Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-08 / 99. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1921 május 1 7 A pénzügyi bizottság obstrukciója a lakásadóval szemben Suba alatt mégis megszavazták . Mit kell ezentúl fizetni ? pénzügyi politikája csődöt mondott A főváros (Saját tudósítónktól.) A főváros ma délelőtt tizenegy órára hívta össze a pénzügyi bizottságot, de tizenkét óráig mindössze két bizottsági tag, Platthy György és Jatzkó Pál jelentkezett. Folkus-May alpolgármester erre kijelentette, hogy ilyen körülmények között nem tudja megtartani az ülést, amelyen pedig igen fontos adójavaslatoi szerepeltek. Ezek után elhatározták, hogy a pénzügyi bizottságot jövő héten péntekre hívják össze, de mozgalmat indítanak abban az irányban, hogy a bizottsági tagok ezentúl komolyabban vegyék kötelességüket. A Városházán egyébként már tisztán látják, hogy a mai rezsim pénzügyi politikája teljesen csődöt mondott. Mindenki azt hangoztatja,hogy hiába fáradozik Csupor tanácsnok, a pénzügyi osztály vezetője, munkája teljesen meddő. A megszavazott új adókat a kormány nem fogja jóváhagyni. A főváros megpróbált interveniálni az államnál, hogy az adók egy részéből ő is részesedjen, de a fogadtatás nem volt valami biztató. Az új adók ellen olyan nagy a felzúdulás, hogy már a pénzügyi bizottságban is érezhető az ellenszenv. A bizottsági tagok azonban nem mernek nyíltan fellépni, hiszen köti őket a pártfegyelem, Platthy György volt az egyetlen, aki kijelentette, hogy elvben az adók ellen kell állást foglalnia. A bizottsági tagok mindenféle kifogásokkal állnak elő s ez vezette arra Csupor tanácsnokot, hogy tegnap nyíltan a bizottsági tagok „obstrukciójáról" beszélt. Megtörtént az a furcsa eset, hogy egy párt obstruált önmaga ellen. A bizottsági tagokat annyira elkedvetlenítette az adójavaslatok tömege, hogy a mai távolmaradásuk is tulajdonképpen tüntetésszáruba megy az életnek ily módon való mértéktelen megdrágítása ellen. Igaz, hogy nem tervszerű akcióról van szó, hanem azért mindenki érzi a felelősség súlyát s a távolmaradásával próbálja magját menteni. A bizottság tárgyalására jellemző, hogy suba alatt megszavazták a lakásaitól és ezzel újra felemelték a lakbért, holott a hivatalos kőnyomatosak arról számol be, hogy a „lakásadót levették a napirendről s a költségvetéssel együtt fogják tárgyalni". A zavar a tárgyaláson olyan nagy volt, hogy maguk a bizottsági tagok sem tudják, hogy tulajdonképpenmár eldöntötték a kérdést. Csupor a tárgyalás végén elégikus hangon jelentette ki, hogy ilyen viszonyok között nem bírja a munkát. — Lehetetlen — mondotta —, hogy az egyetlen párt obstruáljon saját maga ellen. Először általánosságban elfogadták a javaslatot, azután kérték, hogy dolgozza át az ügyosztály, ez megtörtént. •Ekkor újabb kifogásokkal álltak elő és Budai bizottsági tag javaslata szerint kellett a kérdést megoldani. A főváros húszmilliót akart az új adóból kihozni. Budai számítása szerint tizenegymilliót lehet legfeljebb engedélyezni. Végre az volt a megállapodás, hogy a kettő középarányosát kell kiszámítani. Erre az ügyosztály újabb tervezettel állott elő, amely pontosan tizenöt és félmillió jövedelmet mutatott ki a lakásadóból. És most ezt is vissza akarják venni, így nem lehet tárgyalni — panaszkodott —, kénytelen leszek a javaslatot a költségvetéssel egyidejűleg tárgyalni, amikor ki fog derülni, hogy minden krajcárra szükség van s egy fillért sem lehet engedni. A tárgyalást az elnöklő Folkusházy mentette meg, aki kijelentette, hogy végül mégis határozni kell. Feltette szavazásra Csupor halasztóindítványát, amelyet elvetettek. Egyetlen egy szavazat sem hangzott el a pénzügyi tanácsnok mellett. Azután Platthy inditványát vetették el, aki hétmilliós jövedelemről terjesztett be indítványt s egész váratlanul megszavazták Budai indítványát. Akkor mindenki örült, hogy végre a kínos kérdésnek vége van, ma azonban számítani kezdték, hogy tulajdonképpen mit is szavaztak meg és kiderült, hogy újra jelentékenyen megdrágították a lakbért. Az új drágítás a következő: 5000 koronáig mindenki annyi százalékot fizet, amennyi ezer koronát a házbére kitesz. Ezer koronáig egy százalék, 2000 koronáig két százalék és így tovább. Hatezer koronánál azonban a kulcs már ennyi: 5 és 2 százalék, azaz 7 százalék, ettől felfelé pedig mindig az előző az alap, a százalék azonban egyeggyel addig emelkedik, amíg a hatvan százalékot eléri. Ez a maximum. Ez a kissé komplikált kulcs így alakul: 7000 koronánál 7 és 3 százalék, szóval tíz százalék, 8000-nél 10 és 4 százalék, szóval tizennégy, 9000 koronánál 14 és 5 százalék, szóval tizenkilenc százalék és így tovább rohamosan a hatvan százalékig. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a pénzügyi bizottság tagjai inkább távollétükel tüntetnek, mintsem vállalják az életnek ezért a hihetetlen megdrágításáért a felelősséget. Továbbra is megmarad a távirati cenzúra Miért nem tart a Corriere Budapesten tudósítót (Saját tudósítónktól.) A türhetetlen táviratcenzúra ügyében ma délután a kereskedelmi minisztériumba tanácskozásra hívták egybe az érdekelteket. A tanácskozáson dr. Deményi Károly államtitkár elnökölt. Az elnök közölte, hogy cenzúrára a mai viszonyok között okvetetlenül szükség van, de csakis olyan mértékben élnek vele, amenynyire az állam érdeke megkívánja. Az első felszólaló Belatiny Artúr, a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke volt, aki ismertette az érdekeltségek eddigi akcióját és kérte, hogy azon cégek névsorát, amelyek az új cenzúrarendelet értelmében mentesítve lesznek a cenzúra alól, minél szélesebb mértékben állítsák össze. Ezután dr. Gyömrey Sándor titkár rámutatott azokra a jelenségekre, hogy nemzetvédelmi szempontokon kívül a cenzúra más szempontokra is tekintettel van. Eckhardt Tibor, a miniszterelnökségi sajtóiroda főnöke szólalt fel ezután. Szerinte a belföldről külföldre irányuló viszonylatban sokkal enyhébben lehetne intézni a cenzúrát, ha a táviratokat utólag cenzuráltatnák és ha a sajtótáviratokat a sajtó cenzúra-, a kereskedelmi táviratokat pedig a kereskedelmi cenzúra-bizottsághoz utasítanák. Felemlítette, hogy a „Corriere della Sera" azért nem tart Budapesten tudósítót, mert nem küldhet egyebet innen, mint semmitmondó tudósításokat, épp a távirati cenzúra miatt. A külföldről belföldre irányuló forgalomban kíméletlenül fentartani kívánja a cenzúrát a bolsevista veszély miatt. Kifogásolta, hogy hosszabb beszélgetéseket a telefonigazgatóság nem engedélyez, márpedig háromperces beszélgetésekkel lehetetlen a külföldet cenzúrázni, így Apponyi beszédét sem lehetett három perc alatt a külföldre leadni. Kívánja a telefonálás sorrendjének a megváltoztatását is. Utána Rotter Zsigmond és Balkányi Kálmán a kereskedelem részére több kedvezményt kértek, majd Goldberger Leó megemlítette, hogy Svájcban is van távirati cenzúra, ez azonban két órán belül mindent elintéz. Végül Demény Károly államtitkár kijelentette, hogy az elhangzott panaszokat és kifogásokat illetékes helyre fogja juttatni. A jelenlévők az ülésről azzal az impresszióval távoztak, hogy jelentős enyhítéseket nem lehet várni. Francia fegyverekkel harcolnak a lengyel felkelők Boroszló, május 7. (A Pesti Napló tudósítójától.) A felsősziléziai felkelés elérte ugyan már azt a célt, amelyet kifejezetten maga elé tűzött, a Korfanty-vonalat, mindamellett egyáltalában nem gyöngült. A német ellentállás kétfelől indult ki, részben északról a kreutzburgi kerületből, részben délről a ratibori kerületből. A szövetségközi bizottság beutazási engedélyt adott hétszáz német önkéntes részére. Az újonnan felállított népszavazási rendőrség már szolgálatot teljesít. Az általános szakszervezeti szövetség fölhívással fordult a felsősziléziai német munkássághoz. Ebben a fölhívásban arra biztatja a munkásságot, hogy hagyja abba önönmagának szétmarcangolását, kezdje meg a munkát és ezzel járuljon hozzá a rend és a nyugalom helyreállításához. A szövetségközi bizottság köreiben az onnan kiszivárgott legújabb hírek szerint úgy vélekednek, hogy a lengyel felkelés nem ejt csorbát a szövetségesek fegyvereinek becsületén. Hire jár, hogy a szövetségközi csapatok nagyobb mértékben való megerősítését nem tervezik. A német birodalmi kormány viszont elhatározta, hogy nem fog beleegyezni a felsősziléziai helyzetnek a mostani helyzet alapján való rendezésébe. Német lapok arra figyelmeztetnek, hogy több helyütt a felkelők birtokában francia fegyvert találtak. A myslowitzi kerületben több tárnára kitűzték a lengyel lobogót. A Bismarck-kohót megszállták a lengyelek. A német nyomás következtében a kreutzburgi és ratibori kerületek nyugati részein a lengyelek kénytelenek voltak vonalaikat részben visszavenni. A tegnap éjjeli rybniki ostrom során az olaszoknak tizenkét halottjuk és hetvenegy sebesültjük volt. (II.) A botbüntetés és numerus clausus ellen A nemzetgyűlés ülése (Saját tudósítónktól.) A régi parlamentekben, amikor a képviselőség már szinte nyugdíjas foglalkozássá kezdett kinőni, nagy dolog volt a szűzben itd. Az újdonsült képviselő hónapokig várt, ismerkedett és tájékozódott, míg rá merte szánni magát erre az első szereplésre, sőt voltak háromsnégy sikiatls képviselők, akik sohasem jutottak el a szűzbeszédig. A nemzetgyűlésen természetesen, másképpen van ez, mert hiszen a képviselők legnagyobb része a mostani mandátumvállalással kezdte politikai pályáját és az első hónapokban elhangzott beszédek kilenctizede szűzbeszéd volt. Gyakorlattá vált, hogy aki tegnap bekerült a Házba, ma már nagy beszédet mond és nem egyszer annál fogva arat sikert, mert elmulasztja, hogy „tájékozódjék", barátokat és elhelyezkedést keressen. Ez a fogyatékosabb tájékozottság, ugyanis, épségében és szűzi hamvasságában megőrzi a szónok eredeti bátorságát, mint ahogy Mikszáth szejmoperáló kovácsa is csak addig dolgozott jól, mig bele nem gabalyodott a nagy tudományba. Andaházyi Kasnya Béla már a nemzetgyűlésen való megjelenése napján kijelentette, hogy föl fog szólalni a botbüntetés és az egyetemi numerus clausus ellen és ma szavának állott. Beszédének érdekes jellemzője az az őszinteség, amellyel a dolgokat néven nevezte és eleve köszönetet mondott érte, ha őt destruktívnak mondanák, mert „a konstruktív urak becsületet szereznek a destrukciónak". — Kijelentései, melyek ebben a hangnemben folytatódtak, vertek fel nem egyszer apróbb hullámgyűrűket. különösen Hauer István bocsájtkozott nem egyszer percekig tartó párbeszédbe a szónokkal, általában azonban elég nyugodtan hallgatták végig a beszédet. A botbüntetést és a numerus clausust a század szégyenének mondta, melyeket a végrehajtó hatóságok is szégyelnek alkalmazni. A zsidókérdésben a legszánalmasabb szegénységi bizonyítványnak tartja azt, ha a 95 százaléknyi magyarság arról panaszkodik, hogy őt a 7 5 százaléknyi zsidóság elnyomja. Figyelemreméltó része volt a beszédnek és éppen ezért a legtöbb elenmondást váltotta ki az, amikor azt fejtegette, hogy a tehetséget nem nemzetisége, faja, vagy vallása szerint kell megítélni, a tudományt nem lehet maximálni, sem komtigentálni. Tudás csak egyféle van és az nemzetközi. Mikor az internálások ellen szólt, a következő jelenet játszódott le: Andaházyi Kasnya: A munkásság ellensége a fehér diktatúrának épp úgy, mint a vörösnek. Fungier Béla: Hol van fehér diktatúra? Drózdy Győző: Zalaegerszegen. Fangier Béla: Amíg te szabadon jársz, addig nincs diktatúra. Drózdy Győző: Én nem lőttem be senkinek az ablakán. " Fangier Béla: Akkor is kommunistát kerestem. Élénk feltűnést keltett, mikor a sajtókérdésről szólva, Kasnya Béla nagy felháborodással ismertette a kunszentmiklósi főszolgabíró egy rendeletét, amely mllyel önkényesen megtiltja az Az Est, Magyarország és a Pesti Napló terjesztését és elrendeli, hogy mely lapokat, terjesszenek és olvassanak. — Föl van már függesztve az a szolgabírói — kérdi egy közbeszóló, de a választ egyelőre nem kapta meg. Az ilyen vidéki kiskirályságok ellen, — folytatja a szónok — minden erővel küzdeni kell. A mai ülés másik szónoka Gaál Gaszton volt, aki másfélórás beszédében csaknem valamennyi időszerű kérdést felölelt és alaposan megvitatott. Komoly fejtegetése nem alkalmas arra, hogy a szenzáció izgalmát keltse fel, de mindvégig biztosította a maga számára a Ház éber figyelmét. Ő is külpolitikával kezdte, mint a tegnapi szónokok, azonban valójában csak akkor melegedett bele, miikor eljutott a királykérdéshez. Szabad királyválasztónak vallja magát, de tiltakozik ellene, hogy ezért forradalmár volna. Ha minden megdől, nem maradhat érintetlenül a közjog sem, mert az is élő valami és nem spanyol csizma, amelyet változatlanul kell felhúzni. Feltűnést keltett az a kijelentése, hogy a békeszerződés megfosztotta a tróntól a dinasztiát, ő is azt mondja, hogy minden ok nélküli kardcsörtetést és olyan propagandát, amely nem a nemzetnek használ, hanem annak a néhány urnak, aki abból él, le kell szeretni, mert a nemzetre veszedelmes. A legjobb propaganda az, ha itt benn tisztelik az emberi jogokat és kultúra van. Jogrendet akar, amelyben mindenki, társadalmi különbség nélkül, szabadon élhet, senki magát mások fölé nem helyezheti, ahol az államhatalomnak megvan rá az ereje, hogy a renitensekkel elbánjon. A jogrend alapföltétele a szabad sajtó, a szabad gyülekezési jog, a szabad véleménynyilvánítás. Ebből fakad a közigazgatás reformjának kívánalma, a közélet megtisztítása, a tisztviselők összeférhetetlenségének megszüntetése. Torz kinövéseit említi meg a bürokráciának, amiket meg kell szüntetni és: olyan példáit a hivatali tehetetlenségnek, különösen a liszt, a fehérbab, a bor és dohány dolgában, amelyek milliókkal károsították meg az államot és a társadalmat. A munkások szervezkedését meg kell engedni, de ki iket zárni a terror minden lehetőségét. Jellemzőnek találja azt, hogy amikor Magyarország legnagyobb emberét fényes nappal meggyilkolják, esztendőkig tart, amíg tárgyalásra kerül a dolog. Az ülés végén Kálmán István interpellált a gödöllői koronauradalomnál tapasztalható visszásságokról, arról, hogy ezek az uradalmak semmi hasznot nem hajtanak az államnak. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter az interpellációra válaszolva kijelentette, hogy a koronauradalom a múlt évben kétmillió koronát jövedelmezett. Egyébként szakértő bizottságot fog kiküldeni, hogy ezt a dolgot közelebbről megvizsgálja. . A költségvetésivitát hétfőn folytatjuk.