Pesti Napló, 1921. október (72. évfolyam, 218–243. szám)

1921-10-14 / 229. szám

• n 4 Kilakoltattak egy főorvost rendelés közben «Adj a Tóthnak szállást, aztán verd ki a házadból» (Saját tudósitónk­tól.) Népszerű lakásruivata» • Iunk intézkedései az őket jellemző komoly szigo­rúság mellett is, n­éha meglehetősen komikus vagy legalább 1» tragn­ym­iffkus helyzeteket teremtenek. Jinpek a­ megállításnak­ a helyességéről tanúsá­got tehet sajl­ód­i. Gida nőgyógyász-főorvos is és egy "csomó"Betege, akik" tegnap délután jelentek meg nála rendelésre. Délután négy óra ötvenöt perckor ugyanis a főorvos még nyugodtan rendelt Szervita-tér 2. szám alatt lévő rendelőjében, benn a rendelőszobában egy páciensével konzultált, míg Künn a váróteremben néhány betege várakozott Az orvosi rendelésnek azonban hirtelen véget vetett egy lakáshivatali végrehajtó, aki négy em­berrel jelent meg és erélyes kopogással kihívta a főorvost az előszobába, majd lakáshivatali végzést előmutatva, felszólította, hogy öt percen belül minden bútorával együtt hagyja el a lakást. A főorvos eleinte derűsen fogta fel a helyze­tet és arra kérte a végrehajtót, hogy legalább "reg­gelig engedje bennmaradni a laikusban, amikor nem kell majd sötétben levitetnie értékes bútorait a harmadik emeletről. Ezt természetesen megta­gadták. Ekkor arra kért engedélyt, hogy legalább rendelését befejezhesse és megvizsgálhassa a je­lenlevő pácienseket, akik között sürgős segítségre szoruló súlyos beteg, is lehet. A végrehajtó a­­on­­ban ezt is megtagadta és négy emberével rögtön megkezdte a bútorok kihordását. A kilakoltatási ügynek előzménye egyébként az, hogy dr. Tóth Gidát a­­kommunizmus alatt a vörösök kitették fasori lakásából és rendelőjéből. Ekkor egy nagykereskedő megszánta a hajlékta­lan főorvost és kilenc szobából, három cselédszo­bából, két fürdőszobából és egyéb mellékhelyisé­gekből álló lalkásának két szobáját átengedte neki, nehogy a vörösök elrekvirálják. Zongoráját és egyéb értékes ingóságait is a főorvosra bízta, mert a vörösök már „köztulajdonba" készülte­k venni a drága holmikat. A kommün után azonban a fő­bérlő felmondott a főorvosnak. Dr. Tóth Gida hónapokon át keresett la­kást, kínáltak is neki három-négyszázezer korona lelépési díjért eleget, amit természetesen nem tudott megfizetni. A la­káshivatalhoz is intézett néhány tucat beadványt, teljesen eredménytelenül. Most végül csak azt kérte, h hogy október 1--éig engedjék a lakásban bennmaradni, mert kilátása volt, hogy most már, kap lakást; néhány nappal ezelőtt a határidő előtt azonban elérte a végzete, a lakáshivatali végre­hajtó képében, a­ki négy emberével igen rövid idő alatt lehordta összes bútorait az udvarra, mi­közben a páciensek rémült sietséggel távoztak a színtérről. A bútorok másnap reggelig ott álltak az udvaron, amikor azután a főorvos egy berak­tározóhoz szállíttatta el ő­ket, ő maga pedig szállo­dában keresett lakást. 2 Péntek ÚJPESTI NAPLÓ 1921 október 14. szent és sérthetetlen volta. A kéreni fogják az érintkezést s kormány elnöké­vel, valószínű, hogy a legrövidebb időn belül­niszterelnök kívánságára értekezletre fognak összeülni , s amelyek előtt delegátusaink be­számolni velencei útjukról . A parlament összehívása egyelőre még nem aktuális. Az a nagy sürgés-forgás, amely a csütörtöki nap folyamán a kisgazdapárt szerda esti határozatát követte, a legvegyesebb és legalaptalanabb kombi­nációkra ártott alkalmat. Abból a körülményből, hogy a kisgazdapárti Bottlik István találkozást ke­resett a kereszténypárti Rakovszky Istvánnal, már azt a hírt kovácsolták, hogy Rakovszky a kiviteli botrányok ügyében rendelkezésére álló aktákkal tovább fogja folytatni a kérlelhetetlen harcot, amelyben nem hajlandó még nagyatádi Szabó Ist­ván személyének sem megkegyelmezni. E híreszte­léssel szemben Akovszky a kereszténypártklubban csütörtökön este kijelentette az újságírók előtt, hogy a kettőjük találkozásán politikáról szó sem esett, nem igaz, hogy ő a földmivelésügyi minisztert a kiviteli ügyekből folyóan tá­madni akarná, nem igaz, hogy könyörte­len harcra készül, ellenben igaz az, hogy neki is, Bottliknak is a cse­hek által megszállott területen sequestrum­­a alatt­­ álló birtoka van és e birtok ügyében óhajtottak valamilyen egyöntetű eljárást megbeszélni. A kisgazdapárt tudvalevően arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a maga követeléseit csak a velencei konferencia befejezése után fogja a miniszterelnöknek tudomására hozni. Ennek a konferenciának már vége. Abból a körülményből, hogy nagyatádi Szabó István elutazott a főváros­ból, politikai­­k­örökben ezt a kijelentést úgy ma­gyarázzák, hogy a belső politikai helyzet csak a nyugatmagyarországi kérdés elintézése után válik aktuálissá. Erre az időre pedig tudvalevően a kereszténypárt is vár,­­mert a maga álláspontját ő is a­kkor akarja precizírozni. A két párt közötti ellentét — mint Andrássy legújabb nyilatkozatából kitűnik — főként a ki­rálykérdésben látszik ma még áthidalhatatlannak és így nem tartják kizártnak, hogy a megegye­zés nem fog sikerülni. A szerda esti értekezlet fejleményei ismét fel­színre vetették a többségi kormánypárt gondola­tát. Tomcsányi igazságügyminiszternél az igazság­ügy minisztériumban csütörtökön este mintegy har­mincan jelentek meg olyanok, akik a kisgazdapárt ultimátumát nem írták alá, többek között: Tomo­csányi Vilmos, Ferdinandy Gyula, Rubinek István, Orffy Imre, gróf Széchenyi Viktor, Iklódi,Szabó János, Szabóky Jenő, Lukovich Aladár, Erődi Harrach Béla, Ilésy Imre, Schan­l­ Károly, Négyesy László, Dánér Béla és mások. Ezek is abban álla­podtak meg, hogy véglegesen csa­k gróf Bethlen István miniszterelnök hazaérkezése után döntenek. Egyelőre máris szorosabb kapcsolat van e csoport, a kereszténypárt és a disszidensek között, ami rend­kívül meg fogja könnyíteni a miniszterelnöknek a többségi párt megalakítására irányuló terveit. Járaánossy a felpályiiévvésről és a Misgazdapes­t döntésér­ől A kisgazdapárt határozata megszólaltatta ma gróf Andrássy Gyulát, aki a többi között ezeket mondotta: •­­ Miután nagyatádi Szokó István azt mon­dotta, hogy addig, míg „a most folyó velencei tár­gyalások el nem dőltek, munkásprogrammunkat és kormányzati kifogásainkat nem­ szögezzük a kor­mány mellének", ránk nézve nem elkerülhetetlen az állásfoglalás a Kisgazdapárt által teremtett új politikai helyzettel szemben. Csak arra szorítkozom, hogy a királykérdésre vonatkozólag pár megjegy­­zést tegyek. Nem lehet a királykérdést tisztázni anélkül, hogy azon legfontosabb és kardinális kér­désről világos, őszinte és félre nem érthető nyilat­kozatot ne adjon a párt, várjon van-e koronás ki­­rályun­k, vagy nincs. A királykérdést tisztázni, erről hallgatni, ellentmondás. A kisgazdapárti programm szerint senki sem tudná megállapítani, hogy tulaj­donképpen mi a jogrendünk és hogy a törvényes szabad királyválasztás ősi joga miben áll. H­a eltö­röltetnék a pragmatika fankció, akkor meg kellene vitatni, váljon fennállse még az 1571 ik évi V-ik­­. ?., melyben ősijük kimondották­, hogy nemcsak I. Ferdinándnak, hanem örökösei uralmának és­ ha­talmának is örök időkre alávetették­­magukat. Sőt, ha úgy határoznának, hogy ez a törvény is elvesz­tette érvényét, akkor előtérbe kerülne a régi ma­­gyar jogfelfogás, mely szerint a király életben levő legidősebb fia tekintetett mindig a jogutódnak. Nem hiszem, hogy közjogilag és politikailag lehe­tővé válna az a konceíció, amely elfogad egy ki­rályt, de kizárja annak már élő fiait és megtartja a koronázott királyt, de megszünteti azt az örökren­det, melynek alapján az uralkodó király trónra jutott. (Saját tudóssstenktje.) A nyomfurűsággal és nélkülözéssel fenyegetőt­tél küszöbén a katasztrófa erejével hat az a hír, hogy a Vöröskereszt nem­zetközi irodájának genfi központja visszahívta itteni delegáltját, MIA Reelli­ng-Biberegg-t. Azzal az utasítással, hogy az összes külföldi segítőmisz­sziók szüntessék be Budapestin működésüket, mert a főváros lakosságának nincs szüksége többé külföldi segítségre. A Nemzetközi Vöröskereszt budapesti bizott­ságában történt ez a bejelentés és ott is nagy konsternációt keltett, úgy hogy a külföldi t­isz­sziók fölkérésére báró Redding-Bzberegg még az este elutazott Genfbe, hogy ott a határozat meg­másítását kieszközölje. Eb­ben a nemzetközi bi­zottságban helyet foglalnak az összes külföldi missziók és képviselve van benne a kormány, a főváros, meg egy-két jelentősebb jótékonysági szervezet. Kéthetenkint szokta üléseit tartani és amióta Budapesten a hatósági jótékonyság úgy­szólván teljesen megszűnt, azóta tulajdonképpen itt intéződött a szegénység ügye és a szociális te­vékenység innen kapott irányt meg anyagot. Meg kell azonban állapítani, hogy az itteni külföldi segítőbizottságok nem igen voltak megelégedve a magyar hely­zettel, különösen­ azt kivagá­solták, hogy a magyar társadalom nem siet a szűkölkö­dők segítségére. A társadalmi áldozatkészség egyáltalán ellanyhult, a középosztály pedig nem adakozhatott, hiszen a legtöbbet éppen a középosztály v­esztett. Ilyen kö­rülmények között a külföldi missziók eltávozása egyértelmű azzal, hogy a szegények támogatás nél­kül maradnak, éppen­­most, a tél küszöbén. Nem a­kar gáncsoskodás lenni, de az igazság érdekében azt is meg kell állapítani, hogy eddlig a főváros és a kormány nem viselte annyira a szívén a missziók működésé­nek szolgálatát. Bornolátd Nándori népjóléti­­miniszter inkább a lakásrendelet kiadásával foglalkozott, a most ,ked­den külön figyelmeztették, hogy feltétlenül men­jen el arra az ülésre, amelyen báró Redding­ Biberegg bejelenti visszahivatását, mert esetleg ott­léte segíthet a helyzeten, a miniszter meg is ígérte, hogy okvetlenül meg fog jelenni, hosszú ideig vár­,­tak is rá, de valószínűleg másutt sürgősebb dolga akadt. A főváro­s a kurzus óta szintén nem sokat, törődött a külföldi misszióknak ezzel a testületével és sokáig egy kis fogalmazó ment el ezekre az ülé­sekre, akit később még holmi elintézési zavarok miatt el is távolítottak a helyéről. Csak az utolsó időben lehetett a bizottságokban a jótékonysági ügyosztály mai vezetőjét vagy annak helyettesét látni. A főváros anna­k idején, még a kurzus előtt, központi nyilvántartót is l­erendezett a missziók rendelkezésére, amelyből mindig kitűnt, hogy ki, milyen és mennyi segítséget kapott már eddig, de ennek az intézménynek a vezetését a kurzus ura­lomra jutása után elhanyagolták és most már egyál­talában nem működik. Hogy mennyire nem tar­totta fontosnak a külföldi segítség megszervezését a főváros, élesen jellemzi ez a kis eset Egy alka­lommal, amikor a szociálpolitikai ügyosztály régi­ó vezetője azt javasolta, hogy a nagy nyomorúság enyhítésére a külföld támogatását propagandaszerű adatok feltárásával kell kieszközölni, a tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem fordul a­ külföldhöz könyöradományokért. Ez szép és büszke álláspont volt, de hamarosan kiderült, hogy a fős város maga a szegényeit sehogy sem képes ellátni. Külföldön az is rossz benyomást keltett, hogy nem látták eléggé a missziók anyagának pártatlan felhasználását biztosítva, mert a legfőbb jótékonysági elosztó­ szerv a Huszár-fé­n akció volt amelynek künn fe­lekezeti színezetet tulajdonítottak. Külföldön az ilyen kérdéseket szigorú objektív szem­pontok irányítják és ezért némely helyütt idegenke­déssel nézték a kormány vagy a főváros helyett egy társadalm­i szervnek működését Most, hogy a külföldi akciók megszűnése fenyeget, a főváros tanácsa sietve, foglalkozott az üggyel és a ma délelőtti tanácsülés elhatározta, hogy sürgős felirattal fordul a kormány­hoz, amelyben azt kívánja, hogy az állam tegyen meg mindent nemcsak az itteni kül­földi missziók, hanem hivatalos szervei út­ján külföldön is abban az irányban, ho­­y a határozatot ggpják vissza és­ to­vábbra is részesítsék ezt a sokat szenve­dett országot az emberszeretet áldásaiban. A feliratot még ma kézbesítették a népjóléti mi­­nisztériumba, ahol —­a­mint mondották, —, már ők is mindent megtettek, ami tőlük tellett. A külföldi jótékony missziók eltávozása igazán katasztrofális helyzetet teremtene a szegényügy terén, különösen most, amikor Pecron kapitány éppen egy nagyarányú anya- és csecsemővédő­akciót kezdett A főváros már készült is reá, hogy Pediow kapitány áldásos működését valahogy díszesebben honorálja. Lefotografáltatta Pediow kapitányt buda­pesti otthonában, a nagy képet kiszínez­tették, berámáztatták és bronzlapra rávé­sették, hogy ezzel az emlékkel mond hálát Pedrow kapitánynak Budapest tanácsa. Ékes halakat is készül, amelyet már angolra for­­dítanak, hogy így aztán ünnepélyesen átadják Ped­rownak. Remélhetően ez a csecsemőakció nem forog a genfi határozat folytán veszedelemben, de általában Budapest legszegényebb népének téli segítése most már attól függ, hogy az intervenció Genf­­ben nem marad hatástalanul és a kellő felvilágosí­tások után talán sikerülni fog a külföldet rábírni arra, hogy eredeti szándékát megváltoztassa. Imé­s az állam sürgős beavatkozását kéri a külföldi missziók marasztalása érdekében HiHárt kedvetleneiTett el a kü­lföld ? — Bernolah minisztert friássa vik­lAk­a- mésszük utolsó ülésére !- Pedron kapéjáíiysiak disses fényképet és írásot ad át s főváros

Next