Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-01 / 94. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1921 május 1. éról Batthyány Tivadar Tuff Béla forradalmi szerepléséről irtunk. A Polgárok és Munkás Mfft&VitTsége ünnepli Giesswein Sándort " (Saját tudásánktól.) A VII. kerületi függetlenségi és V -as párt ma este Giesswein Sándor ünneplésére politikai életünk számos kiválósága-Tifffe jelenlétében társasvacsorát rendezett. Megjelentek a vacsorán a Polgárok és Munkások Szövetségének csaknem összes vezetői, gróf Batthyány Tivadar, Bárczy István volt igazságügyminiszter, Giesswein Sándor, P. Ábrahám Dezső, a szociáldemokrata párt részéről Vanczák János és Farkas István és kivülük több százan a különböző pártok tagjai közül. Giesswein Sándort a függetlenségi párt nevében Ábrahám Dezső köszöntötte föl. Ma olyan időket élünk — mondotta —, amikor a kiváló egyéniségeket elnyomják azok, akik így akarják leplezni a maguk kicsinységét. Ez történik Giesswein Sándorral is azért, mert egyházát a haladás szellemében szolgálja. Egy nemzetet azonban a fejlődés útján megállítani nem szabad és nem is lehet. Éppen ezért ne keserítse őt a meg nem értés a mostani hatalmasok részéről, mert ő egyike lesz azoknak, akik az országot szerencsétlen helyzetéből kiviszik és az új életbe vezetik. Giesswein Sándor rövid beszédben köszönte meg az üdvözlést. Kijelentette, hogy az ünneplést nem a maga számára fogadja el, hanem azoknak a bátor férfiaknak nevében, kik két hónappal ezelőtt a nyilvánosság előtt deklarálták, hogy itt az ideje a magyar alkotmányosság helyreállításának. A szövetség működésének már eddig is vannak eredményei. Magyarország fennállása, fennmaradása és boldogulása attól függ, hogy győzni tud-e nálunk a nyugati demokrácia szelleme. Hosszú idők mulasztását kell pótolni és most jött el a pillanat, amelyben mindent pótolhatunk. Ezután B. Virágh Géza, a függetlenségi párt ügyvezető elnöke üdvözölte Giessweint és a párt többi vendégét, majd Bárczy István mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta, hogy a polgári és munkásdemokráciát karöltve és egymás mellett kell megvalósítani, ez előfeltétele a jövendő fejlődésnek. Ezután Farkas István mutatott arra, hogy itt polgárok és munkások, papok és szociáldemokraták álltásáig össze, hogy a demokrácia eszméjét megvalósítsa. Nálunk már rég meg kellett volna történni a demokratikus átalakulásnak, amely a művelt nyugatot megmentette a rázkódtatástól, amelyet mi elszenvedtünk. 1848-tól a háború évéig nálunk folytonos volt a visszafejlődés, ma pedig megint vissza akarnak térni a háború előtti állapotokra, ami az ország vesztét jelentené. Ez azonban nem fog sikerülni, a demokratikus átalakulásnak meg kell történnie. Gróf Batthyány Tivadar szólalt fel ezután. Hangsúlyozta a szövetségnek fontosságát ma, a legsötétebb reakció idején. Régi kormányaink nem adták meg a népnek a választójogot, taktikáztak egész 1919 októberig, míg oda jutottunk, hogy utoljára két kormányunk is volt. Windischgraetz mind a kettőben benne volt, a főhivatalnokok azután az egyik kormánytól a másikhoz szaladgáltak. A helyzet ma is sokban hasonló ehez. A szövetség meg akarja akadályozni az összeomlást és az országot a haladás útjára akarja vezetni. Ezután Giesswein Sándort üdvözölte, mint a Szent István Társulat régi tagja. Giesswein Sándornak távoznia kellett az intézet alelnöki székéből, bizonyára azért, mert nálánál tudósabb, megfelelőbb férfiút találtak. Mit látunk azonban? Az ő helyére Turi Béla került, egy újságíró, akinek tudományos munkásságáról vagy egyéb érdemeiről semmit sem tudunk. A megokolás nem is az, hogy helyét nem tudja betölteni, hanem az, hogy a destrukció szolgálatában állott. Bizonyára azért vádolják ezzel, mert az októberi forradalmat szolgálta, tagja volt a Nemzeti Tanácsnak. Giesswein mosolyogva kijelenti, hogy nem volt tagja. — Azt azonban személyes tapasztalatból tudom — folytatta Batthyány —, hogy Turi Béla igenis tagja volt ennek. Én tanulmányoztam az ő forradalmi működését és tudom, hogy a Károlyikormány egyik legbuzgóbb, legkomolyabb támogatója éppen Turi Béla volt. Érdemei elismeréséül 1919 március 21-én a Berinkey-kormány utolsó minisztertanácsán elhatározta, hogy kanonokká nevezi ki. A határozat végrehajtását azonban a kommunizmus megssztusította. Ezután Drózdy Győző mondott tetszéssel fogadott beszédet. Itt említjük meg, hogy Giesswein Sándor ma délelőtt búcsúzott el a Szent István Társulat tisztviselőitől és munkásaitól. Az alkalmazottak egy remekművű emlékkelyhet nyújtottak át Giessweinnek, aki a hozzáintézett búcsúszavakért mély meghatottsággal mondott köszönetet. Leleplezett kommunista társaság Diákok és iparostanoncok lázító röpiratokat terjesztettek y^QiÁL^ittmsitónból. Néhány napja feltűnt a rendőrségnek, hogy Budapest utcáin, főképpen a gyártelepek környékén, kommunista röpiratokat osztogattak. A rendőrség egy ideig eredmény nélkül nyomozott az ügyben, míg végre tegnap este egy kisleányt rajtaértek, amint ilyen röpcédulákat akart szétosztani. A kisleányt előállították a rendőrségen. A kérdések során megnevezte a forrást, ahonnan a röpcédulák szétosztásával megbízták. Ezen a nyomon elindulva Hajdó detektívfelügyelő csoportja kinyomozta, hogy egy szervezett társaság foglalkozik a röpcédulák készítésével és terjesztésével. A társaság fejei és az ügy értelmi szerzője Andics Erzsébet és Berger Lajos egyetemi hallgatók, akik több egyetemi hallgató segítségével készítették a röpcédulákat. A detektívek fáradságos nyomozás után kilenc embert állítottak elő a rendőrségen, akik közül kettő kiskorú. A rendőrség megtalálta akézisajtót, valamint a betűanyagot, amellyel a röpiratokat készítették. A társaság dolgai között találtak egy lázító tartalmú fogalmazványt a kézisajtón kinyomva, amelyet május elsején akartak szétosztani. A kézisajtót és ennek kellékeit a detektívek lefoglalták és bevitték a főkapitányságra. A leleplezett kommunista társaságot őrizetbe vették. A nyomozás során azt is megállapították, hogy Ifjúmunkás címen titokban kommunista lapot adtak ki, amelyet az iparostanoncok között terjesztettek. A nyomozás tovább folyik annak kiderítésére, hogy honnan indult ki ez a kommunista propaganda. Valószínű, hogy az ügy tulajdonképpeni értelmi szerzői Bécsben és Pécsett vannak. Több rendőr és több lámpa lesz az idén a ligetben A ligeti vendéglősök és vállalkozók mozgalma (Saját tudósítónktól.) A tavalyi nyár szomorú üzleti eredménnyel végződött valamennyi ligeti vállalkozóra, mert a gyakran megismétlődő verekedések miatt a közönség esti időben távoltartotta magát a ligettől. Megtörtént, hogy a ligeti kávéházakban és vendéglőkben, melyek más időben a nyári napokban zsúfolva voltak, alig egy-két vendég, jelent meg. Mindez természetesen rendkívüli károkat okozott a ligeti vállalkozóknak, akik nagyon ráfizettek a tavalyi szezonra. Ma délután a ligeti vállalkozók Gundel Károly lakásán értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy kérelemmel fognak fordulni a főkapitányhoz és a polgármesterhez, hogy az idén szaporítsák meg a rendőrőrszemeket a ligetben, a főútvonaltól távoleső gyalogösvényeket pedig több lámpával világítsák meg. Megkérdeztük Gundel Károlyt, aki a következőket mondotta: — A kávéházak, vendéglők, cirkuszok és mutatványos bódék tulajdonosai gyűltek mára össze nálam értekezletre, amelyen elhatároztuk, hogy a liget éjszakai közbiztonsága érdekében mindent meg fogunk tenni. Több rendőr és lámpa kell a ligetbe, erre a tapasztalatra főként a tavalyi szezon szomorú üzleti eredménye vezetett bennünket, amikor a közönség teljesen távoltartotta magát a ligettől. Ez nemcsak a mi érdekünk, hanem a közönségé is, mert azoknak, akiknek nincsen módjukban nyaralóhelyekre elutazni a fővárosból, a nyári hónapokra úgyszólván a liget az egyedüli szórakozóhelyük. De azonkívül igen fontos fiskális érdek is, mert a kincstár és a főváros tekintélyes adóösszegtől esik el, ha a liget hiányos közbiztonsága folytán a közönség az idén is idegenkedni fog a ligettől. Sok idő múlt el a tavalyi, nyár óta és sok minden megváltozott azóta körülöttünk. A rendőrök és a lámpák mellett egyéb körülmények is őrködni fognak a liget közbiztonsága felett: a kedélyek azóta lecsillapodtak és a tavalyi verekedések az idén már aliga fognak megismétlődni. A jubiláló Vígszínház Dpós Mór a múltról Jób Dániel a jövőről (Saját tudósi lufikról.) Május elsején lesz huszonöt éve annaf, hogy a Vígszínház megnyitotta ki,párt A szilízíumi ünnepséget a színház eredetileg "ezen g, napon akarta megtartani, de közbejött akadályok miatt csak a jövő hét szombatján lesz az ünnepi előadás, amely rendkívül fényesnek ígérkezik. Abban, hogy a Vígszínház ma egyik legjelentősebb tényezője a magyar színpadnak, talán legnagyobb része Ditrói Mórnak van, aki annak idején megszervezte a Vígszínház nagyszerű gárdáját és aki húsz éven át művszeti vezetője volt az intézetnek. Arói Mór szerény visszavonultságában ünnepli ezt a jubileumot, ő már öt évvel ezelőtt megvált a színháztól és bizonyára az lesz a legszebb jutalma, ha kézhez veszi a Budapesti Színigazgatók Szövetségének levelét, amelyben „hódolattal köszöntik a Vígszínház első művészeti igazgatóját" volt kollegái. Azt mondja ez a levél, hogy a távol jövőre és a következő nemzedékekre kiható volt az a munkásság, amelyet Ditrói a Vígszínháznál végzett. Amikor minderről beszélünk vele és itt ül velünk szemben, mintha nem szívesen fogadná a dicséreteket, látszik rajta, hogy tele van munkakedvvel és hogy fáj neki, hogy ezen a jubileumon nem vehet aktív részt. A színházról úgy beszél, mint apa a gyermekéről, amikor felfrissíti emlékeit, felderül az arca, elragadtatással beszél volt munkatársairól, akiket ő fedezett fel és akik ma büszkeségei a magyar színészetnek. — Kezdetben — mondja — bizony nagyon nehéz volt a feladatunk, a publikum bizalmatlan volt a színészek nagy része iránt, mert ismeretlenek voltak és nagyon fiatalok. Kolozsvárról hoztam fel őket, ahol azelőtt kilenc évig direktoroskodtam. Slegedis huszonhat éves volt, Gál Gyula, Góth egész fiatal legények, a fiatal Fenyvesit a Nemzeti Színháztól csaltam el, Tapolczait, Szathmáry Árpádot vidékről hoztam. Egyedül Lánczy Ilka volt ismert név, őt a Nemzeti Színháztól hozta át Keglevich István. Most félig behunyja a szemét Ditrói és sorra visszavarázsolja a nagy sikereket. Elmondja, hogy Hegedüs Gyula már a harmadik hónapban teljesen meghódította a közönséget és már akikor mondották, hogy nincs jobb színész Magyarországon. Deli Emma és Nikó Lina neveit úgy említi, mint akik legfőbb tényezői voltak a színház sikereinek. Varsányi Irén akkor még csak másodéves akadémiai növendék volt és alig bírták rávenni, hogy hagyja ott az iskolát. A színháznál hamarább meg fogja tanulni a színészetet. És nem csalódott. Amikor Delitől átvette a Trilby címszerepét, már egész Pest rajongott érte. Ditrói most felsorolja az egyes művészek első sikereit, beszél Harmath Hédiről, Makay Margitról, Tanay első fellépéséről itt Budapesten, őt Debrecenből hozta ide ezelőtt huszonnégy évvel. És még nagyon sok nevet sorol föl, egészen belefáradunk a jegyzésbe. Az Írókról beszél, Herczeg Ferencről, Molnár Ferencről, Bródy Sándorról, elmondja, hogy Lengyel Menyhért Tájfunját Reinhardtnak mutatták meg először, de ő nem merte a darabot eljátszani. Ez azért is nevezetes előadás volt, mert ez volt Jóli Dániel rendezői debüje. Végezetül arról beszél Ditrói, hogy örül, hogy a színház ily kitűnő kezekbe került és azt hiszi, hogy az új vezetőség meg fogja őrizni a régi tradíciókat és a színház a jövőben még hatalmasabb pillére lesz a magyar kultúrának. Könnyes volt a szeme, amikor elbúcsúztunk Ditróitól, aki még megemlítette, hogy ez év októberében ő is jubilál, mert ekkor lesz ötvenéves tzmészi jubileuma. Ditrói után fölkerestük Jób Dánielt, a Vígszínház új igazgatóját, hogy a jubileum alkalmából mondjon valamit a színház jövőjéről. Jób Dániel a következőket mondotta: — Az ünnepről kellene beszélnem, de hát a mi ünnepünk csak jövő szombaton lesz és az előadás lesz legméltóbb kifejezője ünnepünknek. Amikor elfoglaltam ezt a helyet, akkor is azt mondottam, amit most: jól akarunk dolgozni, a legszebbet, a legművészibbet akarjuk adni, magyar, stílusos, irodalmi színházat és én azt hiszem, hogy ezt a programmot valóra fogjuk váltani. Ebben a hitemben támogat az a nagyszerű gárda, amellyel a Vígszínház ékeskedik és az a körülmény, hogy meg vannak úgyszólván összes eszközeink, hogy a legjobbat és a legszebbet adjuk. Amilyen szeretettel és megilletődéssel gondolok a színház művészi gárdájának eddigi munkásságára, épp oly erős a meggyőződésem, hogy a jövőben még tökéletesebbet fogunk alkothatni Legkiválóbb íróink helyezték kilátásba támogatásukat, azt pedig, hogy a darabokat méltó köntösben fogjuk szinte hozni, biztosítja az a bőkezűség és az ügyek iránti szeretet, amellyel az uj tulad mos a szinház iránt viseltetik. Mirtagénin, .•)• •?• itt vac¡•'.. . a legnagyobb szeretettel dolgozunk, a lefagyó odaadással szenteljük magunkat munkánknál és talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy az elkövetkező huszonöt év sikerekben nem marad az elmúlt negyedszázad mögött.