációs vonal a románokra nézve kedvezőtlen. Ez idő szerint még több várme­gye, amelyekben románok laknak, a magyarok ke­zében van. A magyarok viszont igyekeznek a ro­mán lakosságot meggyőzni arról, hogy most jobb a dolguk, mintha román uralom alatt élnének. A románok szerint minden atrocitás erre a kö­rülményre vezetendő vissza, annyival is inkább, mert magyar részről hallatlan ígéreteket tesznek, sőt nyíltan bevallják, hogy minden parasztnak tíz hold földet fognak ajándékozni, csak azért, hogy jól menjen a soruk. Hivatkozással arra, hogy emögött bolsevik tendenciák rejtőznek, követel­ték a románok a demarkációs vonalnak nyugati irányban való kitolását ötven, sőt helyenként száz kilométerrel. Az albizottság a románoknak ezt az ajánlatát kereken visszautasította. Nehogy azon­ban ürügy adassék a magyarok elleni további vá­dakra, angol-amerikai részről azt az indítványt terjesztették elő, hogy állapítsanak meg az egész határ mentén végig vonuló, de meglehetősen kes­zk­eny demarkációs vonalat, amelyen francia csa­patok tartanák fenn a rendet, úgy hogy a magyar és a román katonaság közvetlenül nem is érint­kezhetnek egymással. Ehhez az indítványhoz hoz­zájárultak az olaszok és a franciák is. E­z idő szerint szűkebb bizottság foglalkozik ennek a földsávnak a pontos megállapításával, aminek megtörténte utá­n a magyar kormányt értesíteni fogják a semleges SÓM !«Mu­tatót

Next