Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1921 május 1. éról Batthyány Tivadar Tuff Béla forradalmi szerepléséről irtunk. A Polgárok és Munkás M­­fft&VitTsége ünnepli Giesswein Sándort " (Saját tudásá­nktól.) A VII. kerületi függet­lenségi és V -as párt ma este Giesswein Sándor ünneplésére politikai életünk számos kiválósága-Tifffe jelenlétében társasvacsorát rendezett. Megje­lentek a vacsorán a Polgárok és Munkások Szö­­­vetségének csaknem összes vezetői, gróf Batthyány Tivadar, Bárczy István volt igazságügymi­niszter, Giesswein Sándor, P. Ábrahám Dezső, a szociáldemokrata párt részéről Vanczák János és Farkas István és kivülük több százan a különböző pártok tagjai köz­ül. Giesswein Sándort a függetlenségi párt nevé­ben Ábrahám Dezső köszöntötte föl. Ma olyan idő­ket élünk — mondotta —, amikor a kiváló egyé­niségeket elnyomják azok, akik így akarják lep­lezni a maguk kicsinységét. Ez történik Giesswein Sándorral is azért, mert egyházát a haladás szelle­mében szolgálja. Egy nemzetet azonban a fejlődés útján megállítani nem szabad és nem is lehet. Éppen ezért ne keserítse őt a meg nem értés a mostani hatalmasok részéről, mert ő egyike lesz azoknak, akik az országot szerencsétlen helyzeté­ből kiviszik és az új életbe vezetik. Giesswein Sándor rövid beszédben köszönte meg az üdvözlést. Kijelentette, hogy az ünneplést nem a maga számára fogadja el, hanem azoknak a bátor férfiaknak nevében, kik két hónappal ezelőtt a nyilvánosság előtt deklarálták, hogy itt az ideje a magyar alkotmányosság helyreállításának. A szövetség működésének már eddig is vannak ered­ményei. Magyarország fennállása, fennmaradása és boldogulása attól függ, hogy győzni tud-e nálunk a nyugati demokrácia szelleme. Hosszú idők mu­lasztását kell pótolni és most jött el a pillanat, amelyben mindent pótolhatunk. Ezután B. Virágh Géza, a függetlenségi párt ügyvezető elnöke üdvözölte Giessweint és a párt többi vendégét, majd Bárczy István mondott rö­vid beszédet. Hangsúlyozta, hogy a polgári és munkásdemokráciát karöltve és egymás mellett kell megvalósítani, ez előfeltétele a jövendő fejlő­désnek. Ezután Farkas István mutatott arra, hogy itt polgárok és munkások, papok és­ szociáldemokra­ták álltásáig össze, hogy a demokrácia eszméjét meg­valósítsa.­ Nálunk már rég meg kellett volna tör­ténni a demokratikus átalakulásnak, amely a mű­velt nyugatot megmentette a rázkódtatástól, ame­lyet mi elszenvedtünk. 1848-tól a háború évéig ná­lunk folytonos volt a visszafejlődés, ma pedig me­gint vissza akarnak térni a háború előtti állapo­tokra, ami az ország vesztét jelentené. Ez azonban nem fog sikerülni, a demokratikus átalakulásnak meg kell történnie. Gróf Batthyány Tivadar szólalt fel ezután. Hangsúlyozta a szövetségnek fontosságát ma, a legsötétebb reakció idején. Régi kormányaink nem adták meg a népnek a választójogot, takti­káztak egész 1919 októberig, mí­g oda jutottunk, hogy utoljára két kormányunk is volt. Windisch­graetz mind a kettőben benne volt, a főhivatalno­kok azután az egyik kormánytól a másikhoz sza­ladgáltak. A helyzet ma is sokban hasonló ehez. A szövetség meg akarja akadályozni az összeom­lást és az országot a haladás útjára akarja vezetni. Ezután Giesswein Sándort üdvözölte, mint a Szent István­ Társulat régi tagja. Giesswein Sán­dornak távoznia kellett az intézet alelnöki székéből, bizonyára azért, mert nálánál tudósabb, megfele­lőbb férfiút találtak. Mit látunk azonban? Az ő helyére Turi Béla került, egy újságíró, akinek tudományos munkásságáról vagy egyéb érdemei­ről semmit sem tudunk. A megokolás nem is az, hogy helyét nem tudja betölteni, hanem az, hogy a destrukció szolgálatában állott. Bizonyára azért vádolják ezzel, mert az októberi forradalmat szol­gálta, tagja volt a Nemzeti Tanácsnak. Giesswein mosolyogva kijelenti, hogy nem volt tagja. — Azt azonban személyes tapasztalatból tu­dom — folytatta Batthyány —, hogy Turi Béla igenis tagja volt ennek. Én tanulmányoztam az ő forradalmi működését és tudom, hogy a Károlyi­kormány egyik legbuzgóbb, legkomolyabb támo­gatója éppen Turi Béla volt. Érdemei elismeréséül 1919 március 21-én a Berinkey-kormány utolsó minisztertanácsán elhatározta, hogy kanonokká nevezi ki. A határozat végrehajtását azonban a kommunizmus megssztusította. Ezután Drózdy Győző mondott tetszés­sel fogadott beszédet. Itt említjük meg, hogy Giesswein Sándor ma délelőtt búcsúzott el a Szent István­ Társulat tiszt­viselőitől és munkásaitól. Az alkalmazottak egy remekművű emlékkelyhet nyújtottak át Giess­weinnek, aki a hozzáintézett búcsúszavakért m­­ély meghatottsággal mondott köszönetet. Leleplezett kommunista társaság Diákok és iparostanoncok lázító röpira­tokat terjesztettek y^QiÁL^ittmsitónból.­ Néhány napja feltűnt a rendőrségnek, hogy Budapest utcáin, főképpen a gyártelepek környékén, kommunista röpiratokat osztogattak. A rendőrség egy ideig eredmény nél­kül nyomozott az ügyben, míg végre tegnap este egy kisleányt rajtaértek, amint ilyen röpcédulákat akart szétosztani. A kisleányt előállították a rendőrségen. A kérdések során megnevezte a forrást, ahonnan a röpcédulák szétosztásával megbízták. Ezen a nyo­mon elindulva Hajdó detektívfelügyelő csoportja kinyomozta, hogy egy szervezett társaság foglalko­zik a röpcédulák készítésével és terjesztésével. A társaság fejei és az ügy értelmi szerzője Andics Erzsébet és Berger Lajos egyetemi hallgatók, a­kik több egyetemi hallgató segítségével készítették a röpcédulákat. A detektívek fáradságos nyomozás után ki­lenc embert állítottak elő a rendőrségen, akik kö­zül kettő kiskorú. A rendőrség megtalálta a­­kézi­sajtót, valamint a betűanyagot, amellyel a röpira­tokat készítették. A társaság dolgai között találtak egy lázító tartalmú fogalmazványt a kézisajtón ki­nyomva, amelyet május elsején akartak szétosz­tani. A kézisajtót és ennek kellékeit a detektívek lefoglalták és bevitték a főkapitányságra. A lelep­lezett kommunista társaságot őrizetbe vették. A nyomozás során azt is megállapították, hogy Ifjú­munkás címen titokban kommunista lapot adtak ki, amelyet az iparostanoncok között terjesztettek. A nyomozás tovább folyik annak kiderítésére, h­ogy honnan indult ki ez a kommunista propa­ganda. Valószínű­, hogy az ügy tulajdonképpeni értelmi szerzői Bécsben és Pécsett vannak. Több rendőr és több lámpa lesz az idén a ligetben A ligeti vendéglősök és vállalkozók mozgalma (Saját tudósítónktól.) A tavalyi nyár szomorú üzleti eredménnyel végződött valamennyi ligeti vállalkozóra, mert a gyakra­n megismétlődő vere­kedések miatt a közönség esti időben távoltartotta magát a ligettől. Megtörtént, h­ogy a ligeti kávéhá­zakban és vendéglőkben, melyek más időben a nyári napokban zsúfolva volta­k, alig egy-két ven­dég, jelent meg. Mindez természetesen rendkívüli károkat okozott a ligeti vállalkozóknak, akik na­gyon ráfizettek a tavalyi szezonra. Ma délután a ligeti vállalkozók Gundel Károly lakásán értekez­letet tartottak, amelyen elhatározták, hogy kére­lemmel fognak fordulni a főkapitányhoz és a pol­gármesterhez, hogy az idén szaporítsák meg a rendőrőrszemeket a ligetben, a főútvonaltól távol­eső gyalogösvényeket pedig több lámpával világít­sák meg. Megkérdeztük Gundel Károlyt, aki a kö­vetkezőket mondotta: — A kávéházak, vendéglők, cirkuszok és mu­tatványos bódék tulajdonosai gyűltek mára össze nálam értekezletre, amelyen elhatároztuk, hogy a lig­et éjszakai közbiztonsága érdekében mindent meg fogunk tenni. Több rendőr és lámpa kell a ligetbe, erre a tapasztalatra főként a tavalyi sze­zon szomorú üzleti eredménye vezetett benn­ünket, amikor a közönség teljesen távoltartotta magát a ligettől. Ez nemcsak a mi érdekünk, hanem a kö­zönségé is, mert azoknak, akiknek nincsen mód­jukban nyaralóhelyekre elutazni a fővárosból, a nyári hónapokra úgyszólván a liget az egyedüli szórakozóhelyük. De azonkívül igen fontos fiská­lis érdek is, mert a kincstár és a főváros tekinté­lyes adóösszegtől esik el, ha a liget hiányos köz­biztonsága folytán a közönség az idén is idegen­kedni fog a ligettől. Sok idő múlt el a tavalyi, nyár óta és sok minden megváltozott azóta körülöttünk. A rend­őrök és a lámpák mellett egyéb körülmények is őrködni fognak a liget közbiztonsága felett: a ke­délyek azóta lecsillapodtak és a tavalyi verekedé­sek az idén már alig­­a fognak megismétlődni. A jubiláló Vígszínház Dp­ós Mór a múltról Jób Dániel a jövőről­ ­ (Saját tudósi lufikról.) Május elsején lesz hu­szonöt éve anna­f, hogy a Vígszínház megnyitotta ki,párt A szilízí­umi ünnepséget a színház eredeti­leg "ezen g, napon akarta megtartani, de közbejött akadályok miatt csak a jövő hét szombatján lesz az ünnepi előadás, amely rendkívül fényesnek ígér­kezik. Abban, hogy a Vígszínház ma egyik leg­jelentősebb tényezője a magyar színpadnak, talán legnagyobb része Ditrói Mórnak van, aki annak idején megszervezte a Vígszínház nagyszerű gár­dáját és aki húsz éven át műv­szeti vezetője volt az intézetnek. A­­rói Mór szerény visszavonultsá­gá­ban ünnepli ezt a jubileumot, ő már öt évvel ez­előtt megvált a színháztól és bizonyára az lesz a legszebb jutalma, ha kézhez veszi a Budapesti Színigazgatók Szövetségének levelét, amelyben „hódolattal köszöntik a Vígszínház első művészeti igazgatóját" volt kollegái. Azt mondja ez a levél, hogy a távol jövőre és a következő nemzedékekre kiható volt az a munkásság, amelyet Ditrói a Víg­színháznál vég­zett. Amikor minderről beszélünk vele és itt ül velünk szemben, mintha nem szívesen fogadná a dicséreteket, látszik rajta, hogy tele van munka­kedvvel és hogy fáj neki, hogy ezen a jubileumon nem vehet aktív részt. A színházról úgy beszél, mint apa a gyermekéről, amikor felfrissíti emlé­keit, felderül az arca, elragadtatással beszél volt munkatársairól, akiket ő fedezett fel és akik ma büszkeségei a magyar színészetnek. — Kezdetben — mondja — bizony nagyon nehéz volt a feladatunk, a publikum bizalmatlan volt a színészek nagy része iránt, mert ismeretle­nek voltak és nagyon fiatalok. Kolozsvárról hoz­tam fel őket, ahol azelőtt kilenc évig direktoros­kodtam. Slegedi­s huszonhat éves volt, Gál Gyula, Góth egész fiatal legények, a fiatal Fenyvesit a Nemzeti Színháztól csaltam el, Tapolczait, Szath­máry Árpádot vidékről hoztam. Egyedül Lánczy Ilka volt ismert név, őt a Nemzeti Színháztól hozta át Keglevich István. Most félig behunyja a szemét Ditrói és sorra visszavarázsolja a nagy sikereket. Elmondja, hogy Heg­edüs Gyula már a harmadik hónapban teljesen meghódította a közönséget és már akikor mondották, hogy nincs jobb színész Magyarorszá­gon. Deli Emma és Nikó Lina neveit úgy említi, mint akik legfőbb tényezői voltak a színház sike­reinek. Varsányi Irén akkor még csak másodéves akadémiai növendék volt és alig bírták rávenni, hogy hagyja ott az iskolát. A színháznál hama­rább meg fogja tanulni a színészetet. És nem csa­lódott. Amikor Delitől átvette a Trilby címszere­pét, már egész Pest rajong­ott érte. Ditrói most felsorolja az egyes művészek első sikereit, beszél Harmath Hédiről, Makay Margitról, Tanay első fellépéséről itt Budapesten, őt Debrecenből hozta ide ezelőtt huszonnégy évvel. És még nagyon sok nevet sorol föl, egészen belefáradunk a jegyzésbe. Az Írókról beszél, Herczeg Ferencről, Molnár Ferencről, Bródy Sánd­orról, elmondja, hogy Lengyel Menyhért Tájfunját Reinhardtnak mu­tatták meg először, de ő nem merte a darabot el­játszani. Ez azért is nevezetes előadás volt, mert ez volt Jóli Dániel rendezői debüje. Végezetül ar­ról beszél Ditrói, hogy örül, hogy a színház ily ki­tűnő kezekbe került és azt hiszi, hogy az új veze­tőség meg fogja őrizni a régi tradíciókat és a szín­ház a jövőben még hatalmasabb pillére lesz a magyar kultúrának. Könnyes volt a szeme, amikor elbúcsúztunk Ditróitól, aki még megemlítette, hogy ez év októberében ő is jubilál, mert ekkor lesz ötvenéves tzmészi jubileuma. Ditrói után fölkerestük Jób Dánielt, a Víg­színház új igazgatóját, hogy a jubileum alkalmá­ból mondjon valamit a színház jövőjéről. Jób Dá­niel a következőket mondotta: — Az ünnepről kellene beszélnem, de hát a mi ünnepünk csak jövő szombaton lesz és az elő­adás lesz legméltóbb kifejezője ünnepünknek. Amikor elfoglaltam ezt a helyet, akkor is azt mon­dottam, amit most: jól akarunk dolgozni, a leg­szebbet, a legművészibbet akarjuk adni, magyar, stílusos, irodalmi színházat és én azt hiszem, hogy ezt a programmot valóra fogjuk váltani. Ebben a hitemben támogat az a nagyszerű gárda, amellyel a Vígszínház ékeskedik és az a körülmény, hogy meg vannak úgyszólván összes eszközeink, hogy a legjobbat és a legszebbet adjuk. Amilyen szeretettel és megilletődéssel go­ndolok a színház művészi gárdájának eddigi munkásságára, épp oly erős a meggyőződésem, hogy a jövőben még tökéleteseb­bet fogunk alkothatni Legkiválóbb íróink helyezték kilátásba támogatásukat, azt pedig, hogy a dara­bokat méltó köntösben fogjuk szinte hozni, bizto­sítja az a bőkezűs­ég és az ügyek iránti szeretet, amellyel az uj tu­la­­d mos a szinház iránt viseltetik. Mir­tagénin, .•)• •?• itt vac¡•'.. . a legnagyobb sze­retettel dolgozunk, a lefagyó­­ odaadással szen­teljük magunkat munkánknál és talán nem csaló­dom, ha azt hiszem, hogy az elkövetkező huszonöt év sikerekben nem marad az elmúlt negyedszázad mögött.

Next