Pesti Napló, 1920. január (71. évfolyam, 1–27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

"Csütörtök PESTI NAPLÓ zárják 60-ban a paktumos kerületek számát, a többiben pedig mérkőzzenek szabadon a jelöltek. Ezzel szemben az egyesülés pártja más javaslatot tett. Szerinte 70 olyan kerület van, amelyre nézve feltétlenül meg lehetne egyezni. E javasla­tok felett még nem indult meg a tárgyalás. Ami a választások kilátásait illeti, kétségtelen, hogy a harc, függetlenül a központok elhatározásaitól, a legtöbb kerületben már eldőlt. A keresztény pártok nagy hátrányára van, hogy a törvényható­sági választások és a tisztújjítás nem előzték meg az agitációt, mert így igen sok helyen ellenséges érzületűek a keresztény irányzattal szemben a ma is helyükön levő régi munkapárti korifeusok. A keresztény pártok szemére vetett fegyelmezet­lenségről az a véleményünk, hogy mi erre bizonyos mértékig büszkék is vagyunk, mert éppen ez a tanúság amellett, hogy igazán az egész ország csi­nál ma politikát és pedig a mi oldalunkon. Vidéki körutaink meggyőztek minket arról, hogy nehéz lesz a kerületekben rendet teremteni, de egyfelől nyugodtak lehetünk: a keresztény Magyarország nem bukhatik meg január 25-én! A keresztény pártok teljes jelölési listájukat addig nem akarják nyilvánosságra hozni, amíg egymással való tár­gyalásaik be nem fejeződtek. Képviselőket jelölnek a székelyek Budapesten ma megalakult a Székely Nemzeti Párt, amely elhatározta, hogy az ország szabad részein és a később felszabaduló területeken, ne­vezetesen Gyomán és Mezőtúron, ahol a 22. és 24-es székely honvédezredek állomásoztak, to­vábbá a megállapítandó demarkácionális végeken képviselőjelölteket állít, hogy hallják meg és tud­ják meg odahaza, hogy a meg nem szállott terü­leteken élő székelyek tovább harcolnak értük. Megalakult az Országos Rokkant­ Párt tegnapelőtt megalakult az Országos Rok­kant Párt, mely magába foglalja az ország összes roko* kant választóit.­­ A gyűlésen az új párt elnöke, dr. Szentiványi Dezső fejtette ki céljaikat. Az újon­nan megalakult Országos Rokkant Párt január első hetében impozáns keretekben fogja megtar­tani nagygyűlését.. A gyűlésen, amelyre a vi­d­éki rokkantak IST tömegesen jönnek fel a fővá­rosba, Huszár miniszterelnök, Friedrich hadügy­miniszter és Csetéry volt népegészségügyi minisz­ter fognak szólni a rokkantakhoz, bemenő eszmecsere alapján indulnak meg, amelyen olasz miniszterek is­ részt vesznek. Az angol kül­ügyminisztériumban azt mondják, hogy úgy Sd­a­loja, mint Nicsi Londonba megy. A török kormánynak el kel f­ogynia Konstantinápolyt — Összehívják a népszövetséget — Bécs, december 31. (Lajma tudósítónktól.) Az entente legfelsőbb tanác­sa határozata értelmében a népszövetség legközelebb tartja meg első ülését. Megkérték az amerikai­ követet, járjon közbe Wilson­nál, hogy a meghívókat bocsássa ki. Németországot nem hívják meg. Bécs, december 31. (Saját tudósítónktól.) A „Malin" jelentése szerint a­ londoni tanácskozáson elintézték­ Kon­stantinápoly és a Dardanellák kérdését. A török kormánynak távoznia kell Konstantinápolyból és­­ székhelyét valószínűleg a kisázsiai Róm­ába­ teszi át.­­ Bécs, december 31. : (Saját tudósítónktól.­) A legfelsőbb tanács­­ értesítette az osztrák kormányt, hogy Németország csak követet tarthat Bécsben, minthogy a szövet­ségesek is csak követek által lesznek­­ képviselve Bécsben. Az új békekonferencia Amsterdam, december 31. A Daily Telegraph jelenti, hogy Lloyd George társaságában, aki va­seiű­őleg a jövő héten szer­dán vagy csütörtökig utazik Párisig, odautazik Carson és Bonar Law is. A párisi konferencia elő­reláthatólag 14 napig fog tartani. .A legnehezebb kérdés a­­Törökországnak szabandó békefeltételek megállapítása. A szövetségesek körében nyíltan be­vallják, hogy a mai helyzet általános nyugtalan­ságot okoz a közeli Keleten. Ugyancsak a Telegraaf jelenti Londonból, hogy azok a nemzetközi tanácskozások, amelyeket a jö­vő héten kezdenek meg Parisban és amelyek béke­értekezlet jellegével fognak bírni. Londonban vég­­ zetország énte gyarmata­ ­g tejfel . „Siebolók, Üzérek, mun­kátlanok hazája" Berlin, december 28. émet pénzügyminiszter a birodalmi ta­nácsban bejelenti, hogy az egyéves német köztár­saság fennállásának első esztendejében­­negyven­milliárd márkát költött el. Adósságai meghaladják a kétszázmilliárd márkát, tehát az államadósságok kamatainak fedezésére a jövő évben tízezermillió m­árkát kell fordítaniuk. Walter Rathenau röpiratot ad ki, amelyben kétségbeesve vezeti le, hogy Németország ma a világ legolcsóbb állama. (Mi, magyarok tudunk egy országot, amely még olcsóbb.) Az amerikai, angol és holland pénz föleszi az országot; az amerikai gyáros negyvenezer dollárért vásárolhat félmillió értékű német gyárvállalatot , és vásárol is, hol­land, francia és angol tőkések naponta egyötöd percentjét vásárolják föl a német ingatlannak. Ha így megy tovább ... — sóhajtja magétól értető­dően. Németország ma az entente gyarmata, a valuta­tőke eldorádója, a sikolók, üzérek, gaz­emberek, kivándorlók, kétségbeesettek, munkátla­nok hazája. (Rathenau!) A munkanélküliek száma ötszöröse a békebeli­nek; a nagyvállalatok lefokozott üzemmel dolgoz­nak, mert nincs munkás: minden német város utca­sarka telve vad cigaretta-árusokkal, cipőtisztítók­kal, csokoládé-, szemeskávé­­s valuta-árusokkal: emberek, akik öt éven át egy halálos ideg­feszült­ségben, teljes leszámolással, munka nélkül éltek, nem hajlandók ma sem dolgozni. A közbiztonság a nagyvárosokban felűnően rossz; nem medik el éjszaka, hogy valamelyik né­met nagyvárosból rablógyilkosságot ne jelentse­nek. Van valami komikusan hátborzongató a vi­lágítás nélküli sötét éjszakai utcákban, vészes jassz­füttyökben, megkettőzött rendőrkutyás, kézilámpá­sos "őrjáratokban, é­s a vörös plakátokban, melyek megtöltik a hirdetőoszlopokat naponta, s melyeken a rendőrség 300— 20.000 márka jutalmat kínál a betörők, gyilkosok, politikai bűnösök feladóinak. Üzletekben, áruházakban minden van, nem a szó friss és szomorú pesti értelmében, hogy né­hány ügyes ügynök megtöm néhány kirakatot enni-és felölteni­ való ritkaságokkal megfizethetetlen árak mellett — hanem tömegben, választékban, konkur­enciában, dohány, ruha, prém, étel, aut­­eke, gabona és japán pincsi - a reklám és a kínálat elektromos tam-tammal bőg az utcákon, a lapok háromnegyed része hirdetés, licitálás, ára — az első német kereskedelmi hajó (Ingeborg,­­ igaz, hogy idegen zászló alatt!) -- már újból kikötött Angliá­ban: a háború kezdete óta ?.­. első. Egyszóval: világpiac, blokádnélküliség, csak­hogy: az import százmillió márka naponta, az ex­port ötmillió. Civiléletben az árak: Berlinben egy ebéd 23-30 márka, egy ruha 1500, egypár cipő 300, egy hó­napos szoba 200, egy cigaretta —.50 — „és följebb": a Rajna felé enyhültek csak valamennyire az árak. Albert Brockhaus, egy „öreg birodalmi német", a világhírű könyvkiadócég tulajdonosa beszéli, vagy eladom az "üzletet vagy megszüntetem egy időre. Nincs munkás, akivel feldolgoztassam az anyagot s aki van, azt nem tudom megfizetni; nincs publikum, aki olvasson; a fiókjaim leszámo­lása az utolsó (forradalmi) esztendőről, nevetsé­ges: negyedrésze a békebelinek a bevétel. A Bal­kán-államok, Oroszország, Franciaország nem szá­mítanak piacnak többé, német könyvet ide nem szabad ér, nem lehet szállítanunk, pedig a német könyvüzlet piaca elsősorban a külföld volt. Német­­ország meg az utolsó évben nem olvas. Nem­ tud­­nak érdeklődni az emberek, — mondja moso­lyogva — fáradtak . . . Értem ezt; mi németek huszonhárom kilót fogytunk le a háború alatt...— Később: nem félünk a kommüntől. Nem, a Noske szuronyaiban bizom; a szurony ártalmas és ostoba fegyver s nincs az a valuta, amiért Lenin jobb agent provocateure-t kapna, mint Noske kormá­nyát az utolsó három hónapban, s tudom azt is, ha a német munkásnak „Noskau és Moskau" kö­zött kell választani, nem jó lenne őket leszavazta­t­ni, de mégsem félek a kommüntől, mert I­ritz Schultze és Hans Müller munkások ebben a pilla­natban Lenin, ötéves háború és versaillesi béke­föltételek ellenére is még mindig elsősorban néme­­lek, talán jobban és öntudatosabban azok, mint a háború előtt. — Magyarok ... — összevonja a szemét, elgondolkozik: nem érdekesek itt most a magyarok. (Szünet.) Igen, tudom, önöknél kommün volt az utolsó időben . .­­ "Idusom, hogy most már vége. (Pont, a téma le van tárgyalva, körök,­ belül ennyire érdekli egész Németországot, ami nálunk történt.) Aztán: Tisza nekem személyes barátom volt. A háború előtt itt is egy füztetet a magyar politikáról, ki is adtam, emlékszem, négr, száz példány fogyott el belőle .. ötéves háború és versaillesi békefeltételek. Ami a német nemzetgyűlés parlamentáris visgálóbizott­­­sága előtt másfél hónapja történt, Bethmaan-Hoß­weg, dr. Helfferich, Ludendorf és Hindenburggal kapcsolatban, az a kor egyik legsiralmasabb ko­médiája. A vasúti személyszállítást tíz napra be kellett szüntetni, (s karácsonyra újabb korlátozás, várható), hogy a szén- és burgonya ínséget valan mennyire enyhítsék. Scheidemann új adói a kö­zéposztály anyagi helyzetét a legsúlyosabban sújt­­ják. Foch új rendszabályokat esetleg katonai megszállási sürget az ötös tanácsnál arra az esetre, ha a békeszerződés új jegyzékét a kormány alá nem írja. Munkás- és osztály­kérdések, a bitter­feldi sztrájki merényletek a ,,Technische Not­ilfe" vezetői ellen, izgatottság, nyomor, végső feszültsé­gektől terhes napok között a nemzetgyűlésnek nincs sürgősebb dolga, mint megtudni, hogy ki volt hát az oka? A békát megettük, s most mérge­sen kérdjük, hogy ki tanácsolta? Nem tudok bizonyos elfogódottságot megtagad­ni magamtól, mikor a Kaiser -Wilhelm-téri palota karzatjáról Hinderburgot nézem. Kis asztal előtti ül­ az asztalon, amelyen tegnap Helnerich dühös l­aktacsomója hevert, na fehér krizantém-csokor, fekete-fehér-piros szalaggal: a német nemzeti párt asszonyainak üdvözlete. Magas ember, a jól­ismert arc nagyon rák­os, öreg és szenvtelen. Meg­­­határozhatatlan kazaai egyenruhában van, érdem­rendek nélkül. Komlyan és elszántan néz az ek­nőkre, a hangja recsgő, száraz katonahang. A kér­­désekre a választ erre elkészített szövegben ol­­­vassa fel egy papilapról. Mindent vállal, semmit nem mond. Egyszer támad: a sajtót és a­ kormányi. Az elnök kénytelen rendreutasítani. A teremben ha­­lálos csönd. Németország első katonája, a fogalom, hadvezér, történelen, végzet, az egyetlen ti­szt, aki a vesztett háború után megtarthatta a kardját, az udvarias rendreutasításra ehallgat. Ludendorff, ahol mellette ül, idegesen felforkan, mintha kér­dezné: ez lehet? . . . Hindenb­rg rövid szünet után lassan tovább olvas. Bethman-Hollweg finom, fá- , radt fejét a kezére hajtja, k. egész együtt: a tö­­mött karzattal, suttyomban Szorongó mozioperis.­ tőrökkel: valami tragikomilis utójátéka egy tra­gédiának, zikrzavar és káosz amiből ki kell érezni a végzetszerűt, úgy kellett történnie, senki nem tehet róla. Ludendorff jó fura egy szobrásznak: gondosan fésült, őszes, szőr haj, magas homlok, éles orr, s nagyon szabály, keskeny, szép száj. Hasonlít Gerhart Hauptmanra. A kezével idege­sen dobol az asztalon. Egy hadvezér, akit megver­­tek. — Ez az ember irta laz emlékirataiban ezt a sort: „Lélekemelő látván volt az Auguszta-regi­­ment katonáit a Marne mert tűzbe vonulni lát­nom" ... Az Augu­szta-rementet négyszer nyitot­­ták meg. Egy német ezred háborúban 2200 em­­ber. Lélekemelő látvány­o­. . . — Amíg beszél, eszembe jut ez a m­ondat.­Bool-háború, keres­kedelmi szerződés, végső ígyszer,— aztán, der­medt csöndben jelenti ki:­­ mindig a békét akar­tuk! ... — Hindenburg igbólinja a fejét, ha munkatársam igazat szól Mi mindig a békét akartuk. ...Künn az utcán: Ben! félméteres, aggasztó hó feküdte meg, a Villamok szórványosan közle­kednek. Embertömeg: Szalyos négyes sorokban diákok, testületi és nemző zászlók alatt, sárga, lila és piros sapkával a fején. Hangok: Éljen Hin­denburg! Asszonyi hangoké a tömegmészárossal! Kavarodás, rendőrség. A­­­áz falain a jelzőtáblá­kon a Kaiser Wilhelm-Pl-ból leragasztották a Kaiser-skót papirossal. .Egyiák felugrik Hinden­burg várakozó csukott­juknak tetejére, letépi a­ papirost s rikácsolja: Gitai, hogy ezt tűrjük! Vilmos a mi császárunk! jön a császár! — Egy harsány, zengő . Iloooch!'' a tízezer főnyi tömeg­ből, hogy a palota ablakai leremegnek. A császár, Mellébe rejtett csonka félével, rakétás fölvonulá­saival, ollózott beszédeivel titkosan és boldog­talanul ott él mindenkiben mi Vilmosunk. Nehéz lemondani erről. Talán n is lehet. Ludendorff vallomássan a tárgyalásokat el­napolják. Közben Clement új jegyzéke megér­kezik. Közben megy mint a maga utján: a poli­tikusok politizálnak, a sikk sikolnak, s a Marloh­port elkezdik a napokban, dadaisták trombiták­kal autóznak körül Berlin. A nemzet­­védőrséget kötéllel toborozzák, Iis­­h Freyhold mérnök a Lakatanzeiger apróhirdei között bejelenti, hogy egészséges fia született, . ..arra fog nevelni, hogy erejével és tudására inkása lehessen annak a küzdelemnek, amely ímet nemzet megtorló harca lesz". Ezt az apróhirdetést ártana kivágni s a pecsétes okiratok mellé ahelyezni a versaillesi kék terem asztalára. m. s. 1920. január 1. X^C,

Next