Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1921 május 1­ 7 A pénzügyi bizottság obstrukciója a lakásadóval szemben Suba alatt mégis megszavazták . Mit kell ezentúl fizetni ? pénzügyi politikája csődöt mondott A főváros (Saját tudósítónktól.) A főváros ma délelőtt tizenegy órára hívta össze a pénzügyi bizottságot, de tizenkét óráig mindössze két bizottsági tag, Platthy György és Jatzkó Pál jelentkezett. Folkus-May alpolgármester erre kijelentette, hogy ilyen körülmények között nem tudja megtartani az ülést, amelyen pedig igen fontos adójavaslatoi­ szerepeltek. Ezek után elhatározták, hogy a pénz­ügyi bizottságot jövő héten péntekre hívják össze, de mozgalmat indítanak­ abban az irányban, hogy a bizottsági tagok ezentúl komolyabban vegyék kötelességüket. A Városházán egyébként már tisztán látják, hogy a mai rezsim pénzügyi politikája teljesen csődöt mondott. Mindenki azt hangoztatja,­­hogy hiába fáradozik Csupor tanácsnok, a pénzügyi osztály vezetője, munkája teljesen meddő. A meg­szavazott új adókat a kormány nem fogja jóvá­hagyni. A főváros megpróbált interveniálni az ál­lamnál, hogy az adók egy részéből ő is részesedjen, de a fogadtatás nem volt valami biztató. Az új adók ellen olyan nagy a felzúdulás, hogy már a pénzügyi bizottságban is érezhető az ellenszenv. A bizottsági tagok azonban nem mer­nek nyíltan fellépni, hiszen köti őket a pártfegye­lem, Platthy György volt az egyetlen, aki kijelen­tette, hogy elvben az adók ellen kell állást foglal­nia. A bizottsági tagok mindenféle kifogásokkal állnak elő s ez vezette arra Csupor tanácsnokot, hogy tegnap nyíltan a bizottsági tagok „obstruk­ciójáról" beszélt. Megt­örtént az a furcsa eset, hogy egy párt obstruált önmaga ellen. A bizottsági tagokat annyira elkedvetlenítette az adójavaslatok tömege, hogy a mai távolmara­dásuk is tulajdonképpen tüntetésszáru­ba megy az életnek ily módon való mértéktelen megdrágítása ellen. Igaz, hogy nem­ tervszerű akcióról van szó, hanem azért mindenki érzi a felelősség súlyát s a távolmaradásával próbálja magját menteni. A bizottság tárgyalására jellemző, hogy suba alatt megszavazták a lakásait­ól és ezzel újra fel­emelték a lakbért, holott a hivatalos kőnyomatosak arról számol be, hogy a „lakásadót levették a napirendről s a költségvetéssel együtt fogják tár­gyalni". A zavar a tárgyaláson olyan nagy volt, hogy maguk a bizottság­i tagok sem tudják, hogy tulajdonképpen­­már eldöntötték a kérdést. Csupor a tárgyalás végén elégikus hangon jelentette ki, hogy ilyen viszonyok között nem bírja a munkát. — Lehetetlen — mondotta —, hogy az egyet­len párt­ obstruáljon saját maga ellen. Először ál­talánosságban elfogadták a javaslatot, azután kér­ték, hogy dolgozza át az ügyosztály, ez megtörtént. •Ekkor újabb kifogásokkal álltak elő és Budai bi­zottsági tag javaslata szerint kellett a kérdést meg­oldani. A főváros húszmilliót akart az új adóból kihozni. Budai számítása szerint tizenegymilliót le­het legfeljebb engedélyezni. Végre az volt a meg­állapodás, hogy a kettő középarányosát kell kiszá­mítani. Erre az ügyosztály újabb tervezettel állott elő, amely pontosan tizenöt és félmillió jövedel­met mutatott ki a lakásadóból. És most ezt is vissza akarják venni, így nem lehet tárgyalni — panaszkodott —, kénytelen leszek a javaslatot a költségvetéssel egyidejűleg tárgyalni, amikor ki fog derülni, hogy minden krajcárra szükség van s egy fillért sem lehet engedni. A tárgyalást az elnöklő Folkusházy mentette meg, aki kijelentette, hogy végül mégis határozni kell. Feltette szavazásra Csupor halasztóindítvá­nyát, amelyet elvetettek. Egyetlen egy szavazat sem hangzott el a pénzügyi tanácsnok mellett. Az­után Platthy in­ditványát vetették el, aki hétmilliós jövedelemről terjesztett be indítványt s egész vá­ratlanul megszavazták Budai indítványát. Akkor mindenki örült, hogy végre a kínos kérdésnek vége van, ma azonban számítani kezdték, hogy tulajdonképpen mit is szavaztak meg és kiderült, hogy újra jelentékenyen megdrágították a lakbért. Az új drágítás a következő: 5000 koronáig mindenki annyi százalékot fizet, amennyi ezer ko­ronát a házbére kitesz. Ezer koronáig egy száza­lék, 2000 koronáig két százalék és így tovább. Hat­ezer koronánál azonban a kulcs már ennyi: 5 és 2 százalék, azaz 7 százalék, ettől felfelé pedig min­dig az előző az alap, a százalék azonban egy­eggyel addig emelkedik, amíg a hatvan százalékot eléri. Ez a maximum. Ez a kissé komplikált kulcs így alakul: 7000 koronánál 7 és 3 százalék, szó­val tíz százalék, 8000-nél 10 és 4 százalék, szóval tizennégy, 9000 koronánál 14 és 5 százalék, szóval tizenkilenc százalék és így tovább rohamosan a hatvan százalékig. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a pénzügyi bizottság tagjai inkább távollétük­­el tün­tetnek, mintsem vállalják az életnek ezért a hihe­tetlen megdrágításáért a felelősséget. Továbbra is megmarad a távirati cenzúra Miért nem tart a Corriere Budapesten tudósítót (Saját tudósítónktól.) A türh­etetlen távirat­cenzúra ügyében ma délután a kereskedelmi mi­nisztériumba tanácskozásra hívták egybe az­ érde­kelteket. A tanácskozáson dr. Demény­i Károly ál­lamtitkár elnökölt. Az elnök közölte, hogy cenzú­rára a mai viszonyok között okvetetlenül szükség van, de csakis olyan mértékben élnek vele, ameny­nyire az állam érdeke megkívánja. Az első felszólaló Belatiny Artúr, a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke volt, aki ismer­tette az érdekeltségek eddigi akcióját és kérte, hogy azon cégek névsorát, amelyek az új cenzúra­rendelet értelmében mentesítve lesznek a cenzúra alól, minél szélesebb mértékben állítsák össze. Ez­után dr. Gyömrey Sándor titkár rámutatott azokra a jelenségekre, hogy nemzetvédelmi szempontokon kívül a cenzúra más szempontokra is tekintettel van. Eckhardt Tibor, a miniszterelnökségi sajtó­iroda főnöke szólalt fel ezután. Szerinte a belföld­ről külföldre irányuló viszonylatban sokkal eny­hébben lehetne intézni a cenzúrát, ha a táviratokat utólag cenzuráltatnák és ha a sajtótáviratokat a sajtó cenzúra-, a kereskedelmi táviratokat pedig a kereskedelmi cenzúra-bizottsághoz utasítanák. Fel­említette, hogy a „Corriere della Sera" azért nem tart Budapesten tudósítót, mert nem küldhet egye­bet innen, mint semmitmondó tudósításokat, épp a távirati cenzúra miatt. A külföldről belföldre irányuló forgalomban kíméletlenül fentartani kí­vánja a cenzúrát a bolsevista veszély miatt. Kifo­gásolta, hogy hosszabb beszélgetéseket a telefon­igazgatóság nem engedélyez, már­pedig három­perces beszélgetésekkel lehetetlen a külföldet cen­zúrázni, így Apponyi beszédét sem lehetett három perc alatt a külföldre leadni. Kívánja a telefonálás sorrendjének a megváltoztatását is. Utána Rotter Zsigmond és Balkányi Kálmán a kereskedelem részére több kedvezményt kértek, majd Goldberger Leó megemlítette, hogy Svájcban is van távirati cenzúra, ez azonban két órán belül mindent elintéz. Végül Demény Károly államtitkár kijelentette, hogy az elhangzott panaszokat és kifogásokat ille­tékes helyre fogja juttatni. A jelenlévők az ülésről azzal az impresszióval távoztak, hogy jelentős eny­hítéseket nem lehet várni. Francia fegyverekkel harcolnak a lengyel felkelők Boroszló, május 7. (A Pesti Napló tudósítójától.) A felsősziléziai felkelés elérte ugyan már azt a célt, amelyet kifejezetten maga elé tűzött, a Korfanty-vonalat, mind­amellett egyáltalában nem gyöngült. A német ellentállás kétfelől indult ki, részben északról a kreutzburgi­ kerületből, részben délről a ratibori kerületből. A szövetségközi bizottság beutazási engedélyt adott hétszáz német önkéntes részére. Az újonnan felállított népszavazási rendőrség már szolgálatot teljesít. Az általános szakszervezeti szövetség fölhí­vással fordult a felsősziléziai német munkásság­hoz. Ebben a fölhívásban arra biztatja a munkás­ságot, hogy hagyja abba önön­magának szétmar­cangolását, kezdje meg a munkát és ezzel járuljon hozzá a rend és a nyugalom helyreállításához. A szövetségközi bizottság köreiben az onnan kiszivárgott legújabb hírek szerint úgy vélekednek, hogy a lengyel felkelés nem ejt csorbát a szövet­ségesek fegyvereinek becsületén. Hire jár, hogy a szövetségközi csapatok nagyobb mértékben való megerősítését nem tervezik. A német birodalmi kormány viszont elhatározta, hogy nem fog bele­egyezni a felsősziléziai helyzetnek a mostani hely­zet alapján való rendezésébe. Német lapok arra figyelmeztetnek, hogy több helyütt a felkelők birtokában francia fegyvert találtak. A myslowitzi kerületben több tárnára ki­tűzték a lengyel lobogót. A Bismarck-kohót meg­szállták a lengyelek. A német nyomás következté­ben a kreutzburgi és ratibori kerületek nyugati részein a lengyelek kénytelenek voltak vonalaikat részben visszavenni. A tegnap éjjeli rybniki ostrom során az olaszoknak tizenkét halottjuk és hetven­egy sebesültjük volt. (II.) A botbüntetés és numerus clausus ellen A nemzetgyűlés ülése (Saját tudósítónktól.) A régi parlamentekben, ami­kor a képviselőség már szinte nyugdíjas foglalkozássá kezdett kinőni, nagy dolog volt a szűzben itd. Az újdon­sült képviselő hónapokig várt, ismerkedett és tájékozó­­dott, míg rá merte szánni magát erre az első szerep­lésre, sőt voltak háromsnégy sikiatls képviselők, akik sohasem jutottak el a szűzbeszédig. A nemzetgyűlésen természetesen, másképpen van ez, mert hiszen a képvi­­selők legnagyobb része a mostani mandátumvállalás­sal kezdte politikai pályáját és az első hónapok­ban el­hangzott beszédek kilenctizede szűzbeszéd volt. Gya­korlattá vált, hogy aki tegnap bekerült a Házba, ma már nagy beszédet mond és nem egyszer annál fogva arat sikert, mert elmulasztja, hogy „tájékozódjék", ba­rátokat és elhelyezkedést keressen. Ez a fogyatékosabb tájékozottság, ugyanis­, épségében és szűzi hamvasságá­ban megőrzi a szónok eredeti bátorságát, mint ahogy Mikszáth szejmoperáló kovácsa is csak addig dolgozott jól, m­ig bele nem gabalyodott a nagy tudományba. Andaházyi Kasnya Béla már a nemzetgyűlésen való megjelenése napján kijelentette, hogy föl fog szólalni a botbüntetés és az egyetemi numerus clausus ellen és ma szavának állott. Beszédének érdekes jellemzője az a­z őszinteség, amellyel a dolgokat néven nevezte és eleve köszönetet mondott érte, ha őt destruktívnak mondanák, mert „a konstruktív urak becsületet sze­rezn­ek a destrukciónak". — Kijelentései, melyek ebben a hangnemben folytatódtak, vertek fel nem egyszer ap­róbb hullámgyűrűket. különösen Hauer István bocsájt­kozot­t nem egyszer percekig tartó párbeszédbe a szó­nokkal, általában azonban elég nyugodtan hallgatták végig a beszédet. A botbüntetést és a numerus clausust a század szégyenének mondta, melyeket a végrehajtó hatóságok is szégyelnek alkalmazni. A zsidókérdésben a legszánalmasabb szegénységi bizonyítványnak tartja azt, ha a 95 százaléknyi magyarság arról panaszkodik, hogy őt a­ 7 5 százaléknyi zsidóság elnyomja. Figyelemreméltó része volt a beszédnek és éppen ezért a legtöbb elenmondást váltotta ki az, amikor azt fejtegette, hogy a tehetséget nem nemzetisége, faja, vagy vallása szerint kell megítélni, a tudományt nem lehet maximálni, sem komtigentálni. Tudás csak egy­féle van és az nemzetközi. Mikor az internálások ellen szólt, a következő jelenet játszódott le: Andaházyi Kasnya: A munkásság ellensége a fehér diktatúrának épp úgy, mint a vörösnek. Fungier Béla: Hol van fehér diktatúra? Drózdy Győző: Zalaegerszegen. Fangier Béla: Amíg te szabadon jársz, addig nincs diktatúra. Drózdy Győző: Én nem lőttem be senkinek az ab­­lakán. " Fangier Béla: Akkor is kommunistát kerestem. Élénk feltűnést keltett, mi­kor a sajtókérd­ésről szólva, Kasnya Béla nagy felháborodással ismertette a­ kunszentmiklósi főszolgabíró egy rendeletét, amely m­llyel önkényesen megtiltja az Az Est, Magyarország és a Pesti Napló terjesztését és elrendeli, hogy mely lapokat, terjesszenek és olvassanak. — Föl van már függesztve az a szolgabírói —­ kérdi egy közbeszóló, de a választ egyelőre nem kapta meg. Az ilyen vidéki kiskirályságok ellen, — folytatja a szónok — minden erővel küzdeni kell. A mai ülés másik szónoka Gaál Gaszton volt, aki­ másfélórás beszédében csaknem valamennyi időszerű kérdést felölelt és alaposan megvitatott. Komoly fejte­getése nem alkalmas arra, hogy a szenzáció izgalmát keltse fel, de mindvégig biztosította a maga számára­ a Ház éber figyelmét. Ő is külpolitikával kezdte, mint a tegnapi szónokok, azonban valójában csak akkor melegedett bele, miikor eljutott a királykérdéshez. Sza­bad királyválasztónak vallja magát, de tiltakozik el­­­lene, hogy ezért forradalmár volna. Ha minden meg­dől, nem­ maradhat érintetlenül a közjog sem,­ mert az is élő valami és nem spanyol csizma, amelyet változatlanul kell felhúzni. Feltűnést keltett az a kije­­­lentése, hogy a békeszerződés megfosztotta a tróntól a dinasztiát, ő is azt mondja, hogy minden ok nélküli kardcsörtetést és olyan propagandát, amely nem a nem­zetnek hasz­nál, hanem annak a néhány urnak, aki ab­ból él, le kell szeretni, mert a nemzetre veszedelmes. A legjobb propaganda az, ha itt benn tisztelik az em­beri jogokat és kultúra van. Jogrendet akar, amely­ben mindenki, társadalmi különbség nélkül, szabadon élhet, senki magát mások fölé nem helyezheti, ahol az államhatalomnak megvan rá az ereje, hogy a reniten­sekkel elbánjon. A jogrend alapföltétele a szabad sajtó, a szabad gyülekezési jog, a szabad véleménynyil­vánítás. Ebből fakad a közigazgatás reformjának kí­vánalma, a közélet megtisztítása, a tisztviselők össze­férhetetlenségének megszüntetése. Torz kinövéseit em­líti meg a bürokráciának, amiket meg kell szüntetni és­: olyan példáit a hivatali tehetetlenségnek, különösen a liszt, a fehérbab, a bor és dohány dolgában, amelyek milliókkal károsították meg az államot és a társadalmat. A munkások szervezkedését meg kell engedni, de ki iket zárni a terror minden lehetőségét. Jellemzőnek ta­lálja azt, hogy amikor Magyarország legnagyobb em­berét fényes nappal meggyilkolják, esztendőkig tart, amíg tárgyalásra kerül a dolog. Az ülés végén Kálmán István interpellált a gödöl­lői koronauradalomnál tapasztalható visszásságokról, arról, hogy ezek az uradalmak semmi hasznot nem haj­tana­k az államnak. Nagyatádi Szabó István földmive­lésü­gyi miniszter az interpellációra válaszolva kijelen­tette, hogy a koronauradalo­m a múlt évben kétmillió koronát jövedelmezett. Egyébként szakértő­ bizottságot fog kiküldeni, hogy ezt a dolgot közelebbről­­ megvizs­gálja. . A költségvetési­­vitát hétfőn folytatjuk.

Next