Pesti Napló, 1921. május (72. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-16 / 106. szám

2 Szerda­­ -­i PESTI NAPLÓ 1921 május 18. Pekár Gyula ferrárosi Színház ügyéről A kultuszkormány még nem tud a döntésről — Ábrányi tiltakozik a főváros autonómiájának megsértése ellen s­aját tudósítónktól.) A főváros népszínházi bizottsága, mint ismeretes, öt esztendőre Ábrányi Emilnek fizette­ újlá a­ Városi Színház bérletét, ezt a döntést a kultuszminisztérium megfelebbezte a belügyminiszterhez s ez a felebbviteli fórum, — mint ma híre kell — ugy döntött, hogy a színházat nem Ábrányi kapja meg, hanem az állam, mint amely a legnagyobb erkölcsi és anyagi garanciát tudja adni a színház kellő vezetésére. Ezt a dön­tést a szárnyra kelt hír szerint bizalmasan már közölték is az állami színházak vezetőségével. A Pesti Napló tudósítója érdeklődött az állí­tólagos döntés ügyében a legilletékesebb tényező­nél, ifj. báró Wlassics Gyulánál, az állami színhá­zak kormánybiztosánál, aki azonban még semmit sem tudott a döntésről. Pekár Gyula, a kultuszmi­nisztérium államtitkára a következő érdekes nyi­latkozatot tette: — A belügyminisztérium ilyen döntéséről nem kaptam hivatalos értesítést, de ma egyéb­ként sem érkezhetett hozzám értesítés, mert egész délelőtt a Tisza-tárgyaláson voltam, dél­után pedig egyéb tárgyalásaim voltak. Én azon­ban egészen természetesnek találom, hogy a Vá­­­rosi Színházat az állam kapja meg, természetes­nek találnám a belügyminisztériumnak ilyen irányú döntését s ha ez a döntés tényleg mn meg­történt és így történt meg, haladék­tal­anul meg­tesszük az előkészületeket a színház szezonjára. A kultuszkormány teljesen tisztában van azzal, milyen jelentős fegyver igazunk kivívásában kul­turfölényünk, amelyet minden áldozat árán meg kell őriznünk. Természetesen minden pénzügyi kormány többé-kevésbé ellenlábasa a kultusz­kormánynak, mert az ő érdeke az, hogy minél kevesebb pénzt kellessen kiadni, de meg vagyok róla győződve, hogy ha valaki, a pénzügyminisz­ter úr feltétlen belátja, hogy az állami színhá­zakra, elsősorban a M. Kir. Operaházra igenis áldozni kell, már csak azért is, mert az Opera­ház az a hely, ahol a külföld és képviselői,­­ a külföldi missziók elsősorban és közvetlenül sze­rezhetnek meggyőződést arról, hogy Budapest nyugati kultúrváros, amellyel nem vehetik fel a versenyt keleti és déli szomszédaink. A külföldi missziók részletes jelentést küldenek haza k­ultu­ránk nívójáról, az operaházi előadások, zene­akadémiai hangversenyek, nagyobb tárlatok szín­vonaláról s csak a minap mom­olta nekem egy nagyrangu ententetiszt, hogy a fennálló példát­lanul súlyos viszonyok között bámulatra méltó, amit a magyar művészet produkál. P pedig az Szen­tefflisier s gfrats NeuK-M, Párfé" és" London nívójával is összemérhetik Budapest kul­túrájának színvonalát. — Éppen ez­ért, mert tudo­m, hogy a­ fül és a szem nyelvén igazolhatjuk csak közvetlenül az entente előtt kultúrfölényü­nket, minden igyeke­zetem odairányul, hogy az állami színházak ní­vóját emeljem s ha az állam mai helyzetében nem is tud m­ég versenyezni a magánszínházi vállalkozásokkal, lépésről-lépésre mégis elérjük majd a paritást a gázsik terén is, bár a mai labilis pénzügyi viszonyok mellett egy monte­- carlói rátalálással lehetne csak megjósolni, mi­lyen lesz a j­övő szezonban a közönség színházba járó kedve. Ez a bizonytalanság azonban nem fogja befolyásolni azokat a tárgyalásokat, ame­lyeket a Városi Színház ügyének ránk nézve kedvező elintézése esetén a jövő szezon előkészí­tésére haladéktalanul meg kell kezdeni. Az államtitkár kijelentette még, hogy részletes progra­mmot csak akkor mondhat, ha a döntés valóban az államnak juttatja a színházat és még egyszer hangsúlyozta, hogy a nehéz viszonyok kö­zött becsülettel helytálló állami színházakkal szem­ben milyen nagy szükség van az általános megér­tésre és jóindulatra. Érdeklődtünk Ábrányi Emilnél is, van-e tu­domása a belügyminisztérium döntéséről és mi az álláspontja a kérdésben. Ábrányi a következőket válaszolta: — A belügyminisztérium állítólagos dön­tése a legnagyobb mértékben meglep, annál is inkább, mert ma délelőtt, amikor a Városházán jártam, ott még semmit sem tudtak a dologról és a belügyminisztériumban, ahol a döntést megsürgettem, kijelentették hogy föltétlenül tiszteletben fogják tartani a főváros autonóm­iá­ját. Amennyiben a belügyminisztérium tényleg az államnak ítélte oda a színházat, ezzel egy­szerűen fölbontotta volna a főváros autonómiá­ját­­ és tú­llépte volna jog­körét, mert hiszen a minisztérium legföljebb megsemmisítheti a dön­tést és új határozat hozására utasíthatja a fő­várost. Ő maga azonban nem ítélheti oda a színházat senkinek. Így áll jelenleg a Városi Színház ügy amelyben a köz­eli napokban talán mégis és mi érvényesen megtörténik a döntés. Drózdy Győző beszédében kifejti, hogy a leg­szebbnek és legideálisabbnak tartaná, ha az orszá­got Krisztus tanai szerint kormányoznák és a szentírást tennék le a Ház asztalára. Sajnos azon­ban, ezzel a krisztusi tanokkal nálunk nagyon visszaéltek. Tiltakozik az ellen a beállítás ellen, hogy a kisgazdapárt a parasztdiktatúrára t tör­­ekszik. Olaszországban a mérsékelt alkotmánypárt győzött Utcai harcok nacionalisták és szocialisták között Róma, május 17. (Stefani.) Nem­ hivatalos forrásból származó adatok szerint Rómában előreláthatólag 7 alkot­mánypárti, 4 szocialista, 3 néppárti és 1 köztársa­sági képviselőt fognak megválasztani, Firenzében 6 szocialistát, 2 néppártit, 2 kommunistát, Genuá­ban 6 alkotmánypártit, 3 néppártit, 4 szocialistát, 2 reformpártit, Nápolyban 9 alkotmánypártit, 2­­néppártit, 3 szocialistát, 1 harcospárti­t, Milánóban 4 alkotm­ánypártit, 4 néppártit, 6 szocialistát, Tu­trinban 8 alkotmánypártit, 4 néppártit, 5 szocialis­tát és két kommunistát. A déli tartományokban, valamint Szicília és Szardínia szigetén az alkot­m­ánypártiak nagy többségben vannak. A felszaba­dított új tartományokban is a többség alkotmány­párti. Bozenben előreláthatólag 4 német képvise­lőt fognak megválasztani. A legújabb hírek szerint újból megválasztották Giolitli miniszterelnököt, továbbá a kormány összes tagjait, valamint Or­lando, Salandra és Xitti volt miniszterelnököket. Denicola volt kamarai elnököt Nápolyban nagy többséggel szintén megválasztottak. Turati és Tre­ves szocialista vezérek, D'Aragorn, az általános munkásszövetség vezértitkára és Meda néppárti vezér szintén bekerültek a parlamentbe. Capo d'Istriában a kommunisták és a fascis­ták összekaptak egymással. A harcban két fascista, egy katona és két kommunista életét vesztette. Viareggioban a szocialisták és a fascisták ösz­szetűztek. Két embert megöltek, többet megsebe­sítettek. V. Cremonában vasárnap este a kommunisták a külvárosokban több óra hosszat lövöldöztek a fascistákra. A nyugalmat a rendőrök állították helyre. Négy ember súlyosan, hét pedig könnyeb­ben megsebesült. Kerekes, Rassay és Dr. támadták Ónodon a kormát Miskolc, május (A Pesti Napló tudósítójától) Kerekes Mihály, Önöd nemzetgyűlési képvise­lője most tartotta beszámolóját a kerület székhe­lyén. Ebből az alkalomból úgy Kerekes, mint Rassay és Drózdy éles támadást intéztek a kor­mány ellett és elmondták, mely súlyos okok kész­tették őket arra, hogy ellenzékbe menjenek. Kerekes Mihály beszámolójában elmondta, miért tartotta szükségesnek, hogy ellenzékbe men­jen. Az okok között felemlíti, hogy az adótörvény, amelyet a kormányzópárt képviselt, egyoldalú. Hasonlóképpen kifogást emel több más törvény, így elsősorban a numerus clausus és a botbüntetés ellen is. Kifogásolja azt is, hogy a kisgazdapárt, ha valami nem tetszik neki, akkor panaszát nem benn a Házban, hanem a folyosón mondja el. A párt állandóan akciókat indít, ezeket azonban a ke­gyelmes urak vállveregetése mellett rendszerint le is szereli. Ezután szót emel még a vagyondézsma ellen, amelyet túlságosan szigorúnak és arányta­lannak tart. Előfordulhat az az eset — mondotta —, hogy éppen az adófizető polgárok lesznek ilyen módon fizetésképtelenek. A nemzetgyűlés meghozta a házhelyekről és kisbérletekről szóló törvényt, ez azonban nincs végrehajtva. Úgyszin­tén a földbirtokreform is végrehajtásra vár, élénk kis­zékbe ment. • Utána Rassay Károly mondott beszédet, öröm­mel üdvözölte a keresztény Magyarország gondo­latát, — mondotta — de nem gondolta volna azt, mint ahogy nem gondolta senki az országban, hogy ezt a szép eszmét jogtalan vagyonszerzésre és bűntények elpalástolására fogják fölhasználni. Aki azt akarja, hogy az országban rend és nyuga­lom legyen, az ne paragrafusokat gyártson, ha­nem törvényhozói hatalmát arra használja föl, hogy az országnak minden társadalmi rétegét egyformán megvédje Esküvő a zalaegerszegi táborban Egy sárospataki leány kálváriája (Saját tudósítónktól.) Sárospataknak és aaz egész vármegyének nagy szenzációja volt mult év februárijában. Egy fiatalember, a városi jó társa­ság kedvelt tagja", főbelőtte magát és meghalt, mert feleségül kérte Freifeld Ferenc sárospataki szőlőbirtokos tizenhatéves leányát, Erzsébetet, de a házasságból semmi sem lett, m­ert a szülők leányuk fiatalságára és más körülményekre hi­vatkozva, nem fogadták el a fiatalember ajánlatát. Ez ügy részleteiről a következőket közlik velünk. A szerelmi tragédia 1920. február 16.-án tör­tént. Azóta a fiatal sárospataki leány keserves kálvária útra lépett, melynek most sem ért végére. Freifeld Erzsébet a sárospataki leánygimnázium hetedik osztályú növendéke volt, mikor a fiatal­ember öngyilkos lett miatta. A drámai események megviselték idegeit, három hétig üdült ungvári rokonainál, majd ugyanannyi ideig Bu­dapesen. Mikor azután ismét visszatért Sárospatakra, le­tartóztatták, a járásbíróságra vitték, ahol három éjszakán át vallatták. Az volt a vád ellene, hogy Ungvárott kémszolgálatot teljesített a csehek ré­szére. Beleavatkozott az ügybe a miskolci hatóság is, megvizsgálta Freifeld Erzsébet ügyét és 1920. május elsején elrendelte szabadon bocsájtását. Ezek után polgári eljárás indult meg a fiatal leány ellen. Csontos József, gimnáziumi igazgató, a leány osztályfőnöke emelt vád­akat Freifeld Erzsébet ellen kommunizmus és kémkedés címén, holott éppen Csontos cserélte ki a leány 1919-es kommunista bizonyítványát az úgynevezett fehér bizonyítványra. Az illetékes sárospataki hatóság bizonyítványt állított ki, hogy Freifeld Erzsébet politikailag megbízhatatlan és megtörténtek a fel­terjesztések internáltatása céljából. Az ottani szolgabíró július 17-én elrendelte őrizetbevételét és tíz hétig tartották őrizetben. Szeptember 28-án megérkezett Sárospatakra a belügyminiszteri vég­zés, am­ely elrendelte a leánynak Zalaegerszegre való internálását. A tizenhetedik évében lévő leányt szülei is elkísérték az internálási táborba. És azóta a táborban lakik a szép sárospataki leány. Mindezideig hiába adtak be szülei kérvényt kérvény után. Legutóbb két alkalmazott tisztviselő — erre vonatkozott Zákány Gyula képviselő in­terpellációja — éjszakai mulatságra akarta el­vinni a fiatal leányt és ezt csak a táborban szol­gálatot teljesítő csendőrök tudták megakadá­lyozni. Néhány nappal ezelőtt pedig, — hogy vége legyen a zaklatásoknak — a tábor parancs­nokságának engedélyével — Freifeld Erzsébet polgári házasságot kötött az internálási táborban egy Székely Béla nevű­­internált fiatalemberrel. Francaiország és Belgium között teljes az­ egyetértés Páris, május 17. (A Pesti Napló tudósítójától) Lillébe való elutazása előtt Briand miniszter,­­elnök megbeszélést folytatott a belga királlyal. A­ megbeszélésen francia részről S­oucheur és Bar­thou miniszterek, belga részről pedig Vaspar mi­niszterelnök vett részt. A megbepzélésen megálla­pították, hogy Franciaország és Belgium között teljes az egyetértés. (II.)­ ­

Next