Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

Vasárnap JK­ ­.— IF Zürichben mindenk­i magyar koronával spekulál Frenpiak és svédek érdeklődnek a magyar piac iránt Hegedűs Lorántban Erősen bíznak " (Saját tudósítónktól.) A magyar korona ug­rá­szzerű emelkedése Zü­rchben ráirányította a figyelmet a zürichi tőzsdére. Éppen ma érkezett haza egy állami tisztviselő, aki hivatalos ügyben járt Svájcban és tapasztalatairól — a többi közt a zürichi tőzsdéről — a következőket mondotta el nekünk: — Három hónappal ezelőtt hasonló megbízás­sal jártam Svájcban és mondhatom, erősen meg­lepett, hogy az élet ilyen rövid idő alatt mennyivel olcsóbb lett Zürichben. Ez nemcsak az élelmiszerre vonatkozik, hanem az iparcikkekre is. Azelőtt egy ing ára 30 frank körül mozgott, ma pedig 15—18 frankért meg lehet kapni. A cipő ára 30 frank volt, ma 30—­10 frank. Az olcsósági hullámot valójában csak ott érzik, ahol a valutáris viszonyok azelőtt is kielégítőek voltak. Magáról a zürichi tőzsdéről ezt beszélte el: — Egyik üzletfelünk, akivel hivatalos ügyben tárgyalni kellett, elvitt a híres zürichi tőzsdére. Őszintén megvallom, valami egészen mást vártam. Zürichben ugyanis épp olyan a helyzet, mint a bu­dapesti tőzsdén, csupán az tűnik fel, hogy nincs olyan nagy lárma, mint nálunk. Az emberek sok­kal nyugodtabban viselkednek, az izgalom sem olyan nagy, ez azonban érthető, hiszen ott az ár­folyamingadozások nem olyan nagyok, mint ná­lunk.­­ A magyar koronával eddig senki se törő­dött, most azonban mindenki magyar koronával spekulál. A bécsi lapokban olyan híreket olvastam, amely szerint a magyar kormány vásároltatná a koronát és így hajtaná fel a kurzust. Ha az ember bent van a tőzsde helyiségében, csak akkor látja, hogy mennyire naiv az ilyen híresztelés. Nincs annyi pénzünk, amivel olyan ugrásszerű emelke­dést el tudnánk érni, mint amilyent a magyar ko­rona pályája eddig mutat. Figyeltem a vásárlókat. Felhívták egy svájci kereskedőre a figyelmemet, aki egymaga nyolcvanhatmillió magyar koronát vásárolt. Érdeklőd­i kezdtem, hogy mi indíthatta ilyen nagyösszegű vásárlásra; barátaitól azt a fel­világosítást kaptam, hogy tisztára spekuláció volt a célja. Vannak azonban sokkal komolyabb vásár­lások, svájci kereskedők vesznek koronát s külö­nösen sok francia s svéd keresi a pénzünket. Vala­mennyien egy eljövendő kereskedelmi összekötte­tésre spekulálnak s meg vannak arról győződve, hogy jó üzletet csinálnak, ha megfelelő mennyi­ségű magyar korona lesz a birtokukban. — A magyar viszonyokról nem sokat tudnak, de Hegedűs nevét annál többen ismerik, erősen bíznak benne, nagy optimizmusa mindenütt hí­vőkre talál, de mindenki azt mondja, hogy mégis lib— minden az idei terméstől függ. Ha jó lesz a ter­més, Hegedűs győzött, ha nem, akkor sokat kell még dolgoznia a magyar pénzügyminiszternek. Mindenesetre örvendetes látni, hogy kezdenek bízni a magyar energiában és hiába dolgoznak ellenünk, ellenségeink, már kezdik egy kis respektussal em­­­legetni a magyar nevet. / [ Ella legszebb emléke írta]: Losonczy Zoltán A lakodalmas ebédnek vége volt. A lányok a menyasszonnyal kiszöktek a parkba sugdolózni. Ki akarták élvezni utoljára Ellát, aki a templom­ban már asszony lett, de azért mégis lány, mint ők. Szorosan egymás mellé ültek és egy kicsit ünnepiesen és e­gy kicsit felhevülve a menyasz­szonyillattól, társasjátékba kezdtek. Mert egészen úgy csinálták ezt a kedves és megható szamársá­got, a vallomást arra a kérdésre, hogy kinek mi a legszebb emléke életében. Sorba kellett­­ vála­szolni mindenkinek és mint a színes babaruhákat, kiszedték a szívükből az első halat, a Pistát, aki Szibériából hazajött, az autótúrát, amikor olyan nagy­on­ őrülten ment a kocsi, hogy majd az árokba rohantak, a balatonboglári éjjeli zenét, a műkedvelő előadást fiúszerepben. Csak Ella nem szólt semmit. — Pedig a legszebb emléked neked van, — mondta egy fekete lány — te vagy a meny­asszony. — Igen, de irigyel­ tőlünk. — Mindent eltesz magának. — Meg őszentsé­gének, a Ferijének, a­kit nem­ hajlandó nekünk kimesélni. — De lányok, hiszen mindent tudtok úgyis, nevetett Ella — és örült, hogy a barátnői nem vették észre, műven messze­ járt ő innen, amíg a többiek meséltek. Együtt volt a legszebb emlé­kével. Érezte nehéz augusztusi estét, amely ak­kor a Ján­ct­eremre ráfeküdt. Köröskörül minden ablak nyitva volt, de azokon a jázmin meleg gőze jött be a sötét fürdőparkból. A mozdulatlan éjszaka nyugtalanító volt, mint a hallgató szerelmes, aki­­állomásra készül. ( Eb­.) nem tudta bizonyosan, ill­.ssy nagyon boldog most, vagy pedig fáj neki az !"cs­erezte, hogy szenvednie kellene, hogy K'"di­­­k­ nessen, de csak fáradt volt a meleg­ éj­szakától, amely mozdulatlanul ölelte a­ jázmin illatot. Ernyedten rakta mezítelen karját a­­frak­kos vállakra, csak a zene vitte a táncba és senki sem volt neki más, mint a többi. Ekkor eszébe jutott, hogy már húsz éves és csak azért nem sírt, mert tudta, hogy nagyon szép. Éjfél már elmúlt, amikor hirtelen előtte állott egy magas fiú. Itt ilyenkor már nem lehet bemutat­kozni, de nem is tudta biztosan, hogy a táncos megmondta-e a nevét. Csak vitte, szokatlan erővel ragadta be a forgatagba s amikor már összefonód­va sodródtak a keringő­folyamban, vette észre, hogy a táncosa részeg. Bozontos, barna fejét még keményen tartotta, de amikor a terem szabadabb helyére értek, megtántorodott. Ella ijedten kerin­gett vele tovább és érezte, hogy a fiú égő szeme a nyakát süti. Nem mert ránézni, de azért tudta, hogy most a lecsukott szempilláján ég a merész szempár, most a haja alá nyúl a füléért, n­ost a nyakán végig leszalad a fedetlen hátára. Jaj, az ajkát milyen hosszan simítja. Még kiugrik belőle a vér. Egészen közel hajolt hozzá a fiú, érezte a ne­héz részegs­égét. — Mondja, — szólalt meg ekkor először — miért süt úgy a maga szája? Úgy ég, mint egy szív és ha nem volnék részeg, megcsókolnám. Ijedt sikoltás halt meg Ella mellében. Ájultan forgott vele az egész terem. Nekifeszítette két ke­mény karját a táncosának, s miközben megszaba­dult erős öleléséből, még hallotta, amint utána­szólt: — Holnap reggel alkonyatkor elmegyek Hoz­zátok a csókomért. Azután megint a helyén ü­lt Ella. Hogy egy pillanatig, vagy egy óráig ült ott, nem tudta. Mintha álomból ájult volna fel ismerős hangokra. — A hőség, ez a nehéz hőség — mondták a szülök, amikor a sápadt, könnyes lányt hazavitték. Még másnap is cs­upa láz volt, a szíve pedig teli lányos haraggal. Ha csakugyan eljönne. Ha ide merészkedne, a gyalázatos! Olyan erővel ágas­kodott benne a bosszú gondolata, hogy az öklével az asztalra ütött. A bosszú pedig ott ült vele szemben. Sárány, a huszár, aki olyan volt, mint egy farkaskutya,­­ Órákon át szelíden bámulta a lányt, ahogy csak -­B kutyák tudnak nézni, de gyilkos tüzek gyúltak ki a szemében, ha más férfiembert látott a közelében. Most itt ült vele szemben a terraszon, s Ellában a szomjas bosszú már festegette azt a képet, hogy mi fog­­történni, ha az éjjeli táncos csakugyan el­jön a csókért. Megint összeszorította az öklét, ugy hogy Sárváry is észrevette. — Mi baja van, Elia? — Lázas vagyok, az éjszaka megártott — felelte és belenézett a vörös napba, amely lassan lefelé csúszott a dombok mögé. Ha csakugyan el­jön, akkor most fog jönni, — gondolta — és Sár­vay szelíd szemében kereste a farkaskutyát. — Mondja, Sárvay, — kérdezte — maga meg tudna engem védeni­, ha valaki megbántana egy­szer? Sárvay szemében fellobogott a farkaskutya.­­— Megölném, aki bántaná! De hogy j­ut ez most eszébe? Ella nem felejt, hanem kifigyelt az utcára, ahol a folyondáros rácskerítésen kívül halkan megreccsent a homok. " Mintha valaki be akarna jönni. — Bolond gondolataim vannak ma, — mondta azután, s miközben a kaput vizsgálta, mo­solyogva nyújtotta a kezét a huszárnak. — Most pedig menjen, Sárv­ay. Elküldöm, mert nagyon fáradt vagyok. A huszár elment. Árnyékot sem vitt magával, mert egészen bealkonyodott. A domb mögül egy kis k­laszin mutatta, hogy arra felé ment aludni a nap. A sötét kert mély­­ csendbe takaródzott, az utcán is, mintha meghalt volna minden. Ella még e­gy darabig csendesen ü­lt a székében, azután be­hunyt szemmel a szája elé tartotta a kezét és meg­tapogatta, hogy csakugyan olyan forró szája van-e neki, mint ahogy az éjszaka mondták. Aztán hir­telen belecsókolt a tenyerébe. Ez jutott most eszébe Ellának, hogy a lányok a legszebb emlékükről tettek vallomást. S amikor egy óra utalva a nagy,­­szőke férjével a hintóba szállt, mélyen belefúrta­m a száját a menyasszonyi okorba. — Vájjon ingom-e :i.é.­; valam...; látni azt a gya­lázatost? — kérdezte a erősszaru virágoktól. _ . • 1 —­ PESTI NAPLÓ 1921 május 1. 3 az orvosi műszere­s valutajavulás és tulprodukció (Saját tudósitónkról.) Az utolsó két eszten­dőben az orvosi műszereik ára olyan horribilis volt, hogy a magyar kórházak berendezését sem kiegészíteni, sem megújítani nem lehetett. Voltak laboratóriumok, sőt műtőszobák, ahol a legfonto­sabb műszerek, eszközök nélkül voltak kénytele­nek dolgozni az orvosok,­­ nem is szólva arról, hogy már a második orvosi generáció nő fel anél­kül, hogy a pszicho-analitikai kísérleteknél hasz­nálatos speciális in írószereket ismerné. Ha a kül­földi missziók, jótékonysági és vöröskereszt egye­sületek nem segítettek volna e téren is adomá­nyaikkal, a magyar kórházakban katasztrofálissá vált volna a helyzet. Ma m­ már azonban lényegesen javult a helyzet, s az orvosi műszereiért a békebeli árnak eddigi nyolcvanszorosával szemben ma már csak a békeár harmincötszörösét kérik a kereskedők. Sőt, kaphatók már olyan műszerek, melyek idáig egyáltalában nem voltak piacon. Ilyen például egy olyan mérőeszköz, ammely századmásodpercnyi pontossággal mutatja meg azt az időt, mely alatt az ingereket az érzékszervtől az agyig vezeti az ideg. Minden műszer a márkaúrban is megrendel­hető. Miután pedig Németországban ezek a cikkeik a békeár tízszeresébe kerülnek,­­ a hazai árakat is könnyű kiszámítani. Egy egyszerű betegzőké­szülék például a békeár 6 márkájával szemben ma 60 márkába kerül. Az orvosi műszer­cikkek terén­ beállott áre­és nemsokára lehetővé fogja tenni,­­ hogy végre a kezdő orvosok és operatőrük is felbéreljék magu­kat a legszükségesebb eszközökkel. A szakemberek azonban ezen a téren még nagyobb olcsóbbodásra számítanak, amit egyik előkelő műszerüzem veze­tője a következőkkel indokolt: " Ez az áresés még nem az igazi", mert csak valutánk javulásának a következménye s en­nek ingadozásától függ. Addig pedig — ha csak valutánk el nem éri békebeli, ázsióját — a kórhá­zak és gyógypedagógiai intézetek nem is gondol­hatnak arra, hogy hiányos, megromlott és meg­rozsdásodott műszerkészletüket kiegészítsék. A mi szakmánkban azonban az egész világon, sőt ná­lunk is túlprodukció van, aminek nemsokára szin­tén éreztetnie kell hatását. Apponyi, Prípilassy, Vázsonyi , íjesi vita vezérszónokai (Sj­j0 tudósítónktól.) Hétfőn este újult erő­meg az élet a pártklubokban, amelyek trehány nap óta tátonganak az ürességtől. A költ­ségvetési vita előestéjén a pártok értekezletet tarta­nak, hogy állást foglaljanak a budgettel szemben. A költségvetés vitája nagyszabásúnak és nívós­nak ígérkezik, már a vita első napjaiban várható gróf Apponyi Albert, gróf András­sy Gyula és Vá­zsonyi Vilmos hosszabb felszólalása. A kormány valamennyi tagja megszólal a vita folyamán és vázolja azt munkaprogramatot, amelyet végre­hajtani akar. A legnagyobb érdeklődéssel gróf Ráday Gedeon belügyminiszter felszólalását vár­ják. l Ráday beszédében nyilatkozni fog a választó­jogi törvény és a közigazgatási reform előmunká­latairól, illetőleg alapelveiről." Tomcsányi Vilmos Pál igazságü­gyminiszter a sajtójogi reform dolgá­ban fogja előzetesen tájékozt­t­n­i a nemzetgyűlést. Az erre vonatkozó előmunkálatok már megindul­tak az igazságügy­­r Minisztérium­nban­. A reform kiin­dulási alapja a Balogh Jenő-féle sajtótörvény lesz, amelynek kodifikálásában jelentékeny része volt Bernolák Nándornak, a jelenlegi népjóléti minisz­ternek. Az ellenzék valamennyi tagja felszólal a költ­ségvetési vitában és valamennyi határozati javas­latot fog a nemzet-milés elé terjeszteni. Az ellen­zék szervezkedése általában rokonszenvvel talál­kozik a nem...'ígyűlés minden pártjánál, sőt a kor­mánynál is, mert ettől remél­i, hogy egészség­esebb alapokra helyezkedik a parlament egész munkája. Gróf Andrássy Gyula május 8-án Miskolcon beszámol­ói beszédet mond. Vasárnap Cserti József képviselő, a független kisgazdapárt tagja mond beszámolót Lovicsberényben, ahol Rassay Károly is felszólal és nyi­tko­l­ egyrészt az ellenzék szere­péről, másrészt azokról a tárgyalásokról, amelyek hír szerint a független kisgazdapárt, a liberális blokk néhány tag­ja és­­Baltazár Dezső püspök kö­zölt egy­­egységes párt alakítására vonatkozólag :»cg!nd i'.iak. Meg kell állapítani, hogy fiallo Ala­dár, a­ független kisgazdapárt egyik, alapítója és vezetője. /••. M 1 áll ezektől a tárgyalásoktól. A nemzetgyűlés munkájának megkezdésével egyidejűleg istám­ad a Beniczky-ügy is. A men­telmi bizottság döntésétől függ a kormány sorsa, éppen ezért a kulisszák mögött lázas buzgalommal iparkodnak elsimítani ezt a súlyos ügyet.

Next