Pesti Napló, 1920. november (71. évfolyam, 259–282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

» ( " Százharminchárom milió értékű élelmiszer érkezett Amerikából " Ebből harmincöt százalék jótékony adomány volt (Sajót ,tudó­sí­tónktól.) Rögtön a bolsevizmus bukása után amerikai színekben pompázó plakát jelent meg Budapest utcáin és hozta az első ame­rikai segítséget. Azóta már­ egész Európa szeme Amerika felé tekint; a brüsszeli­­konferencián álla­pították meg, hogy a lerongyolt világrészünk­­ győztes és legyőzött államai felépítésüket csak­­ a tengerentúlról várhatják. Amerika, nem hiába Amerika, azonnal mentőötlettel állott elő. Az új világrészt a­ répi világrésszel a szeretetnek szétsza­b­a­­­ítatlan szálai kötik össze. Mindegyik kiván­dtartó itthonhagyott valakit, akire melegen gondol és akinek a söre a erősen érdekli. Az American Relief Administration mozgalmat indított, hogy a magyarok amerikai hozzátartozói és barátai egy levelezőlapon történt fölszólításra tíz- és ötven­dolláros csomagokat küldenek ide. A segítésnek csak ez a módja lehetséges, mert a dollár kurzu­sát a mi leromlott pénzünkkel megfizetni lehetet­len és élelmiszer csak ezen az úton jöhetett Ma­gyarországba, mert tíz dollár Amerikában csa­k tíz dollár és nem 4800 korona. Az amerikaiak rögtön észrevették azt is, hogy a legnagyobb nyomorban a középosztály van és tulajdonképpen az úri szegényeket kell se­gíteni. Az amerikaiak rengeteg élelmiszer-csoma­gokat osztottak ki a hivatalnokok és az intellek­t tuellek között, akiknek a helyzete a tehető leg­rosszabb. Az akció egy éves évfordulóján nagyobb ke­retekben folytatódhatik a mozgalom. Az élelmi­szerárak ugyanis Amerikában jelentékenyen csök­kentek és így a régi áron olcsóbban lehet besze­­­re­zni árukat. Cukrot és kakaót is adnak ezentúl a csomagokhoz és " amerikaiaknak ez az újabb adomány semmibe sem "kerül. Megkérdeztük a mozgalom vezetőjét, Mr. Bowdent, aki az akció eddigi eredményéről a következőket mondotta: — Eddig 20.253 élelmiszer-csomagot adtunk ki. Ebből hatvanöt százalékot az amerikai ma­gyarok­­küldtek hozzátartozóiknak, harmincöt százalék pedig jótékony­ adomány volt és teljesen ingyen került az ínségesekhez. A csomagok tar­talma 350 tonna liszt, 133 tonna rizs, illetve bab, 11 tonna húskonzerv, 62 tonna szalonna, 11­­tonna zsír, 110­ tonna tejkonzerv és 23 tonna főzőolaj volt. Az egész akcióról képet ad az a körülmény, hogy a kiosztott csomagok értéke 293.250 dollár volt, aho körülbelül 132.962.500 koronát tesz ki.­­ Az akció most bővülni fog. A napokban új plakáton fogjuk ezt tudtul adni Budapest közön­ségének. Tekintettel a karácsonyi ünnepekre, az eddigi élelmeken kívüli cukrot és kakaót mellé­kelünk a csomagokban. Ezt azért tehetjük meg, mert az utóbbi időben nagyon csökkent az­­ élelmiszerdrágaság Amerikában és az eddigi szá­mításainkba beilleszthetjük ennek­ a két, Magyar­országon nagyon nélkülözött cikknek árát is. I Szerda PESTI NAPLÓ 1920. november 3.­ 3 ( Ki bűnös a budapesti fainségért? Későn engedték meg a faimportot A hirtelen beállott erős hideg végire rávezette az illetékes körök figyelmét a főváros faellátásá­nak biztosítására és most, hogy maga Rubinér kereskedelemügyi miniszter vette kezébe ennek a felette fontos kérdésnek az elintézését, némileg megnyugodva várjuk, hogy talán mégis csak lesz fa. Annyi bizonyos, hogy jelenleg egyenesen el­szomorító a helyzet Budapest faellátásában, egé­szen egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő fa, az emberek hideg lakásokban dideregnek és iga­zán csak az a remény melegítheti őket, hogy a kereskedelmi miniszter akciója mégis csak siker­rel jár. De mindjárt le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a fának újabb, 150 koronában tör­tént ármegállapítása, még korántsem jelenti azt, hogy most már lesz fa elegendő. Erre és általá­ban a budapesti faellátásra vonatkozóan egyik legtekintélyesebb fakereskedő-cég tulajdonosa eze­ket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — Az, hogyy a fa árát 130 korona helyett 150 koronában maxiimálták, semmit sem je­lent, m­ert fát — magyar eredetűt — sem 130, sem 150 koronáért nem lehet Budapestre fel­­szállítani. Mert a termel/Sk ma 12—13.000 ko­ronát kérnek sniggononként a­ feladóállomás, ehhez jön a vasúti fuvar 3000 korona, to­vábbá­ a maximális bérvágás, ami együttesen 19.700 koronát tenne ki, a fa tehát házhoz szállítva 197 koronába kerülne métermázsán­­­ként. Persze ez az ár is csak akkor állhatna meg, ha a Budapestre felszállított fa felét — amint az szabály — nem kellene 150 koronáért a főváros rendelkezésére bocsátani. I importjáról a valuták mai állása mellett félig, lehet beszélni, hiszen a románok például 12.000 lejt kérnek vagyononként, ami csak 8 koronás kurzussal átszámítva 118.400 koron­át tenne ki a­ feladóállomás, ah­hoz persze még költségek járulnának, amik alaposan megdrá­gítanák a fát. A csel­­fa ugyanilyen drága volna.­­Valóban van egy megállapodás" egy«»ifakeres­kedőkből álló r­ecoMzonsiunwwarl1 25*006'­*vagyon­ cslíh fa leszállítására, de abból még nem lett semmi, mert­ a magyar vasúti szerelvényeknek " cseh állomásokra kellett volna befutni a fáért, a Máv­ pedig huszonöt millió biztosítékot kö­­ve­telt. Ma is még erről a biztosítékról­­folynak a tárgyalások, ahelyett hogy hozzáláttak volna a fa importálásához. Ezeket mondották hozzáértő helyen és hozzá­tették, hogy Uubinek miniszternek igazán legna­gyobb erőmegfeszítésre van szüksége ahoz, hogy Budapestnek tüzelőfával való ellátását biztosítsa. S­s így önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy tulajdon­képpen ki felelős enért a katasztrofális mizériáért, kit terhel a bűn azért, hogy Buda­pesten nincsen elegendő fa. A faü­gveknek­­ külön kormánybiztosa van, Kaán Károly államtitkár személyében,­ az ő dolga lett volna a szükséges járás idején gondoskodni, — azonban —..és ezt teljesen objektív ,kritika határain belül meg kell állapítaná, — rosszul kezelte a faimport dol­g­át és bár már hónapok előtt figyelmeztették a­­­­ekö­v­et­keze­ndőkr­e, nem törődött vele és nem volt hajlandó igazán képzett szakemberek véle­ményét meghallgatni. Amikor még a lel és a szo­kás sokkal alacsonyabban állt, számosan kértek fő behozatalra engedélyt, a fakormánybiztosság azonban ezeket nem adta meg, mert még a száz­harminc koronás, faárat is drágállotta és azt várta, hogy ez az ár is kisebb lesz. Ha a fakor­mánybiztosság régebben ad behozatali engedélyt, Budapest el volna látva tűzifával, mert, ha ma még oly mag­as is a tej és a szokol, a kereskedők isaszükségletüket még idejekorán lefedezhették volna olcsó lejvel és szokállal. Volta­k ezután más kapszusok is. Van például a főváros közelében egy erdőség,, amelyből 3000 vagyon, fát lehetne kitermelni, de a fakormánybiz­­tosság erre, még az illetékes főerdőtanácsos véle­ményezésére sem adta meg a kitermelési engedélyt, mert az erdőtulajdonos remélise véletlenül neki konvertált. . Rubinek miniszter kijelentése sprint e­ryéb­ként is közelebb kormányrendelet jelenik meg, amely úgy a fa, mint a szén külföldről való be­hozatalát tel­j­esen szabaddá teszi és megszüntetik a fámáik a fővárosb­a való behozatali tilalmát is. Ez azt jelenti, hogy szabadkereskedelem lesz a fá­ban és valóban csak ez segíthet. Mert ha szabad­kereskedelem lesz a taü­letben, átmenetileg talán emelkednek az árak, de a termelés erőtel­jes meg­indulása egészen bizonyosan fölöslegeset fog pro­dukálni és konkurrencia révén egészen új át­alakulás várható. Szombatig, tehát négy napon át a Budapestre irányuló vasúti vonalakon szünetel az áruforgalom és a Máv, kizáróan szenet és fát szállít a teherkocsikon. Illetékes helyen egyébként kijelentették, hogy a legközelebbi napokban na­gyobb mennyiségű tűzifa érkezik a fővárosba, úgy hogy a főváros lakosainak szükségletét valahogyan elláthatják majd. Egy bizonyos: a lakormánybiz­tosság ez ideig semmit sem produkált s a kor­mánynak erélyes kézzel kell belenyúlni a do­logba, hogy végre ne csak biztató ígéreteket, de végre l­át is kapjunk. , Teleki, Sréter, Szabó, Benárd miniszterek — a munkásbiztosításról, a földreformról és a nemzeti királyságról (Saját tudósítónktól.) Vasárnap három helyen beszéltek miniszterek a politika aktuális kérdései­ről. Sréter István honvédelmi miniszter a szini ke­rület több községében mondott programmbeszé­det, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi mi­niszter Edelény­ben nyilatkozott a földbirtokre­formról, a keresztényszocialista szervezetek és az Ébredő Magyarok Egyesületének a fővárosi Viga­dóban tartott gyűlésén pedig Benárd Ágoston nép­jóléti miniszter szólott a munkásbiztosítás reform­járól. Ugyanitt gróf Teleki Pál miniszterelnök is felszólalt és védelmébe vette a munkásságot. Sréter miniszter programmbeszédében kijelen­tette, hogy a nemzeti királyság híve és csak olyan királyt kíván, aki a régi Ausztriát nem kívánja a mi vérünkkel feltámasztani. A vezető embereknek — úgymond — becsületes, józan gondolkodású magyar embereknek kell lenni,­­mert a politikai mesterség könnyű annak, akinek mellében igaz, magyar szív dobog. A miniszter után Kovács J. István nemzetgyűlési képviselő fejtette ki ismert álláspontját a királyság kérdésében. Edelényben Lovász János képviselő beszámoló beszédet mondott. Utána nagyatádi Szabó István miniszter a földbirtokreformot ismertette és kifej­tette, miért van szükség arra, hogy a kisgazda­társadalom a termés helyes elosztásánál áldozat­készséget tanúsítson. A keresztényszocialisták gyűlésén Benáta Ágoston népjóléti miniszter ki­jelentette, hogy a mun­­kásbiztosítási törvényjavaslatnál nem tárgyalt a szocialistákkal, mert nem áll velük szóba. Gróf Te­leki Pál miniszterelnök felszólalásában tiltakozott az ellen, hogy a munkásságban olyan elemet lás­sanak, amely szembeszáll a nemzet más elemeivel. Szabó József nemzetgyűlési képviselő ezután be­terjesztette a határozati javaslatot, amely szerint követelik a munkaügyi minisztérium visszaállítá­sát, a munkás-panaszbizottságok megszervezését, a munkanélküliség megszüntetését és­­ a zsidókér­dés sürgős megoldását. A határozati javaslatot a­ gyűlés rongy lelkesedéssel elfogadta. VWVWVWNAkVWWWWSAA/VVA^AA^Vl^AI | Becsületsértés! por egy étterem pinceüzemei miatt (Saját tudósítónktól.) Az­­Újlai-út 14. számi­ háziban néhány hónappal ezelőtt Keresztény Pol­gári Étterem és Kávéház címmel étkezőshelyiséget rendez­tek be, me­lynek az volt a célja, hogy a ke­resztény közönséget olcsó és jó étkezéshez jut­tassa. A válliatet azonban nem alanyira ennek a déjnak az elérésére törekedett, hanem inkább egyéb természetű üzletek után látott, így a helyiséghez tartozó pincében hús- é­s szalonna-füstölik, vala­mint zsír- és szappanfőző üzemet rendeztek be. Ezek az üzemek, kü­lnösen a szappanfőzőtelep, oly penetráns bűzzel és ártalmas gőzzel töltik meg az egész házat, hogy emiatt a ház valamennyi la­kója állandóan panaszkodik és tiltakozik. A ház gondnoka, dr. Siklóssy László, az ismert műértő, a Szent György céh igazgatója, már többször tett lépések­et az illetékes ha­t­óságoknál, hangsúlyozva,­­hogy a kávéház pince­üzemei az egész ház köz­egészségügyi helyzetét a legnagyobb mérték­ben veszélyeztetik és valamennyi lakó nevében kérte, hogy az üzemeket szüntessék be. Emia­tt dr. Siklóssy és a kávéház üzletvezetője, Mike Kálmán között állandóan igen feszült volt a helyzet. A napokban azután megjelent a házban­ a Lakáshiva­talna­k egy kiküldöttje, hogy helyszíni szemle útján győződjön meg a dr. S­iklóssy által előadott panaszok jogosságáról. Dr. Siklóssy a ki­küldöttet levezette a pincébe és leh­ívatta oda Mike Kálmánt is, hogy az ő jelenlétében állapíthassák meg, milyen nagy károkat okoznak a pincében el­helyezett különböző tárgyakban a szappanfőző ál­tal termelt gázok. A szemle folyamán dr. Siklóssy és Mike Kál­mán között élesha­ngú szóváltás keletkezett. Mike főbb megjegyzésére dr. Siklóssy azzal válaszolt, hogy kiutasította őt a pincéből. Mike erre kiabálni kezdett és több sértő szó után dr. Siklóssyt büdös zsidónak nevezte, majd félrelökte az ajtóból. Siklóssy ezért Mike ellen becsületsértés címén feljelentést tett a királyi büntetőjárásbíróságon. Az ügyet ma dfiletőt t­árgyalták dr. Nádas járásbíró előttt. Mike a tárgyalás folyamán azt állította, hogy nem büdös zsidónak, hanem csupán kikeresztellke­dett zsidónnek nevezte Siklóssyt Ezzel szemban elő­adta, hogy ő ősi magyar családból származik, csa­ládfáját egészen Árpád koráig vezeti vis­sza és ne­mesi előne­ve is van. Mike erre kijelentette, hogy a sértésért hajlandó bocsánatot kérni. Dr. Siklóssy a bocsánatkérést elfogadta, mire a bíróság további eljárást megszüntette. Az ügynek a pince­üzemek kitelepítésére vonatkozó részében a Lakásh­ivatal fog intézkedni.

Next